Magyar Hírlap, 1968. október (1. évfolyam, 139-169. szám)

1968-10-09 / 147. szám

Magyarország és a harmadik világ Kereskedelmi forgalmunk a fejlődő országokkal Kooperációs együttműködés • Vállalati szerződések az ENSZ segélyalapjával Baczoni Jenő a külkereskedelmi miniszter első helyettese előadást tartott a MTESZ konferenciáján Az MTESZ-nek a fejlődő országok mű­szaki tudományos kérdéseivel foglalkozó bizottsága kedden konferenciát tartott, amelyen Baczoni Jenő, a külkereskedel­mi miniszter első helyettese mondott be­vezető előadást Gazdasági kapcsolataink és célkitűzéseink a fejlődő országokban címmel. Hangsúlyozta, hogy­ a „fejlődő orszá­gok" elnevezés gyűjtőfogalom; a harma­dik világ erősen polarizált. Mivel Brazília éppúgy ebbe a csoportba tartozik, mint a fejlődés kezdeti szakaszában járó Mali, érthető, hogy kereskedelempolitikánk ki­alakításában differenciáltan kell eljárni. Romló cserearányok A harmadik világ országainak alapve­tő törekvése jelenleg a függetlenség gaz­dasági megalapozása, az iparosítás. Haté­konyabban akarnak bekapcsolódni a nemzetközi munkamegosztásba, megvál­toztatva a kialakult cserearányokat. Az elmúlt tíz évben a nemzeti jövedelem ezekben az országokban évente átlag két százalékkal nőtt, s ez sokkal lassúbb, mint az iparilag fejlett országoké vagy éppen az ENSZ által meghirdetett fej­lesztési évtized ötszázalékos növekedési terve. Csökkent a világexportban való részesedésünk is; 1950-ben még 32 száza­lék volt, 1966-ban már csak 19,2 százalék. Elsősorban nyersanyagokat és élelmisze­reket exportálnak, s e termékek csere­arányai az elmúlt tíz évben számottevően romlottak. A súlyos piaci gondok hatá­sára kereskedelmi mérleghiányuk 1966- ban 4 milliárd, 1967-ben már 5,5 milliárd dollár volt. A növekvő adósságállomány miatt gyakran kell moratóriumot kér­niük. Iparosításuk ugyanakkor növekvő importot és hiteleket igényel. Mindezek következményeképp nemzetgazdaságuk fejlesztési üteme elmarad mind a belső szükségletek, mind a növekvő nemzetkö­zi kötelezettségek mögött. Magyarország és a fejlődő országok gazdasági kapcsolatairól szólva Baczoni Jenő rámutatott, hogy mintegy 1955-ig kevés szervezett kapcsolatról számolha­tunk be. A gyarmatbirodalmak széthullá­sa adott lehetőséget a kapcsolatteremtés­re, és 1957 óta folyik céltudatos munka ezen a területen. Kereskedelmi forgal­munk 1960—63 között évi 20—22 száza­lékkal nőtt, később ez a növekedési ütem mérséklődött. Ma a harmadik világ or­szágaival folytatott külkereskedelmünk összes áruforgalmunknak mintegy a hét százaléka. Az elmúlt tíz évben sok or­szággal építettünk ki tartós kapcsolatot, néhány országban viszont, elsősorban po­litikai okokból (Indonézia, Ghána) ezek a kapcsolatok visszafejlődtek. A tanulság az, hogy a kockázatokkal számolni kell, s ezek ellensúlyozására több piaccal kell intenzíven kereskednünk. Ennek viszont határt szabnak gazdasági adottságaink, erőforrásaink. Vásároljunk a termelőtől — Népgazdaságunk érdeke — mondot­ta —, hogy a fejlődő piacok sajátos ter­mékeit közvetlenül a termelőtől, s ne a nyugat-európai közvetítők közbeiktatá­sával vásároljuk (déligyümölcsöt, gyapo­tot, ércet). Ez azért is előnyös, mert ma­gyar árukkal, elsősorban gépekkel fizet­hetünk, mégpedig diszkriminációtól men­tesen, így új piacokat tárunk fel iparunk­nak. Általában a harmadik világ országai is elismerik a szocialista országokkal le­bonyolított kereskedelem előnyösségét. A helyszíni tapasztalatok alapján or­szágonként differenciált gazdaságpoliti­ka kidolgozására van szükség. Vitatta an­nak a tételnek az általánosíthatóságát, hogy a fejlődő országok a