Magyar Hírlap, 1969. október (2. évfolyam, 271-301. szám)

1969-10-10 / 280. szám

X01X/W­/n 4 1969. OKTÓBER 10. PÉNTEK I­­­­J­­ J HAZAI KÖRKÉP MirGYJJR HIRUIF Magyar fiatalok az NDK-ban (III.) Hétköznapi örömök­­ és gondok A mai fiatalok világszerte rajonganak a motorért. A Német Demokratikus Köz­társaság üzemeibe elszegődött magyar fiatalok legtöbbjének elsődleges „ma­­szek”-terve, hogy mielőbb motorkerékpár­tulajdonos legyen. A terv reális, amit bi­zonyít, hogy az­ NDK-ban „vándoréveit” töltő több száz (egyedül Lipcsében leg­alább 80) fiatal már motortulajdonos. Alig egyhavi fizetés kell csak hozzá, és a többit részletekben törleszthetik. Élnek is fia­taljaink ezzel a lehetőséggel. Kár, hogy közülük többen (vagy van jogosítványuk, vagy nincs) meggondolat­lanul száguldoznak, bravúroskodnak. Emiatt egy esztendő alatt, sajnos, 10 fia­tal lett a motorkerékpározás áldozata. Itthon, a Munkaügyi Minisztériumban is ismerik ezt a problémát. Tudomásunk szerint a közeljövőben Magyarországról küldenek ki néhány szakoktatót, akik majd felkészítik a fiúkat a vezetői vizs­gára, a kint élő nyelvtanárok pedig se­gítséget nyújtanak a különböző közleke­dési szakkifejezések elsajátításához. Lányok, magyar lányok Harthán, az Ernst Thälmann Strasse 32. szám alatt több mint félszáz magyar lány él. Főleg szegediek. Szószólójuk Benkó Ilona, kismotorszerelő. — Mi már beilleszkedtünk az itteni életbe — magyarázza. — Tudomásul kell venni, hogy ide dolgozni jöttünk. Aki eh­hez tartja magát, azzal nincs is semmi probléma. Mi már elértük, hogy a gyár vezetői minden héten leülnek velünk, és közösen megvitatjuk problémáinkat. Hat­nyolc héttel ezelőtt például szóvá tettük: néhány társnőnk egészségtelen munka­helyre került. A németek háromhónapi türelmi időt kértek, de alig három hét alatt cselekedtek, és ez nagyon meg­nyugtató volt. A szobák tiszták, rendezettek. A lá­nyoknak arra is van idejük, hogy hazai ízlés szerint paradicsomot meg lekvárt főzzenek be. Főznek is ... Megkérdeztem tőlük, hogyan segíti őket a német szakszervezet, mivel kintlé­tük alatt nekik is ez az érdekvédelmi szervezetük. — Biztosítanak részünkre üdülési lehe­tőséget, de azt nem vesszük igénybe, mert szabadságunkat inkább otthon tölt­jük. A szak­szervezet ahhoz is hozzásegít bennünket, hogy az FDJ-vel (ifjúsági szervezet) évente négy-öt kedvezményes kiránduláson vehessünk részt... így megismerkedhetünk az NDK legszebb tá­jaival — mondta Bodó Márta, aki szin­tén szegedi, jött Bihari Sándor hegesztő — amikor lá­togatóba betoppantam hozzájuk —, éppen pörköltet főzött — mint ügyeletes sza­kács. Örömmel újságolta, hogy már iga­zi paprikát is lehet vásárolni. Nem olyan piros ugyan, mint a szegedi, nem is olyan csípős, de azért mégiscsak paprika. Nagyon örültek itt a fiatalok Szmodics Anikónak, aki nyelvtanárként érkezett a híres német egyetemi városba. Monda­nom sem kell, ő is örül annak, hogy Né­metországban taníthat­­ no és tanulhat — németül. A hallei Bruno Reicheittel, a „magya­rok fatterjával” is hosszasan elbeszélget­tem. — Nálunk a gyár vezetősége elégedett a fiúkkal. Szorgalmasak, igyekvők, köte­lességtudók. — Probléma nincs velük? — Említésre méltó nem akad. Ha csak az nem, hogy kettőnek túl hosszú volt a haja. Nem akarták levágatni. Akkor azt javasoltuk, hogy — a munkavédelmi elő­írásoknak megfelelően — kössék be a fejüket, akár a lányok. Az egyik erre le­vágatta a haját, a másik bóbitás kendő­vel bekötötte. Azóta is mulatnak rajta, de az igazsághoz tartozik, hogy H. Pista be­kötött fejjel is 110 százalékra teljesíti a normáját... Werner Langenhahnnal, a hatalmas gyár igazgatójával is beszéltem. Régi tisz­telője Sós Károlynak, a válogatott labda­rúgócsapatunk szövetségi kapitányának. Előbb a sportról beszélgettünk, majd a magyar fiúkról is szót váltottunk. — Véleményem: még néhány százat szívesen látnék — mondotta. — Szorgal­masak, tanulékonyak, és azt hiszem, ha