Magyar Hírlap, 1969. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1969-02-18 / 48. szám

Bonn gyorsított ütemben fegyverkezik (AP) 1971-re a nyugatnémet hadsereg békeidőben állomásoztatott csapatainak létszáma eléri a 460 000-et — jelentette be a bonni kormány úgynevezett „Fehér könyve”, amelyet hétfőn hoztak nyilvá­nosságra. A Fehér könyvben az NSZK kormánya síkraszáll eddigi „védelmi politikája” mel­lett és ismét lándzsát tör a nyugatnémet hadseregnek nukleáris fegyverek szállí­tására alkalmas eszközökkel való felsze­relése érdekében. A dokumentum egy­idejűleg azt állítja, hogy a szövetségi kormány folytatni óhajtja — mint mondja — „a békére és a feszültség enyhítésére irányuló politikáját”. A Fehér könyv újabb adalékként nyil­vánosságra hozza azt is, hogy az 1972-re előirányzott — és már pótlólagos kiadá­sokkal terhelt — katonai költségvetés 19 milliárd márkáját 1973-ra rekordösszeg­re, 21 milliárd márkára emelik. A csa­patlétszám emelése mellett az NSZK kormánya a hadseregnek és a haditenge­részetnek a legmodernebb hagyományos fegyverzettel való ellátását is előirá­nyozza. A Kölner Stadt-Anzeiger című lap hét­fői vezércikkében éles támadást intéz a „Fehér könyv” ellen. A könyv kiadása hasznos dolog lenne, ha nem propaganda­célokat szolgálna — írja a lap. — De pontosan ezt tette a kormány. Már a ki­adás időpontja is különös, akkor, amikor a bonni kormány egy felesleges Berlin­­válságot robbant ki könnyelműen, komi­kusnak tűnik a német ifjúságot felszólí­tani a haza védelmére — folytatja a ve­zércikk —, majd így folytatja: — Védje meg a német ifjúság Gerstenmaier úr elhibázott döntését, s a többiek félelmét, hogy e döntést visszacsinálják? „Mit akar Bonn? — teszi fel a kérdést végül a kölni lap. — A lakosságot akarja megijeszteni, a szövetségeseket megriasz­tani, vagy eltérni saját, rossz politikájá­tól?”. A tűzszünet ellenére is támadtak a B-52-es bombázók (VNA, AFP) A dél-vietnami „Felsza­badulás” hírügynökség alapján jelentette vasárnap a VNA, hogy a DNFF által meg­hirdetett tűzszünet megkezdése után az amerikaiak és a dél-vietnami bábhadse­­reg repülőgépei több száz tonna bombát dobtak le Binh Long, Long An és Tay Ninh tartományok felett. Saigon­ amerikai szóvivő szerint is sú­lyos támadásokat hajtottak végre az ame­rikai B-52-es óriásbombázók a szabad­ságharcosok feltételezett állásai ellen Sai­gon körül­. Az amerikai főhadiszállás sze­rint a tűzszünet életbelépése után mint­egy kilencven csatározás zajlott le a sza­badságharcosokkal, amelyekért az ame­rikai szóvivő a hazafias erőket igyekezett felelőssé tenni. Az AFP egyik tudósítása arról számol be, hogy Saigonban a helyzet nyugodt, a hazafias erők várható támadásával kap­csolatos aggodalmak után a feszültség csökkenőben van. A DNFF által elrendelt tűzszünet kezdete óta a fővárosban nem hajtottak végre semmiféle merényletet. Hétfőre virradó éjjel csak azokat a lövé­seket lehetett hallani a városban, amelye­ket a dél-vietnami katonák lőttek a leve­gőbe a holdújév megünneplésére, noha ezt katonai parancsban megtiltották. Saigon kínai negyedében vasárnap este a szabadságharcosok titokban röplapokat osztogattak, amelyeken Ho Si Minh nevé­ben boldog új évet kívántak a lakosság­nak. A jókívánságokat házról házra járva dobták be a kerület lakosainak ajtaján, tíz perccel azelőtt, hogy Thieu elnök a televízióban elmondta újévi üzenetét. Vasárnap Saigonból Párizsba érkezett Vinh Loc tábornok, aki a saigoni rezsim küldöttsége mellett katonai szakértőként működik majd a párizsi tárgyalásokon. Amerikai körökben a tábornok érkezése kapcsán megjegyezték, ez nem jelenti azt, hogy a tárgyalások hamarosan rátérnek a katonai kérdésekre. Mint ismeretes, a VDK és a Felszabadítási Front képvise­lői azon az állásponton vannak, hogy a katonai és a politikai problémákról egy­idejűleg kell a vitát folytatni. Dánia is elismeri a VDK-t ? (TASZSZ) A Dán Szociáldemokrata Párt parlamenti