Magyar Hírlap, 1968. november (1. évfolyam, 170-199. szám)

1968-11-14 / 183. szám

2 1968. NOVEMBER 14. CSÜTÖRTÖK NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap 3 a pypemos állósághoz” cí­mű cikk szer­zője, Rama Fülöp-szigeti publicista megállapítja: „A Fülöp-szigetek la­kosságának közvéleménye egyre állhata­­tosabban követeli a kormánytól, hogy lé­tesítsen normális kapcsolatokat a Szovjet­unióval és a többi szocialista országgal.” Túl kell lépni a hidegháborús, szovjetelle­nes szűklátókörűségen, s India, valamint a többi ázsiai ország példájára kereske­delmi kapcsolatokat kell létesíteni a Szov­jetunióval. S míg a kapcsolatok létesítése után a szovjet fél haladéktalanul küldene geológusokat a szigeteken kiaknázható olaj feltárására, a nyugatiak, kezükben a koncessziókkal, mindeddig még „komo­lyabb próbafúrásokat sem végeztek”. S ez érthető, hiszen a nyugati cégek „sok­kal nagyobb hasznot húznak, ha orszá­gunknak olajat adnak el”, ez azonban kincstárunk elszegényedését s a báb­pozíció tartósítását jelenti — szögezi le, majd felteszi a kérdést: Mit veszítene or­szágunk, ha a­ Szovjetunió segítségével a saját lábára igyekezne állni? „Nem fo­gunk több csapatot küldeni Dél-Vietnam­­ba? De hiszen ez lenne a mi elsőrendű érdekünk is” — szűri le következtetését N. Ramna, a neves Fülöp-szigeti publicista. Külföldi lapokból „.......__................. .» — ______ A Pravda szer-DönPfK­Afl 5­, 7“a lap szemleírója „Köszönet az őszintesé­gért Mr. Kahn!” címmel közölt cikket. Hermann Kahn, az amerikai Hudson­­intézet igazgatója a Fortune című ame­rikai lapban nemrégen beismerte, hogy Csehszlovákiában a nyugat egy „kísérle­tet” hajtott végre, amelynek során meg­vizsgálták, van-e lehetőség a kapitaliz­mus „csendes” visszaállítására. A „kísér­let” forgatókönyve a következő lett vol­na: elsőként Csehszlovákiában „ideológiai eróziót” hoznak létre az antiszocialista erők belső és mindenekelőtt az NSZK külső támogatásával. A második szakasz­ban megkezdték volna az NDK és más szocialista országok elleni aknamunkát és végül — jegyzi meg Kahn — „a varsói paktum gyengülése Nyugat-Németország egyidejű megerősödésével egy szép napon az NSZK-nak a Szovjetunió elleni, ame­rikai támogatás kíséretében véghezvitt támadásával végződött volna”. Hermann Kahn, aki egyébként azt az intézetet igazgatja, amely az Egyesült Ál­lamok kormánya számára politikai ter­veket dolgoz ki, beismeri e tervek ku­darcát és arról beszél, hogy a lezajlott eseményeket és az abból adódó következ­tetéseket át kell értékelni, és önkritiku­san kell szemlélni a nyugat ezzel kap­csolatos tevékenységét. Mr. Kahn — írja Zsukov —, főként attól fél, milyen követ­keztetésekre jutnak az események kap­csán Ázsia és Afrika fiatal államai, ame­lyek nyilvánvaló szimpátiával kísérik az egységes antiimperialista frontot alkotó szocialista országokat. KönpflBAG Károlyi politikai szereplése, közéleti tevékenysége megbot­ránkoztatta az arisztokráciát, oly­kor felháborította, de a közélet­ben domináns főurak remény­kedtek, hogy csak időleges elté­velyedésről van szó, vagy éppen „politikus” ravaszkodásról a kar­rier érdekében. Amikor Károlyi Mihály és Andrássy Katinka között szere­lem érlelődött s a családi berkek­ben felvetődött a házasság gon­dolata, Andrássy, az Alkotmány­párt vezére a maga konzervatív­ellenzékiségének új, erős bajno­kát látta a „rokonná” váló Káro­lyiban. S mint Károlyiné írja: „... meg volt győződve arról is, hogy Mihály, ha beházasodik csa­ládunkba, követi az Andrássy­­hagyományokat s­ az ő politikájá­nak rendíthetetlen híve lesz ... Ugyan hogy is lehetne egy gróf Károlyi demokrata, hogyan kí­vánhatna komolyan földreformot földtelen parasztok javára? Duci bácsit intette egyik-másik barát­ja: vigyázzon, “kígyót melenget a keblén,« ez a Károlyi tényleg a parasztoknak akarja juttatni a földet. Duci bácsi ilyenkor csak legyintett finom, csontos kezével: “Ettől én nem félek. Ilyen mesz­­szire sohasem fog elmenni. Elvég­re ő az ország egyik leggazda­gabb földbirtokosa!