Magyar Hírlap, 1969. július (2. évfolyam, 179-209. szám)
1969-07-22 / 200. szám
Munkatársunk telefonjelentése: Ma este ünnepélyes eredményhirdetés a VI. moszkvai filmfesztiválon A fesztivál utolsó najidain bemutatott filmekről szólva, a dán Dzsessz-korszak című alkotás olyan volt, mint egy 1934-es magyar film. Máskülönben egy és háromnegyedóráig alig történt benne valami. A nyugatnémet Egy heti haladék, az Edgar Wallace széria rendezőjének Alfred Wohrernak 1969-ben készült krimije egy internátusban játszódott. A gyilkosról utóbb kiderült, hogy háborús bűnös tudós, aki húsz éve hamis papírokkal él. A rutinosan, néhol gusztustalanul bonyolított történet politikai mondanivalója azonban inkább dramaturgiai szükségszerűségnek, mint elvi állásfoglalásnak tekinthető. A premieren megjelent a film egyik főszereplője, a rendkívül népszerű Johhaim Fuhberger. A rokonszenves norvég Kiégett Föld című film a háború utolsó napjait ábrázolja, bemutatva néhány, a kitelepítés elől a hegyekbe menekült embernek, köztük egy megmentett szovjet hadifogolynak a sorsát. Visszatérve versenyfilmünkre, a Falakra, a film fogadtatása — mint jeleztem —, a vártnál jobb volt, bár az orosznyelvű felirat közel sem adta vissza a szöveg minden árnyalatát. A bemutató éjjelén követségünk adott fogadást, amelyen jelen voltak a különböző országok sajtótudósítói mellett a filmvilág ismert képviselői. A kitűnő hangulatú találkozó a hajnali órákban ért véget. Vasárnapi programként a delegációk hajókiránduláson vettek részt a Moszkva folyón. Hétfőn délelőtt a magyar delegáció jól sikerült sajtófogadást rendezett. Az alkotókat és színészeket Újhelyi Szilárd filmfőigazgató mutatta be, majd Kovács András kapott szót, aki többek közt elmondotta, hogy a Falak-at körülbelül 400 000 nézték meg eddig. Ez a szám nem hasonlítható össze a zenés vígjátékok iránt mutatkozó érdeklődéssel, de az is bizonyos, hogy a téma felkeltette bizonyos réteg érdeklődését s e közönségnek is kell filmet készíteni. Újhelyi Szilárdtól a filmek létrejöttének mechanizmusát, a minisztérium szerepét kérdezték, majd azt kívánták tudni, hogyan vesz részt a magyar filmművészet, a mozihálózat, az 1970-es Lenin-ünnepségeken. — Részben koprodukciós alkotással — felelte —, amelyet Dokumentum Stúdiónk üzbég művészekkel közösen forgat, részint Lenin-filmek vetítésével. Délután még egy filmet (Észak csillaga alatt) és este a programtól eltérően egy második francia versenyfilmet vetítenek. A záróünnepségre és az ünnepélyes eredményhirdetésre ma este kerül sor. Ábel Péter ________KULTÚRA - MŰVÉSZETI 1969. JÚLIUS 22. KEDD 9 Att Lope de Vega a furfangos menyasszony 1 c/L gyulai Várszínházban. Lope de Vega, a spanyol színpadnak ez a babonásan megszállott alkimistája felfedezte, ha nem is az aranycsinálás, de mindenesetre a színműírás titkát, amely végül is megmérhetetlen mennyiségű aranytallért fiadzott számára. A recept valahogy ilyesféleképpen szól: végy egy csipetnyi spanyol álszemérmet, tégy hozzá egy merőkanál lovagias virtust, keverd ezt el az állandóan jelenlevő kotnyeles inas tréfáinak a fűszerével, végül az egészet öntsd nyakon valamilyen fanyarul érzelmes szósszal, s íme máris tálalható a minden korban sikerrel kecsegtető