Magyar Hírlap, 1969. január (2. évfolyam, 1-30. szám)
1969-01-09 / 8. szám
MfGYBB HIRLAP _____ NÉPGAZDASÁG - VILAGGAZDASAG_______________1969. január 9. CSÜTÖRTÖK 1 Nemzetközi helyzetkép : hazai tanulságok • Újabb kormánytámogatás a szarvasmarha-tenyésztőknek Drágább a termelés, mint az átvételi ár? Világpiaci prognózis Az alapos újságolvasó figyelmét bizonyára nem kerülte el, hogy ha a magyar mezőgazdaság helyzetéről, még inkább a gondjairól szó esik lapjainkban, most már vagy fél esztendeje vissza-visszatér a szarvasmarhatartás, tenyésztés nem éppen rózsás jelene-jövője. Legutóbb nem kisebb fórumon, mint a parlamentben beszéltek róla, s még azt megelőzően elhatározta a kormány, hogy az idén 300 millió forinttal növeli e fontos állattenyésztési ágazat támogatását. A napokban pedig megjelent a pénzügyminiszter, valamint a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter együttes rendelete az állami kedvezményekről, amelyek között újabb akciók találhatók a megcsappant tenyésztői kedv fölélesztésére. (Például az előhasi üszők borjai után az eddigi 2000 forinton felül még 2500 forint támogatást kapnak a tsz-ek; a háztáji tehénállomány csökkenésének ellensúlyozására tehenenként 5000 forint illeti meg a gazdaságokat, ha azok 1968. március 31-e óta kerültek a közösbe.) Húszezerrel kevesebb tehén Ha valamelyest mérsékelni kívánnánk az ügy jelentőségét, valahogyan így vigasztalódhatnánk: az utóbbi években látványosan előrehaladt a baromfitenyésztés, a búza- és a kukoricatermesztés — végtére is nem lehet mindent egyszerre. Magyarázat is akad bőven a szarvasmarha-tenyésztés gondjaira: az úgynevezett szálas és tömegtakarmányokból csupán háromnegyede termett meg tavaly a szükségesnek. Az urbanizálódás, a városba távozás (a tehenet tartó kisgazdaságok száma hét év alatt 150 ezerrel csökkent!) szintén okai az új helyzetnek, vagy egyszerűen az, hogy a fiatalok már falun is jobban szeretik boltban venni a tejet, nem ragaszkodnak a tehéntartáshoz. Ez pedig, ha érthető is, baj, ma még ugyanis a teheneknek hozzávetőleg a fele háztáji gazdaságokban található, s csupán másik fele a közösben. De ami az egész szarvasmarha-állományt illeti, ebből is jelentős rész jut az egyéni állattartókra. Íme, a legutóbbi Mezőgazdasági Statisztikai Zsebkönyv adatai, 1967-ről: a 2 millió 49 ezer szarvasmarhából 246 ezer állami gazdaságok, 914 ezer pedig tsz-ek birtokában van, s 669 ezer egyéni tulajdonban. Az elmúlt év októberében tartott országos állatszámlálás azt állapíthatta meg, hogy egy esztendő alatt 20 ezerrel csökkent a tehenek száma. További elgondolkoztató adat, hogy míg 1967 első hét hónapjában 285 ezer állatot vágtak le, illetve exportáltak, 1968 ugyanezen időszakában 372 ezret. A háztáji gazdaságokból összesen 100—110 ezer szarvasmarhát adtak el, mégpedig néhol lényegesen az állami felvásárlási ár alatt. Milyen előrevetített kép rajzolódik ki ebből, mondjuk 1970-re? Sajnos, a tendencia oda vezet, hogy mind húsból, mind tejből kevesebb lesz annál, amit az ország elvár, a népgazdasági terv előír. Egyes számítások szerint 100 millió literrel lesz kevesebb a tej és 50 millió devizaforinttal kisebb az ágazatból származó devizabevétel. S itt hadd nyissunk egy kis ablakot ezekre a piacokra: mi a szarvasmarha helye a nagyvilág élelmiszer-fogyasztásában, milyen prognózis ad biztatást a magyar tenyésztőknek? Külföldi előrejelzések 1968 elején 1150 millióra rúgott a világ szarvasmarha-állománya. 