Magyar Hírlap, 1968. október (1. évfolyam, 139-169. szám)
1968-10-18 / 156. szám
Megjelenik a hét minden nap- 111 |lff|SW A ' 80 ^ L L ^ R jón. hétköznap 12, vasárnap C§ip lfjfl M jtmttk. mm MM mmm MMt HM MM mm — Előfizetést dl] egy nőnapra 16 oldalon. Kiadja: a Lap- SH jlil f n »fll ÍNLM II IMS 1 Hl R ?**7 .0.n."‘ Előfizethető a lapkiadó Vállalat. Szerkesztőség llBgfe ‘Mm SS? Új M 'MP Ui BSt SÉMlfi 118 H MBS ÉS ■ kézbesítőknél, bármely posta-és kiadóhivatal: Bpest. VII.. BB& ffifBÉ Kg Wüf M m KfM Éi a lH SM 11 hivatalban a posta hírlap-Lenin körút 9-11. A szerkesz- BBBspfelS Hf ff! BB3 W ISsf# ES ÉPj Bh gfJg B IG MJEt üzleteiben. Külföldön a Költőség és a kiadóhivatal tele- SÍK Öö®' IW M Ki ISS 18 $9 St fS*, gBWI St*' StI gg| SH 1B Wro Könyv és Hírlap Külkefonszámai: 221-285, 221-293. HS WS $11 rJE IP Hs SgjttB Itt Wk ül Hm HUSI Üreskedelmi Vállalat kirendelt■ ■■rvw ■ nim iiiiiim 1. ÉVFOLYAM, 156. SZÁM POLITIKAI NAPILAP 1968. OKTÓBER 18. PÉNTEK II . ■ - A Parlamentből jelentjük! A miniszterelnök válasza a képviselőknek Az országgyűlés megkezdte a vasutakról szóló törvényjavaslat és a közlekedéspolitikai , koncepció vitáját ■ min Az őszi ülésszak második ■Ua napján lezárult az első napi trtalan vita, elhangzott a miniszterelnöki válasz, megszületett a kormány politikáját jóváhagyó határozat Ez a politika minden lényeges dologban változatlan, továbbra is a IX. pártkongresszus útján halad. Amikor azonban a kormánybeszámolóban, a felszólalásokban és a zárszóban olyan kifejezések hangzottak el, mint „reform”, „fejlesztés”, „javítás", „korrigálás", „tökéletesítés”, akkor ismét észre kellett vennünk, hogy ez a politika szüntelenül és jótékonyan megújul, a mindennapi gyakorlat követelményeihez képest változik, alkalmazkodik az élethez. Az állandóságnak és a változásnak ez a harmóniája jellemzi a kormány tevékenységét A bevált úton maradni: ez az egyik szabály. A másik: megállás nélkül szaporázni a lépéseket következetesen végrehajtani a reformot E két szabály határozza meg a közélet mozgását a most következő hónapokban. Teljes gőzzel előre! Ezt idézhetnénk, különös tekintettel arra, hogy tegnap hangzott el a közlekedés- és postaügyi miniszter expozéja, s az országgyűlés megkezdte az új vasúti törvény, valamint a kormány közlekedési irányelveinek vitáját Csakhogy ez a jelszó már elvesztette igazi időszerűségét. Az új törvényre éppen azért van szükség, a közlekedési kormányzat politikáját azért kellett megvitatni, mert a gőzösök füstjét, a régimódi utazás romantikáját kérlelhetetlenül elfújta a modern kor szele. Már a jelen is az elektromos vontatásé, a Diesel-mozdonyoké, a közútjainkon száguldó autóbuszoké és teherautóké. A holnap sürgető parancsa pedig előírja, hogy közlekedésügyünk elméletileg, szervezetileg felkészüljön a növekvő szállítási feladatokra. Dr. Csanádi György miniszter tanulságos expozéja megnyerte a képviselőket, és bizonyára a nagyobb nyilvánosságot is. Pedig a ház asztalára tett javaslatokban voltak a közlekedésről lévén szó, talán megbocsátható ez a jelző - „rázós” részletek is. Egyes kisforgalmú vasútvonalak megszüntetéséről, a szállítás bizonyos fokú áttereléséről, több állomás áruforgalmának megszüntetéséről van szó. Igaz, hoszszabb átmeneti idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy ezeket a helyes, és elkerülhetetlen intézkedéseket zökkenőmentesen végrehajtsák. A miniszter valóban professzori színvonalon érvelt és szavait olyan ügyszeretet hatotta át, amely tovább sugárzott a felszólaló képviselők szavaiban is. A közlekedés