hazatérnek Magyarországra, gyümölcsöz­­tetni tudják mindazt, amit itt megtanul­tak. Azt is meg kell mondanom, hogy tő­lük is tanulnak a németek valamit. A gyárban néhány művezetőnk már többet tud magyarul, mint a mellettük dolgozó magyarok — németül... Fahidy József Ezt láttam Halléban Ellátogattam az ősi egyetemi városba, Halléba is, ahol szintén több száz magyar él és dolgozik. Az Üröm községből ide- H­olnap ünnepel Szeged: fölszabadulá­sának 25. évfordulójára emlékezik a város. A negyedszázada megindult sza­bad élet első lépései ma már történelmi események. Mindezek leghívebb tükrözői és a kortársi visszaemlékezés legjobb se­gítői a korabeli újságok, amelyek puszta létükkel, megjelenésükkel maguk is az élet első jelei voltak. A fölszabaduló Magyarország első új­ságja október 15-én Orosházán jelent meg, majd három nap múlva — alig egy héttel Szeged fölszabadulása után — megjelent a második napilap, a Szegedi Népakarat. Ennek megszűntével novem­ber 19-én indult meg a Délmagyarország, a felszabadult ország legelső olyan napi­lapja, amely máig is fennáll. ss.wi.wa. hmm ». _______ao bí* SZEGEDI NÉPAKARAT Életjelek voltak ezek az újságok, ame­lyek nemcsak híreket, a front alakulását, a hadihelyzetet adták közre, hanem a további cselekvésre, az új rend kialakí­tásának legfontosabb tennivalóira hívták föl a figyelmet, ösztönöztek, lelkesítettek. Tanulságos is, megható is a visszapillan­tás azokra az időkre, amelyekben igen nehéz, ma már szinte elképzelhetetlen körülmények között vállalkoztak újság­írók, nyomdászok a lap előállítására. Távirati irodai anyagok nélkül, elkapott rádióhírek alapján, áramszünetek köze­pette kellett dolgozni, mégis napról nap­ra megfogalmazódtak a hírek és mind­azok a gondolatok, amelyek az új rend kibontakozását segítették. A Szegedi Népakarat már az első szá­mának „Országvesztők és ország­­mentők” című vezércikkében egy ér­tel­ ------------------------H—a Q -) i m -Negyedszázados történelem' ^ Az első életjelek mvén leszögezte, hogy le kell számolni a szegedi gondolattal, amely egyébként is csak a nevében szegedi, de semmi köze a város dolgozó népének gondolkodásá­hoz. A lap hírfeje — a maga naivságá­­ban is jellemző­­ gúnyverset közölt „1944 a mienk?!” címmel a következők­ben: „Szálasi úr, ugyan meddig mara­dunk? Fogadjunk, hogy két hét múlva tiszta gyolcsért a Führerhez szaladunk!” Ez a szinte fegyverzajban megszületett első napilap (Félegyházán még fasiszta német csapatok voltak) teljesen öntevé­keny kezdeményezésként látott napvilá­got és még az illegális párt nevén, mint a Kommunisták Magyarországi Pártjá­nak helyi lapja jelentkezett. Kilencedik száma után azért is szüntette be tevé­kenységét, hogy a szélesebb nemzeti ösz­­szefogás jegyében meginduló népfront­lapnak adja át a helyét, így jelent meg azután a kommunisták kezdeményezésé­re a Délmagyarország, mint a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front napilapja és egészen a főváros fölszabadulásáig or­szágos jelentőségű orgánuma. Szerkesztő bizottságában a három alapítópárt — a Magyar Kommunista Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a Független Kisgazda­­párt — képviselői kaptak helyet: Révai József, Erdei Ferenc (felelős szerkesztő) és Balogh István. Ebben az első számban már arról olvastunk, hogy a Vörös Had­sereg Gyomrot, Monort, Jászárokszállást elfoglalta, megközelítette, körülzárta Mis­kolcot és felzárkózott Budapest külváro­sai előtt. A sikeresen kibontakozó fel­szabadító harc eseményeinek közlésével együtt már egyre többet és többet tudott szólni a lap a tervekről, mindazokról a feladatokról is, amelyeket le kell vonni a­ fasizmus, a háború okozta nemzeti tra­gédiából. M­ost ezeket a történelmi híradásokat, a negyedszázados útmutatásokat mó­dunkban van ismét kézbe venni a fölsza­badulás sorra következő jubileumi évfor­dulóin. A Szeged városi Somogyi-könyv­tár ugyanis kiadványai