Magyar Hírlap, 1969. július (2. évfolyam, 179-209. szám)

1969-07-22 / 200. szám

Munkatársunk telefonjelentése: Ma este ünnepélyes eredményhirdetés a VI. moszkvai filmfesztiválon A fesztivál utolsó najidain bemutatott filmekről szólva, a dán Dzsessz-korszak című alkotás olyan volt, mint egy 1934-es magyar film. Máskülönben egy és három­negyedóráig alig történt benne valami. A nyugatnémet Egy heti haladék, az Edgar Wallace széria rendezőjének Alf­red Wohrernak 1969-ben készült krimije egy internátusban játszódott. A gyilkos­ról utóbb kiderült, hogy háborús bűnös tudós, aki húsz éve hamis papírokkal él. A rutinosan, néhol gusztustalanul bonyo­lított történet politikai mondanivalója azonban inkább dramaturgiai szükség­­szerűségnek, mint elvi állásfoglalásnak tekinthető. A premieren megjelent a film egyik főszereplője, a rendkívül nép­szerű Johhaim Fuhberger. A rokonszenves norvég Kiégett Föld című film a háború utolsó napjait ábrá­zolja, bemutatva néhány, a kitelepítés elől a hegyekbe menekült embernek, köztük egy megmentett szovjet hadi­fogolynak a sorsát. Visszatérve versenyfilmünkre, a Fa­lakra, a film fogadtatása — mint jelez­tem —, a vártnál jobb volt, bár az orosz­nyelvű felirat közel sem adta vissza a szöveg minden árnyalatát. A bemutató éjjelén követségünk adott fogadást, amelyen jelen voltak a külön­böző országok sajtótudósítói mellett a filmvilág ismert képviselői. A kitűnő hangulatú találkozó a hajnali órákban ért véget. Vasárnapi programként a delegációk hajókiránduláson vettek részt a Moszkva folyón. Hétfőn délelőtt a magyar delegáció jól sikerült sajtófogadást rendezett. Az al­kotókat és színészeket Újhelyi Szilárd filmfőigazgató mutatta be, majd Kovács András kapott szót, aki többek közt el­mondotta, hogy a Falak-at körülbelül 400 000 nézték meg eddig. Ez a szám nem hasonlítható össze a zenés vígjáté­kok iránt mutatkozó érdeklődéssel, de az is bizonyos, hogy a téma felkeltette bizonyos réteg érdeklődését s e közönség­nek is kell filmet készíteni. Újhelyi Szilárdtól a filmek létrejöt­tének mechanizmusát, a minisztérium szerepét kérdezték, majd azt kívánták tudni, hogyan vesz részt a magyar film­művészet, a mozi­hálózat, az 1970-es Le­­nin-ünnepségeken. — Részben koprodukciós alkotással — felelte —, amelyet Dokumentum Stú­diónk üzbég művészekkel közösen forgat, részint Lenin-filmek vetítésével. Délután még egy filmet (Észak csillaga alatt) és este a programtól eltérően egy második francia versenyfilmet vetítenek. A záróünnepségre és az ünnepélyes eredményhirdetésre ma este kerül sor. Ábel Péter ________KULTÚRA - MŰVÉSZ­ETI 1969. JÚLIUS 22. KEDD 9 A­t­t Lope de Vega a furfangos menyasszony 1 c/L gyulai Várszínházban. Lope de Vega, a spanyol színpadnak ez a babonásan megszállott alkimistája fel­fedezte, ha nem is az aranycsinálás, de mindenesetre a színműírás titkát, amely végül is megmérhetetlen mennyiségű aranytallért fiadzott számára. A recept valahogy ilyesféleképpen szól: végy egy csipetnyi spanyol álszemérmet, tégy hozzá egy merőkanál lovagias vir­tust, keverd ezt el az állandóan jelenlevő kotnyeles inas tréfáinak a fűszerével, vé­gül az egészet öntsd nyakon valamilyen fanyarul érzelmes szósszal, s íme máris tálalható a minden korban sikerrel ke­csegtető színházi