Magyar Hírlap, 1969. június (2. évfolyam, 149-178. szám)

1969-06-01 / 149. szám

4 1969. JÚNIUS 1. VASÁRNAP HAZAI KORKÉP Szirmai István látogatása Gyöngyösön Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szombaton Gyön­gyösre látogatott, ahol Oláh György, az MSZMP Heves megyei pártbizottságának első titkára, Vadász József, a városi párt­­bizottság titkára, valamint Gácsi László, a városi tanács vb-elnökhelyettese fo­gadta. A pártszékházban Vadász József a gyorsan iparosodó Gyöngyös helyzeté­ről és fejlődéséről tájékoztatta a vendé­get, aki ezután a vendéglátók társasá­gában a gyöngyösi szakmunkásképző in­tézetbe látogatott. Szirmai István az intézet vezetőitől részletesen tájékozódott a szakmunkás­­képzés fejlesztésének helyi lehetőségei­ről, és elmondotta: a politikai bizottság behatóan érdeklődik a szakmunkásképzés helyzete iránt, és országosan előtérbe ke­rült az ezzel kapcsolatos feladatok meg­oldása. A beszélgetés kiterjedt az osztály­­közösségek tevékenységére, a szakmai és közismereti tárgyak oktatásának színvo­nalára, az ellátottsági problémákra, a tár­sadalmi kapcsolatokra, és számos más fontos tényezőre. Szirmai István felkereste az egyik ta­nulócsoportot a munkahelyén. Ennek tag­jai a város főterén létesítendő kilenc­­emeletes épület alapozásának vasbeton­szerelési munkáiban vesznek részt. Ezt követően a vendég az iskola veze­tőit időszerű kül- és belpolitikai kérdé­sekről tájékoztatta, elismeréssel szólt a látottakról. KÖZÉLETI DIPLOMÁCIA Losonczi Pál távirata Tunisz nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Tunézia nemzeti ünnepe alkalmából táv­iratban fejezte ki jókívánságait Habib Burgiba köztársasági elnöknek. Török parlamenti küldöttség látogat hazánkba Kállai Gyulának, az országgyűlés elnö­kének meghívására június 9-én egyhe­tes hivatalos látogatásra Budapestre ér­kezik a Török Köztársaság nagy nemzet­­gyűlésének küldöttsége- A tizenhét tagú küldöttséget, amelyben valamennyi tö­rök politikai párt szenátorai és képviselői részt vesznek, Ibrahim Sevki Atasagun, a szenátus elnöke vezeti. Elutazott a szlovák közoktatásügyi miniszter Dr. Matej Lucan szlovák közoktatás­­ügyi miniszter szombaton elutazott Bu­dapestről. Itt-tartózkodása során tárgya­lásokat folytatott a két országot érintő oktatásügyi kérdésekről Ilku Pál műve­lődésügyi miniszterrel és a minisztérium más vezetőivel. A vendéget fogadta Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, valamint Óvári Miklós, a Központi Bizottság tudományos, közokta­tási és kulturális osztályának vezetője. M. Lucan meglátogatta a csepeli Kos­suth Lajos Öntő- és Gépipari Techniku­mot, felkereste az Országos Pedagógiai Intézetet, a Budapesti Szlovák Gimná­ziumot, a Budapesti Műszaki Egyetemet és a fóti gyermekvárost. Az NDK ügyészi küldöttsége Veszprémben Az NDK ügyészi küldöttsége, amelyet dr. Josef Streit főállamügyész vezet, szombaton dr. Szénási Géza, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze társasá­gában Veszprémbe látogatott. Itt dr. Péntek Károly megyei főügyész a megye ügyészségeinek tevékenységéről tájékoz­tatta a vendégeket. Elutazott Budapestről a minneapolisi kereskedelmi küldöttség Szombaton befejezte budapesti tárgya­lásait és elutazott Magyarországról az a tíztagú kereskedelmi küldöttség, amelyet a minneapolisi