Magyar Hírlap, 1969. augusztus (2. évfolyam, 210-240. szám)
1969-08-29 / 238. szám
4 1999. AUGUSZTUS 29. PÉNTEK HAZAI KGLRKÉP Magyar Hírlap Tanácsülések Miért nincs áru a Közértben? — Százéves erzsébetvárosi boltok 682 alkoholista — Jön a második forduló A tv-vetélkedőtől a városrekonstrukcióig. Egy mondatba így lehetne összefoglalni azokat a témákat, amelyek tegnap a budapesti kerületi tanácsokat foglalkoztatták, öt városrész parlamentje ült össze, üléseinken apró és nagy dolgok egyaránt szerepeltek. Nagyságrendre való tekintet nélkül azonban valamennyi kérdés igen fontos volt az emberek ezrei számára. A XIII. kerületben például az vetődött föl, hogy a rendelés, az áruelosztás fogyatékosságai miatt több Közért-boltban sokszor a legalapvetőbb élelmiszerek sem kaphatók. Rosszak az úttestek is, gyengén világítanak a lámpák. A XVI. kerületi tanácstagok a kerület nehéz örökségét, a rossz óvodai ellátást vitatták meg. Az idén már 500 apróságnak nem jut hely. Éppen ezért bizottságot alakítottak, amely fölkutatja azokat a lehetőségeket, amelyekkel a legifjabb állampolgárok helyzetén javítani lehetne. Munkatársaink három kerület tanácsüléséről tudósítottak. A napirenden szerepelt kérdések egy nagyváros kis részének terveit, vágyait, gondjait tükrözik ugyan ~ mégis általános érdeklődésre tarthatnak számot. Hogy Megszépül az Erzsébetváros A VII. kerületi főváros egyik legrégibb,~triffzsúfáltabb része. A csütörtöki* tanácsülés foglalkozott a kerület jövőjével, a nagyszabású városrekonstrukció tervével is. A terv nem a közeljövőé; a városrész egész arculatát megváltoztató átépítés előreláthatóan csak 1980- ban kezdődik majd meg. Addig azonban sok fontos előkészületi munkát végeznek, így például sorra vizsgálják a kerület lakóépületeit, „műszaki diagnózis” alapján döntenek az épületek sorsáról, megállapítják, hogy milyen sorrendben, mely épülettömböket szükséges majd lebontani. A rekonstrukció megkezdéséig sok helyen úgynevezett előszanálásokat végeznek. A később beépítendő felszabaduló területeken ideiglenesen játszótereket, gépkocsi parkoló helyeket létesítenek. A tanácsülés résztvevői előtt nagy vonásaiban már kialakult az erzsébetvárosi rekonstrukció valószínű terve. Természetesen e tervek nem lehetnek merev előírások, a következő tíz év során az élet, a napi gyakorlat minden bizonnyal sok mindent módosít, ésszerűsít még. Mindenesetre a pesti központi kerület képe 1980-ig is sokat változik. Mint a tanácsülésen is szó esett róla, még a jövő év végéig felépül az Akácfa utca és a Rákóczi út sarkán az új Emke Szálloda; a szállodával szemben megkezdik az új sajtópalota építését. A tanácsülés — noha a legkülönbözőbb napirendi pontokkal foglalkozott — bármiről tárgyalt is, azok szoros és szerves összefüggésben álltak egymással: minden tárgykör jellegét, a tennivalók természetét a régi elavult kerület sajátos karaktere, a kerület elöregedése és fokozatos megfiatalítása határozta meg. Az egyik napirendi pont a VII. kerület vendéglátóipari létesítményeinek közegészségügyi helyzete volt. A kerület kávéházai, éttermei, cukrászdái valóságos élő múzeumok Városunk krónikájának egy-egy darabját őrzik. Szép dolog a múlt és a hagyomány, de ez mit sem változtat azon, hogy ezek a ma is népszerű helyek 80—100 éves üzletek. Márpedig ez a