1961-től állandó volt a növekedés, ez az irányzat azonban csökken, legalábbis az USA mezőgazdasági minisztériumának feltételezése szerint. Az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezetének adatai arról tanúskodnak, hogy a marhahús felhasználása, illetve az igények emelkednek. 1967- ben például a világ összes készlete 87 millió tonna volt, a kereslet viszont 92 millió tonnát tett ki. Az utóbbi négy esztendőben pedig kereken tízszeresére nőtt a marhahúshiány! A helyzet — miként a FAO prognózisa hangsúlyozza — a közeljövőben számottevően nem változik, bár több országban is tettek intézkedéseket a marhahústermelés fokozására. Egy osztrák elemzés szerint a világ húsellátásában legfontosabb a szarvasmarha. Az utóbbi években 53 százalékos arányt foglalt el, a második helyen álló sertéshús pedig csak 38 százalék volt a földkerekség hústermelésében. Elsősorban a Szovjetunió és más kelet-európai országok, valamint Óceánia, Dél-Amerika és Nyugat-Európa állománya növekedett. Ennek ellenére, mind az élőmarha, mind a marhahús hiánycikknek számít a mezőgazdasági termékek világpiacán. Feltételezve a nyugati és a kelet-európai országok további gazdasági fejlődését, illetve annak változatlan tempóját, továbbra is az élő marha és a marhahús világkereskedelmének bővülésével kell számolni — állapítja meg a Monatsberichte über die österreichische Landwirtschaft. A kínálat e közlöny szerint valószínűleg továbbra is szűkös marad, ami magas árszínvonalat eredményez, még akkor is, ha új exportáló országok lépnek fel a világpiacon. Egy moszkvai orgánum — Bjulleten’ Inosztrannoj Kommercseszkoj Informacii — lényegében hasonló helyzetképet nyújt. Ezek szerint az 1967—68. évi idényben a szarvasmarhavágások száma Nyugat-Európában öt százalékkal emelkedett ugyan, ám a következő idényben már csak egy-két százalékos lesz ez a növekedés, ami 1970-re csökken. Várható tehát a húsimport emelkedése. Tekintettel arra, hogy Argentínában, amely a marhahús egyik legfontosabb szállítója a nyugat-európai piacra, a hústermelés jelenleg pang, Ausztrália és Új-Zéland pedig több húst szállít az USA-ba és az ázsiai országokba, nagy jelentőségűek a szocialista országok exportszállításai. Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) országaiban csökken a vágások száma, az Európai Gazdasági Közösség államaiban pedig a közeli években valószínűleg a korábbi szinten marad. Kihasználni a lehetőségeket! Még egy igazolását említjük ezeknek a prognózisoknak. A FAO marketing osztálya és az Európai Gazdasági Bizottság értekezletet tartott az elmúlt év őszén a kelet-nyugati marketing problémákról, ahol az derült ki, hogy a hús iránti igény növekszik. Nyugat-Európában a marhahús lesz a legkeresettebb cikk, viszont a szarvasmarha tenyésztésében gondok mutatkoznak. (Csupán az NSZK- beli előrejelzést idézzük: 1975-ig a húsfogyasztás fejenkénti 8 kilóval növekszik és eléri a 77 kilót.) Számolni kell természetesen a Közös Piac harmadik országokkal szembeni diszkriminációival is. A mi tennivalónk mégis az, hogy ennek megfelelően hozzunk intézkedéseket, s használjuk ki a lehető legjobban a piac nyújtotta lehetőségeket. Miként tudnánk válaszolni arra, hogy vajon a különféle rendelkezések megteszik-e a magukét, a kívánt eredménnyel járnak-e? Bizonyos jelek máris vannak az érdeklődés megnövekedésére, bár belőlük jósolni