Magyar Hírlap, 1968. november (1. évfolyam, 170-199. szám)

1968-11-25 / 194. szám

Magyar Hírlap népgazdaság - világgazdasag ma,november 25.hétfőn KGST-ülésszak Tudományos és műszaki együttműködés az atomenergia felhasználásában November 19-től 24-ig Prágában ülése­zett a KGST-nek az atomenergia békés célú felhasználásával foglalkozó állandó bizottsága. Az ülésszakon Bulgária, Ma­gyarország, Csehszlovákia, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság, Ro­mánia és a Szovjetunió küldöttségei, va­lamint Jugoszlávia megbízottja vettek részt A bizottság megvitatta az együttműkö­dés további fejlesztését az atom-villamos­­erőművek, a nukleáris fűtőanyag feldol­gozása, az atom-villanytelepekhez szüksé­ges felszerelések területén. Továbbá: ho­gyan működnek együtt a KGST-országok az atomenergia békés célokra való fel­­használására vonatkozó tudományos és műszaki kutatások összehangolásában. Tükör a magánautókról A kedvelt típusok Mennyi a várakozási idő? Nem gyártunk személyautót, behozata­li lehetőségeink sem korlátlanok, ezért a hazai autóellátás nehézkes. Sokkal töb­ben szeretnének autót, mint amennyi vá­sárlására lehetőség nyílik. Az utóbbi évek­ben mégis gyorsan javult a hazai ellá­tottság. 1958-ban 7687 magángépkocsit tartottak nyilván (ekkor egy gépkocsira átlag 558 lakos jutott), 1960-ban már 18 499 autó futott, s egy kocsira 325 la­kos jutott. 1967-ben az állomány: 125 967 magángépkocsi, azaz minden 70 lakos­nak van gépkocsija. A kocsik 46,3 százalékával a szellemi foglalkozásúak rendelkeznek, fizikai dol­gozók tulajdonában van a gépkocsik 30 százaléka. A KPM autónyilvántartója szerint, az általános véleményekkel el­lentétben, nem az orvosok, hanem a tisztviselők rendelkeznek a legtöbb gép­kocsival, őket követik a technikusok, majd a mérnökök, s az orvosok a negye­dik helyen állnak. Sok szövetkezeti tag­nak, kisiparosnak, bányásznak, írónak és művésznek van autója. Meglepő: mind­össze 60 sportoló mondhatja magát autó­­tulajdonosnak. Köztudott, hogy a gépkocsigyártás úgy­szólván valamennyi iparágat foglalkoz­tatja. A gépkocsivásárlás is egész sor más ágazatot fejleszt. Az autókereskede­lemnek fontos szerepe van a vásárlóerő lekötésében. A vételár mellett ugyanis a kocsitartás sok kiadással jár; a típustól és a használattól függően egy személy­autó havi fenntartási költsége 500—1000 forint, növeli az autózással összefüggő áruk (pl. kempingcikkek), és kisebb mér­tékben a vendéglátóipar forgalmát is. A kocsit már sehol sem tekintik luxus­cikknek, megszerzése azonban a legtöbb országban nagy anyagi erőfeszítést jelent. Nálunk egy Skoda 1000 MB típusú gép­kocsi ára a feldolgozó iparban foglalkoz­tatott munkások 43 havi átlagkeresetének felel meg, ugyanez a mutató Lengyelor­szágban 48, Csehszlovákiában 38, az NDK-ban 25, Ausztriában 12 hónap. Az utóbbi tíz évben a kocsiárak több­ször változtak; az átlagár az 1964. évi 56 000 forintról 1967-ben 66 ezer forintra emelkedett. A személygépkocsi tehát a legnagyobb értékű tartós fogyasztási cikk. A vásárló csak több évi takarékoskodás után veheti meg, de a várakozást hosz­­szabbítja a megrendelés és az átvétel közötti hosszú idő. A megrendelők 60—80 százaléka sürgeti a Mercur Vállalatnál a kocsi átvételét. Legtöbben az olcsóbb, kis