Magyar Hírlap, 1968. december (1. évfolyam, 200-228. szám)
1968-12-15 / 214. szám
IfacTBH Hírlap ITORA - MŰVESZET 1998. december is, vasárnap 9 Éjjeli rTiPn&dékhely bemutató a Madách Színházban A klasszikusoknak hosszú fénycsóvájuk van, akár az üstökösöknek. Uszályuk nőtt hagyományból, tekintélyből, nemzedékek egymásnak felelgető értékítéletéből. S belegyönyörödve ebbe, kritikusok és nézők egy-egy klasszikus mű újrajátszásakor komolykodva ismételgetnek régi közhelyeket, elmélázva emlegetik, hogy „mikor még Bartos, Rózsahegyi játszta a vándor Lukát, Törzs Jenő a Bárót... Mikor még Hevesi rendezte ..." A buzgóbb kritikusok fellapozzák a régi bírálatokat, s előadásokat hasonlítgatnak össze egymással, felfogásokat mérnek össze, különböző korszakok reagálásait arányosítgatják — kicsit el is feledkezve magáról a műről. S arról, hogy minden kor közönsége alakjában újszülött, akinek minden régi darab új. Ha rám hallgat az olvasó, úgy ül be a nézőtérre, hogy nem ereklyét keres az Éjjeli menedékhelyben, hanem egy darabot, amelyet most mutatnak be, ha úgy tetszik, először. Mert végül is erről van szó, hogy most mit ér, amit látnak — nem pedig irodalom- és színháztörténeti ismeretterjesztésről. S milyen nagy ez a darab, és milyen jó ez az előadás! A múlt persze, amelyet a közítéletben magával hoz ez a klasszikus színpadi mű, nemcsak tehertétel, számon tartani való feladat a kritikus és a néző számára, hanem behozhatatlan előny is. Többek között, kinek jutna eszébe „kivonatosan ismertetni” az Éjjeli menedékhely „cselekményét”? Az előadásra koncentrálhatnak tehát; meglepetést, ajándékot nem a történet fordulataitól várunk, hanem a színpadi megjelenítéstől. S ez a meglepetés, ez az ajándék örömteli, gazdag és harmonikus. Ritkán látni ilyen minden síkjában briliánsan csiszolt előadást, amilyet Adám Ottó, a rendező és a Madách Színház remek együttese produkál. „A hét embere” rovatunkban tegnap elmondta lapunkban Adám Ottó, hogy nagy vonalakban miben különbözik ez az előadás a korábbiaktól. Hogy, hiszen 1968-ban járunk, a nyomorélmény helyett, ami hatvan évvel, vagy akár harminccal ezelőtt is mozgósító erő, a társadalmi igazságtalanságok falát romboló feszítővas volt — ma már az emberi tartalom a lényeg, ez az, ami számunkra örökre szóló. Kevesebb a rongy és a nyöszörgés, akoldusromantika, több a mondanivalót eszköztelenül és higgadtan feltáró szövegértelmezés. Az elidegenedés szó mostanában lett divatos, de Gorkij hat évtizede megírta már, s ebben a mostani rendezésben teljes világossággal tárul fel. A mélyben levőknek s azoknak elidegenedése, akik miatt a mélybe kerültek, így mutatkozik meg teljesen. A nyomor komisz és ravasz vámszedője, a menedékhely tulajdonosa, Kosztiljov (Gyenge Árpád) és felesége, Vaszilissza (Psota Irén) az értelmezésnek ebben a hűvös fényében válik igazán gyűlöletessé, a bölccsé érett hamiskártyás „hippié” Szatyin (Gábor Miklós), a hajdani hintók álmain ringó rongyos-fanyar báró (Mensáros László), az alkoholtól elrohadt eszelős színész (Dégi István), a majdnem megmenekülő, de sorsába visszahulló nyomorult kis házi rabszolga húg (Demján Edit), a boldogtalan álmodozó Násztya (Vass