Magyar Hírlap, 1969. szeptember (2. évfolyam, 241-270. szám)
1969-09-12 / 252. szám
MAGYAR Hírlap TUDOMÁNY 1969. SZEPTEMBER 12. PÉNTEK 9 Hosszú távú kozmikus utazásokat készítettek elő a Szondák A Szonda-kísérletsorozatot a Szovjetunió a Hold, a Vénusz és a Mars kutatására szolgáló, korábban megindított programok tisztázatlan részleteinek a felderítésére szánta. A Szonda-sorozat tagjaival próbálták ki a bolygóközi tér kutatására szolgáló újabb műszereket, a továbbfejlesztett hírközlési rendszereket. Segítségükkel dolgozták ki az irányítástechnika és a távirányítás fejlettebb módszereit is. Plazma hajtóműveket próbáltak ki A Szonda 1-et 1964. április 2-án bocsátották fel, s e kísérlet során hajtották végre az első, távirányított, nagy távolságú pályamódosítást, nem is akármilyen távolságban: a pályakorrekció idején az űrállomás 13 millió kilométerre volt a Földtől! Útja során ellenőrizték a korrekciós hajtóműveket, felülvizsgálták az űrbéli tájékozódás addig alkalmazott módszereit, alapos megfigyelés alatt tartották a továbbfejlesztett távközlési rendszert és az energiaellátó egységeket. A vizsgálatok megmutatták, hogy az ott alkalmazott fedélzeti rendszerek a hosszan tartó Űrrepülés körülményei között is alkalmasak az űrállomás pontos orientálására, az esetleges pályakorrekciók elvégzésére, s a biztonságos energiaellátásra. Az űrrepülés technikája szempontjából alapvető jelentősége volt az 1964. november 30-ára felbocsátott Szonda 2-vel és az 1965. július 18-án pályára állított Szonda 3-mal folytatott kísérletnek. Az utóbbi lényegében a Szonda 2. útja során nyert adatok és tapasztalatok megerősítésére szolgált. Ezeken az űrállomásokon próbálták ki a kozmikus viszonyok között működő elektroaktív plazma hajtóműveket. Ezeket az orientációs egységben alkalmazták, irányítási célokat szolgáltak. Feladatukat sikeresen látták el. A plazma hajtóművek rendkívül rugalmasak, a másodperc tízezred része alatt indíthatók és leállíthatók, szinte úgy lehet velük manőverezni, hogy a be- és kikapcsolási idők figyelmen kívül hagyhatók. E plazma hajtóművek segítségével hosszú időn át tudták a Napra tájoltan adott pályán tartani az űrállomásokat. A Szonda-sorozat sokoldalúságát nagyon jól jellemzi a Szonda 8. küldetése. Az űrállomást ugyanis nemcsak új típusú plazma hajtóművek látták el, hanem egy különleges kiméretű, fototelevíziós berendezéssel és egy képtovábbító renaszerrel is. A Szonda 3 1965. július 20-án, a Hold felszínétől 11 600 kilométeres távolságban kezdte meg fényképfelvételeit, amelyeken láthatóvá váltak a Hold tőlünk elfordult oldalának azon részletei, amelyek a Luna 3. felvételein nem voltak láthatók. E felvételeket 1965. július 29-én továbbította a Földre, amikor tőlünk már 2,2 millió kilométeres távolságban volt. Az igen jó minőségű képek 1100 soros bontással készültek (a tv egy képet általában csak 625 sorra bontva sugároz). Az űrállomással csak akkor szűnt meg a kapcsolat, amikor az tőlünk 153 millió kilométerre távolodott el (a Föld—Nap távolság 150 millió kilométer). A Szonda 4., Szonda 5. és Szonda 6. űrállomások a Földre visszatérő, nagy hatósugarú űrrepülő eszközök szempontjából jelentettek fontos előrelépést. Ezekkel oldották meg a távolsági kozmikus járatok visszatérésének műszaki problémáit. Olyan feladatokat kellett megoldani, mint pl. a második kozmikus sebességgel a légkörbe érkező űrállomás biztonságos földre juttatása, az aerodinamikai adottságokat is hasznosító leszállás ■ irányítása és a leszálláskor a keletkező óriási hőmenynyiség káros hatásának kiküszöbölése. kéz alkotta szerkezet, amely a Föld—Hold —Föld útvonal bejárása után épségben