Magyar Hírlap, 1969. június (2. évfolyam, 149-178. szám)

1969-06-25 / 173. szám

4 1969. JÚNIUS 25. SZERDA HAZAI KÖRKÉP Masnit Hirlbp Mit mond a vádirat? Bíróság előtt 1969. január 2-án délután fél 3-kor, a Szénsavtermelő Vállalat répcelaki üzemé­ben súlyos szerencsétlenség történt. Két 25 köbméteres acéltartály felrobbant. A rob­banás megölt kilenc embert, hatot súlyo­san, tizenhármat pedig könnyebben meg­sebesített. Az okozott kár meghaladja a 11 millió forintot. Lapunk helyszíni tudósításban annak ide­jén részletesen beszámolt a balesetről. Azóta is több alkalommal ismertettük a robbanás körülményeit vizsgáló bizottság megállapításait. Kedden reggel fél 9-kor, Szombathe­lyen a Vas megyei Bíróság úr. Szüts Mik­lós tanácsa megkezdte a répcelaki robba­nás ügyének tárgyalását. Tizenegyen ülnek a vádlottak padján. A vád mindnyájuk ellen ugyanaz: fog­lalkozás körében elkövetett, halált okozó, gondatlan veszélyeztetés, valamint a tár­sadalmi tulajdonban különösen nagy kárt okozó gondatlan rongálás. Bár a vád mindannyiuk ellen azonos, a tragikus üzemi balesettel kapcsolatos sze­repük, felelősségük — mint azt a vádirat is hangsúlyozza — erősen különböző. Ahogy azt már korábbi cikkeinkben is említettük, speciális jogi-igazságszolgál­tatási esettel áll szemben a bíróság: fele­lősségre kell vonni olyan személyeket is, akik több mint nyolc évvel ezelőtt vettek részt — a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár alkalmazottjaiként, illetve vezetőiként — az 1969-ben felrobbant tartályok gyártá­sában. Kurunczy István, a Dunántúli Kőolaj­ipari Gépgyár volt termelési osztályveze­tője az elsőrendű vádlott. Kurucz István, a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár gyár­táselőkészítő csoportvezetője, Juhász Já­nos, a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár meg­vezetője és Mészáros Kálmán, a Kő­olajipari Gépgyár főmérnöke — a má­sod-, harmad- és negyedrendű vádlottak — azért állnak most Szombathelyen bíró­ság előtt, mert 1960-ban nem megfelelő anyagból, a gyártási előírásokat megsért­ve készítették el a répcelaki gyár meg­rendelésére a tartályokat. Hegyi Károly ötödrendű vádlott a Bu­dapesti Kőolajipari Gépgyár főosztályve­zetője hozzájárult a nem megfelelő anyag felhasználásához. További hat személy pedig — a bíróság előtt fekvő vádirat szerint — vétkes a berendezések ellenőr­zésének elmulasztásában, illetve azok gondatlan kezelésében. A bíró kérdéses­ ségű, durván hengerelt lemezből gyártot­ták a kívánt berendezést. A vádirat ki­tért a gyártás körül mutatkozó külön­böző szabálytalanságokra, s több vádlott felelősségét hangsúlyozta, amiért a tar­tály üzemeltetését engedélyezték. A vádirat ismertetése több mint másfél óráig tartott. Ezután került sor az első­rendű vádlott, Kurunczy István kihallga­tására. Kurunczy István idős, 61 éves em­ber. Jelenleg a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár üzemvezetője. A bíró első kér­dése ez volt: — Megértette a vádat? — Igen, megértettem. — Bűnösnek érzi magát? — kérdezte a bíró. — Nem, nem érzem magam bűnösnek — válaszolt az elsőrendű vádlott. Ezután több órán át a bíró kérdései következtek