Magyar Hírlap, 1969. augusztus (2. évfolyam, 210-240. szám)

1969-08-29 / 238. szám

4 1999. AUGUSZTUS 29. PÉNTEK HAZAI KGLRKÉP Magyar Hírlap Tanácsülések Miért nincs áru a Közértben? — Százéves erzsébetvárosi boltok 682 alkoholista — Jön a második forduló A tv-vetélkedő­től a városrekonstrukcióig. Egy mondatba így lehetne összefoglalni azokat a témákat, amelyek tegnap a budapesti kerületi tanácsokat foglalkoztatták, öt városrész parlamentje ült össze, üléseinken apró és nagy dolgok egyaránt szerepeltek. Nagyságrendre való tekintet nélkül azonban valamennyi kérdés igen fontos volt az emberek ezrei számára. A XIII. kerületben például az vetődött föl, hogy a rendelés, az áruelosztás fogyatékosságai miatt több Közért-boltban sokszor a legalapvetőbb élel­miszerek sem kaphatók. Rosszak az úttestek is, gyengén világítanak a lámpák. A XVI. kerületi tanácstagok a kerület nehéz örökségét, a rossz óvodai ellátást vitatták meg. Az idén már 500 apróságnak nem jut hely. Éppen ezért bizottságot alakítottak, amely fölkutatja azokat a lehetőségeket, amelyekkel a legifjabb állampolgárok helyzetén javítani lehetne. Munkatársaink három kerület tanácsüléséről tudósítottak. A napi­renden szerepelt kérdések egy nagyváros kis részének terveit, vágyait, gondjait tük­rözik ugyan ~ mégis általános érdeklődésre tarthatnak számot. Ho­gy Megszépül az Erzsébetváros A VII. kerület­­i főváros egyik legré­­gibb,~triffzsúfáltabb része. A csütörtöki* tanácsülés foglalkozott a kerület jövőjé­vel, a nagyszabású városrekonstrukció tervével is. A terv nem a közeljövőé; a városrész egész arculatát megváltoz­tató átépítés előreláthatóan csak 1980- ban kezdődik majd meg. Addig azonban sok fontos előkészületi munkát végeznek, így például sorra vizsgálják a kerület lakóépületeit, „műszaki diagnózis” alap­ján döntenek az épületek sorsáról, meg­állapítják, hogy milyen sorrendben, mely épülettömböket szükséges majd lebonta­ni. A rekonstrukció megkezdéséig sok helyen úgynevezett előszanálásokat vé­geznek. A később beépítendő felszabaduló területeken ideiglenesen játszótereket, gépkocsi parkoló helyeket létesítenek. A tanácsülés résztvevői előtt nagy vo­násaiban már kialakult az erzsébetvárosi rekonstrukció valószínű terve. Természe­tesen e tervek nem lehetnek merev elő­írások, a következő­ tíz év során az élet, a napi gyakorlat minden bizonnyal sok mindent módosít, ésszerűsít még. Min­denesetre a pesti központi kerület képe 1980-ig is sokat változik. Mint a tanács­ülésen is szó esett róla, még a jövő év végéig felépül az Akácfa utca és a Rá­kóczi út sarkán az új Emke Szálloda; a szállodával szemben megkezdik az új sajtópalota építését. A tanácsülés — noha a legkülönbözőbb napirendi pontokkal foglalkozott — bár­miről tárgyalt is, azok szoros és szerves összefüggésben álltak egymással: minden tárgykör jellegét, a tennivalók természe­tét a régi elavult kerület sajátos karak­tere, a kerület elöregedése és fokozatos megfiatalítása határozta meg. Az egyik napirendi pont a VII. kerü­let vendéglátóipari létesítményeinek köz­egészségügyi helyzete volt. A kerület ká­véházai, éttermei, cukrászdái valóságos élő múzeumok Városunk krónikájának egy-egy darabját őrzik. Szép dolog a múlt és a hagyomány, de ez mit sem vál­toztat azon, hogy ezek a ma is népszerű helyek 80—100 éves üzletek. Márpedig ez a tény nagyon