Magyar Hírlap, 1969. október (2. évfolyam, 271-301. szám)
1969-10-10 / 280. szám
6 1969. október 16, péntek MovEszET népgazdaság Magyar Hírlap Stílusok és közös jegyek a magyar filmművészetben Beszélgetés Újhelyi Szilárddal Vin J ine,Z.ám plni fprpripc pr a TIPVPS vita né-Filmjeinket, ahogy mondani szokták, előkelően jegyzik a nemzetközi filmpiacon. Jancsó Miklós, Kovács András, Fábri Zoltán egy-egy új alkotásának bemutatója Moszkvában, New Yorkban, Párizsban és Londonban egyaránt eseményt jelent. Évről évre emelkedik azoknak a kritikusoknak a száma, akik Budapestre utaznak, mert tanulmányozni kívánják rendezőink munkamódszerét, az államosított filmipar rendszerét. Ezzel egyidejűleg mind több és több cikk, tanulmány, sőt kötet születik az úgynevezett „magyar iskolá”-ról, annak képviselőiről. A magyar iskola — Helytálló-e egyáltalában a „magyar iskola” elnevezés? — ezt a kérdést tettük fel Újhelyi Szilárdnak, a Művelődésügyi Minisztérium filmfőosztálya vezetőjének. Nemcsak, mint a terület „gazdáját” kérdeztük meg, de mint olyan szakembert is, akinek alkalma volt az egyik gyártási csoport irányítójaként közvetlen közelből figyelemmel kísérni az új arcú filmművészetünk kialakulását. — Attól függ, mit értünk azon, hogy „magyar iskola”. Ha stílussajátosságot, úgy nem helytálló. Tudomásom szerint ez a definíció külföldi barátainktól ered és arra céloz, hogy legjobb filmjeinkben a különböző stílusirányzatok ellenére — hogy találomra választott példával éljek Fábri Zoltán, Szabó István, Jancsó Miklós, Herskó János, Kása Ferenc és Kovács András alkotásaiban — közös jegyek ismerhetők fel. Ha tehát erről a tartalmi oldalról nézzük a meghatározást, úgy e széles skála, melynek csak néhány póluson elhelyezkedő markáns nevét mondtam, valóban magyar iskolának nevezhető! — Hogyan határozná meg az említett jellegzetes azonos vonásokat? — Mint mondottam, ezek elsősorban a mondanivalót, az alapállást elemezve válnak láthatóvá. Azt hiszem lapjuk olvasói közül a film iránt érdeklődők emlékeznek még a Filmművész Szövetség legutóbbi közgyűlésére. Itt sok szó esett a cselekvő filmről, azaz a magyar filmművészetnek arról a törekvéséről, hogy aktívan bekapcsolódjék a társadalmi tudat formálásába. Minden más ismérv ennek az igénynek rendelődik alá. — A történelmi tematikában is? — Abban is, hiszen a múltat be kell vallani, önmagunkkal, kialakult, meggyökeresedett nézetekkel kíméletlen őszinteséggel szükséges szembenézni. Nálunk a közelmúlt, de még az időben távoleső sem jelent elvonatkoztatást. Aki ilyen filmet forgat Budapesten, az is az önismeret harcosa, tudatos tudatformáló. Gondoljunk csak — ismét találomra: — a Szegénylegényekre, a Tízezer napra, a Hideg napokra, vagy a Húsz órára. A mi alkotóink nyíltan vállalják az elkötelezettséget, s ez a lényeges ismertetőjel, amely például a cseh új hullámtól megkülönbözteti. Így torkollik azután — ennek az elkötelezettségnek révén — a történelmi ábrázolás a mába. tetem szerint mindig együtt jár a fejlődéssel. — A filmgyártás állami rendszere milyen mértékben támogatja a magyar iskolát? — Az elmondottak szellemében igyekszünk munkánkat végezni. S úgy véljük, a rendszer jó. Ez azonban korántsem jelenti, hogy nem szorul a tapasztalatok alapján változtatásra. S tegyük hozzá, menetközben. Egészséges volt például az a bizonyos fokú decentralizáció, amelynek