Magyar Hírlap, 1969. szeptember (2. évfolyam, 241-270. szám)

1969-09-11 / 251. szám

6 1969. SZEPTEMBER 11. CSÜTÖRTÖK________ ÚJ KÖNYVEK Fejezetek az irodalom és a tudomány történetéből ,EGRI PÉTER könyvének címe: "Álom, látomás, valóság, önmagában is sejteti, hogy az író érdeklődését a huszadik századi művészetek jellemző problematikája, a realizmus, a modernség és dekadencia viszonya foglalkoztatja. Kutatásainak kezdete Tolsztoj és Dosztojevszkij. A kályha azonban, ahonnét Egri is elindul, Balzac életműve. Ez az a pont, ahonnét elindulva a lukácsi esztétika fölméri a művészet megtett távolságait, s felméri az újabb korok eredményeit. Már csak azért is, mert Balzac egy fejlődési szakasz csúcsa, betetőződése, lezárása. Tolsztoj életművében éppen az a jelentős, hogy nemcsak a klasszikus realizmus vívmányait őrzi, hanem előzménye is lesz némely huszadik századi irányzatoknak. Egri Péter könyvének azok a legelevenebb elemzései, amelyekben végigvezet az íróktól írókig vezető kanyargó világirodalmi utakon. Tolsztojtól és Dosztojevszkijtől Kafka, Joyce, Semprun vagy Thomas Mann művészetéig. Az álom és a látomás szerepét vizsgálja műveikben, valójában a valóság művészi megjelenítésének változásait elemzi. „Tolsztoj és Dosztojevszkij művészetéből a világirodalom egyik útja Kafkához és Jovcéhoz vezetett. A másik Thomas Mannihoz és Gorkijhoz vitt” — írja Egri Péter. Ez a summázat magyarázatra szorul. Mindenekelőtt arra szükséges figyelmeztetni, hogy a szerző nem állítja szembe egymással Tolsztojt és Dosztojevszkijt, nem egyszerűsíti az utakat, tolsztoji — Thomas Mann-i — gorkiji és dosztojevszkiji, jovcei, kafkai vonulatokra, de a közöttük levő különbségekre mégis figyelmeztet. Érdekes témaválasztása mellett értéke széles körű világirodalmi műveltsége és asszociációs készsége. Külön öröm, hogy magától értetődő természetességgel kapcsolja be világirodalmi fejtegetéseibe a magyar irodalmat is, Ady, József Attila, Kosztolányi vagy Déry művészetét. Azt persze sajnálhatjuk, hogy a már közhelyszerű párhuzamokat sem használja ki maradéktalanul (Krúdy —Proust, Karinthy—Kafka), s új kutatásokra sem vállalkozik. Az álom irodalombeli szerepének elemzései közül hiányoljuk a bergsoni álomelmélet egyik tételének, a fizikai ingerek hatása az álomképekre és az , álomtartalmakra vonatkozófejtegetéseit. Nemcsak a lélektani realizmus sajátos formáit elemezhette volna végig az író, hanem arra is érdekes fény derülhetett volna, hogy a legjobbak (Emily Brontë, Tolsztoj, London stb.) a lélektan tudományát megelőzve ismertek föl fizikai igazságokat, és ezeket be is építették művészetükbe. (Gondolat) VEKERDI LÁSZLÓ Kalandozások a tudományok történetében című könyvének jó néhány tanulmányát már olvashattuk a Világosságban és a Valóságban. A kötet egésze mégis a fölfedezés erejével hat. Nemcsak témagazdagsága, amely Vekerdi sokoldalúságát dicséri, sokkal inkább elhivatottsága, amely minden írásából meggyőzően kiviláglik. Érdeklődési körének középpontjában elsősorban a természettudomány, a matematika, a fizika áll, de ezzel szinte egyenrangúak filozófiai, nyelvészeti, történeti, vallástörténeti, biológiai és orvostudományi ismeretei. Egy-egy fölfedezés története vagy tudós életrajza bestseller lett, izgalmasabb egy kalandregénynél. Vekerdi azonban nem ezt az utat járja. Egy-egy tudós alakja nem önmagában és nemcsak kora viszonylataiban érdekli. Galilei és az egyház összecsapását a maga valóságában és mítosszá lett formájában is vizsgálja. Árnyaltan és hitelesen érzékelteti, hogy a korabeli egyházban milyen harcok dúltak Galilei ellen és mellett. Clavius, Grienberger, Scheiner atyák állásfoglalása Kopernikus és Galilei ügyében, Campanella, Bellarmino vagy Foscarini véleményei, sőt a pápa bizonyos rokonszenve jelzik, hogy a tudományellenesség korántsem volt olyan egyértelmű, mint hihetnők. A