Magyar Hírlap, 1969. július (2. évfolyam, 179-209. szám)

1969-07-09 / 187. szám

Magyar Hírlap KULTÚRA-TUDOMÁNY 1969. JÚLIUS 9. SZERDA Kiküldött munkatársunk jelenti:­­­ Li- f­e: Bemutatkoztak az első versenyfilmek a VI. moszkvai nemzetközi filmfesztiválon Mint már a lapok tegnap hírül adták, hétfőn este a Kreml Kongresszusi palotá­jában megnyílt a VI. nemzetközi film­­fesztivál. A hivatalos beszédek után Szergej Ge­­raszimov rendező mutatta be a játékfil­mek zsűrijének tagjait. A 16 „haragos” ember arcképe és életrajza különben meg­jelent a fesztiváli képesújságban, a Szput­­nyikban is. A brazil Glauber Rocha és az olasz Alberto Sordi kivételével már va­lamennyien tettre készen várják a nagy vetélkedőt. Geraszimov szavaira egymás után állott fel a mi Szabó Istvánunk, a lengyel Jerzi Kawalerowicz, a bolgár Zaharij Zsandov, a Pudovkin-filmek ope­ratőrje, Anatolij Golovnya, a Lelkiisme­ret lázadása hőse, az NDK-beli Erwin Geschonneck, a francia Yves Ciam­pi (ő készítette a Richard Sorge filmet), az amerikai Háború és béke alkotója, a ma­gyar származású King Vidor, a lett Vita Artmane, az indiai Dev Annand és a va­lóban igen mutatós, szenegáli szépségki­rálynő, Miss Afrika, Therese Diop, a cseh­szlovák Stanislav Zvonicek, az egyiptomi színésznő, Madiha Yoursy, valamint a vi­lág egyik legkitűnőbb rajzfilmeseként számon tartott román Ion Popescu Gopo. Ezután először Ivan Kopalin Az én ha­zám­ című színes, panoráma filmjét ve­títették. Az alkotói koncepció elsősorban a látványos elemeket hangsúlyozta, a technikai lehetőségeket igyekezett mara­déktalanul kihasználni. A részletek képi megfogalmazása, a tájak, az ősi és új vá­rosok varázsának szuggesztív összhatását azonban a kísérőszöveget mondó hang fel­fokozott pátosza lerontja. A második bemutatott filmet előrelát­hatóan hamarosan a magyar közönség is láthatja. Franco Zefirelli Rómeó és Júliá­ja a szó kifejezett értelmében meglepe­tés. A kiváló olasz színházi rendező ugyanis teljes mértékben szakított a ha­gyományos felfogással és újat tudott adni anélkül, hogy ellentétbe került volna Shakespeare-rel. Felfogásában az az új, hogy filmje ízig-vérig olasz. Olasz a táj, az emberek, olasz a humor és a szenve­dély. Ez a nemzeti jelleg adja meg a mű egész arculatát Renato Castellani ötvenes és'Czukor György 30-as évekbeli, művé­­ vel szemben. A rendező értelmezése Ró­meó és Júlia életkorához igazodik. Ennek megfelelően a Capulet és Montague ház ellenségeskedő csoportjai is fiatalok, su­­hancok. Akiknek valóban lételeme a ka­kaskodás, a párbajok, a sértő és otromba tréfák, de ugyanakkor, amikor a kard he­gye szívet jár át, megrettennek attól, amit tettek. Rómeó és Júlia alakmódosulásával ter­mészetesen változott a dajka és Lőrinc ba­rát figurája is. Az előbbi vérbő, kortalan parasztasszony, az utóbbi a természetes érzések pártolója, indulatainak nem min­dig ura, olyan pap, aki jóba van az ős­természettel. A filmrendező méltó társa Pasqualino de Santis operatőr és Nino Rota zeneszer­ző, kifejező képeivel, illetve muzsikájával. A két főszereplő, az angol Leonard Whitling (Rómeó) és Olivera Hussey (Jú­lia) érzik az új felfogást és sajátjuk an­nak stílusa. Talán csak a lány tesz néha engedményt a nagy jelenetekben a szín­ház javára. A hétfői megnyitó után kedden