Éva), a különös, majdnem hős tolvaj (Huszti Péter), a szepegő, fisztulázó sapkakészítő (Zenthe Ferenc), a lakatos (Kottár János), s halálba békéit felesége (Nagy Anna), Basilides Zoltán két világ, két osztály között ingó „nem egészen új mestere**, Pádua Ildikó tenyeres-talpas lepénysütő asszonya, Garics János és Tallós Endre mint örök azonos „hórukk-emberek”, Balázsovits Lajos (fd.) csizmadia-legénye — és mind a többiek, akiket nem látunk, de valahol ott vannak a színfalak mögött, s akik maguktól is, de sokkal inkább a sorstól s társadalomtól letörten, megalázottan, reménykedve, lázadva és belenyugodva keringenek egy végeérhetetlen körben. Egytől egyig világos, tiszta és jelentéssel teljes alakok. Egy darab csupa epizodistából, csupa halhatatlan epizódszerepből. Hatvan év után (lám, mégis belecsúsztunk az egybevetésbe) talán csak az egy Luka, a furcsa derűsségű, békés és békéltető öreg vándor (nem Pécsi Sándor hibájából) mond ma már keveset a mai nézőnek. Ószlávosan lágy zarándok „jókodása” fölött eljárt az idő. Ha ebből a hibátlan, azonos szinten tartott, jól összehangolt együttes munkából valamit külön ki kell emelni, talán Mensáros remekül fáradt, remekül jellemtelen Bárója az. Van fél perce, mikor Násztya után botorkál, hogy megveri, majd öngúnnyal túlteszi magát a szándékon — ezt a fél percet nem lehet elfelejteni. örülhetünk Déry Tibor árnyalt, kitűnő fordításának, Szinte Gábor naturális, de nem túl részletező díszletének, és Mialkovszky Erzsébet jelmezeinek, amelyek „vasaltabban”, kevesebb ronggyal jellemezték a figurákat, mint ahogyan a hagyományok előírnák. Papp Antal Nem hallgatott el • Nyolcvan éves az Egyetemi Lapok „Ha olvasóink serege, előfizetőink száma tekintélyesre nő, úgy ez biztos jele annak, hogy hiányt pótolunk s akkor vállalatunk gyorsan felvirágzik. Ha pedig elmarad a részvét és támogatás, úgy az ifjúság maga gyakorolta a leghatásosabb kritikát és lapunk csendesen megszűnik ...” E szokatlan szavakkal fejeződött be 1888-ban az Egyetemi Lapok első vezércikke. A „felsőbb magyar tanintézetek ifjúságának közlönye”, bár fejlécét változtatta, nem hallgatott el az évek során, sőt most ünnepli, jubileumi számmal, fennállásának 80. évfordulóját. Olyan munkatársai voltak az elmúlt évtizedek során ennek az újságnak, mint Kun Béla, József Attila, Heltai Jenő. Társszerkesztőként jegyezte egy időben Móra Ferenc. Az utóbbi években pedig jó néhány fiatal költőt, írót bocsátott szárnyra. Belső munkatárs volt a közelmúltban Simonffy András és Baranyi Ferenc. Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja kéthetenként több mint kétezer példányban lát napvilágot. — Állandóan körülbelül huszonöt olyan aktivistával dolgozunk, aki társadalmi munkában írja a cikkeket, részt vesz a szerkesztésben — mondja Károlyi Mária, a lap felelős szerkesztője. — Sajátos funkciója az Egyetemi Lapoknak, hogy fiatal újságíró-tehetségeket nevel, bölcsész- és jogászhallgatókból. Amíg ilyen munkatársi gárdát tudhatunk magunkénak, legalább újabb 80 évig nem kell félni attól, hogy részvétlenség miatt el kell hallgatnunk. N. S. L. KRÓNIKA KRÓNIKA KRÓNIKA NivóDíjBAN részesítette a Művelődésügyi Minisztérium