Magyar Hírlap, 1969. szeptember (2. évfolyam, 241-270. szám)
1969-09-12 / 252. szám
2 1969. SZEPTEMBER 12. PÉNTEK NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap KÜLFÖL DI LAPOKBÓL A..*' . .. VvT'- ’ V vV ■ ’ •. •' • V'r v i Az Al Ahramiazt írja hogy az Egyesült Államok is részt vett annak előkészítésében. Egy meg nem nevezett arab állam párizsi nagykövetségéről származó tájékoztatás szerint az amerikai központi hírszerző hivatal megbízottja és az izraeli kémelhárítás képviselője a provokációt megelőző napokban találkozott Rómában, hogy megbeszélje az ügyet A lap megállapítja: az izraeli támadásnak elsősorban propagandacélja volt, és azért hajtották végre, hogy eltereljék a ügyeimet a közelmúltban lezajlott líbiai forradalom politikai visszahatásairól a Közel-Keleten. conpflBAfl száárázója azt a következtetést vonja le, hogy az izraeli akció nem csupán az arab országok ellen irányul, hanem kihívást jelent a Biztonsági Tanáccsal és az ENSZ egészével szemben. Tel Aviv harciasságának gyökerei mindenekelőtt azoknak az amerikai köröknek az álláspontjához vezethetők vissza, amelyek szavakban készek a politikai rendezésre, tetteikkel viszont fegyveres provokációkra buzdítják az izraeli vezetőket. Ebben az értelemben nem tekinthető véletlennek, hogy a Szuezi-öbölben végrehajtott izraeli hadművelet időben egybeesett az amerikai Phantomok szállításának megkezdésével. A lap „Elfelejtett líbiai TranMudetRunásdKlU támaszpontok’" címmel az arab országban levő angol-—amerikai katonai bázisokról ír. El Ademnél és Tobruk közelében a brit haderő légi és páncélos támaszpontot tart fenn. 1963-ban tárgyalások folytak a líbiai és brit kormány megbízottjai között, ennek értelmében Nagy-Britannia csökkentette katonáinak létszámát. A londoni hadügyminisztérium egyik munkatársa nemrégiben azt mondta, hogy a Líbiában állomásozó angol katonák száma jelenleg „sokkal kevesebb 500-nál”. Az Európában állomásozó rajnai brit hadsereg tagjait előszeretettel küldték Líbiába különféle gyakorlatokra. Az Egyesült Államok Tripolisz közelében levő támaszpontja az elmúlt évek során fokozatosan elvesztette katonai jelentőségét. Az interkontinentális rakéták megjelenésével ez a négyezer fős támaszpont már-már elsorvadófélben volt, amikor az amerikai földközi-tengeri flotta megerősítését követően az utóbbi években flottatámaszpontnak használták. A brit—líbiai szerződés 1973-ban, az amerikaiakkal kötött megállapodás 1971- ben jár le. Egyébként mindkét egyezményt a második világháború utáni időkben kötötték, amikor még nem kezdték el kitermelni Líbia kőolaját. 1964-ben, majd az 1967-es közel-keleti izraeli agresszió idején éles viták robbantak ki a támaszpontok sorsával kapcsolatosan. Kérdés, hogy az új líbiai rendszer vezetőinek milyenek az elképzelései? kesedés nélkül” szorgalmazza a brit EGK- tagságot, s a francia—nyugatnémet paktumot mindenek fölé helyezi. Ha Pompidou végső állásfoglalása igenlő lesz, akkor ,,nagyon sokba fog kerülni Angliának”, kivéve, ha a nyugatnémet választások után a szociáldemokraták és a szabaddemokraták koalíciója jutna hatalomra, ami azonban nem valószínű. fdíf Banp Ji Jgzy angolul) hogy a nyugatnémet választások közelsége és a francia gazdasági bajok miatt nem éppen a legkedvezőbb időpontban zajlott le a Pompidous Kiesinger találkozó. A pénzügyminiszterek azért maradtak távol, nehogy a nyugatnémet márka felértékelése körüli nézeteltérések rontsák a légkört. Kiesinger „továbbra is lel Közös harcra hív a CGT (MTI) A legnagyobb francia szakszervezeti központ, a CGT vezetősége nyilatkozatban foglalt állást a francia kormány gazdasági és szociális intézkedéseivel szemben, amelyek a frank leértékelését kísérik. A CGT arra szólította fel a többi szakszervezeti