csoportja támogatja a Szocialista Néppárt javaslatát, hogy hoz­zanak létre parlamenti különbizottságot a VDK elismerése kérdésének megvizs­gálására — közli az Aktuelt című dán lap. Oldrich Cerník Türelmünket a gyengeség jelének tartották (TASZSZ) Oldrich Cerník, a CSKP KB elnökségének tagja, csehszlovák minisz­terelnök nyilatkozatot adott a Zivot Strany című lapnak. „A politikai hely­zet hazánkban — mondotta Cerník — to­vábbra is komoly, jóllehet az utóbbi na­pokban bizonyos megnyugvás tapasztal­ható. Számos, nyugtalanságot kiváltó ok azonban még fennáll. A miniszterelnök ezután így folytatta: „Kinyilvánítottuk, hogy nem engedjük lerombolni társadalmi rendünket, nem engedjük, hogy fenyegessék forradalmi szocialista vívmányainkat. Prágában a politikai feszültség valóban jelentős volt. Néhány kérdésben tanúsított türelmünket a gyengeség jelének tartották. Ha azon­ban az anarchista elemek által szított fe­szültség fokozódott volna, az egész fej­lődés komoly következményekkel járó konfliktusba torkollhatott volna. Ezért volt szükség a kemény szavakra, s az azoknak megfelelő intézkedésekre olyan esetekben, amikor szélsőséges csoportok fellépésének veszélyével találtuk magun­kat szemben, azzal a kísérletükkel, hogy nyílt összetűzést provokáljanak.” fordulója ünnepségeinek előkészületeivel. Az elnökség hangsúlyozta, a felkelés 25. évfordulója alkalom lesz arra, hogy ki­fejezzék azokat az eszméket és elveket, amelyek a CSKP-t és SZLKP-t vezették a nemzeti felszabadító harc irányításában és amelyeknek alapján felépítették a szo­cialista Csehszlovákiát, mint a csehek és szlovákok egységes és az egyenlőség el­vein nyugvó államát. Ülést tartott a Szlovák KP KB elnöksége (MTI) A Szlovák Kommunista Párt KB elnöksége hétfői tanácskozásán Gustáv Husák első titkár irányításával a március 12-én tartandó központi bizottsági ülés előkészítésével foglalkozott. Ennek napi­rendjén a jelenlegi politikai helyzet leg­fontosabb kérdései, a KB tárgyalási rend­jének elfogadása és személyi kérdések szerepelnek. A továbbiakban részletesen foglalkoz­tak a szlovák nemzeti felkelés 25. év­ Szerdára halasztották Ajub Khan és az ellenzéki vezetők találkozóját Ajub Khan pakisztáni elnök elfogadta az ellenzéki pártok javaslatát, hogy a hétfőre kitűzött tárgyalásokat szerdára halasszák. A hivatalos nyilatkozat, amely az el­nök döntését ismertette, a továbbiakban közölte, Ajub Khan tanulmányozza az ellenzéki pártok azon javaslatát is, hogy a szerdai találkozón részt vegyen Ali Bhutto, a Pakisztáni Néppárt és Maulana Bhasani, a Nemzeti Néppárt vezetője is. A Karachiba érkező Bhutto volt kül­ügyminisztert a vasúti állomáson hatal­mas tömeg, a UPI szerint több mint 40 ezer ember fogadta. Mint ismeretes, Bhutto hétfőn fölkeres­te Jinnahnak, a modern Pakisztán meg­alapítójának sírját. A sírnál elmondott beszédében kijelentette, „a mostani kor­mány inog. Megismétlem, amit letartóz­tatásom előtt mondottam, a népnek meg kell döntenie a jelenlegi kormányzatot”. A sírnál mintegy 250 ezer főnyi tün­tető gyűlt össze. A rendőrség belelőtt a tüntető tömegbe. Gyorshírben közölte a Reuter, hogy a rendőrség karachi egyik külvárosában tü­zet nyitott a — jelentés szerint — több mint tízezres tömegre, amely egy rend­őrségi épületet ostromolt meg. A sortűz következtében két ember életét vesztette. A rend helyreállítására katonaságot ve­zényeltek ki. Jelentések a Közel-Keletről (Folytatás az 1. oldalról) (AFP) Mahmud Riad egyiptomi külügy­miniszter damaszkuszi látogatásának be­fejezése után hétfőn délelőtt Bejrútba ér­kezett. Riad, aki közel-keleti körutat bo­nyolít le, Damaszkuszban, elutazása előtt nyilatkozott Szíriai tárgyalásairól. Mint mondotta, igen elégedett a látogatás ered­ményeivel. Hozzáfűzte, „teljes megértés­re” talált a szíriai vezetők részéről, és hogy „azonosak az egyiptomi és szíriai nézetek a közel-keleti helyzet megoldá­sára tervezett intézkedésekkel kapcsolat­ban”. Jordániai