Magyar Hírlap, 1969. szeptember (2. évfolyam, 241-270. szám)

1969-09-12 / 252. szám

2 1969. SZEPTEMBER 12. PÉNTEK NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap K­ÜL­FÖL D­I LA­P­O­K­B­Ó­L A.­.*' . .. VvT'- ’ V vV ■ ’ •. •' • V'r v i Az Al Ahram­­i­azt írja hogy az Egyesült Államok is részt vett annak előkészítésében. Egy meg nem nevezett arab állam párizsi nagykövetségéről szár­mazó tájékoztatás szerint az amerikai központi hírszerző hivatal megbízottja és az izraeli kémelhárítás képviselője a pro­vokációt megelőző napokban találkozott Rómában, hogy megbeszélje az ügyet A lap megállapítja: az izraeli támadásnak elsősorban propagandacélja volt, és azért hajtották végre, hogy eltereljék a ügyei­met a közelmúltban lezajlott líbiai for­radalom politikai visszahatásairól a Kö­zel-Keleten. conpflBAfl szá­á­rázója azt a kö­vetkeztetést vonja le, hogy az izraeli ak­ció nem csupán­ az arab országok ellen irányul, hanem kihívást jelent a Bizton­sági Tanáccsal és az ENSZ egészével szemben. Tel Aviv harciasságának gyö­kerei mindenekelőtt azoknak az amerikai köröknek az álláspontjához vezethetők vissza, amelyek szavakban készek a po­litikai rendezésre, tetteikkel viszont fegy­veres provokációkra buzdítják az izraeli vezetőket. Ebben az értelemben nem te­kinthető véletlennek, hogy a Szuezi-öböl­­ben végrehajtott izraeli hadművelet idő­ben egybeesett az amerikai Phantomok szállításának megkezdésével. A lap „Elfelejtett líbiai TranMudetRunásdKlU támaszpontok’" címmel az arab országban levő angol-—amerikai katonai bázisokról ír. El Ademnél és Tobruk közelében a brit haderő légi és páncélos támaszpontot tart fenn. 1963-ban tárgyalások folytak a líbiai és brit kormány megbízottjai kö­zött, ennek értelmében Nagy-Britannia csökkentette katonáinak létszámát. A londoni hadügyminisztérium egyik mun­katársa nemrégiben azt mondta, hogy a Líbiában állomásozó angol katonák szá­ma jelenleg „sokkal kevesebb 500-nál”. Az Európában állomásozó rajnai brit hadsereg tagjait előszeretettel küldték Líbiába különféle gyakorlatokra. Az Egyesült Államok Tripolisz közelé­ben levő támaszpontja az elmúlt évek során fokozatosan elvesztette katonai je­lentőségét. Az interkontinentális rakéták megjelenésével ez a négyezer fős támasz­pont már-már elsorvadófélben volt, ami­kor az amerikai földközi-tengeri flotta megerősítését követően az utóbbi évek­ben flottatámaszpontnak használták. A brit—líbiai szerződés 1973-ban, az amerikaiakkal kötött megállapodás 1971- ben jár le. Egyébként mindkét egyez­ményt a második világháború utáni idők­ben kötötték, amikor még nem kezdték el kitermelni Líbia kőolaját. 1964-ben, majd az 1967-es közel-keleti izraeli agresszió idején éles viták robbantak ki a támasz­pontok sorsával kapcsolatosan. Kérdés, hogy az új líbiai rendszer vezetőinek mi­lyenek az elképzelései? kesedés nélkül” szorgalmazza a brit EGK- tagságot, s a francia—nyugatnémet pak­tumot mindenek fölé helyezi. Ha Pom­pidou végső állásfoglalása igenlő lesz, akkor ,,nagyon sokba fog kerülni Angliá­nak”, kivéve, ha a nyugatnémet válasz­tások után a szociáldemokraták és a sza­baddemokraták koalíciója jutna hata­lomra, ami azonban nem valószínű. fd­íf Ban­p Ji Jgzy angolu­l) hogy a nyugatnémet választások közelsé­ge és a francia gazdasági bajok miatt nem éppen a legkedvezőbb időpontban zajlott le a Pompidous Kiesinger talál­kozó. A pénzügyminiszterek azért marad­tak távol, nehogy a nyugatnémet márka felértékelése körüli nézeteltérések ront­sák a légkört. Kiesinger „továbbra is lel­ Közös harcra hív a CGT (MTI) A legnagyobb francia szakszer­vezeti központ, a CGT vezetősége nyilat­kozatban foglalt állást a francia kormány gazdasági és szociális intézkedéseivel szemben, amelyek a frank leértékelését kísérik. A CGT arra szólította fel a többi szakszervezeti