Magyar Hírlap, 1968. október (1. évfolyam, 139-169. szám)
1968-10-09 / 147. szám
Magyarország és a harmadik világ Kereskedelmi forgalmunk a fejlődő országokkal Kooperációs együttműködés • Vállalati szerződések az ENSZ segélyalapjával Baczoni Jenő a külkereskedelmi miniszter első helyettese előadást tartott a MTESZ konferenciáján Az MTESZ-nek a fejlődő országok műszaki tudományos kérdéseivel foglalkozó bizottsága kedden konferenciát tartott, amelyen Baczoni Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyettese mondott bevezető előadást Gazdasági kapcsolataink és célkitűzéseink a fejlődő országokban címmel. Hangsúlyozta, hogy a „fejlődő országok" elnevezés gyűjtőfogalom; a harmadik világ erősen polarizált. Mivel Brazília éppúgy ebbe a csoportba tartozik, mint a fejlődés kezdeti szakaszában járó Mali, érthető, hogy kereskedelempolitikánk kialakításában differenciáltan kell eljárni. Romló cserearányok A harmadik világ országainak alapvető törekvése jelenleg a függetlenség gazdasági megalapozása, az iparosítás. Hatékonyabban akarnak bekapcsolódni a nemzetközi munkamegosztásba, megváltoztatva a kialakult cserearányokat. Az elmúlt tíz évben a nemzeti jövedelem ezekben az országokban évente átlag két százalékkal nőtt, s ez sokkal lassúbb, mint az iparilag fejlett országoké vagy éppen az ENSZ által meghirdetett fejlesztési évtized ötszázalékos növekedési terve. Csökkent a világexportban való részesedésünk is; 1950-ben még 32 százalék volt, 1966-ban már csak 19,2 százalék. Elsősorban nyersanyagokat és élelmiszereket exportálnak, s e termékek cserearányai az elmúlt tíz évben számottevően romlottak. A súlyos piaci gondok hatására kereskedelmi mérleghiányuk 1966- ban 4 milliárd, 1967-ben már 5,5 milliárd dollár volt. A növekvő adósságállomány miatt gyakran kell moratóriumot kérniük. Iparosításuk ugyanakkor növekvő importot és hiteleket igényel. Mindezek következményeképp nemzetgazdaságuk fejlesztési üteme elmarad mind a belső szükségletek, mind a növekvő nemzetközi kötelezettségek mögött. Magyarország és a fejlődő országok gazdasági kapcsolatairól szólva Baczoni Jenő rámutatott, hogy mintegy 1955-ig kevés szervezett kapcsolatról számolhatunk be. A gyarmatbirodalmak széthullása adott lehetőséget a kapcsolatteremtésre, és 1957 óta folyik céltudatos munka ezen a területen. Kereskedelmi forgalmunk 1960—63 között évi 20—22 százalékkal nőtt, később ez a növekedési ütem mérséklődött. Ma a harmadik világ országaival folytatott külkereskedelmünk összes áruforgalmunknak mintegy a hét százaléka. Az elmúlt tíz évben sok országgal építettünk ki tartós kapcsolatot, néhány országban viszont, elsősorban politikai okokból (Indonézia, Ghána) ezek a kapcsolatok visszafejlődtek. A tanulság az, hogy a kockázatokkal számolni kell, s ezek ellensúlyozására több piaccal kell intenzíven kereskednünk. Ennek viszont határt szabnak gazdasági adottságaink, erőforrásaink. Vásároljunk a termelőtől — Népgazdaságunk érdeke — mondotta —, hogy a fejlődő piacok sajátos termékeit közvetlenül a termelőtől, s ne a nyugat-európai közvetítők közbeiktatásával vásároljuk (déligyümölcsöt, gyapotot, ércet). Ez azért is előnyös, mert magyar árukkal, elsősorban gépekkel fizethetünk, mégpedig diszkriminációtól mentesen, így új piacokat tárunk fel iparunknak. Általában a harmadik világ országai is elismerik a szocialista országokkal lebonyolított kereskedelem előnyösségét. A helyszíni tapasztalatok alapján országonként differenciált gazdaságpolitika kidolgozására van szükség. Vitatta annak a tételnek az általánosíthatóságát, hogy a fejlődő országok a beruházásokat