szóvivő Ammanban bejelen­tette, hogy izraeli repülőgépek a Sheik Husszein híd közelében napalmbombák­kal támadást intéztek jordániai területek ellen. A bejelentéssel egyidejűleg az ammani rádió közölte, hogy két izraeli, Mystere típusú repülőgép hétfőn helyi idő szerint 8.40 órakor napalmbombákat szórt a Jor­dán folyó völgyében jordániai területek­re. A támadás 15 percig tartott. A provo­káció jelentős anyagi károkat okozott, de emberáldozatot nem követelt. Az izraeli kormány vasárnap miniszter­­tanácsot tartott, amelyen a beteg Eskol helyett Allan miniszterelnök-helyettes el­nökölt. A kormány Jarring ENSZ-megbí­zott küldetéséről folytatott vitát, majd meghallgatta Dajan hadügyminiszter és Bar-Lev vezérkari főnök jelentését a bel­ső biztonsági helyzetről. Abba Eban kül­ügyminiszter hétfőn tartott beszédet a külügyi tárca költségvetéséről. Michael Stewart angol külügyminiszter hétfőn az alsóházban egy interpellációra válaszolva, nem volt hajlandó megcáfolni hogy a brit kormány Centurion mintájú tankokat szándékozik eladni Izraelnek. Stewart csupán annyit felelt Thorpe li­berális pártvezér interpellációjára, hogy a kormány a hagyományok szerint sohasem nyilatkozik fegyvereladási ügyletekről. Mihail Szmirnovszkij szovjet nagykö­vet egyébként hétfőn felkereste a brit külügyminisztériumot. Megfigyelők sze­rint valószínűleg a küszöbönálló négyha­talmi értekezlettel kapcsolatos kérdéseket vitatták meg. Nixon fogadta Dobrinyin szovjet nagykövetet (UPI) Nixon elnök hétfőn a Fehér Ház­ban fogadta Dobrinyin szovjet nagyköve­tet, aki kéthetes moszkvai tartózkodás után a múlt héten tért vissza állomáshe­lyére. A találkozót a szovjet nagykövet kérte. (MTI) Nixon elnök a hét végén foly­tatta előkészületeit február 23-án kezdő­dő nyugat-európai körútjára. Nixon a Camp Davidben levő elnöki nyaralóban tanulmányozta a külügyminisztérium ál­tal előkészített dokumentumokat, majd vasárnap este visszatért Washingtonba. Az elnök a héten több megbeszélést foly­tat legfőbb tanácsadóival a NATO kérdé­seiről, az Egyesült Államok és a nyugat­európai országok viszonyáról. Washingtoni politikai körökben Nixon utazása előtt külön aggodalmat kelt az a válság, amely Anglia és Franciaország között támadt a Nyugat-európai Unió kérdésében. Az amerikai elnök környe­zetének tagjai attól tartanak, hogy az utazás a tervezett tájékozódás helyett a két országban arra korlátozódik, hogy az elnöknek kell megkísérelnie a közvetítést a vitában. + (TASZSZ) Az Interparlamentáris Unió ceyloni tagozata vasárnap vacsorát adott a Szovjetunió Legfelső Tanácsa kül­döttségének tiszteletére. Franciaország és a Nyugat-európai Unió (Reuter) Londonban bejelentették, hogy Franciaország bizonytalan időre vissza­lépett a Nyugat-európai Unió munkájá­ban való részvételtől. A szervezet hat másik tagállama úgy döntött, hogy a "francia döntéstől függetlenül tovább foly­tatja az együttműködést és megtartja a miniszteri tanács keddre tervezett ülé­sét. A bonni kormány szóvivője Franciaor­szág magatartásáról nyilatkozva sajnál­kozásának adott kifejezést, megállapítva, hogy a szövetségi kormány véleménye szerint a francia kormány álláspontja „túlzott”. A hírügynökségi kommentárok rámu­tatnak, hogy a francia bejelentés min­denképpen veszélyezteti a Nyugat-euró­pai Unió jövőjét. {\WJ M­i Magyar Hírlap n­emzetközi politika m?, február 18.ktad 3 Dél-Vietnam Győzelmes esztendők (K. A.) A béke szele zuhant végig Dél- Vietnamon, amikor a felszabadítási front parancsnokságának kezdeményezésére reagálva az amerikai katonai vezetés végre elrendelte a 24 órás tűzszünetet. Sem az amerikai hadvezetés, sem a sai­goni kormány nem vette figyelembe azon­ban a felszabadító hadsereg parancsnok­ságának a kétnapos tűzszünetre tett ja­vaslatát. A saigoni kormány már a holdújévi ün­nepet megelőző napokban szigorú bizton­sági intézkedéseket léptetett életbe, ki­járási tilalmat rendelt el több nagy vi­déki városban