« Károlyi — Károlyiné emlékira­tai szerint — 1914 januárjában Afrikába utazott, „ .. . karavá­nokkal kóborolt a tuniszi siva­tagban, s azok a fényképek, ame­lyek csinos útitársnői között áb­­rázolták, hol sátorban, hol teve­háton, bizony rosszalló fejcsóvá­­lásra késztették politikai­­ híveit is ..” Károlyiné az Andrássy család életmódját idézve, írja: ,,... Ti­­szadobon kaptam először enge­délyt hogy belépjek a »konyha« nevű tündérországba, ahol a re­meknél remekebb ételeket főzik fehér kötényes varázslók s bugy­borékoló üstök fölé hajló bo­szorkányok. A francia főszakács úgy irányítja őket varázspálcá­jával, mint karmester a zene­kart ... ... Tiszadobon a közönséges hétköznapi ebéd kiadós előétel­lel kezdődött, sajtos soufflé vagy rákmajonéz, majd tiszai hal kö­vetkezett, pompás, friss, nyílt tű­zön ropogósra sütött kecsege; utána jött a fő fogás, rendszerint marhasült, borjú vagy kacsa, há­rom-négy különböző körettel és főzelékkel: a negyedik fogás kü­lön zöldség volt, esetleg spárga; utána torta és fagylalt követke­zett. Kedvenc süteményem a »Bombe á la Izet Pacha« volt; en­nek receptjét Törökországból hozták szüleim, névadója Izet pacha házában ették először. Utána lassan vége felé tartott az ebéd: már csak édes kukorica következett vajjal (igaz, hogy négy-öt cső kukoricát is meg tud­tunk enni fejenként), meg sajt és száraz sütemény. Befejezésül pe­dig görögdinnye, nagyszerű, za­matos, bő levű, jégbe hűtött din­­­nye, s persze, minden más nyári gyümölcs, ami éppen érett. A re­mek magyar borokból mi, gye­rekek, nem kaptunk... A hall­ban ittuk meg az ebéd utáni tö­rök kávét. De hamarosan elkövet­kezett a délutáni tea ideje ... A “tea” tulajdonképpen nem teát jelentett, hanem különféle fagylaltokat, tejszínhabos kávét, öt-hatféle tortát, kalácsot, me­leg teasüteményt, vajas kenye­ret, dobos tortát és ismét diny­­nyét és más gyümölcsöket. Este nyolckor újabb több fogásos, le­vessel kezdődő, de a délinél vala­mivel szerényebbre méretezett étkezés következett. Igazán azt hinné az ember, hogy rettenete­sen el kellett híznunk ilyen ét­rend mellett. Ám ez nem követ­kezett be, én kifejezetten sovány voltam lánykoromban, és senki sem volt kövér a családban.” Igen, az arisztokrácia valóban hozzá volt edződve az evéshez­­iváshoz. Károlyiné — más össze­függésben — megemlíti, hogy egyszer betegágyánál „Eszterházy Ferenc is igyekezett szórakoztat­ni: legyeket fogott és megette őket. Pontosan meg tudta külön­böztetni a légyfajtákat, ízük sze­rint.” Ennek a világnak a háború előtti Magyarországnak iszonyú kontrasztú társadalmi körképét Móricz Zsigmond a „Betyár”-ban is megírta. A Vándory grófok zárt, arisztokrata életét, a Gom­bos kastélyt környező paraszti tenger szörnyű mélységeit elemi erejű realizmussal jelenítette meg: „ ... Még csak délután öt óra volt, de olyan sötét, hogy az em­ber egyáltalán nem tudta, hova lépjen az utcai sárban. Úgy da­gasztott a csizmája, munka volt minden lépésnél kihúzni s újra benyomni a vastag, fekete, szur­kos anyagba.” Így megy a munkából kikopott Avar Jani a falun keresztül, haza a családjához. Az anyja kérdi: — „... Hoztál valamit? — Mér? Itthon nincs semmi? — Hagyma van. De kenyér bi­zony nincs. Már ezek a szegény gyerekek is csak hagymát ettek vacsorára. Csakugyan az egész ház tele volt szörnyű erős hagymaszaggal. A kicsik, ahogy az arcába dugták fejecskéjüket, csak úgy bűzlött­­belőlük a hagymaszag ...” S aztán az evés a kis zsellér­házban. Mert Avar Jani hozott egy vekni kenyeret meg egy rúd parizert a „pesti munkából”. „ ... Mindenki a legnagyobb mohósággal nézte, mi az? Most senki sem őrá figyelt, csak arra, amit az asztalra kitett a tarisz­nyából ... — Vastag kolbász — visítottak a gyerekek. — Hű az istókját, de vastag kolbász ... ... Sose láttak ilyet, de nem kellett őket tanítani rá, hogy en­nivaló, meglelték az ízét, s na­gyon tetszett nekik az újfajta kolbász. Bábi is kapott egy karéjt s vigyorogva kezdett hozzá maj­szolni. Az öreg magának is vá­gott s rossz fekete fogaival már rágta is ... . . a család úgy nekilátott az evésnek, mint akik valóban napok óta nem ettek. Mind falt­ tömte magába, a gyerekeknek még a füle is csupa zsír lett. Mezítláb s kisingben ültek az apjuk térdén, és zabáltak. Jó ideig csönd volt, csak a csámcsogást lehetett hal­lani ..” Ez volt a másik Magyarország, milliók Magyarországa. Káról­yi Mihály gróf meghallotta hangját ezeknek a millióknak, volt szeme rá, hogy lássa ezeket az életeket is, nevükben, védelmükben, érde­kükben szót emeljen. (Következik: A VISSZ­ŐK ANY APnn­AS MAR NEM SIKERÜLHET.. . Molnár Géza: X­XX « A monarchiától a köztársaságig 30. „Ugyan hogy is lehetne egy gróf Károlyi demokrata?...” Biszku Béla felszólalása a LEMP V. kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról)­resszív cselekmények feltétel nélküli be­szüntetése egyet jelent az amerikai im­perialisták eszkalációs politikája kudar­cának beismerésével. Mindenekelőtt a vietnami nép áldozatos harcának az ered­ménye ez, de hozzátehetjük, hogy nagy szerepe van ebben a béke erős nemzet­közi szolidaritásának, s mindenekelőtt annak a nagy támogatásnak, melyet a Szovjetunió, a szocialista országok a har­coló Vietnamnak nyújtanak.­­ Továbbra is fokozni akarjuk küz­delmünket azért, hogy végképp kialud­jon a háború tüze Délkelet-Ázsiában, s a Közel-Keleten igazságos béke legyen. A jövőben is minden segítséget megadunk a szabadságáért küzdő hős vietnami nép­nek. Támogatjuk az arab népek imperia­listaellenes harcát, kereit az egész szocialista közösség ere­jének növekedéseként értékeljük.­­ A vietnami nép hálás a szocialista országoknak és a testvérpártoknak azért, hogy következetesen támogatták és támo­gatják igazságos harcát. A vietnami kér­dés rendezésének alapját változatlanul a VDK négypontos és a DNFF ötpontos, is­mert javaslatai képezik — folytatta Nguen Van Tran. Nguen Van Tran végül átadta a kong­resszusnak a Vietnami Dolgozók Pártja KB üdvözlő levelét és a VDK felett le­lőtt háromezredik amerikai repülőgép egy darabjából készült emlékserleget. Az európai biztonság feltétele a fennálló határok elismertetése Internacionalista összefogásunk érvé­nyesül az európai kontinens békéjének biztosításában is. Önökkel együtt állást foglalunk a nyugatnémet revansista, új­fasiszta erőkkel, az új háborúval fenye­gető bonni politikával szemben. Együtt vagyunk lengyel testvéreinkkel, akik a második világháború alatt oly mérhetet­lenül sokat szenvedtek és áldoztak a fa­sizmus elleni harcban. Mi is azt valljuk, hogy az európai biztonság feltétele a fennálló határok elismertetése valameny­­nyi állammal. Legfőbb ideje, hogy a nyugatnémet imperialisták lemondjanak az egyedüli képviselet elvéről, elismer­jék a valóságot, a Német Demokratikus Köztársaság létezését.­­ Biztosíthatjuk önöket és az egész lengyel népet: a Magyar Szocialista Mun­káspárt a jövőben is mindent megtesz, hogy erősödjék pártjaink, országaink, az egész szocialista közösség testvéri kap­csolata — mondotta Biszku Béla, majd a Lengyel Egyesült Munkáspárt, népeink, pártjaink, kormányaink internacionalista testvérisége, s a szocializmus és a béke éltetésével fejezte be lelkes tapssal foga­dott beszédét. Jozef Lénárt A szocialista országok egységében látjuk Csehszlovákia függetlenségének biztosítékát Jozef Lénárt, a CSKP KB titkára üd­vözlő beszédének bevezetőjében vázolta a lengyel és a csehszlovák történelmi múlt közös vonásait, majd így folytatta: — őszintén meg kell mondanom, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt most nincs könnyű