és az elsőrendű vádlott bi­zonytalan, kitérő válaszai. A bíró kérdé­sei elsősorban arra irányultak, hogy Ku­runczy István miért vette tudomásul — minden megjegyzés nélkül — azt, hogy munkatársai, illetve felettesei egyik nap­ról a másikra a gyártandó tartályok anya­gát megváltoztatták és a gyengébb mi­nőségű A 42—21-es lemezt bocsátották rendelkezésére. Az elsőrendű vádlott kitérő válaszai Kurunczy István a következőképp vé­dekezett : — Az anyagmódosítás a főmérnök hoz­zájárulásával történt. 1960. június 16-án értekezlet volt, s ezen valamennyi mér­nök részt vett. Mészáros főmérnök beje­lentette, hogy Hegyi elvtárssal — az ötödrendű vádlottal — a Budapesti Kő­olajipari Gépgyár főosztályvezetőjével megállapodott a gyengébb anyag felhasz­nálásában és ezt a többi mérnökök hely­benhagyták. BÍRÓ: Ön nem tett semmi ellenvetést? KURUNCZY: Én kérem képzettségem­nél fogva sem vagyok alkalmas arra, hogy a mérnökök és a főmérnök döntéseit fölülbíráljam. BÍRÓ: Rögzítette ön írásban azt, hogy megváltoztatták a terveken szereplő anyag minőségét? KURUNCZY: Erről mindennap beszél­tünk Mészárossal, gyárunk főmérnökével, különben is ő mondta nekünk, hogy a do­log rendben van, szabad ezt az anyagot használni. Erről külön írást nem csinál­tam, ez nem volt nálunk szokásos. A bíró kérdései a továbbiakban követ­kezetesen az A 42—21 jelzésű acélfajta felhasználásának okai és módjai körül mozogtak. Kurunczy István válaszaiból csupán annyi igazolódott be, hogy ő, mint a gyártásért közvetlenül felelős termelési osztályvezető — miután Kurucz István gyártáselőkészítési csoportvezető, illetve Mészáros főmérnök ezt így látta helyes­nek —, minden további fontolgatás nél­kül megindította a gyártást. Meglepő fordulata volt a keddi tárgya­lásnak az, amikor a bíró kérdései nyo­mán kiderült, hogy a tartály, amit ilyen nagy sietséggel — és az előírt acélfajta mellőzésével — először gyártottak, soha nem volt üzemben. A répcelaki gyár ve­zetői ugyanis később úgy döntöttek: a sürgősen elkészített tartályra egyelőre nincs is szükség. Ez az „egyelőre” meg­lehetősen sokáig, tíz évig tartott. Ez a tartály ott áll a répcelaki gyár mihályi telepén. A felrobbant tartályt viszont újabb sürgős répcelaki rendelésre — egy évvel később — már minden különösebb fon­tolgatás és mérlegelés nélkül a Dunán­túli Kőolajipari Gépgyár ennek az első tartálynak pontos másaként készítette el, és a felhasznált acél itt is — az A 42—21 jelű gyenge lemez. BIRÖ: Kurunczy! Az első tartály gyár­tása óta tehát eltelt egy esztendő. Nem tettek újra kísérletet az eredetileg terve­zett 44 DMo jelzésű, ötvözött finomacél beszerzésére ? KURUNCZY: Lehetséges. Erről nem tudok. Nekem csak átadták a megrende­lőlevelet, amin az állt, hogy hasonló ki­vitelezésű, 25 köbméteres tartályt kér Répcelak. BÍRÓ: Az is rajta volt, hogy A 42— 21-es lemezből? KURUNCZY: Az nem volt rajta. De az sem, hogy 44 DMO-acélból kérik. Csak az volt, hogy hasonló kivitelezésű ... BÍRÓ: A csatolt szakvélemények azt igazolják, hogy a második tartály gyártá­sakor mind az ózdi, mind pedig a lőrinci hengerműnél beszerezhető lett volna a 44 DMo jelű finomacél. KURUNCZY: Lehet. Ezt nem tudom. Én anyagbeszerzéssel nem foglalkoztam. A gyártáselőkészítés Kurucz István fel­adatához tartozott. Azt azonban tudom, hogy az ilyen finomacél beszerzéssel min­dig nehézségek voltak. a répcelaki­ robbanás vádlottjai Kedden reggel a tárgyalás a vádlottak személyi adatainak egyeztetésével kezdő­dött, majd dr. Szüts Miklós tanácsvezető bíró rátért a vádirat részletes ismerteté­sére. Vázolta a répcelaki üzemben január 2-án bekövetkezett robbanás körülmé­nyeit, a tartályok gyártása körüli sza­bálytalanságokat. A bíró részletesen szólt arról, hogy a Dunántúli Kőolajipari Gép­gyár milyen módon változtatta meg a gyártáshoz előírt acél minőségét. Beszer­zési gondokra hivatkozva lemondtak a tervdokumentációban szereplő ötvözött acél felhasználásáról és helyette egy A 42—21 jelű, ennél sokkal gyengébb minő­­ Megnézhetném az eredeti Lenin kéz­iratokat? — kérdeztem vendéglátóimat. — Aligha — kaptam a választ. — Be­tonfalak mögött őrzik őket, olyan széf­ben, amelynek biztonsági berendezései csak a nagy bankok trezorjaihoz hason­líthatók. A Marxizmus—Leninizmus In­tézet Központi Archívumának munkatár­sait sem bocsátják be ebbe a különlege­sen szeparált és légkondicionált — pon­tosan 14 fok hőmérsékleten tartott — te­rembe. Ide egyetlen személynek van kul­csa. A többi munkatárs kópiákból dolgo­zik. Az archívumhoz kerülő minden kéz­iratról másolat készül. Fotókópiákat szí­vesen mutatnak. A Vörös tértől nem messze található az SZKP Központi Bizottsága mellett mű­ködő Központi Archívum. Feladata Marx-, Engels-, Lenin-relikviák gyűjtése. Itt őrzik és gondozzák a különböző párt­­dokumentumokat, az SZKP vezető szemé­lyiségeinek életével kapcsolatos hagyaté­kot, a Komintern iratait és így tovább. A kritikai kiadások szerkesztése, a Lenin munkásságával összefüggő publikációk hitelességének eldöntése is az archívum munkatársainak feladata. Itt adják ki a Szovjethatalom Dekrétumait, most szer­kesztették a negyedik kötetet. Szintén most állítják össze az Iszkra szerkesztő­ségi levelezésének teljes gyűjteményét és az Uljanov-család levéltárát. Jurij Alekszandrovics Ahabkin, a Le­nini-kéziratokat gondozó osztály vezetője hatalmas könyvet tesz elém. Az intézet tulajdonában levő mintegy 31 ezer Lenin­­dokumentum katalógusa ez. Nem csupán a cím és a keltezés időpontja olvasható ebben a precíz kimutatásban, hanem az irat minden egyéb ismertetőjele is. Tel­jesen ötletszerűen emelem ki a 6902-es dokumentumot. Lenin távirata a penzai kormányzóságba 1919-ből. Egy Bős nevű elvtársat von felelősségre, amiért nem je­lezte a helyi kuláklázadás leverését. Dá­tum: augusztus 12. Megtudható a kata­lógusból, hogy fekete tintával írta Lenin egy 21X35 centiméter nagyságú papír­lapra, terjedelme egy oldal, s megtalál­ható rajta Lenin kézjegye is. Milyenek maguk a kéziratok? Megismerkedem a főrajtárossal, Alek­­szandra Nyikolajevna Szokolovával. Ő őr­zi az eredeti iratokat és a másolatokat, nála van a széfterem kulcsa is. A kópiák tárolóhelyiségét szintén ellátták bizton­sági berendezésekkel, mert a fényképmá­solatok is értékesek, ugyanis csak egyet­len hiteles másodpéldány készül az ere­detiről. A