tény nagyon erősen befolyásolja közegészségügyi helyzetüket. A tanácsülés elégedettséggel állapította meg, hogy ennek ellenére, a kerületi vendéglátóipar erején felül komoly erőfeszítéseket tesz a megfelelő higiéniai körülmények biztosítására. A vendéglátóipar a kerület hivatali-üzleti jellegének megfelelő korszerű, gyors étkeztetési helyekről is gondoskodik. A Majakovszkij utca sarkán létesített gyorsétterem, a Halló büfé például már megfelel a közegészségügy és a tisztaság legmagasabb követelményeinek is. Korántsem mondható el ugyanez a kerület két piacáról a Klauzál téri és a Garay piacról, ahol — állapította meg a tanácsülés — továbbra sem megnyugtatóak az egészségügyi körülmények. Ciknztva a bános pohár ellen A pestlőrinci Menthalhygienes Intézet kőépülete különös sorsok néma tanúja. Zsákutcába torzult életek, hányatott lelkek, szétzilált boldogságok keresnek itt végső menedéket. Az épületben működik a kerületi Ideggondozó és Alkoholelvonó Intézet. Az orvosságszagú szobában, az orvosi asztallal szemközt, középkorú férfi ül, egy ápolt. — Aztán elvittem a felvidéki rokonokat a Balatonra — meséli a régi ismerős közvetlen hanghordozásában. — Nagyon jól éreztük magunkat, az idő príma volt. Az asztal másik felén ülő fehérköpenyes bólint, ő is beszámol utolsó élményeiről, aztán elbúcsúznak. Vége a kezelésnek. A baráti beszélgetéssé szelídült kezelés előzményei: H. I. betanított munkás, nyolc éve önként jelentkezett alkoholelvonó kúrára. A kezelés után hat hónapig állta a sarat. Aztán kezdődött elölről. Az úgynevezett barátok adták újból kezébe a poharat. A család anyagi biztonsága megingott, egymást érték a veszekedések, a fizetés a családi boríték helyett a talponállók kasszájába vándorolt. Az egyik reggel, a kijózanodott H. I. és felesége veszekedés helyett tárgyalni kezdett. Elhatározták, a férfi új munkahely után néz, hogy megszabaduljon a mágnesként vonzó „barátoktól”. Használt a környezetváltozás, az újabb elvonókúra, és főleg az akarat. H. I. öt éve egy korty szeszes italt sem ivott. H. I. már nem tartozik a 682 pestlőrinci nyilvántartott alkoholisa közé. Ez már meggyógyult. Sajnos, példája elég ritka. Ez a testet-lelket egyaránt romboló betegség — mert az! — keményen ellenáll a gyógyító jóakaratnak. A gyógyszeres kezelés hatása önmagában kevés. Párosulnia kell szívós akarattal, a környezet aktív támogatásával, ha eredményes akar lenni. Sajnos, sok esetben a közvetlen környezet képtelen erre a segítségre. Ezt a hiányt igyekeznek pótolni a különböző állami és társadalmi szervek. Az alkoholizmus elleni harc közügy, az állandóan napirenden tartott állami feladatok egyike. Csütörtökön a Budapest XVIII. kerületi Tanács ülésén e küzdelem soron levő feladatait tárgyalták meg. Megállapították,hogy a gondozottak száma évről évre állandóan növekszik. S azok között is jelentős a visszaesők száma. Ennek a tendenciának a visszaszorítása érdekében a pestlőrinciek fokozzák a bűnös pohár elleni harcot. Felülvizsgálják a Vöröshadsereg útján „üzemelő” két italbolt létjogosultságát. Növelik a felvilágosító munkát és kiterjesztik az aktívahálózatot. Újabb offenzívát indítanak. V . ■ H- p’ Egy Honiját megmozdul A-_XI. kerület tanácsülésének napirendjén több Teslia is szerepelt tegnap. Nem állítjuk, hogy ezek között a televíziós