Magyar Hírlap, 1969. augusztus (2. évfolyam, 210-240. szám)

1969-08-28 / 237. szám

XVI Magyar Hírlap KULTÚRA - MŰVÉSZET 1969. AUGUSZTUS 28. CSÜTÖRTÖK 7 Szépítés nélkül A nyári népművelői tanfolyamok mérlege Befejeződtek a nyári népművelő tanfolyamok. A tapasztalatokról Bodnár Istvántól, a Népművelési Intézet osztály­­vezetőjétől érdeklődtünk.­­ Több száz pedagógus és fő foglalko­zású népművelő vett részt a beszámoló­kon, vitákon. Az érdeklődésre mi sem jellemzőbb, mint hogy a hallgatóság je­lentős része szabadságát fordította a tan­folyamra. Idén is, akárcsak a korábbi években, szakelméleti kérdésekről, mód­szertani tapasztalatokról és az elkövetke­ző feladatokról esett szó. A mostani tan­folyam azonban téma dolgában gazda­gabbnak bizonyult az eddigieknél: or­szágszerte felszabadulásunk 25. évfordu­lójára készülünk s ez nagy feladatot ró a népművelésre is. — Hogyan kapcsolódnak a városi és falusi népművelők ebbe a munkába? — A felkészítő tanácskozások három gondolat jegyében folytak: a népművelők ismertessék a felszabadulást megelőző és követő évek történetét, problémáit a fia­talokkal, akik akkor még nem éltek; a műkedvelő együttesek ilyen témájú elő­adással segítsék az ünnepi hangulat meg­teremtését és az érzelmi nevelést; végül mindenütt ügyeljenek arra, hogy a meg­emlékezések, előadások ne kampánysze­rűen jelentkezzenek. A megemlékezések sorozatában nagy szerepet kapnak a hely­­történeti kiállítások. Törekvésünk az, hogy mindenütt gyűjtsék össze a helység felszabadulási emlékeit, és tablókon, ki­állításokon bocsássák a közönség elé. Nyamán ez a probléma is szóba került. Mi­lyen eredménnyel? — A klubkönyvtáraknak az lenne a célja, hogy bensőséges hangulatú közös­séget toborozzanak maguk köré, amelyek­ben lemezt hallgathatnak, könyvet, folyó­iratokat olvashatnak, vitákat rendezhet­nek a klubtagok. Sok helyütt azonban túl korán, az anyagi feltételek biztosítása előtt alakítanak ki klubkönyvtárakat, és így nem tudják eltartani őket. Ezek a kis intézmények a művelődési otthon szere­pét kénytelenek vállalni, hogy bevételre tegyenek szert, és egyáltalán létezni tud­janak. Pedig nem ez a cél, ez inkább gátolja a klubkönyvtármozgalom fejlő­dését. Ahol tehát nem tudják üzemeltet­ni, ne keltsék életre csupán abból a meg­gondolásból, hogy kipipálhatnak egy té­telt a népművelési feladatok közül. Szükségesek, hasznosak ezek a nyári népművelői tanfolyamok. Érdemes odafi­gyelni rájuk. Esztergomi László Fiatalok és ellentmondások —• Ez a munka nemegyszer meglehető­sen bonyolult, hiszen a felszabadulás óta megtett út nem volt mentes az ellent­mondásoktól. — Igen, ezek az ellentmondások a nyári tanfolyamon is szót kaptak. Mohá­cson például valaki felvetette, hogy nehéz helyzetben vannak, mert a városban több olyan személy, él, aki a felszabadulás idején és még utána is fontos munkát végzett, vezető szerepet töltött be, de ké­sőbb szereplése elvesztette pozitív tartal­mát, esetleg éppenséggel negatívra válto­zott. Mi legyen a teendő? — kérdezték. Meghamisítsák az eseményeket és a hely­­történeti kiállításon ne szerepeltessék ezeket az embereket, a történetek kendő­zésével csak a „dicső múlt” kapjon he­lyet? A válaszunk egyértelmű: nincs he­lye történelemhamisításnak. De központi­lag sem szeretnénk eldönteni a helységek sajátos belső vitáját. Ezért a népművelési intézmények keressék fel az ünnepségek forgatókönyvével, kiállításaik tervezetével a helyi, illetve megyei állami és pártszer­vezeteket, és közösen határozzanak.