központot, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket, dolgozzanak ki közös kö­vetelési platformot, hangolják egybe ak­cióikat. Megbénult a vasúti közlekedés Franciaországban A kormány a sztrájk továbbterjedésétől tart (MTI) Országos méretű vasutassztrájk robbant ki Franciaországban, miután megszakadtak a tárgyalások a szakszer­vezetek és a vasúti igazgatóság között. A CGT-hez tartozó vasutas-szakszerve­zet a közlekedési miniszterrel folytatott megbeszélés után bejelentette, hogy a tárgyaláson semmilyen biztató jelet nem tapasztaltak, ezért a vasutasok meghatá­rozatlan ideig folytatják sztrájkjukat. A legfrisebb jelentések szerint a sztrájk az egész vasúti forgalmat megbénította. A kormány attól tart, hogy a munkabe­szüntetés az iparra is átterjed. 1 Sík Endre :­ 6. | Lefű­z P­RÓ B A Kóstoló a háborúból Nem kellett soká várnunk arra, hogy megkapjuk az első kóstolót a háborúból. Az egyik délelőtt a rádiónál lázas munka folyt: az esti adásokat készítettük elő, mikor megszólaltak a szi­rénák. Ez volt az első nappali légiriadó Moszkvában. A szerkesztőségben nagy volt az izgalom. A munkatár­sak — az előre kiadott utasításnak megfelelően — sietve szedték össze mindazt, amire munkájuk folytatásához szükségük volt, a szerkesztők és fordítók a kéziratokat és egyéb anyagokat, a gépírónők írógépeiket és szinte egymással versenyezve vonultak le a föld alatti lépcsők és folyosók hosszú során át az óvóhelyül kijelölt pin­cékbe. Óvóhelynek ezek a pincék valóban megfeleltek, mé­lyek voltak, még a hang se hatolt le­ ide a felszínről. Munkahelynek azonban távolról sem voltak alkalmasak — tele voltak ócska ládákkal és kiselejtezett gépekkel. Ezek a ládák és gépek helyettesítették számunka a szé­keket is, az íróasztalokat is. Nekünk szerkesztőknek és fordítóknak sem volt könnyű ilyen helyzetben dolgoz­nunk, de a szerencsétlen gépírónőkre valóságos kínszen­vedés várt. Az első riadó szerencsénkre nem tartott sokáig. Való­ban csak kóstoló volt. Alig félóra leteltével a hangszóró már jelezte, hogy „a veszély elmúlt”. A hangulat egyszerre megváltozott , sok komor, ijedt arc pillanatok alatt földerült. Mindenki frissen és vidá­man csomagolta össze a holmiját és fürgén igyekezett kifelé. Levi Iván szinte ujjongva jegyezte meg: — Kiderül, hogy a dolog nem is olyan vészes, inkább csak máris. Expedíciónk vezetője sietett leinteni: — Várj egy kicsit, barátocskám. Tedd el a vélemé­nyedet arra az időre, mikor majd az első három-négy órás riadón túl leszel. Az emeletre fölérve váratlan látvány fogadott, szinte illusztráció gyanánt a vésztjósló szavakhoz. Az udvarra nyíló ablakokon kinézve, az épület tágas udvara helyén óriási — jó néhány méter mély — tátongó üreget lát­tunk. A félórás légitámadás során a rádió épületére bombát dobtak, de olyan szerencsénk volt, hogy a találat nem az épületet, hanem a négy épületszárny által körülvett udvart érte. Az optimista jókedv a látványtól egyszeriben elpárol­gott.­­ — Jól nézünk ki, ha ez így megy tovább — mondták többen. — Költözzünk le akár állandóra a pincébe. Kevéssé nyugtatott meg minket egy elvtárs figyelmez­tetése: — Vannak bombák, amiktől a pince se óv meg. Az ilyesmihez — tetszik, nem tetszik — hozzá kell szokni. Már a következő napokban megfogyatkozott szerkesz­tőségünk. A hadvezetőség, a lengyel és a csehszlovák légió mintájára, önkéntes magyar légió alakítását vette tervbe. Ehhez magyar kiképző tisztekre volt szükség. E célból négy elvtársat — köztük a rádió egyik magyar szerkesztőjét —, akik az első világháborúban az Osztrák —Magyar Monarchia tisztjeiként vettek részt, s most a háború után hadiszolgálatra jelentkeztek, felvettek a hadseregbe. Az elmúlt negyedszázad alatt azonban a haditudomány és technika nagyot fejlődött, s a leendő kiképző tiszteknek katonai tudásukat nemcsak hogy fel kellett