is. Saigon környékén pe­dig, attól félve, hogy a múlt évihez ha­sonló támadás éri a fővárost, újabb egy­ségeket vontak össze. Ugyanakkor az amerikaiak a tűzszüneti parancs életbe lépése után is „felderítő akciókat” indí­tottak a felszabadító hadsereg ellen. Bár az amerikai sajtó hasábjain gyakran je­lennek meg olyan írások, amelyek azt bizonygatják, hogy a dél-vietnami had­színtéren a saigoni rendszer, illetve az amerikai hadsereg javára változott a helyzet, intézkedéseik azonban arról ta­núskodnak, hogy tartanak valamitől. Kí­sérti őket az egy esztendővel ezelőtti of­­fenzíva, a huszonhat napig tartó hitei csata, az ott elszenvedett erkölcsi vere­ség. Egy partizánhadsereg, amely addig csak a dzsungelharc előnyeit használta ki, akkor egy nagyváros utcáin vette fel a harcot a legjobban képzett amerikai ten­gerészgyalogos egységekkel. Az ameri­kaiaknak hetekig tartó kegyetlen, embe­ri­­ és történelmi értékeket sem kímélő szőnyegbombázással, majd az ezt követő kézitusával sikerült csak visszafoglalniuk a várost. A szörnyű bombázásoknak és a napo­kig tartó szakadatlan ágyúzásnak mint­egy ötezer lakos esett áldozatul. S ami­kor elcsendesült a harci zaj, a város épü­leteinek 80 százaléka füstölgő romhalmaz volt. Romokban hevert az évezredes csá­szári palota, egyetlen tanterem sem ma­radt épen a háromezer diáknak helyet adó hiei egyetemen. A csodálatos Phu Cam katedrális állapota talán semmiben sem különbözött coventryi székesegyhá­zétól, a náci légierő barbár támadása után. A hívők a fegyverzaj elmúltával a még üszkös falak között gyűltek össze az első misére. Az elnémult városban a halottak napokig temetetlenül hevertek a házak romjai alatt. S a lakosság jelen­tős része azóta sem fogott hozzá a le­rombolt hajlékok újjáépítéséhez. Maga­tartásukban is ott van a passzív ellen­állás. Várják a békét, amikor nem kell már attól tartaniuk, hogy egy idegen nagyhatalom földig rombolhatja templo­maikat, üzleteiket és iskoláikat, s az egy­mást követő nemzedékeknek hajlékot nyújtó házakat Hié azonban nemcsak a rombolásra emlékezik. Romjai egyfelől a barbariz­musnak, a számítógépes céltalan pusztí­tásnak állítanak „emléket”, s a hitei la­kosok talán még évszázadok múltán is erről emlékeznek majd az Egyesült Ál­lamokra. Hié azonban a hősi ellenállásra is emlékeztet. Annál inkább, mert Hié visszafoglalása az amerikaiaknak pirrhu­­si győzelmet jelentett. Mert a csatát ugyan megnyerték, de a háborút elvesz­tették. És nemcsak a hitéi ütközetet, ha­nem — most már megállapítható a vietnami háborút is. Erre utal, hogy az amerikai hadvezetés még az ünnepi al­kalomból javasolt tűzszünetet — amely mellesleg elsősorban a polgári lakosság­nak jelentett volna hét napot az annyira áhított békéből — sem merte, vagy nem akarta elfogadni. Úgy látszik, mindent el akar követni annak érdekében, hogy a Párizsban tár­gyaló amerikai küldöttség érveit a had­színtéren kivívott győzelmekkel támasz­­sza alá. Hiú ábránd. Hiszen a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabadítási Front had­seregének nyolcesztendős története, s an­nak egy-egy olyan állomása, mint a huei csata, a saigoni ütközet vagy a Khe Shanh-i blokád a bizonyíték, hogy az egykor kis létszámú, maroknyi partizán csoportokból hatékony, jól szervezett had­sereg lett. És e hadsereg a népből meríti kiapadhatatlan erejét, elsősorban a viet­nami nép támogatásának köszönheti ed­digi sikereit. E sikereket pedig ma már Nyugaton sem merik lebecsülni, hiszen ezek nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy ma az amerikaiak és a hosszú ideig makacskodó saigoni rendszer képviselői is a tárgyalóasztalnál ülnek Párizsban. Nem kétséges, hogy ennek a viszonylag fiatal hadseregnek a győzelmei jelentő­sen hozzájárulnak az egész vietnami nép érdekeit figyelembe vevő, igazságos meg­állapodás kimunkálásához és közelebb hozzák a dél-vietnami népnek a fegyver­­zajtól mentes órák helyett, a tartós bé­két

Next