Magyar Hírlap, 1969. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1969-02-25 / 55. szám
HaSTfiB fllRiqr _________ HAZAI KÖRKÉP Kállai Gyula részvéttávirat» Prof. dr. Johannes Dieckmann, a Némmet Demokratikus Köztársaság népi kamarája elnökének elhunyta alkalmából Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke táviratban fejezte ki részvétét az NDK népi kamarája elnökségének és az elhunyt özvegyének. Köszönő távirat Dudley Senanayake ceyloni miniszterelnök táviratban mondott köszönetet Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének a ceyloni nemzeti ünnep alkalmából küldött jókívánságaiért. A svéd nagykövet búcsúfogadása Torsten Brandel, Svédország budapesti nagykövete hétfőn este fogadást adott abból az alkalomból, hogy a közeljövőben végleg távozik Magyarországról. A fogadáson megjelent Horn Dezső, a közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese, dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes, Kurján Sándor nagykövet, a Külügyminisztérium főosztályvezetője, továbbá a politikai, a gazdasági, a társadalmi és a kulturális élet számos más ismert személyisége. Ott volt a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Magyar küldöttség a KGST korróziós tanácsának szófiai ülésén Hétfőn dr. Bácskai Gyula professzor, a korróziós műszaki tudományos tanács elnöke vezetésével magyar delegáció utazott a KGST korróziós tanácsának szófiai ülésére. Az ülésszakon tíz témát vitatnak meg, s ezek közül Magyarország nyolcban érdekeik Hazaérkezett Lengyelországból a magyar szövetkezeti küldöttség Nánási Lászlónak, az Elnöki Tanács tagjának, a SZÖVOSZ felügyelő bizottsága elnökének vezetésével hétfőn hazaérkezett Varsóból a lengyel „Parasztönsegély” szövetkezeti szövetségek kongreszszusán részt vett magyar szövetkezeti delegáció. » Az első félidő mérlege a parlament választási ciklusában V 0 Nyolc ülésszak, fontos törvények, 164 kormányhatározat Dosztányi Imre, az MTI parlamenti tudósítója jelenti: Felelősségteljes döntések, hasznos javaslatok fémjelezték az 1967 márciusában megtartott általános választások óta a magyar törvényhozást. Az elmúlt csaknem két esztendő tanúsága szerint a mandátumok „félidejéhez” közeledő képviselők az országgyűlésben is arra törekedtek, hogy méltónak bizonyuljanak választóik bizalmára. A jelenlegi ciklusban eddig nyolc ülésszakot tartott az országgyűlés. Tizenkét törvényjavaslatot tűztek napirendre és szentesítettek a képviselők egyhangú határozatával. A kormány elnöke két alkalommal állt a képviselők plénuma elé, hogy számot adjon a Minisztertanács tevékenységéről. Egyben kötelezettséget vállalt arra, hogy a jövőben időről időre rendszeresen beszámol az országgyűlésnek a kormány intézkedéseiről. Fontos részét alkotta az ülésszakoknak a nemzetközi helyzet főbb kérdéseivel, a Magyar Népköztársaság külpolitikai tevékenységével foglalkozó külügyminiszteri beszámoló, valamint a Legfőbb Ügyészség, a Legfelsőbb Bíróság és az Elnöki Tanács törvényes jogainak gyakorlását értékelő és ismertető referátum. A képviselők összesen 320 felszólalásban fejtették ki véleményüket a napirendre tűzött kérdésekről, körültekintően elemezték a különféle előterjesztéseket, amelyeknek az ülésszakok előtt az országgyűlés illetékes bizottságainak fórumán is ki kellett állniuk a próbát. Az elmúlt két esztendőben a képviselők csaknem száz módosító javaslata kapott helyet az új Munka Törvénykönyvében, a termelőszövetkezetekről, a földtulajdon és földhasználat továbbfejlesztéséséről, a szabálysértésekről, a vasutakról és a népi ellenőrzésről alkotott törvényben. A módosító javaslatok közül huszonkettőt a kormány elfogadott. A kormány valamennyi ülésszaka után megvizsgálta a vitában elhangzott közérdekű kérdéseket és javaslatokat. A Minisztertanács ebben a ciklusban eddig összesen 164 kérdéscsoportban hozott határozatot törvényhozóink kezdeményezései