beruházásokat kulcsátadásig kérik. Éppen ellenkezőleg, gyakran az az igényük, hogy fejlődő ipa­rukat kooperációs partnerekként vonjuk be ezekbe a munkákba. Ami a gazdasági kapcsolatok tovább­fejlesztését illeti, közép és hosszú távú terveinkben kell meghatározni, milyen koncepciókat érvényesíthetünk. Szükség van arra, hogy meghatározzuk azoknak az országoknak a körét, amelyekkel kap­csolataink intenzívek lehetnek. Nem feltétlenül szükséges több terü­leten bővíteni gazdasági kapcsolatainkat egy-egy fejlődő országgal. Jó az is, ha egy-egy komplex területen alakítunk ki kapcsolatokat, például a vízgazdálkodás­ban, a gyógyszeriparban. Vámpreferenciák, liberalizálás A harmadik világ országai újszerű kö­vetelményeket fogalmaztak meg a ta­vasszal Delhiben rendezett második vi­lágkereskedelmi konferencián. Ezek rész­ben túlzóak, de nagy részüket támogat­juk. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a fejlett országok között mi csak a köze­pesen fejlettek közé vagyunk sorolhatók, s ez önmagában meghatározza lehetősé­geinket. Más mértékkel kell mérni a volt gyarmattartó hatalmakat, amelyek lé­nyegében kártérítéssel is tartoznak a fej­lődő országoknak. Gazdasági erőforrásaink végessége miatt kívánatos, hogy koncepcióink kiala­kításakor más, szocialista és adott eset­ben tőkés országokkal együtt, kooperá­cióban megvalósítható célokat tűzzünk magunk elé. Az ENSZ technikai segítség­­nyújtási alapjával vállalataink szerződé­seket kötnek műszaki projektumokra; ilyen szerződésekre a FAO keretében is van mód. Tudomásul kell vennünk, hogy a fej­lődő országok piacot akarnak biztosítani termékeik számára. Látható, hogy expor­tunk további fejlesztése is ettől függ. Tö­rekvéseiket a további tárgyalásoktól füg­gően vámpreferenciák nyújtásával, libe­ralizálással is hajlandók vagyunk segí­teni. A gazdaságirányítás új rendszeré­ben biztosítani kell termékeik hazai elhe­lyezhetőségét. Ezért olyan kooperációs megoldásokat is tanulmányozunk, ahol a többlettermék meghatározott részét átve­hetjük. Baczoni Jenő befejezésül rámutatott, hogy a többi között a villamos energia, a távvezeték-építés, az oktatás szervezésé­ben lát lehetőséget a kapcsolatok fejlesz­tésére. Az előadás után három szekcióban folytatódtak a tanácskozások. A konfe­rencia utolsó előadása a trópusi élet- és munkakörülmények élettani vonatkozá­saival foglalkozott V­­ÜZ. Magyar Hírlap NÉPGAZDASÁG—VILÁGGAZDASAG 1968. OKTÓBER 9. SZERDA Büfé a gyárban v le­t­t • A maszekpresszók alkonya Árusítás a munkapadnál Ismert találós kérdés: melyik a hivatal legfontosabb és leglátogatottabb szobá­ja? A válasz: „Nem a titkárság, nem is az igazgató irodája, hanem a büfé!" Naponta hét-nyolcszázezren veszik igénybe az ország csaknem 750 munka­helyi büféjét. Az első büféket — az üze­mi étkezéssel együtt —, közvetlenül az államosítások után, 1948—49-ben nyitotta meg a jelenlegi üzemi Vendéglátóipari Tröszt jogelődje, a Gyermekélelmezési Vállalat. Bizonyára sokan emlékeznek még az „őskorra”, az üzemek, hivatalok zugaira, ahol napi négy órára helyet ka­pott egy-két sebtében toborzott szakkép­zetlen eladó. Bővül az áruválaszték Ma a 750 büfét négy fővárosi és hét vidéki üzemi vendéglátóipari vállalat gondozza. Tavaly 117 millió forintos for­galmat bonyolítottak le, 8,3 százalékkal többet, mint az előző esztendőben; az üzemi vendéglátás összes forgalmából a munkahelyi büfék 22 százalékot képvisel­nek, s ez az arány egyre növekszik. Bővül az áruválaszték is. Az alapvető „büfé-cikkeken” — a reggeli tejen, ka­kaón, kávén és péksüteményen kívül —, ha egyelőre csak az első osztályú büfék­ben is, de­­rendszeresen kapható 