Magyar Hírlap, 1969. június (2. évfolyam, 149-178. szám)
1969-06-01 / 149. szám
4 1969. JÚNIUS 1. VASÁRNAP HAZAI KORKÉP Szirmai István látogatása Gyöngyösön Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szombaton Gyöngyösre látogatott, ahol Oláh György, az MSZMP Heves megyei pártbizottságának első titkára, Vadász József, a városi pártbizottság titkára, valamint Gácsi László, a városi tanács vb-elnökhelyettese fogadta. A pártszékházban Vadász József a gyorsan iparosodó Gyöngyös helyzetéről és fejlődéséről tájékoztatta a vendéget, aki ezután a vendéglátók társaságában a gyöngyösi szakmunkásképző intézetbe látogatott. Szirmai István az intézet vezetőitől részletesen tájékozódott a szakmunkásképzés fejlesztésének helyi lehetőségeiről, és elmondotta: a politikai bizottság behatóan érdeklődik a szakmunkásképzés helyzete iránt, és országosan előtérbe került az ezzel kapcsolatos feladatok megoldása. A beszélgetés kiterjedt az osztályközösségek tevékenységére, a szakmai és közismereti tárgyak oktatásának színvonalára, az ellátottsági problémákra, a társadalmi kapcsolatokra, és számos más fontos tényezőre. Szirmai István felkereste az egyik tanulócsoportot a munkahelyén. Ennek tagjai a város főterén létesítendő kilencemeletes épület alapozásának vasbetonszerelési munkáiban vesznek részt. Ezt követően a vendég az iskola vezetőit időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről tájékoztatta, elismeréssel szólt a látottakról. KÖZÉLETI DIPLOMÁCIA Losonczi Pál távirata Tunisz nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Tunézia nemzeti ünnepe alkalmából táviratban fejezte ki jókívánságait Habib Burgiba köztársasági elnöknek. Török parlamenti küldöttség látogat hazánkba Kállai Gyulának, az országgyűlés elnökének meghívására június 9-én egyhetes hivatalos látogatásra Budapestre érkezik a Török Köztársaság nagy nemzetgyűlésének küldöttsége- A tizenhét tagú küldöttséget, amelyben valamennyi török politikai párt szenátorai és képviselői részt vesznek, Ibrahim Sevki Atasagun, a szenátus elnöke vezeti. Elutazott a szlovák közoktatásügyi miniszter Dr. Matej Lucan szlovák közoktatásügyi miniszter szombaton elutazott Budapestről. Itt-tartózkodása során tárgyalásokat folytatott a két országot érintő oktatásügyi kérdésekről Ilku Pál művelődésügyi miniszterrel és a minisztérium más vezetőivel. A vendéget fogadta Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, valamint Óvári Miklós, a Központi Bizottság tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője. M. Lucan meglátogatta a csepeli Kossuth Lajos Öntő- és Gépipari Technikumot, felkereste az Országos Pedagógiai Intézetet, a Budapesti Szlovák Gimnáziumot, a Budapesti Műszaki Egyetemet és a fóti gyermekvárost. Az NDK ügyészi küldöttsége Veszprémben Az NDK ügyészi küldöttsége, amelyet dr. Josef Streit főállamügyész vezet, szombaton dr. Szénási Géza, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze társaságában Veszprémbe látogatott. Itt dr. Péntek Károly megyei főügyész a megye ügyészségeinek tevékenységéről tájékoztatta a vendégeket. Elutazott Budapestről a minneapolisi kereskedelmi küldöttség Szombaton befejezte budapesti tárgyalásait és elutazott Magyarországról az a tíztagú kereskedelmi küldöttség, amelyet a minneapolisi kereskedelmi kamara elnöke, Lawreance F. Haeg vezetett. Az amerikai üzletembereket fogadta Karádi Gyula, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke, és Veres Péter, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője. Szakszervezeti tanulmányi küldöttség utazott Svájcba Dr. Jókai Lorándnak, a Közalkalmazottak Szakszervezete főtitkárának vezetésével tanulmányi küldöttség utazott Zürichbe, a svájci közalkalmazottak szakszervezetének meghívására. Beszélgetés a hatáskörökről Állami akarat és társadalmi igény Az állami élet korszerűsítése bonyolult összefüggésű, sok problémát tartalmazó, s ugyanakkor sokakat érdeklő, közérdekű kérdés. Egyik fő célja meglehetősen gyakran szerepelt már nyilvánosság előtt: a hatáskörök „leadása”, ami azt jelenti, hogy helyben, a tények ismeretében