Magyar Hírlap, 1969. október (2. évfolyam, 271-301. szám)
1969-10-10 / 280. szám
X01X/W/n 4 1969. OKTÓBER 10. PÉNTEK IJ J HAZAI KÖRKÉP MirGYJJR HIRUIF Magyar fiatalok az NDK-ban (III.) Hétköznapi örömök és gondok A mai fiatalok világszerte rajonganak a motorért. A Német Demokratikus Köztársaság üzemeibe elszegődött magyar fiatalok legtöbbjének elsődleges „maszek”-terve, hogy mielőbb motorkerékpártulajdonos legyen. A terv reális, amit bizonyít, hogy az NDK-ban „vándoréveit” töltő több száz (egyedül Lipcsében legalább 80) fiatal már motortulajdonos. Alig egyhavi fizetés kell csak hozzá, és a többit részletekben törleszthetik. Élnek is fiataljaink ezzel a lehetőséggel. Kár, hogy közülük többen (vagy van jogosítványuk, vagy nincs) meggondolatlanul száguldoznak, bravúroskodnak. Emiatt egy esztendő alatt, sajnos, 10 fiatal lett a motorkerékpározás áldozata. Itthon, a Munkaügyi Minisztériumban is ismerik ezt a problémát. Tudomásunk szerint a közeljövőben Magyarországról küldenek ki néhány szakoktatót, akik majd felkészítik a fiúkat a vezetői vizsgára, a kint élő nyelvtanárok pedig segítséget nyújtanak a különböző közlekedési szakkifejezések elsajátításához. Lányok, magyar lányok Harthán, az Ernst Thälmann Strasse 32. szám alatt több mint félszáz magyar lány él. Főleg szegediek. Szószólójuk Benkó Ilona, kismotorszerelő. — Mi már beilleszkedtünk az itteni életbe — magyarázza. — Tudomásul kell venni, hogy ide dolgozni jöttünk. Aki ehhez tartja magát, azzal nincs is semmi probléma. Mi már elértük, hogy a gyár vezetői minden héten leülnek velünk, és közösen megvitatjuk problémáinkat. Hatnyolc héttel ezelőtt például szóvá tettük: néhány társnőnk egészségtelen munkahelyre került. A németek háromhónapi türelmi időt kértek, de alig három hét alatt cselekedtek, és ez nagyon megnyugtató volt. A szobák tiszták, rendezettek. A lányoknak arra is van idejük, hogy hazai ízlés szerint paradicsomot meg lekvárt főzzenek be. Főznek is ... Megkérdeztem tőlük, hogyan segíti őket a német szakszervezet, mivel kintlétük alatt nekik is ez az érdekvédelmi szervezetük. — Biztosítanak részünkre üdülési lehetőséget, de azt nem vesszük igénybe, mert szabadságunkat inkább otthon töltjük. A szakszervezet ahhoz is hozzásegít bennünket, hogy az FDJ-vel (ifjúsági szervezet) évente négy-öt kedvezményes kiránduláson vehessünk részt... így megismerkedhetünk az NDK legszebb tájaival — mondta Bodó Márta, aki szintén szegedi, jött Bihari Sándor hegesztő — amikor látogatóba betoppantam hozzájuk —, éppen pörköltet főzött — mint ügyeletes szakács. Örömmel újságolta, hogy már igazi paprikát is lehet vásárolni. Nem olyan piros ugyan, mint a szegedi, nem is olyan csípős, de azért mégiscsak paprika. Nagyon örültek itt a fiatalok Szmodics Anikónak, aki nyelvtanárként érkezett a híres német egyetemi városba. Mondanom sem kell, ő is örül annak, hogy Németországban taníthat no és tanulhat — németül. A hallei Bruno Reicheittel, a „magyarok fatterjával” is hosszasan elbeszélgettem. — Nálunk a gyár vezetősége elégedett a fiúkkal. Szorgalmasak, igyekvők, kötelességtudók. — Probléma nincs velük? — Említésre méltó nem akad. Ha csak az nem, hogy kettőnek túl hosszú volt a haja. Nem akarták levágatni. Akkor azt javasoltuk, hogy — a munkavédelmi előírásoknak megfelelően — kössék be a fejüket, akár a lányok. Az egyik erre levágatta a haját, a másik bóbitás kendővel bekötötte. Azóta is mulatnak rajta, de az igazsághoz tartozik, hogy H. Pista bekötött fejjel is 110 százalékra teljesíti a normáját... Werner Langenhahnnal, a hatalmas gyár igazgatójával is beszéltem. Régi tisztelője Sós Károlynak, a válogatott labdarúgócsapatunk szövetségi kapitányának. Előbb a sportról beszélgettünk, majd a magyar fiúkról is szót váltottunk. — Véleményem: még néhány százat szívesen látnék — mondotta. — Szorgalmasak, tanulékonyak, és azt