visszatért Földünkre. Ezen túlmenően a Szonda 5. utasaival, a teknősbékákkal, muslincákkal, baktériumokkal, árpa-, fenyő- és búzamagvakkal kétszer átszelte Földünk sugárzási övezeteit, sőt szorosan megközelítette a Holdat. Az út során észlelt sugárzás messze elmaradt az ember számára megengedhető maximális értéktől. A teknősök májszöveteinek összetételében bekövetkező változás, mint gondos elemzés után kiderült, a súlytalansági állapot következményeként lépett fel 1968. november 10-én indították útnak a Szonda 6-ot, amely a Holdat 2420 kilométeres távolságban megkerülve november 17-én szállt le épségben a Szovjetunió területén szárazföldre. Visszatérési manőverének kidolgozásánál a Szonda 5- tel szerzett tapasztalatokra támaszkodtak, s ezen túlmenően új leszállási technikát is kidolgoztak, amely nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy nagy pontossággal meg tudták határozni a visszatérő mesterséges égitest légkörbe történő belépésének pontját. Aerodinamikai fékezés A Hold térségéből visszaérkező űrállomások általában második kozmikus sebességgel lépnek a Föld légkörébe, azaz mozgási energiájuk a velük azonos súlyú, Föld körül keringő mesterséges hold mozgási energiájának kétszerese. Ezt kell felemészteni a légköri fékezés során. A Szonda 6. érdekessége, hogy ez volt az első olyan mesterséges égitest, amelyet a második kozmikus sebességről körsebességre fékeztek le, a visszatérést megelőzően. Ehhez a manőverhez egy különleges irányító rendszert dolgoztak ki. Az űrállomást a Föld légkörében történő fékezés során kétszer mintegy „bemártották” az atmoszférába. Az elsőnél a második kozmikus sebességet aerodinamikus fékezést alkalmazva csökkentették. A pályának ezen a szakaszán a fedélzeti berendezések segítségével úgy tájolták az űrállomást, hogy az, áthaladva a légkör sűrűbb rétegein, újra kilépjen a légkörből és egészen a második fékezés pillanatáig ballisztikus pályán haladjon tovább. A fékezés második szakaszán a fékezési manőverekhez ún. aerodinamikai kormányfelületeket alkalmaztak. Ezek szárnyakhoz hasonlóan lehetővé teszik a kormányzást, sőt a haladási sebesség csökkentésére is alkalmasak. A leszállási körlet pontos megállapítására és szűkítésére többek között a hővédő pajzs különleges kialakítása is lehetőséget adott. A hővédő pajzsot ugyanis úgy képezték ki, hogy annak alakja és felülete a fékezés különböző szakaszaiban a fékezési manővernek megfelelően változtatható volt Az idén augusztus 8-án bocsátották fel a Szonda 7. űrállomást, amelyet a Föld— Hold—Föld útvonal megtétele után augusztus 14-én szállítottak le épségben a Szovjetunió előre megadott területére, szárazföldre. A leszállásnál ugyanazt a technikát alkalmazták, amelyet a Szonda 6. esetében először sikerrel kipróbáltak. A Szonda 7., csakúgy mint két elődje, már tökéletesen felszerelt laboratórium volt, nagy belső térrel, ahol kényelmesen el lehetett helyezni a leghelyigényesebb mérőrendszereket is. Feladatai igen sokrétűek voltak. E célra rendelt készülékei ellenőrizték a magával vitt tudományos eszközök és újabb fedélzeti rendszerek folyamatos működését, folytatta a Hold térségének fizikai feltérképezését, fényképezte annak felszínét, valamint több felvételt készített Földünkről is. A Föld felszínének kozmikus fényképezése Sok fontos adatot nyújtott számunkra. Lehetővé tette pl. a különböző meteorológiai képződmények helyének pontos megállapítását (ciklonok, anticiklonok, felhőképződés). A Szonda-sorozat tagjai isten fontos feladatot kaptak a hosszabb távú űrutazások előkészítésében. Az itt alkalmazott, sikeresen kipróbált fedélzeti rendszerek közül már többet alkalmaztak pl. a