Magyar Hírlap, 1969. augusztus (2. évfolyam, 210-240. szám)
1969-08-28 / 237. szám
XVI Magyar Hírlap KULTÚRA - MŰVÉSZET 1969. AUGUSZTUS 28. CSÜTÖRTÖK 7 Szépítés nélkül A nyári népművelői tanfolyamok mérlege Befejeződtek a nyári népművelő tanfolyamok. A tapasztalatokról Bodnár Istvántól, a Népművelési Intézet osztályvezetőjétől érdeklődtünk. Több száz pedagógus és fő foglalkozású népművelő vett részt a beszámolókon, vitákon. Az érdeklődésre mi sem jellemzőbb, mint hogy a hallgatóság jelentős része szabadságát fordította a tanfolyamra. Idén is, akárcsak a korábbi években, szakelméleti kérdésekről, módszertani tapasztalatokról és az elkövetkező feladatokról esett szó. A mostani tanfolyam azonban téma dolgában gazdagabbnak bizonyult az eddigieknél: országszerte felszabadulásunk 25. évfordulójára készülünk s ez nagy feladatot ró a népművelésre is. — Hogyan kapcsolódnak a városi és falusi népművelők ebbe a munkába? — A felkészítő tanácskozások három gondolat jegyében folytak: a népművelők ismertessék a felszabadulást megelőző és követő évek történetét, problémáit a fiatalokkal, akik akkor még nem éltek; a műkedvelő együttesek ilyen témájú előadással segítsék az ünnepi hangulat megteremtését és az érzelmi nevelést; végül mindenütt ügyeljenek arra, hogy a megemlékezések, előadások ne kampányszerűen jelentkezzenek. A megemlékezések sorozatában nagy szerepet kapnak a helytörténeti kiállítások. Törekvésünk az, hogy mindenütt gyűjtsék össze a helység felszabadulási emlékeit, és tablókon, kiállításokon bocsássák a közönség elé. Nyamán ez a probléma is szóba került. Milyen eredménnyel? — A klubkönyvtáraknak az lenne a célja, hogy bensőséges hangulatú közösséget toborozzanak maguk köré, amelyekben lemezt hallgathatnak, könyvet, folyóiratokat olvashatnak, vitákat rendezhetnek a klubtagok. Sok helyütt azonban túl korán, az anyagi feltételek biztosítása előtt alakítanak ki klubkönyvtárakat, és így nem tudják eltartani őket. Ezek a kis intézmények a művelődési otthon szerepét kénytelenek vállalni, hogy bevételre tegyenek szert, és egyáltalán létezni tudjanak. Pedig nem ez a cél, ez inkább gátolja a klubkönyvtármozgalom fejlődését. Ahol tehát nem tudják üzemeltetni, ne keltsék életre csupán abból a meggondolásból, hogy kipipálhatnak egy tételt a népművelési feladatok közül. Szükségesek, hasznosak ezek a nyári népművelői tanfolyamok. Érdemes odafigyelni rájuk. Esztergomi László Fiatalok és ellentmondások —• Ez a munka nemegyszer meglehetősen bonyolult, hiszen a felszabadulás óta megtett út nem volt mentes az ellentmondásoktól. — Igen, ezek az ellentmondások a nyári tanfolyamon is szót kaptak. Mohácson például valaki felvetette, hogy nehéz helyzetben vannak, mert a városban több olyan személy, él, aki a felszabadulás idején és még utána is fontos munkát végzett, vezető szerepet töltött be, de később szereplése elvesztette pozitív tartalmát, esetleg éppenséggel negatívra változott. Mi legyen a teendő? — kérdezték. Meghamisítsák az eseményeket és a helytörténeti kiállításon ne szerepeltessék ezeket az embereket, a történetek kendőzésével csak a „dicső múlt” kapjon helyet? A válaszunk egyértelmű: nincs helye történelemhamisításnak. De központilag sem szeretnénk eldönteni a helységek sajátos belső vitáját. Ezért a népművelési intézmények keressék fel az ünnepségek forgatókönyvével, kiállításaik tervezetével a helyi, illetve megyei állami és pártszervezeteket, és közösen határozzanak. Kisvárdán az egyik népművelő megkérdezte, felhasználhatják-e a fiatalokat a helytörténeti kutatásokban. Attól tartott, hogy a politikailag kevésbé felkészült fiatalok nem igazodnak el az eseményeken — különösképpen az említett ellentmondásos korszakon —, és ilyen vagy olyan irányban eltorzul a kialakuló kép. A vita során megszületett a döntés: szabad, sőt kell, hogy a fiatalok részt vegyenek ebben a munkában. De irányítsák őket. És ha összeszállításaikon, rablóik