Magyar Hírlap, 1969. szeptember (2. évfolyam, 241-270. szám)
1969-09-12 / 252. szám
Lengyel—magyar művelődésügyi megállapodás Befejeződött a felsőoktatásügyi miniszterek értekezlete A Varsóban folytatott tárgyalások eredményeként aláírták a lengyel közoktatás- és felsőoktatásügyi minisztérium és a magyar Művelődésügyi Minisztérium 1969—1971-re szóló együttműködési megállapodását. A megállapodást magyar részről dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes írta alá. Varsóban befejeződött a szocialista országok felsőoktatásügyi minisztereinek IV. nemzetközi értekezlete, amelynek munkájában bolgár, csehszlovák, koreai, lengyel, magyar, mongol, NDK-beli, román és szovjet küldöttség vett részt. A tanácskozáson a kölcsönös együttműködésnek és az ifjúság kommunista nevelésének kérdéseit vitatták meg. A lengyel küldöttség javasolta, hogy a KGST keretében szervezzenek felsőoktatási tájékoztatási központot. A magyar küldöttséget az értekezleten dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes vezette. Új rendszer a pedagógusok továbbképzésében Az idei tanévben — a művelődésügyi miniszter utasítása alapján — életbe lép a pedagógusok továbbképzésének új rendszere. Ennek főbb jellemzőiről tájékoztatta az MTI munkatársát dr. Bodó László, az Országos Pedagógiai Intézet főigazgató-helyettese. Elmondotta, hogy az új rendszerű továbbképzés egyik formája az úgynevezett komplex gyakorlati szeminárium lesz. Ennek keretében a pedagógusok ideológiai és világnézeti, pedagógiai, pszichológiai, szaktudományi és módszertani ismereteiket frissíthetik fel, s elsajátíthatják a gyakorlatban bevált ,új oktatási eljárásokat. Újdonság, hogy a továbbképzésbe a pedagógusképző intézmények is bekapcsolódnak, s elsősorban az igazgatók, igazgatóhelyettesek, vezető óvónők, felügyelők továbbképzéséből vállalnak részt. További újdonság, hogy megkezdik működésüket a megyékben, megyei jogú városokban az úgynevezett továbbképzési kabinetek. Feladatuk a továbbképzés irányítása, valamint az, hogy együttműködést alakítsanak ki a különféle tudományos társaságokkal és pedagógusképző intézményekkel is. A továbbképzés anyagát a pedagógusok természetesen egyéni tanulás útján is elsajátíthatják. Az önálló továbbképzéshez a kabinetek munkatársai konzultációkkal, előadásokkal nyújtanak segítséget, mint kiegészítő formák, megmaradnak a munkaközösségi foglalkozások, nevelőtestületi viták, az eddig is hasznosnak bizonyult különféle tanácskozások, előadássorozatok. A miniszteri rendelkezés értelmében — erkölcsileg és anyagilag is el kell ismerni, ha valaki a továbbképzés során szerzett nagyobb tudás birtokában eredményesebben látja el az iskolában az oktatással-neveléssel kapcsolatos feladatait, ezt a jutalmazásnál, a soron kívüli előléptetésnél, a kitüntetések adományozásánál feltétlenül figyelembe kell venni. Szerződés nótára, táncra munkatervre Két megye baráti kézfogása Szokatlan szerződéskötésről érkezett hír szerkesztőségünkbe: a Szakszervezetek Komárom és Pest megyei Tanácsa elhatározta, egyesíti erőit és összehangolja kulturális, népművelési munkáját. Az ígéretekkel, nagyszerű lehetőségekkel kecsegtető megállapodásról Kovács Sándornétól, a Pest megyei SZMT kulturális osztályának helyettes vezetőjétől érdeklődtünk. Tapasztalat és okulás — Hogyan született a szerződés gondolata? — Megyéink szomszédosak, gondjaink, adottságaink is hasonlóak, lakosságunk egyes rétegeinek összetétele pedig szinte teljesen megegyezik. Ésszerű tehát, ha nem külön-külön oldjuk meg feladatainkat, és