fogyasztású kocsikat keresik. Az igénylők 50 százaléka Trabantot, 30 szá­zaléka Wartburgot akar vásárolni. A leg­keresettebb típusnál a várakozási idő je­lenleg négy év. Ha ez megnyugtatja a türelmetlenkedőket, az NDK-ban és Csehszlovákiában ez az idő átlagosan öt év. H. A. A személygépkocsik értékesítése Év D0 Millió forint 1957 861 37 1958 2 922 169 1959 3146 197 1960 3 526 227 1961 6 095 360 1962 11 171 659 1963 12 336 721 1964 8 750 494 1965 9 961 595 1966 15 789 1005 1967 20 884 1379 A hongkongi értéktőzsdén nagy az élénkség. (Október 22-én például a tőzsde 1,93 millió dolláros rekordforgalmat bo­nyolított le.) A hongkongi üzletemberek ügyei általában remekül mennek. A helyi cégek részvényeinek árfolyamai emelkednek. Az év első félévében, a múlt év ugyanazon időszakához képest, 33 százalékkal emelkedett az Egyesült Álla­mokba, 17 százalékkal a Nyugat-Euró­­pába, 20 százalékkal az Afrikába és 12 százalékkal a Közép- és Dél-Amerikába irányuló kivitel. A hongkongi értéktőzsde titkára szerint a tőzsdei árfolyamemel­kedés azzal magyarázható, hogy „hely­reállt a gyarmat iránt a bizalom”. Valóban, Hongkongban és a kínai ha­tár mentén teljes a nyugalom. Teljesen feledésbe merültek a brit gyarmati ható­ságok ellen intézett maoista fenyegeté­sek. Az ok egyszerű: Peking rendkívül jövedelmező külkereskedelmet folytat Hongkongon keresztül. Ebből a kereske­delemből származik a Kínai Népköztár­saság valutabevételeinek legalább a fele. Ezért hagytak fel a maoisták a hong­kongi brit gyarmati hatóságok ellen folytatott tavalyi viharos kampánnyal. A Az Europe 1. rádióállomás a jövő év márciusában nagy példányszámú családi képes folyóiratot indít, amelyet, tekin­tettel a hirdetésekből származó óriási be­vételre, ingyen osztogatnak. A lap ideig­lenes címe Un jour (Egy nap) és egy, több esztendeje folyó sajtó- és reklám­kísérlet újabb szakaszát jelenti. A kí­sérlet abból az elvből indul ki, hogy az egyes folyóiratok eladásából származó bevétel oly csekély, hogy akár el is ha­nyagolható, tehát ingyen lehet oszto­gatni, hiszen elsődleges cél, hogy az ol­vasó átlapozza a bőséges hirdetésanya­got. A képes családlapot eleinte 2 800 000 példányban nyomtatják majd, de szá­molnak akár 10 millió példánnyal is. A Nagyon nehéz, majdnem lehetetlen font sterlingben kifejezni Nagy-Britan­­nia királynőjének, II. Erzsébetnek a va­gyonát. A windsori kastélyban, amely nem csupán a hivatalos rezidencia, ha­nem a királynő kincstára is, mintegy 70 hatalmas leltárjegyzék van. A királynő még mindig jövedelmet élvez a lancas­­teri hercegségből, és birtokosa a városon kívüli királyi kastélyoknak is. Az állam évente 475 ezer font sterlinget fizet az uralkodónőnek, ami ráadásul adómentes jövedelem. Hatalmas kastélyaira a ki­rálynő semmit sem költ, minthogy eze­ket rendelkezésére bocsátott társadalmi épületeknek tekintik. }( 1 ) Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgató helyettese nyilatkozik Gyorsan változó energiaterkezet Tárgyalás a Barátság II. olajvezetékről Elkészült az ország tízéves távlati energiafejlesztési terve. A program alap­ján a szénhidrogének — tehát a hazai, illetve a külföldi olaj és földgáz — fel­használási aránya 1970-ig 44—45 száza­lék, 1975-ig 54—55 százalék és 1980-ig 60—62 százalék. Ugyanez