Magyar Hírlap, 1969. szeptember (2. évfolyam, 241-270. szám)

1969-09-11 / 251. szám

Magyar Hírlap KULTÚRA - MŰVÉSZET - 1969. SZEPTEMBER 11, CSÜTÖRTÖK 7 Premier ma­­"­ Új magyar film­­­es egy hármas koprodukció Sziget a szárazföldön Események nélkül egy­másba for­duló napok. Egy nevesincs öregas­­­szony morzsolgatja így élete alko­nyán, magára hagyottan az időt, ami­vel nem is igen tud mit kezdeni. A város kőrengetegében, egy szürke, málladozó vakolatú bérház emeletén ál­modja napról napra újra a múltat. Kina­gyítva a szegényes emlékképeket, felci­­comázva azokat olcsó hiedelmekkel, meg­színesítve soha meg nem történt mozza­natokkal. A tágas lakás, mely az egykori jómódra emlékeztet, több mint egyszerűen lakó­hely, tovatűnt életének kegyeletteljes múzeuma. Órákon át téblábol a különféle kacatok között. Megsimogatja a fodros selymű lámpaernyőt, eltűnődve megáll, hosszan elidőz hajóskapitány édesapja ké­pe előtt. Óvatos mozdulattal letörli a port egy-egy nipp vagy más csecsebecse te­tejéről. Darab ideig a rádiót hallgatja, aztán a régimódi táskagramofont húzza fel. A megkopott, érzelgős dallamok vé­gül is elringatják, s átsegítik az ébren ál­­­modott világból a valódi álmok birodal­mába. Mígnem a külvilág mégiscsak felkavar­ja az öregasszonyt körül a nyugalmas álló­vizet. Pletykaindák, intrikák fonódnak köréje. Minek ez a nagy lakás egy ma­gános öregasszonynak, mikor mások so­­kadmagukkal szoronganak — hangzik in­nét is, onnét is. A néni először riadtan néz maga köré, majd elhatározásra jut. Először a házban levő cserelehetősé­geket veszi szemügyre, majd nyakába ve­szi a várost, hogy valamiképpen megsza­baduljon a többi lakó ferde tekintetétől. Végül is valahol Budán köt ki, magával mentve dédelgetett mihaszna tárgyait. Közöttük él tovább, most már teljesen magára hagyatva. Legfeljebb a kert fái­nak susogó lombjaival vagy a vendég madarakkal társalkodhat. Ennyi és nem több Elek Judit ren­dező első játékfilmjének a története. Hogy sok vagy kevés? Erről kár lenne vitat­kozni. A rendező mindenesetre művészi következetességgel igyekezett az öreg­em­bernek ezt a világban eltévedt magatar­tását pontosan ábrázolni. Igaz, néha egy­hangúan, máskor elnyújtott képsorokkal, de mindenképpen a művészi igazmondás hitével. Nem is a történésen van a hangsúly. Hanem a hangulatok finom szövésén. Valamiféle lebegő realizmus hatja át az egész filmet. Olyasfajta költészet, mely nem­ tűri a hangosságot. A képek dallam­világa érzelmes, de soha nem válik ér­­zelgőssé. A külső világ, amely megtárul, Mándy Iván világa — ő írta a forgató­­könyvet —, és Elek Judit egyik fő érde­me, hogy nemcsak megérezte, hanem a film nyelvére át is tudta költeni az író sajátos prózájának a szavait. A film tehát nem az írás olcsó, bágyadt színű olaj­lenyomata; érvényes ez nemcsak az öregasszony alakjára, hanem a körötte felvillanó magatartásokra, s az előbukka­nó figurákra is. ■ Gondoljunk többek közt a — föltehe­tően józsefvárosi­­ bérház mindennapi életére. A valósághű környezetben élet­teli alakok mozognak: az örökkön dohogó sokgyerekes munkásasszony, a cserfes szavú házmesterné, s a beteg Molnár bá­csi körül megmozduló többi lakó. Két jelenetsor különösen emlékezetes a filmben. Az egyik a lakásbörze moz­galmas képe. A cinema verité eszközeire emlékeztető, ahogy az egyes embercso­portokat végigpásztázza a felvevőgép és elidőz egy-egy jellegzetes arcon, alakon. Egy-egy villanásnyi képben szinte egész életsorsok sűrűsödnek. Jelen van itt a mohó kapzsiság, a meleg fészek utáni vágy, az üzérkedő kalmárszellem és az annak kiszolgáltatott jóhiszeműség egy­aránt. A másik az