kereskedelmi kamara el­nöke, Lawreance F. Haeg vezetett. Az amerikai üzletembereket fogadta Karádi Gyula, az Országos Tervhivatal elnökhe­lyettese, Kallós Ödön, a Magyar Keres­kedelmi Kamara elnöke, és Veres Péter, a Külkereskedelmi Minisztérium főosz­tályvezetője. Szakszervezeti tanulmányi küldöttség utazott Svájcba Dr. Jókai Lorándnak, a Közalkalma­zottak Szakszervezete főtitkárának veze­tésével tanulmányi küldöttség utazott Zürichbe, a svájci közalkalmazottak szakszervezetének meghívására. Beszélgetés a hatáskörökről Állami akarat és társadalmi igény Az állami élet korszerűsítése bonyolult összefüggésű, sok problémát tartalmazó, s ugyanakkor sokakat érdeklő, közérdekű kérdés. Egyik fő célja meglehetősen gyakran szerepelt már nyilvánosság előtt: a hatáskörök „leadása”, ami azt jelenti, hogy helyben, a tények ismeretében tervezzenek, döntsenek. A Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya hosszú idő óta foglalkozik ezzel a kérdéssel. A bontakozó együttműködésben már jelentős lépéseket tarthatunk számon. Közülük is kiemel­kedik a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium törekvése; vezetői talán a legtöbbet tették az együttműködésért, a leginkább helyes útját választották az össze­hangolt munkának. Erről a kérdésről rendeztünk szerkesztőségünkben kerekasztal beszélgetést. Ezen részt vett dr. Papp Lajos, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának vezetője, dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettese, Földvári János, a Baranya megyei Tanács vb-elnökhelyettese, dr. Pusztai Béla, a Borsod megyei Tanács vb-elnökhelyettese, Czitron Lajos, a budapesti XVII. kerületi Tanács vb­­elnöke, Mihalovits Mihály, a Pesti megyei Hernád község tanácsának vb-titkára. Végletek nélkül Dr. PAPP LAJOS: Véleményem szerint is hasznos beszélgetnünk a Mezőgazda­­sági és Élelmezésügyi Minisztérium és a tanácsok kapcsolatáról, a hatáskörök meg­osztásáról, leadásáról stb. Úgy érzem, jó összetételben ültünk össze, mert a legér­­­dekeltebb területek képviselői vannak itt. A kérdés is jelentős, hiszen társadal­munkban napjainkban is fontos feladat az államigazgatási tevékenység hatéko­nyabbá és „olcsóbbá” tétele. A mezőgaz­dasági ágazati irányítás roppant széles terület. Már a közelmúltban összehívott megyei tanácselnöki értekezleten is szó esett a minisztérium és tanácsok kapcso­latáról és egyöntetű volt az a vélemény, hogy a kapcsolat — a MÉM-mel — a job­bak közé tartozik. Amikor a hatáskörök leadásáról volt szó, többen aggódtak, mi lesz a jövőben, hogyan érvényesül majd a továbbiakban a minisztérium elvi irányí­tása, s a megnőtt hatáskör birtokában hogyan dolgozik a tanács. Valóban, szá­mos módszertani kérdés merül fel. Meg­győződésem, hogy a minisztériumok ré­széről is megvan a belátás, a megértés, hogy az új irányítási rendszernek meg­felelő módszereket kell kialakítanunk. Érdekes módon volt olyan elképzelés is, amelyik a tanácsi területi kapcsolatot minimálisra akarta szűkíteni. Ez a má­sik véglet is épp úgy helytelen, mint az, ha minden apró kérdésbe beleszólnának. A két véglet között áll a MÉM kapcso­lata a tanácsokkal. Az ágazati irányítást jogszabályok és normatív rendelkezések útján gyakorolja, általában nem avat­kozik be operatív módon a tanácsi szer­vek munkájába. Segítőkészsége és a