Magyar Hírlap, 1969. szeptember (2. évfolyam, 241-270. szám)
1969-09-15 / 255. szám
)bs 4 196*. SZEPTEMBER 15. HÉTFŐMagyar Hírasp HAZAI KORKÉP Szabad szombati éjszaka az URH-sokkal Kettős hétvége volt. Budapesten most is százezrek élvezték a 44 órás munkahét egyik nagy előnyét, a szabad szombatot. A rendőröknek nincs szabad szombatjuk. Sőt, ilyenkor még fokozottabban vigyáznak arra, hogy a pihenőket, a szórakozni vágyókat ne zavarják meg a szabad szombati kellemes „lazítás” kihasználói: a bűnözők, vagy a kettős hétvégén „kikapcsolódás” ürügyén randalírozó részegek, garázdák, huligánok. Most szombaton éjszaka is a kék-fehércsíkos rendőrautók tucatjai portyázták a fővárost. Tizenegy esztendeje éjszakázik A Budapesti Rendőr-főkapitányság gépkocsizó járőreinek, a közismert URH- soknak egyik autójában ülök. Vendégül hívtak egy szabad szombati éjszakára. Még jóformán el sem helyezkedem a kocsiban, az URH-adón máris utasít a 07-es, a központ: — 4785! 4785! Menjen a XX. kerületi Magyar utca, Mártírok utca sarkára. A földön vérző férfi. Vétel... — Na, ez az éjszaka is jól kezdődik — mondom a mellettem ülő századosnak. Elmosolyodik. — Ettől azért nem kell megijedni... Meglátja kérem, egész rendes napunk lesz... (így mondja napunk, pedig ez a rendőrtiszt már tizenegy esztendeje éjszakázik.) Az erősebb nap, tapasztalatom szerint, a szabad szombat előtti péntek. De aztán az „erősködő-féle” vidékiek hazautaznak, és Budapest éli rendes szombat éjszakai életét. Persze kétmilliós világváros vagyunk, sokféle emberrel, és sokféle esettel. Szóval, csendes éjszakát várok, de azért nem fog unatkozni... Valóban nem is unatkozom. A Bejelentés szerint az Engels téri autóbuszállomáson ütnek egy ellenőrt... Vétel... Percek alatt mi is ott vagyunk. De egy járőr már bennünket is megelőzött. A törzsőrmester jelent: — Nem ütöttek senkit. Egy túl ittas ember fel akart szállni a dorogi járatra, lehagyták, hogy menjen a későbbivel... Erősködött... A vita tettlegességgel nem járt... — Sajnos, sok olyan hívás történik, aminek semmi alapja sincs, és elveszi időnket a fontosabb feladatoktól — mondja a százados, majd így folytatja. — Sok olyan eset is akad, hogy ugyan kihívnak bennünket, úgymond, „nagy utcai balhékhoz”, vagy családi botrányokhoz, de aztán sehol a bejelentő, meggondolta magát. És csendes az utca, csendes a ház... A központ újabb utasítást ad: — A XVIII. kerület, Vöröshadsereg út, Mátyás király utca sarkán csomag. Nem értem, mi az, hogy csomag. A százados megmagyarázza: — Részeg, be kell szállítani a „Patyolatba”, a detoxba... vagyis a kijózanítóba. (Később, 11 órakor, a központ közli: „Figyelem, a detoxikáló állomáson a hely férfiak részére betelt, női hely is már csak egy van.”). Eternit lappal verte az utasokat... Portyázunk a budapesti utcákon. A rendőrautóból ezt látom: neonfények, jólöltözött emberek, zsúfolt szórakozóhelyek. A rendőrök mást is meglátnak. A Rákóczi út 53. előtti gyalogátkelőhelyen vagy húszan igyekeznek át. A rendőrautó szabályosan és udvariasan megáll, utat enged. Egy sietős Wartburg áthajt. De bánja is. A rendőrautó beéri, és a wartburgos fizet. De ki gondolná, hogy az URH-soknak még ilyen ügye is akad: állatkínzás. A XX. kerületi Lőrinczi úton egy kocsis embertelenül üti-veri a lovait. Nézni is rémes. Az ittas Gábor Samu fogatost feljelentik közlekedés veszélyeztetéséért és állatkínzásért. Egy bejelentő sürgős segítséget kér: „A II. kerület, Szilágyi Erzsébet-fasor 59. számú ház előtt az autóbuszmegállóban