merészség. Az efféle nagy horderejű döntések azonban — hiszen alapos közgazdasági számítások előzték meg őket — rendszerint sikerrel járnak, ezt bizonyítja a tapasztalat. Hogy csak a legfrissebbnél maradjunk: az 1967 októberével megindított sertésprogram olyannyira igazolta a várakozásokat, hogy csakhamar megszűntek az ellátási gondok. Persze, a szarvasmarhánál alighanem nehezebb lesz a frontáttörés!... Keresztényi Nándor Bajok az önköltséggel Fölvetődhet: vajon a már említett arányok helyénvalóak-e, miért nincs az állománynak jóval nagyobb része közös kezelésben? Ennek is több oka van, az istállóépítés akadályaitól a tejtermelés önköltségéig. Aki ugyanis nem tudná, a termelőszövetkezetek jó részében ráfizetnek arra, hogy szarvasmarhát tartanak. Egy liter tej előállításának költsége például országos átlagban 30 fillérrel magasabb, mint amennyi az átvételi ár. A hús önköltsége is nagyobb ennél, természetesen korántsem mindenütt. Ezek után, ismerve a reformszülte ösztönzőket — lényegük: azt fejleszteni, ami gazdaságos! —, szinte a huszonnegyedik órában határozta el a kormány a támogatás növelését, és ezzel — reméljük — a tenyésztési tendencia megfordítását. Az intézkedések szükségességét aligha kell magyarázni Igaz, mi magyarok inkább sertéshússal élünk, a tej és tejtermékek fogyasztásában azonban várhatóan megnő a hazai kereslet is. Agrárexportunkban pedig tekintélyes helyet foglal el a szarvasmarha húsa is, az élő állat is keresett cikk a nyugat-európai piacokon. HORIZONT ___________________________ Tőzsdei manőver Párizsban Teljes erővel folyik a sajtóban a propagandaháború a Sain-Gobain Üveg- és Vegyipari Tröszt és a nála sokkal kisebb BSN Üvegipari Vállalat között. Az utóbbi ugyanis nagyszabású tőzsdei manőverrel szeretné megszerezni a tröszt feletti ellenőrzést. Az akcióban a BSN-t több hatalmas nagybank támogatja, a Saint-Gobain pedig a Szuezi-csatorna Pénzügyi Társaság támogatását élvezi. A Saint-Gobain a France Soirban és az Aurore-ban egész oldalas hirdetéssel próbálja eltántorítani részvényeseit attól, hogy engedelmeskedjenek a BSN felhívásának és átcseréljék Saint-Gobain részvényeiket BSN-papírokra. A BSN ugyanezekben a lapokban válaszol. A harc azért folyik a legnagyobb példányszámú lapok nyilvánossága előtt, mert az akció sikere a kis részvényesek tömegeinek megnyerésén múlik. A Saint-Gobain részvényeinek túlnyomó többsége ugyanis 200 ezer kis- és középrészvényes kezében van Franciaországban. A szovjet-mongol kereskedelem A Szovjetunió és Mongólia 1969. évi kereskedelmének távlatait vitatják meg a héten Ulánbátorban, ahová a szovjet küldöttség Nyikolaj Patolicsev külkereskedelmi miniszter vezetésével szerdán érkezett meg. A szovjet—mongol árucsereforgalom értéke 1967-ben meghaladta a 223 millió rubelt Az árucsere-forgalom évente 10 százalékkal növekszik, s várható, hogy ezt a növekedési ütemet megtartja az 1969. évben is. A Piát bekebelezi a Lanciát? Olasz pénzügyi körökben ismeretessé vált, hogy a Fiat monopólium a Citroen vállalattal kötött egyezség után most a Lancia bekebelezésére készül. A Lancia a harmadik legnagyobb olasz autógyár, de minőségi szempontból az egyik legismertebb márka. Bár a hír nem hivatalos, kétség aligha fér hozzá, miután kitűnt, hogy a Fiat legújabb típusát, a Fiat—130-at, a Lancia üzemekben készítik. A Fiat—130 típusú gépkocsi 3000 köbcentiméteres luxusautó a Rolls Royce kategóriájából, tehát