színházi mulatság. Rejtélyét ezzel talán meg is oldottuk. A titok birtokában könnyű volt neki. Onthatta a műveket megszámlálhatatlan mennyiségben, hogy ezzel alapos fejtörésre késztesse az utókort, s alapot adjon a legkülönfélébb legendák szövögetésére. A legendák azonban foszlós históriák. Eltűnnek, átváltoznak az idők folyamán. De változatlanul fennmaradnak a művészi képzelőerő játékai, Lope de Vega színdarabjai, melyek évszázadok óta állják a sarat, az idő vasfoga nem tudja őket kikezdeni. Bizonyság erre a gyulai Várszínházban most bemutatott vígjátéka. Frissen, játékos incselkedéssel köszöntött be a patinás falak közé, a csillagos égbolt sátra alá Lope de Vega, sikert, megérdemelt elismerést aratva. Igaz ugyan, hogy ehhez hozzájárult a tálalás is, a nagy kedvvel komédiázó színészek játéka és a játék lehetőségeit messzemenően kiaknázó rendezői munka. Giricz Mátyás, a rendező, szilaj elevenséggel pergette a cselekményt, anélkül, hogy az egyes jelenetek egymásba botolva megtorpantak volna. Vidám játékosság, önfeledt derű ragadta magával a közönséget. A rendezés a vígjátéki ötletekkel sem bánt szűkmarkúan, de megóvta magát attól, hogy kardnyelő, tüzet okádó vásári komédiává fajuljon az egész. A díszlettervezővel, Suki Antallal jól használta ki a várfalak természetes környezetét, a színhelyek változtatása kellemes komédiázásra adott alkalmat. A színészi alakítások közül az első helyen Rajz Jánosét kell említeni. Utánozhatatlan eredetiséggel keltette életre az aggastyánkor határát tapadó, de szívében változatlanul ifjontian lángoló Bernardo kapitányt. Magával ragadó színészegyénisége besugározta az egész dobogót, és ez a többiek játékára is előnyösen hatott vissza. Az előadás másik erőssége Tordy Géza volt, a talpraesett szolgalegény, Hernando szerepében. Játéka jóízűen és frissen hatott. Hasonlóképpen Pap Éváé is. A furfangos menyasszonyt csalfán megejtő női huncutkodással, bájos egyszerűséggel jelenítette meg. Emellett különösen tetszett szép szövegmondása. S hadd jegyezzük meg a kifogástalan alakítások között Soós Editét. Kétes erkölcsű dámája egyszerre volt útszélien közönséges és légiesen finomkodó. A férfi főszerepet játszó Szersén Gyula viszont többször kiesett a vígjáték ritmusából, alakítása olykor túlzásokba tévedt. Ezt éreztük Hegedűs Erzsinél is, aki Belisát, az álszent özvegyet játszotta. És végül méltássgtalaj"-lenne nem említeni a többiek nevét is. Buday István, Székely Tamás, Gonda György, Csernák Árpád és Kovács Lajos szerepük szerint vették ki a részüket a kellemes estéből. Akárcsak Gyarmathy Ágnes, aki a festői jelmezeket tervezte. Mindent összevetve, A furfangos menyasszony egyenletes, színvonalas előadás. Szombathelyi Ervin Szegedi Szabadtéri Játékok A Bahcsiszeráji szökőkutat mutatta be a kijevi együttes Éppen húsz évvel ezelőtt, 1949 nyarán mutatkozott be első ízben szovjet balettegyüttes hazánkban: a moszkvai Nagy Színház táncosai a budapesti VIT-en többek közt a Bahcsiszeráji szökőkút III. felvonását táncolták. Azóta Operaházunk 1952-ben Aszafjev teljes balettjét bemutatta Zaharov koreográfiájában; repertoárunk kedvelt darabja lett és számos szovjet és más vendégművésznek adott alkalmat magyarországi bemutatkozásra. Az