­­ Kisvárdán az egyik népművelő meg­kérdezte, felhasználhatják-e a fiatalokat a helytörténeti kutatásokban. Attól tar­tott, hogy a politikailag kevésbé felké­szült fiatalok nem igazodnak el az ese­ményeken — különösképpen az említett ellentmondásos korszakon —, és ilyen vagy olyan irányban eltorzul a kialakuló kép. A vita során megszületett a döntés: szabad, sőt kell, hogy a fiatalok részt ve­gyenek ebben a munkában. De irányítsák őket. És ha összeszállításaikon, rablóik szellemén változtatni kell, ez ne egysze­rűen utasításokkal történjék. A szakem­berek üljenek le velük,­ végezzenek ne­velőmunkát és a felvilágosítás eszközével éljenek, így nem éri törés a fiatalok lel­kesedését Helytörténeti szakkörök — Szó esett a helytörténeti szakkörök­nek a felkészülésben és a kiállítások ren­dezésében betöltött szerepéről. Ezek a szakkörök az utóbbi egy-két évben kezd­tek igazán pezsgő életet. Minek köszön­hető a fejlődés? — Egy példa. Gyulaváron egy lelkes pedagógus összegyűjtött rokonságától nyolc-tíz, sajátos technikával készült szőttest, néhány képművészeti értékű esz­közt, és egy kis kiállítást rendezett. Rö­vid idő múltán egymásnak adták az em­berek a kilincset, hozták a szebbnél szebb faragásokat, hímzett vásznakat, kerá­miákat. Az emberek általában szeretik lakóhelyüket, s ha felkeltik bennük az egészséges lokálpatriotizmust, szívesen tesznek is valamit érte. Ezt felismerve, az elmúlt években a népművelési intézmé­nyek segítették a folyamatot, helytörté­neti szakköröket szerveztek, és sok he­lyen egész komoly helytörténeti múzeum vagy kisebb kiállítás látható. Jelentős se­­­gítséget, gazdag anyagot adhatnak ezek a gyűjtemények a helység felszabadulását bemutató kiállításhoz. _ Országszerte nagy vitát vitt ki a klubkönyvtárak helyzete. A nyári tanfo­ Nyelvtudományi konferencia A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete és a Nyelv­tudományi Társaság szeptember 2-től 4-ig nagyszabású névtudományi konfe­­­­renciát rendez a Közalkalmazottak Szak­­szervezetének székházában. (Bpest, VIII., Puskin utca 4.). A konferenciának, amelyen jeles kül­földi tudósok is részt vesznek, célja, hogy összegezze névtudományunk ered­ményeit, kitűzze feladatait és támogas­sa az országszerte fellendülő földrajzi név- és személynévgyűjtést A háromnapos tanácskozás előadói foglalkoznak többek között az európai névtudomány fontosabb eredményeivel, a név- és nyelvtudomány, továbbá a személynévkutatás és a történettudo­mány viszonyában az írói névadással. Premier ma: Változatos témák, mérsékelt filmek Férfibeszélgetés A hét három filmjéből az amerikai Es­tély habfürdővel már szerepelt a kert­mozik műsorán, s ebből az alkalomból írtunk már róla. A két másik újdonság: egy lengyel és egy szovjet alkotás. Mind­kettő eléggé gyenge mű. A moszkvai Gorkij stúdió — az ifjú­sági témák műhe­lye — készítette ezt a