hiszem, ha hazatérnek Magyarországra, gyümölcsöztetni tudják mindazt, amit itt megtanultak. Azt is meg kell mondanom, hogy tőlük is tanulnak a németek valamit. A gyárban néhány művezetőnk már többet tud magyarul, mint a mellettük dolgozó magyarok — németül... Fahidy József Ezt láttam Halléban Ellátogattam az ősi egyetemi városba, Halléba is, ahol szintén több száz magyar él és dolgozik. Az Üröm községből ide- Holnap ünnepel Szeged: fölszabadulásának 25. évfordulójára emlékezik a város. A negyedszázada megindult szabad élet első lépései ma már történelmi események. Mindezek leghívebb tükrözői és a kortársi visszaemlékezés legjobb segítői a korabeli újságok, amelyek puszta létükkel, megjelenésükkel maguk is az élet első jelei voltak. A fölszabaduló Magyarország első újságja október 15-én Orosházán jelent meg, majd három nap múlva — alig egy héttel Szeged fölszabadulása után — megjelent a második napilap, a Szegedi Népakarat. Ennek megszűntével november 19-én indult meg a Délmagyarország, a felszabadult ország legelső olyan napilapja, amely máig is fennáll. ss.wi.wa. hmm ». _______ao bí* SZEGEDI NÉPAKARAT Életjelek voltak ezek az újságok, amelyek nemcsak híreket, a front alakulását, a hadihelyzetet adták közre, hanem a további cselekvésre, az új rend kialakításának legfontosabb tennivalóira hívták föl a figyelmet, ösztönöztek, lelkesítettek. Tanulságos is, megható is a visszapillantás azokra az időkre, amelyekben igen nehéz, ma már szinte elképzelhetetlen körülmények között vállalkoztak újságírók, nyomdászok a lap előállítására. Távirati irodai anyagok nélkül, elkapott rádióhírek alapján, áramszünetek közepette kellett dolgozni, mégis napról napra megfogalmazódtak a hírek és mindazok a gondolatok, amelyek az új rend kibontakozását segítették. A Szegedi Népakarat már az első számának „Országvesztők és országmentők” című vezércikkében egy értel ------------------------H—a Q -) i m -Negyedszázados történelem' ^ Az első életjelek mvén leszögezte, hogy le kell számolni a szegedi gondolattal, amely egyébként is csak a nevében szegedi, de semmi köze a város dolgozó népének gondolkodásához. A lap hírfeje — a maga naivságában is jellemző gúnyverset közölt „1944 a mienk?!” címmel a következőkben: „Szálasi úr, ugyan meddig maradunk? Fogadjunk, hogy két hét múlva tiszta gyolcsért a Führerhez szaladunk!” Ez a szinte fegyverzajban megszületett első napilap (Félegyházán még fasiszta német csapatok voltak) teljesen öntevékeny kezdeményezésként látott napvilágot és még az illegális párt nevén, mint a Kommunisták Magyarországi Pártjának helyi lapja jelentkezett. Kilencedik száma után azért is szüntette be tevékenységét, hogy a szélesebb nemzeti öszszefogás jegyében meginduló népfrontlapnak adja át a helyét, így jelent meg azután a kommunisták kezdeményezésére a Délmagyarország, mint a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front napilapja és egészen a főváros fölszabadulásáig országos jelentőségű orgánuma. Szerkesztő bizottságában a három alapítópárt — a Magyar Kommunista Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a Független Kisgazdapárt — képviselői kaptak helyet: Révai József, Erdei Ferenc (felelős szerkesztő) és Balogh István. Ebben az első számban már arról olvastunk, hogy a Vörös Hadsereg Gyomrot, Monort, Jászárokszállást elfoglalta, megközelítette, körülzárta Miskolcot és felzárkózott Budapest külvárosai előtt. A sikeresen kibontakozó felszabadító harc eseményeinek közlésével együtt már egyre többet és többet tudott szólni a lap a tervekről, mindazokról a feladatokról is, amelyeket le kell vonni a fasizmus, a háború okozta nemzeti tragédiából. Most ezeket a történelmi híradásokat, a negyedszázados útmutatásokat módunkban van ismét kézbe venni a fölszabadulás sorra következő jubileumi évfordulóin. A Szeged városi Somogyi-könyvtár ugyanis