délután kezdődött el a fesztivál vetítéssorozata. A kora délután vetítették a Folyosók cí­mű svéd versenyfilmet, ezután mutatták be versenyen kívül az angol Oroszlán téren című játékfilmet. Az esti progra­mon szerepelt az argentin Az ég keskeny szelete és a román Egy nő egy szezonra című filmalkotás. Egyébként a verseny­filmek bemutatásával egyidejűleg meg­kezdődött a rövidfilmek és a gyermek­filmek fesztiválja is. Nagy várakozás előzi meg a rövidfilmek versenyében bemutatásra kerülő szovjet Mexikó nehéz rajtjai, és az amerikai kozmikus balett, az Apollo—9 története című filmet. A fesztivál „főhadiszállására”, a Rosz­­szija-szállóba folyamként áradnak a kü­lönféle üdvözletek. Georgij Beregovoj ve­zérőrnagy a szovjet kozmonauták nevé­ben köszöntötte a VI. moszkvai nemzet­közi filmfesztivál részvevőit. Levelében külön kiemelte, hogy az űrhajósok nem csupán tisztelői a filmművészetnek, ha­nem a maguk nemében gyakorló filme­sek is. A Lenin-hegyi úttörőpalotában ünnepé­lyes külsőségek között megnyílt a gyer­mekfilmek fesztiválja. Máris nagy sikert aratott az ifjú nézők között a Téli reggel című szovjet és a Csizmás Kandúr című japán film. A moszkvai filmklubban megkezdődött a rövidhírűek fesztiválja. A Világ ifjú­sága című szovjet film nyitotta meg a rövid versenyfilmek sorát. Leonyid Mah­­nacs rendező a szófiai világifjúsági talál­kozó képeivel érzékeltette a különböző or­szágok ifjúságának béketörekvéseit. A Játékosok című finn film a jégkorongo­­zók életét vitte filmre. A művészet témá­jához nyúlt két rövidfilm. A svéd alkotás Ferdinand Hodler festőművész alkotó munkásságát ábrázolta. A másik egy hol­land mű (A falak) az amszterdami nem­zeti bank épületének dekorációs díszíté­seit és annak megmunkálását mutatta be. Nagy érdeklődés kísérte a két verse­nyen kívül indult filmet: a Mexikó nehéz rajtjai című szovjet és a Kozmikus ba­lett, az Apolló 9. odisszeája című ameri­kai alkotást. Ábel Péter Rendszeres kulturális kapcsolatok Bulgáriával Bulgáriának a Szovjetunió után ha­zánkkal van a legélénkebb és leginten­zívebb kulturális kapcsolata — mondot­ták a Kulturális Kapcsolatok Intézetében. Jelenleg tizenegy egyetem és főiskola tart közvetlen munkakapcsolatot. Szófia ope­rája Budapesten, a budapesti pedig a bolgár fővárosban vendégszerepelt. Az idén ősszel a bolgár szatirikus színház látogat hazánkba, ezt követi a bolgár bábszínház vendégjátéka. Viszonzáskép­pen magyar színtársulat utazik augusz­tusban Szófiába. A Műcsarnokban most tekinthető meg a Bulgária 25 éve című kiállítás, jövőre Huszonöt éves a Magyar Népköztársaság címmel nyílik kiállítás Szófiában. A közelmúltban megjelent magyarul a Bolgár elbeszélők című antológia és ki­adták a Bolgár költők antológiáját. Ju­hász Péter és Sipos István szerkesztésé­ben megjelent A bolgár irodalom törté­nete című munka. Előkészületben van A bolgár irodalom kis tükre című kötet. A ma élő magyar írók művei közül — a töb­bi között — Illyés Gyula, Németh László, Sánta Ferenc, Szabó Magda, Veres Péter művei is megjelentek. Magyar művészek rendszeresen részt vesznek a ruszei zenei napokon, a plov­­divi kamarazenekari fesztiválon, a várnai balettfesztiválon. Neves bolgár művészek pedig gyakori vendégei a magyar színpa­doknak, hangversenypódiumoknak. ...