tervezzenek, döntsenek. A Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya hosszú idő óta foglalkozik ezzel a kérdéssel. A bontakozó együttműködésben már jelentős lépéseket tarthatunk számon. Közülük is kiemelkedik a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium törekvése; vezetői talán a legtöbbet tették az együttműködésért, a leginkább helyes útját választották az összehangolt munkának. Erről a kérdésről rendeztünk szerkesztőségünkben kerekasztal beszélgetést. Ezen részt vett dr. Papp Lajos, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának vezetője, dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettese, Földvári János, a Baranya megyei Tanács vb-elnökhelyettese, dr. Pusztai Béla, a Borsod megyei Tanács vb-elnökhelyettese, Czitron Lajos, a budapesti XVII. kerületi Tanács vbelnöke, Mihalovits Mihály, a Pesti megyei Hernád község tanácsának vb-titkára. Végletek nélkül Dr. PAPP LAJOS: Véleményem szerint is hasznos beszélgetnünk a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a tanácsok kapcsolatáról, a hatáskörök megosztásáról, leadásáról stb. Úgy érzem, jó összetételben ültünk össze, mert a legérdekeltebb területek képviselői vannak itt. A kérdés is jelentős, hiszen társadalmunkban napjainkban is fontos feladat az államigazgatási tevékenység hatékonyabbá és „olcsóbbá” tétele. A mezőgazdasági ágazati irányítás roppant széles terület. Már a közelmúltban összehívott megyei tanácselnöki értekezleten is szó esett a minisztérium és tanácsok kapcsolatáról és egyöntetű volt az a vélemény, hogy a kapcsolat — a MÉM-mel — a jobbak közé tartozik. Amikor a hatáskörök leadásáról volt szó, többen aggódtak, mi lesz a jövőben, hogyan érvényesül majd a továbbiakban a minisztérium elvi irányítása, s a megnőtt hatáskör birtokában hogyan dolgozik a tanács. Valóban, számos módszertani kérdés merül fel. Meggyőződésem, hogy a minisztériumok részéről is megvan a belátás, a megértés, hogy az új irányítási rendszernek megfelelő módszereket kell kialakítanunk. Érdekes módon volt olyan elképzelés is, amelyik a tanácsi területi kapcsolatot minimálisra akarta szűkíteni. Ez a másik véglet is épp úgy helytelen, mint az, ha minden apró kérdésbe beleszólnának. A két véglet között áll a MÉM kapcsolata a tanácsokkal. Az ágazati irányítást jogszabályok és normatív rendelkezések útján gyakorolja, általában nem avatkozik be operatív módon a tanácsi szervek munkájába. Segítőkészsége és a tanácsi problémák megértése tapasztalható részéről. A helyi tanácsi szervek a múlt év végén javaslatokat küldtek fel, miként lehet „lejjebb adni” hatásköröket. A MÉM irányítási területét érintő 126 ilyen javaslat érkezett, ebből 71 -et a minisztérium első olvasásra elfogadott. Már ez a forma is nagyon jó, a gondolatok, az elképzelések lentről jönnek és a minisztérium megvizsgálja és intézkedik. Példákat is mondhatok. Korábban arról, hogy mennyi földet lehet a mezőgazdasági termelés alól mentesíteni — 20 hold felett — a minisztérium döntött. Most a hatáskört a megyének adták át. S csak annyi jogot tartottak fenn, hogy jelentősebb földterület esetén is a megye dönt —, de ez esetben a minisztérium előzetes hozzájárulását is ki kell kérni. A kinevezési hatáskör leadása is helyes volt, hiszen a minisztérium csak annyit láthatott, hogy van-e az illetőnek diplomája, vagy sem de mit sem tudhatott a pályázó emberi magatartásáról, a munkához való viszonyáról. Felvetődött az is, hogy az új koncepcióban hogyan alakul az állami felügyelet? Ez társadalmi és üzemi érdekeket is szolgál. A növény- és állategészségügyi védelem jó példa erre. Az idevonatkozó előírásokat mindenkinek be kell tartani. Hiszen a járványok, ha csak egy helyen is megszegik az előírásokat, tovább terjednek. Másik kérdés, hogy milyen legyen a termelőszövetkezetek állami felügyelete. Azt biztosítani kell, hogy a szövetkezetek a törvényes keretek között dolgozzanak, de az ellenkező végletbe nem szabad beleesni. Mezőtúron, Mezőkeresztesen például azt szabályozták a tanácsok, hogy hány állat lehet a háztájiban, hogy egy portán hány tehenet, hány