Vénuszsorozat tagjainál is. Ezek a kísérletek, csakúgy, mint a Vénusz-sorozat tagjaival végrehajtott repülések, az űrkutatás új, nagy koncepciójú módszerének kialakítását készítik elő. Dr. Bitó János kandidátus Élőlények a sugárzási övezetekben E feladatok hosszú időn át az űrkutatás „fehér foltjait” képező feladatok közé tartoztak. Megoldásukat több elméleti megfontolás és néhány alapvetően fontos műszaki rendszer átszerkesztése, tökéletesítése előzte meg. A megoldást a legkevésbé kockázatos úton, automatikus rendszerek felhasználásával keresték. A Szonda-sorozat 5-ös, 6-os és 7-es tagjával folytatott kísérlet során részletesen elemezték a visszatérés két lehetséges módját: a ballisztikus pálya beállításával és az űrállomás aerodinamikai adottságainak felhasználásával történő visszairányítást. Ki kellett dolgozni a nagy távolságról történő visszatéréshez szükséges újszerű fedélzeti rendszereket, s alapvetően fontos volt a visszatérési manőverek egyes lépéseinek gondos, előzetes elméleti elemzése is. E három repülés teljes mértékben igazolta az elméletileg és kísérletileg előkészített, kipróbálásra javasolt megoldások helyességét. Az 1968. szeptember 15-én felbocsátott Szonda 5. szeptember 21-én szállt le épségben az Indiai-óceánra, a Hold megkerülése után. Ez volt az első olyan ember Atomerőmű a levegőben A világ valamennyi vízi, hő-, szél- és atomerőműve szilárd alapra, a földre települt. A tudósok most egy olyan erőműtípus kifejlesztésén dolgoznak, amely a levegőben lebegne. A szélerőművet, amely 10—11000 méter magasságban, a sztratoszféra határán lebegne, körülbelül 100 méter hosszú, szilárd falú léggömb tartaná a magasban. Kandidátusi értekezés vitája Dr. UJ János „A megbetegedett pulpa gyógyításának problémái: a fogak megtartásának új irányú fejlődése” című kandidátusi értekezésének nyilvános vitájára 1969. szeptember 19-én (pénteken) délután 3 órakor, a BOTE gégeklinikájának tantermében (Vill., Szigony u. 36.) kerül sor. Az értekezés opponensei: dr. Adler Péter, az orvostudományok doktora, dr. Battyasy Dezső, az orvostudományok doktora. Az értekezés megtekinthető az Akadémia könyvtárában (V., Roosevelt tér 9.) és a BOTE könyvtárában (VIII., Üllői út 26.). Geológiai tanácskozások Budapesten.,. „ Félezer tudós a Kárpát—Balkán földtani kongresszuson ! ' " Körülbelül 150 hazai és 350 külföldi geológus részvételével nyílt meg csütörtökön reggel a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a nemzetközi geológiai kongresszus Kárpát—Balkán földtani asszociációja 9. kongresszusa. A következő napokban a magyar geológusok angol, bolgár, csehszlovák, finn, francia, jugoszláv, kanadai, lengyel, NDK-beli, NSZK-beli, osztrák, román, spanyol és szovjet kollégáikkal tekintik át az érintett területeken folytatott földtani kutatások legújabb eredményeit. Dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter üdvözlő beszédében utalt a geológia tudománya és a gyakorlati bányászat szoros kapcsolatára, hangoztatva: ennek az együttműködésnek a jelentősége egyre fokozódik, abban az ütemben, ahogyan az egész világon növekszik az igény az energiahordozók, az ércek és egyéb ásványi nyersanyagok iránt. Hogy ezekből az anyagokból hol, mit bocsáthat rendelkezésre a bányászat, azt döntő mértékben csak a földtani kutatókkal együttműködve állapíthatja meg. Áll ez hazánkra is — mondta a miniszter —, amely ugyan nem túlságosan gazdag ásványi nyersanyagokban, de feltétlenül szükséges, hogy bányászatunk felszínre hozzon minden ásványi nyersanyagot, amire az ország adottságai egyáltalán megadják a lehetőséget. Ennek a feladatnak az ellátásához eddig is nagy segítséget