erősen befolyásolja közegészségügyi helyzetüket. A tanács­ülés elégedettséggel állapította meg, hogy ennek ellenére, a kerületi vendéglátóipar erején felül komoly­ erőfeszítéseket tesz a megfelelő higiéniai körülmények bizto­sítására. A vendéglátóipar a kerület hi­vatali-üzleti jellegének megfelelő kor­szerű, gyors étkeztetési helyekről is gon­doskodik. A Majakovszkij utca sarkán létesített gyorsétterem, a Halló büfé pél­dául már megfelel a közegészségügy és a tisztaság legmagasabb követelményeinek is. Korántsem mondható el ugyanez a ke­rület két piacáról a Klauzál téri és a Garay piacról, ahol — állapította meg a tanácsülés — továbbra sem megnyugta­tóak az egészségügyi körülmények. Ciknztva a bános pohár ellen A pestlőrinci Menthalhygienes Intézet kőépülete különös sorsok néma tanúja. Zsákutcába torzult életek, hányatott lel­kek, szétzilált boldogságok keresnek itt végső menedéket. Az épületben működik a kerületi Ideggondozó és Alkoholelvonó Intézet. Az orvosságszagú szobában, az orvosi asztallal szemközt, középkorú férfi ül, egy ápolt. — Aztán elvittem a felvidéki rokonokat a Balatonra — meséli a régi ismerős köz­vetlen hanghordozásában. — Nagyon jól éreztük magunkat, az idő príma volt. Az asztal másik felén ülő fehérköpe­nyes bólint, ő is beszámol utolsó élmé­nyeiről, aztán elbúcsúznak. Vége a keze­lésnek. A baráti beszélgetéssé szelídült kezelés előzményei: H. I. betanított munkás, nyolc éve önként jelentkezett alkohol­elvonó kúrára. A kezelés után hat hó­napig állta a sarat. Aztán kezdődött elöl­ről. Az úgynevezett barátok adták újból kezébe a poharat. A család anyagi bizton­sága megingott, egymást érték a vesze­kedések, a fizetés a családi boríték he­lyett a talponállók kasszájába vándorolt. Az egyik reggel, a kijózanodott H. I. és felesége veszekedés helyett tárgyalni kezdett. Elhatározták, a férfi új munka­hely után néz, hogy megszabaduljon a mágnesként vonzó „barátoktól”. Használt a környezetváltozás, az újabb elvonókúra, és főleg az akarat. H. I. öt éve egy korty szeszes italt sem ivott. H. I. már nem tartozik a 682 pestlő­rinci nyilvántartott alkoholisa közé. Ez már meggyógyult. Sajnos, példája elég ritka. Ez a testet-lelket egyaránt romboló betegség — mert az! — keményen ellen­áll a gyógyító jóakaratnak. A gyógysze­res kezelés hatása önmagában kevés. Pá­rosulnia kell szívós akarattal, a környe­zet aktív támogatásával, ha eredményes akar lenni. Sajnos, sok esetben a közvetlen kör­nyezet képtelen erre a segítségre. Ezt a hiányt igyekeznek pótolni a különböző állami és társadalmi szervek. Az alkoho­lizmus elleni harc közügy, az állandóan napirenden tartott állami feladatok egyike. Csütörtökön a Budapest XVIII. kerületi Tanács ülésén e küzdelem soron levő fel­adatait tárgyalták meg. Megállapították,­­hogy a gondozottak száma évről évre ál­landóan növekszik. S azok között is jelen­tős a visszaesők száma. Ennek a tenden­ciának a visszaszorítása érdekében a pestlőrinciek fokozzák a bűnös pohár el­leni harcot. Felülvizsgálják a Vöröshad­sereg útján „üzemelő” két italbolt létjo­gosultságát. Növelik a felvilágosító mun­kát és kiterjesztik az aktívahálózatot. Újabb offenzívát indítanak. V . ■ H- p’ Egy Honiját megmozdul A-_XI. kerület­ tanácsülésének napi­rendjén több­ Teslia is szerepelt tegnap. Nem állítjuk, hogy ezek között a televí­ziós