frissíteni, de jócskán ki is kellett egészíteni. Ezért mindenekelőtt nekik maguknak kellett „szakmai to­vábbképzés” végett kiképző táborba menniük. Mindezt csak később tudtuk meg. Szerkesztői munkám megszaporodott. Amellett az orosz fordításokat a központi szerkesztőség számára továbbra is nekem kellett végeznem. Ennek ellenére oly­kor-olykor egy-egy verssel is kirukkoltam. Akik annak idején hallgatták a moszkvai rádió magyar adását, egy idő­­re-másikra talán még emlékeznek. A szerkesztői létszám csökkenésével csaknem egy idő­ben a bemondói létszám megnövekedett. Bár bemon­dónk, Bokor Margit, eddig az összes adások bemondását nehézség nélkül elvégezte, adtak mellé még egy bemon­dót. A magyar párt egy hazulról nemrég érkezett elv­társat küldött a rádióhoz. (Következik: Föld alá költözünk) Nigéria kész tárgyalni Biafrával Gowon nyilatkozata az afrikai csúcsértekezlet után (AFP) Nigéria hajlandó „előzetes felté­telek nélkül” tárgyalni Biafrával — je­lentette ki az Addisz Abeba-i csúcsérte­kezletről hazaérkezett Gowon tábornok, nigériai államelnök, majd azt javasolta, hogy Nigéria és Biafra képviselői azon­nal üljenek le a tárgyalóasztalhoz, ahová Biafra „teljhatalommal felruházott’ dele­gációt küldjön el. „Jöjjenek — mondotta — és játsszanak nyílt kártyákkal.” Gowon a továbbiakban sikeresnek ne­vezte az Addisz Abeba-i csúcsértekezle­tet, s hangoztatta, hogy az afrikai orszá­gok szolidaritása már éreztette hatását. Hozzáfűzte, hogy a Biafryt elismerő or­szágok — Tanzánia, Gabon és Zambia — küldöttségeivel „rendkívül nyílt, hasznos és fontos megbeszélésekre került sor, ha nem is tudtunk megj­egy­ezni minden kor- Zárt ajtók mögött ülésezik a gaulle-ista párt parlamenti frakciója Negyven képviselő támadást tervez a miniszterelnök ellen (MTI) Michel Debré hadügyi állammi­niszter nyitotta meg tegnap Amboise­­ban — amelynek ő a polgármestere is—, a gaulle-ista párt parlamenti képviselői­nek értekezletét. Az értekezletet — tekin­tettel a párt belső ellentéteire — zárt ajtók mögött tartják. A képviselők jelentékeny csoportja még júniusban, „de Gaulle tábornok jelenléte és akciója védelmére" parlamenti baráti társaság néven szervezetet alakított. E 40 nemzetgyűlési képviselőt egyesítő, rend­kívül vegyes összetételű csoport tagjai el­határozták, hogy Amboise-ban bírálni fogják a kormányt. Michel Debré a képviselők előtt a párt egysége fenntartásának szükségességét hangoztatta, és hangsúlyozta az ország függetlenségének jelentőségét. Rámutatott azonban: Franciaországot függetlensége elsősorban arra ösztönzi, hogy igen jó kapcsolatot tartson fenn a legnagyobb ha­talmakkal. — Jól tudjuk — mondotta —, hogy nyugati nemzet vagyunk, és az Egye­sült Államok az első nyugati nagyhata­lom. Tudjuk azonban azt is, hogy európai nemzet is vagyunk, és Európának hosszú enyhülési időszakra van szüksége, leg­alább egy generáció számára. Ebben az enyhülésben fontos szerepe van a Szov­jetuniónak. A francia kormány az enyhü­lés megteremtésének az élvonalában kí­ván haladni. Rhodesia szakít a brit koronával Az alkotmánytervezet apartheidrendszert vezet be (Reuter, AFP, UPI) Rhodesia fehér­telepes kormánya nyilvánosságra hozta alkotmánytervezetét, amelyben megsza­kít minden kapcsolatot Nagy-Britanniá­val és Erzsébet királynővel. A törvényja­vaslat a parlament szeptember 30-án kez­dődő ülése elé kerül. A tervezet lénye­gében megegyezik azzal a változattal, amelyet Rhodesia lakossága a júniusi népszavazáskor ismert meg. A tervbe vett alkotmány Rhodesiát köztársasággá nyilvánítja, mégpedig, amint azt Ian Smith nemrégiben kifejtette, minden ce­remónia és „kikiáltás” nélkül. A köztár­saság élén elnök áll, akit ötévenként vá­lasztanak meg. Egyazon elnök legfeljebb két ízben választható meg. Az alkotmány biztosítja a fehérek uralmát, s a dél-afrikai