szellemén változtatni kell, ez ne egyszerűen utasításokkal történjék. A szakemberek üljenek le velük, végezzenek nevelőmunkát és a felvilágosítás eszközével éljenek, így nem éri törés a fiatalok lelkesedését Helytörténeti szakkörök — Szó esett a helytörténeti szakköröknek a felkészülésben és a kiállítások rendezésében betöltött szerepéről. Ezek a szakkörök az utóbbi egy-két évben kezdtek igazán pezsgő életet. Minek köszönhető a fejlődés? — Egy példa. Gyulaváron egy lelkes pedagógus összegyűjtött rokonságától nyolc-tíz, sajátos technikával készült szőttest, néhány képművészeti értékű eszközt, és egy kis kiállítást rendezett. Rövid idő múltán egymásnak adták az emberek a kilincset, hozták a szebbnél szebb faragásokat, hímzett vásznakat, kerámiákat. Az emberek általában szeretik lakóhelyüket, s ha felkeltik bennük az egészséges lokálpatriotizmust, szívesen tesznek is valamit érte. Ezt felismerve, az elmúlt években a népművelési intézmények segítették a folyamatot, helytörténeti szakköröket szerveztek, és sok helyen egész komoly helytörténeti múzeum vagy kisebb kiállítás látható. Jelentős segítséget, gazdag anyagot adhatnak ezek a gyűjtemények a helység felszabadulását bemutató kiállításhoz. _ Országszerte nagy vitát vitt ki a klubkönyvtárak helyzete. A nyári tanfo Nyelvtudományi konferencia A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete és a Nyelvtudományi Társaság szeptember 2-től 4-ig nagyszabású névtudományi konferenciát rendez a Közalkalmazottak Szakszervezetének székházában. (Bpest, VIII., Puskin utca 4.). A konferenciának, amelyen jeles külföldi tudósok is részt vesznek, célja, hogy összegezze névtudományunk eredményeit, kitűzze feladatait és támogassa az országszerte fellendülő földrajzi név- és személynévgyűjtést A háromnapos tanácskozás előadói foglalkoznak többek között az európai névtudomány fontosabb eredményeivel, a név- és nyelvtudomány, továbbá a személynévkutatás és a történettudomány viszonyában az írói névadással. Premier ma: Változatos témák, mérsékelt filmek Férfibeszélgetés A hét három filmjéből az amerikai Estély habfürdővel már szerepelt a kertmozik műsorán, s ebből az alkalomból írtunk már róla. A két másik újdonság: egy lengyel és egy szovjet alkotás. Mindkettő eléggé gyenge mű. A moszkvai Gorkij stúdió — az ifjúsági témák műhelye — készítette ezt a napjainkban játszódó életképet. Forgatókönyvírója nem más, mint Valentyin Jezsov, a Ballada a katonáról szerzője, de a rendező Igor Satrov invencióban, képességben messze elmarad Jezsov korábbi alkotópartnerétől, Grigorij Csuhrajtól. Az ötlet önmagában nem elég, így lehetne leginkább jellemezni a Férfibeszélgetés legfőbb hibáját. Több szovjet filmnél megfigyelhető már az a furcsa kettősség, hogy a korábbi időkhöz képest élesedett a kritikai hang, olyan problémákról szólnak, olyan jelenségeket mutatnak be, amely néhány esztendővel ezelőtt még elképzelhetetlen volt, de az ábrázolásmód nem tudott megújulni. A stílus nem modern, s még mindig túlterjeng a pátosz. A probléma pedig megérdemelne egy jó filmet. Gyermekhősét, a tíz-egynéhány esztendős Szását édesapja még nem tartja eléggé felnőttnek. A férfibeszélgetés elmarad, s bár mindenki tudja a házban, egyedül a fiú nem sejti, hogy édesanyja nem kiküldetésben van, hanem elhagyta őket szerelme kedvéért. A naiv, leegyszerűsítő gyermeki gondolkodásmód és a felnőttek világának öszszeütközése — igazi dráma, de nem így ahogy Satrov, a rendező felrajzolja. A vázlatosan odavetett helyzetek, a mindennapi gondok, a jól kiválasztott gyermekfigurák nem állnak végül össze egységes egésszé. A szólamok, a didaktika pedig — túladagolva — éppen ellenkező hatást vált ki. A kedves gyermekszereplőkön (N. Ja-" ~ J . Minthogy Ke/fé/y a stadionban a kémia----------------------------------------Í mek divatját éljük, ezúttal lengyel barátaink szolgálnak vele. Mielőtt a történet megkezdődne (vagyis az úgynevezett főcím