Magyar Hírlap, 1969. szeptember (2. évfolyam, 241-270. szám)
1969-09-11 / 251. szám
21. SZEPTEMBER 11. CSÜTÖRTÖK NEMZETKÖZI POLITIKAMagyar Hírlap m Szerdai számár É PRm hí Kolderral, aki 1968 augusztusáig a KB elnökségének tagja és a központi bizottság titkára volt. Kolder bevezetőben elmondotta, hogy Csehszlovákia 1968 január utáni belső fejlődése eltért a központi bizottság eredeti elképzeléseitől. „A központi bizottságot 1968 január után három hónapig nem hívták össze, jóllehet a januári plénumon kifejezésre juttatták, hogy a párt életében ezután a KB fontos szerepet játszik majd. .Ugyanakkor néhány központi bizottsági tag — Sík, Borovka és Smrkovsky — megsértették a demokratikus centralizmus elveit. A drezdai tanácskozásokról szólva a pártelnökség volt tagja elmondotta, hogy az nagy iskolát jelentett számára. Szólott a testvérpártok ott kifejtett aggodalmairól és kiemelte a magyar tapasztalatokat, amelyeket — mint mondotta — Kádár János nagyon plasztikusan ismertetett. Kolder hangsúlyozta, hogy „a januári plénum eredményeit az SZKP vezetői megértéssel fogadták, és a CSKP döntéseit belügynek tekintették”. Kolder a továbbiakban megerősítette Cerníknek a Rudé Právóban megjelent nyilatkozata azt a részét, amely szerint az elnökség javaslatával ellentétben, Dubcek televíziós beszédében nem ítélte el a kétezer szót, és ezzel félrevezette a járási pártkonferenciák küldötteit. A szocialista országok katonai akciójával foglalkozva Kolber hangoztatta meggyőződését, hogy erre a lépésre azért került sor, mert számos tény azt bizonyította: Csehszlovákiában a szocializmust veszély fenyegeti. Pompidou elnök és Kiesinger kancellár érdemi döntések nélkül kedden zárult bonni tárgyalásait több francia lap is kommentálja: francia külügyminiszter javasolt. A franciák és a németek a jelek szerint most egyetértésre jutottak abban a hármas feladatban, amelyet a francia külügyminiszter így fogalmazott meg: A Közös Piac építésének bevégzése, elmélyítése és kiszélesítése. Ez azonban szemmel láthatóan messze van a Nagy-Britannia belépésére vonatkozó tárgyalások megnyitásától. De Gaulle tábornok árnyéka még felismerhető Pompidou alakja mögött HAlluiniAz „Veszélyes taktikázás” cí KillyilIral című kommentárjában a HVlTlUillOi JKSZ lapja Nixon önöknek a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok további visszavonására vonatkozó döntésének elhalasztását értékeli. Megállapítja, hogy a világ közvéleménye nem túl nagy meglepetéssel, de annál nagyobb elégedetlenséggel fogadta a hírt Részben a katonai és politikai szélsőségek nyomása alatt, akik még mindig küszöbön álló katonai győzelemmel áltatják magukat, részben pedig abbeli törekvésében, hogy nagyobb manőverezési teret biztosítson magának. Nixon legnagyobb gondja az, hogy a csapatok visszavonásával kapcsolatos taktikázással megbékítse a vietnami háború hazai ellenzékét. Ha azonban figyelmen kívül hagyja a realitásokat és a vietnami háború eddigi tanulságait, akkor az, ami pillanatnyilag taktikai előnynek tűnik, nagyon hamar tartalom jelentőség nélküli formai lépésnek bizonyulhat . KÜLFÖLDI LAPOKBÓL KOMUNIST T "E* 1? Tf* ATJfl Ha Pompidou AjA» £ lUnAU helyén de Gaulle tábornok lett volna Bonnban, a dolgok lényegét illetően, nem sok történt volna másképp, állapítja meg a lap. A kifejtett álláspontok csak ritkán voltak azonosak. Ténylegesen nem lehetett sok változást észrevenni a szigorú gaulleista politikához képest, amely abszolút elsőbbséget biztosít a nemzeti függetlenségnek, és egy „európai Európa” kialakítását javasolja. Az a törekvés, hogy a „hatok” vámunióját egy olyan nagy együttessé változtassák, amely mind gazdasági, mind politikai téren nagy közös akciókra képes, nem látszik, hogy a tárgyalások után közelebb jutott volna céljához. ■ Filprim Vezércikkében a lap IVHUA előre tett lépésnek minősíti azt a megállapodást, hogy novemberben megtartják a „hatok” csúcsértekezletét Hágában, amit néhány