Magyar Hírlap, 1969. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1969-02-25 / 55. szám

HaSTfiB fllRiqr _________ HAZAI KÖRKÉP Kállai Gyula részvéttávirat» Prof. dr. Johannes Dieckmann, a Né­­mmet Demokratikus Köztársaság népi ka­marája elnökének elhunyta alkalmából Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke táv­iratban fejezte ki részvétét az NDK népi kamarája elnökségének és az elhunyt öz­vegyének. Köszönő távirat Dudley Senanayake ceyloni miniszter­elnök táviratban mondott köszönetet Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének a ceyloni nemzeti ünnep alkalmából­ kül­dött jókívánságaiért. A svéd nagykövet búcsúfogadása Torsten Brandel, Svédország budapesti nagykövete hétfőn este fogadást adott abból az alkalomból, hogy a közeljövő­ben végleg távozik Magyarországról. A fogadáson megjelent Horn Dezső, a köz­lekedés- és postaügyi miniszter első he­lyettese, dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes, Kurján Sándor nagy­követ, a Külügyminisztérium főosztály­­vezetője, továbbá a politikai, a gazdasá­gi, a társadalmi és a kulturális élet szá­mos más ismert személyisége. Ott volt a Budapesten akkreditált diplomáciai kép­viseletek több vezetője és tagja. Magyar küldöttség a KGST korróziós tanácsának szófiai ülésén Hétfőn dr. Bácskai Gyula professzor, a korróziós műszaki tudományos tanács el­nöke vezetésével magyar delegáció uta­zott a KGST korróziós tanácsának szófiai ülésére. Az ülésszakon tíz témát vitatnak meg, s ezek közül Magyarország nyolc­ban érdekeik Hazaérkezett Lengyelországból a magyar szövetkezeti küldöttség Nánási Lászlónak, az Elnöki Tanács tagjának, a SZÖVOSZ felügyelő bizottsá­ga elnökének vezetésével hétfőn hazaér­kezett Varsóból a lengyel „Parasztönse­gély” szövetkezeti szövetségek kongresz­­szusán részt vett magyar szövetkezeti de­legáció. » Az első félidő mérlege a parlament választási ciklusában V 0 Nyolc ülésszak, fontos törvények, 164 kormányhatározat Dosztányi Imre, az MTI parlamenti tu­dósítója jelenti: Felelősségteljes döntések, hasznos ja­vaslatok fémjelezték az 1967 márciusában megtartott általános választások óta a magyar törvényhozást. Az elmúlt csaknem két esztendő tanúsága szerint a mandá­tumok „félidejéhez” közeledő képviselők az országgyűlésben is arra törekedtek, hogy méltónak bizonyuljanak választóik bizalmára. A jelenlegi ciklusban eddig nyolc ülés­szakot tartott az országgyűlés. Tizenkét törvényjavaslatot tűztek napirendre és szentesítettek a képviselők egyhangú ha­tározatával. A kormány elnöke két alkalommal állt a képviselők plénuma elé, hogy számot adjon a Minisztertanács tevékenységéről. Egyben kötelezettséget vállalt arra, hogy a jövőben időről időre rendszeresen be­számol az országgyűlésnek a kormány intézkedéseiről. Fontos részét alkotta az ülésszakoknak a nemzetközi helyzet főbb kérdéseivel, a Magyar Népköztársaság külpolitikai tevékenységével foglalkozó külügyminiszteri beszámoló, valamint a Legfőbb Ügyészség, a Legfelsőbb Bíróság és az Elnöki Tanács törvényes jogainak gyakorlását értékelő és ismertető referá­tum. A képviselők összesen 320 felszólalás­ban fejtették ki véleményüket a napi­rendre tűzött kérdésekről, körültekintően elemezték a különféle előterjesztéseket, amelyeknek az ülésszakok előtt az or­szággyűlés illetékes bizottságainak fóru­mán is ki kellett állniuk a próbát. Az elmúlt két esztendőben a képvise­lők csaknem száz módosító javaslata ka­pott helyet az új Munka Törvénykönyvé­ben, a termelőszövetkezetekről, a földtu­lajdon és földhasználat továbbfejlesztésé­­séről, a szabálysértésekről, a vasutakról és a népi ellenőrzésről alkotott törvény­ben. A módosító javaslatok közül huszon­kettőt a kormány elfogadott. A kormány valamennyi ülésszaka után megvizsgálta a vitában elhangzott közér­dekű kérdéseket és javaslatokat. A Mi­nisztertanács ebben a ciklusban eddig összesen 164 kérdéscsoportban hozott ha­tározatot törvényhozóink kezdeményezé­sei