matematika történetéről szóló esszéi mellett az orvostudomány történetének néhány fejezete ragadja meg az olvasó figyelmét. Mindenekelőtt a Sántha Kálmánról szóló megemlékezés. Nem érezzük túlzottnak lelkesedését, amikor azt írja Sántha Kálmánról, hogy „helye a század nagy mintaképei: az irracionális hatalom ellen küzdők, az értelmes, békés jövőért felelősséget vállaló tudósok: Albert Einstein, Frédéric-Joliot Curie, Pjotr Kapica, Max Born és Robert Oppenheimer mellett” van. Vekerdi imponálóan nagy tudása és tudósi elfogulatlansága hitelesíti ezt a megállapítást. Vekerdit a tudósok és a tudományok fejlődésében mindig az izgatta, ami nemcsak a szűkebb értelemben vett tudomány ügye, hanem a közösségé is. Az igazán nagy tudós emberi, nevelői magatartásában is példakép. És az helytállásában, sorsvállalásában is, mint volt Sántha Kálmán. Tudományos fölfedezéseik ezzel válnak maradéktalan értékké. Ezt a mához szóló értéket keresi Vekerdi László minden tanulmányában. (Magvető) Szalay Károly Gombó Pál: Szigorúan nyilvános A humorista is ember, csakúgy mint a többi író, legfeljebb kellemetlenebb, mert közvetlenül vagy közvetve, élénkbe tárja hibáinkat és vétkeinket. Mások hibáiról szívesen olvasunk, néha még kacagunk is a torzító tükör igazmondó fonákságain, de nehezen viseljük el, ha rólunk szól a csalafinta hasonlat, s fel-felmordulunk... A sebész ne vágjon mélyebbre a páciens testébe, mint az operációhoz feltétlenül szükséges. Az írónak is pontosan tudnia kell, mennyire szükséges a mélybe nyúlnia, hogy olvasója életben maradjon, sőt megjavuljon önmaga és a társadalom számára. Gombó Pál tapasztalatokban gazdag ismerője korunknak, napjaink jellegzetes visszásságainak. Bőséges példatárat vonultat fel a „Szigorúan nyilvános” kis sztorijaiban, apró paradoxonokban is, az emberi gyengeségek árnyalatos kavalkádját. Mint a legtöbb humorista, Gombó is filozófiai indítékkal ír. Humora éppen emiatt többnyire áttételezett, mint az olyan orvosság, mely csak közvetve és szakaszosan hat. Nevetésre ingerlően tesz kísérletet arra, hogy agya használatára késztesse az olvasót, persze mértékkel, mert a szatíra — éppúgy, mint az orvosság — csak kiszámítottan adagolható. Gombó pontosan ismeri a mértéktartás előnyeit, tisztában van az eredmény korlátolt lehetőségeivel, s okosan vegyíti a humor, a gúny, a szatíra adagjait. A gyógyító mérget csak piciny cseppekben, alig érezhetően vegyíti a jóízű kísérőitalba. Olvasmányosan ír, példázatainak fanyar tanulságai mögött ismételten fölfedezhetjük a humanista gondolatokra ingerlő kezdeményezéseit. A kötetbe foglalt kis írásokat Vasvári Anna szellemes rajzai kísérik. (Szépirodalmi) F. L. Vasvári Anna illusztrációja F. Rácz Kálmán: Köd a Szajnán F. Rácz Kálmán regénye érdekesen újszerű módon ír Franciaországról. A könyv borítóján levő Camille Pissarro-kép híven fejezi ki a regény hangulatát is. Kedvetlen, szürke és zöld kép ez, a Szajna ködben úszik, de nem sejtelmes ködben, hanem abban a nagyvárosokra jellemző piszkos ködben, amiben nincs semmi rejtelem és költőiség, csak indusztriális piszok, közöny, életuntság, egy nagyváros ideges fáradtsága remeg a képen, elmosódott házak körvonalai, mély árnyékok, füst, köd, szürkeség. Franciaországról lelkes és új üldöző útibeszámolókat szoktunk meg. Regényekben pedig az önigazolás, az utólag kiélt álmok hazugsága, a megszépítő messzeség igazolása a követendő példa. F. Rácz Kálmán a harmincas évek Franciaországáról ír. Az odaszakadt idegen reménytelen kiszolgáltatottságáról. Egy koszos és kézműipari szinten megrekedt kisműhely idegen munkásai közé vezet el az író, akik napi tizenkét órai munkával robotolnak a szerény megélhetésért. Az ágyrajárók sivár élete, otthontalansága, az állandó létbizonytalanságban élők idegessége, a közösséggé nem váló idegen nációk ellenségessége mérgezi napjaikat. Sramek, a