nyomán. Ezekben felhívta az érdekelt állami szervek vezetőit, hogy tegyenek lépéseket az esetleges panaszok orvoslására, a bírált jelenségek megszüntetésére, s lehetőleg egy hónapon belül adjanak választ az érdekelt képviselőnek és az országgyűlés elnökének. Az esetek tekintélyes részében a gyakorlatban is lemérhető az ülésszakokon elhangzott felszólalások hatása. Polcz János Szabolcs megyei képviselő például szóvá tette, hogy nem eléggé ösztönző a dohány felvásárlási ára. A kormány felhívására az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel együtt felülvizsgálta a helyzetet, majd intézkedés következett. A múlt évben 17 százalékkal növelték az összes dohányfajta felvásárlási árát. Böhm József és Valter Imre Somogy megyei és dr. Gonda György Vas megyei képviselők kezdeményezésére született döntés arról, hogy az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium — a Minisztertanács tanácsszervek osztályával és az érdekelt megyei tanácsokkal karöltve — számbaveszi azokat a járási székhelyeket és nagyobb községeket, amelyek fejlődésükkel alkalmassá váltak arra, hogy 1970- ig várossá alakuljanak. A javaslatok elhangzása óta egyébként négy település, Gödöllő, Siófok, Sárospatak és Sárvár — az Elnöki Tanács határozata alapján — városi rangra emelkedett Dr. Bélák Sándor Veszprém megyei képviselő a szarvasmarha-tenyésztés föllendítésére terjesztett elő a parlamentben néhány javaslatot. Felszólalását követően egész sor intézkedést határozott el a kormány. Ugyancsak Veszprém megyei képviselő, Szilágyi Sándor tette szóvá interpellációjában, hogy a bányaművelés következtében vízellátási gondokkal küzd Ajka és környéke Az interpelláció nyomán a Gazdasági Bizottság elrendelte, hogy a bányászati szervek gondoskodjanak a bányaművelés káros hatásainak megszüntetéséről. Schumeth János budapesti képviselő az országgyűlésben az országos hálózathoz kapcsolódó budapesti útvonalak fejlesztésének problémáira hívta fel a figyelmet. Az érdekelt szervek megvizsgálták a feladatokat és megállapodtak abban, hogy a gyorsforgalmi utak bevezető szakaszait a főváros határától a Hungária körútig, illetve az ennek megfelelő körgyűrűig a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium eszközeiből építik meg és tartják fenn. Nagyszabású munka megkezdéséhez adott ösztönzést Kaszás Imre Tolna megyei képviselő, aki a szakmunkásképzés helyzetével foglalkozott parlamenti felszólalásában: kifogásolta, hogy elavultak, idejüket múlták az erre vonatkozó jogszabályok. A kormány kimondta, hogy 1969 első felében a Minisztertanács elé kell terjeszteni a szakmunkásképzés reformjának megvalósításához szükséges javaslatot. A sérelem orvosolható, a szemlélet formálható Egy vizsgálat tapasztalatai — a dolgozó nők helyzeténél-~ f f A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, a SZOT-tal és a nőtanáccsal együttműködve, 269 vállalatnál, szövetkezetnél, illetve intézménynél vizsgálta meg a dolgozó nők helyzetét. Markovics Lászlónét, a nőtanács végrehajtó bizottságának tagját, a Pénzügyminisztérium bevételi főigazgatósága budapesti területi igazgatóságának vezetőjét kértük fel, beszéljen a vizsgálat tapasztalatairól. — Milyen munkaterületen dolgozik a nők többsége? — Ma már nemcsak a nők számára hagyományosnak nevezhető iparágakban. Például a textiliparban dolgozók 72, a gépiparban dolgozók 42, a vegyiparban dolgozók 35, a helyi iparban dolgozók 57 százaléka nő. — Ebből az is kiderül, hogy a szakmunkaigényes iparágakban is sok a nő. Ennek igazán csak akkor lehet örülni, ha ez egyben a szakképzett nők számának emelkedését is jelenti. — Közgazdász vagyok, engedje meg, hogy újra adatokkal bizonyítsak. A szakképzettséget igénylő munkakörökben dolgozó nők száma emelkedett: az összes szakmunkások 33 százaléka, a műszakiak 20 százaléka, az adminisztratív dolgozók 80, a betanított munkások 70, a segédmunkások 