Ukrán Állami Akadémiai Sevcsenko Opera- és Balettszínháznál ugyancsak Zaharov verziója honosodott meg, amelyet az 1950-es évek végén V. Vronszkij balettmester bizonyos fokig átdolgozott. Ezzel mutatkozott be a kijevi balettegyüttes most vasárnap este a szegedi szabadtéri játékok színpadán. A Zaharov—Vronszkij-féle verzió legszembetűnőbb jellegzetessége a drámai részek fokozatos hangulati előkészítése, majd tömörítése és hirtelen kirobbantása. Az üde színekben, lendületesen megkomponált kerti ünnepség végén a tatárok támadása, Mária apjának és kérőjének, Vaclavnak halála, Girej kán győzelme a lengyelek felett és egyben Mária szépségének és tisztaságának győzelme Girej kán felett drámai tempóban, monumentális rendezésben szinte másodpercek alatt pereg le. Sűrített feszültséget teremtett a koreográfus-rendező a dráma második csúcspontjánál, amelyet a hárem érzéki légköre és Mária tisztasága közötti ellentét Zaréma belső világában készít elő. Ez vezet a Mária—Zaréma—Girej hármas tragédiájának beteljesedéséhez, amikor Mária halálával Zaréma és Girej sorsa is megpecsételődik. Zarémára, mint a kán érzékiségének jelképére biztos halál vár, Girejben pedig megtörténik „egy vad lélek újjászületése a szerelem magasztos érzésén keresztül”, ahogyan Belinszkij jellemezte Puskin poémájának alapvető mondanivalóját. Ami az előadást illeti, a 120 tagú kijevi együttes számos emlékezetes jelenettel ajándékozta meg a Szegedi Szabadtéri Színpad közönségét, bár az előadás rendezésében apróbb bizonytalanságok is mutatkoztak (a világításnál és itt-ott a táncban is), ami nyilván a kevés próbának és a színpad szokatlan voltának tulajdonítható. Emlékezni fogunk az I. felvonás impozáns és vidám kerti ünnepélyére, a IV. felvonás rabnőinek szépen szerkesztett hullámzó táncára, a tatár harcosok szilaj harci játékára. J. Jersova harmonikusan omló vonalakkal rajzolta meg Mária alakját mind Vaclavval, mind Girejjel való kettősében, és talán még líraibban a III. felvonás „emléktáncában”, amikor a múltból viszszaképzelt szerelmesével táncol önfeledten, míg a valóságra rádöbbenve össze nem omlik. Girej szerepének legtáncosabb részét, a „vonzás és taszítás” pas de deux-jét R. Kljavin plasztikus technikával, meggyőzően oldotta meg. A hajlékony testű A. Lagoda Zarémája széles érzelmi skálán alakult kedvenc háremhölgyből kegyvesztett és bosszúálló szerelmessé. V. Nyekraszov lírai Vaclavja és N. Novikov dinamikus Nuralija is méltó sikert aratott. A. Volnenko díszletei közül, amelyek stílusosan alkalmazkodtak a szabadtéri kerethez, különösen Mária szobájának egyszerűsége és a vár fokának rusztikus formái tetszettek. Az epikus keret előjátékában és utójátékában Guriljov Puskin szavaira komponált románcát Szemenyenko fiatalon csengő hangja adta elő. A MÁV Szimfonikus Zenekart Sz. Turcsak lendületesen, drámai erővel vezényelte. Dienes Gedeon * A kijevi vendégművészek a nagy sikerű szegedi előadás után hétfőn Budapestre érkeztek, s megkezdték a próbákat a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Szombaton adják elő Arif Melikov Legenda a szerelemről című háromfelvonásos balettjét. (Vincze Lajos rajza) «■ fM BH m lm ;»i»l £ H³ y ' VvJI KOSSUTH KIÁLTVÁNYAIT rejtette