műhelyfőnök, egykori kommunista magyar munkás, aki az emigráció nyomorúságában megkeményedett, szálkássá lett, Bögölye, a paraszti nyomorúság elől szökő, de állandóan hazavágyakozó alakja, a fehérgárdista Mihu, a gyenge és csalódott Szamekné — mind érzékletesen megírt figurák. A regény cselekménye ennek a kis csoportnak a felbomlása, szétszóródása, hazamenekülése. Nem történetet, inkább légkört, hangulatot akart megörökíteni az író. Impresszionista stílusával, módszerével ez sikerült is. A hamis külföldi képek, a bestseller regények Franciaországa után F. Rácz könyve demitizáló hatású. Nem a társadalmi regény elemző módszerével, hanem az impresszionisztikus gyakorlattal mutat meg valami mélyen jellemző, igaz részletet abból, amit Franciaországnak nevezünk. (Szépirodalmi) Gáli István AKADÉMIAI KIADÓ Hadrovics László: A funkcionális magyar mondattan alapjai. — Jókai Mór: A fekete vér. CORVINA KIADÓ Kelényi György: Turner. EUROPA KIADÓ Duras, Marguerite: Oroszlánszáj. — Pillai, Thakazhi S.: A tenger törvénye. — Szjomuskin, Tyihon Zaharovics: Alitet eltűnik. GONDOLAT KIADÓ Hermann Zsuzsanna: Cesare Borgia. — Vitányi Iván: A zene lélektana. — KOSSUTH KIADÓ Búza Márton: Az üzemi demokráciáról. — Eiben Ottó—Gádorné Donátti Blanka—Majzik Lászlóné: A 10—14 éves gyermek. A gyermek fejlődése — Goytisolo, Juan: Személyleírás. — Kelemen János: Mi a strukturalizmus? — Könne, Manfred: Gumi. Egy nyersanyag regénye. — Marxista-leninista esztétika. A marxizmus—leninizmus esti egyetem tankönyve. — Nagy Ká- A hét könyves foly: Bemutatom Bulgáriát. — Palásti László—Balázs-Piri Balázs: Ma mi is fúrunk. — Vityin, Mihail Grigorevics: Beloiannisz. MEZŐGAZDASÁGI kiadó Kutyamagazin, 1969. MINERVA KIADÓ Gazdag Erzsi—Bor Vera: Háziállatok. Verses képeskönyv. MÓRA KIADÓ Gyermekenciklopédia. — Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön. — Rodmian, Fred—Klemke, Werner: A felhőbab. Képes meséskönyv. MŰSZAKI KIADÓ Almássy Tibor—Liener György—Rózsa György: Autó, motor, közlekedés — Gyurkovics Attila: Televíziójavítás Favorit, Horizont, Star. Mona Lisa. — Kaján Tibor—Huszák Árpád—Mátray József: Fémforgácsoló szerszámok. — Mihalik Béla: Mit mivel mossak? — Technikai érdekességek a világ minden tájáról. — A textilnyomás technológiája. PANORÁMA KIADÓ Magyarország. Írták Papp Antal, Antos László stb. SZÉPIRODALMI KIADÓ Albert Gábor: Az istentagadó. Elbeszélések. — Gergely Sándor: Rögös út. — Hermann István: Szent Iván éjjelén. — Passuth László: Aranyködben fáznak az istenek. TÁNCSICS KIADÓ Kertész Magda: Vendég voltam Japánban. TANKÖNYVKIADÓ Juhász Ferenc: A motiváció szerepe a nevelésben. — Sztollár, A. A.: A matematikatanítás módszerei. ZRÍNYI KIADÓ Kováts Zoltán—Nagy István: Korszerű lövészfegyverek. Gozsdu Elek: Köd Kortársai a „magyar Turgenyev”-ként emlegették Gozsdu Eleket, a múlt századvég magyar irodalmának ezt a kiemelkedően egyéni hanghordozású prózaíróját. Kétségtelen, hatott reá a nagy orosz író, de szó sincs arról, hogy szolgaian másolta volna. Az összecsengést, melyet írásaiból, különösen kitűnő regényéből, a Ködből véltek kihallani, csupán, a korabeli viszonyok hasonlósága okozhatta. Nem volt éppen termékeny író. Szellemi hagyatékát két regény, a novellák és két színpadi műve teszi ki. De minden írásán érződik a féltő gond, s magasrendű szellemiség hatja át sorait. Elbeszéléseinek szinte semmi a cselekménye, ami történik, az szinte egy mondatban összefoglalható. A lélek állapotán, a belső történéseken van a hangsúly; egy-egy adott életérzést rajzol meg finom metszésű tollal. Tulajdonképpen polgári hivatásra készült, s művészi pályája meredeken ívelt felfelé. (Közben csak kis ideig viselte az újságírás robotját.) Harminchárom éves korában Temesvárott királyi ügyész. Háromszor nősül, háromszor ugyanazt a nőt veszi el feleségül, Bauer Herminát, temesvári principálisa lányát. Élete, mely