kulcsátadásig kérik. Éppen ellenkezőleg, gyakran az az igényük, hogy fejlődő iparukat kooperációs partnerekként vonjuk be ezekbe a munkákba. Ami a gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztését illeti, közép és hosszú távú terveinkben kell meghatározni, milyen koncepciókat érvényesíthetünk. Szükség van arra, hogy meghatározzuk azoknak az országoknak a körét, amelyekkel kapcsolataink intenzívek lehetnek. Nem feltétlenül szükséges több területen bővíteni gazdasági kapcsolatainkat egy-egy fejlődő országgal. Jó az is, ha egy-egy komplex területen alakítunk ki kapcsolatokat, például a vízgazdálkodásban, a gyógyszeriparban. Vámpreferenciák, liberalizálás A harmadik világ országai újszerű követelményeket fogalmaztak meg a tavasszal Delhiben rendezett második világkereskedelmi konferencián. Ezek részben túlzóak, de nagy részüket támogatjuk. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a fejlett országok között mi csak a közepesen fejlettek közé vagyunk sorolhatók, s ez önmagában meghatározza lehetőségeinket. Más mértékkel kell mérni a volt gyarmattartó hatalmakat, amelyek lényegében kártérítéssel is tartoznak a fejlődő országoknak. Gazdasági erőforrásaink végessége miatt kívánatos, hogy koncepcióink kialakításakor más, szocialista és adott esetben tőkés országokkal együtt, kooperációban megvalósítható célokat tűzzünk magunk elé. Az ENSZ technikai segítségnyújtási alapjával vállalataink szerződéseket kötnek műszaki projektumokra; ilyen szerződésekre a FAO keretében is van mód. Tudomásul kell vennünk, hogy a fejlődő országok piacot akarnak biztosítani termékeik számára. Látható, hogy exportunk további fejlesztése is ettől függ. Törekvéseiket a további tárgyalásoktól függően vámpreferenciák nyújtásával, liberalizálással is hajlandók vagyunk segíteni. A gazdaságirányítás új rendszerében biztosítani kell termékeik hazai elhelyezhetőségét. Ezért olyan kooperációs megoldásokat is tanulmányozunk, ahol a többlettermék meghatározott részét átvehetjük. Baczoni Jenő befejezésül rámutatott, hogy a többi között a villamos energia, a távvezeték-építés, az oktatás szervezésében lát lehetőséget a kapcsolatok fejlesztésére. Az előadás után három szekcióban folytatódtak a tanácskozások. A konferencia utolsó előadása a trópusi élet- és munkakörülmények élettani vonatkozásaival foglalkozott VÜZ. Magyar Hírlap NÉPGAZDASÁG—VILÁGGAZDASAG 1968. OKTÓBER 9. SZERDA Büfé a gyárban v lett • A maszekpresszók alkonya Árusítás a munkapadnál Ismert találós kérdés: melyik a hivatal legfontosabb és leglátogatottabb szobája? A válasz: „Nem a titkárság, nem is az igazgató irodája, hanem a büfé!" Naponta hét-nyolcszázezren veszik igénybe az ország csaknem 750 munkahelyi büféjét. Az első büféket — az üzemi étkezéssel együtt —, közvetlenül az államosítások után, 1948—49-ben nyitotta meg a jelenlegi üzemi Vendéglátóipari Tröszt jogelődje, a Gyermekélelmezési Vállalat. Bizonyára sokan emlékeznek még az „őskorra”, az üzemek, hivatalok zugaira, ahol napi négy órára helyet kapott egy-két sebtében toborzott szakképzetlen eladó. Bővül az áruválaszték Ma a 750 büfét négy fővárosi és hét vidéki üzemi vendéglátóipari vállalat gondozza. Tavaly 117 millió forintos forgalmat bonyolítottak le, 8,3 százalékkal többet, mint az előző esztendőben; az üzemi vendéglátás összes forgalmából a munkahelyi büfék 22 százalékot képviselnek, s ez az arány egyre növekszik. Bővül az áruválaszték is. Az alapvető „büfé-cikkeken” — a reggeli tejen, kakaón, kávén és péksüteményen kívül —, ha egyelőre csak az első osztályú büfékben is, derendszeresen kapható 4—5-féle hidegtál, kaszinótojás, szendvicsek, 10— 14-féle tejtermék. (A büfé szállítói közül egyedül a sütőipari vállalatokat marasztalhatnánk el, gyakran késve szállítják a kiflit, zsemlét...) Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése kedvezett a büfé-kereskedelemnek is: jelentősen nőtt majdnem valamennyi cikkcsoport forgalma. Az olcsóbb kávé (22,60 forint) lassan-lassan kiszorítja az irodai „magáneszpresszókat’’. Kitűnt, hogy a gyárak, minisztériumok, külkereskedelmi vállalatok, intézmények büféit nemcsak a reggelizők és az uzsonnázók keresik fel — mert hiszen ma már kevesen visznek magukkal papírba csomagolt zsíros kenyeret, vajas kenyeret —, sokan itt fogyasztják el ebédjüket, sőt innen visznek haza hideg vacsorát is. Az igények eltolódása új feladatok elé állította az üzemi vendéglátó vállalatokat, ezért is bővítették a büfék árukínálatát. Csúcsforgalom csütörtöktől Természetesen ez csak az egyik oldal Sok olyan vállalati kisbüfé van az országban, amely berendezésével, szegényes áruválasztékával nem nagyon vonzza a vevőket. Tetézi ezt az is, hogy — amint az Állami Kereskedelmi Felügyelőség vizsgálati jegyzőkönyveiből kiderül — néhol az eladók nem állították be helyesen a mérleget, vagy például a MOM, illetve a Gamma büféiben, hitelüket vesztett súlyokkal mértek. Sok helyütt hiányoznak az árcédulák, nem tartják be a higiéniai előírásokat, s az eladók többsége nem szakember. A 44 órás munkahét bevezetése is növeli a büfék szerepét. Csütörtök déltől csúcsforgalmat bonyolítanak le az eladók, ugyanis — a háziasszonyok segítségére — újabban kötelező a liszt, a cukor, a csőtészta, a szappan, a mosópor árusítása is. Népszerű a büfék zöldség- és gyümölcsakciója is. A Belvárosi Üzemi Vendéglátóipari Vállalat 163 büféjében az első félévben 2,6 millió forint értékű zöldséget és gyümölcsöt értékesítettek. Jól megszervezték az áruellátást, s bár a büfék nagy részében nincs megfelelő raktár, a naponkénti, gyakran a napi kétszeri szállítás pótolja a hiányt A büfék technikai színvonalának fejlesztését, az áruellátás javítását az Üzemi Vendéglátóipari Tröszt célprémiumos feladattá tette. Ennek hatására sok elhanyagolt büfét éppen az elmúlt hetekben alakítottak át bisztróvá. A Debreceni Ruhagyár, a Kossuth Lajos Tudományegyetem büféjében és másutt az átalakítás után megkétszereződött a forgalom. Legnagyobb gyárainkban — elég sok huzavona után — bevezették végre a mozgó árusítást. Kis kocsikon, kosárral, tálcával közvetlenül a munkapadokhoz viszik a szendvicset, a kakaót, a népszerű lángost... A visontai erőmű építkezésénél a mozgó árusok — amint azt egy igazgatói levél hírül adja — a valóságban is „kiegészítői a termelésnek”. A jövő programjáról bizonyos fenntartással nyilatkoztak az Üzemi Vendéglátóipari Trösztnél. Mint mondták, sok vállalat ellenzi új büfék nyitását, a régiek bővítését. Az érv: „elvonja dolgozóinkat a munkától”. Valójában az ellenkezője igaz: javítja a fegyelmet, ha nem kell a gyáron túl vásárolni, s kiváltképp így van ez, ha bővül a mozgó árusítás. Benedek István Gábor Csehszlovák műszerkiállítás Kedden a MIGÉRT Népköztársaság úti bemutató termében Jozef Buzek, Csehszlovákia budapesti nagykövetségének kereskedelmi tanácsosa megnyitotta a prágai Kovo-vállalat méréstechnikai műszerkiállítását. A kiállítás bemutatja a Magyarországon is jól ismert Tesla-gyár elektronikus műszereit, a Metra márkájú elektromos műszereket, továbbá számos nagy teljesítményű relét. A csehszlovák szakemberek elmondták, hogy 300-féle mikrohullámú berendezést állítanak elő, s az ipari automatikák gyártási programja 