az arány 1965- ben 28,5 százalék volt, tehát az első pil­lantásra kitűnik, hogy a következő években gyorsan átalakul az energia fel­­használásának szerkezete. Az igények kielégítésére nem elegen­dő a hazai olaj- és földgázkutak terme­lése, de nem elég az a kőolaj sem, amely a Barátság I. vezetéken érkezik hozzánk a Közép-Volga vidékéről. A végállomás: Százhalombatta Szepesváry Iván, az Országos Kőolaj- és Földgázipari Tröszt beruházási vezér­igazgató-helyettese . — A Barátság I. olajvezetéken jelen­leg 3 millió tonna szénhidrogén érkezik Csehszlovákián keresztül a gödöllői szivattyúállomásra. A telepet 1969 kö­zepéig bővítjük és így mód nyílik arra, hogy a Barátság I. vezetéken 4,5 millió tonna olajat kapjunk. Mivel a felhasz­nálás Csehszlovákiában is növekszik, ez a vezeték már nem elegendő a magyar igények teljes kielégítésére. Sőt, ehhez még hozzá kell tenni, hogy ezt a vezeté­ket előreláthatólag csak 1971—72-ig ve­hetjük igénybe. A Szovjetunió tervhivatala ismeri gondjainkat, s már jóvá is hagyták az 1971—75-re szóló programot. Ugyanak­kor a kormány Gazdasági Bizottságának határozata értelmében még az idén megkötjük a Szovjetunióval azt a szer­ződést, amely lehetővé tenné számunk­ra a Barátság II. olajvezeték megépíté­sét és használatát. — A Barátság II. építése 1970 köze­pén kezdődik — mondja Szepesváry Iván vezérigazgató-helyettes. — A veze­ték Uzsgorodnál lépi át a határt és Százhalombattán végződik. A munká­latokat 1972 végére fejeznék be, a pró­baüzemelést pedig 1973 elején kezdik el. Térképek, kimutatások, szemléltető gra­fikonok. Ma még csak papíron ismerked­hetünk a közeljövő egyik legnagyobb építkezésével. A Barátság II. 1973-tól 1975-ig évente ötmillió tonna olajat szállít. 1975-ben felépül Polgáron a szivattyúállomás és akkor a vezetéken már évenként tíz­millió tonna érkezik a százhalombattai feldolgozóba.­­ Tízmillió tonna olaj 30 millió tonna szén kalóriaértékének felel meg és ez az összehasonlító adat jól szemlélteti a második vezeték jelentőségét. Az építkezések és a felhasználás pon­tos szinkronja írja elő, hogy a polgári szivattyúállomás, amely megkétszerez­heti az érkező olaj mennyiségét, csak 1975-ben kezd működni. Az évi ötmillió tonna olaj szállításához ugyanis lénye­gében elegendő az az energia, amelyet az Uzsgorod és a Százhalombatta kö­zötti talajszintkülönbség ad.­­ Szeretnénk külön hangsúlyozni — mondja a vezérigazgató-helyettes — mennyire könnyíti feladataink teljesíté­sét a szovjet fél nagyvonalúsága. Már hónapokkal ezelőtt közölték, hogy az uzsgorodi leágazásnál nem kívánják meg­szakítani az olaj útját azért, hogy a tar­tályokban lemérhessék, mennyi olaj fo­lyik át a szovjet—magyar határon. Fel­ajánlották, hogy kizárólag áramlásmérő készülékeket szerelnek fel a csövekben, s megelégednek azokkal az adatokkal, amelyeket a mi szakembereink szolgál­tatnak majd a polgári szivattyúállomás­ról. 30 ezer tonna cső A Barátság II. olajvezeték átmérője Polgárig hatszáz, Polgártól Százhalom­battáig ötszáz milliméter, összesen 30 ezer tonna csőre van szükség, amely­nek 85 százaléka úgynevezett spirálisan, 15 százaléka pedig melegen hengerelt eljárással készül. Kérdés, hogy ezt a je­lentős mennyiséget a hazai gyárak — elsősorban Dunaújváros — előállít­hatja-e? — Számításaink