alkalmi „házimulatság”, melyen a mindent végigmustráló cserél­ni vágyók adnak egymásnak akaratlanul randevút. A rendezőnek ismét alkalma nyílik, hogy közönségesen mindennapi és különcségekben furcsa magatartásokat idézzen fel, s találó biztonsággal fogal­mazzon meg — még ha oly szűkszavúan is — jellemeket. Egyik esetben sem egy­szerűen betétről van szó, hanem az öreg­asszony emberi magányosságának még árnyaltabb ábrázolásáról. A film egy nagy színésznőnk, Kiss Ma­nyi „jutalomjátékának” is tekinthető. Hi­szen az egész históriában ő maga minden. Valóban azt csinálja , hogy nem csinál semmit. Csak éppen él. Úgy,­ ahogy a filmbeli figurának élnie adatott. Egy-egy tétova pillantása, mellyel kedves tárgyait végigsimogatja, vagy ahogy a reggeliző­bögrét finoman fülönfogja, többet mond minden beszédnél, feleslegessé teszi a szót, a belső monológot. Alakítása min­den tekintetben méltó századik filmsze­repéhez. A körülötte sodródó, fel- és eltűnő né­pes szereplőgárdából mindenki egyformán jó a maga helyén. De hadd írjak még ide Ragályi Elemér operatőr nevét. Képei­nek hangulata híven követi Elek Judit és Mándy Iván elképzeléseit és fejezi ki a film költői mondanivalóját. Szombathelyi Ervin Olasz, spanyol A hét aranyember és francia ko­----------------------------------- produkcióban Marco Vicario rendező irányításával ta­núi lehetünk egy, a technika minden vív­mányát igénybe vevő bankrablásnak. Szerencsére Vicario ironikusan dolgoz­za fel témáját, s nem igyekszik szerep­lőinek lelkivilágát is bemutatni. A törté­net így kellemes szórakozás marad — ter­­mészeseten a művészeten innen, de fölé­nyes rutinnal feldolgozva. A forgató­­könyv gondoskodik a meglepő fordulatok­ról, a hálás, mulatságos helyzetekről. A szereplőgárda szerencsésen összevá­logatott. Philippe Leroy (tanár úr) nagy­vonalú intellektuális bandafőnök, Rossa­­na Podesta, a szeretője, dekoratív jelen­ség. , A. P. FÖLDTANI INTÉZETEK NAPJA kez­dődött szerdán reggel. A tanácskozáson, amelyet a Magyar Földtani Intézet 100 éves jubileuma alkalmából rendeznek, több száz külföldi szakember vesz részt. Dr. Fülöp József, a Központi Földtani Hi­vatal elnöke nyitotta meg a tanácskozást. Szovjet, angol, francia, osztrák, NDK-beli, holland, indiai és lengyel szakemberek számoltak be a geológiai intézetek mun­kájáról. FENYŐ A. ENDRE Munkácsy-díjas fes­tőművésznek kiállítása nyílik szeptember 12-én délután fél hat órakor a Csók Galé­riában. Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nem­zeti Galéria főigazgatója nyitja meg a kiállítást. NEMZETKÖZI TÖRTÉNELEMTANÍ­­TÁSI SZIMPOZION lesz október 6—10-e között Budapesten, illetve Debrecenben. A tanácskozás fő témája a hazafiságra és az internacionalizmusra nevelés. Debre­cenben megtekintik a részvevők a Cso­konai Gimnázium híres iskolamúzeumát. NÉPZENEI GYŰJTŐMUNKA kezdő­dött Somogyban. Ének- és zenetanárok, honismereti gyűjtők keresik fel a megye „nótafáit”, jegyzéket készítenek a kör­nyék legismertebb dalairól. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK TUDO­MÁNYOS AKADÉMIÁINAK V. nemzet­közi tanácskozására kerül sor szeptember 16—22 között a Magyar Tudományos Aka­démia rendezésében. PETROVICS EMIL BŰN ÉS BŰNHŐ­­DÉS CÍMŰ OPERÁJA lesz Operaházunk első idei premierje, melyre október vé­gén a budapesti művészeti hetek kereté­ben kerül sor. Az opera szövegkönyvét Dosztojevszkij regénye nyomán Maár Gyula írta. Az új mű főszerepeit — ket­tős szereposztásban — Ütő Endre, illetve Begányi Ferenc, Házy Erzsébet — Sudlik Mária és Szőnyi Ferenc — Palcsó Sándor éneklik. Karmesterek: Kórodi András és Lukács Ervin. Rendező: Mikó András. A