52 fontos gyártmánycsoportot ölel fel Tenger alatti kábel A Reuter jelentése szerint a hét végén tenger alatti kábelek lefektetését kezdik meg Japán és a Szovjetunió között. A kábel lehetővé teszi a közvetlen telefon- és távíró-összeköttetést Európa és Tokió között. A munkálatok Nahotka szovjet városnál kezdődtek, s a 890 kilométer hosszú kábel építése 1969 áprilisában fejeződik be. Jelenleg csupán napi háromnégy óra hosszat működik a Japán—Európa kábel. jpg,Horizont ~] NDK-csehszlovák kereskedelmi tárgyalások Visszatért Berlinből a csehszlovák külkereskedelmi küldöttség, amely Jan Poula külkereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével tárgyalásokat folytatott arról, hogy az NDK miként növelje Csehszlovákiába irányuló áruszállításait, ugyanis a két ország külkereskedelmi forgalmában jelentős a többlet Csehszlovákia javára. Az aláírt jegyzőkönyv szerint az NDK 25 millió rubel értékű áruval szállít többet Csehszlovákiának. A két ország árucseréje az idén 16 százalékkal lesz több, mint az elmúlt évben. A jugoszláv vendégmunkások jogai az NSZK-ban Belgrádban hétfőn folytatódtak a márciusban megkezdett jugoszláv—nyugatnémet tárgyalások az NSZK-ban foglalkoztatott jugoszláv vendégmunkások szociális és jogi helyzetének szabályozásáról Csehszlovák kereskedelmi küldöttség Londonban A CTK jelentése szerint J. Balcarnak, a Csehszlovák Kereskedelmi Kamara alelnökének vezetésével küldöttség érkezett Londonba, hogy tárgyaljon a Brit Kereskedelmi Kamara képviselőivel a további kölcsönös együttműködés lehetőségeiről. Pekingben szorgalmazzék a japán—kínai kapcsolatokat Az év végén lejár az a nem hivatalos japán—kínai kereskedelmi megállapodás, amelyet márciusban írtak alá Tokióban. Ezért most hivatalos küldöttség utazik Pekingbe, hogy tárgyaljon a kínai vezetőkkel a megállapodás meghosszabbításáról. Japán kereskedelmi körökben derűlátóan ítélik meg a japán—kínai kereskedelem kilátásait, s utalnak arra, hogy maguk a kínaiak szorgalmazzák a bővülő kapcsolatokat Kína egyébként rizst és marhahúst exportál Japánba. Sáskajárás Indiától Afrikáig A FAO jelentése szerint eddig 154 indiai várost tisztítottak meg a sáskáktól A sáskaveszedelem nemcsak Indiát hanem az arab országokat is veszélyezteti, s több afrikai országnak is gondokat okoz. Kormánybeavatkozás ?mngysugra. A Citroen egyesülni akar a Fiattal A francia kormány erélyesen kíván bekapcsolódni a Citroen és a Fiat tervezett egyesülésével kapcsolatos tárgyalásokba. Szerda délelőttre a minisztertanácsot is összehívták a kérdés megvitatására. A Citroen igazgatósága hétfőn nyilatkozatban vetette el a kormány akadályozó kísérletét, s leszögezték, hogy mindennek ellenére megvalósítják a Fiattal való egyesülést. A nyilatkozat tagadja, hogy az egyesülésre a Citroen anyagi gondjai miatt kerül sor. Az Express című hetilap szerint a terv háttere a következő: A Citroen részvénytöbbségét a Michelin-tröszt tartja kezében. A Michelin most alaptőke emeléssel a jelenlegi 56- ról 70 százalékra emeli részesedését a Citroennél. Ezt a részvénypakettet viszont átadja egy most alakítandó közös vállalkozásnak, amelyben 55 százalék lesz a Michelin és 45 a Fiat részesedése. Három év alatt ez az arány természetesen tovább változna a Fiat javára. Az ügyleten a Michelin-cég kétszeresen nyer, ugyanis megkapja az olasz Pirelli autógumigyár részvényeinek jelentős részét, amely most a Fiat tulajdonában van. Más források rámutatnak, hogy ezzel a tranzakcióval a Michelin-vállalat a világpiacon elfoglalt ötödik helyről a negyedikre ugrik és közvetlenül a vezető amerikai gyárak mögé sorakozik.