mulatság. Rejtélyét ezzel talán meg is oldottuk. A titok birtokában könnyű volt neki. Ont­hatta a műveket megszámlálhatatlan mennyiségben, hogy ezzel alapos fejtörés­re késztesse az utókort, s alapot adjon a legkülönfélébb legendák szövögetésére. A legendák azonban foszlós históriák. Eltűnnek, átváltoznak az idők folyamán. De változatlanul fennmaradnak a művé­szi képzelőerő játékai, Lope de Vega szín­darabjai, melyek évszázadok óta állják a sarat, az idő vasfoga nem tudja őket ki­kezdeni. Bizonyság erre a gyulai Várszín­házban most bemutatott vígjátéka. Frissen, játékos incselkedéssel köszön­tött be a patinás falak közé, a csillagos égbolt sátra alá Lope de Vega, sikert, megérdemelt elismerést aratva. Igaz ugyan, hogy ehhez hozzájárult a tálalás is, a nagy kedvvel komédiázó színészek játéka és a játék lehetőségeit messzeme­nően kiaknázó rendezői munka. Giricz Mátyás, a rendező, szilaj eleven­séggel pergette a cselekményt, anélkül, hogy az egyes jelenetek egymásba botolva megtorpantak­ volna. Vidám játékosság, önfeledt derű ragadta magával a közönsé­get. A rendezés a vígjátéki ötletekkel sem bánt szűkmarkúan, de megóvta magát at­tól, hogy kardnyelő, tüzet okádó vásári komédiává fajuljon az egész. A díszlet­­tervezővel, Suki Antallal jól használta ki a várfalak természetes környezetét, a szín­helyek változtatása kellemes komédiázás­­ra adott alkalmat. A színészi alakítások közül az első he­lyen Rajz Jánosét kell említeni. Utánoz­hatatlan eredetiséggel keltette életre az aggastyánkor határát tapadó, de szívében változatlanul ifjontian lángoló Bernardo kapitányt. Magával ragadó színészegyéni­sége besugározta az egész dobogót, és ez a többiek játékára is előnyösen hatott vissza. Az előadás másik erőssége Tordy Géza volt, a talpraesett szolgalegény, Hernan­do szerepében. Játéka jóízűen és frissen hatott. Hasonlóképpen Pap Éváé is. A fur­fangos menyasszonyt csalfán megejtő női huncutkodással, bájos egyszerűséggel je­lenítette meg. Emellett különösen tetszett szép szövegmondása. S hadd jegyezzük meg a kifogástalan alakítások között Soós Editét. Kétes erkölcsű dámája egyszerre volt útszélien közönséges és légiesen fi­nomkodó. A férfi főszerepet játszó Szersén Gyula viszont többször kiesett a vígjáték ritmu­sából, alakítása olykor túlzásokba tévedt. Ezt éreztük Hegedűs Erzsinél is, aki Be­­lisát, az álszent özvegyet játszotta. És vé­gül méltássgtalaj­"-lenne nem említeni a többiek nevét is. Buday István, Székely Tamás, Gonda György, Csernák Árpád és Kovács Lajos szerepük szerint vették ki a részüket a kellemes­ estéből. Akárcsak Gyarmathy Ágnes, aki a festői jelmeze­ket tervezte. Mindent összevetve, A furfangos meny­asszony egyenletes, színvonalas előadás. Szombathelyi Ervin Szegedi Szabadtéri Játékok A Bahcsiszeráji szökőkutat mutatta be a kijevi együttes Éppen húsz évvel ezelőtt, 1949 nyarán mutatkozott be első ízben szovjet balett­­együttes hazánkban: a moszkvai Nagy Színház táncosai a budapesti VIT-en töb­bek közt a Bahcsiszeráji szökőkút III. felvonását táncolták. Azóta Operaházunk 1952-ben Aszafjev teljes balettjét bemu­tatta Zaharov koreográfiájában; reper­toárunk kedvelt darabja lett és számos szovjet és más vendégművésznek adott alkalmat magyarországi bemutatkozásra. Az Ukrán