napjainkban ját­szódó életképet. Forgatókönyvírója nem más, mint Valentyin Jezsov, a Ballada a katonáról szerzője, de a rendező Igor Satrov invencióban, képességben messze elmarad Jezsov korábbi alkotópartnerétől, Grigorij Csuhrajtól. Az ötlet önmagában nem elég, így le­hetne leginkább jellemezni a Férfibeszél­getés legfőbb hibáját. Több szovjet film­nél megfigyelhető már az a furcsa ket­tősség, hogy a korábbi időkhöz képest élesedett a kritikai hang, olyan problé­mákról szólnak, olyan jelenségeket mu­tatnak be, amely néhány esztendővel ez­előtt még elképzelhetetlen volt, de az ábrázolásmód nem tudott megújulni. A stílus nem modern, s még mindig túlter­jeng a pátosz. A probléma pedig megérdemelne egy jó filmet. Gyermekhősét, a tíz-egynéhány esztendős Szását édesapja még nem tartja eléggé felnőttnek. A férfibeszélgetés el­marad, s bár mindenki tudja a házban, egyedül a fiú nem sejti, hogy édesanyja nem kiküldetésben van, hanem elhagyta őket szerelme kedvéért. A naiv, leegyszerűsítő gyermeki gon­dolkodásmód és a felnőttek világának ösz­­szeütközése — igazi dráma, de nem így ahogy Satrov, a rendező felrajzolja. A vázlatosan odavetett helyzetek, a min­dennapi gondok, a jól kiválasztott gyer­mekfigurák nem állnak végül össze egy­séges egésszé. A szólamok, a didaktika pedig — túladagolva — éppen ellenkező hatást vált ki. A kedves gyermekszereplőkön (N. Ja-" ~ J . Minthogy Ke/fé/y a stadionban a kémia­----------------------------------------Í mek divat­ját éljük, ezúttal lengyel barátaink szol­gálnak vele. Mielőtt a történet megkez­dődne (vagyis az úgynevezett főcím előtt) már egy halott fogadja a nézőt Ez a bűn­tény indítja a cselekménysort és a tör­ténet az elhárítószervek mindennapi mun­kájába enged bepillantást Waldemar Podgorski rendező és Hen­ryk Kawka valamint Maria Struzynski forgatókönyvírók kellő önmérséklettel, szolidan ábrázolják a históriát A hang­súlyt inkább a kémek leleplezésének technikájára, a sokoldalú, összefogott, különböző irányú tevékenységre, a logika alkalmazására és a bűnügyi technika le­hetőségeire helyezték. Nem James Bond-történet ez, még any­­nyira sem, hogy a szokástól eltérően a filmnek szerelmi vonala sincs. Az utolsó perceket kivéve hőseink az öklüket sem használják. Igaz ettől még a produkció művészi színvonala nem nagyon emel­kedik. Színészi alakítások nincsenek. Ki-ki megteszi a magáét Éppenséggel meg le­het nézni. Ábel Péter Kontor és A. Kavalerov) kívül a felnőt­teknek nem jut igazán hálás feladat A sokoldalú Vaszilij Suksin (író, rendező, színész egy személyben), aki Szása édes­apját személyesíti meg, inkább illusztrál­ni, mint átélni kénytelen. \| Ob) / / r -v A magyar szinkron közepes.'x -rí 1 ( W 0 Világnézetünk alapjai Új tantárgy a középiskolák negyedik osztályában A középiskolák negyedik osztályaiban — mint ismeretes —­ fokozatosan beveze­tik a világnézetünk alapjai című tan­tárgy oktatását. Amint a Művelődésügyi Minisztérium közoktatási főosztályán el­mondták: az 1969—70-es tanévben a kö­zépiskolák már mintegy 500 negyedik osztályában tanítják a világnézetünk alapjait, körülbelül 20 000 diáknak. A cél az, hogy a fiatalok jól, megbízhatóan eligazodjanak korunk