a Magyar Állami Operaházat Szokolay Sándor Hamlet című operájának előadásáért. A díjat szombaton Lukács Miklós igazgató dr. Barna Andrásnénak, a minisztérium főosztályvezetőjének jelenlétében nyújtotta át a szerzőnek és a rendezőnek, a főbb szereplőknek, a jelmez- és díszlettervezőnek, a karmestereknek s a kísérő zenekar minden tagjának. A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK oktató, nevelő munkáját jelentősen elősegítik a kollégiumok — erről nyilatkozott dr. Tóth Tibor, az Eötvös Kollégium igazgatója, az országos felsőoktatási kollégiumi bizottság titkára. Bejelentette, hogy jövőre Veszprémbe hívják össze a kollégiumi igazgatók és diákbizottsági titkárok országos tanácskozását. NAGY FIÁRA, KODÁLY ZOLTÁNRA emlékezik Kecskemét a zeneköltő születésének 86. évfordulója alkalmából. Szombaton háromnapos ünnepségsorozat kezdődött: Kodály és a magyar népi zene címmel kiállítás nyílt, és népdalbemutatót rendeztek. régészeti Ásatások Budapesten címmel új, állandó jellegű kiállítást adott át a nyilvánosságnak szombaton a Várpalotában dr. Gyalmos János, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettese. Jelen volt Hantos János, a fővárosi tanács vb-elnökhelyettese és Gönyei Antal, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője. * A CSEH TÖRTÉNELMI REGÉNY címmel irodalmi estet rendez a Csehszlovák Kultúra a VI., Rózsa Ferenc u. 61. alatti Csehszlovák Klubban december 16-án este 6 órakor. Az est előadója dr. Dobossy László egyetemi tanár; bemutatják a Régi cseh mondák című mrnkafilmet is. Ugyancsak a Csehszlovák Klubban nyílik meg a prágai népművészeti központ kiállítása. * HETVEN ÉVES a győri Magyar Vagon- és Gépgyár énekkara, hazánk egyik legnagyobb munkáskórusa. A szombati ünnepségen megjutalmazták a régi kórustagokat, majd az együttes jubileumi hangversenyt adott. * TANCANTOLOGIA 1968 címmel ma, vasárnap délelőtt 10 órakor a Madách Színházban az év legsikeresebb táncalkotásaiból összeállított táncbemutató rendez a Népművelési Intézet és a Fővárosi Művelődési Ház. Közreműködik a KISZ Központi Művészegyüttes tánckara és a legjobb amatőr táncegyüttesek. * JUBILEUMI ÉVKÖNYVET ad ki a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem a Tanácsköztársaság kikiáltásának fél évszázados évfordulójára. Az évkönyv kettős évfordulóról emlékezik meg: a Selmecbányán 1735-ben alakult intézmény ugyancsak 10 éve költözött Sopronba. ARADSZKY LÁSZLÓ új nagylemeze a boltokba került. A felvett 12 táncszám között van a Nathalie egy új változata Színes forgatag (Natasa) címmel. * A FALU TÁNCA címmel mutatja be a zalaegerszegi Művelődési Ház Zalai Táncegyüttese új műsorát december 16-án este 7 órakor. A negyvenöt éves Egri est 2k December 23-án mutatják be Várkonyi Zoltán színes, szélesvásznú filmjét, a nagy érdeklődéssel várt Egri csillagokat. Kevesen tudják, hogy Gárdonyi Géza regényének ez már a második filmfeldolgozása. Az ősváltozatot — a később világhírűvé vált Fejős Pál rendező munkáját — a korabeli újságok szerint 1923. december 6-án mutatták be. A Mozi és Film kritikusa szerint „A film külsőségekben stílusosan adja vissza a történelmi kort, s a cselekményt folyamatosan adja