libát, hány sertést nevelhetnek. Ez a rossz példa, ezt nem tehetik a tanácsok. A kapcsolat kétoldalú, úgy kell alakítani, hogy az alkalmazott módszerek ne sértsék a kapcsolatot szabályozó kormányhatározat elveit, a tanácsi szervek önállóságát. Ugyanakkor a tanácsok, a végrehajtó bizottságok biztosítsák az ágazati előírások, követelmények jó területi megvalósulását. Tisztulnak a fogalmak FÖLDVÁRI JÁNOS: Talán folytathatnám is az említett „ellenkező véglet” bizonyítását. Az az érzésem, hogy gyakran túlzottan szabályozzák a rendeletek az államapparátusban dolgozók, de még az állampolgárok cselekedeteit is. Hogy úgy mondjam, néha még azt is előírják, hogy először a jobb, azután a bal lábbal lépjen, aki járni akar. Egy jogszabály az ár- és belvízkár esetén végzendő tennivalókról szól. Megállapítja, hogy fel kell mérni a kárt, meg kell állapítani az újjáépítés, tatarozás szükségességét stb.. A tanácsoknak a helyi ismeretek birtokában már nagy gyakorlatuk van ebben, és pontosan tudják, hogyan, mit cselekedjenek ilyenkor. Hasonló ehhez a halászati tilalom nemrégen történt szabályozása, és rendje is. Természetes és magától értetődő, hogy a tilalmat az ívás idején kell elrendelni. Ez az időpont azonban az időjárástól függően különbözik. A rendelkezés értelmében a megyei tanács végrehajtó bizottságának kell állást foglalnia a halászati felügyelő javaslata alapján a tilalmi időben. Szerintem mindkettő felesleges, hiszen a tilalmat elrendelni „felügyelői szinten” elégséges lenne. Ezekből, s más tényekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy van még egyfajta bizalmatlanság, van túlszervezés. Nem arról van szó, hogy ne adjanak ki új jogszabályokat, de arra nincs szükség, hogy a magától érthető dolgokat újra megfogalmazzák. Tisztulnak a fogalmak, az állami munka mind nagyobb megbecsülésnek örvend. Munkánk korszerűsítésében nagyon sok pozitív jelenséget tapasztalhatunk. Vannak területek, ahol rendkívül gyorsan sikerült meghonosítani az új szemléletet, átállni az új módszerekre. Amióta például az élelmiszergazdálkodás a tanács mezőgazdasági és élelmezési osztályához került, ugrásszerű javulás mutatkozik. Egyrészt mert szakember vette át az ügyek intézését, s mert nem kötötték a konzervatív hagyományok. Ez arra int, hogy más területen is indokolt lenne az új módszerek bevezetését szervezeti, esetleg személyi változtatással is egybekötni. Az előbbiek bizonyítására említem azt, hogy a viszonylag kis vállalkozások is ösztönzik, élénk versenyre késztetik a nagyvállalatokat. Ilyen nálunk a Mecsektej társulás. Új áruféleségeket vittek a piacra és ez ösztönzőleg hatott a megye egész tejiparára. A termelőszövetkezetek a kisebb falvakban sütőüzemeket hoztak létre, amelyek biztosítják a jó kenyérellátást. Ezek a tények arról győznek meg bennünket, hogy nekünk a települési viszonyokhoz igazodva kell a lakosság jó ellátását szolgálnunk. Biztosítani a feltételeket Dr. PUSZTAI BÉLA: Véleményem szerint is a MÉM egyike azoknak a főhatóságoknak, amely a legjobban szabályozta kapcsolatait a tanácsokkal. Ennek a bensőséges és egymást segíteni akaró kapcsolatnak a következményeként oldottunk meg olyan fontos feladatokat, mint a termelőszövetkezeti törvény, a földtulajdon viszonyok rendezése stb. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem azért akarunk további hatáskört a tanácsoknak, mert azzal a mi tekintélyünk növekedik a társadalom szemében, hanem mert ez gördülékenyebbé teszi az államigazgatási munkát, elősegíti, hogy tevékenységünk jobban igazodjon a gyakorlati élethez. A hatáskör bővülésével tulajdonképpen a tanácsi apparátusok elfoglaltságát növeljük, de növeljük a felelősségüket is. Ez újabb és újabb kérdéseket vet fel. A hatósági felügyelet rendezését, a megfelelő képesítésű szakemberek munkába állítását, anyagi és erkölcsi megbecsülésüket. Ez utóbbiról szólva: nemegyszer tapasztaljuk, hogy a munkában nagy gyakorlatot szerzett szakemberek elhagyják munkahelyüket, mert más munkakörökben jóval több a fizetésük. PAPP LAJOS: Ezek valóban nagyon fontos kérdések. Az államigazgatásban