bonyolult világ­nézeti, politikai és gazdasági kérdései­ben. Az új tárgyat két tantervi változat szerint, az előző években is alkalmazott tankönyvből és egy kísérleti jegyzet fel­­használásával oktatják. Tekintettel arra, hogy a világnézetünk alapjai esetében hagyományok nélküli tantárgyról van szó, a tananyag kialakí­tása körültekintő, s viszonylag hosszabb ideig tartó kísérletet igényel. Ezért a végleges tantervet, tananyagot a több éves kísérleti tapasztalatok birtokában készí­tik majd el. Előreláthatólag az 1971— 72-es iskolaévre lesz olyan végleges tan­terv és tankönyv, amelyet már valameny­­nyi középiskolában bevezetnek. Lánchídi oroszlánok „apja" Százötven évvel ezelőtt, 1819. augusztusában szüle­tett Lőcsén Marschalkó Já­nos, a XIX. század közepé­nek egyik legjobban foglal­koztatott díszítő-szobrász­művésze. Nevét alig ismeri már valaki, pedig négy műve úgy hozzátartozik Budapest képéhez, akár a budai Vár vagy az Ország­ház, ő mintázta a Lánchíd négy oroszlánját. 1847-ben kapta a megbí­zást, hogy a készülő híd kapuőreiként két-két orosz­lánt készítsen. Marschalkó évekig dolgozott a szobro­kon, amelyek megalkotása az akkori évek legnagyobb szobrászati , közmunkája volt. Végül is az oroszlá­nokat csak 1852-ben állítot­ták fel — pontosabban fek­tették le. A felavatás ünnepségeit a hagyomány szerint — Tóth Béla Anekdotakincse is megemlékezik róla — ün­­neprontó suszterinas zavar­ta meg. Egy Frick Jakab nevű kisinas, (aki külön­ben 1897-ben halt meg Szé­kesfehérvárott) felkiáltott az ünneplők tömegében: „Nem érnek ezek az orosz­lánok annyit sem, mint a macska, hiszen nincs nyel­vük!’­’ Az oroszlánoknak — mint az ünneplő ezrek meg­állapították, s azóta is bár­ki megnézheti — valóban nincs nyelvük. Az eset nagy port vert fel, újságcikkek és művészek sokat bosszan­tották Marschalkót ezzel a történettel. Híre kelt, hogy a szobrász szégyenében a Dunába ugrott. Esze ágá­ban sem volt. Fogadást ajánlott, hogy a hasonló helyzetben fekvő oroszlán nyelve nem látható. A foga­dás eldöntésére egy cirku­szi oroszlánt mutattak be a sajtó képviselőinek. Mar­­schalkónak lett igaza, az oroszlánnak ebben a test­helyzetben „nincs nyelve”. Hogy a lánchídi oroszlán­­nak monumentalitása, szép­sége, vagy ez az anekdota tette-e népszerűvé Mar­schalkót, nem lehet megál­lapítani, de bizonyos, hogy a múlt század díszítőszob­rászai között a legelső sor­ban állt, és állandóan újabb és újabb megbízásokat ka­pott. A budapesti Vigadó tetején álló szobrok közül a Költészet, Kereskedelem, Földművelés c. szobrokat ő készítette és a nagyterem oszlopainak díszítését is ő vállalta. A Magyar Tudo­mányos Akadémia előcsar­nokában az oszlopok lába­zata és fejdísze Marschalkó munkája, ezenkívül a könyvtárban levő Teleki­táblát, amely a könyvtárat megalapító Teleki-család emlékét őrzi, szintén a művész készítette. Nemcsak Budapesten dol­gozott a kitűnő szobrász, hanem vidéken is. A kassai dóm részére több szobrot készített, és az ő művei vol­tak a debreceni Csokonai Színház homlokzatát díszítő szobrok is: Petőfi Sándor, Kazinczy Ferenc, Vörös­marty Mihály, Csokonai Vi­téz Mihály, Kölcsey Ferenc és Kisfaludy Károly portréi, ezenkívül a párkányzat