valaki egy tört eternitlappal veri az utasokat...” A bejelentés igaz. Szabó Imre, mint később részegen kiböki: „csak úgy balhéból”, ütlegelni kezdte az 56-os buszra várókat, majd kiütötte a vezetőfülke ablakát is. A járókelők, elsősorban a szomszédos benzinkút kezelője, fékezték meg, és nem is engedték meglépni. Szabó ellen, akit őrizetbe vettek, eljárás indult. A Krisztina körúti Krisztina presszóban állva megiszunk egy kávét. Mellettünk „jól beállított” szemüveges fiatalember, kezében nagyon bizonytalanul lóbálódzik két értékes fényképezőgép. A százados, amúgy „maszekul” megkéri a vezetőt, másnapig őrizze meg a gépeket. Ezen „ügyintézés” eredménye (minden bizonnyal) eggyel kevesebb lopás miatti feljelentés. A központ egymás után közli: „Óbudán a lakótelep építkezésén egy X0 év körüli kisfiú bolyong, menjen ki a 4568-as kocsi... A Wesselényi utca 9-ben botrány..Csepelen a Tücsök előtt verekedés, szúrás a lábon... A százados megjegyzi: — A második hullám ilyenkor kezdődik, amikor a „fülek betüzesednek”, vagyis amikor jó néhány szórakozóhelyet már bezárnak, és a kedves vendég vagy máshol akarja folytatni, vagy hazatér, és otthon kezdődik a vita... (Ilyen finoman fogalmaz: vita. Pedig sokszor emiatt egy egész ház, sőt egy egész utcarész nem tud aludni, és az ilyen viták nemegyszer a rendőrségi zárkában, vagy a kórházban végződnek.) Éjfél után két óra. A Váci úton osztrák rendszámú kocsi kér felvilágosítást: „Hol van legközelebb benzinkút?” Mondjuk, hogy csak a Gellért-szállónál. Az osztrák csodálkozik. Nem is csoda... — Figyelem! Figyelem! A VIII. kerület, Lujza utca 34. előtt gépkocsifeltörés, a tettest elkapták... Vétel... „Anyám, én nem ilyen lovat akartam..." A CH 0266 Wartburg tulajdonosa álmosan, hálálkodva, a feleség pongyolában és remegve. A tettes — Károlyi László — bőg. Vezetői engedélye nincs, csak egy slusszkulcsot helyettesítő drótja. Gyors interjú: — Vezetett már autót? — Csak a pályán, szólóban... — Milyen pályán? — Az ügetőn... Én kérem ügetőtelepi lovász vagyok, és ha igaz, jövőre zsoké... Az autóelkötő Károlyit beviszik a kerületi kapitányságra. Mögöttem a jó humorú őrmester megszólal: „Elénekelhetné, anyám, én nem ilyen lovat akartam ...” — Figyelem! Autókörözés: A XIII. kerület, Tomori-telepről ellopták a DJ 7383 rendszámú kék színű Moszkvicsot, állítólag a Váci út irányába hajtottak... Bennem is feléled a vadászszenvedély, jó lenne, ha mi kapnánk el... A Váci úton azonban csak egy furcsa pózban alvó férfit találunk, egy virágárus bódéjának tetején. * Már hajnalodik. Az URH-s kocsi házhoz szállít, a rendőrök még jó ideig dolgoznak. A százados, búcsúzáskor: — Ugye megmondtam előre, csendes, nyugodt este lesz, kellemes szabad szombati éjszaka... Várkonyi András Levelek olvasása közben Mi készteti az embereket arra, hogy levelet írjanak a szerkesztőségbe? A nagy harag vagy a nagy öröm. A hangsúly itt a nagy szón van. Mert idegeket őrlő bosszúság, vagy nagy öröm kell ahhoz, hogy a napi munka fáradalmai, a családi élet gondjai közepette tollat fogjon valaki és megossza élményeit, érzéseit számára ismeretlen emberekkel, vagy pedig a segítségüket, a tanácsukat kérje. Most nem azokról a levelekről szólunk, amelyeket országos gondokról írnak olvasóink, hanem a mindennapi élet kisebb-nagyobb örömeiről, gondjairól. Bosszúságot okozni feltehetően könynyebb, mint jó érzést szerezni. Az olvasók bizalommal fordulnak a laphoz , áradnak a levelek s nyomukban újabbak íródnak, telefonok csengenek