héttel ezelőtt Schumann párt politikai bizottságának közleményét azzal az interjúval kapcsolatosan, amelyet Roger Garaudy, a politikai bizottság tagja, a Komunist című jugoszláv lapnak adott. Roger Garaudy ebben a nyilatkozatban — állapítja meg az FKP közleménye — különböző kérdésekben olyan személyes álláspontot fejtett ki, amely szöges ellentétben áll a párt politikájával és a központi bizottság határozataival, így a többi között most bírálta a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezletén elfogadott fő dokumentumot, holott előzőleg helyeselte annak tervezetét. A központi bizottság pedig június 29-én egyhangúlag úgy értékelte, mint „fontos dokumentumot”, amely értékes hozzájárulás a kommunistáknak és a népeknek az egész világon folytatott harcához. Az FKP politikai bizottsága elítéli Roger Garaudy elvtársnak ezt a magatartását, amely ellentétben áll azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket a központi bizottság előtt vállalt. A központi bizottság ugyanis 1968. október 21-i ülésén nyilvános megrovásban részesítette Roger Garaudy elvtársat, mert a párt politikájától eltérő személyes véleménye nyilvánosságára hozásával megsértette a demokratikus centralizmus elveit. . Sík Endre : ED TÍZPRÓBA Egy magyar házaspár A Hámor házaspárral 1933-ban ismerkedtem meg. Abban az időben a Szovjetunióban óriási építőmunka folyt. Gomba módra nőttek a gyárak. Az építkezéseknél és a gyárakban számos külföldi mérnök és szakmunkás is dolgozott. Egy részük nagy fizetésért és különböző kiváltságok mellett vállalta a külföldről hozatott gépek felszerelését és a szovjet munkások betanítását. Más részük az új rendszer iránti lelkesedésből jött a Szovjetunióba, hogy aktív részt vegyen a szocializmus építésében. A párt nagy gondot fordított arra, hogy a külföldi munkások, akik oroszul nem tudván a szovjet lapokat nem olvashatták, állandó tájékoztatásban részesüljenek a világeseményekről, s egyúttal, ha már itt vannak, megfelelő politikai nevelést is kapjanak. A helyi pártbizottságok speciális szerveket állítottak fel, amelyeknek az volt a feladata, hogy azokat az üzemeket, ahol külföldi munkások dolgoznak, megfelelő, idegen nyelveket beszélő politikai oktatókkal lássák el. A moszkvai városi pártbizottság egy nap engem is kiküldött, hogy vezessek politikai tanulókört a moszkvai villanylámpagyár angolul beszélő külföldi munkásai részére. Nem kismértékben izgultam, mikor először mentem ki a gyárba. Az angol nyelvet elég jól bírtam ugyan, de soha angolok közt nem éltem és gyakorlatom az angol beszédben csak annyiban volt, hogy az angol nyelvet használtuk mint „nemzetközi nyelvet” a Keleti Egyetemen a különböző nemzetiségű, de angolul tudó hallgatókból összeállított vegyes csoportokban, akik közül azonban egynek sem az angol volt az anyanyelve. Azokkal egész jól tudtam angolul beszélni. Most azonban arról volt szó, hogy amerikai munkásokat kell majd tanítanom. Izgalmam azonban csak addig tartott, míg jövendő tanítványaimmal meg nem ismerkedtem. Azt az angol tanulókört, amelyet nekem kellett vezetnem, összesen tizennégy amerikai szakmunkás alkotta. Az ismerkedés során kitűnt, hogy egy közülük kínai, egy észt, a többi tizenkettő magyar. Vannak véletlenek! Tekintettel a két nem magyar amerikaira, a tanítás angol nyelven folyt, de izgulnom már nem kellett. Egyrészt angolul is jól megértettük egymást, másrészt, ha valami baj volt, a magyar nyelv segített A tanulókör tagjai között volt egy Amerikából jött magyar mérnök a feleségével: Hámor Mihály és Berta. Mindketten a gyárban dolgoztak. A fiú a gyár egyik osztályának a főmérnöke volt, az asszony pedig az egyik műhely vezetőségében teljesített szolgálatot Mihálynak, mint később megtudtam, Amerikában nagyszerű állása volt: főmérnök volt egy kaliforniai villanylámpagyárban, nagy fizetéssel és a legszebb kilátásokkal a jövőre. Mihály azonban nem arra született, hogy Amerikában karriert