Magyar Hírlap, 1969. január (2. évfolyam, 1-30. szám)

1969-01-12 / 11. szám

. aito-il/2 , 2­199.JANUÁR 12.VASÁRNAP_______________________NEMZETKÖZI POLITIKA________________v / MflGYBB nlRjBp A kétoldalú kapcsolatok és nemzetközi kérdések a francia—jugoszláv tárgyalásokon (MTI) A Paris-Jourdan Tabouis asz­­szony megállapítja, hogy Spiljak jugo­szláv miniszterelnök párizsi látogatása megnövekedett érdeklődést vált ki a je­lenlegi nemzetközi körülmények között, amint azt Couve de Murville miniszter­­terelnök és vendége egyaránt diszkrét módon hangsúlyozta. Noha a megbeszé­lések elsősorban a két ország kapcsola­taira vonatkoznak, s az együttműködés alapja mindenképp csak a kereskedelmi kapcsolatok fejlődése lehet, alkalom nyílt eszmecserére időszerű nemzetközi kér­désekről is. A két kormány nézetei különösen a kö­zel-keleti kérdésben és a harmadik vi­­lággal kapcsolatosan közel állnak egy­máshoz. A Combat szerint a Párizs és Belgrád közötti kapcsolatok szorosabbra fűzését várják Spiljak párizsi látogatásától. A lap szerint a megbeszéléseken szó lesz azokról a tárgyalásokról, amelyeket a ju­goszláv vezetők most folytattak Mahmud Riaddal, az EAK külügyminiszt­erével. Az Humanité megállapítja, hogy a két ország együttműködési megállapodása már eddig is jó eredményeket hozott. A legközvetlenebb cél azonban a két ország kereskedelmi kapcsolatának a fejleszté­se. Jugoszlávia 40. helyet foglalja el a francia exportban s az 57. helyen áll az importban. Radikális változásra van te­hát szükség. Séguy az áremelkedésről és a munkásság akciónapjáról Lehel Miklós, az MTI párizsi tudósítója jelenti. (MTI) Georges Séguy, a CGT főtitkára pénteken felszólalt a párizsi 9. kerületi szakszervezeti aktivisták értekezletén. 1968 második felében — mondotta — az árak 4 százalékkal emelkedtek. 1969 ele­jén további 2 százalék áremelkedés ve­hető biztosra. Ezzel együttesen 6 száza­lékkal lesz magasabb az árak színvonala Franciaországban, mint 1968. július 1-én volt. Ez azt jelenti, hogy mire elérkezik a legközelebbi tárgyalások időpontja (március), a dolgozók vásárlóerejének a tavaly május—júniusi sztrájkmozgalom­mal kiharcolt emelése fele részben fel­szívódik az áremelkedések következté­ben. Ha elfogadták volna a CGT által javasolt mozgó bérskála elvét, amely sze­rint a bérek követik az árak emelkedé­sét, az áremelkedésekre azóta sem került volna sor, mivel ily módon nem hozhat­nak hasznot a tőkéseknek. Sajnálatos te­hát, hogy a többi szakszervezeti központ nem támogatta a CGT-nek a mozgó bér­skálára vonatkozó követelését A CGT főtitkára megismételte a töb­bi szakszervezeti központhoz intézett ja­vaslatát: találkozzanak az akciónapok és más megnyilvánulások közös megtartá­sának megbeszélésére. A CGT vezetősége országos akciónap tartására szólította fel szerdára a dolgo­zókat vívmányaik védelmében és ebben való együttműködésre hívta fel a többi szakszervezeti központot A Force Ouv­­rière elnökségének pénteken közzétett nyilatkozata azonban elutasítja a CGT javaslatát mivel az akciónap szerinte „zavarná a szakmai és szakmaközi szin­ten folyó tárgyalásokat”. Feszültség Venezuela és Guayana között (Reuter) Georgetownban, Guayana fő­városában folyik 23 személy pere. Azzal vádolják őket, hogy a Rupununi folyó vidékén a múlt héten kitört lázadás so­rán hat embert meggyilkoltak. A nagy­­birtokosok által indított felkelés célja az lett volna, hogy a területet elszakítsa Guayanától. A rendőrségnek csak nehe­zen sikerült visszatartani a tömeget, amely meg akarta ostromolni a bíróság épületét, hogy meglincselje a vádlotta­kat. Ptolemy Reid guayani miniszterelnök­­helyettes pénteken este kijelentette: Ve­nezuela közvetve elismerte, hogy része volt a felkelésben, mivel Reinaldo Leand­ro Mora belügyminiszter caracasi sajtó­­jelentések szerint kijelentette, hogy Ve­nezuelában guayanai fiatalokat részesí­tettek katonai kiképzésben, azok szülei­nek kérésére. A guayanai kormány még szerdán til­­takozó jegyzéket adott át Venezuela geor­­getowni ügyvivőjének, illetve caracasi nagykövete útján a venezuelai külügy­minisztériumnak. ♦ (AFP) Indira Gandhi Londonból ha­zautazott, hogy Delhiben legyen három fontos tartományi választás idején. He­lyette Báli Ram Bhagat külügyi állam­miniszter képviselte Indiát a nemzetkö­zösség londoni értekezletén. ♦ (MTI) Zambia belépésével százra emelkedett a bécsi Nemzetközi Atom­energia Ügynökség tagországainak szá­ma.