4—5-féle hidegtál, kaszinótojás, szendvicsek, 10— 14-féle tejtermék. (A büfé szállítói közül egyedül a sütőipari vállalatokat marasz­talhatnánk el, gyakran késve szállítják a kiflit, zsemlét...) Az új gazdaságirányítási rendszer be­vezetése kedvezett a büfé-kereskedelem­nek is: jelentősen nőtt majdnem vala­mennyi cikkcsoport forgalma. Az olcsóbb kávé (2­2,60 forint) lassan-lassan ki­szorítja az irodai „magáneszpresszókat’’. Kitűnt, hogy a gyárak, minisztériumok, külkereskedelmi vállalatok, intézmények büféit nemcsak a reggelizők és az uzson­názók keresik fel — mert hiszen ma már kevesen visznek magukkal papírba cso­magolt zsíros kenyeret, vajas kenyeret —, sokan itt fogyasztják el ebédjüket, sőt innen visznek haza hideg vacsorát is. Az igények eltolódása új feladatok elé állí­totta az üzemi vendéglátó vállalatokat, ezért is bővítették a büfék árukínálatát. Csúcsforgalom csütörtöktől Természetesen ez csak az egyik oldal Sok olyan vállalati kisbüfé van az or­szágban, amely berendezésével, szegényes áruválasztékával nem nagyon vonzza a vevőket. Tetézi ezt az is, hogy — amint az Állami Kereskedelmi Felügyelőség vizsgálati jegyzőkönyveiből kiderül — néhol az eladók nem állították be helye­sen a mérleget, vagy például a MOM, illetve a Gamma büféiben, hitelüket vesz­tett súlyokkal mértek. Sok helyütt hiá­nyoznak az árcédulák, nem tartják be a higiéniai előírásokat, s az eladók többsé­ge nem szakember. A 44 órás munkahét bevezetése is nö­veli a büfék szerepét. Csütörtök déltől csúcsforgalmat bonyolítanak le az eladók, ugyanis — a háziasszonyok segítségére — újabban kötelező a liszt, a cukor, a cső­tészta, a szappan, a mosópor árusítása is. Népszerű a büfék zöldség- és gyümölcs­akciója is. A Belvárosi Üzemi Vendéglá­tóipari Vállalat 163 büféjében az első fél­évben 2,6 millió forint értékű zöldséget és gyümölcsöt értékesítettek. Jól megszer­vezték az áruellátást, s bár a büfék nagy részében nincs megfelelő raktár, a napon­kénti, gyakran a napi kétszeri szállítás pótolja a hiányt A büfék technikai színvonalának fej­lesztését, az áruellátás javítását az Üze­mi Vendéglátóipari Tröszt célprémiumos feladattá tette. Ennek hatására sok elha­nyagolt büfét éppen az elmúlt hetekben alakítottak át bisztróvá. A Debreceni Ru­hagyár, a Kossuth Lajos Tudományegye­tem büféjében és másutt az átalakítás után megkétszereződött a forgalom. Legnagyobb gyárainkban — elég sok huzavona után — bevezették végre a mozgó árusítást. Kis kocsikon, kosárral, tálcával közvetlenül a munkapadokhoz viszik a szendvicset, a kakaót, a népszerű lángost... A visontai erőmű építkezésé­nél a mozgó árusok — amint azt egy igaz­gatói levél hírül adja — a valóságban is „kiegészítői a termelésnek”. A jövő programjáról bizonyos fenn­tartással nyilatkoztak az Üzemi Vendég­látóipari Trösztnél. Mint mondták, sok vállalat ellenzi új büfék nyitását, a ré­giek bővítését. Az érv: „elvonja dolgo­zóinkat a munkától”. Valójában az ellenkezője igaz: javítja a fegyelmet, ha nem kell a gyáron túl vásárolni, s kiváltképp így van ez, ha bő­vül a mozgó árusítás. Benedek István Gábor Csehszlovák műszerkiállítás Kedden a MIGÉRT Népköztársaság úti bemutató termében Jozef Buzek, Cseh­szlovákia budapesti nagykövetségének kereskedelmi tanácsosa megnyitotta a prágai Kovo-vállalat méréstechnikai mű­szerkiállítását. A kiállítás bemutatja a Magyarorszá­gon is jól ismert Tesla-gyár elektronikus műszereit, a Metra márkájú elektromos műszereket, továbbá számos nagy teljesít­ményű relét. A csehszlovák szakemberek elmondták, hogy 300-féle mikrohullámú berendezést állítanak elő, s az ipari auto­­matikák gyártási programja 