helyzetben. Elemeznie kell az utóbbi évek és az elmúlt hónapok ese­ményeit. El akarunk vetni mindent, ami gátolja a szocializmus építését. Az elmúlt húsz év csehszlovákiai fejlődésének vitat­hatatlan eredménye a szocializmus alap­jainak lerakása — folytatta. — A párt po­litikájában azonban hibák és tévedések is előfordultak. S ezek nem elvi megoldása miatt a párt nem tudott képest tartani az objektív igényekkel. A januári plé­­num megteremtette a feltételeket a hibák kijavításához, de a párt nem volt eléggé felkészülve erre a feladatra. Most mély­rehatóan elemeznünk kell azt, hogy te­vékenységünkben mi volt jó és mi, volt rossz. Határozottan fel kell venni a har­cot a szocializmusellenes erőkkel. Nem engedhetjük meg, hogy ezek befolyást gyakoroljanak országunk sorsára. Ezt bi­zonyítja az is, hogy hatóságaink nemrég határozott intézkedéseket foganatosítot­tak a szovjetellenes megnyilvánulások résztvevői ellen. — Fontosnak tartjuk, hogy a szocia­lista országokkal fennálló nézeteltérése­ket felszámoljuk — hangoztatta. — A ne­hézségek leküzdésében együtt akarunk működni a testvérországokkal és pártok­kal. A csehszlovák kommunisták nem akarnak semlegesek maradni a nemzet­közi osztályharcban. A Szovjetunió­hoz fűződő barátságot és a szocialista közösséghez való tartozást alapelvnek tekintjük. Erősíteni akarjuk kapcsolatain­kat a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalommal, egyetértünk a testvér­pártok találkozójának az összehívásával. Szeretném biztosítani önöket, hogy kap­csolataink fejlesztésében a szocialista országok egységében látjuk Csehszlová­kia függetlenségének és szocialista fejlő­désének optimális biztosítékát — mon­dotta nagy tetszéssel fogadott felszólalá­sának befejező részében a CSKP KB tit­kára. Nguen Van Tran : A bombázások beszüntetése csak a győzelem kezdete A szerdai ülésen a kongresszusi kül­döttek forró ünneplésben részesítették a Vietnami Dolgozók Pártja küldöttségét, amelynek vezetője, Nguen Van Tran, a KB titkára bevezetőben tolmácsolta a vietnami nép, a párt és Ho Si Minh leg­forróbb testvéri üdvözletét a kongresz­­szusnak és a lengyel népnek, majd han­goztatta : — Mi Vietnamban a lengyel nép is­ Cedenbal: Meg kell őrizni az elmélet tisztaságát Jumzsagin Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára tolmácsolta a kongresszus­nak a mongol kommunisták üdvözletét és a szocialista nemzetköziség nagy erejéről, a marxista-leninista elmélet tisztaságá­nak megőrzéséről beszélt. A többi szocia­lista ország, valamint a kommunista és munkáspártok iránti felelősségtől áthat­va, a mongol kommunisták élénk figye­lemmel kísérik azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a lengyel kommunisták a nem­zetközi szolidaritás, a biztonság és a bé­ke érdekében kifejtenek — hangoztatta. A DNFF vörös zászlót küldött a kongresszusnak A szerdai ülés utolsó szónoka, Dang Quang Minh, a DNFF Központi Bizott­ságának tagja tolmácsolta a DNFF üd­vözletét a lengyel kommunistáknak és a forradalmi munkásmozgalom képviselői­nek. Dang Quang Minh végezetül a DNFF Központi Bizottsága nevében vörös zászlót ajándékozott a Lengyel Egyesült Munkáspártnak. Gyárlátogatáson a baráti küldöttségek A kongresszus harmadik napjának programja már nemcsak a kongresszusi terem falai között bonyolódott le. A dél­előtt folyamán egyes pártküldöttségek üzemek dolgozóival találkoztak. A szov­jet küldöttség a Huta Warszawa kohó­művekben, a bolgár küldöttség a Plocki kőolajvegyészeti kombinátban, a Német Szocialista Egységpárt küldöttsége a var­sói személyautógyárban tett látogatást, illetve gyűlésen találkozott az üzem dol­gozóival. A Huta Warszawa kohóművekben a gyár dolgozóinak gyűlésén beszédet mon­dott Leonyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának első titkára. A magyar küldöttség ma a varsói Swierczewski műszergyárba látogat.

Next