ta­nácsi problémák megértése tapasztalható részéről. A helyi tanácsi szervek a múlt év végén javaslatokat küldtek fel, mi­ként lehet „lejjebb adni” hatásköröket. A MÉM irányítási területét érintő 126 ilyen javaslat érkezett, ebből 71 -et a mi­nisztérium első olvasásra elfogadott. Már ez a forma is nagyon jó, a gondolatok, az elképzelések lentről jönnek és a minisz­térium megvizsgálja és intézkedik. Pél­dákat is mondhatok. Korábban arról, hogy mennyi földet lehet a mezőgazdasági termelés alól mentesíteni — 20 hold felett — a minisztérium döntött. Most a hatáskört a megyének adták át. S csak annyi jogot tartottak fenn, hogy jelentő­sebb földterület esetén is a megye dönt —, de ez esetben a minisztérium előze­tes hozzájárulását is ki kell kérni. A ki­nevezési hatáskör leadása is helyes volt, hiszen a minisztérium csak annyit látha­tott, hogy van-e az illetőnek diplomája, vagy sem de mit sem tudhatott a pályázó emberi magatartásáról, a munkához való viszonyáról. Felvetődött az is, hogy az új koncep­cióban hogyan alakul az állami felügye­let? Ez társadalmi és üzemi érdekeket is szolgál. A növény- és állategészségügyi védelem jó példa erre. Az idevonatkozó előírásokat mindenkinek be kell tartani. Hiszen a járványok, ha csak egy helyen is megszegik az előírásokat­­, tovább terjednek. Másik kérdés, hogy milyen le­gyen a termelőszövetkezetek állami fel­ügyelete. Azt biztosítani kell, hogy a szö­vetkezetek a törvényes keretek között dolgozzanak, de az ellenkező végletbe nem szabad beleesni. Mezőtúron, Mező­­keresztesen például azt szabályozták a tanácsok, hogy hány állat lehet a háztáji­ban, hogy egy portán hány tehenet, hány libát, hány sertést nevelhetnek. Ez a rossz példa, ezt nem tehetik a tanácsok. A kapcsolat kétoldalú, úgy kell alakítani, hogy az alkalmazott módszerek ne sértsék a kapcsolatot szabályozó kormányhatáro­zat elveit, a tanácsi szervek önállóságát. Ugyanakkor a tanácsok, a végrehajtó bi­zottságok biztosítsák az ágazati előírások, követelmények jó területi megvalósulá­sát. Tisztulnak a fogalmak FÖLDVÁRI JÁNOS: Talán folytathat­nám is az említett „ellenkező véglet” bi­zonyítását. Az az érzésem, hogy gyakran túlzottan szabályozzák a rendeletek az államapparátusban dolgozók, de még az állampolgárok cselekedeteit is. Hogy úgy mondjam, néha még azt is előírják, hogy először a jobb, azután a bal lábbal lép­jen, aki járni akar. Egy jogszabály az ár- és belvízkár esetén végzendő tenni­valókról szól. Megállapítja, hogy fel kell mérni a kárt, meg kell állapítani az új­jáépítés, tatarozás szükségességét stb.. A tanácsoknak a helyi ismeretek birto­kában már nagy gyakorlatuk van ebben, és pontosan tudják, hogyan, mit csele­kedjenek ilyenkor. Hasonló ehhez a ha­lászati tilalom nemrégen történt szabá­lyozása, és rendje is. Természetes és ma­gától értetődő, hogy a tilalmat az ívás idején kell elrendelni. Ez az időpont azonban az időjárástól függően különbö­zik. A rendelkezés értelmében a megyei tanács végrehajtó bizottságának kell ál­lást foglalnia a halászati felügyelő ja­vaslata alapján a tilalmi időben. Sze­rintem mindkettő felesleges, hiszen a ti­lalmat elrendelni „felügyelői szinten” elégséges lenne. Ezekből, s más tények­ből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy van még egyfajta bizalmatlanság, van túlszervezés. Nem