Magyar Hírlap, 1969. október (2. évfolyam, 271-301. szám)

1969-10-10 / 280. szám

HílGYn­R Hírlap __________tudomány_____________________________1909.októberr6,péntek a Tudományos forradalom — tudománypolitikai irányelvek Technikai fejlődés — tudományos előrelátás 100.­ Az utóbbi időben nagyon sokszor van szó a tudományos-technikai forradalom­ról. Bizonyos mértékig jellemezhető a tudományos-technikai forradalom azokkal az eredményekkel, amelyeket a technika elért. Közismert példa erre, hogy az utas­­szállító repülőgépek sebessége az 1930-as évek végén 250—300 km/óra volt, az 1950-es években 500 km/óra, az 1960-as években a lökhajtásos gépek alkalmazá­sával a 900—1000 km/órára emelkedett, míg ma már folynak az első próbarepü­lések több mint 2000 km/óra sebességű gépekkel. A képhez még hozzátartozik az a köz­ismert tény is, hogy az űrrepülések több mint 20 000 km/óra sebességgel folynak, és nem látszik túl messzinek az az idő, amikor ez, vagy ehhez közel eső sebesség utasszállításra is szóba jöhet. A fizika az élen A technikai élet bármely területét vizsgálva, ugyanarra az eredményre le­het jutni, ti. hogy a technikai alkotások valamely jellemző mérőszáma évtizede­kig tartó egyenletes, lassú fejlődése után az utolsó 10—20 évben rohamos fejlődést mutat. Tulajdonképpen ez a tény, ame­lyet technikai forradalomnak szokás ne­vezni, de ennek alapjait feltétlenül a tu­domány forradalmában kell keresni, ami azonban nem választható el a technikai fejlődéstől. A korábbi időszakban a tech­nikai fejlődés nagyon sokszor előzte meg és ösztönözte a tudomány fejlődését. Így közismert, hogy a gőzgép feltalálása és elterjedése ösztönözte a tudományos ku­tatókat arra, hogy a termodinamikát ki­fejlesszék. A termodinamika tudományos fejlődése viszont új, biztosabb alapokat adott a gépszerkesztők kezébe egyre na­gyobb és újabb technikai alkotások lét­rehozására. Korunkban az alapvető természettudo­mányoknak, elsősorban a fizikának a fejlődése határozza meg a technikai fej­lődés legfontosabb irányait. A mérnök egyre kevésbé alapozza munkáját a múlt­ban összegyűjtött tapasztalatokra, egyre inkább támaszkodhat a természettudo­mányok egzakt törvényeire, és ezekre alapozva munkáját, merészebb és bizto­­sabb konstrukciókat hozhat létre. Ma már egész komoly irodalma van a tudomá­nyos prognózisok készítésének, mert a már ismert természettudományi össze­függések segítségével aránylag nagy biz­tonsággal lehet következtetéseket levon­ni a jövőben várható technikai stb. fej­lődésre is. A tudományos munkát szervezni kell Általános szabály az, hogy minél na­gyobb egy ország egy főre eső nemzeti jövedelme, annál nagyobb összeget képes ebből tudományos kutatásra fordítani — ez gyorsítja a termelést, és ezzel a nem­zeti jövedelem emelkedését —, ez ismét csak lehetővé teszi a kutatásra fordítható összeg növelését. Itt tehát rendkívül szo­ros kölcsönhatás áll fenn. Nő a kutatók száma és nő a kutatómunka során kelet­kezett újabb ismeretek, információk mennyisége is. Ezzel együtt növekszik a tudományos közlemények száma is. Egy nemrég közölt statisztika szerint egyet­len szűk tudományos kérdéssel, a fémek kifáradásának témájával napjainkban évente közel 6000 dolgozat foglalkozik, míg 20—30 évvel ezelőtt ugyanerről a témáról évente csak néhány száz közle­mény jelent meg. A tudomány rohamos fejlődésének to­vábbi következménye az, hogy a kutatók kénytelenek szűkebb tudományterülete­ken specializálódni. Ma már majdnem lehetetlen egy ember számára egy tudo­mányterületnek, pl. a fizikának teljes egészében való művelése. A szaktudósok specializálódásának egyik következmé­nye és a tudományos-technikai forrada­lomnak egyik jellegzetessége a csoportos kutatómunka (team research) kifejlődése. A tudomány és technika előtt álló fel­adatok rendszerint komplex jellegűek, és más-más képzettségű szakemberek együttműködését igénylik. Ez az együtt­működés természetesen azt jelenti, hogy a tudományos munkát szervezni kell. Ez a szervezés sok vonásában hasonló a ter­melőmunka szervezéséhez, azonban an­nál jóval bonyolultabb, a dolog természe­ténél fogva. Ezért éppen a tudományos­­technikai forradalom egyik következmé­nyeként szinte új tudományágnak tekint­hető magának a tudománynak a szerve­zése. Ennek a problémának az utóbbi években könyvtárakra menő irodalma