irányelvei tizenkét évre szabják meg a kormány tennivalóit, tehát a még hátralevő két tervévre és a következő két ötéves terv időszakára. Nagyszabású koncepció ez, amelyet utódaink is méltán emlegethetnek együtt a magyar közlekedésügy nagy úttörőjének, Széchenyi Istvánnak a maga korában oly messzire tekintő elgondolásaival. Csütörtök délelőtt már korán benépesültek a folyosók, a képviselők érdeklődéssel készülődtek a szerdai egész napos vita zárszavára. Amikor pontosan 10 órakor megszólaltak a tanácskozás kezdetét jelző csengők, a padsorok már teljesen megteltek. Elfoglalták helyüket az ország vezetői is. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, részt vettek továbbá Apró Antal, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban ott ült a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. A televízió és a filmhíradó reflektorai felgyulladtak, sugárzó fénnyel megvilágították az elnöki emelvényt. Megkezdődött az őszi ülésszak második napja. Az ülést az elnöklő Kállai Gyula nyitotta meg. Bejelentette, hogy napirend szerint Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke válaszol a kormánybeszámolóval kapcsolatban elhangzott felszólalásokra. Ezután a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke emelkedett szólásra. Az országgyűlés jóváhagyta a kormány beszámolóját A Minisztertanács elnöke — a szerdai vitára válaszolva — bevezetőben köszönetet mondott a képviselőknek, akik hozzászólásukkal sok segítséget, egyben jó néhány új feladatot is adtak a kormánynak. Köszönettel emlékezett meg arról a bizalomról, amely a kormány tevékenységét illetően kicsendült a képviselők szavaiból. Arról is szólott: örömmel vette a szerdán este érkezett hírt, hogy aláírták a csehszlovák—szovjet egyezményt a szovjet katonai alakulatok ideiglenes csehszlovákiai tartózkodásának feltételeiről. — A Magyar Népköztársaság kormánya nevében üdvözlöm az egyezményt, s kifejezem kormányunk egyetértését. Nagy örömmel olvastam Koszigin és Cernik elvtársak beszédét. Teljes mértékben azonosíthatjuk magunkat szavaikkal, azzal, hogy mindketten pozitívan értékelték az egyezményt. Bizonyos, hogy az egyezmény meg fogja gyorsítani a kibontakozást, megerősíti a testvérpártok, a szocialista országok egyetértését. Ezen túlmenően — meggyőződésem szerint — a béke A miniszterelnök ezután a gazdasági kérdésekkel foglalkozó felszólalásokra válaszolt. A képviselők — mint mondotta — különösebb ellenvetés nélkül elfogadták a kormány beszámolóját, egyetértettek vele. Helyes az a vélemény, hogy az üzemek, vezetői általában jól megállják helyüket a gazdasági reform teremtette új körülmények között. Igaz, az első időszakban csaknem minden ütemben meglevő több-kevesebb tartalékot hasznosították leginkább, így viszonylag könynyen érhettek el a gazdálkodásban jó eredményeket. Az is kicsendült azonban a vitából, hogy jó néhány ütemben még korántsem foglalkoznak úgy a munkaerőőszinte hívei szerte a világon pozitívan fogják megítélni a megállapodást, amely tulajdonképpen egy korábban megnyitott szakasz folytatását jelenti. Karlovy Varyban, Bukarestben meghirdetett politikánk, az európai béke és biztonság megszilárdítását célzó kezdeményezésünk folytatását. Expozémban említettem, de most, az egyezmény aláírása után sokkal határozottabban beszélhetek róla, hogy Csehszlovákiában levő katonáink rövidesen hazajönnek. Két szempontból is örülünk ennek. Az első politikai szempont: Csehszlovákiában annyira normalizálódott a helyzet, hogy lehetővé vált katonáink hazahozatala. A másik: örülünk