52 fontos gyártmánycsoportot ölel fel Tenger alatti kábel A Reuter jelentése szerint a hét végén tenger alatti kábelek lefektetését kezdik meg Japán és a Szovjetunió között. A kábel lehetővé teszi a közvetlen telefon- és távíró-összeköttetést Európa és Tokió között. A munkálatok Nahotka szovjet városnál kezdődtek, s a 890 kilométer hosszú kábel építése 1969 áprilisában fe­jeződik be. Jelenleg csupán napi három­négy óra hosszat működik a Japán—Euró­pa kábel. jpg,Horizont ~] NDK-csehszlovák kereskedelmi tárgyalások Visszatért Berlinből a csehszlovák kül­kereskedelmi küldöttség, amely Jan Pou­­la külkereskedelmi miniszterhelyettes ve­zetésével tárgyalásokat folytatott arról, hogy az NDK miként növelje Csehszlo­vákiába irányuló áruszállításait, ugyanis a két ország külkereskedelmi forgalmá­ban jelentős a többlet Csehszlovákia ja­vára. Az aláírt jegyzőkönyv szerint az NDK 25 millió rubel értékű áruval szállít többet Csehszlovákiának. A két ország árucseréje az idén 16 százalékkal lesz több, mint az elmúlt évben. A jugoszláv vendégmunkások jogai az NSZK-ban Belgrádban hétfőn folytatódtak a már­ciusban megkezdett jugoszláv—nyugat­német tárgyalások az NSZK-ban foglal­koztatott jugoszláv vendégmunkások szo­ciális és jogi helyzetének szabályozásá­ról Csehszlovák kereskedelmi küldöttség Londonban A CTK jelentése szerint J. Balcarnak, a Csehszlovák Kereskedelmi Kamara al­­elnökének vezetésével küldöttség érkezett Londonba, hogy tárgyaljon a Brit Keres­kedelmi Kamara képviselőivel a további kölcsönös együttműködés lehetőségeiről. Pekingben szorgalmazzék a japán—kínai kapcsolatokat Az év végén lejár az a nem hivatalos japán—kínai kereskedelmi megállapodás, amelyet márciusban írtak alá Tokióban. Ezért most hivatalos küldöttség utazik Pekingbe, hogy tárgyaljon a kínai veze­tőkkel a megállapodás meghosszabbításá­ról. Japán kereskedelmi körökben derű­látóan ítélik meg a japán—kínai keres­kedelem kilátásait, s utalnak arra, hogy maguk a kínaiak szorgalmazzák a bővülő kapcsolatokat Kína egyébként rizst és marhahúst exportál Japánba. Sáskajárás Indiától Afrikáig A FAO jelentése szerint eddig 154 in­diai várost tisztítottak meg a sáskáktól A sáskaveszedelem nemcsak Indiát ha­nem az arab országokat is veszélyezteti, s több afrikai országnak is gondokat okoz. Kormánybeavatkozás ?­mngysugra. A Citroen egyesülni akar a Fiattal A francia kormány erélyesen kíván be­kapcsolódni a Citroen és a Fiat tervezett egyesülésével kapcsolatos tárgyalásokba. Szerda délelőttre a minisztertanácsot is összehívták a kérdés megvitatására. A Citroen igazgatósága hétfőn nyilatkozat­ban vetette el a kormány akadályozó kí­sérletét, s leszögezték, hogy mindennek ellenére megvalósítják a Fiattal való egyesülést. A nyilatkozat tagadja, hogy az egyesülésre a Citroen anyagi gondjai miatt kerül sor. Az Express című hetilap szerint a terv háttere a következő: A Citroen részvénytöbbségét a Miche­­lin-tröszt tartja kezében. A Michelin most alaptőke emeléssel a jelenlegi 56- ról 70 százalékra emeli részesedését a Citroennél. Ezt a részvénypakettet vi­szont átadja egy most alakítandó közös vállalkozásnak, amelyben 55 százalék lesz a Michelin és 45 a Fiat részesedése. H­á­rom év alatt ez az arány természetesen tovább változna a Fiat javára. Az ügyle­ten a Michelin-cég kétszeresen nyer, ugyanis megkapja az olasz Pirelli autó­gumigyár részvényeinek jelentős részét, amely most a Fiat tulajdonában van. Más források rámutatnak, hogy ezzel a tranzakcióval a Michelin-vállalat a vi­lágpiacon elfoglalt ötödik helyről a ne­gyedikre ugrik és közvetlenül a vezető amerikai gyárak mögé sorakozik.

Next