nyomán. Ezekben felhívta az érdekelt állami szervek vezetőit, hogy tegyenek lé­péseket az esetleges panaszok orvoslására, a bírált jelenségek megszüntetésére, s le­hetőleg egy hónapon belül adjanak vá­laszt az érdekelt képviselőnek és az or­szággyűlés elnökének. Az esetek tekintélyes részében a gya­korlatban is lemérhető az ülésszakokon elhangzott felszólalások hatása. Polcz Já­nos Szabolcs megyei képviselő például szóvá tette, hogy nem eléggé ösztönző a dohány felvásárlási ára. A kormány fel­hívására az Országos Anyag- és Árhiva­tal elnöke a mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszterrel együtt felülvizsgálta a helyzetet, majd intézkedés következett. A múlt évben 17 százalékkal növelték az összes dohányfajta felvásárlási árát. Böhm József és Valter Imre Somogy me­gyei és dr. Gonda György Vas megyei képviselők kezdeményezésére született döntés arról, hogy az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium — a Minisz­tertanács tanácsszervek osztályával és az érdekelt megyei tanácsokkal karöltve — számbaveszi azokat a járási székhelyeket és nagyobb községeket, amelyek fejlődé­sükkel alkalmassá váltak arra, hogy 1970- ig várossá alakuljanak. A javaslatok el­hangzása óta egyébként négy település, Gödöllő, Siófok, Sárospatak és Sárvár — az Elnöki Tanács határozata alapján — városi rangra emelkedett Dr. Bélák Sándor Veszprém megyei képviselő a szarvasmarha-tenyésztés föl­lendítésére terjesztett elő a parlamentben néhány javaslatot. Felszólalását követően egész sor intézkedést határozott el a kor­mány. Ugyancsak Veszprém megyei kép­viselő, Szilágyi Sándor tette szóvá inter­pellációjában, hogy a bányaművelés kö­vetkeztében­­ vízellátási gondokkal küzd Ajka és környéke Az interpelláció nyo­mán a Gazdasági Bizottság elrendelte, hogy a bányászati szervek gondoskodja­nak a bányaművelés káros hatásainak megszüntetéséről. Schumeth János budapesti képviselő az országgyűlésben az országos hálózathoz kapcsolódó budapesti útvonalak fejleszté­sének problémáira hívta fel a figyelmet. Az érdekelt szervek megvizsgálták a fel­adatokat és megállapodtak abban, hogy a gyorsforgalmi utak bevezető szakaszait a főváros határától a Hungária körútig, illetve az ennek megfelelő körgyűrűig a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium eszközeiből építik meg és tartják fenn. Nagyszabású munka megkezdéséhez adott ösztönzést Kaszás Imre Tolna me­gyei képviselő, aki a szakmunkásképzés helyzetével foglalkozott parlamenti fel­szólalásában: kifogásolta, hogy elavultak, idejüket múlták az erre vonatkozó jog­szabályok. A kormány kimondta, hogy 1969 első felében a Minisztertanács elé kell terjeszteni a szakmunkásképzés re­formjának megvalósításához szükséges javaslatot. A sérelem orvosolható, a szemlélet formálható Egy vizsgálat tapasztalatai — a dolgozó nők helyzeténél-~­ f­­ f A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, a SZOT-tal és a nőtanáccsal együttmű­ködve, 269 vállalatnál, szövetkezetnél, il­letve intézménynél vizsgálta meg a dol­gozó nők helyzetét. Markovics Lászlónét, a nőtanács végrehajtó bizottságának tag­ját, a Pénzügyminisztérium bevételi fő­­igazgatósága budapesti területi igazgató­ságának vezetőjét kértük fel, beszéljen a vizsgálat tapasztalatairól. — Milyen munkaterületen dolgozik a nők többsége? — Ma már nemcsak a nők számára ha­gyományosnak nevezhető iparágakban. Például a textiliparban dolgozók 72, a gépiparban dolgozók 42, a vegyiparban dolgozók 35, a helyi iparban dolgozók 57 százaléka nő. — Ebből az is kiderül, hogy a szak­munkaigényes iparágakban is sok a nő. Ennek igazán csak akkor lehet örülni, ha ez egyben a szakképzett nők számának emelkedését is jelenti. — Közgazdász vagyok, engedje meg, hogy újra adatokkal bizonyítsak. A szak­­képzettséget igénylő munkakörökben dol­gozó nők száma emelkedett: az összes szakmunkások 33 százaléka, a műszakiak 20 százaléka, az adminisztratív dolgozók 80, a betanított munkások 70, a segéd­munkások 50 százaléka nő. Mielőtt meg­kérdezné, megmondom, hogy az örömbe üröm is vegyül, mert a vizsgált területen a szakképzettséggel rendelkező nők 38 százaléka nem képzettségének megfelelő beosztásban dolgozott. — Az már szinte közhelyként hangzik, hogy a nők érvényesülésének egyik aka­dálya a bizalmatlanság, az előítélet. Eb­ben az esetben nemcsak erről lehet szó, hiszen a férfidolgozók egy része sem szak­­képzettségének megfelelő beosztásban dol­gozik.