vetélkedőre való felkészülés elem­zése volt a legfontosabb. Mégis ehhez fű­zünk néhány megjegyzést. A fővárosi kerületek közelmúltban le­­zajlott szellemi párviadalának első fordu­lója — milliók érdeklődése bizonyítja — lényegesen több volt egy szürke televíziós sorozatműsornál. Azért is, mert amit a képernyőn láthattunk önmagában is vonzó, érdekes, tanulságos, izgalmas órák­kal ajándékozta meg a tartalmas játékot és a vetélkedést kedvelő nézőket, de még inkább azért, mert a nemes versengés szinte felbecsülhetetlen ismeretekhez jut­tatta a részvevőket, s ennek szellemi ka­matait valamennyi kerület valóságos kincsként őrizheti tovább. Emlékezzünk csak, hány kerületi tanács elnöke nyilat­kozott úgy — akár vesztes, akár tovább­jutó csapatot képviselt —, hogy ennek a vetélkedőnek lényegében nincs, nem is lehet vesztese. Az érdeklődés azonban most mégiscsak a győztesek felé irányul, hisz kezdődik a második forduló. A XI. kerületiek — s nyilván a többiek is — szeretnének rá­duplázni a sikerre. Ezt a sikert — jól tudják — nem lehet majd könnyen le­aratni, a követelmények tovább növeked­nek. A kerület „parlamentjének” — mint a tegnapi tanácsülés hangulatából kiér­ződött — nem közömbös, hogy a 111 tagú csapat milyen felkészültségről tanúsko­dik a nyilvánosság előtt. Szó sem volt a „mindenáron” való győzniakarásról, csu­pán mérlegre tette a tanácsülés az első forduló hasznát, s elfogadta a készülődés további programját. Mindenekelőtt azt, hogy legyen ez a játék még szélesebb körű, még több kerületi lakost mozgó­sító. Ebben fontos szerepet szánnak a tanácstagoknak, akik a legjobb ismerői a saját körzetüknek, s tudják, hogy kiket lehetne megnyerni még a nemes játék­nak. Alighogy befejezte mondanivalóját a napirendi pont előadója, máris az apró cédulák sokaságát kapta, megannyi lágymányosi, kelenföldi lokálpatrióta ne­vével, címével. Tehát van még bőven szellemi tartalék a kerületben, van kire építeni a felkészülés nehéz heteiben, s természetesen az egyenes adás izgalmas perceiben. A gyorsan fejlődő, megannyi örömmel és nem csekély gonddal élő kerület éle­tében talán aprócska ügynek tetszik ez a vetélkedő, mégis imponáló, hogy a ta­nácsülés méltónak tartotta napirendjére tűzni. Versenyzőknek és a névtelen segí­tőtársak százainak egyaránt önbizalmat kölcsönöz ez a figyelem, még nagyobb kedvet ad, elmélyültebb, alaposabb mun­kára bátorít. A több hónapos verseny végeredményére még sokáig kell várnunk, a XI. kerüle­tiek „részideje” azonban máris biztató. K. Gy. J. : ­ Negyedszázada szélesült Szlovák Nemzeti Felkeléssé a szlovákiai partizánmozgalom. NÉHÁNY MONDAT CSAK. Az eredeti, már megsárgult papírról mikrofilmfelvé­tel készült, az őrzi majd meg a kései századok számára is. A szöveg: „önként jelentkezem a szlovák partizánegyesülés magyar csoportjába. Esküszöm, hogy min­dig hű maradok a demokratikus, szociá­lis és a magyar nemzeti ideálokhoz. Ígé­rem, hogy mindenkor teljesítem a parti­zán feljebbvalóim parancsait, hogy né­pünket és hazánkat minél előbb felsza­badítsuk a fasizmus járma alól. Ha nem teljesítem a feljebbvalóim parancsait vagy akármilyen módon a népünk sza­badságáért és jólétéért folytatott harcot elárulom, sújtson rám a partizánok íté­lete. Halál a német megszállókra! Ezt a fogadalmat saját aláírásommal megerősí­tem.” Az 1944 őszén született partizánfoga­­dalom