is arra kell törekedni, hogy jó felkészültségű apparátus legyen. Messzemenően az alsóbb szintek szorulnak erősítésre. Eddig legjobban a megyék értették meg az új elképzeléseket, több a gond a járásnál, a községnél. Utóbbiak még nagyon sok centrikus hagyományt őriznek. Ezért főképpen a községekben és a járásokban kell segíteni, biztosítani a jobb munka személyi és tárgyi feltételeit. CZITRON LÁSZLÓ: Saját tapasztalataimból sokat beszélhetnék a hatásköri és az állami felügyeleti problémákról. Jóllehet, mi fővárosi kerület vagyunk, tehát a vitában említett kérdések nálunk sajátosan jelentkeznek, mégis sok azonosságot látok a megyei tapasztalatokkal. Nekünk is van termelőszövetkezetünk, ahol pillanatnyilag a legnagyobb gondot a melléküzemágak kiterjesztése okozza. Egyik termelőszövetkezetünkben a bevételt 83 százalékban melléküzemág hozta, és csak 17 százalékot a mezőgazdasági termelés. Volt olyan időszak, hogy a termelőszövetkezetben 400 tag és 1800 alkalmazott dolgozott. Én most nem abban akarok állást foglalni, hogy ezeket a problémákat jogszabályokkal kell megoldani, hanem azért említem, mert tisztázatlan a tanács felügyeleti szerepe ezeknél a téeszeknél. Szeretnénk segíteni, de mert a téeszek önállósága megnövekedett, azt mondják, mi közötök nektek ehhez. Mi csak „meghívhatók” vagyunk, beleszólási jogunk tulajdonképpen nincs. Magyar HÍRLAP Egymásrautaltság, közös felelősség MIHALOVITS MIHÁLY: Azzal kezdeném, hogy ahova a zsákot kiöntik, ott a legnehezebb a dolog. Az egyszerűsítés nagyon jó dolog, de a munka ezzel nem csökken, hanem szaporodik. A növényvédelemtől a hagyatéki leltárig, a szabálysértéstől a telephely engedélyezésig hihetetlenül sokirányú, nagy felkészültséget kívánó, elképesztő mennyiségű munkát kell a községi tanács néhány emberének megoldania. S túl ezen, joggal igénylik a tömegpolitikai tevékenységet, a tömegkapcsolatok bővítését és így tovább. Én csak hangsúlyozni tudom, hogy a szakembereket, a pénzt, a segítséget oda kell adni, ahová a több munkát, a nagyobb igényeket címezzük. DR. SOÓS GÁBOR: Nagyon jó kezdeményezésnek tartom ezt a beszélgetést, mert számos tanulságos vélemény hangzott el, s nem egy kérdés — úgy gondolom — világosabb lett. Természetesen örülök, hogy minisztériumunk tevékenységével kapcsolatosan pozitív megállapítások hangzottak el. Én azonban nagyon figyeltem a kritikákra is. Véleményem szerint jórészt azért alakulhatott ki ilyen jó kapcsolat a minisztérium és a tanácsi szervek között, mert az élelmiszergazdaság kritikus helyet foglal el, mindennap „találkozik” a fogyasztóval és a szoros együttműködés nélkül nem lehet jó munkát végezni. A jó együttműködés záloga annak is, hogy az állami akarat és a társadalmi igények találkozzanak. Indokoltnak látom, hogy mind szűkebbre vonjuk és a fő kérdésekre irányítsuk az állami elhatározásokat, elsősorban ahol a társadalom érdeke megkívánja — a közgazdasági feltételek, a műszaki fejlesztés, a hatósági feladatok, mint például a növényvédelem, állategészségügy, tűzvédelem stb. —, ott határozottnak kell lennünk. Ma már a gyakorlat eldöntötte azt a vitát is, hogy az egyenes vagy a kettős alárendeltség a helyes. Az 1023-as rendelet végrehajtása bizonyítja, hogy az egyenes, a közgazdasági eszközökkel és a jogszabályokon alapuló irányítás az ésszerű. Az építmény megvan, meg kell teremteni az anyagi és személyi feltételeket, amelyek még nem eléggé kiforrottak. Mi olyan rendet akarunk kialakítani, olyan jellegű segítséget akarunk adni és úgy tökéletesíteni a munkamódszerünket, hogy a tanácsi igazgatás rendelkezzen azokkal a közgazdasági információkkal és jogszabályi ismeretekkel, valamint a személyi és anyagi feltételekkel, amelyek szükségesek, hogy területükön érvényesíteni tudják a párt és a kormány politikájára alapozott minisztériumi intézkedések végrehajtását. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy jó kapcsolatunk az egymásra utaltságból és a közös ügyből adódó feladatokból és felelősségből ered. Ennek megfelelően akarjuk tovább folytatni és javítani a hatáskörök átadását, bővítését