­­ Sok összetevője van ennek. Az egyik az, hogy az elmúlt években nem a nép­­gazdasági igényeknek megfelelő szak­mákra irányítottuk a figyelmet. Ezen fel­tétlenül változtatni kell. A másik ok az a sokat emlegetett szemléleti probléma, hogy a férfiszakmunkásokat többre be­csülik, szívesebben alkalmazzák, mint a nőit. — Hogyan alakult a jövedelem a ha­gyományos női munkaterületeken? — A vizsgálat tapasztalatai szerint a férfiak és a nők bére egyenlő mértékben emelkedett. Egyébként a vizsgálat hatá­sára néhány vállalatnál — ahol a szak­képzett nők fizetése alacsonyabb volt, mint azonos beosztású és képzettségű férfikollégáiké — azonnal bérkorrekciót hajtottak végre. — Mit tettek vagy tesznek a vizsgált üzemekben a nők munkakörülményeinek javítása, egészségük védelme érdekében? — Jártunk régi és új üzemekben, gyá­rakban. Azt tapasztaltuk, hogy a rende­leteket betartják. De a régi, elavult üze­mekben az egészségügyi intézmények fej­lesztése nem haladt együtt a termelé­kenység növelésével, korántsem elégíti ki az igényeket. Azt is tapasztaltuk, hogyha a figyelmet felhívják a hibákra, a jogos sérelmek egy részét anyagi áldozat nél­kül meg lehetett oldani, a vállalatok ve­zetői még a vizsgálat során intézkedtek is. — Bocsásson meg, hogy közbevágok, de ennek én nem tudok örülni. Miért kell három tekintélyes szervezet országos vizs­gálata ahhoz, hogy a vállalatok felelős vezetői észrevegyék a problémákat a sa­ját üzemükben és rájöjjenek arra, hogy ezek nagy anyagi áldozat nélkül is meg­oldhatók.­­ Éppen ez bizonyítja, hogy ideje volt napirendre tűzni a nők munkahelyi kö­rülményeinek vizsgálatát. Azokat a pa­naszokat, amelyeket még a vizsgálat so­rán orvosoltak, kis körültekintéssel, fi­gyelemmel elkerülhették volna. Például egy élelmiszeripari üzem csak férfi gu­micsizmákat szerzett be. Az óriási, or­mótlan lábbeliket nem tudták hordani a nők. Az egyik kötöttárugyárban olyan nehéz védőruhát kaptak a nők, hogy majdnem leroskadtak alatta. Ezeket a vé­dőruhákat azóta már kicserélték.­­ A dolgozó nők többsége feleség is, anya is. Bár a három évre felemelt gyer­mekgondozási segély sokat javít a hely­zeten, a bölcsődék, óvodák, iskolai nap­közik szűkös befogadóképessége mégis­csak gondot okoz. — Ez vitathatatlan tény. A meglevő erőforrások okosabb kihasználásával azonban lehet megoldást találni. Lehe­tőség nyílik például a vállalati, tanácsi és tsz-erőforrások összefogására, s akkor nem olyan nagy gond egy-egy gyermek­intézmény építése vagy bővítése. Deli Mária 1969. FEBRUÁR 25. kedd 5 Júniusban béke-világtalálkozó Berlinben Hazaérkezett Berlinből a júniusban sorra kerülő béke-világtalálkozó előké­szítő bizottságának üléséről a magyar de­legáció, amelynek vezetője, Pethő Tibor, az Országos Béketanács alelnöke nyilat­kozott a Magyar Távirati Iroda munka­társának.­­ Húsz nemzetközi szervezet képvise­lői, 29 ország nemzeti szervezeteinek küldöttei, és más tekintélyes személyisé­gek vettek részt a tanácskozáson. Az ülés célja az volt, hogy előkészítse a béke erőinek világtalálkozóját, amelyet június 21-e és 24-e között Berlinben tartanak — mondotta az Országos Béketanács alel­nöke. A legkülönfélébb politikai és vallási né­zetek képviselői ültek ezúttal Berlinben a tárgyalóasztalnál. Éppen ezért különösen nagy jelentőségű, hogy minden fontosabb kérdésben egyhangú határozatokat hoz­tak. A részvevők felhívással fordultak vala­mennyi nemzeti és nemzetközi szervezet­hez, hogy közösen készítsék elő a