­­ ­ Vicárisa­u Thant javasolja, hogy a S­zabatl­an négy nagyhatalom képviselő­je — a Biztonsági Tanács keretében — együttesen segítse elő a feszült közel-ke­leti helyzet politikai rendezését.­­ „­ Befejeződik az Osztrák KP neiIB­I kongresszusa; határozatában a vietnami háború, a nyugatnémet imperia­lizmus elítélése, az NDK elismerése, Ausztria semlegessége, a csehszlovákiai események tekintetében fenntartja ko­rábbi álláspontját, s támogatja a kom­munista és munkáspártok nemzetközi ér­tekezletének összehívását. I „ .. . A francia kormány teljes fegyver-­­ szállítási embargót rendel el Iz­raellel szemben. De Gaulle elnök tárgyal Kirillin szovjet miniszterelnök-helyettes­­sel I . , Közös közlemény a szovjet—­s francia „nagybizottság” párizsi üléséről: a két ország együttműködésé­nek távlata kedvező. [ . ..... ... ] Megtartja első ülését a cseh­­bSUtOrtOK | szlovák szövetségi kormány, leteszi az esküt a cseh és a szlovák nem­zeti kormány. I .. . Svédország elismeri a VDK-t, rentEK a norvég kormány szintén be­jelenti, hogy fontolóra veszi a diplomá­ciai elismerés kérdését. ( ~Z-----r~| összehangolt, nagyméretű Szombat­­ DNFF-támadás indult nehéz aknavetőkkel, rakétákkal és páncélöklök­kel 24 dél-vietnami város ellen. A hét eseményei közül a hozzánk leg­közelebb eső és ottani szempontból fon­tos szakaszt zár le, hogy hivatalba lépett a szövetségi csehszlovák kormány, vala­mint Csehország és Szlovákia nemzeti kormánya. Ez alkalomból érdemes pil­lantást vetnünk a január elsejével szö­vetségi köztársasággá átalakult Cseh­szlovákia törvényhozó és végrehajtó szerveinek felépítésére, annál is inkább, mivel ezenkívül sehol a világon nem létezik kéttagú föderáció. Az új alkotmányos törvény szerint 1969. január 1-én két nemzeti köztársa­ság született: a Cseh Szocialista Köztár­saság és a Szlovák Szocialista Köztársa­ság. Ennek megfelelően Csehszlovákia mostantól kezdve két egyenjogú nem­zet, a csehek és a szlovákok szocialista szövetségi köztársasága, amelynek alap­­elve: 1. a paritás, 2. bármelyikük majorizálásának kizá­rása. A hivatalos államnyelv egyaránt a cseh és a szlovák. A legfőbb államhatalmi szerv a Szövet­ségi Nemzetgyűlés (csehszlovák parla­ment), amelynek a szövetségi kormány (csehszlovák kormány) felelősséggel tar­tozik. Az új alkotmányos törvény ki­mondja: amennyiben a kormány vagy bármely minisztérium megsérti az alkot­mányt, a Szövetségi Nemzetgyűlés köte­les megakadályozni a törvénysértést A Szövetségi Nemzetgyűlés kétkama­rás. Két egyenjogú házból áll: a népi ka­marából és a nemzetek kamarájából. A népi kamara 200 tagú­ összetétele arányaiban megfelel Csehszlovákia lakossága összetételének, ahol 9,5 millió cseh és morva, 4 millió szlovák, félmillió magyar, s több tízezer lengyel, német és ukrán él. A 200 tagból 138-at­ Csehország­ban, 62-őt Szlovákiában választanak. A nemzetek kamarája 150 tagú; itt Csehország és Szlovákia 75—75 taggal képviselteti magát. Az itteni 75 szlová­kiai képviselő között jelenleg 4 magyar képviselő van. Megjegyzendő: az egész szövetségi köztársaságra érvényes tör­vények csak akkor léphetnek életbe, ha azokat mindkét kamara megszavazta. A kétkamarás Szövetségi Nemzetgyű­lés mellett külön megmarad a két nem­zeti parlament: a Cseh Nemzeti Tanács és a Szlovák Nemzeti Tanács, mint