nem egymástól elszigetelve dolgozunk ki módszereket, hanem egymás tapasztalataiból okulva, szoros kapcsolatban munkálkodunk. — Milyen területekre terjed ki az együttműködés ? — Elhatároztuk, hogy a két megye hagyományos művészeti eseményein részt vesznek együtteseink. Közös munkásénekkari találkozókat, fúvós- és népi zenekari programokat szervezünk. Mivel népművelési feladataink hasonlóak, így közös előadásokat, cserekiállításokat rendezünk. Arra is megállapodást kötöttünk, hogy szorosabbra fűzzük a köteléket művelődési centrumaink között. A Pest megyei Csepel Autógyár művelődési háza a tatabányai művelődési házzal, a dorogi művelődési központ pedig az újpesti munkásotthonnal lép kulturális frigyre. Mindez jó lehetőséget nyújt arra, hogy megismerjék egymás szakköri tevékenységét, művészeti együtteseik gondját-örömét. — Valószínű, hogy a két SZMT kulturális vezetői is segítik egymást a szerződés értelmében. Természetesen. Közös tapasztalatcseréket, konzultációkat tartunk néhány fontos időszerű kérdésről, kicseréljük munkaterveinket, írásos dokumentációinkat. Ez nem csupán elhatározás, az oktatási munkában már megkezdődött az együttműködés. Komárom megye is ebben a hónapban tart vezető propagandistái számára tanfolyamot. Elküldtük a tervünket, tematikánkat és mi is megkaptuk a programjukat. Ez máris hasznosnak bizonyult, mert mindkét oldalon felfedeztünk olyan témaköröket, amelyeket be tudunk építeni saját előadásaink közé. Lehet így is — Az oktatási munka tehát bizonyítja a szerződés létjogosultságát? — Hadd említsek két példát: nálunk már több éves, bevált gyakorlat, hogy a propagandisták számára az időszerű politikai kérdésekről tájékoztatót tartunk. A Komárom megyeiek a mi tapasztalataink szerint kezdtek most ehhez a munkához. De Pest megye is tanult. A szomszéd példáján elindulva felmértük az idei év gazdasági és kulturális tapasztalatait, s kidolgoztuk az ezekből fakadó további feladatokat. A SZOT-határozat alapján elkészítendő kulturális, agitációs és propagandaterveinket pedig már közösen állítjuk össze. Lapunkban több alkalommal írtunk arról, hogy megyék, járások, sőt városok is szinte szomszédvárakként versengtek egymással, kulturális eredményekre vadászva. Most jó értesülni ilyen szoros és gyümölcsöző szövetségről. Igaz, még nem számolhatunk be csillogó eredményekről, hiszen a szerződő felek alig jutottak túl a baráti kézfogás aktusán. De a jelek már biztatóak, reményekre jogosítanak. És erre érdemes odafigyelniük más megyéknek is. E. L. Koszorúzási ünnepség Bölöni György hamvainál Bölöni György halálának tizedik évfordulója alkalmából a Magyar Írók Szövetsége és a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának irodalmi szakosztálya csütörtökön koszorúzási ünnepséget rendezett a Kerepesi temető kolumbáriumában, az elhunyt hamvait tartalmazó urnánál. Az ünnepségen részt vett az író özvegye, ott volt Dobozy Imre, az írószövetség főtitkára, Földeák János, az irodalmi szakosztály igazgatóhelyettese, továbbá irodalmi életünk számos más kiválósága. Tamás Aladár emlékezett meg az egy évtizede elhunyt jeles íróról, publicistáról, Ady egykori barátjáról és harcostársáról. A fejlődő országok tervkísérletei Tervek, konfliktusok a harmadik világban Az ötvenes években még élénk vita folyt tudományos és politikai körökben arról, hogy a harmadik világ országai tervezzék-e gazdasági fejlődésüket. A hatvanas évek elejére az élet túlhaladta a vitát. Időközben 17 fejlődő államban nemzeti fejlesztési tervet, illetve programot fogadtak el. A