arról van szó, hogy ne adjanak ki új jogszabályokat, de arra nincs szükség, hogy a magától ért­hető dolgokat újra megfogalmazzák. Tisztulnak a fogalmak, az állami mun­ka mind nagyobb megbecsülésnek örvend. Munkánk korszerűsítésében nagyon sok pozitív jelenséget tapasztalhatunk. Van­nak területek, ahol rendkívül gyorsan si­került meghonosítani az új szemléletet, átállni az új módszerekre. Amióta pél­dául az élelmiszergazdálkodás a tanács mezőgazdasági és élelmezési osztályához került, ugrásszerű javulás mutatkozik. Egyrészt mert szakember vette át az ügyek intézését, s mert nem kötötték a konzervatív hagyományok. Ez arra int, hogy más területen is indokolt lenne az új módszerek bevezetését szervezeti, eset­leg személyi változtatással is egybekötni. Az előbbiek bizonyítására említem azt, hogy a viszonylag kis vállalkozások is ösztönzik, élénk versenyre késztetik a nagyvállalatokat. Ilyen nálunk a Mecsek­­tej társulás. Új áruféleségeket vittek a piacra és ez ösztönzőleg hatott a megye egész tejiparára. A termelőszövetkezetek a kisebb falvakban sütőüzemeket hoztak létre, amelyek biztosítják a jó kenyér­­ellátást. Ezek a tények arról győznek meg bennünket, hogy nekünk a telepü­lési viszonyokhoz igazodva kell a lakos­ság jó ellátását szolgálnunk. Biztosítani a feltételeket Dr. PUSZTAI BÉLA: Véleményem sze­rint is a MÉM egyike azoknak a főható­ságoknak, amely a legjobban szabályozta kapcsolatait a tanácsokkal. Ennek a ben­sőséges és egymást segíteni akaró kap­csolatnak a következményeként oldottunk meg olyan fontos feladatokat, mint a ter­melőszövetkezeti törvény, a földtulajdon viszonyok rendezése stb. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem azért akarunk további hatáskört a tanácsoknak, mert azzal a mi tekinté­lyünk növekedik a társadalom szemében, hanem mert ez gördülékenyebbé teszi az államigazgatási munkát, elősegíti, hogy tevékenységünk jobban igazodjon a gya­korlati élethez. A hatáskör bővülésével tulajdonképpen a tanácsi apparátusok elfoglaltságát növeljük, de növeljük a felelősségüket is. Ez újabb és újabb kér­déseket vet fel. A hatósági felügyelet rendezését, a megfelelő képesítésű szak­emberek munkába állítását, anyagi és er­kölcsi megbecsülésüket. Ez utóbbiról szólva: nemegyszer tapasztaljuk, hogy a munkában nagy gyakorlatot szerzett szakemberek elhagyják munkahelyüket, mert más munkakörökben jóval több a fizetésük. PAPP LAJOS: Ezek valóban nagyon fontos kérdések. Az államigazgatásban is arra kell törekedni, hogy jó felkészült­ségű apparátus legyen. Messzemenően az alsóbb szintek szorulnak erősítésre. Eddig legjobban a megyék értették meg az új elképzeléseket, több a gond a já­rásnál, a községnél. Utóbbiak még na­gyon sok centrikus hagyományt őriznek. Ezért főképpen a községekben és a járá­sokban kell segíteni, biztosítani a jobb munka személyi és tárgyi feltételeit. CZITRON LÁSZLÓ: Saját tapasztala­taimból sokat beszélhetnék a hatásköri és az állami felügyeleti problémákról. Jóllehet, mi fővárosi kerület vagyunk, te­hát a vitában említett kérdések nálunk sajátosan jelentkeznek, mégis sok azo­nosságot látok a megyei tapasztalatok­kal. Nekünk is van termelőszövetkeze­tünk, ahol pillanatnyilag a legnagyobb gondot a melléküzemágak kiterjesztése okozza. Egyik termelőszövetkezetünkben a bevételt 83 