Magyar Hírlap, 1969. január (2. évfolyam, 1-30. szám)

1969-01-09 / 8. szám

Mf­GYBB HIRLAP _____ NÉPGAZDASÁG - VILAGGAZDASAG_______________1969. január 9. CSÜTÖRTÖK 1 Nemzetközi helyzetkép : hazai tanulságok • Újabb kormánytámogatás a szarvasmarha-tenyésztőknek Drágább a termelés, mint az átvételi ár? Világpiaci prognózis Az alapos újságolvasó figyelmét bizo­nyára nem kerülte el, hogy ha a magyar mezőgazdaság helyzetéről, még inkább a gondjairól szó esik lapjainkban, most már vagy fél esztendeje vissza-visszatér a szarvasmarhatartás, tenyésztés nem éppen rózsás jelene-jövője. Legutóbb nem kisebb fórumon, mint a parlament­ben beszéltek róla, s még azt megelőzően elhatározta a kormány, hogy az idén 300 millió forinttal növeli e fontos állatte­nyésztési ágazat támogatását. A napok­ban pedig megjelent a pénzügyminiszter, valamint a mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszter együttes rendelete az álla­mi kedvezményekről, amelyek között újabb akciók találhatók a megcsappant tenyésztői kedv fölélesztésére. (Például az előhasi üszők borjai után az eddigi 2000 forinton felül még 2500 forint támo­gatást kapnak a tsz-ek; a háztáji tehén­­állomány csökkenésének ellensúlyozására tehenenként 5000 forint illeti meg a gaz­daságokat, ha azok 1968. március 31-e óta kerültek a közösbe.) Húszezerrel kevesebb tehén Ha valamelyest mérsékelni kívánnánk az ügy jelentőségét, valahogyan így vi­gasztalódhatnánk: az utóbbi években lát­ványosan előrehaladt a baromfitenyész­tés, a búza- és a kukoricatermesztés — végtére is nem lehet mindent egyszerre. Magyarázat is akad bőven a szarvasmar­ha-tenyésztés gondjaira: az úgynevezett szálas és tömegtakarmányokból csupán háromnegyede termett meg tavaly a szükségesnek. Az urbanizálódás, a város­ba távozás (a tehenet tartó kisgazdaságok száma hét év alatt 150 ezerrel csökkent!) szintén okai az új helyzetnek, vagy egy­szerűen az, hogy a fiatalok már falun is jobban szeretik boltban venni a tejet, nem ragaszkodnak a tehéntartáshoz. Ez pedig, ha érthető is, baj, ma még ugyanis a teheneknek hozzávetőleg a fele háztáji gazdaságokban található, s csupán másik fele a közösben. De ami az egész szarvasmarha-állományt illeti, ebből is jelentős rész jut az egyéni állat­tartókra. Íme, a legutóbbi Mezőgazdasági Statisztikai Zsebkönyv adatai, 1967-ről: a 2 millió 49 ezer szarvasmarhából 246 ezer állami gazdaságok, 914 ezer pedig tsz-ek birtokában van, s 669 ezer egyéni tulajdonban. Az elmúlt év októberében tartott or­szágos állatszámlálás azt állapíthatta meg, hogy egy esztendő alatt 20 ezerrel csökkent a tehenek száma. További el­gondolkoztató adat, hogy míg 1967 első hét hónapjában 285 ezer állatot vágtak le, illetve exportáltak, 1968 ugyanezen időszakában 372 ezret. A háztáji gazda­ságokból összesen 100—110 ezer szarvas­­marhát adtak el, mégpedig néhol lénye­gesen az állami felvásárlási ár alatt. Milyen előrevetített kép rajzolódik ki ebből, mondjuk 1970-re? Sajnos, a ten­dencia oda vezet, hogy mind húsból, mind tejből kevesebb lesz annál, amit az or­szág elvár, a népgazdasági terv előír. Egyes számítások szerint 100 millió liter­rel lesz kevesebb a tej és 50 millió de­vizaforinttal kisebb az ágazatból szárma­zó devizabevétel. S itt hadd nyissunk egy kis ablakot ezekre a piacokra: mi a szarvasmarha helye a nagyvilág élelmiszer-fogyasztásá­ban, milyen prognózis ad biztatást a ma­gyar tenyésztőknek? Külföldi előrejelzések 1968 elején 1150 millióra rúgott a világ szarvasmarha-állománya. 