tervezési vita azonban tovább folyik, sok terv és program ugyanis nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ennek oka egyes szakértők szerint az, hogy a választott tervezési formák, módszerek nem tökéletesek; mások szerint a bajok gyökere a szervezeti-adminisztratív apparátus gyengesége; ismét mások szerint nem lehet számítani a tervek hatékonyságára, ha egyidejűleg nem megy végbe mély társadalmi-gazdasági átalakulás ezekben az országokban. Példa: a szocializmus A tervezés eszméje tehát győzött, de megvalósítása sok problémát vet fel. Ám csak ritka esetben mondható, hogy e problémák tisztán technikai jellegűek, inkább a harmadik világ osztályainak és társadalmi rétegeinek érdekösszeütközéseit tükrözik. Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országai társadalmi-gazdasági szerkezetük, fejlettségi színvonaluk és fejlődési irányaik tekintetében nem alkotnak egynemű csoportot. Egyesek mezőgazdaságiipari országok, erős tőkés szektorral, másokban még túlnyomóak a patriarchális viszonyok. Vannnak közös jellemzőik is: gazdaságuknak csak kis része fejlődik a bővített újratermelés alapján, lakosságuknak csak egy része aktív a társadalmi életben. A fejlődő országokban sokféle réteg él és sokféle termelési viszony létezik egymás mellett, s általában megkezdődött a régi társadalmi-gazdasági szerkezet átalakulása. A tervezés és a programozás lényegében még a születés és a kialakulás szakaszában van a fejlődő országokban — írja Kollontaj, a Mirovaja Ekonomika című folyóiratban. Tartalmában és jellegében ez mind a szocialista, mind a tőkés programozástól különbözik. A különbséget a fejlődő országok jelenlegi helyzetének sajátosságai határozzák meg, így a termelőerők alacsony színvonala, a sokféle gazdasági rendszer egy államon belül, a fejlődés követendő útja körüli harc stb. A fejlődő országok ugyanakkor olyan körülmények között haladhatnak előre, hogy felhasználhatják a világban felhalmozott tudományos-műszaki eredményeket és meríthetnek a szocialista országok gazdag tapasztalataiból. Olyan körülmények között alapozzák meg gazdaságukat, amikor az elmaradottság leküzdésének leghatékonyabb módszereit már jórészt kidolgozták a szocialista országokban. A fiatal államoknak lehetőségük van arra, hogy teljes mértékben hasznosítsák a szocialista tervgazdaság tapasztalatait. A tervgazdaság társadalmi-gazdasági természetében nincs semmi, ami elvileg ellentétes lenne a piaci mechanizmus kedvező sajátosságainak kezdettől való felhasználásával, azzal a feltétellel, hogy a fő népgazdasági arányok meghatározásában a központosított tervezési rendszeré a vezető szerep! A tapasztalatok elsajátítása azonban nagy nehézségekbe ütközik. Leküzdésük megköveteli a gazdasági szabályozás új mechanizmusát, s a gazdaság minden területének befolyásolását, toz azok közül a megfelelőt. Ez néha nagyon nehéz, mert mély szakadék van az objektív igények és a reális lehetőségek között. A nehézségek egyik forrása a fejlődő országokban a gyors népszaporodás. Míg az ötvenes években az évi növekedés 1,3 százalék volt, jelenleg meghaladja a 2,5 százalékot. A gyors növekedés kísérő jelensége az aktív népesség számának emelkedése. Ugyanakkor a tudományosműszaki forradalom eredményeképpen nő annak a tőkebefektetésnek a nagysága, amely korszerű technikai színvonalon egy új munkahely létesítéséhez szükséges. A húszas-harmincas években ehhez átlag ötezer dollár kellett, most 10—15 ezer dollár. A lehetséges tervmegoldások értékeléséhez szükséges kritériumok meghatározása nem