kiadványai sorozatában, mintegy ünnepi hozzájárulásként igen jó kivitelben, kicsinyített hasonmásokban jelentette meg a fölszabadult Szeged első újságjait dr. Péter László kandidátus, tudományos főmunkatárs összeállításában és áttekintő előszavával. A hasonmások nemcsak a két szegedi napilap első példányait adják teljesen, hanem a rövidesen utánuk megjelenő hetilapokét is. Az új évvel, 1945. január 1-vel ugyanis Munka címmel a szakszervezetek indítottak itt hetilapot, februárban pedig a Szegeden létrejött ifjúsági egységszervezet, a MADISZ, kezdetben Szabad Ifjúság, majd Utunk címmel. Ezekkel együtt közreadja a hasonmásgyűjtemény a Szegedi Szabad Szónak, a Nemzeti Parasztpárt 1945 májusában megindított hetilapjának első számát is, valamint az Utunkban megjelent országos jelentőségű ifjúsági kiáltványt és a Magyar Kommunista Pártnak a Délmagyarországban közölt programját, Magyarország újjáépítésének hároméves tervéről. Az egyházi gyűjtemények nemzeti műértékeink szerves részei Tanácskozás a Magyar Nemzeti Galériában A Művelődésügyi Minisztérium és az Állami Egyházügyi Hivatal rendezésében a magyarországi egyházak gyűjteményeinek — könyvtárak, levéltárak, múzeumok — vezetői kétnapos értekezletet tartottak a Magyar Nemzeti Galériában. Az értekezleten részt vett és felszólalt Prantner József államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, és Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes. A tanácskozáson Gönyey Antal, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának vezetője tájékoztatta a részvevőket a nemzeti műértékeink szerves részét képező egyházi gyűjtemények helyzetéről. Az állami és egyházi szervek, közös feladataként jelölte meg azokat az intézkedéseket, teendőket, amelyek az egyházi gyűjtemények megóvására, ápolására irányulnak. Az egyházi gyűjtemények vezetői közül többen felszólaltak, és köszönetüket fejezték ki az állami szerveknek azért a jelentős anyagi és erkölcsi támogatásért, amely lehetővé tette, hogy az egész nem-észeti kultúránk és egyházi emlékeink szempontjából felbecsülhetetlen műtárgyak épségben maradjanak. Festmények, rézkarcok, ismeretlen rajzo fej A Szépművészeti Múzeum ftembrandt-kiállításán Háromszáz esztendeje halt meg Rerfibrandt, az európai művészet egyik legkiemelkedőbb adakja.Ebből az alkalomból rendezett emlékkiállítást a Szépművészeti Múzeum. A szombaton nyíló tárlatról a kiállítás rendezője, Gerszi Teréz, a grafikai osztály helyettes vezetője csütörtökön a helyszínen tájékoztatta a sajtó munkatársait. Elmondotta: Rembrandt művészi fejlődésének egészéről az emlékkiállításon szereplő festmények, rézkarcok és rajzok adnak számot. Külön csemege is ígérkezik a képzőművészet iránt érdeklődők számára. A tárlaton bemutatnak a rajzok között egy eddig ismeretlen tanítvány műveként számon tartott tanulmánylapot, amelyet az utóbbi időben a legjelentősebb Rembrandt-kutatók a nagy mester eredeti munkájaként ismerte el, és a híres Éjjeli őrjárat című festmény egyik alakjával hoztak összefüggésbe. A kiállítást a Rembrandt-tanítványok kevéssé ismert 35 rajzának bemutatásával is gazdagították. „ Nemcsak a „cikk" hiányzik Hiányoznak a hiánycikkgyártók io vább: nincs fehér és színes csempe, gázbojler, locsolókanna, kávéfőző alkatrész, lakat, szög, rozsdamentes és aluminiurd evőeszköz, függönycsipesz és karika. — Havonta készítünk listát a hiányzó cikkekről — halljuk a Vas- és Edénybolt Vállalat áruforgalmi főosztályvezetőjétől, Gulácsi Istvántól. — Átlagosan mintegy kétezer keresett cikk kerül erre a listára. Akadnak pillanatnyilag hiányzó cikkek is, de nekünk elsősorban azokkal kell foglalkoznunk, amelyek több hónapon át rendszeresen szerepelnek a listán. Hiszen negyvenötezer féle cikket árusítanak boltjaink... A baj az, hogy gyakran nemtalálunk hazai vállalkozót a keresett cikk, kék gyártása, így azután legtöbbször