az intézkedésre illetékeseknél. Megpróbálunk segíteni a jogosnak tűnő panaszokon. Ez az esetek túlnyomó részében sikerül. Minden rendben volna tehát? Korántsem. Felmerül, óhatatlanul felmerül ugyanis az a kérdés, vajon miért szükséges egy napilap beavatkozása , ahhoz, hogy megjavítsák a tíz esztendeje csöpögő esőcsatornát, hogy kicseréljék a hibás rádiókészüléket, hogy visszatérítsék a tévedésből nagyobb összegben behajtott vízdíjat? „A sajtó hatalma” — mondhatnék. Ámde ez a magyarázat kétes értékűvé válik, ha a sajtó hatalma olyan ügyekben érvényesül, amelyeket mindenféle külső beavatkozás nélkül réges-régen el kellett volna intézni, egyszerűen azért, mert a panaszosnak igaza van. Senkit nem akarunk elriasztani attól, hogy a segítségünket kérje. Csupán azt szeretnénk, ha az intézkedésre illetékesek nem hinnék, hogy szívességet tesznek, ha elvégzik a dolgukat. Amíg nem így lesz, addig mindig ott leszünk az olvasó oldalán, akár életbevágó igazságtalanság, akár apró-cseprőnek tűnő, de a hétköznapokat megkeserítő sérelem érte. Ha tovább tallózunk a hozzánk érkező levelekben, azt kell hinnünk, igen könnyű nálunk örömet szerezni másoknak. A pénztáros figyelmezteti a vevőt: még húsz forintja visszajár. "A vásárló leveleket ír nekünk. A javító busz azonnal kiküldte a vízvezetékszerelőt. A fürdőszobai árvíztől megmenekült megrendelő levelet ír. A kocsikísérő lesegített a buszról egy idős, bottal járó asszonyt. A nagymama levelet ír. Olyan szerények vagyunk tehát, hogy ha valaki egyszerűen a kötelességét teljesíti, ha kedvesen, emberségesen viselkedik, úgy meghatódunk, hogy nem sajnáljuk a fáradságot a levélírásra sem? Sajnos, a korrekt, gyors, pontos kötelességteljesítés, az emberséges ügyintézés olykor-olykor még feltűnő számba megy. S így lesz mindaddig, amíg a tisztességes bánásmódot, az értelmes, a készséges kedvességet nem találjuk természetesnek akkor is, amikor tőlünk várják, akkor is, ha mi várjuk másoktól. És itt bezárul a kör — az elismerést kifejező és a panaszokat felsoroló levelekből végeredményben ugyanarra a következtetésre jutunk: elképzeléseink gyorsabban, határozottabban valósulnak meg, ha senki nem tekinti különleges kegynek mindennapi munkája pontos, lelkiismeretes elvégzését. G. K. A. Autók érkeznek a terven felül A gépkocsipiac feszültségén a tőkésimport fokozásával igyekszik enyhíteni a Merkur és a Mogürt. A korábban tervezett mennyiségen felül vásároltak egyebek között Fiat és Renault autókat Az érkező Fiat 500-as Limousine és Renault R 1-es típusú kocsikat elsősorban azoknak ajánlják fel, akiknek 1969. augusztus 31-én bármilyen Trabant vagy Wartburg kocsira volt előjegyzésük, hogy a drágább, de hozzávetőleg hasonló teljesítményű és nagyságú autókkal némileg csökkentsék az évekre előre felvett megrendelések számát. A típusmódosítási kérelmet — amelyet egyébként 30 napon belül visszaigazolnak — szeptember 15-től, hétfőtől, írásban fogadja el a Merkur. A módosított megrendeléseket a levelek érkezési sorrendjében még az idén, illetve a jövő év elején teljesítik. A Fiat 500-as Limousine ára 56 ezer forint, a Renault R4-esé 82 ezer forint. Dominál a divatban még ma is a gyapjúszövet! Nagy őszi-téli GYAPJÚSZÖVET-BEMUTATÓ ÉS -VÁSÁR kezdődött a SZIVÁRVÁNY MÉTERÁRUÜZLETEKBEN V., Petőfi Sándor u. 20. V., Martinelli tér 4. VII., Lenin körút 20. és 34. tér jEL£JT£JC MÉTERÁRUBOLTOK TEXTILNAGYKERESKEDELMI V. közös akciója valamennyi hazai és import gyapjúszövet felsorakoztatásával Ritkaságok a