-“spfec IFIP-szeminárium Magyarországon A Nemzetközi Információ Feldolgozási Szö­vetség (IFIP) rendezésében sorra kerülő sze­mináriumot kedden délelőtt megnyitották Bu­dapesten. A szemináriumot az IFIP magyar­­országi tagszervezete, az MTESZ Neumann Já­nos Számítógéptudományi Társaság és a KSH Országos Ügyvitelgépesítési Felügyelet együt­tesen rendezi. E szeminnáriumnak nem annyira mére­tei, mint inkább a tárgyai adják meg je­lentőségét. A szemináriumon összesen huszonhatan vesznek részt Bulgáriából, Csehszlovákiából, az Egyesült Arab Köz­társaságból, Ghánából, Indiából, Indoné­ziából, Kubából, Lengyelországból és Mexikóból. Huszonhat matematikus, köz­gazdász, mérnök — önmagában véve nem jelentékeny csoport. Azok a témák azon­ban, amelyeknek a tanulmányozásában elmélyülnek majd, a legszorosabban ösz­­szefüggnek a gazdaság haladásának mo­dern irányaival és eszközeivel. Megismerkednek majd azokkal a mód­szerekkel, amelyeknek segítségével az in­formációfeldolgozó automatákat — a számítógépeket — gazdasági számítások­ra és adatfeldolgozásra lehet felhasznál­ni, a gépi berendezések rendszertechni­kájával, a programozással, a rendszer­­szervezéssel, matematikai módszerek al­kalmazásával a gazdaságban, sőt azzal is, hogyan kell megteremteni azokat a sze­mélyi előfeltételeket, amelyek az elektro­nikus adatfeldolgozó rendszerek beveze­téséhez szükségesek. Két hónapot Buda­pesten, másfél hónapot Balatonfüreden, egy hónapot Szegeden töltenek majd. Ezt követően adatfeldolgozó és számítóköz­pontokban gyakorolják azoknak az isme­reteknek a felhasználását, amelyeket megszereztek. Végső soron saját hazájuk­ban kamatoztatják majd a tudást, amely­re a szeminárium végén szert tesznek. Az IFIP ezúttal harmadízben rendez hasonló jellegű szemináriumot. Az elsőt, a Nemzetközi Számítástechnikai Központ­tal együttműködve 1965—66-ban Rómá­ban, a másodikat 1967-ben Londonban tartották meg. Ha most a választás Ma­gyarországra esett, abban nem csupán az MTESZ Neumann János Számítógéptudo­mányi Társaságának, az IFIP magyaror­szági tagszervezetének és a KSH Orszá­gos Ügyvitelgépesítési Felügyeletének — amelyek rendező szervekként működnek — a megbecsülését kell látnunk, hanem annak a haladásnak az elismerését is, amely a computertechnika, a computer­programozás és a computerfelhasználás magyar szakembereinek, kutatóinak a létszámában és tudásszínvonalában vi­szonylag röövid idő alatt­ bekövetkezett. Zenei levél Sopronból ): -t-Színvonalas műsor — üres nézőtér üres széksorok tátonganak a Petőfi Színházban, pedig szép és érdekes hang­verseny folyik, Mozart és Cherubini egy­­egy, mondhatni ismeretlen műve kerül előadásra... Hogyan lehetséges ez éppen abban a Sopronban, amely évszázadok óta a zenei élet egyik centruma volt Magyarorszá­gon, ahol nem is olyan régen, talán tíz­tizenöt évvel ezelőtt még igen sok csa­ládban hódoltak a legnemesebb időtöl­tések egyikének, a házi muzsikálásnak; ahol majdnem mindenki amatőr gyűjtő, ahol az egész lakosságnak a szívén feküdt városának joggal híres kultúrája? Beszélgetések során alakul ki a válasz. Igen sokrétű, komplex problémával ke­rültünk szembe. Az említett hangverseny maga meglehetősen szerencsétlenül kivá­lasztott időpontban, vasárnap délután ke­rült megrendezésre. A régi házi muzsiká­lások? Egyrészt kihaltak