előtt) már egy halott fogadja a nézőt Ez a bűntény indítja a cselekménysort és a történet az elhárítószervek mindennapi munkájába enged bepillantást Waldemar Podgorski rendező és Henryk Kawka valamint Maria Struzynski forgatókönyvírók kellő önmérséklettel, szolidan ábrázolják a históriát A hangsúlyt inkább a kémek leleplezésének technikájára, a sokoldalú, összefogott, különböző irányú tevékenységre, a logika alkalmazására és a bűnügyi technika lehetőségeire helyezték. Nem James Bond-történet ez, még anynyira sem, hogy a szokástól eltérően a filmnek szerelmi vonala sincs. Az utolsó perceket kivéve hőseink az öklüket sem használják. Igaz ettől még a produkció művészi színvonala nem nagyon emelkedik. Színészi alakítások nincsenek. Ki-ki megteszi a magáét Éppenséggel meg lehet nézni. Ábel Péter Kontor és A. Kavalerov) kívül a felnőtteknek nem jut igazán hálás feladat A sokoldalú Vaszilij Suksin (író, rendező, színész egy személyben), aki Szása édesapját személyesíti meg, inkább illusztrálni, mint átélni kénytelen. \| Ob) / / r -v A magyar szinkron közepes.'x -rí 1 ( W 0 Világnézetünk alapjai Új tantárgy a középiskolák negyedik osztályában A középiskolák negyedik osztályaiban — mint ismeretes — fokozatosan bevezetik a világnézetünk alapjai című tantárgy oktatását. Amint a Művelődésügyi Minisztérium közoktatási főosztályán elmondták: az 1969—70-es tanévben a középiskolák már mintegy 500 negyedik osztályában tanítják a világnézetünk alapjait, körülbelül 20 000 diáknak. A cél az, hogy a fiatalok jól, megbízhatóan eligazodjanak korunk bonyolult világnézeti, politikai és gazdasági kérdéseiben. Az új tárgyat két tantervi változat szerint, az előző években is alkalmazott tankönyvből és egy kísérleti jegyzet felhasználásával oktatják. Tekintettel arra, hogy a világnézetünk alapjai esetében hagyományok nélküli tantárgyról van szó, a tananyag kialakítása körültekintő, s viszonylag hosszabb ideig tartó kísérletet igényel. Ezért a végleges tantervet, tananyagot a több éves kísérleti tapasztalatok birtokában készítik majd el. Előreláthatólag az 1971— 72-es iskolaévre lesz olyan végleges tanterv és tankönyv, amelyet már valamenynyi középiskolában bevezetnek. Lánchídi oroszlánok „apja" Százötven évvel ezelőtt, 1819. augusztusában született Lőcsén Marschalkó János, a XIX. század közepének egyik legjobban foglalkoztatott díszítő-szobrászművésze. Nevét alig ismeri már valaki, pedig négy műve úgy hozzátartozik Budapest képéhez, akár a budai Vár vagy az Országház, ő mintázta a Lánchíd négy oroszlánját. 1847-ben kapta a megbízást, hogy a készülő híd kapuőreiként két-két oroszlánt készítsen. Marschalkó évekig dolgozott a szobrokon, amelyek megalkotása az akkori évek legnagyobb szobrászati , közmunkája volt. Végül is az oroszlánokat csak 1852-ben állították fel — pontosabban fektették le. A felavatás ünnepségeit a hagyomány szerint — Tóth Béla Anekdotakincse is megemlékezik róla — ünneprontó suszterinas zavarta meg. Egy Frick Jakab nevű kisinas, (aki különben 1897-ben halt meg Székesfehérvárott) felkiáltott az ünneplők tömegében: „Nem érnek ezek az oroszlánok annyit sem, mint a macska, hiszen nincs nyelvük!’’ Az oroszlánoknak — mint az ünneplő ezrek megállapították, s azóta is bárki megnézheti — valóban nincs nyelvük. Az eset nagy port vert fel, újságcikkek és művészek sokat bosszantották Marschalkót ezzel a történettel. Híre kelt, hogy a szobrász szégyenében a Dunába ugrott. Esze ágában sem volt. Fogadást ajánlott, hogy a hasonló helyzetben fekvő oroszlán nyelve nem látható. A fogadás eldöntésére egy cirkuszi oroszlánt mutattak be a sajtó képviselőinek. Marschalkónak lett igaza, az oroszlánnak ebben a testhelyzetben „nincs nyelve”. Hogy a lánchídi oroszlánnak monumentalitása, szépsége, vagy ez az anekdota tette-e népszerűvé Marschalkót, nem lehet megállapítani, de bizonyos, hogy a múlt század díszítőszobrászai között a legelső sorban állt, és állandóan