központot, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket, dolgozzanak ki közös követelési platformot, hangolják egybe akcióikat. Megbénult a vasúti közlekedés Franciaországban A kormány a sztrájk továbbterjedésétől tart (MTI) Országos méretű vasutassztrájk robbant ki Franciaországban, miután megszakadtak a tárgyalások a szakszervezetek és a vasúti igazgatóság között. A CGT-hez tartozó vasutas-szakszervezet a közlekedési miniszterrel folytatott megbeszélés után bejelentette, hogy a tárgyaláson semmilyen biztató jelet nem tapasztaltak, ezért a vasutasok meghatározatlan ideig folytatják sztrájkjukat. A legfrisebb jelentések szerint a sztrájk az egész vasúti forgalmat megbénította. A kormány attól tart, hogy a munkabeszüntetés az iparra is átterjed. 1 Sík Endre : 6. | Lefűz PRÓ B A Kóstoló a háborúból Nem kellett soká várnunk arra, hogy megkapjuk az első kóstolót a háborúból. Az egyik délelőtt a rádiónál lázas munka folyt: az esti adásokat készítettük elő, mikor megszólaltak a szirénák. Ez volt az első nappali légiriadó Moszkvában. A szerkesztőségben nagy volt az izgalom. A munkatársak — az előre kiadott utasításnak megfelelően — sietve szedték össze mindazt, amire munkájuk folytatásához szükségük volt, a szerkesztők és fordítók a kéziratokat és egyéb anyagokat, a gépírónők írógépeiket és szinte egymással versenyezve vonultak le a föld alatti lépcsők és folyosók hosszú során át az óvóhelyül kijelölt pincékbe. Óvóhelynek ezek a pincék valóban megfeleltek, mélyek voltak, még a hang se hatolt le ide a felszínről. Munkahelynek azonban távolról sem voltak alkalmasak — tele voltak ócska ládákkal és kiselejtezett gépekkel. Ezek a ládák és gépek helyettesítették számunka a székeket is, az íróasztalokat is. Nekünk szerkesztőknek és fordítóknak sem volt könnyű ilyen helyzetben dolgoznunk, de a szerencsétlen gépírónőkre valóságos kínszenvedés várt. Az első riadó szerencsénkre nem tartott sokáig. Valóban csak kóstoló volt. Alig félóra leteltével a hangszóró már jelezte, hogy „a veszély elmúlt”. A hangulat egyszerre megváltozott , sok komor, ijedt arc pillanatok alatt földerült. Mindenki frissen és vidáman csomagolta össze a holmiját és fürgén igyekezett kifelé. Levi Iván szinte ujjongva jegyezte meg: — Kiderül, hogy a dolog nem is olyan vészes, inkább csak máris. Expedíciónk vezetője sietett leinteni: — Várj egy kicsit, barátocskám. Tedd el a véleményedet arra az időre, mikor majd az első három-négy órás riadón túl leszel. Az emeletre fölérve váratlan látvány fogadott, szinte illusztráció gyanánt a vésztjósló szavakhoz. Az udvarra nyíló ablakokon kinézve, az épület tágas udvara helyén óriási — jó néhány méter mély — tátongó üreget láttunk. A félórás légitámadás során a rádió épületére bombát dobtak, de olyan szerencsénk volt, hogy a találat nem az épületet, hanem a négy épületszárny által körülvett udvart érte. Az optimista jókedv a látványtól egyszeriben elpárolgott. — Jól nézünk ki, ha ez így megy tovább — mondták többen. — Költözzünk le akár állandóra a pincébe. Kevéssé nyugtatott meg minket egy elvtárs figyelmeztetése: — Vannak bombák, amiktől a pince se óv meg. Az ilyesmihez — tetszik, nem tetszik — hozzá kell szokni. Már a következő napokban megfogyatkozott szerkesztőségünk. A hadvezetőség, a lengyel és a csehszlovák légió mintájára, önkéntes magyar légió alakítását vette tervbe. Ehhez magyar kiképző tisztekre volt szükség. E célból négy elvtársat — köztük a rádió egyik magyar szerkesztőjét —, akik az első világháborúban az Osztrák —Magyar Monarchia tisztjeiként vettek részt, s most a háború után hadiszolgálatra jelentkeztek, felvettek a hadseregbe. Az elmúlt negyedszázad alatt azonban a haditudomány és technika nagyot fejlődött, s a leendő kiképző tiszteknek katonai tudásukat nemcsak hogy fel kellett