világ­­találkozót. Úgy döntöttek, hogy öt fő té­mával, Vietnammal, az európai biztonság­gal, a Közel-Kelettel, a kolonializmus, neokolonializmus és nemzeti függetlenség kérdéscsoportjával, valamint a leszerelés­sel foglalkoznak a világtalálkozó bizottsá­gaiban. A berlini béke-világtalálkozó abban az értelemben is teljesen „nyílt” tanácsko­zás lesz, hogy munkájában részt vehet valamennyi nemzeti és nemzetközi szer­vezet és minden személyiség, amely, illet­ve aki közre akar működni az emberiség közös nagy céljának elérésében, a hábo­rúi elhárításában, a szilárd és tartós bé­ke megteremtésében. Ez tükröződik az előkészítő és szervező bizottság összetéte­lében is. Az előkészítő bizottság egyéb­ként május 10-én ül össze újra Berlinben.­­ A berlini béke-világtalálkozóra a nemzetközi békemozgalom 20. évforduló­jának esztendejében kerül sor. Ez termé­szetesen növeli rangját és jelentőségét. Az is hozzájárul ünnepélyességéhez, hogy ülésein osztják majd ki a Joliot-Curie- és Lambrak­isz-díjakat, amelyekkel a bé­kéért végzett kimagasló tevékenységet ju­talmazzák. Ötszázmillió fáért felel a biztosító (p­df) Mi történt a Vaskapu utcában? Felülvizsgálják a cascót—Kiss­éhi halálának oka — Az ország hárommillió lakásából több mint egymillió 450 ezer ember veszi igénybe a háztartási biztosítást, a mint­egy 4 millió 900 ezer aktív dolgozóból pe­dig több mint 2 millió 490 ezer rendelke­zik személyi biztosítással — mondotta hétfőn Fehér Sándor, az Állami Biztosító vezérigazgatója. — Hogyan élnek a vállalatok, szövetke­zetek a biztosítás adta lehetőségekkel? — A tények beszélnek: több mint 500 milliárd értékért felel az Állami Biztosí­tó. Az állami vállalatok 62 százalékának van tűzbiztosítása. A 2771 termelőszövet­kezetből 2752-nek van valamilyen bizto­sítása. De a többi biztosítási formáinkat is sokan veszik igénybe, így az iskolai diákbiztosítást — mely a vállalatunk ré­szére deficites — a tanulók 82 százaléka veszi igénybe. — A pontos kárösszeg megállapítása után azonnal sor kerül a kártalanításra. Akkor is, ha nagy összegről van szó. A Pamutnyomó Vállalatnál gondatlanságból kigyulladt az egyik nyersanyagraktár — 800 000 forintot fizettünk. Az Élelmiszer­­ipari Gépjavító- és Szerelő Vállalat Vas­kapu utcai telepén a múlt év decemberi tüzet a megállapítás szerint gyújtogatás okozta — mégis hárommillió forint kár­térítést fizettünk, bár ennél a vállalatnál már több hanyagság fordult elő. — A gépkocsik száma napról napra nő. De nő a CASCO-ra panaszkodók tábora is . A CASCO-díjak rendszerét rövide­sen napirendre tűzzük. A Magyar Hírla­pon keresztül szeretném bejelenteni: a tavaszi-nyári idényben a kárbecslést meg­gyorsítjuk, és a CASCO-biztosítással ren­delkezők kártalanítását 14 napon belül fi­zetjük ki a tulajdonosoknak. — Sokak megítélése szerint jogos a pa­nasz azért is, hogy egy-egy betört ablakot hetek múlva csináltat csak meg a bizto­sító. — Az Üvegipari Kts­-szel fennálló szerződésünk értelmében a bejelentéstől számított 3 nap alatt lennének kötelesek az üvegezést elvégezni. Sokszor hivatkoz­nak objektív okokra a késedelem miatt. Elismerjük kifogásaikat, de nekünk fon­tosabb a lakosság érdeke. Keressük a le­hetőségét annak, hogy megszűnjék ez a huzavona. — Elég sok sportoló veszi már igénybe a biztosítást. A múlt évben milyen tapasz­talatokat szereztek? — A balesetet szenvedő sportoló sérü­lése kettős kárral jár: egyrészt nem spor­tolhat, másrészt kiesik a munkából. Nem beszélve olyan esetről, amikor súlyos, esetleg halálos kimenetelű a sérülés. Ilyen volt a Budafokon tragikus körülmények között elhunyt Kiss III. László esete. Csa­ládja a közelmúltban közel 100 ezer fo­rintot kapott. Kiss III. halálát az okozta, hogy a villám belecsapott a labdarúgó­pálya vaskorlátjába. A nedves fű a játék­térre vezette a villámcsapást, s ott mindegyik játékost a földre terítette. Kiss Lászlót azért érte halálos villámcsapás, mert fémstoplik voltak a cipőjén. V. 3.

Next