sorozatában, mint­egy ünnepi hozzájárulásként igen jó kivi­telben, kicsinyített hasonmásokban jelen­tette meg a fölszabadult Szeged első új­ságjait dr. Péter László kandidátus, tu­dományos főmunkatárs összeállításában és áttekintő előszavával. A hasonmások nemcsak a két szegedi napilap első pél­dányait adják teljesen, hanem a rö­videsen utánuk megjelenő hetilapokét is. Az új évvel, 1945. január 1-vel ugyanis Munka címmel a szakszervezetek indí­tottak itt hetilapot, februárban pedig a Szegeden létrejött ifjúsági egységszerve­zet, a MADISZ, kezdetben Szabad Ifjú­ság, majd Utunk címmel. Ezekkel együtt közreadja a hasonmásgyűjtemény a Sze­gedi Szabad Szónak, a Nemzeti Paraszt­párt 1945 májusában megindított hetilap­jának első számát is, valamint az Utunk­ban megjelent országos jelentőségű ifjú­sági kiáltványt és a Magyar Kommunista Pártnak a Délmagyarországban közölt programját, Magyarország újjáépítésének hároméves tervéről. Az egyházi gyűjtemények nemzeti műértékeink szerves részei Tanácskozás a Magyar Nemzeti Galériában A Művelődésügyi Minisztérium és az Állami Egyházügyi Hivatal rendezésében a magyarországi egyházak gyűjteményei­nek — könyvtárak, levéltárak, múzeu­mok — vezetői kétnapos értekezletet tar­tottak a Magyar Nemzeti Galériában. Az értekezleten részt vett és felszólalt Prant­­ner József államtitkár, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke, és Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes. A tanácskozáson Gönyey Antal, a Mű­velődésügyi Minisztérium múzeumi fő­osztályának vezetője tájékoztatta a rész­vevőket a nemzeti műértékeink szerves részét képező egyházi gyűjtemények helyzetéről. Az állami és egyházi szervek, közös feladataként jelölte meg azokat az intézkedéseket, teendőket, amelyek az egyházi gyűjtemények megóvására, ápo­lására irányulnak. Az egyházi gyűjtemények vezetői közül többen felszólaltak, és köszönetüket fe­jezték ki az állami szerveknek azért a je­lentős anyagi és erkölcsi támogatásért, amely lehetővé tette, hogy az egész nem-és­zeti kultúránk és egyházi emlékeink­ szempontjából felbecsülhetetlen műtár­gyak épségben maradjanak. Festmények, rézkarcok, ismeretlen rajzo­­ f­ej A Szépművészeti Múzeum ftembrandt-kiállításán Háromszáz esztendeje halt meg­ Rerfib­­randt, az európai művészet egyik leg­­kiemelkedőbb adakja.Ebből az alkalom­ból rendezett emlékkiállítást a Szépmű­vészeti Múzeum. A szombaton nyíló tár­latról a kiállítás rendezője, Gerszi Teréz, a grafikai osztály helyettes vezetője csü­törtökön a helyszínen tájékoztatta a saj­tó munkatársait. Elmondotta: Rembrandt művészi fejlődésének egészéről az emlék­­kiállításon szereplő festmények, rézkar­cok és rajzok adnak számot. Külön cse­mege is ígérkezik a képzőművészet iránt érdeklődők számára. A tárlaton bemutat­nak a rajzok között egy eddig ismeretlen tanítvány műveként számon tartott ta­­nulmánylapot, amelyet az utóbbi időben a legjelentősebb Rembrandt-kutatók a nagy mester eredeti munkájaként ismer­te el, és a híres Éjjeli őrjárat című fest­mény egyik alakjával hoztak összefüg­gésbe. A kiállítást a Rembrandt-tanítványok kevéssé ismert 35 rajzának bemutatásá­val is gazdagították. „ Nemcsak a „cikk" hiányzik Hiányoznak a hiánycikkgyártók io­ vább: nincs fehér és színes csempe, gáz­­bojler, locsolókanna, kávéfőző alkatrész, lakat, szög, rozsdamentes és aluminiurd evőeszköz, függönycsipesz és karika. — Havonta készítünk listát a hiányzó cikkekről — halljuk a Vas- és Edénybolt Vállalat áruforgalmi főosztályvezetőjétől, Gulácsi Istvántól. — Átlagosan mintegy kétezer keresett cikk kerül erre a listára. Akadnak pillanatnyilag hiányzó cikkek is, de nekünk elsősorban azokkal kell foglalkoznunk, amelyek több hónapon át­ rendszeresen szerepelnek a listán. Hiszen negyvenötezer féle cikket árusítanak bolt­jaink... A baj az, hogy gyakran nem­­találunk hazai vállalkozót a keresett cikk, kék gyártása, így azután legtöbbször még