1961-től állan­dó volt a növekedés, ez az irányzat azon­ban csökken, legalábbis az USA mező­­gazdasági minisztériumának feltételezése szerint. Az ENSZ Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Szervezetének adatai arról ta­núskodnak, hogy a marhahús felhaszná­lása, illetve az igények emelkednek. 1967- ben például a világ összes készlete 87 millió tonna volt, a kereslet viszont 92 millió tonnát tett ki. Az utóbbi négy esz­tendőben pedig kereken tízszeresére nőtt a marhahúshiány! A helyzet — miként a FAO prognózisa hangsúlyozza — a kö­zeljövőben számottevően nem változik, bár több országban is tettek intézkedé­seket a marhahústermelés fokozására. Egy osztrák elemzés szerint a világ húsellátásában legfontosabb a szarvas­­marha. Az utóbbi években 53 százalékos arányt foglalt el, a második helyen álló sertéshús pedig csak 38 százalék volt a földkerekség hústermelésében. Elsősor­ban a Szovjetunió és más kelet-európai országok, valamint Óceánia, Dél-Amerika és Nyugat-Európa állománya növekedett. Ennek ellenére, mind az élőmarha, mind a marhahús hiánycikknek számít a me­zőgazdasági termékek világpiacán. Felté­telezve a nyugati és a kelet-európai or­szágok további gazdasági fejlődését, illet­ve annak változatlan tempóját, továbbra is az élő marha és a marhahús világke­reskedelmének bővülésével kell számol­ni — állapítja meg a Monatsberichte über die österreichische Landwirtschaft. A kínálat e közlöny szerint valószínűleg to­vábbra is szűkös marad, ami magas ár­színvonalat eredményez, még akkor is, ha új exportáló országok lépnek fel a világ­piacon. Egy moszkvai orgánum — Bjulleten’ Inosztrannoj Kommercseszkoj Informacii — lényegében hasonló helyzetképet nyújt. Ezek szerint az 1967—68. évi idényben a szarvasmarhavágások száma Nyugat-Európában öt százalékkal emelkedett ugyan, ám a következő idényben már csak egy-két százalékos lesz ez a növe­kedés, ami 1970-re csökken. Várható te­hát a húsimport emelkedése. Tekintettel arra, hogy Argentínában, amely a marha­hús egyik legfontosabb szállítója a nyu­gat-európai piacra, a hústermelés jelen­leg pang, Ausztrália és Új-Zéland pedig több húst szállít az USA-ba és az ázsiai országokba, nagy jelentőségűek a szocia­lista országok exportszállításai. Az Euró­pai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) országaiban csökken a vágások száma, az Európai Gazdasági Közösség államaiban pedig a közeli években valószínűleg a korábbi szinten marad. Kihasználni a lehetőségeket! Még egy igazolását említjük ezeknek a prognózisoknak. A FAO marketing osz­tálya és az Európai Gazdasági Bizottság értekezletet tartott az elmúlt év őszén a kelet-nyugati marketing problémák­ról, ahol az derült ki, hogy a hús iránti igény növekszik. Nyugat-Európában a marhahús lesz a legkeresettebb cikk, vi­szont a szarvasmarha tenyésztésében gondok mutatkoznak. (Csupán az NSZK- beli előrejelzést idézzük: 1975-ig a hús­­fogyasztás fejenkénti 8 kilóval növekszik és eléri a 77 kilót.) Számolni kell termé­szetesen a Közös Piac harmadik orszá­gokkal szembeni diszkriminációival is. A mi tennivalónk mégis az, hogy en­nek megfelelően hozzunk intézkedéseket, s használjuk ki a lehető legjobban a piac nyújtotta lehetőségeket. Miként tud­nánk válaszolni arra, hogy vajon a kü­lönféle rendelkezések megteszik-e a ma­gukét, a kívánt eredménnyel járnak-e? Bizonyos jelek máris vannak az érdek­lődés megnövekedésére, bár belőlük jó­solni merészség. Az