vetélkedőre való felkészülés elemzése volt a legfontosabb. Mégis ehhez fűzünk néhány megjegyzést. A fővárosi kerületek közelmúltban lezajlott szellemi párviadalának első fordulója — milliók érdeklődése bizonyítja — lényegesen több volt egy szürke televíziós sorozatműsornál. Azért is, mert amit a képernyőn láthattunk önmagában is vonzó, érdekes, tanulságos, izgalmas órákkal ajándékozta meg a tartalmas játékot és a vetélkedést kedvelő nézőket, de még inkább azért, mert a nemes versengés szinte felbecsülhetetlen ismeretekhez juttatta a részvevőket, s ennek szellemi kamatait valamennyi kerület valóságos kincsként őrizheti tovább. Emlékezzünk csak, hány kerületi tanács elnöke nyilatkozott úgy — akár vesztes, akár továbbjutó csapatot képviselt —, hogy ennek a vetélkedőnek lényegében nincs, nem is lehet vesztese. Az érdeklődés azonban most mégiscsak a győztesek felé irányul, hisz kezdődik a második forduló. A XI. kerületiek — s nyilván a többiek is — szeretnének ráduplázni a sikerre. Ezt a sikert — jól tudják — nem lehet majd könnyen learatni, a követelmények tovább növekednek. A kerület „parlamentjének” — mint a tegnapi tanácsülés hangulatából kiérződött — nem közömbös, hogy a 111 tagú csapat milyen felkészültségről tanúskodik a nyilvánosság előtt. Szó sem volt a „mindenáron” való győzniakarásról, csupán mérlegre tette a tanácsülés az első forduló hasznát, s elfogadta a készülődés további programját. Mindenekelőtt azt, hogy legyen ez a játék még szélesebb körű, még több kerületi lakost mozgósító. Ebben fontos szerepet szánnak a tanácstagoknak, akik a legjobb ismerői a saját körzetüknek, s tudják, hogy kiket lehetne megnyerni még a nemes játéknak. Alighogy befejezte mondanivalóját a napirendi pont előadója, máris az apró cédulák sokaságát kapta, megannyi lágymányosi, kelenföldi lokálpatrióta nevével, címével. Tehát van még bőven szellemi tartalék a kerületben, van kire építeni a felkészülés nehéz heteiben, s természetesen az egyenes adás izgalmas perceiben. A gyorsan fejlődő, megannyi örömmel és nem csekély gonddal élő kerület életében talán aprócska ügynek tetszik ez a vetélkedő, mégis imponáló, hogy a tanácsülés méltónak tartotta napirendjére tűzni. Versenyzőknek és a névtelen segítőtársak százainak egyaránt önbizalmat kölcsönöz ez a figyelem, még nagyobb kedvet ad, elmélyültebb, alaposabb munkára bátorít. A több hónapos verseny végeredményére még sokáig kell várnunk, a XI. kerületiek „részideje” azonban máris biztató. K. Gy. J. : Negyedszázada szélesült Szlovák Nemzeti Felkeléssé a szlovákiai partizánmozgalom. NÉHÁNY MONDAT CSAK. Az eredeti, már megsárgult papírról mikrofilmfelvétel készült, az őrzi majd meg a kései századok számára is. A szöveg: „önként jelentkezem a szlovák partizánegyesülés magyar csoportjába. Esküszöm, hogy mindig hű maradok a demokratikus, szociális és a magyar nemzeti ideálokhoz. Ígérem, hogy mindenkor teljesítem a partizán feljebbvalóim parancsait, hogy népünket és hazánkat minél előbb felszabadítsuk a fasizmus járma alól. Ha nem teljesítem a feljebbvalóim parancsait vagy akármilyen módon a népünk szabadságáért és jólétéért folytatott harcot elárulom, sújtson rám a partizánok ítélete. Halál a német megszállókra! Ezt a fogadalmat saját aláírásommal megerősítem.” Az 1944 őszén született