a két nemzeti köztársaság szuverenitásának, önállóságának, legfőbb államhatalmi és törvényhozó testülete. Ezek Csehország­ban és Szlovákiában — bár korlátozott joggal — saját törvényeket hozhatnak, s rendkívül érdekes, hogy e cseh­, illetve szlovák törvényeknek nem kell feltétle­nül egyformáknak lenniük. A végrehajtó hatalmat az új alkotmány­törvény lényegében három kormány ke­zébe tette le. A csehszlovák (szövetségi) kormány a miniszterelnökségen (minisz­terelnök plusz 2—2 cseh és szlovák mi­niszterelnök-helyettes) kívül 7 miniszté­riumból és 7 ún. szövetségi bizottságból áll­ó hét szövetségi minisztérium (egész Csehszlovákiára kiterjedő hatáskörrel): a külügy-, a nemzetvédelmi-, a belügy-, a pénzügy-, a külkereskedelmi, a munka­ügyi és népjóléti, valamint a tervezésügyi minisztérium. Amelyik minisztériumban a miniszter cseh, ott az államtitkár szlo­vák és fordítva. A szövetségi bizottságok viszont főleg olyan területek munkáját koordinálják, ahol Csehországnak és Szlovákiának a saját nemzeti kormányá­ban saját minisztériuma van, például az iparügyben, a mezőgazdasági és élelme­zésügyben, a közlekedésügyben, a sajtó- és tájékoztatásügyben, a posta- és táv­közlésügyben stb. A belkereskedelmet, az iskolaügyet és néhány más tárcát nem szándékoznak ily módon koordinálni. A cseh nemzeti kormánynak 21, a szlo­váknak 19 tagja van. A két kormány fel­építése nagyjából azonos, de néhány el­téréssel. A cseh kormányban van ifjúsági­ és testnevelésügyi miniszter, továbbá különválasztották egymástól a műszaki és az építésügyi tárcát, valamint a köz­lekedésügyet és a postaügyet. A szlovák kormányban viszont külön van építés­ügyi és külön építőipari minisztérium. Itt jegyezzük meg, hogy a szlovák kor­mány egyik tagja magyar, Dobos­ László tárcanélküli miniszter. • A három kormány egymáshoz való vi­szonyáról Cerník miniszterelnök a héten így nyilatkozott: „Ez a viszony nem alá- és fölérendeltségi jellegű, hanem part­neri kapcsolat. A három kormány más és más formában dolgozik. Egyrészt egye­dül, másrészt együtt kell megoldanunk a dolgokat...” S végül, mindezeken kívül, paritásos alapon felállítják az Alkotmányjogi Bí­róságot, amelynek kötelessége lesz a jog­rend egységének biztosítása egész Cseh- Szlovákiában, továbbá dönt a nemzeti köztársaságok és az állami szervek ha­tásköri vitáiban. Tagjai függetlenek, s döntéseiket kizárólag a csehszlovák al­kotmányra, a Szövetségi Nemzetgyűlés törvényeire alapozzák. Firon Andris A cseh—szlovák föderáció " Új szakasz a Vénusz-kutatásban Szovjet tudom­ányos kommentár (TASZSZ) Anatolij Karickij, a TASZSZ tudományos hírmagyarázója megállapítja, hogy az új Vénusz-űrállomások felbocsá­tása új szakaszt jelent az űrkutatásban. Ennek az a lényege, hogy a repülési pá­lyával és a bolygók atmoszférájával, vala­mint az űrállomások sima leszállásával kapcsolatos tudományos kutatómunkát egyidejűleg két komplex berendezéssel végzik a világűr különböző pontjain. Ezek adataikkal kölcsönösen kiegészítik egy­mást, ami különösen fontos a bolygó at­moszférájának tanulmányozásánál. Jelentős körülmény az is, hogy a Vé­nusz 5. és a Vénusz 6. a bolygó meg nem világított, úgynevezett éjszakai oldalán végzi majd kutatómunkáját A naprendszer bolygóinak tanulmányo­zását megnehezíti, hogy a kutatóberen­dezések felbocsátása úgynevezett csilla­gászati dátumokhoz kötött, amikor a Nap, a Föld és a vizsgált bolygó kölcsönös helyzete kedvező feltételeket biztosít a kísérlethez. A Vénusz felé körülbelül 584 naponként, illetve 19 és fél hónaponként lehet űrállomásokat küldeni. A mostani felbocsátások előtt ilyen kedvező időpon­tot használtak ki 1967-ben a szovjet és az amerikai tudósok, amikor június 12-én és 14-én útnak indították a Vénusz 4., illetve a Mariner 5. űrállomásokat. Felvételek a Vénusz 6-ról (MTI) A kazahsztáni Tudományos Akadémia Asztrofizikai