efféle nagy hordere­jű döntések azonban — hiszen alapos közgazdasági számítások előzték meg őket — rendszerint sikerrel járnak, ezt bizonyítja a tapasztalat. Hogy csak a leg­frissebbnél maradjunk: az 1967 októberé­vel megindított sertésprogram olyannyi­ra igazolta a várakozásokat, hogy csak­hamar megszűntek az ellátási gondok. Persze, a szarvasmarhánál alighanem ne­hezebb lesz a frontáttörés!... Keresztényi Nándor Bajok az önköltséggel Fölvetődhet: vajon a már említett ará­nyok helyénvalóak-e, miért nincs az ál­lománynak jóval nagyobb része közös ke­zelésben? Ennek is több oka van, az is­tállóépítés akadályaitól a tejtermelés ön­költségéig. Aki ugyanis nem tudná, a termelőszövetkezetek jó részében ráfizet­nek arra, hogy szarvasmarhát tartanak. Egy liter tej előállításának költsége pél­dául országos átlagban 30 fillérrel maga­sabb, mint amennyi az átvételi ár. A hús önköltsége is nagyobb ennél, természe­tesen korántsem mindenütt. Ezek után, ismerve a reformszülte ösztönzőket — lé­nyegük: azt fejleszteni, ami gazdaságos! —, szinte a huszon­negyedik órában ha­tározta el a kormány a támogatás növe­lését, és ezzel — reméljük — a tenyész­tési tendencia megfordítását. Az intézkedések szükségességét aligha kell magyarázni Igaz, mi magyarok in­kább sertéshússal élünk, a tej és tejter­mékek fogyasztásában azonban várha­tóan megnő a hazai kereslet is. Agrár­exportunkban pedig tekintélyes helyet foglal el a szarvasmarha­ húsa is, az élő állat is keresett cikk a nyugat-európai piacokon. HORIZONT ____­_______________________ Tőzsdei manőver Párizsban Teljes erővel folyik a sajtóban a pro­pagandaháború a Sain-Gobain Üveg- és Vegyipari Tröszt és a nála sokkal kisebb BSN Üvegipari Vállalat között. Az utóbbi ugyanis nagyszabású tőzsdei manőverrel szeretné megszerezni a tröszt feletti ellen­őrzést. Az akcióban a BSN-t több hatal­mas nagybank támogatja, a Saint-Gobain pedig a Szuezi-csatorna Pénzügyi Társa­ság támogatását élvezi. A Saint-Gobain a France Soirban és az Aurore-ban egész oldalas hirdetéssel próbálja eltántorítani részvényeseit attól, hogy engedelmesked­jenek a BSN felhívásának és átcseréljék Saint-Gobain részvényeiket BSN-papí­­rokra. A BSN ugyanezekben a lapokban válaszol. A harc azért folyik a legna­gyobb példányszámú lapok nyilvánossá­ga előtt, mert az akció sikere a kis rész­vényesek tömegeinek megnyerésén múlik. A Saint-Gobain részvényeinek túlnyomó többsége ugyanis 200 ezer kis- és közép­­részvényes kezében van Franciaország­ban. A szovjet-mongol kereskedelem A Szovjetunió és Mongólia 1969. évi ke­reskedelmének távlatait vitatják­ meg a héten Ulánbátorban, ahová a szovjet kül­döttség Nyikolaj Patolicsev külkereske­delmi miniszter vezetésével szerdán ér­kezett meg. A szovjet—mongol árucsere­forgalom értéke 1967-ben meghaladta a 223 millió rubelt Az árucsere-forgalom évente 10 százalékkal növekszik, s vár­ható, hogy ezt a növekedési ütemet meg­tartja az 1969. évben is. A Piát bekebelezi a Lanciát? Olasz pénzügyi körökben ismeretessé vált, hogy a Fiat monopólium a Citroen vállalattal kötött egyezség után most a Lancia bekebelezésére készül. A Lancia a harmadik legnagyobb olasz autógyár, de minőségi szempontból az egyik legismer­tebb márka. Bár a hír nem hivatalos, két­ség aligha fér hozzá, miután kitűnt, hogy a Fiat legújabb típusát, a Fiat—130-at, a Lancia üzemekben készítik. A Fiat—130 típusú gépkocsi 3000 köbcentiméteres luxusautó a Rolls Royce kategóriájából, tehát