50 százaléka nő. Mielőtt megkérdezné, megmondom, hogy az örömbe üröm is vegyül, mert a vizsgált területen a szakképzettséggel rendelkező nők 38 százaléka nem képzettségének megfelelő beosztásban dolgozott. — Az már szinte közhelyként hangzik, hogy a nők érvényesülésének egyik akadálya a bizalmatlanság, az előítélet. Ebben az esetben nemcsak erről lehet szó, hiszen a férfidolgozók egy része sem szakképzettségének megfelelő beosztásban dolgozik. Sok összetevője van ennek. Az egyik az, hogy az elmúlt években nem a népgazdasági igényeknek megfelelő szakmákra irányítottuk a figyelmet. Ezen feltétlenül változtatni kell. A másik ok az a sokat emlegetett szemléleti probléma, hogy a férfiszakmunkásokat többre becsülik, szívesebben alkalmazzák, mint a nőit. — Hogyan alakult a jövedelem a hagyományos női munkaterületeken? — A vizsgálat tapasztalatai szerint a férfiak és a nők bére egyenlő mértékben emelkedett. Egyébként a vizsgálat hatására néhány vállalatnál — ahol a szakképzett nők fizetése alacsonyabb volt, mint azonos beosztású és képzettségű férfikollégáiké — azonnal bérkorrekciót hajtottak végre. — Mit tettek vagy tesznek a vizsgált üzemekben a nők munkakörülményeinek javítása, egészségük védelme érdekében? — Jártunk régi és új üzemekben, gyárakban. Azt tapasztaltuk, hogy a rendeleteket betartják. De a régi, elavult üzemekben az egészségügyi intézmények fejlesztése nem haladt együtt a termelékenység növelésével, korántsem elégíti ki az igényeket. Azt is tapasztaltuk, hogyha a figyelmet felhívják a hibákra, a jogos sérelmek egy részét anyagi áldozat nélkül meg lehetett oldani, a vállalatok vezetői még a vizsgálat során intézkedtek is. — Bocsásson meg, hogy közbevágok, de ennek én nem tudok örülni. Miért kell három tekintélyes szervezet országos vizsgálata ahhoz, hogy a vállalatok felelős vezetői észrevegyék a problémákat a saját üzemükben és rájöjjenek arra, hogy ezek nagy anyagi áldozat nélkül is megoldhatók. Éppen ez bizonyítja, hogy ideje volt napirendre tűzni a nők munkahelyi körülményeinek vizsgálatát. Azokat a panaszokat, amelyeket még a vizsgálat során orvosoltak, kis körültekintéssel, figyelemmel elkerülhették volna. Például egy élelmiszeripari üzem csak férfi gumicsizmákat szerzett be. Az óriási, ormótlan lábbeliket nem tudták hordani a nők. Az egyik kötöttárugyárban olyan nehéz védőruhát kaptak a nők, hogy majdnem leroskadtak alatta. Ezeket a védőruhákat azóta már kicserélték. A dolgozó nők többsége feleség is, anya is. Bár a három évre felemelt gyermekgondozási segély sokat javít a helyzeten, a bölcsődék, óvodák, iskolai napközik szűkös befogadóképessége mégiscsak gondot okoz. — Ez vitathatatlan tény. A meglevő erőforrások okosabb kihasználásával azonban lehet megoldást találni. Lehetőség nyílik például a vállalati, tanácsi és tsz-erőforrások összefogására, s akkor nem olyan nagy gond egy-egy gyermekintézmény építése vagy bővítése. Deli Mária 1969. FEBRUÁR 25. kedd 5 Júniusban béke-világtalálkozó Berlinben Hazaérkezett Berlinből a júniusban sorra kerülő béke-világtalálkozó előkészítő bizottságának üléséről a magyar delegáció, amelynek vezetője, Pethő Tibor, az Országos Béketanács alelnöke nyilatkozott a Magyar Távirati Iroda munkatársának. Húsz nemzetközi szervezet képviselői, 29 ország nemzeti szervezeteinek küldöttei, és más tekintélyes személyiségek vettek részt a tanácskozáson. Az ülés célja az volt, hogy előkészítse a béke erőinek világtalálkozóját, amelyet június 21-e és 24-e között Berlinben tartanak — mondotta az Országos Béketanács alelnöke. A legkülönfélébb politikai és vallási nézetek képviselői ültek ezúttal Berlinben a tárgyalóasztalnál. Éppen ezért különösen nagy jelentőségű, hogy minden fontosabb kérdésben egyhangú határozatokat hoztak. A részvevők felhívással fordultak valamennyi nemzeti és nemzetközi szervezethez, hogy közösen készítsék elő a