könnyű, mivel ezekben az országokban a népgazdasági jövedelmezőség fogalma a konkrét körülményektől függően különböző jelentésű. Az elmaradottság leküzdése például óriási összegeket igényel olyan szektorokban, amelyekben a befektetés csak lassan térül meg. (Oktatás, egészségügy, közlekedés stb.) Vagyis: gyakran el kell térni — tervszámításokban — a jövedelmezőség kritériumától. Ennek az eltérésnek ugyanakkor megvannak a korlátai. Ezért gondosan mérlegelni kell, mennyi eszközt forolsanak a gyorsan és mennyit a hoszszabb távon megtérülő beruházásokra. Korlátozott hatás Ezek a döntések egyelőre nemigen alapulnak a tudományosság vagy valamilyen optimalitás elvén. A leggyakrabban eldönti a kérdést az ösztönös piaci mechanizmus érvényesülése vagy valamilyen adminisztratív politikai intézkedés, amely az ország politikai erőinek harcát tükrözi. A tervezés szükségessé teszi a tartalékok mozgósítását, az eszközök újraelosztását egyes szektorok vagy társadalmi csoportok javára, mások hátrányára. Ezért a tervek, illetve programok körül a fejlődő országokban éles politikai és osztályharc bontakozik ki. A tervek reális hatása a gazdasági folyamatokra eléggé korlátozott. Az állam, amely mozgósítja az erőforrásokat, igyekszik szabályozni a fő népgazdasági mutatók dinamikáját. A leggyakrabban azonban nem teljesítik a tervfeladatokat. Ennek fő oka a fejlődő országok körülményei között az ösztönös folyamatok (spontán piaci mechanizmusok, magánvállalkozások hatása), ezért a népgazdasági arányokat rendszeresen megsértik. Gyakori, hogy az ipari kapacitásokat nem használják ki, elhúzódnak az építkezések, nem képesek gátat szabni a munkanélküliség növekedésének vagy az egyenlőtlen jövedelemeloszlásnak. A célirányos szabályozás a legnagyobb mértékben az állami szektorokban valósul meg. Sokkal bonyolultabb a magánszektor állami szabályozása. Bonyolult okok A fejlődő országokban a haladás jellegét és formáit az állami tevékenység és az ösztönös tényezők bonyolult kölcsönhatása határozza meg. A tőkésorientációjú államokban nagyobb térhez jutnak az ösztönös elemek. Azokban az államokban, ahol radikális társadalmigazdasági átalakulások folynak, energikusabb intézkedéseket hoznak az ösztönös folyamatok leküzdésére. A mezőgazdaság jelentős súlya, a külkereskedelem és a külső gazdasági kapcsolatok nagy szerepe miatt erősen ingadozik a felhasználható erőforrások nagyságaés a külső tényezők nagy befolyáshoz jutnak. Figyelembe kell venni az okok között a termelés elaprózottságát, az archaikus termelési viszonyokat, a képzett szakemberek és a politikai stabilitáshiányát. Mindez korlátozza az állam gazdasági funkcióit, az egységes terv vagy program befolyását, így tehát a jelenlegi tervezési formák „válságának” okai bonyolultak. A helyzet nem ad alapot azonban arra, hogy a tervezés kilátástalanságáról vagy haszontalanságáról beszéljünk ezekben az országokban. Bár az eredmények - a kitűzött célokhoz képest -szerények, a tervek és a programok mégis hatnak az ország általános helyzetére, segítik meghatározott erőforrások mozgósítását, a termelési apparátus bővítését, fejlesztik az ország társadalmi szerkezetét. K.M. Igény és lehetőség A fejlődés útjainak meghatározása és a számtalan részprobléma megoldása során ki kell választani a lehetséges vál 00 3 VILAGGAZDASAG MIJGYIJR HIRLAP 1969. SZEPTEMBER 12. PÉNTEK KULTÚRA r Temargi Textilhulladék JpF és Fonalosztályozó Vállalat kéri szállítóit, hogy MOHÁCSI ÜZEMÉBE szeptember 15-től október 5-ig — leltározás miatt — ÁRUT NE ADJANAK FEL!