Magyar Hírlap, 1968. november (1. évfolyam, 170-199. szám)
1968-11-14 / 183. szám
2 1968. NOVEMBER 14. CSÜTÖRTÖK NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap 3 a pypemos állósághoz” című cikk szerzője, Rama Fülöp-szigeti publicista megállapítja: „A Fülöp-szigetek lakosságának közvéleménye egyre állhatatosabban követeli a kormánytól, hogy létesítsen normális kapcsolatokat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal.” Túl kell lépni a hidegháborús, szovjetellenes szűklátókörűségen, s India, valamint a többi ázsiai ország példájára kereskedelmi kapcsolatokat kell létesíteni a Szovjetunióval. S míg a kapcsolatok létesítése után a szovjet fél haladéktalanul küldene geológusokat a szigeteken kiaknázható olaj feltárására, a nyugatiak, kezükben a koncessziókkal, mindeddig még „komolyabb próbafúrásokat sem végeztek”. S ez érthető, hiszen a nyugati cégek „sokkal nagyobb hasznot húznak, ha országunknak olajat adnak el”, ez azonban kincstárunk elszegényedését s a bábpozíció tartósítását jelenti — szögezi le, majd felteszi a kérdést: Mit veszítene országunk, ha a Szovjetunió segítségével a saját lábára igyekezne állni? „Nem fogunk több csapatot küldeni Dél-Vietnamba? De hiszen ez lenne a mi elsőrendű érdekünk is” — szűri le következtetését N. Ramna, a neves Fülöp-szigeti publicista. Külföldi lapokból „.......__................. .» — ______ A Pravda szer-DönPfKAfl 5, 7“a lap szemleírója „Köszönet az őszinteségért Mr. Kahn!” címmel közölt cikket. Hermann Kahn, az amerikai Hudsonintézet igazgatója a Fortune című amerikai lapban nemrégen beismerte, hogy Csehszlovákiában a nyugat egy „kísérletet” hajtott végre, amelynek során megvizsgálták, van-e lehetőség a kapitalizmus „csendes” visszaállítására. A „kísérlet” forgatókönyve a következő lett volna: elsőként Csehszlovákiában „ideológiai eróziót” hoznak létre az antiszocialista erők belső és mindenekelőtt az NSZK külső támogatásával. A második szakaszban megkezdték volna az NDK és más szocialista országok elleni aknamunkát és végül — jegyzi meg Kahn — „a varsói paktum gyengülése Nyugat-Németország egyidejű megerősödésével egy szép napon az NSZK-nak a Szovjetunió elleni, amerikai támogatás kíséretében véghezvitt támadásával végződött volna”. Hermann Kahn, aki egyébként azt az intézetet igazgatja, amely az Egyesült Államok kormánya számára politikai terveket dolgoz ki, beismeri e tervek kudarcát és arról beszél, hogy a lezajlott eseményeket és az abból adódó következtetéseket át kell értékelni, és önkritikusan kell szemlélni a nyugat ezzel kapcsolatos tevékenységét. Mr. Kahn — írja Zsukov —, főként attól fél, milyen következtetésekre jutnak az események kapcsán Ázsia és Afrika fiatal államai, amelyek nyilvánvaló szimpátiával kísérik az egységes antiimperialista frontot alkotó szocialista országokat. KönpflBAG Károlyi politikai szereplése, közéleti tevékenysége megbotránkoztatta az arisztokráciát, olykor felháborította, de a közéletben domináns főurak reménykedtek, hogy csak időleges eltévelyedésről van szó, vagy éppen „politikus” ravaszkodásról a karrier érdekében. Amikor Károlyi Mihály és Andrássy Katinka között szerelem érlelődött s a családi berkekben felvetődött a házasság gondolata, Andrássy, az Alkotmánypárt vezére a maga konzervatívellenzékiségének új, erős bajnokát látta a „rokonná” váló Károlyiban. S mint Károlyiné írja: „... meg volt győződve arról is, hogy Mihály, ha beházasodik családunkba, követi az Andrássyhagyományokat s az ő politikájának rendíthetetlen híve lesz ... Ugyan hogy is lehetne egy gróf Károlyi demokrata, hogyan kívánhatna komolyan földreformot földtelen parasztok javára? Duci bácsit intette egyik-másik barátja: vigyázzon, “kígyót melenget a keblén,« ez a Károlyi tényleg a parasztoknak akarja juttatni a földet. Duci bácsi ilyenkor csak legyintett finom, csontos kezével: “Ettől én nem félek. Ilyen meszszire sohasem fog elmenni. Elvégre ő az ország egyik leggazdagabb földbirtokosa!