az öregek, más­részt igen sokan távoztak a városból, és semmiképpen sem lehet mellékesnek te­kinteni a körülményt, hogy Sopronban három tv-állomás műsorát lehet nézni: Budapestét, Bécsét és Pozsonyét. A város zenei élete, pontosabban a ze­nekari kultúra, döntő mértékben a mű­kedvelők körén alapult. Ezeknek száma megfogyatkozott, néhány nem túl szeren­csés kísérlet is kedvét szegte a muzsi­kusoknak, s ami talán a leglényegesebb: a szomszédos Győr már régebben és­­ Szombathely az utóbbi egy-két évben va­lósággal „elszívja” a soproni zeneiskola tehetségesebb növendékeit. Főleg Szom­bathely konkurrenciája esik a latba: az ottani rendkívül agilis és nagyratörő kulturális vezetés állást és lakást tud biz­tosítani a muzsikusoknak. Erre Sopron­ban nem lenne lehetőség? Az említett hangverseny a soproni ün­nepi hetek keretében zajlott le. Mondják, hogy az első koncert, Haydn „Terem­­tés”-e soproni erőkkel, nagy létszámú kö­zönséget vonzott. Vendégszerepeit a győri színház, majd a győri filharmonikus ze­nekar és énekkar, azután Gluck „Or­­feusz”-a került előadásra fővárosi művé­szekkel. S mindez tíz nap alatt. Úgy tű­nik, ez a program több eseményt tartal­maz, mint amit a soproni közönség nyár­időben fel tud venni. De vajon a jobb propaganda — országon belül és kívül, hi­szen Sopron az osztrákok kedvelt kirán­dulóhelye! —, a jobb szervezés nem segít­hetett volna? Kérdések. Kérdések, amelyekre a he­lyes választ, s ami több, a problémák megoldását eredményező választ csak a soproni helyi szervek tudják megadni. Reméljük, hisszük, hogy a nemrég oda­került fiatal, tehetséges igazgató és kar­nagy, Jancsovics Antal minden segítsé­get meg fog kapni. Mert Sopron kulturális múltja, Liszt, Goldmark, Haydn emléke, a sok-sok ki­váló soproni hangversenyévad kötelez. És most a hangversenyről. A szombat­­helyi szimfonikus zenekar, Erkel-kórus és madrigálegyüttes vállalkozott arra, hogy Cherubini Requiemjét és Mozart „Tha­­mes”-át megszólaltassa. A Cherubini-mű valamikor többet került előadásra — per­sze, templomokban —, mint Mozart gyászmiséje; hangversenyen évtizedek óta nem hangzott fel. Pedig nagyon is meg­érdemelné, hiszen a klasszika korának igen jeles képviselője a darab, a maga tömörségével, eszközeinek egyszerűségé­vel, s épp ezért lényegre törő magvassá­gával. Mozart „Thamos”-a meg egyene­sen ősbemutatószámba ment Magyaror­szágon. (Van ugyan olyan feltevés, hogy 1773-ban Pozsonyban zajlott le az első előadás!) A szombathelyi együttes ápri­lisban már előadta ezt a hallatlanul iz­galmas, zenekarra, énekkarra és szólis­tákra komponált színpadi kísérőzenét, amely valósággal előtanulmány a Varázs­fuvolához vagy a Don Juanhoz. A ve­zénylő Petró Jánost és együttesét csak a legnagyobb dicséret illetheti ezért a tet­téért, hiszen nemcsak kuriózumot „ástak ki”, de ez a ritkaság ugyanakkor Mozart egyik legszebb és feltétlenül élő alkotása. A szombathelyiek példamutatása követés­re vár! Feltűnt a zenekar technikai biztonsága és szép hangzása, az énekkar tónusa és intonációs tisztasága (csak létszámuk le­hetne nagyobb). Az énekszólókat szépen és stílusosan adta elő Németh Alice, Né­meth Zsuzsa, Fülöp Attila és Kovács Pé­ter. Várnai Péter -----------------;-----0 ■ A 'Ub Az V. nemzetközi folklórfesztiválra utazik a Központi Nemzetiségi