e példányának szövege alatt hu­szonkilenc aláírás van: Deszpe György és Kató Béla nevével kezdődik a sor, a má­sodik névoszlopban meg Boldizsár Tamás és Kuti Imre neve áll elöl. Nincs pontos adat arról, hány magyar harcolt a testvéri szomszédország földjén, de valószínűnek látszik, hogy Miroslav Kropilak, a Szlovák Tudományos Aka­démia Történelmi Intézetének igazgató­­helyettese adatai járnak legközelebb a valósághoz: ő 800 magyar partizánról és 1200 szökött magyar katonáról beszél, akik a Szlovák Nemzeti Felkelés hetei­ben (vagy előbb, esetleg utóbb) harcol­tak szlovák földön, szlovák harcosokkal együtt a nácik ellen. A magyarok valódi internacionalista társaságban fogtak fegyvert: huszonhét nemzet fiai harcoltak a szlovákok olda­lán, csehek, szovjetek, lengyelek, jugo­­szlávok, franciák s még németek is. Húsz­ezer partizán, negyvenezer felfegyverzett polgári személy és a fasiszta szlovák állam hadseregéből a nép, a felkelés ol­dalára állt hatvanezer katona küzdött az országot — különösen az augusztus 23-i román fordulat, a szovjet hadseregnek az egész balkáni náci front számára ka­tasztrofális hatású előretörése után ki­alakult helyzetben — minden eszközzel tartani akaró hitlerista haderők ellen. HULLÁMZÓ SIKERŰ HARC volt ez; az első nagy rohamok eredményei nyomán a felkelés erői elfoglalták Turócszentmár­­tont, Rózsa-hegyet, a liptói vidéket és 1944. augusztus 30-án a besztercebányai rádióból már a Szlovák Nemzeti Felkelés vezérkarának parancsait hallotta a világ. A Berlin által oly biztos fészeknek tekin­tett Szlovákia földjének egyharmadán akkor a partizánok igazgatták a rendet, kezükben tartották a vasutakat, utakat és a partizánterületről kiindulva a náci had­seregek mozgáskörében vasúti szerelvé­nyek százai repültek levegőbe, hidak rob­bantak, megerősített pontok borultak lángba. Hatvan horogkeresztes repülőgép pusztult el, 56 000 náci katona lett ártal­matlanná a harcok első szakaszában. A fasiszta hadvezetőség ekkor minden rendelkezésre álló erőt bevetett; az ellen­­támadás átmeneti sikereket is hozott szá­mára, hiszen nem kevesebb, mint húsz teljes hadosztálynyi erőt állítottak szem­be a partizánokkal. Egy időre elesett a felkelés központja, Besztercebánya is, de a partizánok visszavonulva a hegyekben küzdöttek tovább, és egyetlen órányi nyu­galmat sem hagytak a szovjet hadsereg előrenyomulásától is rettegő náciknak. A csaták tovább folytak, október hatodikéin küzdötték át magukat a Dukla-szorosnál a szovjet katonák, oldalukon az 1. cseh­szlovák hadtest harcosaival, s ettől a nap­tól kezdve már együtt harcoltak a fel­kelés erőivel Szlovákia földjének teljes felszabadításáért. A HARCOK UTÁN készült jelentések­ben ott szerepel — sok más magyar parti­zánharcos mellett — a szlovák partizá­nok soraiban harcolt Petőfi Sándor ma­gyar partizáncsoport parancsnoka, Fábri József néve is. Sokat, agésa történelmet elbeszélő életút az övé. 1928-ban lett a Csehszlovák Kommunista Párt tagja, a csehszlovák köztársaság börtöneiben töl­tött 23 hónap után 1940 augusztusában Horthyék húznak rá egyenruhát, később Kistarcsa és Nagykanizsa internáló tábo­raiban őrzik, majd 1942 júniusában egy büntetőszázad tagjaként a frontra küldik. Fábri a frontra érkezés után azonnal át­szökik szovjet oldalra, hamarosan anti­fasiszta iskolára kerül. 