partizánfogadalom e példányának szövege alatt huszonkilenc aláírás van: Deszpe György és Kató Béla nevével kezdődik a sor, a második névoszlopban meg Boldizsár Tamás és Kuti Imre neve áll elöl. Nincs pontos adat arról, hány magyar harcolt a testvéri szomszédország földjén, de valószínűnek látszik, hogy Miroslav Kropilak, a Szlovák Tudományos Akadémia Történelmi Intézetének igazgatóhelyettese adatai járnak legközelebb a valósághoz: ő 800 magyar partizánról és 1200 szökött magyar katonáról beszél, akik a Szlovák Nemzeti Felkelés heteiben (vagy előbb, esetleg utóbb) harcoltak szlovák földön, szlovák harcosokkal együtt a nácik ellen. A magyarok valódi internacionalista társaságban fogtak fegyvert: huszonhét nemzet fiai harcoltak a szlovákok oldalán, csehek, szovjetek, lengyelek, jugoszlávok, franciák s még németek is. Húszezer partizán, negyvenezer felfegyverzett polgári személy és a fasiszta szlovák állam hadseregéből a nép, a felkelés oldalára állt hatvanezer katona küzdött az országot — különösen az augusztus 23-i román fordulat, a szovjet hadseregnek az egész balkáni náci front számára katasztrofális hatású előretörése után kialakult helyzetben — minden eszközzel tartani akaró hitlerista haderők ellen. HULLÁMZÓ SIKERŰ HARC volt ez; az első nagy rohamok eredményei nyomán a felkelés erői elfoglalták Turócszentmártont, Rózsa-hegyet, a liptói vidéket és 1944. augusztus 30-án a besztercebányai rádióból már a Szlovák Nemzeti Felkelés vezérkarának parancsait hallotta a világ. A Berlin által oly biztos fészeknek tekintett Szlovákia földjének egyharmadán akkor a partizánok igazgatták a rendet, kezükben tartották a vasutakat, utakat és a partizánterületről kiindulva a náci hadseregek mozgáskörében vasúti szerelvények százai repültek levegőbe, hidak robbantak, megerősített pontok borultak lángba. Hatvan horogkeresztes repülőgép pusztult el, 56 000 náci katona lett ártalmatlanná a harcok első szakaszában. A fasiszta hadvezetőség ekkor minden rendelkezésre álló erőt bevetett; az ellentámadás átmeneti sikereket is hozott számára, hiszen nem kevesebb, mint húsz teljes hadosztálynyi erőt állítottak szembe a partizánokkal. Egy időre elesett a felkelés központja, Besztercebánya is, de a partizánok visszavonulva a hegyekben küzdöttek tovább, és egyetlen órányi nyugalmat sem hagytak a szovjet hadsereg előrenyomulásától is rettegő náciknak. A csaták tovább folytak, október hatodikéin küzdötték át magukat a Dukla-szorosnál a szovjet katonák, oldalukon az 1. csehszlovák hadtest harcosaival, s ettől a naptól kezdve már együtt harcoltak a felkelés erőivel Szlovákia földjének teljes felszabadításáért. A HARCOK UTÁN készült jelentésekben ott szerepel — sok más magyar partizánharcos mellett — a szlovák partizánok soraiban harcolt Petőfi Sándor magyar partizáncsoport parancsnoka, Fábri József néve is. Sokat, agésa történelmet elbeszélő életút az övé. 1928-ban lett a Csehszlovák Kommunista Párt tagja, a csehszlovák köztársaság börtöneiben töltött 23 hónap után 1940 augusztusában Horthyék húznak rá egyenruhát, később Kistarcsa és Nagykanizsa internáló táboraiban őrzik, majd 1942 júniusában egy büntetőszázad tagjaként a frontra küldik. Fábri a frontra érkezés után azonnal átszökik szovjet oldalra, hamarosan antifasiszta iskolára kerül. 