Magyar Hírlap, 1969. június (2. évfolyam, 149-178. szám)
1969-06-29 / 177. szám
X ^1.mh Mhgnir Hírlap NÉPGAZDASÁG - VILAGGAZDASAG 1969. JÚNIUS 29. VASÁRNAP Üzleti ötletek, vállal közések Magyar-svéd részvénytársaság gyümölcstárolók építésére — Nyolc Az építőipar munkájáról, gondjairól szólva újra és újra eljutunk az unos-untig ismételt megállapításhoz: feszült a beruházási piac, a kivitelező vállalatok a legnagyobb erőfeszítések árán sem képesek eleget tenni megrendeléseiknek. Új építési módszerek Az országos gondok a 31-es számú Építőipari Vállalatnál is jelentkeznek. Az idei termelési programot 1968 novemberében állították össze, számba vették lehetőségeiket, tartalékaikat, s azt mondták: az 1969. évi tervnek nyolc százalékkal kell meghaladnia az új gazdaságirányítási rendszer első esztendejének eredményeit. Szabó Antal vezérigazgató: — Mi magunk lepődtünk meg a legjobban, amikor január, február táján módosítani kellett a programot, mégpedig a nyolcszázalékos növekedés helyett 20 százalékra! Tavaly 544 millió forint értékű építőmesteri tevékenységet folytattunk, s az idén minden bizonnyal 650— 655 millió forinttal zárjuk az évet. Segédüzemeink termelési értéke 1968-ban 56 millió forint volt csupán, az idén már majdnem kétszer ennyi: 105 millió forint. A megnövekedett feladatok végrehajtását könnyítik azok az új építőipari módszerek, amelyeket a vállalat tömegesen alkalmaz. Először 1967-ben dolgoztak úgynevezett előfeszített PI-panelekkel; ekkor Budapesten 30 ezer négyzetméter alapterületű gyári csarnokot és raktári épületet adtak át. A módszer bevált, s az idén 120 ezer, jövőre pedig már 200 ezer négyzetméter alapterületű épületre fogadnak el megrendelést. A követelmények nemcsak mennyiségi, de minőségi értelemben is nőnek. Sok új kezdeményezésünk közül elsőnek hadd említsem meg azt az egyesülést, amelyben a 31-eseken kívül részt vesz az IPARTERV, az ALVTRÖSZT és amelyhez a közeljövőben csatlakozik a Magyar Hűtőgépgyártó Vállalat is. Félmillió dolláros megtakarítás Az egyesülés alapgondolata a budaörsi almatároló tervezése és építése idején fogant meg. A három érdekelt vállalat műszaki gárdája olyan zöldség- és gyümölcstárolót épített, amely önmagában félmillió dollár megtakarítást eredményezett. Hazai anyagokból alakították ki az alumínium bevonatú vasszerkezeteket, s ezeket poliuretán habbal bélelték. A második ilyen tároló Szabolcsban, pontosabban Tuzsérban épült fel, s a szakemberek azt mondták: a következő 3—5 évben mintegy 30—10 hasonló, azaz 1000 vagonos tároló épül az országban, tehát a munkára érdemes egyesülést is életre hívni. Megállapodtak a részvétel és a haszon arányaiban, s a kezdeményezés sikerét bizonyítja a Magyar Hűtőgépgyártó Vállalat csatlakozási szándéka is. — Második nagyszabású ipari-kereskedelmi akciónk — mondja Szabó Antal —, a svédországi Bygging céggel kötött kooperációs egyezményünk. A csúszózsaluzatos technológia magyar szabadalom, ám a svéd vállalat előnyös ajánlatot tett: hajtsunk végre bizonyos gyártásszakosítást és a beruházásokat végezzük közösen akár országainkban, akár harmadik piacon. A végleges szerződést egy hete írtuk alá, s felsőbb hatóságainktól már megkaptuk a részvénytársaság alaptőkéjéhez szükséges 30 ezer dollárt is. Sőt, mi több: Koppenhágában már épül az első magyar—svéd objektum, egy hőerőmű 160 méter magas ipari kéménye. Nagyberuházások megvalósítói A 31-es Építőipari Vállalat majd minden állami nagyberuházás kivitelezője. Az idén fejezik be a Tiszamenti Vegyikombinát nitrogénműtrágya-gyárának bővítését. A gyár kapacitása az évi 250 ezer tonnáról több mint 400 