Intézetének ob­szervatóriuma, amely televíziós beren­dezéssel ellátott teleszkóppal rendelke­zik, felvételeket készített a Vénusz 6. automatikus bolygóközi állomásról. A Vénusz 6-ot attól a pillanattól kezd­ve fényképezték, amint megjelent Ka­zahsztán fővárosa, Alma-Ata felett, mint­egy 100 kilométernyi távolságban. Az 1500 méterrel a tenger szintje felett épült obszervatórium addig készítette a felvé­teleket, amíg csak a Vénusz 6. el nem tűnt a látóhatár mögött A Vénusz-repülés paradoxonjai (MTI) A Vénusz 6. űrállomás pénteki felbocsátása különös aktualitást kölcsönöz a nemzetközi űrhajózási díjjal kitüntetett Ari Sternfeld nyilatkozatának, amelyet a Moszkovszkaja Pravda közölt. A kiváló szovjet tudós a Vénusz-rakéták repülé­sének paradoxonjait elemzi. Felhívja a figyelmet arra: jóllehet a bevált földi gyakorlat szerint „legjobb az egyenes út”, ez a tétel korántsem érvényes a boly­góközi repülés viszonyai közepette, ugyanis minél rövidebb az út, annál több üzemanyagra van szüksége a rakétának. Mint emlékeztet rá, a Vénuszra vezető legrövidebb egyenes út 41 millió kilomé­ter. Ezen az útvonalon rajtoló rakétának 31,8 kilométeres sebességgel kellene in­dulnia a Földről. Ha pedig sebességét tovább növelnénk, a repülés időtartamát tetemesen le lehetne rövidíteni. De vajon mindez hasznos lenne-e? A kérdésre Ari Sternfeld határozott „nem”­­mel válaszol, s felhívja a figyelmet arra, hogy a Vénuszra való leszálláskor ezt az óriási sebességet csak példátlan nagy­ságrendű üzemanyag-ráfordítással lehet­ne lefékezni. Ezért célravezetőbb a Vé­nusz elliptikus pályán való megközelítése. Az út ugyan tízszeresére növekszik, de jelentősen kevesebb hajtóanyag kell, mi­vel a rajtnál elegendő az előbb említett 31,8 kilométeres sebességnek alig vala­mivel több mint egyharmada. A továbbiakban újabb paradoxonokra figyelmeztet: a „lassan járj, tovább érsz” különösen érvényes a Vénusz-rakétákra vonatkozóan, vagyis az a rakéta ér gyor­sabban a célhoz, amely kisebb sebesség­gel rajtol a bolygóközi térben, a Naphoz képest. Íme a részletes magyarázat: tegyük fel, hogy második kozmikus se­bességgel (11,2 kilométer másodpercen­ként) indítottunk egy rakétát a Föld for­gási irányának megfelelően. Ez esetben a rakéta mesterséges bolygóvá válik, s kering a Nap körül, mégpedig a Föld pályáján, bizonyos távolságra bolygónk­tól. Orbitális sebessége 29,77 kilométer lesz másodpercenként. Ha a hajtómű se­gítségével megnövelnénk rakétánk se­bességét, kezdene eltávolodni a Naptól. Ha még tovább fokoznánk a sebességet, mondjuk a másodpercenkénti 42,09 kilo­méterig, akkor a rakéta örökre elhagyná naprendszerünket. Mindamellett egyik esetben sem találkozna rakétánk a Vé­nusszal, mivel a Vénusz a­ Nap körül olyan pályán kering, amelynek átlagos sugara 108,1 kilométer, míg a Földünk Nap körüli forgásának átlagrádiusa 149,5 millió kilométer. Következésképpen a Vénusz-randevú céljából csökkenteni kell a Föld vonzóerejétől megszabaduló és a földi pályán keringő rakéta sebességét. A harmadik paradoxon Sternfeld meg­fogalmazása szerint így hangzik: minél kisebb a sebesség, annál erősebbnek kell lennie a rakétának. Vagyis nem szabad azt gondolni, hogy a kisebb sebességgel való repüléshez kevésbé erős rakéták kellenek. Éppen ellenkezőleg — hang­súlyozta a tudós —, s tételét bonyolult számításokkal igazolja. ♦ (AFP) Spanyolországi politikai fog­lyok mintegy 30 női hozzátartozója pén­teken este bezárkózott a Madrid központ­jában levő San José templomba, hogy így követeljenek jobb bánásmódot a politikai okokból bebörtönzötteknek. ♦ (VPI) A tokiói egyetemen pénteken este összetűzés volt baloldali és kommu­nistaellenes diákok csoportjai között. Tíz diák megsebesült, egyikük állapota sú­lyos. A japán rohamrendőrség mintegy 2500 embere helyezkedett el az egyetem környékén, de az összecsapásokba nem avatkozott be.

Next