« Károlyi — Károlyiné emlékiratai szerint — 1914 januárjában Afrikába utazott, „ .. . karavánokkal kóborolt a tuniszi sivatagban, s azok a fényképek, amelyek csinos útitársnői között ábrázolták, hol sátorban, hol teveháton, bizony rosszalló fejcsóválásra késztették politikai híveit is ..” Károlyiné az Andrássy család életmódját idézve, írja: ,,... Tiszadobon kaptam először engedélyt hogy belépjek a »konyha« nevű tündérországba, ahol a remeknél remekebb ételeket főzik fehér kötényes varázslók s bugyborékoló üstök fölé hajló boszorkányok. A francia főszakács úgy irányítja őket varázspálcájával, mint karmester a zenekart ... ... Tiszadobon a közönséges hétköznapi ebéd kiadós előétellel kezdődött, sajtos soufflé vagy rákmajonéz, majd tiszai hal következett, pompás, friss, nyílt tűzön ropogósra sütött kecsege; utána jött a fő fogás, rendszerint marhasült, borjú vagy kacsa, három-négy különböző körettel és főzelékkel: a negyedik fogás külön zöldség volt, esetleg spárga; utána torta és fagylalt következett. Kedvenc süteményem a »Bombe á la Izet Pacha« volt; ennek receptjét Törökországból hozták szüleim, névadója Izet pacha házában ették először. Utána lassan vége felé tartott az ebéd: már csak édes kukorica következett vajjal (igaz, hogy négy-öt cső kukoricát is meg tudtunk enni fejenként), meg sajt és száraz sütemény. Befejezésül pedig görögdinnye, nagyszerű, zamatos, bő levű, jégbe hűtött dinnye, s persze, minden más nyári gyümölcs, ami éppen érett. A remek magyar borokból mi, gyerekek, nem kaptunk... A hallban ittuk meg az ebéd utáni török kávét. De hamarosan elkövetkezett a délutáni tea ideje ... A “tea” tulajdonképpen nem teát jelentett, hanem különféle fagylaltokat, tejszínhabos kávét, öt-hatféle tortát, kalácsot, meleg teasüteményt, vajas kenyeret, dobos tortát és ismét dinynyét és más gyümölcsöket. Este nyolckor újabb több fogásos, levessel kezdődő, de a délinél valamivel szerényebbre méretezett étkezés következett. Igazán azt hinné az ember, hogy rettenetesen el kellett híznunk ilyen étrend mellett. Ám ez nem következett be, én kifejezetten sovány voltam lánykoromban, és senki sem volt kövér a családban.” Igen, az arisztokrácia valóban hozzá volt edződve az evésheziváshoz. Károlyiné — más összefüggésben — megemlíti, hogy egyszer betegágyánál „Eszterházy Ferenc is igyekezett szórakoztatni: legyeket fogott és megette őket. Pontosan meg tudta különböztetni a légyfajtákat, ízük szerint.” Ennek a világnak a háború előtti Magyarországnak iszonyú kontrasztú társadalmi körképét Móricz Zsigmond a „Betyár”-ban is megírta. A Vándory grófok zárt, arisztokrata életét, a Gombos kastélyt környező paraszti tenger szörnyű mélységeit elemi erejű realizmussal jelenítette meg: „ ... Még csak délután öt óra volt, de olyan sötét, hogy az ember egyáltalán nem tudta, hova lépjen az utcai sárban. Úgy dagasztott a csizmája, munka volt minden lépésnél kihúzni s újra benyomni a vastag, fekete, szurkos anyagba.” Így megy a munkából kikopott Avar Jani a falun keresztül, haza a családjához. Az anyja kérdi: — „... Hoztál valamit? — Mér? Itthon nincs semmi? — Hagyma van. De kenyér bizony nincs. Már ezek a szegény gyerekek is csak hagymát ettek vacsorára. Csakugyan az egész ház tele volt szörnyű erős hagymaszaggal. A kicsik, ahogy az arcába dugták fejecskéjüket, csak úgy bűzlöttbelőlük a hagymaszag ...” S aztán az evés a kis zsellérházban. Mert Avar Jani hozott egy vekni kenyeret meg egy rúd parizert a „pesti munkából”. „ ... Mindenki a legnagyobb mohósággal nézte, mi az? Most senki sem őrá figyelt, csak arra, amit az asztalra kitett a tarisznyából ... — Vastag