olyan gépkocsi, amilyet a Lancia üzemek szoktak piacra dobni. A Lancia­­ügy hátterében egyébként a Fiat és az Italiementi cég vetélkedése áll. A Fiat, amely már megerősödött az Autobianchi bekebelezésével és a Citroennel kötött egyezséggel, a Lancia megszerzésével a gépkocsiipar szektorában a legerősebb európai monopóliummá igyekszik válni. Kempingexport A Fém- és Vastömegcikk Ktsz kem­pingbútorainak 97 százalékát exportálják Svédországba, Spanyolországba, Belgium­ba, Franciaországba. A szövetkezet leg­újabb vevője Anglia, a Hungarocoop — a nyaralófelszerelések exportőre — most írt alá egy 350 000 dolláros megrendelést angol partnerével. A kisz csővázas szé­keket, asztalokat és kempingágyakat szál­lt a szigetországba. Jól haladnak a szerződéskötések Az elmúlt év utolsó hónapjában és az­­ új év első napjaiban kedvezően alakult a mezőgazdasági felvásárlás és szerződés­­kötés helyzete. A Gabona Tröszt vállala­tai december végéig csaknem kétmillió tonna­ kenyérgabonát vásároltak meg, s az idei termésből megközelítően 1,1 mil­lió tonna kenyérgabonára szeződtek. Sör­árpából 32 ezer, napraforgóból 40 ezer, borsóból pedig 5400 tonnára szóló meg­állapodást írtak alá, amely az idei ellá­tásban biztató eredménynek számít. A cukorgyárak is megállapodtak a ter­melőkkel az üzleti feltételekben. Az idei 180 ezer holdas előirányzatukból az el­múlt év végéig 160 ezer holdra szerződöt­tek, a 20 ezer holdas különbözetről a termelőkkel még a télen létrejön a meg­állapodás. A Magyar Dohányipar 37 ezer holdas előirányzatából már 32 ezer hold­ra talált fedezetet és a hiányzó ötezer holdra is rövidesen megkötik a szerződé­seket. A Magyar Állami Pincegazdaság vállalataitól érkező jelentések is arról ta­núskodnak, hogy az idén is egyenletes ellátásra lehet számítani: a vállalatok az év végéig hozzávetőleg 1,57 millió hekto­liternyi, egyszer fejtett bornak megfelelő mennyiségű szőlőt, mustot és bort vásá­roltak meg. A pincegazdasági vállalatok 1,7 millió hektoliter borra kötöttek szer­ződést. A konzervgyárak teljesítették az 585 ezer tonna zöldség felvásárlására szóló szerződési előirányzatot s gyümölcs­ből 83 430 tonna átvételére kötelezték ma­gukat. Ez a mennyiség jóval meghaladja az 1968. évi mértéket. A MÉK-vállalatok a szerződéskötések feltételeinek tisztázá­sa után burgonyából az elmúlt év végéig 160 ezer tonnára, zöldségből pedig 387 ezer tonnára kötöttek termelési szerző­dést. Ezen a téren az elmúlt év azonos időszakához képest hozzávetőleg 15 száza­lékos­­az elmaradás. Jugoszláv-magyar határmenti kapcsolatok Szegeden a megyei tanács székházában szerdán ülést tartott a Magyar Agrártu­dományi Egyesület Csongrád megyei szer­vezete. Az ülésen többek között megálla­pították, hogy a megyei szervezetnek si­került eredményes és tartós együttműkö­dést kialakítania több Csongrád megyei és határmenti jugoszláv mezőgazdasági üzem között. Jugoszláv tudományos ku­tatók Szegeden tartottak előadásokat a hazánkban elterjedt jugoszláv kukorica- fajták legjobb termelési módszereiről, a Csongrád megyei szakemberek pedig az állattenyésztésben és a zöldségtermelés­ben szerzett tapasztalataikról számoltak be Szabadkán. Az ülésen állást foglaltak amellett: a szervezet fontos feladata, hogy elterjesz­­sze a nagyüzemi ültetvények művelésé­nek legkorszerűbb, leggazdaságosabb módszereit. A hagymatermelés fejleszté­sét ugyancsak az elsődleges tennivalók közé sorolták. Nem küldjük el, a címzett mégis megkapja!

Next