során közelebb vittük a döntést az alkotóműhelyekhez. Mint köztudomású, csak a vétójogot tartottuk fenn magunknak, nagyon is szükséges esetekben. Úgy fest, hogy a finanszírozási rendszer megváltoztatása — az, hogy a gyártáshoz szükséges pénz több helyről kerül az alkotócsoporthoz — hasznos. Ugyanakkor mutatkozik már olyan veszély, hogy az átlagos, igénytelenebb forgatókönyv, illetve film kiszoríthatja az igényesebb, problematikusabb műveket. Elsőfilmesek — biztató jelek — Lát-e biztosítékot a magyar iskola jövőjét illetően? — Feltétlenül. Úgy érzem, a pesszimizmus ebben a kérdésben nagyon is mechanikus. Arra a tapasztalatra épül, hogy előbb-utóbb minden új hullám régi lesz, azaz kifullad. Én ebben nem hiszek. A kifulladás nem törvényszerű, annak mindig társadalmi és politikai okai vannak. Remekműveket nyilván nem lehet futószalagon előállítani, de mert az alkotói légkör nálunk nem változik, az alapfeltételek adottak. Ugyanakkor láttam az elsőfilmesek bemutatkozó alkotásait, s ezek igazolják optimizmusom, még akkor is, ha a kiemelkedő művek nyomában epigonok születnek, s az utánzás modort alakít ki. Ezt a veszélyt azonban a valósághoz való kötődés kiegyensúlyozhatja. — Milyen a magyar iskola piacképessége? — A Hungarofilm statisztikája szerint nagyjából egybeesik a legjobb és a legjobban eladható film fogalma. — Mi a helyzet ugyanakkor az úgynevezett közönségfilm-fronton? — A kettő — fejezte be nyilatkozatát Újhelyi Szilárd — együtt adja a magyar filmet, s kereskedelmi partnereink, akárcsak közönségünk, keresik az igazán jó, szórakoztató filmeket, különösen a vígjátékokat. Sajnos, ezen a területen még nem tudtunk felnőni a magyar iskola művészfilmjei támasztotta igényekhez. S bár, ami örvendetes, valamelyest javult filmjeink hazai látogatottsága, azt szeretnénk, ha az igényes gondolati tartalom a szórakoztató szinten is kellő mértékben népszerűsödne. , / v'Ábel Péter Az alkotói légkör — Minek tulajdonítja a magyar iskola megszületését, kialakulását? — Az alkotói légkörnek. S ez természetszerűleg következik országunk általános belső helyzetéből, politikájából. Abból a tényből, hogy az alkotók nem keresnek alternatívát a szocializmusra, a szocializmus, az államvezetés, a kultúrpolitika pedig korunk bonyolult körülményei között nemcsak megengedi, hanem egyenesen elvárja, hogy a film mindenkit foglalkoztató, magvas témákat, napjainkat égető kérdéseit dolgozza fel. — Miként értékeli a lapok hasábjain, s a szakmai körökben kirobbanó éles vitákat? — A vita nélkülözhetetlen feltétele a helyes kultúrpolitikai irányításnak. Hiszen nemcsak vitathatatlan remekművek születnek, hanem olyan igényes, jó szándékú munkák is, amelyek a kérdésfeltevésben vagy a válaszadásban korántsem fedik nézeteinket. Évi húsz filmet forgatunk, érthető tehát, hogy a viták itt koncentráltabbak, mint mondjuk a könyvkiadásban. Nem szabad azonban óvatoskodni. Bármennyire is drága egy-egy film előállítása , nincsen művészet kísérletezés, szárnypróbálgatás nélkül Ugyanakkor azonban hiba volna, ha a kritika szemet hunyna a hibák felett . A tsz és a népgazdaság érdekei S 3,2- '7' Mit ad és mit vár a háztáji? Mintegy 950 ezer család tartozik a termelőszövetkezetekhez, s gyakorlatilag minden családnak van háztáji gazdasága is. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint mintegy egymillió hold földön gazdálkodnak a háztájiban. Az összes tehénállomány 43, a sertésállomány 36, s a baromfiállománynak pedig több mint 70 százaléka itt található. A háztáji gazdaságok szerepe a parasztcsaládok önellátásában pótolhatatlan. Ezen felül az egész mezőgazdasági termelésre is jelentős a háztáji hatása, következésképp nagy a szerepe a népgazdaságban. Várhatóan a háztáji gazdálkodás jelentősége az elkövetkező időben még fokozódik. Sok munkával jó jövedelemforrás A közös és a háztáji gazdaságok termelésének arányát vizsgálva megállapítható, hogy a növénytermelés ötöde, az állattenyésztés fele, az összes termelési érték egyharmada a háztáji gazdaságokban képződik. Ezeknek az adatoknak a birtokában könnyen érthető, hogy húsból, tejből, zöldségből, gyümölcsből a parasztcsaládok az önfogyasztáson túl a közfogyasztás számára is eladnak háztáji termelésükből. A termelőszövetkezeti parasztság jövedelmének jelentős része a háztáji gazdaságból származik, mivel a családok túlnyomó többsége számottevő állatállománnyal rendelkezik és belterjes a növénytermesztés is. Természetesen a háztájiból származó jövedelmért keményen megdolgoznak a gazdálkodók. Különösen a nők munkája rendkívül jelentős a háztáji gazdaságokban, hiszen ott a teendők zöme rájuk hárul. Az állattartásban és a növénytermesztésben pótolhatatlanok a női kezek. A közösből és a háztájiból származó jövedelem szoros kapcsolatban van egymással. Az erre vonatkozó vizsgálatok azt mutatják, hogy az alacsonyabb jövedelmű közös gazdaságoknál lényegesen nagyobb, magasabb közös jövedelem esetén pedig alacsonyabb a háztájiból származó bevétel. Segít a szövetkezet A háztáji gazdaságokból a termelőszövetkezeteknek is hasznuk származik. Egyre inkább megvalósul, hogy a közös és a háztáji szerves egységet képez a termelőszövetkezetekben. Ennek azért is nagy a jelentősége, mert a közös nagygazdaságok és a tagok háztáji gazdasága kölcsönhatásban van egymással. A közös gazdaságok szakmai tanácsokkal, gépi munkával, műtrágyával, vetőmaggal segítik a háztájit, a háztáji gazdaságok pedig a felesleges terményeket és állatokat nagyrészt a közösön keresztül értékesítik, így mindkét fél jól jár. A közös nagyüzemi felárat kap a háztáji termék után — mivel segíti, szervezi a termelést, öszszegyűjti a termékeket —, és azt megosztja tagjaival, a háztáji tulajdonosokkal. A termelőszövetkezetek egyre inkább felismerik a háztáji gazdaságok népgazdasági és üzemi jelentőségét is. A Kapos-völgyében, Toponáron például nagymértékben támogatják, segítik, bátorítják tagjaikat a — népgazdaságilag most kiemelkedően fontos — szarvasmarha-állomány fejlesztésére. Toponáron a háztájiban csaknem annyi szarvasmarha van, mint a közösben. Várhatóan itt a jövőben sem csökken az állomány, hiszen a tsz olcsó lucernaszénával, abrakkal, ólomszalmával segíti tagjait. A verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet az idén is sokirányú segítséggel serkentette a tagok háztáji gazdálkodását. A termelőszövetkezet gondosságát jelzi, hogy külön háztáji agronómus irányítja ezt a munkát. Verpeléten 600 négyszögöl kukoricát, 400 négyszögöl szőlőt, 200 négyszögöl burgonyát kapnak a tagok. A gépi munkát a termelőszövetkezet gépeivel végzik. A műtrágyát és a növényvédő szert is zömmel közösen vásárolják, mert így olcsóbban jutnak hozzá. A háztáji állatok takarmánnyal való