ezer tonnára nő. Ugyanitt ők fejezik be a polietiléngyár építését is. A Borsodi Vegyikombinátban elkészül a PVC-üzem második egysége. — Egyesülés igazgató ígérete s ezzel a gyár évi 500 tonnás termelése meghatszorozódik. Nevükhöz fűződik a Sajókeresztúron épülő Borsodi Ércelőkészítőmű munkáinak 80 százaléka, ők építik a III. számú Budapesti Házgyárat is Dunakeszin. — A minap értekezletet tartottak a házgyár építésében részt vevő vállalatok igazgatói, szám szerint nyolcan — mondja Szabó Antal. — Arról volt szó, hogy augusztus 1-től október végéig a házgyárat folyamatosan próbaüzemelésre adjuk át a későbbi gazdának, a 43-as Építőipari Vállalatnak. A kormányprogram szerint a végső átadási határidő 1969. december 31., ám a 43-asok arra kértek bennünket, tegyük lehetővé, hogy a házgyárban még az idén 3—400 lakás elkészülhessen. Az igazgatók természetesen ígéretet tettek. Budapest legújabb városrészében, a jelek szerint kísérleti céllal, jó példaként épülő Újpalotán tehát még az idén átadják az első lakásokat. Ne legyünk kételkedők, higgyünk a nyolc igazgatónak. Benedek István Gábor Bérmunka, értékesítés harmadik piacon )a JIVO. hU Tárgyalás egy francia céggel Luc Besnier, a francia Besnier—Flotex cég tulajdonosa munkatársaival június közepén Budapesten járt. A látogatás előzményei visszanyúlnak a tavaly szeptemberben Párizsban megrendezett nemzetközi bérhétre, ahol L. Besnier kapcsolatba lépett a magyar delegációval, s együttműködési lehetőségekről tárgyaltak. A megbeszélések egyszerre több síkon folytatódtak. A francia vállalat kifejezte készségét egy hosz,szú távra érvényes megállapodás megkötésére, amely magában foglalná a választékkiegészítést, a bérmunkát, a műszaki kooperációt, s a közös magyar— francia értékesítés lehetőségeit. Magyarországon az ügylet fővállalkozója a Chemolimpex, illetve az Intercooperation, s az együttműködésben részt vesz a Tannimpex, a Hungarotex, a Győri Műbőrgyár, a Május 1. Ruhagyár, a Duna, a Tisza és a Szombathelyi Cipőgyár. Milyen üzletről van szó tulajdonképpen? A Besnier—Flotex cég be akar törni az értékesnek tartott magyar piacra. A Konsumex segítségével speciális vízhatlan szőnyegeket és olyan tetszetős fürdőszoba tapétákat kíván értékesíteni, amelyek feleslegessé teszik a drága csempézést. Ez az üzletnek csupán az egyik része. A Győri Műbőrgyárban sok értékes, a nyugati piacon nem ismert termék készül, s ezek egy részét a Besnier—Flotex átvenné. A francia vállalat arra is lehetőséget lát, hogy a magyar műbőröket megismertesse a nagy autógyárakkal is, nevezetesen a Citroennel, a Peugeot-val és a Simcával. A kooperáció egyik formája az a közös magyar—francia eljárás lenne, amelynek segítségével a magyar műbőrt francia műszőrrel (például műfóliaszőrrel) kombinálnák. A magyar műbőr mínusz 40 Celsius-fokon is megtartja eredeti tulajdonságait, s ez módot adna arra, hogy a közösen gyártott cipőket, csizmákat és szőrmekabátokat együtt értékesítsék elsősorban az északi országokban, üzleti nyelven, harmadik piacon. A Besnier—Flotex cég szakipari feldolgozó gépeket, berendezéseket is gyárt. Az elképzelések szerint a francia vállalat több gépet bocsátana a magyar fél rendelkezésére, s a konstrukció ellenértékének egy részét áruban törlesztenénk. Szó van bizonyos bérmunka-megállapodásról is; ennek során műszőrmét, bőrruházati és bőrdíszműcikkeket, valamint cipőket és csizmákat állítana elő a magyar ipar. A Budapesten járt Luc Besnier ígéretet tett arra is, hogy a magyar és a közösen gyártott műbőröket megismerteti a francia divattervezőkkel. . Nézőpont X Y Diploma és jövedelem Kétségtelen