sok regényes elemmel tarkított, nem jelenik meg könyveinek lapjain. Szeméremből, józan megfontoltságból? Ki tudja? Egy nagy formátumú tehetség torzóban maradt munkája Gozsdu Elek életműve. De lapjaira jegyezve a századvég őszinte szavú művészi üzenete az egymást váltó későbbi korok számára. Ezért is jelentős, hogy a Magyar Elbeszélők sorozatban most újra megjelent a Köd című regényének és novelláinak gyűjteménye. Az író mindenképpen érdemes arra, hogy a mai nemzedék megismerkedjen vele és írásait újra felfedezzék. (Szépirodalmi) Sz. E. Zsoldos Vera illusztrációja Magyar Hírlap Sáfáry László: Korforduló Mindig a tehetetlenség keserű érzése fog el, valahányszor egy szépen indult életművel ismerkedem, amely torzó maradt, mert közbeszólt az erőszak, a korai, értelmetlen halál. Ez az indulat kerít hatalmába most is, a Szovjetunió elleni rablóháborúba kényszerített, s a fronton alig 33 éves korában nyomtalanul eltűnt magyar-latin szakos tanár, Sáfáry László verseit olvasva, ígéretes tehetségre vallanak a költőnek 1931-ben és 1936-ban Munkácson megjelent kötetei, s kéziratban maradt versei. A szülőföld, a kárpát-ukrajnai hegyi táj megejtő, komor szépsége tükröződik bennük, egy gazdag érzésvilág erősítőjén keresztül. Merész képalkotás, friss szófűzés, sajátosan egyéni hangvétel jellemzi alig pársoros szabadverseit, amelyek külön-külön olvasva,pillanatnyi hangulatok rögzítésének látszanak, de összességükben sodró szenvedélyt, korszerű lírai mondanivalót hordoznak. Jól érzékelteti a válogatás, hogyan érvényesül a kezdeti szürrealista kísérletek után mindinkább az értelem ellenőrzése, hogyan forrósodik fel a költő hangja a később alkalmazott expresszív formákban. A lágy, elomló líraiság, az ujjongó rácsodálkozás az élet, a szerelem örömeire fokozatosan vált át harcos aktivitásba. Az egyéni lét zárt világának kapuit a környezetben élők gondjai, bánatai döngetik; a gyermekkori emlékek már nemcsak a természet elragadó pompájára korlátozódnak, hanem felvillantják a verhovinai táj elesett szegényeit, akiket a költő véreinek vall, teljesen azonosul velük. A kötet anyagának összegyűjtéséért s a költő alakját az olvasóhoz szinte érzéki kötelbe hozó, művét értően elemző bevezetőért Sándor Lászlót illeti az elismerés. (Szépirodalmi) G. Ss. h. Fred J/Cook: Az ismeretlen FBI Aki olvasott az újságokban a chicagói gengszterekkel vívott géppisztolycsatákról, figyelemmel kísérte a „kommunista gyanússá” vált amerikai kispolgár rettegését, az érdeklődéssel tekint a titokzatos három nagybetűre: FBI: Mit takarnak a kezdőbetűk? Jelentésük: Federal Bureau of Investigation, vagyis Szövetségi Nyomozó Iroda. Hogy valójában mi történik az FBI kulisszái mögött, arra csak néhány évvel ezelőtt hívta fel egy könyv a figyelmet Jack Levine diplomás ügyvédként jelentkezett a már szinte mitikussá magasztalt szervezetnél. Nyomozó munkája során felismerte, hogy az FBI tulajdonképpen maga az Önkényuralom. Egy olyan erőszakszervezet, amely rákként hálózta be az Államok testét, és az igazságszolgáltatás fölé emelkedett. Szilárd politikai hatalomra tett szert, amelytől rettegnek még a szenátorok és a kongresszus tagjai is. Nos, az új nyomozó, e felismeréstől vezetve szokatlan lépésre szánta magát: beszélni kezdett. E könyv, főként az ő tapasztalataira épült. Végig vezeti az olvasót a Szövetségi Nyomozó Iroda születésétől egészen a közelmúltig. Nyíltan beszámol a szégyenteljes „Vörös razziákról”, ugyanakkor az igazsághoz híven megmutatja az eredményeket is. Hiszen az FBI kemény küzdelmet vív a kábítószerek élvezői, árusítói, csempészei ellen. De túlsúlyban mégis azok a tettek vannak, amelyekről nem lehet éppen elismerően szólni. Kémkedések, magántelefonok lehallgatása, a haladó erők üldözése mind az FBI szégyenfoltjait gyarapítják. A könyv most jelent meg magyarul Gellért Gábor fordításában. (Zrínyi) E. L.