kolbász — visítottak a gyerekek. — Hű az istókját, de vastag kolbász ... ... Sose láttak ilyet, de nem kellett őket tanítani rá, hogy ennivaló, meglelték az ízét, s nagyon tetszett nekik az újfajta kolbász. Bábi is kapott egy karéjt s vigyorogva kezdett hozzá majszolni. Az öreg magának is vágott s rossz fekete fogaival már rágta is ... . . a család úgy nekilátott az evésnek, mint akik valóban napok óta nem ettek. Mind falt tömte magába, a gyerekeknek még a füle is csupa zsír lett. Mezítláb s kisingben ültek az apjuk térdén, és zabáltak. Jó ideig csönd volt, csak a csámcsogást lehetett hallani ..” Ez volt a másik Magyarország, milliók Magyarországa. Kárólyi Mihály gróf meghallotta hangját ezeknek a millióknak, volt szeme rá, hogy lássa ezeket az életeket is, nevükben, védelmükben, érdekükben szót emeljen. (Következik: A VISSZŐK ANY APnnAS MAR NEM SIKERÜLHET.. . Molnár Géza: XXX « A monarchiától a köztársaságig 30. „Ugyan hogy is lehetne egy gróf Károlyi demokrata?...” Biszku Béla felszólalása a LEMP V. kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról)resszív cselekmények feltétel nélküli beszüntetése egyet jelent az amerikai imperialisták eszkalációs politikája kudarcának beismerésével. Mindenekelőtt a vietnami nép áldozatos harcának az eredménye ez, de hozzátehetjük, hogy nagy szerepe van ebben a béke erős nemzetközi szolidaritásának, s mindenekelőtt annak a nagy támogatásnak, melyet a Szovjetunió, a szocialista országok a harcoló Vietnamnak nyújtanak. Továbbra is fokozni akarjuk küzdelmünket azért, hogy végképp kialudjon a háború tüze Délkelet-Ázsiában, s a Közel-Keleten igazságos béke legyen. A jövőben is minden segítséget megadunk a szabadságáért küzdő hős vietnami népnek. Támogatjuk az arab népek imperialistaellenes harcát, kereit az egész szocialista közösség erejének növekedéseként értékeljük. A vietnami nép hálás a szocialista országoknak és a testvérpártoknak azért, hogy következetesen támogatták és támogatják igazságos harcát. A vietnami kérdés rendezésének alapját változatlanul a VDK négypontos és a DNFF ötpontos, ismert javaslatai képezik — folytatta Nguen Van Tran. Nguen Van Tran végül átadta a kongresszusnak a Vietnami Dolgozók Pártja KB üdvözlő levelét és a VDK felett lelőtt háromezredik amerikai repülőgép egy darabjából készült emlékserleget. Az európai biztonság feltétele a fennálló határok elismertetése Internacionalista összefogásunk érvényesül az európai kontinens békéjének biztosításában is. Önökkel együtt állást foglalunk a nyugatnémet revansista, újfasiszta erőkkel, az új háborúval fenyegető bonni politikával szemben. Együtt vagyunk lengyel testvéreinkkel, akik a második világháború alatt oly mérhetetlenül sokat szenvedtek és áldoztak a fasizmus elleni harcban. Mi is azt valljuk, hogy az európai biztonság feltétele a fennálló határok elismertetése valamenynyi állammal. Legfőbb ideje, hogy a nyugatnémet imperialisták lemondjanak az egyedüli képviselet elvéről, elismerjék a valóságot, a Német Demokratikus Köztársaság létezését. Biztosíthatjuk önöket és az egész lengyel népet: a Magyar Szocialista Munkáspárt a jövőben is mindent megtesz, hogy erősödjék pártjaink, országaink, az egész szocialista közösség testvéri kapcsolata — mondotta Biszku Béla, majd a Lengyel Egyesült Munkáspárt, népeink, pártjaink, kormányaink internacionalista testvérisége, s a szocializmus és a béke éltetésével fejezte be lelkes tapssal fogadott beszédét. Jozef Lénárt A szocialista országok egységében látjuk Csehszlovákia függetlenségének biztosítékát Jozef Lénárt, a CSKP KB titkára üdvözlő beszédének bevezetőjében vázolta a lengyel és a csehszlovák történelmi múlt közös vonásait, majd így folytatta: — őszintén meg kell mondanom, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt most nincs könnyű helyzetben. Elemeznie kell az utóbbi évek és az elmúlt hónapok eseményeit. El akarunk vetni mindent, ami gátolja a szocializmus építését. Az elmúlt húsz év csehszlovákiai fejlődésének vitathatatlan eredménye a szocializmus alapjainak lerakása — folytatta. — A párt politikájában azonban hibák és tévedések is előfordultak. S ezek nem elvi megoldása miatt a párt nem tudott képest tartani az objektív igényekkel. A januári plénum megteremtette a feltételeket a hibák kijavításához, de a párt nem volt eléggé felkészülve erre a feladatra. Most mélyrehatóan elemeznünk kell azt, hogy tevékenységünkben mi volt jó és mi, volt rossz. Határozottan fel kell venni a harcot a szocializmusellenes erőkkel. Nem engedhetjük meg, hogy ezek befolyást gyakoroljanak országunk sorsára. Ezt bizonyítja az is, hogy hatóságaink nemrég határozott intézkedéseket foganatosítottak a szovjetellenes megnyilvánulások résztvevői ellen. — Fontosnak tartjuk, hogy a szocialista országokkal fennálló nézeteltéréseket felszámoljuk — hangoztatta. — A nehézségek leküzdésében együtt akarunk működni a testvérországokkal és pártokkal. A csehszlovák kommunisták nem akarnak semlegesek maradni a nemzetközi osztályharcban. A Szovjetunióhoz fűződő barátságot és a szocialista közösséghez való tartozást alapelvnek tekintjük. Erősíteni akarjuk kapcsolatainkat a nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal, egyetértünk a testvérpártok találkozójának az összehívásával. Szeretném biztosítani önöket, hogy kapcsolataink fejlesztésében a szocialista országok egységében látjuk Csehszlovákia függetlenségének és szocialista fejlődésének optimális biztosítékát — mondotta nagy tetszéssel fogadott felszólalásának befejező részében a CSKP KB titkára. Nguen Van Tran : A bombázások beszüntetése csak a győzelem kezdete A szerdai ülésen a kongresszusi küldöttek forró ünneplésben részesítették a Vietnami Dolgozók Pártja küldöttségét, amelynek vezetője, Nguen Van Tran, a KB titkára bevezetőben tolmácsolta a vietnami nép, a párt és Ho Si Minh legforróbb testvéri üdvözletét a kongreszszusnak és a lengyel népnek, majd hangoztatta : — Mi Vietnamban a lengyel nép is Cedenbal: Meg kell őrizni az elmélet tisztaságát Jumzsagin Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára tolmácsolta a kongresszusnak a mongol kommunisták üdvözletét és a szocialista nemzetköziség nagy erejéről, a marxista-leninista elmélet tisztaságának megőrzéséről beszélt. A többi szocialista ország, valamint a kommunista és munkáspártok iránti felelősségtől áthatva, a mongol kommunisták élénk figyelemmel kísérik azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a lengyel kommunisták a nemzetközi szolidaritás, a biztonság és a béke érdekében kifejtenek — hangoztatta. A DNFF vörös zászlót küldött a kongresszusnak A szerdai ülés utolsó szónoka, Dang Quang Minh, a DNFF Központi Bizottságának tagja tolmácsolta a DNFF üdvözletét a lengyel kommunistáknak és a forradalmi munkásmozgalom képviselőinek. Dang Quang Minh végezetül a DNFF Központi Bizottsága nevében vörös zászlót ajándékozott a Lengyel Egyesült Munkáspártnak. Gyárlátogatáson a baráti küldöttségek A kongresszus harmadik napjának programja már nemcsak a kongresszusi terem falai között bonyolódott le. A délelőtt folyamán egyes pártküldöttségek üzemek dolgozóival találkoztak. A szovjet küldöttség a Huta Warszawa kohóművekben, a bolgár küldöttség a Plocki kőolajvegyészeti kombinátban, a Német Szocialista Egységpárt küldöttsége a varsói személyautógyárban tett látogatást, illetve gyűlésen találkozott az üzem dolgozóival. A Huta Warszawa kohóművekben a gyár dolgozóinak gyűlésén beszédet mondott Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára. A magyar küldöttség ma a varsói Swierczewski műszergyárba látogat.