MAGYAR MESTERMŰVEK című kiállítás ünnepélyes megnyitóját vasárnap délelőtt 11 órakor tartják a Budavári-pa­lotában. Molnár János miniszterhelyettes mond megnyitó beszédet. Tudományos intézmények a levéltárak, törvény védi a dokumentumokat­ Néhány nappal ezelőtt jelent meg a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 27. sz. törvényerejű rendelete a levéltárak állományának védelméről, s vele egy idő­ben végrehajtási utasításként adta ki a kormány a 30/1969. számú rendeletét. Miért vált szükségessé ez az intézke­dés? Erről a kérdésről tartott tájékoztatót a sajtó képviselőinek dr. Varga János, a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Igazgatóságának vezetője. — Érdemes egy rövid visszatekintést tennünk. Már III. Béla király elrendelte, hogy a fontosabb ügyeket írásban kell rögzíteni, a középkorban megszülettek az egyházi, családi levéltárak. 1723-ban tör­vénybe foglalták, hogy a vármegyék székházat kötelesek építeni a hivatali ira­tok számára. De több mint kétszáz év telt el 1950-ig, amíg végre valóban köz­üggyé, köztulajdonná váltak a levéltárak. A lenini dekrétumok szellemében intéz­kedtek az ország levéltárainak gondozá­sáról. A rendelkezés azonban nem terjedt ki a napról napra felgyülemlő — későbbi korok számára értékessé váló — anyagok elraktározására. A jelentkező új igények­nek és a nemzetközi tapasztalatoknak megfelelően most a magyar levéltárügy új állomásához érkezett Az új törvényerejű rendelet célja, hogy védje a történelemtudomány leg­fontosabb forrását, segítse az államigaz­gatási és népgazdasági szervek munkáját. Ennek szellemében biztosítani kívánja a rendelet a történeti iratdokumentumokat fénykép- és hangfelvételeket, sőt a lyuk­kártyákon megörökített fontosabb számí­tásokat is. Védelemben részesít minden fontosabb állam­i, szövetkezeti, egyházi vagy magánkézen levő iratot. Ezzel pár­huzamosan tudományos intézményekké nyilvánítja a levéltárakat, s tevékenysé­gükbe sorolja egyes tudományágak mű­velését, a népművelés és a kutatómunka segítését. — Jelenleg a levéltári anyagok tárolá­sa nem megfelelő. Helyszűkében vannak intézményeink. Ennek orvoslására tervez­zük az Új Magyar Központi Levéltár felépítését, de lehetőséget biztosítunk me­gyei, járási, városi szaklevéltárak létesí­tésére is. Szeretnénk, ha a működtető szervek fontos feladatuknak tekintenék, a múlt és a jelenkor történelmi értékű do­kumentumainak őrzését, amelyre egyéb­ként az új törvényerejű rendelet kötelezi őket. Nemzetközi művészettörténeti kongresszus Budapesten Szerdán az Eötvös Loránd Tudomány­­egyetem művészettörténeti tanszékén sajtótájékoztatót tartott a szeptember 15—20 között megrendezésre kerülő XXII. nemzetközi művésztörténész kong­resszusról dr. Vayer Lajos egyetemi ta­nár. A kongresszusnak — amelyet a Nem­zetközi Művészettörténeti Bizottság meg­bízásából az Akadémián rendez a ma­gyar bizottság — fő témája az egyetemes és regionális fejlődés a művészettörténet­ben. Dr. Vayer Lajos tartja a bevezető előadást, majd 12 szekcióban vitatják meg a téma egyes részeit. Huszonöt országból mintegy 600 szak­ember vesz részt a kongresszuson, össze­sen kétszáz előadás hangzik el. A kong­resszus egyik érdekessége a magyar szár­mazású Charles de Tolnay professzornak a firenzei Michelangelo Intézet igazgató­jának előadása Brueghel halálának 400. évfordulója alkalmából. Kiváló művé­szettörténészek emlékeznek meg Remb­randt halálának 300. és Matisse születé­sének 100. évfordulójáról. Javítani kell a külterületi iskolák körülményein Szerdán Dunabogdányban megkezdő­dött a fővárosi kerületi tanácsok oktatási osztályvezetőinek kétnapos