az importált áru is kevés az igények ki­elégítéséhez. — A szövetkezeti ipar mennyit segít a­ hiányok enyhítésében? — kérdeztük. —■ Több szövetkezet ugyanis kifogásolta, hogy olyan cikkeket is importálnak, ame­­lyek gyártásával ők is foglalkoznak... — Mi természetesen örülnénk, ha hazai termeléssel csökkenthetnénk a hiányt. ’ Csakhogy éppen az a gond, hogy hiába hirdetünk és hiába keresünk vállalkozót a hiányzó cikkek gyártásához, nem je-­ lentkezik senki. Hetekig kerestünk pél­dául szövetkezetet, amely a diópontot­ gyártaná, de nem találtunk. Így kényte­lenek voltunk Jugoszláviából importálni. Hazai gyártót kerestünk a levélszekré­nyek készítésére is. Nem találtunk­, Csehszlovákiából hoztuk be. Importáltuk a rozsdamentes evőeszközt. Kénytelenek leszünk a csomagoláshoz szükséges dobo­zokat is importálni. Hogyan vélekedik erről a nagykeres­kedő, a Vastömegcikk Értékesítő Válla­lat? Bán Gyula áruforgalmi főosztályve­zető: — Tény, hogy alig van ipari bázis a hiányzó cikkek gyártásához, a felbukkanó kereslet gyors kielégítéséhez. Az is tény viszont, hogy az eladók a nagyobb juta­,­lék miatt szívesebben adják el az érté­kesebb árut, semhogy 1—2 forintos szö­gekkel, csavarokkal bíbelődjenek. Az sem vitás: nem mindig valóban hiánycikk az,­ ami a Vas- és Edénybolt Vállalat listáján szerepel. Hiányt okozhat a rossz áruel­osztás is. A közelmúltban például facsa­­­vart csupán három szakboltba küldött a Vas- és Edény­bolt Vállalat, de oda azután sokat, így ezekben a boltokban felesleges készletek voltak, míg más üzletekben hiába keresték a vevők ezt az árut. A má­­­­sik ok: nem lenne szabad a Vas- és Edényboltoknak közületeket kiszolgálnia — különösen azokból a cikkekből, ame­lyekből amúgy is kevés van — hiszen erre a célra alakultak a TEK-vállalatok. — Mi a véleménye a hiánycikkek im­portjáról? — Nem lehet célunk az import, hiszen ez esetben nem választékbővítésről vagy valamiféle új cikkekről van szó. Egyszerű kulcskarikákról, szegekről, alkatrészekről, háztartási apróságokról. Ezek gyártása kifejezetten kisüzemi, elsősorban szövet­kezeti profil. Jó lenne, ha a ktsz-ek ve­zetői is megmondanák, miért húzódoznak a hiányzó cikkek gyártásától. Valami okuk bizonyosan van... K. fi. Ezerszer szóvá tett sok bosszúság­oka­t a hiánycikk. Rendszerint csekély értékű, apró árucikk, alkatrész, ami nincs, nem kapható. Bosszantó, ha az ember elveszti kulcsát, és nem tud újat vásárolni csak esetleg akkor, ha egyben a zárat is ki­cseréli. Csakhogy a legtöbb zár is hiány­cikk, sőt olykor még a kulcskarika is ... Kész az új lakás, azazhogy csak kész len­ne, ha felszerelhetnék az ajtót is. De nem szerelhetik a filléres értékű diópánt hiá­nya miatt. Ám panaszkodhatnánk rá­ Kataszter a levegőszennyező üzemekről Szilágyi Lajos építésügyi és városfej­lesztési miniszterhelyettes előadásával csütörtökön — az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület rendezésében — megkezdődött a II. magyar levegőtiszta­sági konferencia. A kétnapos tanácskozá­son több mint 200 műszaki, egészségügyi, közlekedéstudományi szakember vesz részt, köztük hat külföldi vendég is. A miniszterhelyettes bejelentette, hogy előkészítik az ország egész területére ki­terjedő szabályokat, összehangolják egyes hatósági és társadalmi szervek között a kutatási, fejlesztési és oktatófeladatokat, széles szakértői­ hálózat útján tanácsokat adnak a levegőt szennyező vállalatoknak berendezéseik vagy technológiájuk meg­javítására. A tanácsokra már az intézke­dések előkészítésében is fontos feladat vár: fel kell mérniük és minősíteniük kell a levegőszennyező forrásokat, megje­lölni azokat az üzemeket, amelyekben műszaki és egyéb intézkedésekre van szükség. Ezeket az adatokat a levegő­szennyező­ források országos katasztere összegezi majd. Az előadást élénk vita követte. D­e ez már az első életjelek után a meg­erősödő új élet első biztos jelei közé tartozott... L. Z.

Next