frissíteni, de jócskán ki is kellett egészíteni. Ezért mindenekelőtt nekik maguknak kellett „szakmai továbbképzés” végett kiképző táborba menniük. Mindezt csak később tudtuk meg. Szerkesztői munkám megszaporodott. Amellett az orosz fordításokat a központi szerkesztőség számára továbbra is nekem kellett végeznem. Ennek ellenére olykor-olykor egy-egy verssel is kirukkoltam. Akik annak idején hallgatták a moszkvai rádió magyar adását, egy időre-másikra talán még emlékeznek. A szerkesztői létszám csökkenésével csaknem egy időben a bemondói létszám megnövekedett. Bár bemondónk, Bokor Margit, eddig az összes adások bemondását nehézség nélkül elvégezte, adtak mellé még egy bemondót. A magyar párt egy hazulról nemrég érkezett elvtársat küldött a rádióhoz. (Következik: Föld alá költözünk) Nigéria kész tárgyalni Biafrával Gowon nyilatkozata az afrikai csúcsértekezlet után (AFP) Nigéria hajlandó „előzetes feltételek nélkül” tárgyalni Biafrával — jelentette ki az Addisz Abeba-i csúcsértekezletről hazaérkezett Gowon tábornok, nigériai államelnök, majd azt javasolta, hogy Nigéria és Biafra képviselői azonnal üljenek le a tárgyalóasztalhoz, ahová Biafra „teljhatalommal felruházott’ delegációt küldjön el. „Jöjjenek — mondotta — és játsszanak nyílt kártyákkal.” Gowon a továbbiakban sikeresnek nevezte az Addisz Abeba-i csúcsértekezletet, s hangoztatta, hogy az afrikai országok szolidaritása már éreztette hatását. Hozzáfűzte, hogy a Biafryt elismerő országok — Tanzánia, Gabon és Zambia — küldöttségeivel „rendkívül nyílt, hasznos és fontos megbeszélésekre került sor, ha nem is tudtunk megjegyezni minden kor- Zárt ajtók mögött ülésezik a gaulle-ista párt parlamenti frakciója Negyven képviselő támadást tervez a miniszterelnök ellen (MTI) Michel Debré hadügyi államminiszter nyitotta meg tegnap Amboiseban — amelynek ő a polgármestere is—, a gaulle-ista párt parlamenti képviselőinek értekezletét. Az értekezletet — tekintettel a párt belső ellentéteire — zárt ajtók mögött tartják. A képviselők jelentékeny csoportja még júniusban, „de Gaulle tábornok jelenléte és akciója védelmére" parlamenti baráti társaság néven szervezetet alakított. E 40 nemzetgyűlési képviselőt egyesítő, rendkívül vegyes összetételű csoport tagjai elhatározták, hogy Amboise-ban bírálni fogják a kormányt. Michel Debré a képviselők előtt a párt egysége fenntartásának szükségességét hangoztatta, és hangsúlyozta az ország függetlenségének jelentőségét. Rámutatott azonban: Franciaországot függetlensége elsősorban arra ösztönzi, hogy igen jó kapcsolatot tartson fenn a legnagyobb hatalmakkal. — Jól tudjuk — mondotta —, hogy nyugati nemzet vagyunk, és az Egyesült Államok az első nyugati nagyhatalom. Tudjuk azonban azt is, hogy európai nemzet is vagyunk, és Európának hosszú enyhülési időszakra van szüksége, legalább egy generáció számára. Ebben az enyhülésben fontos szerepe van a Szovjetuniónak. A francia kormány az enyhülés megteremtésének az élvonalában kíván haladni. Rhodesia szakít a brit koronával Az alkotmánytervezet apartheidrendszert vezet be (Reuter, AFP, UPI) Rhodesia fehértelepes kormánya nyilvánosságra hozta alkotmánytervezetét, amelyben megszakít minden kapcsolatot Nagy-Britanniával és Erzsébet királynővel. A törvényjavaslat a parlament szeptember 30-án kezdődő ülése elé kerül. A tervezet lényegében megegyezik azzal a változattal, amelyet Rhodesia lakossága a júniusi népszavazáskor ismert meg. A tervbe vett alkotmány Rhodesiát köztársasággá nyilvánítja, mégpedig, amint azt Ian Smith nemrégiben kifejtette, minden ceremónia és „kikiáltás” nélkül. A köztársaság élén elnök áll, akit ötévenként választanak meg. Egyazon elnök legfeljebb két ízben választható meg. Az alkotmány biztosítja a fehérek uralmát, s a dél-afrikai