olyan gépkocsi, amilyet a Lancia üzemek szoktak piacra dobni. A Lanciaügy hátterében egyébként a Fiat és az Italiementi cég vetélkedése áll. A Fiat, amely már megerősödött az Autobianchi bekebelezésével és a Citroennel kötött egyezséggel, a Lancia megszerzésével a gépkocsiipar szektorában a legerősebb európai monopóliummá igyekszik válni. Kempingexport A Fém- és Vastömegcikk Ktsz kempingbútorainak 97 százalékát exportálják Svédországba, Spanyolországba, Belgiumba, Franciaországba. A szövetkezet legújabb vevője Anglia, a Hungarocoop — a nyaralófelszerelések exportőre — most írt alá egy 350 000 dolláros megrendelést angol partnerével. A kisz csővázas székeket, asztalokat és kempingágyakat szállt a szigetországba. Jól haladnak a szerződéskötések Az elmúlt év utolsó hónapjában és az új év első napjaiban kedvezően alakult a mezőgazdasági felvásárlás és szerződéskötés helyzete. A Gabona Tröszt vállalatai december végéig csaknem kétmillió tonna kenyérgabonát vásároltak meg, s az idei termésből megközelítően 1,1 millió tonna kenyérgabonára szeződtek. Sörárpából 32 ezer, napraforgóból 40 ezer, borsóból pedig 5400 tonnára szóló megállapodást írtak alá, amely az idei ellátásban biztató eredménynek számít. A cukorgyárak is megállapodtak a termelőkkel az üzleti feltételekben. Az idei 180 ezer holdas előirányzatukból az elmúlt év végéig 160 ezer holdra szerződöttek, a 20 ezer holdas különbözetről a termelőkkel még a télen létrejön a megállapodás. A Magyar Dohányipar 37 ezer holdas előirányzatából már 32 ezer holdra talált fedezetet és a hiányzó ötezer holdra is rövidesen megkötik a szerződéseket. A Magyar Állami Pincegazdaság vállalataitól érkező jelentések is arról tanúskodnak, hogy az idén is egyenletes ellátásra lehet számítani: a vállalatok az év végéig hozzávetőleg 1,57 millió hektoliternyi, egyszer fejtett bornak megfelelő mennyiségű szőlőt, mustot és bort vásároltak meg. A pincegazdasági vállalatok 1,7 millió hektoliter borra kötöttek szerződést. A konzervgyárak teljesítették az 585 ezer tonna zöldség felvásárlására szóló szerződési előirányzatot s gyümölcsből 83 430 tonna átvételére kötelezték magukat. Ez a mennyiség jóval meghaladja az 1968. évi mértéket. A MÉK-vállalatok a szerződéskötések feltételeinek tisztázása után burgonyából az elmúlt év végéig 160 ezer tonnára, zöldségből pedig 387 ezer tonnára kötöttek termelési szerződést. Ezen a téren az elmúlt év azonos időszakához képest hozzávetőleg 15 százalékosaz elmaradás. Jugoszláv-magyar határmenti kapcsolatok Szegeden a megyei tanács székházában szerdán ülést tartott a Magyar Agrártudományi Egyesület Csongrád megyei szervezete. Az ülésen többek között megállapították, hogy a megyei szervezetnek sikerült eredményes és tartós együttműködést kialakítania több Csongrád megyei és határmenti jugoszláv mezőgazdasági üzem között. Jugoszláv tudományos kutatók Szegeden tartottak előadásokat a hazánkban elterjedt jugoszláv kukorica- fajták legjobb termelési módszereiről, a Csongrád megyei szakemberek pedig az állattenyésztésben és a zöldségtermelésben szerzett tapasztalataikról számoltak be Szabadkán. Az ülésen állást foglaltak amellett: a szervezet fontos feladata, hogy elterjeszsze a nagyüzemi ültetvények művelésének legkorszerűbb, leggazdaságosabb módszereit. A hagymatermelés fejlesztését ugyancsak az elsődleges tennivalók közé sorolták. Nem küldjük el, a címzett mégis megkapja!