fe­lett a Népdal és a Költészet allegorikus figurái. A szín­ház legutóbbi restaurációja alkalmával a homokkőből készült és megrongálódott portrészobrokat nem he­lyezték vissza az épületre, hanem a Déri Múzeumban őrzik őket; csak a két alle­gorikus szobor került visz­­sza eredeti helyére. Debre­cenben még egy alkotás őr­zi Marschalkó nevét, a lánchídiakhoz hasonlóan szintén oroszlán, a honvéd­temetőben száz éve felállí­tott honvédsíremlék. Az elfelejtett Marschalkó szobrait hiába keressük mú­zeumokban (csak a Fővá­rosi Történeti Múzeumban található egy kis, Flórát áb­rázoló terrakotta szobrocs­kája), hiszen főleg díszítő­szobrász volt. Mint ilyen azonban együtt dolgozott Ybl Miklóssal, Lotz Károly­­lyal, Feszi Frigyessel, része volt a hagyományos város­képek kialakulásában. 1877. szeptember 12-én, Budapes­ten halt meg. Radó István A reklám és a népművelés Tatán az új megyei művelődési köz­pontban tegnap megkezdődött a Komá­rom megyei főhivatású népművelők to­vábbképzése. Az aktuális művelődéspoli­tikai kérdéseken kívül megvitatják a szakszervezeti kulturális munka tenni­valóit is. Egy korábbi ellenőrzés azt mutatta, hogy a megye 102 művelődési háza kö­zül csupán 42 felelt meg az új, maga­sabb követelményeknek. Most megvizs­gálják, megjavult-e munkájuk, és hogyan lehetne a többi kulturális intézményben is olyan körülményeket teremteni, hogy mielőbb megfeleljenek a korszerű maga­sabb nívónak. Különösen érdekesnek ígérkezik e to­vábbképző tanfolyamon az az előadás és vita, amely a propagandának és a rek­lámnak a népművelésben betöltött szere­pével foglalkozik. Szeptember közepén kezdődik az új operai évad A Magyar Állami Operaház próbater­meiben szeptember 1-én kezdődik a munka, majd 13-án tartják a társulati ülést. Még aznap este az Operaházban Bartók három színpadi művével, a Kék­szakállú herceg várával, a Fából fara­gott királyfival és a Csodálatos man­darinnal, az Erkel Színházban pedig a Bánk bán előadásával kezdődik az új operai évad. Már a szezon első hónapjában két hí­res vendégművészt hallhatnak a buda­pesti operabarátok. Nicolai Gedda, az orosz származású svéd művész szep­tember 19-én mutatkozik be az Opera­házban; a Faust címszerepét énekli, 23- án pedig a mantuai herceget alakítja Verdi Rigoletto című dalművében. A má­sik vendég, Renata Scotto szeptember 24- én a Travita címszerepét, 28-án pe­dig Mimit énekli a Bohéméletben, az Er­kel Színház előadásain. I K­RÓNIKA A SZOLNOKI SZIGLIGETI SZÍN­HÁZBAN szerdán megkezdődött az új évad első bemutató darabjának olvasó­próbája. Az október 3-i premieren Jókai Anna: Fejünk felől a tetőt című színjáté­kot adják elő. Az új évad műsorában egyébként tíz bemutató szerepel. KÖZPONTI MŰVÉSZEGYÜTTES ala­kult Szolnokon. A 180 tagú együttest a Ságvári Endre megyei művelődési ház szimfonikus zenekara, az Irisz Kodály­­kórus, a Tisza táncegyüttes és népi zenekara, valamint a művelődési ház irodalmm­i színpada alkotja. A MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ ba­lettegyüttese Lukács Miklós igazgató vezetésével szerdán reggel a Ferihegyi repülőtérről két különgéppel Libanonba utazott. A 220 tagú társulat részt vesz a baalbaki fesztiválon.

Next