százalékban melléküzemág hozta, és csak 17 százalékot a mezőgaz­dasági termelés. Volt olyan időszak, hogy a termelőszövetkezetben 400 tag és 1800 alkalmazott dolgozott. Én most nem ab­ban akarok állást foglalni, hogy ezeket a problémákat jogszabályokkal kell meg­oldani, hanem azért említem, mert tisz­tázatlan a tanács felügyeleti szerepe ezek­nél a téesz­eknél. Szeretnénk segíteni, de mert a téesz­ek önállósága megnöveke­dett, azt mondják, mi közötök nektek ehhez. Mi csak „meghívhatók” vagyunk, beleszólási jogunk tulajdonképpen nincs. Magyar HÍRLAP Egymásrautaltság, közös felelősség MIHALOVITS MIHÁLY: Azzal kezde­ném, hogy ahova a zsákot kiöntik, ott a legnehezebb a dolog. Az egyszerűsítés nagyon jó dolog, de a munka ezzel nem csökken, hanem szaporodik. A növény­­védelemtől a hagyatéki leltárig, a sza­bálysértéstől a telephely engedélyezésig hihetetlenül sokirányú, nagy felkészült­séget kívánó, elképesztő mennyiségű munkát kell a községi tanács néhány emberének megoldania. S túl ezen, joggal igénylik a tömegpolitikai tevékenységet, a tömegkapcsolatok bővítését és így to­vább. Én csak hangsúlyozni tudom, hogy a szakembereket, a pénzt, a segítséget oda kell adni, ahová a több munkát, a na­gyobb igényeket címezzük. DR. SOÓS GÁBOR: Nagyon jó kezde­ményezésnek tartom ezt a beszélgetést, mert számos tanulságos vélemény hang­zott el, s nem egy kérdés — úgy gondo­lom — világosabb lett. Természetesen örülök, hogy minisztériumunk tevékeny­ségével kapcsolatosan pozitív megállapí­tások hangzottak el. Én azonban nagyon figyeltem a kritikákra is. Véleményem szerint jórészt azért alakulhatott ki ilyen jó kapcsolat a minisztérium és a taná­csi szervek között, mert az élelmiszer­­gazdaság kritikus helyet foglal el, mindennap „találkozik” a fogyasztóval és a szoros együttműködés nélkül nem le­het jó munkát végezni. A jó együttmű­ködés záloga annak is, hogy az állami akarat és a társadalmi igények találkoz­zanak. Indokoltnak látom, hogy mind szűkebbre vonjuk és a fő kérdésekre irá­nyítsuk az állami elhatározásokat, első­sorban ahol a társadalom érdeke meg­kívánja — a közgazdasági feltételek, a műszaki­ fejlesztés, a hatósági feladatok, mint például a növényvédelem, állat­­egészségügy, tűzvédelem stb. —, ott ha­tározottnak kell lennünk. Ma már a gyakorlat eldöntötte azt a vitát is, hogy az egyenes vagy a kettős alárendeltség a helyes. Az 1023-as ren­delet végrehajtása bizonyítja, hogy az egyenes, a közgazdasági eszközökkel és a jogszabályokon alapuló irányítás az ésszerű. Az építmény megvan, meg kell teremteni az anyagi és személyi feltéte­leket, amelyek még nem eléggé kiforrot­tak. Mi olyan rendet akarunk kialakíta­ni, olyan jellegű segítséget akarunk adni és úgy tökéletesíteni a munkamódszerün­ket, hogy a tanácsi igazgatás rendelkez­zen azokkal a közgazdasági információk­kal és jogszabályi ismeretekkel, valamint a személyi és anyagi feltételekkel, ame­lyek szükségesek, hogy területükön érvé­nyesíteni tudják a párt és a kormány po­litikájára alapozott minisztériumi intéz­kedések végrehajtását. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy jó kapcsolatunk az egymásra utalt­ságból és a közös ügyből adódó felada­tokból és felelősségből ered. Ennek megfelelően akarjuk tovább folytatni és javítani a hatáskörök átadá­sát, bővítését

Next