másolatok megőrzőjébe vezet Szoko­­lova­s műanyagtasakot húz elő a páncél­­szekrényből. Kézbe vehetem egy Lenin­­cikk tökéletes mását. Jól olvasható, kissé jobbra döntött betűkkel írt Lenin, lendü­letes vonalvezetéssel. Leginkább az tűnik fel, hogy egyetlen javítás, áthúzás sincs rajta, így lehetett nyomdába adni. — Ilyen szinte valamennyi kézirat — mondja a főirattáros. — Lenin nagyon gyorsan dolgozott, piszkozatot sohasem készített, mégis teljesen kiérlelt formában vetette papírra gondolatait, s ezek már nem igényeltek korrekciót az adott idő­pontban. Vajon nem túlzó-e az archívum appa­rátusa, a sokféle biztonsági intézkedés, óvórendszabály ? Jurij Nyikolajevics Amiantov, a kézirat­gyűjtő és kiegészítő osztály vezetője ezt mondja: — A Lenin-dokumentumok óriási érté­kűek. Nem csupán a szovjet emberek szemében felbecsülhetetlen a jelentősé­gük, hanem a forradalom vezérének el­veitől fényévnyi távolságban levő nyu­gati üzletemberek is hajlandók súlyos összegeket fizetni egy-egy Lenin kézira­tért. Hamisítványokat is terjesztenek. A kéziratritkaságoknak nyugaton börzéjük van, s ott a Lenin-dokumentumokat igen magasan jegyzik. A közelmúltban hatezer nyugatnémet márkáért cserélt gazdát egy árverésen Lenin egyik cikkének kézirata. (összeha­sonlításként egy Matisse-levél 300, egy Shaw-levél 120, Liszt Ferencé úgyszin­tén.) Az új tulajdonos: A Moszkvai Köz­ponti Archívum. — Ezek szerint még mindig akadnak olyan Lenin-írások, amelyek nem kerül­tek a szovjet nép birtokába? — Lenin kéziratainak jó néhány kül­földi lelőhelyéről tudunk. Sok évet töltött emigrációban. Különböző országokban, városokban élt. Iratai házkutatások alkal­mával a rendőrség kezére kerültek. Köz­tudott az is, milyen sűrűn levelezett Le­nin különböző nemzetiségű mozgalmi em­berekkel. Közülük többen ellenséges ál­láspontra helyezkedtek a szovjet állam­mal szemben, s eszük ágában sincs, hogy éppen a szovjet pártarchívumnak juttas­sák a kezükben levő anyagokat. Annak ellenére, hogy tetemes anyagi áldozattól sem riadunk vissza. — Mi több, a szocializmus ideológiai ellenfelei a legbőkezűbb vásárlók. Igen becses anyag van például a Columbia egyetem Hoover-alapítványának tulajdo­nában. Ez az alapítvány a szocialista or­szágok politikai életének tanulmányozása végett, az ellenük folytatott ideológiai harc céljából létesült. Természetesen nem adnak el nekünk semmit. — Gazdagszik-e mégis az archívum? — Igen, méghozzá nem is csak külföld­ről. Még mindig kerülnek elő levelek régi bolsevikok hagyatékából. A közelmúltban hunyt el egy moszkvai festőművész, aki az államra hagyta mindenét. Rendezetlen kéziratai között egy rokonának irataira bukkantunk. Az illető valamikor munka­társa volt a Pravdának és őrizte Lenin egyik cikkének kéziratát. Legjobb segítő­társaink maguk a szovjet emberek, akik minden olyan tárgyat, a szovjet közösség tulajdonának tekintenek, ami összefügg Leninnel. N. S. L. A kegyelet útján III. f ' "­ Ahol Lenin­ kéziratait őrzik Ma folytatják Rövid ebédszünet után késő délutánig folytatódott a tárgyalás. A bíró után a vád képviselője, majd pedig a védők tet­tek föl kiegészítő kérdéseket. Szerda reggel