Táncegyüttes A Szerb Gimnázium földszinti folyosó­ján hatalmas ládák, utazókosarak, rajtuk a felirat: „Magyarországi Központi Nem­zetiségi Táncegyüttes, Hungary, Destina­tion: Tunisia, Carthage." A budapesti Ró­zsák teréről, az együttes székhelyéről in­dulnak július 9-én a táncosok, a zenekar tagjai, énekesek — összesen negyvenen —, hogy részt vegyenek az V. nemzetkö­zi folklórfesztiválon, Karthágóban. Kricskovics Antal koreográfus, a két­szeresen kiváló együttes vezetője így tá­jékoztat az útról: — Tunéziában két évenként rendezik meg ezt a több kontinensről meghívott csoportok bemutatójából és versenyéből álló fesztivált. Az évek során a legjelen­tősebb folklóresemények sorába emelke­dett rendezvényre idén július 12—22 kö­zött kerül sor. Európából Magyarország, Csehszlovákia, Bulgária, Jugoszlávia, Lengyelország, Portugália, Románia, Spa­nyolország és a Szovjetunió kapott meg­hívást. Ezenkívül számos afrikai ország együttese lesz jelen. — Milyen repertoárt visznek? — Tunéziában még sohasem járt ma­gyar folklóregyüttes, ezért kétszeresen nagy a feladat, mert hiszen nemcsak a kötelező versenyprogramokban szeret­nénk tízéves fennállását ünneplő együt­tesünk számos hazai és nemzetközi sike­réhez, díjaihoz méltóan helytállni, hanem a magyar néptáncnak és népzenének is jó hírét akarjuk költeni. Éppen ezért a több mint két órát kitöltő nagy progra­munkban 19 szám szerepel, ebből 11 a tánckompozíció, öt zenekari és három énekprodukció. Ebből szükség szerint összeállíthatunk rövidebb műsorokat is. — Nemzetiségi táncokkal szerepelnek? — Ezúttal nem. Bár az együttes első­sorban valóban nemzetiségi — szerb, ro­mán, szlovák, német — folklór anyaggal dolgozik, repertoárunkon természetesen szerepelnek a magyar néptánckincsre épült koreográfiák is. Most ezekkel mu­tatkozunk be Karthágóban, de külön meghívást kaptunk, hogy az ősi karthágói színházban mutassuk be az Iphigenia­­mondára készített kompozíciónkat is. Ezt különösen nagy izgalommal várjuk, mi­vel első ízben lesz alkalmunk ilyen kör­nyezetben előadni együttesünk egyik leg­sikeresebb számát. — Ezen a seregszemlén bizonyára sok olyan élményben lesz részünk, amely mind az együttesnek, mind a koreográ­fusnak hasznára válhat a további mun­kában. Elsősorban az afrikai együttesek műsorát várjuk kíváncsian, hiszen mi itt Európában alig tudunk róluk valamit. X. L SZERDA A TV-BEN Nem sok jóval biztatjuk a ked­ves olvasót. Soro­zatok, állandó mű­sorok fantázia nélküli egymásutánja, erő­sen váltakozó színvonalon. A televízió ön­leleplező műsora a fiataloknak délután (Figyeljetek! Indul az adás!...), de az is csak ismétlésben. A Monitor műsorában egy ismertetés az ENSZ-ről. A McGill­­sorozat új darabja rekordnak számít: ez az eddigi mélypont. A népszerű Puccini­­operából ismert Gianni Schicchi-történet, nagyon primitív tálalásban, a halott apa ágyába csaló fekszik bele, hogy a vég­rendelet a család számára a kívánt mó­don megváltoztatható legyen. A megté­­veszthetetlen mesterdeketív azonban rá­jön a csalásra, rá, bizony! És a rossz em­bereket átadja a rendőrségnek. Utána a Jazziskola záró adása, azoknak, akiket érdekel, a szokott megbízható formában jelentkezik, és végül ezúttal is egy kissé száraz és elvont Tudósklub. Ezt láthatják ma. Ne erőltessék. fc. A.

Next