apartheidrendszerhez hasonló rendszert vezet be. Szigorúan különválasztja a fehér és színes bőrű szavazópolgárokat: a fehérek ötven, a színes bőrűek nyolc, a törzsfőnökök további nyolc képviselőt választanak. Az afrikai parlamenti képviselőik számát növelik, ha a színes bőrű lakosság jövedelme, illetve az általuk befizetett jövedelmi adó szintje eléri a fehérekét. Jelenleg a színes bőrűek az összes adónak kevesebb, mint egy százalékát fizetik. MAI KOMMENTÁRUNK (B. A.) Az Addisz Abeba-i Africa Hallban zárt ajtók mögött tartott VI. csúcsértekezlet részvevőinek rangját tekintve az Afrikai Egységszervezetnek ez a tanácskozása kissé elmaradt a korábbi évekétől: 41 tagország közül csupán 16-ot képviselt állam-, illetve kormányfő. Ennek ellenére — mint a felszólalók közül többen is megállapították — az AESZ szerepe létrejötte óta, vagyis az elmúlt hat évben jelentősen megváltozott. A korábbi konzultatív testületből olyan szervezetté alakul át napjainkban, amely a béke fenntartásának és az afrikai népek jóléte előmozdításának eszköze. Talán ennek a törekvésnek tulajdonítható, hogy a részvevők a korábbinál is nagyobb felelősségtudattal ültek a tárgyalóasztalhoz. Kevesebb kérdést vitattak meg, inkább a közös álláspont megalapozottságára, súlyára fordították figyelmüket. Az utolsó tárgyalási napon például tíz órán keresztül megszakítás nélkül tárgyaltak, s ennek eredményeképpen fontos határozatot hoztak az izraeli agresszióról, kifejezték támogatásukat a közel-keleti igazságos béke helyreállításának előmozdítására. Ami Fekete-Afrika problémáit illeti, a konferencián megjelentek jelentős határozatokban támogatták a felszabadító mozgalmakat, figyelmüket azonban elsősorban az akuttá váló nigériai polgárháború kötötte le. A Nigériáról szóló határozat tűzszünetre és tárgyalásokra hív fel Nigéria egysége alapján. Gowon tábornok, Nigéria elnöke, aki nemrégiben még a harc „logikus befejezéséről" beszélt, látszólag hajlik a tárgyalások felé. Azikwe Biafra-barát egykori nigériai elnök hazatérése Lagoszba erősíti a tárgyalások esélyeit, ugyanígy U Thant ENSZ-főtitkár optimista kijelentése. Lehet, hogy az AESZ-értekezlet közelebb hozza a nigériai polgárháború befejezésének napját — írtuk néhány napja, a csúcsértekezlet kezdetekor. Úgy tűnik, a tanácskozás beváltotta, illetve következményeiben beválthatja ezt a reményt, tehát már csak ezért is sikeresnek mondható. ♦ (PAP) A lengyel államtanács felmentette tisztségéből Piotr Lewinski közleke-’ désügyi minisztert és helyébe Mieczysław Zajfryd eddigi közlekedésügyi miniszterhelyettest nevezte ki. ♦ (PAP) Szovjet katonai küldöttség érkezett Lengyelországba Pawel Zirjanov tábornok, a határőrség parancsnoka vezetésével. Szentgyörgyi Albert az USA gondjainak okairól (UPI) Szentgyörgyi Albert professzor, a magyar származású Nobel-díjas kutató, akinek neve a C-vitamin felfedezése óta világszerte ismert, a New York-i tudományos akadémia konferenciáján arról beszélt, hogy az egészségügyi és tudományos kutatásokra fordított összegek csökkenése elsősorban a fegyverkezési és katonai kiadások növelésének tudható be. Szentgyörgyi Albert véleménye szerint az Egyesült Államok legtöbb problémájának közvetlen oka a katonai költségvetés növekedése, s ezzel összefüggésben a vietnami háború. — A hadseregek egyre nagyobbak és egyre hatalmasabbak — mondotta. — Végeredményben öncélúak, hiszen felemésztik az ország nemzeti jövedelmének felét és konfliktusokat idéznek elő, hogy bizonyítsák szükségességüket. Az egyetlen dolog, amitől félnek, a béke, amely feleslegessé tenné fenntartásukat — mondotta. Szentgyörgyi professzor utalt arra is, hogy a kormány támogatásának csökkenése miatt kénytelen volt a rákkutatást korlátozni, annak ellenére, hogy az elért eredmények biztatóak voltak.