elő. A rendezés helyenként egész kvalitásos, csak az egri vár ostrománál marad adósunk. Igaz viszont, hogy az effajta jelenetekben Cecil B. de Mille (Az orleansi szűz), Griffith (Intolerance) meg Lubitsch alaposan elkényeztették a közönséget, úgyhogy azok monumentalitására gondolva, az egri vár ostroma primitívnek tűnik fel. A felvételek végig igen szépek, és a színészi játék is érdemes munka. Jankovszky Mara kedves, szimpatikus jelenség és szépen játszik. Nagyon tehetséges filmszínésznek bizonyult a fiatal Alarcsáry Zoltán, aki egy félszemű törököt adott és nagy jellemfestési készségről tesz tanúságot. Bihary Sándor, Sziklay Béla, Takács Ily, Baló Elemér, Réthey Lajos, Fülöp Sándor igen jó együttest adnak.” A Ma Este kritikusa viszont éppen azt emeli ki, hogy a film „a legendás idők hangulatát híven érzékelteti meg, s gyönyörű jelenetsorozatban mutatja be az egri vár ostromát”. — Vajon fennmaradt-e a film? — kérdezzük a filmarchívumban. — Sajnos, nem — válaszolják —, néhány évvel ezelőtt még őrzött valaki néhány tekercset belőle, de ismerősei merő jóakaratból azt tanácsolták: dobja ki, mert tűzveszélyes. A Filmtudományi Intézetben Fejős Pál életművének kutatója, Molnár István a következőket mondja: — Felvetődik a kérdés, mi indította a kitűnő rendezőt ilyen nagyarányú vállalkozásra egy olyan korszakban, amikor a magyar filmgyártás alig-alig vegetált. Fejős, aki 1923-ban 26 esztendős volt, romantikus korszakát élte. Nem sokkal előbb egy Puskin-témát filmesített meg, s nyilván így támadhatott a gondolata. A szereplők közül néhányan ma is itt élnek közöttünk. Így Venczel Vera szerepének hajdani megelevenítője, az 1923-as Czeczey Éva, Jankovszky Mara. — Tudomásom szerint — mondja — Fejős Pál, aki akkor a férjem volt, eredetileg Gárdonyi Géza A hoszszúhajú veszedelem című regényét kívánta filmre vinni. Az író fiával, Gárdonyi Józseffel tárgyalva vetődött fel utóbb az Egri csillagok elkészítésének ötlete. A külső felvételeket Csesznek várának romjainál, s a Pálvölgyi cseppkőbarlang környékén készítette Papp Gyula operatőr. Forgattunk a Nemzeti Galéria mai épületében is. Akkoriban persze egészen más körülményei voltak a filmgyártásnak, így a tömegjelenetekhez a Honvédelmi Minisztérium nem adott katonaságot, s anyagi nehézségek is jócskán támadtak. Mint Baló Elemér, a film egy másik szereplője mondja, a felvételek során külön érdekesség volt, hogy a „félszemű török” alakítója, Makláry Zoltán, milyen kitűnően lovagolt. Vajon hogyan gondol vissza szerepére az egykori Jumurdzsák? — Régen volt — mondja Makláry Zoltán —, nem sok emlékem van róla. Fejős Pál kért fel a szerepre. Hogy jól lovagoltam? — mosolyodik el — Lehet. Negyvenöt év múlt el azóta... . Ábel Péter Modern forma, nemes anyag, a porcelán és ólomkristály érték maradt Márkás porcelánt, ólomkristályt VÁSÁROLJON KARÁCSONYRA a Főv. Vas- és Edénybolt Vállalat HERENDI ÜZLETHÁZÁBÓL V., Kígyó utca 4. sz. Telefon: 389-125 Karácsonyi lemezújdonság: Kálmán: CSÁRDÁS KIRÁLYNŐ Teljes felvétel Qualiton hanglemezen Honthy Hanna, Házy Erzsébet, Rátony Róbert, Palócz László, Korondy György, Feleki Kamill, Csákányi László, Zentai Anna Vezényel: BRÓDY TAMÁS