Állami Akadémiai Sevcsenko Opera- és Balettszínháznál ugyancsak Zaharov verziója honosodott meg, ame­lyet az 1950-es évek végén V. Vronszkij balettmester bizonyos fokig átdolgozott. Ezzel mutatkozott be a kijevi balettegyüt­tes most vasárnap este a szegedi szabad­téri játékok színpadán. A Zaharov—Vronszkij-féle verzió leg­szembetűnőbb jellegzetessége a drámai részek fokozatos hangulati előkészítése, majd tömörítése és hirtelen kirobbantása. Az üde színekben, lendületesen megkom­ponált kerti ünnepség végén a tatárok támadása, Mária apjának és kérőjének, Vaclavnak halála, Girej kán győzelme a lengyelek felett és egyben Mária szép­ségének és tisztaságának győzelme Girej kán felett drámai tempóban, monumen­tális rendezésben szinte másodpercek alatt pereg le. Sűrített feszültséget terem­tett a koreográfus-rendező a dráma má­sodik csúcspontjánál, amelyet a hárem érzéki légköre és Mária tisztasága közötti ellentét Zaréma belső vi­lágában készít elő. Ez ve­zet a Mária—Zaréma—Gi­rej hármas tragédiájának beteljesedéséhez, amikor Mária halálával Zaréma és Girej sorsa is megpecséte­lődik. Zarémára, mint a kán érzékiségének jelképére biz­tos halál vár, Girej­ben pe­dig megtörténik „egy vad lélek újjászületése a szere­lem magasztos érzésén ke­resztül”, ahogyan Belinszkij jellemezte Puskin poémájá­nak alapvető mondanivaló­ját. Ami az előadást illeti, a 120 tagú kijevi együttes számos emlékezetes jelenettel ajándékozta meg a Szegedi Szabadtéri Színpad közönségét, bár az előadás ren­dezésében apróbb bizonytalanságok is mutatkoztak (a világításnál és itt-ott a táncban is), ami nyilván a kevés próbá­nak és a színpad szokatlan voltának tu­lajdonítható. Emlékezni fogunk az I. fel­vonás impozáns és vidám kerti ünnepé­lyére, a IV. felvonás rabnőinek szépen szerkesztett hullámzó táncára, a tatár harcosok szilaj harci játékára. J. Jersova harmonikusan omló vona­lakkal rajzolta meg Mária alakját mind Vaclavval, mind Gir­ej­j­el való kettősében, és talán még líraibban a III. felvonás „emléktáncában”, amikor a múltból visz­­szaképzelt szerelmesével táncol önfeled­ten, míg a valóságra rádöbbenve össze nem omlik. Girej szerepének legtáncosabb részét, a „vonzás és taszítás” pas de deux-jét R. Kljavin­ plasztikus techniká­val, meggyőzően oldotta meg. A hajlé­kony testű A. Lagoda Zarémája széles érzelmi skálán alakult kedvenc hárem­hölgyből kegyvesztett és bosszúálló sze­relmessé. V. Nyekraszov lírai Vaclavja és N. Novikov dinamikus Nuralija is méltó sikert aratott. A. Volnenko díszletei közül, amelyek stílusosan alkalmazkodtak a szabadtéri kerethez, különösen Mária szobájának egyszerűsége és a vár fokának rusztikus formái tetszettek. Az epikus keret előjátékában és utó­játékában Guriljov Puskin szavaira kom­ponált románcát Szemenyenko fiatalon csengő hangja adta elő. A MÁV Szimfo­nikus Zenekart Sz. Turcsak lendületesen, drámai erővel vezényelte. Dienes Gedeon * A kijevi vendégművészek a nagy sikerű szegedi előadás után hétfőn Budapestre érkeztek, s megkezdték a próbákat a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Szombaton adják elő Arif Melikov Le­genda a szerelemről című háromfelvo­­násos balettjét. (Vincze Lajos rajza) «■ fM BH m lm ;»i»l £ H­³ y ' VvJI KOSSUTH KIÁLTVÁNYAIT rejtette templomának