1943-ban már par­tizán, Fjodorov vezérőrnagy legendás­­hírű csapatában, később a Dékány Sán­dor vezette magyar partizáncsapatban harcolt. 1944 őszén ejtőernyővel ereszke­dett le Szlovákiában — a zárójelentés szerint a Petőfi partizánosztag, amelynek előbb politikai tisztje, majd parancsnoka volt, 274 harcosból állt. A hadműveleti naplóban a Petőfi-osz­­tag tevékenységének legapróbb részleteit is megörökítették: azt a tényt, hogy két magyar csendőrt miként fegyverzett le két partizán, miként tárgyaltak a német parancsnokság alá helyezett magyar egy­ségekkel (egy példa: „A Hylov falu — Kosicétől 12 km-re nyugatra — magyar helyőrségében a Fábri parancsnoksága alatt álló partizáncsoport által végzett agi­­tációs munka eredményeképpen 15 ma­gyar katona fegyverrel együtt — 10 pus­ka, 20 gránát — megszökött és belépett a Petőfi partizánosztagba”), hogy harcoltak, nemegyszer veszteségeket is szenvedve Stitnik, Roznava, Jásov, Rudnik-fürdő, Hnilcik, Vysni, Tejkes, Cucma, Krasno­­horské Podhradie, Spisska Nova Vés és más városok, községek táján. AZ OSZTAG Szlovákia szabadságáért küzdött, s egyúttal Magyarország felsza­badulásáért is. Íme egy részlet a jelentés­ből: „Fábri elvtárs a Petőfi partizánosz­tagban kitűnően szervezte meg az agitá­­ciós munkát. Megoldotta a röplapok nagy példányszámban való nyomtatását. Fábri elviért röpcéduláikal és útim imitációs anyagokkal kijárt Roznava, Plesivec, Jel­sava körzetekbe, felkutatta az illegalitás­ba vonult kommunistákat és bevonta őket a magyar partizánosztagba... Magyaror­szág területén... röpiratokat terjesztettek, amelyek felszólították a magyarokat, hogy , harcoljanak a fasizmus ellen ... hogy szabotáljanak, sztrájkoljanak és fegyve­resen harcoljanak a partizánok sorai­ban ...” 1944 őszének hetei, a Szlovák Nemzeti Felkelés harcai közelebb hozták Szlovákia felszabadulásának napját. Segítettek Ma­gyarország felszabadulásában is. Amikor Horthy a maga rosszul előkészített „kiug­rási kísérlete” egyik részeként végre el­határozta magát arra, hogy (későn, fele­más módon, hátsó gondolatokkal) Moszk­vába küldi a fegyverszüneti bizottságot, a budai Várból elindult kis csoport a szlo­vák partizánok és a szlovák földön har­coló szovjet partizánok segítségével ju­tott el Moszkvába. (Faraghó Gábor, a Horthy-féle bizottság egyik tagja írja naplójában: „Zichy Ladomér grófnak a szlovák—magyar határon, Gácsnál volt kettős birtoka, szabadon járhatott át Szlovákiába és alkalma volt, hogy parti­zán tisztekkel lépjen érintkezésbe... Szeptember 28-án a partizánok által meg­jelölt helyen, egy hegyoldal szélén, más­fél kilométerre a határtól az oroszok már autóval várták a küldöttséget.” A kül­döttséget a partizánbázison leszállt re­pülőgép vitte Kijevbe, majd onnan Moszk­vába.) A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS hatással volt a még náci rabságban szenvedő orszá­gok népeire. A magyar csendőrség központi nyomozóosztályának szeptemberi jelentése keserűen állapítja meg: ,,..,A munkás­rétegek általában, de a kézművesek, kis­iparosok, kiskereskedők és tisztviselők je­lentős része is elvesztette a német győ­zelembe vetett hitét...” A milliók, Ma­gyarországon is, a szlovák hegyek közt dörgő fegyverektől, a fasizmus erőinek szétverésétől várták sorsuk jobbrafordulá­­sát­ ­. Bt -------------------rrryrnt... A negyvennegyes ősz Szlovákiában

Next