újabb és újabb megbízásokat kapott. A budapesti Vigadó tetején álló szobrok közül a Költészet, Kereskedelem, Földművelés c. szobrokat ő készítette és a nagyterem oszlopainak díszítését is ő vállalta. A Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokában az oszlopok lábazata és fejdísze Marschalkó munkája, ezenkívül a könyvtárban levő Telekitáblát, amely a könyvtárat megalapító Teleki-család emlékét őrzi, szintén a művész készítette. Nemcsak Budapesten dolgozott a kitűnő szobrász, hanem vidéken is. A kassai dóm részére több szobrot készített, és az ő művei voltak a debreceni Csokonai Színház homlokzatát díszítő szobrok is: Petőfi Sándor, Kazinczy Ferenc, Vörösmarty Mihály, Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc és Kisfaludy Károly portréi, ezenkívül a párkányzat felett a Népdal és a Költészet allegorikus figurái. A színház legutóbbi restaurációja alkalmával a homokkőből készült és megrongálódott portrészobrokat nem helyezték vissza az épületre, hanem a Déri Múzeumban őrzik őket; csak a két allegorikus szobor került viszsza eredeti helyére. Debrecenben még egy alkotás őrzi Marschalkó nevét, a lánchídiakhoz hasonlóan szintén oroszlán, a honvédtemetőben száz éve felállított honvédsíremlék. Az elfelejtett Marschalkó szobrait hiába keressük múzeumokban (csak a Fővárosi Történeti Múzeumban található egy kis, Flórát ábrázoló terrakotta szobrocskája), hiszen főleg díszítőszobrász volt. Mint ilyen azonban együtt dolgozott Ybl Miklóssal, Lotz Károlylyal, Feszi Frigyessel, része volt a hagyományos városképek kialakulásában. 1877. szeptember 12-én, Budapesten halt meg. Radó István A reklám és a népművelés Tatán az új megyei művelődési központban tegnap megkezdődött a Komárom megyei főhivatású népművelők továbbképzése. Az aktuális művelődéspolitikai kérdéseken kívül megvitatják a szakszervezeti kulturális munka tennivalóit is. Egy korábbi ellenőrzés azt mutatta, hogy a megye 102 művelődési háza közül csupán 42 felelt meg az új, magasabb követelményeknek. Most megvizsgálják, megjavult-e munkájuk, és hogyan lehetne a többi kulturális intézményben is olyan körülményeket teremteni, hogy mielőbb megfeleljenek a korszerű magasabb nívónak. Különösen érdekesnek ígérkezik e továbbképző tanfolyamon az az előadás és vita, amely a propagandának és a reklámnak a népművelésben betöltött szerepével foglalkozik. Szeptember közepén kezdődik az új operai évad A Magyar Állami Operaház próbatermeiben szeptember 1-én kezdődik a munka, majd 13-án tartják a társulati ülést. Még aznap este az Operaházban Bartók három színpadi művével, a Kékszakállú herceg várával, a Fából faragott királyfival és a Csodálatos mandarinnal, az Erkel Színházban pedig a Bánk bán előadásával kezdődik az új operai évad. Már a szezon első hónapjában két híres vendégművészt hallhatnak a budapesti operabarátok. Nicolai Gedda, az orosz származású svéd művész szeptember 19-én mutatkozik be az Operaházban; a Faust címszerepét énekli, 23- án pedig a mantuai herceget alakítja Verdi Rigoletto című dalművében. A másik vendég, Renata Scotto szeptember 24- én a Travita címszerepét, 28-án pedig Mimit énekli a Bohéméletben, az Erkel Színház előadásain. I KRÓNIKA A SZOLNOKI SZIGLIGETI SZÍNHÁZBAN szerdán megkezdődött az új évad első bemutató darabjának olvasópróbája. Az október 3-i premieren Jókai Anna: Fejünk felől a tetőt című színjátékot adják elő. Az új évad műsorában egyébként tíz bemutató szerepel. KÖZPONTI MŰVÉSZEGYÜTTES alakult Szolnokon. A 180 tagú együttest a Ságvári Endre megyei művelődési ház szimfonikus zenekara, az Irisz Kodálykórus, a Tisza táncegyüttes és népi zenekara, valamint a művelődési ház irodalmmi színpada alkotja. A MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ balettegyüttese Lukács Miklós igazgató vezetésével szerdán reggel a Ferihegyi repülőtérről két különgéppel Libanonba utazott. A 220 tagú társulat részt vesz a baalbaki fesztiválon.