bélyegkiállításon Vasárnap átadták a MABEOSZ vándordíjait Az egyik legrégibb és legnemesebb hobby, a bélyeggyűjtés hívei lepték el vasárnap a városligeti vásárváros 43-as pavilonját. A 42. bélyegnap alkalmából itt megrendezett kiállításon Simon Tamás, a Magyar Filatéliai Vállalat munkatársa és Kmetty Ottó, a Bélyeggyűjtők Szövetségének titkára kalauzolt bennünket Először a levelezőlap-kiállítást néztük végig. Száz éve hozta forgalomba a hajdani osztrák—magyar posta az első levelezőlapokat. A centenárium tiszteletére rendezték meg az emlékkiállítást, amely a különböző országok levelezőlapjainak eredeti példányait is bemutatja. A levelezőlap ötlete Emanuel Hermann bécsi közgazdásztól származik. Hermann a bécsi katonai politechnikán tanított, és bosszantotta az őrmesterek zúgolódása, hogy nem győzik elolvasni a katonáknak érkezett hosszú leveleket. Ekkor támadt az a gondolata, hogy kis méretű, nyílt kártyát kellene bevezetni, rövid, néhány mondatos levelezésre. Cikket írt a bécsi Neue Freie Pressébe „Új postai levelezésmód előnyeiről” címmel. A cikket von Málly, az osztrák posta vezérigazgatója is elolvasta, és lépéseket tett Hermann ötletének megvalósítására. Az olcsó levelezőlap forradalmi újítás volt a levelezés történetében. A kiállításon sok történelmi nevezetességű levelezőlap látható, így például a magyar honfoglalás millenniumi ünnepségeire kiadott képeslevelező-sorozat. Az idei bélyegnapot különben már az 1971-ben Magyarországon megrendezésre kerülő bélyeg-világkiállítás jegyében rendezték, több mint 30 ország gyűjtőinek részvételével. A kiállított bélyegek közül a nemrég megjelent Apollo 11.blokknak van a legnagyobb sikere. Az ára már most 15 dollár. Elkészült a magyar bélyeggyűjtők „bibliája” is, a hatkötetes Magyar bélyegmonográfia. A kiállítás ezt is bemutatja. Talán a legérdekesebb a kiállításnak az a része, amely a magyar bélyeg fejlődéstörténetét mutatja be. Ismeretes, hogy a gyűjtők legtöbbször a hibás vagy rosszul nyomott bélyegeket értékelik legtöbbre. Látható a kiállításon egy bélyeg, amelyre fordítva nyomták a szöveget és a képet; értéke 20 ezer forint. A portos bélyegeknek általában nem örül a címzett. Nem így az 1914-ben kiadott portóbélyeg tulajdonosa. Ez a bélyeg ugyanis ritkaságánál fogva ma már szintén 20 ezer forintot ér. A kiállításon hamisított mását is láthatjuk. Tíz éve lőtték fel az első szovjet holdrakétát. Az ebből az alkalomból kiadott magyar bélyegek egy részén hiányzik az úgynevezett felnyomás. Nemrég az egyik ilyen „hibás” bélyeget az USA-ban egy árverésen 150 dollárért adták el. A legkedveltebbek a repüléssel és az űrkutatással kapcsolatos sorozatok. A különböző légi járatok megindulásakor kiadott bélyegek értéke jelenleg 5—6 ezer forint. B. K. A kiállításon tegnap osztották ki a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége vándordíjait. Dr. Steiner László főtitkár ünnepélyesen adta át a szövetség egyik korábbi elnökéről, Gazdag Gyuláról elnevezett vándordíját a legjobb szervező munkáért a szolnoki városi bélyeggyűjtőkörnek; a legjobb ifjúsági kör vándordíját a sashalmi Hősök fasori iskola kapta; a Kossa István irodalmi vándordíját pedig dr. Makkai Lászlónak ítélték filatelista publikációiért. A férfi Bélavándordíjat Kostyán Ákosnak ítélték, a bélyeggyűjtés népszerűsítése érdekében végzett irodalmi munkásságáért. Ezenkívül még 44 filatelista kapta meg a MABEOSZ kitüntető jelvényét. A kiállításnak egyébként szombaton hatezer, vasárnap mintegy 10 000 látogatója volt.