előreláthatóan a másod­rendű vádlottnak, Kurucz Istvánnak, a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár gyártás­előkészítési csoportvezetőjének kihallga­tásával folytatódik a tárgyalás. Szász István ­FÉL ÉVSZÁZ Ma ötven esztendeje Kun Béla az előző napi ellenforradalmi puccskísér­letről beszélt a négy nappal előbb megválasztott Szövetséges Központi Intéző Bizottság ülésén. „Az, ami itt történt, Budapesten, az egészen ter­mészetes következménye annak, amit sokan magukévá tettek, annak a fel­fogásnak, hogy a burzsoázia megszűnt, hogy a burzsoáziának nincsen ereje, hogy a burzsoázia beletörődött a pro­letariátus diktatúrájába. Ez a tévedés bosszulta meg magát akkor, amikor kitörve az ellenforradalom, egész cso­mó elvtársunk fekszik holtan az ellen­­forradalomnak máris kezdődő fehér­terrorja következtében ... Soha egyi­künk sem hirdette azt, hogy ok nél­kül ontsunk vért, soha egyikünk sem hirdette azt, hogy kéjelegve gázoljunk a vérben, de tudnunk kellett minden­kor azt, hogy a burzsoázia nem fog beletörődni abba, hogy elveszítse a ha­talmat, elveszítse a kizsákmányolás le­hetőségét és nem fog beletörődni abba, hogy itt, ebben az országban, a prole­tariátus legyen az úr és a kapitaliz­mus trónjain felépíthesse a szocialista társadalmi és termelési rendet. Tisz­tában kellett lennünk azzal, hogy az osztályharc nem szűnt meg, hogy az osztály­harc tovább folyik, sőt, még kí­méletlenebb eszközökkel folyik...” Áruházat avatott Tiszafüreden a választókörzet képviselője (Tudósítónktól) A második tiszai vízlépcső és a hozzá kapcsolódó öntözőrendszer valósággal át­formálja a környék arculatát. A legna­gyobb fejlődés Tiszafüreden várható. A községben máris több új üzem működik, korszerű áruházak épülnek. Ezek sorában kedden Nánási László, az Elnöki Tanács tagja, a választókörzet or­szággyűlési képviselője átadta rendelte­tésének az új, négyszintes Tisza Áruhá­zát, amely kilencmillió forint értékű árutömeggel, nagy választékkal szolgálja majd a község ellátását, valamint a Hor­tobágy és a Tisza idegenforgalmát. Tájé­koztatásunk szerint hamarosan megkez­dik a vízlépcsőről elnevezendő Tisza II. áruház alapozását is. A fejlődő Tiszafüred — távolabbi perspektívában — várhatóan városi ran­got kap. ------------------------------------------------------- 1 Tanácskozás Tolnában a nemzetiségi politikáról Az MSZMP Tolna megyei végrehajtó bizottsága és a Tolna megyei tanács vég­rehajtó bizottsága kedden Szekszárdon együttes ülésen tárgyalt az MSZMP Po­litikai Bizottságának 1968. szeptember 17-i határozatából adódó feladatokról és megállapította, hogy Tolna megyében helyesen érvényesül a párt nemzetiségi politikája. Tolna megye nemzetiségi lako­sai egyetértenek a párt politikájával, a magyar lakosokkal egyenrangú tagjai szocializmust építő társadalmunknak. Részt vesznek a megye társadalmi életé­ben, számarányuknak megfelelően van­nak képviselve a párt, a társadalmi és a gazdasági élet minden területén. Biztosí­tottak a feltételei annak, hogy nemzetiségi hagyományaikat, kultúrájukat ápolják. Az ülésen határozatot hoztak a nem­zetiségiek kulturális életének további fel­lendítésére.

Next