1943-ban már partizán, Fjodorov vezérőrnagy legendáshírű csapatában, később a Dékány Sándor vezette magyar partizáncsapatban harcolt. 1944 őszén ejtőernyővel ereszkedett le Szlovákiában — a zárójelentés szerint a Petőfi partizánosztag, amelynek előbb politikai tisztje, majd parancsnoka volt, 274 harcosból állt. A hadműveleti naplóban a Petőfi-osztag tevékenységének legapróbb részleteit is megörökítették: azt a tényt, hogy két magyar csendőrt miként fegyverzett le két partizán, miként tárgyaltak a német parancsnokság alá helyezett magyar egységekkel (egy példa: „A Hylov falu — Kosicétől 12 km-re nyugatra — magyar helyőrségében a Fábri parancsnoksága alatt álló partizáncsoport által végzett agitációs munka eredményeképpen 15 magyar katona fegyverrel együtt — 10 puska, 20 gránát — megszökött és belépett a Petőfi partizánosztagba”), hogy harcoltak, nemegyszer veszteségeket is szenvedve Stitnik, Roznava, Jásov, Rudnik-fürdő, Hnilcik, Vysni, Tejkes, Cucma, Krasnohorské Podhradie, Spisska Nova Vés és más városok, községek táján. AZ OSZTAG Szlovákia szabadságáért küzdött, s egyúttal Magyarország felszabadulásáért is. Íme egy részlet a jelentésből: „Fábri elvtárs a Petőfi partizánosztagban kitűnően szervezte meg az agitációs munkát. Megoldotta a röplapok nagy példányszámban való nyomtatását. Fábri elviért röpcéduláikal és útim imitációs anyagokkal kijárt Roznava, Plesivec, Jelsava körzetekbe, felkutatta az illegalitásba vonult kommunistákat és bevonta őket a magyar partizánosztagba... Magyarország területén... röpiratokat terjesztettek, amelyek felszólították a magyarokat, hogy , harcoljanak a fasizmus ellen ... hogy szabotáljanak, sztrájkoljanak és fegyveresen harcoljanak a partizánok soraiban ...” 1944 őszének hetei, a Szlovák Nemzeti Felkelés harcai közelebb hozták Szlovákia felszabadulásának napját. Segítettek Magyarország felszabadulásában is. Amikor Horthy a maga rosszul előkészített „kiugrási kísérlete” egyik részeként végre elhatározta magát arra, hogy (későn, felemás módon, hátsó gondolatokkal) Moszkvába küldi a fegyverszüneti bizottságot, a budai Várból elindult kis csoport a szlovák partizánok és a szlovák földön harcoló szovjet partizánok segítségével jutott el Moszkvába. (Faraghó Gábor, a Horthy-féle bizottság egyik tagja írja naplójában: „Zichy Ladomér grófnak a szlovák—magyar határon, Gácsnál volt kettős birtoka, szabadon járhatott át Szlovákiába és alkalma volt, hogy partizán tisztekkel lépjen érintkezésbe... Szeptember 28-án a partizánok által megjelölt helyen, egy hegyoldal szélén, másfél kilométerre a határtól az oroszok már autóval várták a küldöttséget.” A küldöttséget a partizánbázison leszállt repülőgép vitte Kijevbe, majd onnan Moszkvába.) A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS hatással volt a még náci rabságban szenvedő országok népeire. A magyar csendőrség központi nyomozóosztályának szeptemberi jelentése keserűen állapítja meg: ,,..,A munkásrétegek általában, de a kézművesek, kisiparosok, kiskereskedők és tisztviselők jelentős része is elvesztette a német győzelembe vetett hitét...” A milliók, Magyarországon is, a szlovák hegyek közt dörgő fegyverektől, a fasizmus erőinek szétverésétől várták sorsuk jobbrafordulását . Bt -------------------rrryrnt... A negyvennegyes ősz Szlovákiában