templomának toronygombjába a szerencsi segédlelkész, Gulovitz Antal. Az értékes dokumentumokhoz saját feljegyzéseit is mellékelte, amelyek szerint „1855 őszelő hava 23-án” rejtette az iratokat e különleges helyre, nehogy megtalálják az akkor egyre sűrűbbé váló házkutatások alkalmával. A lelet, amely a gomb renoválásakor került elő, a szerencsi múzeumba került. SZOMBATHELYEN AZ EÖLEY-HÁZAT több mint egymillió forintos költséggel újították fel. Itt kap otthont 1970. április 4-től a Vas megye munkásmozgalmát bemutató múzeum. A múzeumban időszakos kiállítások rendezésére is sor kerül. Elsőként Lenin születésének 100. évfordulójára készítenek reprezentatív bemutatót. A VILÁG KÜLÖNBÖZŐ TÁJAIN ÉLŐ LENGYEL EGYÜTTESEK fesztiválja Rzeszówban került megrendezésre. Idén 18 országból vesznek részt a találkozón, amely a népi állam megalakulásának 25. évfordulója jegyében zajlik majd. ZAMERCEV VEZÉRŐRNAGYNAK, a magyar főváros egykori szovjet parancsnokának, „Emlékek, arcok, Budapest” címmel jelent meg 200 oldalas visszaemlékezése a Zrínyi Kiadó gondozásában. DEBRECENBE, A NYÁRI EGYETEM ELŐADÁSAIRA huszonkét országból, 173 külföldi hallgató érkezett. Elsőként dr. Kádár László egyetemi tanár, a Kossuth Lajos Tudományegyetem földrajzi intézetének igazgatója beszélt Magyarország földrajzáról. NÉPMŰVELŐK, KULTÚROTTHONIGAZGATÓK, KÖNYVTÁROSOK részéről háromnapos továbbképzés kezdődött Eresztvényben. A megnyitó előadást Vonsik Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese tartotta. MEGVÉTELRE KERESÜNK: 2 db FK. 40/50—III. tip. vagy ezzel egyenértékű CENTRIFUGÁL SZIVATTYÚT forróvíz-szállításra Teljesítményigény: Q = 150 1/p vízszállítás H = 20 m emelőmagasság Ajánlatokat: Budapesti Bútoripari Vállalat beruházási osztálya, Budapest, VIII., Hutyra Ferenc u. 12. vagy 225-057 telefonszámra kérjük Ügyintéző: Bocsák Gábor KEDD A TV-BEN Aligha van olyan életút a világirodalomban, amely Hemingway-éhez foghatóan gazdag látványos eseményekben, háborús viszontagságokban, bikaviadalokban, vadászkalandokban, szerelmekben. Teli van emberi rejtélyekkel, máig is dilemma életrajzírói előtt, mikor játszott csupán különböző szerepeket, s mi volt valódi énje: a vakmerő kalandkereső ember, vagy a gátlásait kompenzáló. Novellái és regényei valósággal kínálják magukat a filmszalagnak, a dramatizálásnak, a képernyőnek. A rendezők és dramaturgok élnek is a lehetőségekkel. (A magyar tévének is, a Bérgyilkosok című Hemingwaynovella volt például az egyik legsikerültebb adaptációja.) Érthető tehát a várakozás az író 70. születésnapja alkalából készített Hemingway világa című műsor iránt. Az összeállítás azonban messze alatta marad a lehetőségeknek. Egy kissé elégikus és elvont leírást kapunk az író életútjáról, amit Tomanek Nándor enyhe mélabúval interpretál. Néhány sikerült részletet is hallhatunk Hemingway műveiből , s ezért érdemes megnézni a műsort. Bár meg kell mondanom: a két közepesre sikerült dramatizált novella nem az írói életmű legelső vonalából való, s az adaptáció sem sikerült igazán. Némi csalódást okoz tehát Hemingway kedvelőinek ez a ma esti tévéadás. Ami vigasztal: kitűnő színészeket láthatunk, s egy-egy pillanatra felvillan az igazi Hemingway arcéle is. N. S. L.