csináljon. Magyarországon 1919- ben, a proletárdiktatúra alatt, aktívan részt vett az ifjúmunkás-mozgalomban, azért is kellett kivándorolnia. Forradalmi idealizmusa, melyet Magyarországról hozott magával, Amerikában is belevitte a munkásmozgalomba, amiért rövidesen ott is kellett hagynia az állását. Módja lett volna más gyárban, más államban elhelyezkednie, de már előbb is arról álmodozott, hogy kimegy a Szovjetunióba. S minthogy az, amit elmondtam, éppen az első ötéves terv évei alatt történt, amikor a Szovjetunió szívesen látta a munkára ajánlkozó képzett külföldi mérnököket, elhatározta, hogy megvalósítja régi álmát. Felajánlotta szolgálatait annak a moszkvai villanylámpagyárnak, ahol én néhány hónappal később megismerkedtem vele. Mindjárt az első alkalommal mindkettőjüket nagyon rokonszenvesnek találtam és az volt az érzésem, hogy én is megnyertem szimpátiájukat. Jó barátok lettünk. Mikor a mi kispesti iskolánkénak vége szakadt, azzal váltunk el, hogy majd gyakran találkozunk. Ebből persze semmi sem lett. Szovjet-Oroszországban abban az időben az emberek nemigen értek rá magánéletet élni. Évek teltek el anélkül, hogy Mihállyal és feleségével találkoztam volna.Egyszer aztán, két vagy három év múlva, valamilyen magyar ünnepélyen találkoztunk, s felelevenítettük a barátságot. Aztán jött a háború. A gyárnak, amelyben Hámor dolgozott, fontos katonai jelentősége volt. Ez magyarázza meg azt a sajnálatos félreértést, ami vele történt: a háború második hetében letartóztatták. A rádiónál dolgozott Berta legjobb barátnője, Bokor Margit, ald csaknem naponta együtt volt velük. Tőle értesültem mindjárt másnap reggel Mihály tologatásáról. Azonnal felhívtam Bertát telefonon, s megállapodtunk, hogy este felkeresem. Berta részletesen elmondta, hogy történt a dolog. Mihály búcsúzásul csak annyit mondott, hogy vigyázzon a gyerekre, az ő kiszabadítása érdekében pedig egyetlen lépést se tegyen, mert őt a legrövidebb időn belül enélkül is szabadon fogják engedni, mihelyt rájönnek, hogy tévedtek. Bertának az volt a szándéka, hogy keres magának valami állást. Segítségemet kérte, amit meg is ígértem, de a legjobb igyekezet mellett sem sikerült állást szereznem részére. Letartóztatott feleségét — különösen a háború alatt — semmilyen intézmény vagy üzem sem tartotta a maga részére kívánatos munkaerőnek, így Berta elhatározta, hogy jelentkezik kislányával együtt evakuálásra. Mikor Bokor Margit ezt megtudta, felíratta őket mint rokonait, a rádióalkalmazottak evakuálandó hozzátartozóinak listájára. Így július végén Berta kislányával együtt a rádióközpont egyik evakuációs csoportjával Szverdlovszk városába került. Onnan táviratozott Bokor Margitnak. De Manci még egy sürgönyt kapott. Ezt Omszkból , Mihálytól, aki közölte, hogy az egyik omszki gyárban dolgozik mint főmérnök, és kérdezte: hol van Berta a gyerekkel? Szverdlovszk és Omszk ugyanazon a transz-szibériai vasútvonalon fekszik, mindössze néhány órányira egymástól. Nem kellett hát egyebet tenni, mint küldeni egy-egy táviratot Mihálynak és Bertának, közölve mindegyikükkel a másik címét, s néhány nap múlva már ismét együtt voltak. A levelükből tudtuk meg, mi is történt? Mihályt letartóztatása után elvitték Moszkvából. Egy hét múlva bocsánatot kértek tőle a félreértésért, és szabadon bocsátották Omszkban. Arról, hogy Moszkvába visszatérjen, nem lehetett szó, mert Moszkva közben már hadszíntérré lett. Közölték vele, hogy a gyár, amelyben dolgozott, szintén nincs már Moszkvában, de azt nem tudták megmondani, hogy hol van. Egyben megnyugtatták, hogy a felesége a kislányával egész biztosan szintén nincs már Moszkvában, mert a kisgyermekes anyákat evakuálták. Felajánlották neki egy helybeli villanygyár főmérnöki állását, amit ő el is fogadott. (Következik: Kóstoló a háborúból) Új tények ismeretében A Szlovák KP vezetősége több tavalyi határozatát érvénytelenítette (CTK) Sadovsky első titkár elnökletével kedden ülést tartott a