azért is, mert a sorkatonák, a hivatásos tisztek és a tartalékosok egyaránt családos emberek, akikért családjuk — velünk együtt — aggódott. Fock Jenő bejelentette: a kormány — teljes összhangban a másik négy testvéri országgal intézkedik a csapatok hazatéréséről, gazdálkodással, ahogyan azt a reform előkészítése során elgondoltuk — utalt erre a kormány beszámolója is. Az üzemi vezetők értik-tudják már, mit kell tenniük a reform szellemében, sikerült is Több képviselő foglalkozott a vidéki ipartelepítéssel, erre reagálva hangsúlyozta Fock Jenő. " A kormány kötelességének tekinti, hogy az eddiginél is erőteljesebb intézkedéseket hozzon, további gazdasági ösztönzőket alkalmazzon, hogy érdemes legyen eddig országos átlagban a tervezettnél 20 százalékkal nagyobb nyereséget elérni. De a tartalékokból adódó lehetőségek előbbutóbb kimerülnek, s a gazdasági szabályozók sem lesznek mindig olyan nagyvonalúak, mint a reform kezdetén. A kormány a szabályozókat kicsit módosítani kívánja, hogy jobban ösztönözze az üzemeket az eredményesebb gazdálkodásra, az ésszerűbb termelési tevékenységre, a jobb piaci munkára. Annak idején sokan tekintettek bizonyos aggodalommal a reform elé, viszonylag széles körben volt tapasztalható a munkanélküliségtől való félelem, s ez lényegében csak a legutóbbi hónapokban kezdett csitulni. A foglalkoztatottság alakulásával a kormány különös gonddal foglalkozott. Már a szabályozók kialakításánál „fékeket” alkalmaztunk, hogy elhárítsuk a munkanélküliséget. Ezek a fékek kicsit túlságosan is működtek, ennek is szerepe volt abban, hogy a termelékenység nem egészen úgy alakult, ahogyan szerettük volna. Úgy gondolom, hogy mégiscsak helyesen jártunk el, figyelemmel voltunk arra az alapvető követelményre, hogy a reform politikailag semmiféle bonyodalmat ne okozzon. A továbbiakban — már a jövő évi terv jóváhagyásakor — a szabályozókon úgy kívánunk módosítani, hogy munkanélküliség ezután se legyen, de kialakuljon egy erőteljesebb, okos irányú munkaerőmozgás. Budapestről üzemeket kitelepíteni és vidéken ipart fogadni. A munkaidő-csökkentés néhány tapasztalatáról szólt ezután a kormány elnöke. — Nagy öröm, hogy már körülbelül egymillióan dolgoznak csökkentett munkaidőben. De ez gondokat is idézett elő. Nagyon sok helyen a termelékenység rovására rövidítették a munkaidőt, holott alapvető szempontként jelöltük meg: a munkaidőt úgy kell csökkenteni, hogy az érdekelteknek ne legyen kevesebb a keresete, de ne csökkenjen a termelékenység sem. A keresetek valóban egyáltalán nem csökkentek, sőt a tervezettnél valamivel jobban emelkedtek ezeken a helyeken is, viszont a termelékenység nem alakult megfelelően. Kedvezőtlen tapasztalat az is, hogy a hét végi és a hét eleji vasúti áruszállításoknál az utóbbi hónapokban fennakadások voltak. A csökkentett munkaidővel dolgozó üzemeknek is feltétlenül biztosítaniuk kell a pénteki, szombati, vasárnapi és hétfői ki- és berakodásokat. Vagonparkunk ugyanis éppen akkora, amennyi szükséges, s ha az üzemek mulasztásai miatt külföldi vagonokat kell igénybe vennünk, azért naponta tetemes összegeket kell fizetnünk. Az ilyen tapasztalatokat figyelembe kell venni a munkaidő-csökkentés további kiterjesztésénél. A szociális ellátással kapcsolatban is „nagy népi félelem” mutatkozott a reform bevezetésekor: mi lesz szociális vívmányainkkal, eddig megszerzett jogaink(Folytatás a 2. oldalon.) Hasznos volt a vita Oktalan félelem Dr. Vályi Péter, dr. Csanádi György és dr. Horgos Gyula a Parlamentben. (MTI Fotó: Vigovszki Ferenc felvétele)