történelmi irányzat, hogy minél fejlettebbek egy ország termelőerői, annál mérsékeltebb a diplomások jövedelme az átlaghoz — úgy is mondhatnánk: a munkásokéhoz — viszonyítva. Miközben a különbségek abszolút mértékben nőnek, relatíve csökkennek. Bármennyire igazolják is ezt a statsztikai adatok, a közvélemény merőben más képet rajzol erről. Messziről nézve az iparilag fejlett tőkésországokat, sokan csak a magasan kvalifikált munkaerő kiugró jövedelmét látják, ahhoz viszonyítanak. Valójában a tények arra mutatnak, hogy amíg az USÁ-ban egy diplomás úgynevezett életkeresete (az egész keresőkorra számított jövedelme), nem éri el a fizikai dolgozókénak a 170 százalékát, addig Indiában meghaladja a 600 százalékot. Tehát a mérnök vagy az orvos jövedelme nálunk sem csak azért csökkent a munkáséhoz képest, mert régen feudálkapitalizmus volt, most meg szocializmust építünk — ezért is, hanem mert közben rohamosan fejlődtek a termelőerők, nagymértékben iparosodtunk. A szocialista állam nem azért ad relatíve kevesebb jövedelmet a diplomásoknak, mert valamilyen értelmiségellenes szándék vezeti, hanem mert tudomásul veszi az objektív jövedelemarányokat. Mindez korántsem jelenti, hogy a mi jövedelemarányaink mindig helyesek voltak, de kétségtelen, hogy törvényszerű irányzatot tükröztek. A képzettségtől függő jövedelmek arányai három tényezőtől függnek: mindenekelőtt a termelőerők színvonalától, továbbá: a képzettség megszerzésének költségeitől, s végül: a különböző képzettségű munkaerő keresletétől és kínálatától. Az első tényezőt már érintettük, ami a másodikat illeti, a diplomások közismerten arra hivatkozva igénylik a magasabb jövedelmet, hogy többet tanultak. Ám ez önmagában nem érv. Ha az állam ingyen biztosította számukra a továbbtanulást, sőt az egyetemi évek alatt még ösztöndíjat is adott, akkor az érv legalábbis vitatható. Sokkal inkább érvelhetne azzal a munkás, hogy ő addig dolgozott, amíg a másik tanult, s hogy az ő keresetéből is elvontak, hogy a másik tanulhasson. Bármily nehéz is a tanulás, a munkához képest nem lehet áldozatnak feltüntetni. Ha tehát valaki csak átlagos diplomás lett, ezzel még nincs jogcíme a nagyobb keresetre. Más a helyzet, ha a tanulás költségeit az egyén vagy családja vállalta. Ilyen esetben a továbbtanulás költségeinek és a tanulási idő alatt kiesett jövedelemnek meg kell térülnie. Valljuk be, hogy nálunk a továbbtanulás nagyon jó üzlet. Egy diploma átlag 30 ezer forintba kerül a családnak, és ezért a mai jövedelmek szintjére vetítve — 150—200 ezer forint többletjövedelmet kap vissza. Ez a számítás azt jelenti, hogy ha ma a 30 ezer forint 15 havi munkásjövedelemnek felel meg, akkor a 150—200 ezer forint 75—100 hónap jövedelmével egyenértékű, s ez úgy növekszik, ahogyan emelkedik a munkások átlagjövedelme. A diploma megszerzése után, 35 év átlagára számítva, változatlan vásárlóerejű pénzt, és évi három százalékos reálbérnövekedést feltételezve, a mai 30 ezer forint valójában 9—12-szeresére bővül (az életkereset diplomából fakadó jövedelemtöbbleteként). Ez sokkal jobb, mint bármily más befektetés. Hogy a jelenlegi jövedelmi arányok busásan megtérítik a tanulásra fordított energiát, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az értelmiségi szülők valósággal megszállottan ragaszkodnak gyermekeik diplomájához. Alighanem tudják, vagy feltételezik, hogy ez a legjobb üzleti befektetés. Sajnos, a munkás- és parasztszülők, úgy tűnik, kevésbé jól kalkulálnak (most nem szólva a döntésüket motiváló más tényezőkről), ők jobbára csak azt látják, hogy az is jól és főleg hamarabb kereshet, aki nem tanul