toronygombjába a szeren­csi segédlelkész, Gulovitz Antal. Az érté­kes dokumentumokhoz saját feljegyzé­seit is mellékelte, amelyek szerint „1855 őszelő hava 23-án” rejtette az iratokat e különleges helyre, nehogy megtalálják az akkor egyre sűrűbbé váló házkutatások alkalmával. A lelet, amely a gomb reno­válásakor került elő, a szerencsi mú­zeumba került. SZOMBATHELYEN AZ EÖLEY-HÁ­­ZAT több mint egymillió forintos költ­séggel újították fel. Itt kap otthont 1970. április 4-től a Vas megye munkás­­mozgalmát bemutató múzeum. A mú­zeumban időszakos kiállítások rendezé­sére is sor kerül. Elsőként Lenin szüle­tésének 100. évfordulójára készítenek reprezentatív bemutatót. A VILÁG KÜLÖNBÖZŐ TÁJAIN ÉLŐ LENGYEL EGYÜTTESEK fesztiválja Rzeszówban került megrendezésre. Idén 18 országból vesznek részt a találkozón, amely a népi állam megalakulásának 25. évfordulója jegyében zajlik majd. ZAMERCEV VEZÉRŐRNAGYNAK, a magyar főváros egykori szovjet parancs­nokának, „Emlékek, arcok, Budapest” címmel jelent meg 200 oldalas visszaem­lékezése a Zrínyi Kiadó gondozásában. DEBRECENBE, A NYÁRI EGYETEM ELŐADÁSAIRA huszonkét országból, 173 külföldi hallgató érkezett. Elsőként dr. Kádár László egyetemi tanár, a Kossuth Lajos Tudományegyetem föld­rajzi intézetének igazgatója beszélt Ma­gyarország földrajzáról. NÉPMŰVELŐK, KULTÚROTTHON­­IGAZGATÓK, KÖNYVTÁROSOK részé­ről háromnapos továbbképzés kezdődött Eresztvényben. A megnyitó előadást Von­­sik Gyula, az MSZMP Központi Bizottsá­gának osztályvezető-helyettese tartotta. MEGVÉTELRE KERESÜNK: 2 db FK. 40/50—III. tip. vagy ezzel egyenértékű CENTRIFUGÁL SZIVATTYÚT forróvíz-szállításra Teljesítményigény: Q = 150 1/p vízszállítás H = 20 m emelőmagasság Ajánlatokat: Budapesti Bútoripari Vállalat beruházási osztálya, Budapest, VIII., Hutyra Ferenc u. 12. vagy 225-057 telefonszámra kérjük Ügyintéző: Bocsák Gábor KEDD A TV-BEN Aligha van olyan életút a világiro­dalomban, amely Hemingway-éhez foghatóan gazdag látványos esemé­nyekben, háborús viszontagságokban, bikaviadalokban, vadászkalandokban, szerelmekben. Teli van emberi rejté­lyekkel, máig is dilemma életrajzírói előtt, mikor játszott csupán különböző szerepeket, s mi volt valódi énje: a vak­merő kalandkereső ember, vagy a gátlá­sait kompenzáló. Novellái és regényei valósággal kínálják magukat a filmsza­lagnak, a dramatizálásnak, a képernyő­nek. A rendezők és dramaturgok élnek is a lehetőségekkel. (A magyar tévének is, a Bérgyilkosok című Hemingway­­novella volt például az egyik legsikerül­tebb adaptációja.) Érthető tehát a várakozás az író 70. születésnapja alkalából készített He­mingway világa című műsor iránt. Az összeállítás azonban messze alatta marad a lehetőségeknek. Egy kissé elégikus és elvont leírást kapunk az író életútjáról, amit Tomanek Nándor enyhe mélabúval interpretál. Néhány sikerült részletet is hallhatunk Hemingway műveiből , s ezért érdemes megnézni a műsort. Bár meg kell mondanom: a két közepesre si­került dramatizált novella nem az írói életmű legelső vonalából való, s az adap­táció sem sikerült igazán. Némi csaló­dást okoz tehát Hemingway kedvelőinek ez a ma esti tévéadás. Ami vigasztal: ki­tűnő színészeket láthatunk, s egy-egy pil­lanatra felvillan az igazi Hemingway arcéle is. N. S. L.

Next