értekezlete. Mezei Gyula, a fővárosi tanács oktatási főosztályának vezetője hangsúlyozta: el kell érni, hogy a budapesti belterületen működő iskolák és a peremrészek tanin­tézetei egyformán jó felkészültséggel ren­delkező fiatalokat bocsássanak szárnyra. Ezért javítani kell a külső kerületek isko­láinak szervezeti, személyi és anyagi kö­rülményein. Felhívta a figyelmet az osztályozás igazságos szempontjaira, a pedagógusok ne büntessenek az érdemjegyek leszállí­tásával. Napirenden a gyógypedagógiai nevelés Ülésezett a Pest megyei Tanács V. B. A gyógypedagógiai oktatás helyzetével, fejlesztésének feladataival foglalkozott szerdán a Pest megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az enyhén fogyatékos tanulók kisegítő iskolába kerülnek, vagy az álta­lános iskola mellett szervezett kisegítő osztályokba helyezik el őket. A súlyosab­ban fogyatékos gyermekek lehetőleg bent­lakásos intézményben kapnak helyet. Az óvodákban, általános iskolákban sok a hibás beszédű gyermek, ezért a megye több helységében beszédjavító tanfolya­mokat szerveztek. A vb megállapította, hogy a 16. évüket betöltött értelmi fogyatékos fiatalok hely­zete a megyében nem megnyugtató. A városokban az iskolaigazgatók személyes közbenjárására — főleg az építőiparban és a mezőgazdaságban — munkához jut­nak a fiatalok, megoldatlan azonban a községekbe visszakerülő értelmi fogyaté­kosok foglalkoztatása. A gyógypedagógiai nevelés befejezése után újból csak a szü­lői házra hárul ezeknek a fiataloknak a gondozása, s ezzel kárba vész a több éves nevelői munka. VÁLLALATUNK 3. sz. selyemfiókja (Bp., V., Guszev u. 15.) és a 13. sz. lakástextilfiókja (Bp., XIII., Nyugati pu.) 1969. OKTÓBER 1-TO­L LELTÁROZ Kérjük kedves vevőinket, hogy megrendeléseiket legkésőbb szeptember 20-ig feladni szíveskedjenek BUDAPESTI TEXTIL NAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT Budapest, V., Guszev utca 15. sz. CSÜTÖRTÖK A TV-BEN Szicília az olasz filmgyártás kime­ríthetetlen témá­tára. A déli tem­peramentum, a kiabáló társadalmi ellent­mondások, a csaknem középkorias elma­radottság, az idegenszerű erkölcsi hagyo­mányok, a vérbosszú, a maffia — mind megannyi remek lehetőség realista igé­nyű, mégis egzotikus színezetű történe­tek alkotására Láttunk már ebben a té­makörben tragédiát is, komédiát is, nem egyet. A ma es­te sugárzott olasz filmal­kotás, Marcello Andrei rendező munká­ja, furcsa módon mindkettőnek vegyülé­­ke. Komor színekkel indul, hogy aztán később szinte vígjátéki fordulatokba tor­kolljon. Először drámai módon exponálja a sziget lakosságának erkölcsi elmara­dottságát, majd — kissé váratlan műfaj­váltással — nevetségessé teszi ezt a mo­rális világot, és komédiás happy enddel zárul. Mindamellett az erőszakkal meg­ejtett lány története (akiről végén kide­rül, hogy sem megejtés, sem erőszak ál­dozata nem lett), érdekes estét, jó szóra­kozást ígér. A szereplőgárdában ott talál­juk Gerard Blaint, akit a francia új hul­lám filmjeiből jól ismerünk, valamint az elnyűhetetlen — és mindig mulatságos — Gassmannt. (A korhatárra tessék ügyelni.) Már délután is érdemes odaülni a Ze­nei Figyelőhöz. Mai száma szokatlanul gazdag anyaggal rendelkezik. Megismer­kedhetünk opera- és koncertéletünk őszi vendégeivel, a többi közt láthatjuk és hallhatjuk Renata Scottot. Lukács Mik­lós igazgató beszámol az Opera idei új­donságairól, és ezzel kapcsolatban rész­leteket hallunk Petrovics Emil készülő új operájából, a Dosztojevszkij-témából írt Bűn és bűnhődésből. Végül részletes beszámolót kapunk arról, hogy milyen koncertekre számíthatnak a télen a ko­moly­zene barátai. L. A.

Next