ellátásáról is a termelőszövetkezet gondoskodik. Országszerte a jó példák sorával lehet találkozni. Mindezek bizonyítják, hogy a termelőszövetkezet és a háztáji gazdaság tulajdonosai egyaránt tapasztalják: a közös és a háztáji gazdaság valóban egység, fejlesztése mindkét félnek érdeke. Szép őszre,szép ruhát Kamaszöltöny----------- 540,— Ft Kamasz átmeneti kabát 430,— Ft Női szivacskosztüm — 450,— Ft Yes tér kiskosztüm — 460,— Ft Férfiöltöny---------------- 579,— Ft Férfifelöltő---------------- 280,— Ft CENTRUM KÁLVIN TÉRI ÁRUHÁZ AZ OLCSÓ ÁRUK HÁZA Itt is: korszerűsítés A mezőgazdasági nagyüzemekhez hasonlóan — a háztáji méreteit figyelembe véve — az előrehaladás útja: a korszerűsítés. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a tudomány és a gyakorlat adta lehetőségeket a legmagasabb fokon hasznosítsák a háztáji gazdaságok is. A korszerűség jellemzői: a technika, a gépek alkalmazása, a ház körüli épületek korszerű átalakítása, a kemizálás bevezetése, illetve fokozottabb alkalmazása, valamint a szakértelem bővítése. Célszerűnek látszik, ha a háztáji gazdaságok is fokozatosan felszerelik magukat kisgépekkel, korszerű termelési eszközökkel. Jó példákat lehet találni arra, hogy az ügyes háztáji gazdálkodók igyekeznek kisgépeket alkalmazni, kis traktorokat, permetezőgépeket, modern szerszámokat vásárolnak. Indokoltnak látszik az az igény, hogy a háztáji állattenyésztés részére szélesebb gépválaszték álljon rendelkezésre. Különösen tejpgép, tejszeparátor, morzsoló és terménydaráló kisgépek iránt nagy a kereslet. A műanyagok elterjedése a népgazdaság valamennyi ágában közismert. A mezőgazdaságban, ezen belül a háztájiban is terjednek a műanyagok: csomagolóeszközök, edények, gépalkatrészek, tárolóeszközök. Célszerű lenne, ha e praktikus, gazdaságos termékeket szélesebb körben használnák a háztájiban is. Jó üzlet lenne... Indokolt, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek sokoldalú segítsége mellett az ipar és a kereskedelem is figyelembe venné, hogy Magyarországon a háromezer mezőgazdasági nagyüzem mellett egymillió háztáji gazdaság termel, kisgépekkel, eszközökkel, műtrágyával, növényvédő szerekkel, műanyagokkal való ellátásuk népgazdasági igény és jó üzlet is. Bebizonyosodott a mezőgazdasági nagyüzemekben, hogy a szellemi befektetés a leggazdaságosabb, s így van ez a háztájiban is. Nagyobb hozzáértéssel nagyobb jövedelem érhető el. Célszerű lenne, ha az illetékes könyvkiadó vállalatok és szerzők nagyobb figyelmet fordítanának a háztáji gazdálkodás szakirodalmának fejlesztésére. A közös gazdaságok mellett jelenleg szükség van a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdálkodására. A közös és a háztáji fejlesztése összeegyeztethető és mindkét fél számára hasznos. Bory Miklós, a Termelőzövetkezetek Országos Tanácsának munkatársa Paprikás hír Szép idő — jó termés Jó ütemben halad a fűszerpaprika szedése. Az elmúlt tíz nap időjárása nagyon kedvezett az érési folyamatoknak, és a szakemberek arra számítanak, hogy a szép idő tovább javítja majd a minőséget. A termésbecslések szerint — az eddigi adatok ismeretében — az országos átlag hozzávetőleg 40 mázsa körül van holdanként. A magyar mezőgazdaságban az idén 15,5 ezer holdon termesztették az export szempontjából is igen fontos fűszernövényt. A termőterület 48 százaléka Csongrád megyében van.