nyújtottak a geológusok, s ugyanezt kéri és várja tőlük az ország a jövőben is. Ezután megkezdődött a szakmai tanácskozás. Bevezető előadásában dr. Szádeczky-Kardoss Elemér akadémikus ismertette hazánk földtani szerkezetét, majd megkezdődtek a szekcióülések. A kongresszus részvevői az első három napon hét szekcióban vitatják meg a Kárpát-Balkán terület legfontosabb földtani kérdéseit, a következő négy napon felkeresik az ország geológiai vagy geofizikai szempontból legjelentősebb tájait, illetve intézményeit, a kongresszus utolsó két napját pedig ismét a tanácskozásoknak szentelik. A kongresszus szeptember 19-én ér véget. Megkezdődött az UNESCO nemzetközi konferenciája Az UNESCO legutóbbi közgyűlésén jelentős új tudományos együttműködés, a nemzetközi geológiai korrelációs program megindítását határozta el. A program kidolgozására hivatott nemzetközi szakértői tanácskozást a világszervezeti hozzájárulásként a Magyar Állami Földtani Intézet centenáriumának méltó megünnepléséhez — hazánkban rendezi. A tanácskozáson öt kontinens 34 országának kiváló geológusai, az ENSZ, a Geológiai Tudományok Nemzetközi Uniója és más nemzetközi szervezetek képviselői működnek közre. Többek között foglalkoznak egységes nemzetközi nomenklatúra létrehozásával a geológiai tudományok terén. A konferenciát csütörtökön a földtani intézetben dr. Fülöp József, a Központi Földtani Hivatal elnöke, az intézet igazgatója nyitotta meg, majd dr. Lengyel Sándor egyetemi tanár, a magyar UNESCO-bizottság elnöke köszöntötte a részvevőket. A hatnapos szakértői tanácskozás feladatait Michel Batisse, az UNESCO természeti erőforrások kutatásával foglalkozó osztályának igazgatója és Kingsley Charles Dunham professzor, a Geológiai Tudományok Nemzetközi Uniójának elnöke ismertette. Az ülés elnökévé dr. Nemecz Ernő egyetemi tanárt, a Magyarhoni Földtani Társulat elnökét, alelnökivé Roy Chowdluryt, az indiai geológiai szolgálat igazgatóját választották. Ezután a szakértői ülés megkezdte munkáját, amelyet a továbbiakban hét munkacsoportban folytatnak. A GRABOPLAST GYŐRI PAMUTSZÖVŐ ÉS MŰBŐRGYÁR tisztelettel hívja és várja a Budapesti Őszi Vásár látogatóit vásárlással egybekötött árubemutatójára a 42/A pavilonban KÜLÖNLEGES MINŐSÉGŰ MŰBŐR ÚJDONSÁGOK a vásár ideje alatt kedvezményes áron a helyszínen megvásárolhatók Tudományos mozaik os szennyvíztisztítási eljárást dolgoztak ki a New York-i egyetemen. Az új módszer lényege az, hogy a szokásos biológiai tisztítás helyett kálciumhidroxidot adagolnak a szennyvízhez, amely a benne levő nagy, szerves molekulákat lebontja. A felaprózott szennyező anyagot azután aktív szénszűrőkkel távolítják el a vízből. Laboratóriumban ivóvízminőségre sikerült tisztítani a szennyvizet ezzel az eljárással. (Science News) * A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség adatai szerint a 48 tagországban 455 reaktor működik. Közülük 361 kutatási célokat szolgál, 94 pedig atomerőmű. Az utóbbiak száma 1974-re 242 lesz, amelyek összteljesítménye eléri majd a 100 000 megawattot. (Tyehnyika Mologyozsi) * 1969. január 1-én a Föld lakossága 3 milliárd 700 millió volt. Ez kétszerese az 1920. évinek (1 milliárd 820 millió). Szovjet statisztikai adatok szerint az emberiség lélekszáma 2000-re ismét megduplázódik, túlhaladja majd a 6 milliárdot. (Priroda) ( ■' ) Bizonyos gyommagok szúnyogirtó hatásúak. A Lepidium flavum nevű gyomnövény magjáról kiderült, hogy ha vízbe kerül, ragadóssá válik, és a szúnyoglárvák tömegesen ragadnak hozzá. Mivel egy maghoz akár 27 lárva is tapadhat, a Lepidium-magoknak jelentős szerepet tulajdonítanak a tavak szúnyogállományának csökkentésében. (Science News)