még az importált áru is kevés az igények kielégítéséhez. — A szövetkezeti ipar mennyit segít a hiányok enyhítésében? — kérdeztük. —■ Több szövetkezet ugyanis kifogásolta, hogy olyan cikkeket is importálnak, amelyek gyártásával ők is foglalkoznak... — Mi természetesen örülnénk, ha hazai termeléssel csökkenthetnénk a hiányt. ’ Csakhogy éppen az a gond, hogy hiába hirdetünk és hiába keresünk vállalkozót a hiányzó cikkek gyártásához, nem je- lentkezik senki. Hetekig kerestünk például szövetkezetet, amely a diópontot gyártaná, de nem találtunk. Így kénytelenek voltunk Jugoszláviából importálni. Hazai gyártót kerestünk a levélszekrények készítésére is. Nem találtunk, Csehszlovákiából hoztuk be. Importáltuk a rozsdamentes evőeszközt. Kénytelenek leszünk a csomagoláshoz szükséges dobozokat is importálni. Hogyan vélekedik erről a nagykereskedő, a Vastömegcikk Értékesítő Vállalat? Bán Gyula áruforgalmi főosztályvezető: — Tény, hogy alig van ipari bázis a hiányzó cikkek gyártásához, a felbukkanó kereslet gyors kielégítéséhez. Az is tény viszont, hogy az eladók a nagyobb juta,lék miatt szívesebben adják el az értékesebb árut, semhogy 1—2 forintos szögekkel, csavarokkal bíbelődjenek. Az sem vitás: nem mindig valóban hiánycikk az, ami a Vas- és Edénybolt Vállalat listáján szerepel. Hiányt okozhat a rossz áruelosztás is. A közelmúltban például facsavart csupán három szakboltba küldött a Vas- és Edénybolt Vállalat, de oda azután sokat, így ezekben a boltokban felesleges készletek voltak, míg más üzletekben hiába keresték a vevők ezt az árut. A másik ok: nem lenne szabad a Vas- és Edényboltoknak közületeket kiszolgálnia — különösen azokból a cikkekből, amelyekből amúgy is kevés van — hiszen erre a célra alakultak a TEK-vállalatok. — Mi a véleménye a hiánycikkek importjáról? — Nem lehet célunk az import, hiszen ez esetben nem választékbővítésről vagy valamiféle új cikkekről van szó. Egyszerű kulcskarikákról, szegekről, alkatrészekről, háztartási apróságokról. Ezek gyártása kifejezetten kisüzemi, elsősorban szövetkezeti profil. Jó lenne, ha a ktsz-ek vezetői is megmondanák, miért húzódoznak a hiányzó cikkek gyártásától. Valami okuk bizonyosan van... K. fi. Ezerszer szóvá tett sok bosszúságokat a hiánycikk. Rendszerint csekély értékű, apró árucikk, alkatrész, ami nincs, nem kapható. Bosszantó, ha az ember elveszti kulcsát, és nem tud újat vásárolni csak esetleg akkor, ha egyben a zárat is kicseréli. Csakhogy a legtöbb zár is hiánycikk, sőt olykor még a kulcskarika is ... Kész az új lakás, azazhogy csak kész lenne, ha felszerelhetnék az ajtót is. De nem szerelhetik a filléres értékű diópánt hiánya miatt. Ám panaszkodhatnánk rá Kataszter a levegőszennyező üzemekről Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes előadásával csütörtökön — az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület rendezésében — megkezdődött a II. magyar levegőtisztasági konferencia. A kétnapos tanácskozáson több mint 200 műszaki, egészségügyi, közlekedéstudományi szakember vesz részt, köztük hat külföldi vendég is. A miniszterhelyettes bejelentette, hogy előkészítik az ország egész területére kiterjedő szabályokat, összehangolják egyes hatósági és társadalmi szervek között a kutatási, fejlesztési és oktatófeladatokat, széles szakértői hálózat útján tanácsokat adnak a levegőt szennyező vállalatoknak berendezéseik vagy technológiájuk megjavítására. A tanácsokra már az intézkedések előkészítésében is fontos feladat vár: fel kell mérniük és minősíteniük kell a levegőszennyező forrásokat, megjelölni azokat az üzemeket, amelyekben műszaki és egyéb intézkedésekre van szükség. Ezeket az adatokat a levegőszennyező források országos katasztere összegezi majd. Az előadást élénk vita követte. De ez már az első életjelek után a megerősödő új élet első biztos jelei közé tartozott... L. Z.