tovább. Dr. Kopátsy Sándor, a Pénzügykutató Intézet igazgatója Szovjet építőanyag-ipari küldöttség érkezett Budapestre érkezett a Szovjetunió építőanyag-ipari minisztériumának küldöttsége, amely L. P. Utrobinnak, a vasbetonipari főigazgatóság vezetőjének vezetésével tárgyalásokat folytat a magyar—szovjet építőanyag-ipari műszaki és tudományos együttműködés bővítéséről. A delegáció nyolc napot tölt Magyarországon. A megbeszélések alapján aláírják az 1969—70. évi együttműködési munkatervet és az 1971—75. évi közös műszaki és tudományos munkák tématervének jegyzőkönyvét. Elutazott az EAK talajjavításügyi minisztere Mohamed Bakr Ahmed, az Egyesült Arab Köztársaság talajjavításügyi minisztere, aki dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter meghívására néhány napot hazánkban töltött, szombaton továbbutazott Jugoszláviába. Elutazása előtt elmondta: tanulmányozta a magyarországi nagyüzemi mezőgazdaságot, hogy az itteni tapasztalatokat is hasznosíthassák az EAK mezőgazdaságában. Egyszerűsített forgalmi adó-rendszer Július 1-től változnak a cipőárak nos jellegű cipők forgalmi adója egyforma lesz. Mint a Belkereskedelmi Minisztérium ruházati kereskedelmi főosztályán elmondták, az új adókulcsokkal képzett árak helyesebben tükrözik majd a ráfordítási arányokat. A forgalmi adó egyszerűsítése egyes lábbeliknél, választékoknál különféle mértékű áremelkedésekkel és árcsökkenésekkel jár. Az árváltozásokban kifejezésre jut a készbőr termelési árának csökkenése is. A vásárlók számára általában kedvező ármozgás várható azoknál a cipőknél, amelyeknek a felsőrésze bőrhelyettesítő anyagból készül. A gumi lábbelik ára körülbelül 10—20 százalékkal csökken. A kézműipari és a gépi gyártású lábbelik közötti megmunkálási különbségek az árakban is kifejeződnek. A gyermekcipők árszínvonala változatlan marad, de egyes választékoknál itt is lehetséges árcsökkenés, illetve emelkedés. Az árak nem azonnal, hanem folyamatosan, fokozatosan változnak. A forgalmi adó és az árrendszer tökéletesítésének fő célja, hogy az árak a cipő előállítására fordított költségeket jobban tükrözzék, s ösztönözzék a vállalatokat a termékek olyan összetételének kialakítására, ami a lakosság igényeinek jobban megfelel. Július 1-én — összhangban a fogyasztói árrendszer tökéletesítésével — életbe lép a cipők egyszerűsített forgalmiadórendszere. A lábbelik fogyasztói árát július 1-től az eddigi 251 helyett 20 féle forgalmiadókulccsal képezik, így az azo- HORIZONT KGST állandó bizottsági ülés Moszkvában A KGST vaskohászati állandó bizottsága június 25-től 27-ig Moszkvában tartotta meg 32. ülését, amelyen Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió küldöttsége vett részt. Mauritániai gazdasági küldöttség Bulgáriában és Magyarországon Mauritánia Iszlám Köztársaság kormánya elhatározta, hogy gazdasági küldöttséget meneszt a Bolgár Népköztársaságba és a Magyar Népköztársaságba — jelentették be az erről szóló hivatalos közleményben. Zajtalanítás a nyugatnémet repülőterek mellett A Bundestag törvényjavaslatot fogadott el a léglökéses repülőgépek által okozott zaj elleni küzdelemről. Az NSZK ennek értelmében a közeljövőben 130 millió nyugatnémet márkát fordít a polgári és katonai repülőterek környékén e cél elérését szolgáló berendezések létesítésére. Vállalatközi kapcsolat a lengyel mezőgépiparral A Baranya megyei Cserkuti Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat és a varsói vajdaság területén működő poltuski gép- és traktorállomás együttműködési szerződést kötött a szakmai tapasztalatok átadására. A szerződést szombaton írták alá Cserkúton.