világtalálkozót. Úgy döntöttek, hogy öt fő témával, Vietnammal, az európai biztonsággal, a Közel-Kelettel, a kolonializmus, neokolonializmus és nemzeti függetlenség kérdéscsoportjával, valamint a leszereléssel foglalkoznak a világtalálkozó bizottságaiban. A berlini béke-világtalálkozó abban az értelemben is teljesen „nyílt” tanácskozás lesz, hogy munkájában részt vehet valamennyi nemzeti és nemzetközi szervezet és minden személyiség, amely, illetve aki közre akar működni az emberiség közös nagy céljának elérésében, a háborúi elhárításában, a szilárd és tartós béke megteremtésében. Ez tükröződik az előkészítő és szervező bizottság összetételében is. Az előkészítő bizottság egyébként május 10-én ül össze újra Berlinben. A berlini béke-világtalálkozóra a nemzetközi békemozgalom 20. évfordulójának esztendejében kerül sor. Ez természetesen növeli rangját és jelentőségét. Az is hozzájárul ünnepélyességéhez, hogy ülésein osztják majd ki a Joliot-Curie- és Lambrakisz-díjakat, amelyekkel a békéért végzett kimagasló tevékenységet jutalmazzák. Ötszázmillió fáért felel a biztosító (pdf) Mi történt a Vaskapu utcában? Felülvizsgálják a cascót—Kisséhi halálának oka — Az ország hárommillió lakásából több mint egymillió 450 ezer ember veszi igénybe a háztartási biztosítást, a mintegy 4 millió 900 ezer aktív dolgozóból pedig több mint 2 millió 490 ezer rendelkezik személyi biztosítással — mondotta hétfőn Fehér Sándor, az Állami Biztosító vezérigazgatója. — Hogyan élnek a vállalatok, szövetkezetek a biztosítás adta lehetőségekkel? — A tények beszélnek: több mint 500 milliárd értékért felel az Állami Biztosító. Az állami vállalatok 62 százalékának van tűzbiztosítása. A 2771 termelőszövetkezetből 2752-nek van valamilyen biztosítása. De a többi biztosítási formáinkat is sokan veszik igénybe, így az iskolai diákbiztosítást — mely a vállalatunk részére deficites — a tanulók 82 százaléka veszi igénybe. — A pontos kárösszeg megállapítása után azonnal sor kerül a kártalanításra. Akkor is, ha nagy összegről van szó. A Pamutnyomó Vállalatnál gondatlanságból kigyulladt az egyik nyersanyagraktár — 800 000 forintot fizettünk. Az Élelmiszeripari Gépjavító- és Szerelő Vállalat Vaskapu utcai telepén a múlt év decemberi tüzet a megállapítás szerint gyújtogatás okozta — mégis hárommillió forint kártérítést fizettünk, bár ennél a vállalatnál már több hanyagság fordult elő. — A gépkocsik száma napról napra nő. De nő a CASCO-ra panaszkodók tábora is . A CASCO-díjak rendszerét rövidesen napirendre tűzzük. A Magyar Hírlapon keresztül szeretném bejelenteni: a tavaszi-nyári idényben a kárbecslést meggyorsítjuk, és a CASCO-biztosítással rendelkezők kártalanítását 14 napon belül fizetjük ki a tulajdonosoknak. — Sokak megítélése szerint jogos a panasz azért is, hogy egy-egy betört ablakot hetek múlva csináltat csak meg a biztosító. — Az Üvegipari Kts-szel fennálló szerződésünk értelmében a bejelentéstől számított 3 nap alatt lennének kötelesek az üvegezést elvégezni. Sokszor hivatkoznak objektív okokra a késedelem miatt. Elismerjük kifogásaikat, de nekünk fontosabb a lakosság érdeke. Keressük a lehetőségét annak, hogy megszűnjék ez a huzavona. — Elég sok sportoló veszi már igénybe a biztosítást. A múlt évben milyen tapasztalatokat szereztek? — A balesetet szenvedő sportoló sérülése kettős kárral jár: egyrészt nem sportolhat, másrészt kiesik a munkából. Nem beszélve olyan esetről, amikor súlyos, esetleg halálos kimenetelű a sérülés. Ilyen volt a Budafokon tragikus körülmények között elhunyt Kiss III. László esete. Családja a közelmúltban közel 100 ezer forintot kapott. Kiss III. halálát az okozta, hogy a villám belecsapott a labdarúgópálya vaskorlátjába. A nedves fű a játéktérre vezette a villámcsapást, s ott mindegyik játékost a földre terítette. Kiss Lászlót azért érte halálos villámcsapás, mert fémstoplik voltak a cipőjén. V. 3.