szerint — kaptuk a felvilágosítást — hat-hét ezer tonna csö­vet tőkésországokból kell behoznunk. A biztonsági előírások megszabják, hogy lakott területeken, vizek, utak és vasúti sínek alatt, különleges csöveket kell le­fektetni és kívánságainkat a hazai gyá­rak egyelőre nem tudják teljesíteni. Sok a gond. Az Országos Kőolaj- és Földgázipari Tröszt összegezése szerint a Barátság II. olajvezeték megépítése több mint 1,5 milliárd forintba kerül. Kiszámították: ha Uzsgorodtól vasúti tartálykocsikon szállítanák az olajat, a költség tonnánként 200 forint lenne, nem beszélve a MÁV megnövekedett kiadá­sairól. A Barátság II. olajvezetéken vi­szont egy tonna olaj szállítási költsége mindössze 21 forint 50 fillér! Benedek István Gábor /Mégis lesz tej a fővárosi boltokban ? / Új tejszállítási módszer — A fónacsomagolás és a műanyagpalack Napi 5—600 ezer liter. Ennyi Budapest lakosságának tejfogyasztása. Nagy meny­­nyiség ez, mégis, ha estefelé kedvünk tá­madna fél liter tejre, csak elvétve kap­ható. Ki a hibás ebben? — Nem a tejipar! — mondja Tiefen­bach László, a Budapesti Tejipari Válla­lat szervezési osztályának vezetője. — Mi annyi tejet szállítunk, amennyit a keres­kedelem kér. Ám a legtöbb közért, tej­­bőlt fél többet rendelni, nehogy a nya­kán maradjon az áru. Ezért próbálkozunk új áruszállítási rendszerrel: az üzletek nagyobb visszáruzási lehetőséget kapnak. Már az üzemből több tejet szállítunk, mint amennyit rendeltek. Ha a boltve­zető úgy látja, hogy több tejre van szük­sége, az árukihordózót azonnal átveheti. Ha mégsem sikerült eladnia, másnap visszáruzhatja. Egyébként a megrendelé­seket két üzemünkben már elektronikus számítógépeken dolgozzuk fel. — Keresett, de nagyon kevés a mű­anyagfóliába csomagolt tej. Miért? — Egyelőre csak kísérletképpen csoma­goljuk műanyagfóliába a tejet. A fólia ugyanis import és csomagológépünk is csak egy van. Jövőre már mi gyártjuk a műanyagfóliát és még két csomagoló­gépet vásárolunk. — Évek óta visszatérő kérdés: miért nincs iskolatej? — Ismét csak azt válaszolhatom: nem a tejipar a hibás. Nincs aki tejet árusít­son az iskolákban, bár erre bizonyos pénzt is felajánlottunk. A legnagyobb gond az üres üvegek visszaszállítása. — Mi a megoldás? — A műanyagpalackos csomagolás. Székesfehérvári üzemünkben a jövő évtől kezdve műanyag­ palackokba csomagol­ják a tejet és a kakaót, az üres palacko­kat eldobhatják a gyerekek. Naponta 150 vagon tejterméket fogyaszt Budapest, jóval többet, mint tavaly. A növekedés oka elsősorban az, hogy a tej­termékek — főleg a sajtok — árát csök­kentették, és nemrég kerültek forgalom­ba új termékek is.­­ Az új termékek gyártása előtt piac­kutató csoportunk közvélemény-kutatást végzett, s ezután kezdtünk a gyártáshoz. Szaktanácsadással is szolgálunk a terme­lőszövetkezeteknek: hogyan táplálják, fej­jék a tehenet, hogy tejhozamuk a leggaz­daságosabb legyen. — Készül további új termék? — Nemcsak új árunk lesz, de új gyá­runk is épül: 1972—73-ra készül el. Napi 400—500 ezer liter tejet dolgozunk fel itt Csakhamar piacra kerül a műanyagpo­hárba­ csomagolt tejföl, és tavasszal az üzletekben lesz a gyümölccsel ízesített joghurt is. K. E. Nagy játékvásár a Divatcsarnok Lotz-termében! Divatcsarnok VI., Népköztársaság útja 39.

Next