Szlovák KP Központi Bizottságának elnöksége. Ezen megvitatták azokat az okmányokat, amelyeket a központi bizottság plénuma és elnöksége 1968. június 18-án, illetve augusztusban fogadott el. Megállapították, hogy az említett okmányok bizonyos helytelen politikai állásfoglalásokat tartalmaznak, amelyek ellentmondanak a Szlovák KP rendkívüli kongresszusán elfogadott irányvonalnak, valamint a CSKP Központi Bizottsága 1968 novemberi és 1969 májusi plénumán elfogadott határozatoknak. Mivel a szóban forgó állásfoglalások ellentmondanak a párt jelenlegi ismereteinek azokról a tényezőkről, amelyek a szövetséges csapatok bevonulásához vezettek, a Szlovák KP Központi Bizottságának elnöksége elhatározta, hogy érvényteleníti 1968. augusztus 21-én, 22-én és 23-án elfogadott határozatait. A Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöksége elfogadta Leopold Podstupkának, a pozsonyi Pravda főszerkesztőjének lemondását, s egyidejűleg Bohus Travniceket bízta meg munkakörének ellátásával. Befejeződött az afrikai csúcsértekezlet Szolidaritás az EAK-kal - Felhívás Nigéria egysége érdekében Szászt József, az MTI kiküldött tudósítója jelenti Addisz Abebából. Szerdán helyi idő szerint hajnali öt órakor befejeződött az afrikai állam- és kormányfők utolsó plenáris ülése és egyben a hatodik afrikai csúcsérekezlet. A kontinens jelenlevő vezetői tíz órán át megszakítás nélkül tárgyaltak. A vita központjában a közel-keleti helyzet és a nigériai probléma volt. Röviddel az esti ülésszak kezdete előtt érkezett az izraeli csapatok nagyszabású provokációjának híre, nagy megütközést keltve a delegátusok táborában. A hajnali órákban a csúcs részvevői megfogalmaztak egy táviratot Nasszer elnöknek, amelyben biztosították az Egyesült Arab Köztársaságot szolidaritásukról és elítélték az egyiptomi terület ellen végrehajtott újabb izraeli támadást. A nigériai kérdéssel kapcsolatban elfogadott határozat tűzszünetre és tárgyalásokra hív fel Nigéria egysége érdekében. A dokumentum, amelynek tervezetét a Hailé Szelasszié vezette konzultatív bizottság dolgozta ki, felhívja a konfliktusban érdekelt két félt, hogy „Afrika magasabb érdekeit szem előtt tartva őrizze meg Nigéria egységét”. A konferenciához közel álló körök szerint az ülésen — ahol a részvevőknek csaknem a fele legalábbis hallgatókig rokonszenvezett Biafrával — többen bírálták Gowon „hajthatatlan magatartását”. A határozat ellenére Nigéria álláspontja változatlan és ezt Enakoro tájékoztatási miniszter kedden este sajtóértekezleten is leszögezte. Lagos változatlanul követeli az elszakadt tartománytól, Biafrától, hogy mondjon le a különválásról és utána lehet szó tűzszünetről és politikai rendezésről. Az afrikai állam- és kormányfők úgy döntöttek, hogy a következő, 7-ik csúcstalálkozót 1970 szeptemberének első felében szintén Addisz Abebában tartják. Brazília A halálbüntetésben bízik a katonai junta (AP) A háromtagú brazíliai katonai junta — az általa bejelentett különleges intézkedések keretében — módosította az alkotmányt olyanformán, hogy felforgató vagy forradalmi tevékenység esetén halálbüntetést lehessen kiszabni. Ez a döntés drámaian bizonyítja, menynyire súlyosnak ítéli meg a junta az országban folyó jelenlegi gerillatevékenységet. Brazíliában csak a háború folyamán volt érvényben a halálbüntetés, s azt csak kémkedés vagy hazaárulás esetén lehetett kiszabni, gyakorlatilag azonban ilyen ítéletet soha nem hajtottak végre. A junta legújabb rendelkezése értelmében „lélektani és forradalmi háború" esetén ki lehet szabni halálbüntetést, száműzetést, életfogytiglani fegyházat, illetve vagyonelkobzást. (AFP) A vasárnap Mexikóba érkezett volt brazil politikai foglyok, akiket az elrabolt amerikai nagykövetért cserébe engedtek szabadon, kedden virágkoszorút helyeztek el a mexikói függetlenségi emlékmű talpazatánál. A koszorú szalagján a következő felirat olvasható: „A szabad Brazília a mexikói függetlenség hőseinek.”