apartheidrend­szerhez hasonló rendszert vezet be. Szi­gorúan különválasztja a fehér és színes bőrű szavazópolgárokat: a fehérek ötven, a színes bőrűek nyolc, a törzsfőnökök to­vábbi nyolc képviselőt választanak. Az afrikai parlamenti képviselőik számát nö­velik, ha a színes bőrű lakosság jövedel­me, illetve az általuk befizetett jövedel­mi adó szintje eléri a fehérekét. Jelenleg a színes bőrűek az összes adónak keve­sebb, mint egy százalékát fizetik. MAI KOMMENTÁRUNK (B. A.) Az Addisz Abeba-i Africa Hallban zárt ajtók mögött tartott VI. csúcsértekezlet részvevőinek rangját tekintve az Afrikai Egy­ség­szervezetnek ez a tanácskozása kissé elma­radt a korábbi évekétől: 41 tagország közül csupán 16-ot képviselt állam-, illetve kormány­fő. Ennek ellenére — mint a felszólalók közül többen is megállapították — az AESZ szerepe létrejötte óta, vagyis az elmúlt hat évben je­lentősen megváltozott. A korábbi konzultatív testületből olyan szervezetté alakul át nap­jainkban, amely a béke fenntartásának és az afrikai népek jóléte előmozdításának eszköze. Talán ennek a törekvésnek tulajdonítható, hogy a részvevők a korábbinál is nagyobb fe­lelősségtudattal ültek a tárgyalóasztalhoz. Ke­vesebb kérdést vitattak meg, inkább a közös álláspont megalapozottságára, súlyára fordítot­ták figyelmüket. Az utolsó tárgyalási napon például tíz órán keresztül megszakítás nélkül tárgyaltak, s en­nek eredményeképpen fontos határozatot hoz­tak az izraeli agresszióról, kifejezték támoga­tásukat a közel-keleti igazságos béke helyre­állításának előmozdítására. Ami Fekete-Afrika problémáit illeti, a kon­ferencián megjelentek jelentős határozatokban támogatták a felszabadító mozgalmakat, fi­gyelmüket azonban elsősorban az akuttá váló nigériai polgárháború kötötte le. A Nigériáról szóló határozat tűzszünetre és tárgyalásokra hív fel Nigéria egysége alapján. Gowon tábor­nok, Nigéria elnöke, aki nemrégiben még a harc „logikus befejezéséről"­ beszélt, látszólag hajlik a tárgyalások felé. Azikwe Biafra-barát egykori nigériai elnök hazatérése Lagoszba erősíti a tárgyalások esélyeit, ugyanígy U Thant ENSZ-főtitkár optimista kijelentése. Lehet, hogy az AESZ-értekezlet közelebb hozza a nigériai polgárháború befejezésének napját — írtuk néhány napja, a csúcsértekez­let kezdetekor. Úgy tűnik, a tanácskozás be­váltotta, illetve következményeiben beválthat­ja ezt a reményt, tehát már csak ezért is si­keresnek mondható. ♦ (PAP) A lengyel államtanács felmen­tette tisztségéből Piotr Lewinski közleke-’ désügyi minisztert és helyébe Mieczysław Zajfryd eddigi közlekedésügyi miniszter­helyettest nevezte ki. ♦ (PAP) Szovjet katonai küldöttség érkezett Lengyelországba Pawel Zirjanov tábornok, a határőrség parancsnoka veze­tésével. Szentgyörgyi Albert az USA gondjainak okairól (UPI) Szentgyörgyi Albert professzor, a magyar származású Nobel-díjas kutató, akinek neve a C-vitamin felfedezése óta világszerte ismert, a New York-i tudo­mányos akadémia konferenciáján arról beszélt, hogy az egészségügyi és tudomá­nyos kutatásokra fordított összegek csök­kenése elsősorban a fegyverkezési és ka­tonai kiadások növelésének tudható be. Szentgyörgyi Albert véleménye szerint az Egyesült Államok legtöbb problémájának közvetlen oka a katonai költségvetés nö­vekedése, s ezzel összefüggésben a viet­nami háború. — A hadseregek egyre nagyobbak és egyre hatalmasabbak — mondotta. — Végeredményben öncélúak, hiszen fel­emésztik az ország nemzeti jövedelmének­ felét és konfliktusokat idéznek elő, hogy bizonyítsák szükségességüket. Az egyetlen dolog, amitől félnek, a béke, amely feles­legessé tenné fenntartásukat — mondotta. Szentgyörgyi professzor utalt arra is, hogy a kormány támogatásának csökke­nése miatt kénytelen volt a rákkutatást korlátozni, annak ellenére, hogy az elért eredmények biztatóak voltak.

Next