keletkezett. A tudományos munka, szervezettsége és a termelőmunka magasfokú szervezettsé­ge következtében hihetetlen mértékben gyorsult meg a tudomány eredményeinek gyakorlatba vétele. Míg a második világ­háborút megelőző időben, egy akkor kö­zölt statisztika szerint, valamely új ter­mészettudományi felfedezés és annak gyakorlati használatba vétele közötti idő átlagosan 20—22 év volt, addig napjaink­ban ugyanezt az időt mindössze 2—3 év­re becsülik. Ebből következik, hogy egyes problémákat megoldani csak nagy szel­lemi és anyagi ráfordításokkal érdemes, a lehető legrövidebb idő alatt, egyben gondoskodva arról is, hogy az új ered­mények gyakorlatba vétele minél előbb megtörténjék. Az ilyen típusú kutató­munkáknak egyik legközismertebb pél­dája az űrkutatás, ahol mérnököknek, fizikusoknak, csillagászoknak, biológu­soknak, és számos más tudományág kép­viselőinek magas fokon szervezett és hosszú távra megtervezett munkája kö­vetkeztében lehetett a nagy eredménye­ket elérni. Korántsem lehet azonban azt állítani hogy az egyéni kutatómunkák ideje le­járt volna, és azoknak bizonyos területe­ken nincsen meg a jogosultsága. Előtérben a hazai problémák Hazánk helyzetét ebből a szempontból vizsgálva, a magyar tudományos élet szép eredményei mellett is figyelembe kell vennünk azt a kölcsönhatást, amely a népgazdaság fejlettség­e és a tudomány között fennáll. A nemzetközi tudomá­nyos élet adatait elemezve megállapít­ható, hogy Magyarországon a kormány­zat kb. olyan összegeket fordít a tudomá­nyos kutatásra, amely hazánk jelenlegi gazdasági viszonyai között megfelelőnek mondható, és arányban áll a hasonló né­pességű és gazdasági fejlettségű orszá­gok által ilyen célra felhasznált össze­gekkel. Ahhoz, hogy a tudományos-technikai forradalom hatását Magyarországon is az eddigieknél jobban éreztesse, az anyagi feltételek nagyjában és egészében rendel­kezésre állanak. Nem ilyen kedvező a kép azonban, ha a tudomány szervezettségét és a­ tu­dományos­­eredmények­­gyakorlat­ba való , átültetésének kérdését vizsgál­juk. A tudomány és a termelés kölcsön­hatásából következik, hogy csak az a tu­dományos eredmény ültethető át közvet­lenül a gyakorlatba, amelynek bevezeté­sére a termelés fel van készülve. Azok a tudományos eredmények, amelyek mesz­­sze a jövőre előre mutatnak, rendkívül nagy tudományos értékűek lehetnek az emberiség egésze számára, de nem szük­ségképpen hasznosíthatók minden eset­ben a magyar népgazdaságban. Becslések szerint a világon ma megjelenő tudomá­nyos közlemények 77 százaléka orosz, illetve angol nyelven jelenik­­ meg, ami egyben azt is jelenti, hogy a tudományos információk legnagyobb része e két gaz­dasági nagyhatalom kutatómunkáiból származik. Hazánk méreteit és lehetősé­geit a világ ilyen irányú lehetőségeivel egybevetve egészen világos, hogy a hazai kutatómunkának elsősorban a különle­ges hazai problémák megoldására kell törekednie, azzal a célkitűzéssel, hogy a tudományos munka eredményei, minél előbb a gyakorlatban is értékesíthetők legyenek, az összes többi információt pe­dig a nemzetközi tudomány eredményei­ből kell átvennünk, és minél előbb hasz­nosítanunk. Természetesen ez nem kí­vánja azt jelenteni, mintha nem kellene részt vennünk abban a nagy munkában, amelyet az egész emberiség a természet jobb megismerése érdekében kifejt. Elvek és intézkedések Bár az utolsó 20—25 évben a magyar tudományos élet szervezettsége is jelen­tős lépésekkel haladt előre, mégsem lehet azt állítani, hogy akár a tudomány szer­vezésében, akár a tudomány és a gyakor­lati élet közvetlen kapcsolatának a meg­teremtésében már minden feladat meg volna oldva. Az MSZMP Központi Bi­zottsága — úgy gondolom — a többi kö­zött ezért indította meg az elmúlt évben a magyar tudományos élet egészének fe­lülvizsgálatát, aminek eredményeit a nemrég közzétett irányelvekben foglalta össze. Az irányelvek nyomán a közeljö­vőben az olyan intézkedések egész sora következik, melyeknek alapvető célja az, hogy a tudományos-technikai forradalom hazánkban is minél jobban érvényesül­jön, részben a tudományos élet jobb meg­szervezése, részben pedig a tudomány és gyakorlat döntően fontos kölcsönhatásá­nak minél jobb biztosítása révén. Dr. Gill­em­ot László, akadémikus, egyetemi tanár Mj ^9 ■ . 2500 kilométeres sebességgel­­ A TU–144 és társai a szovjet polgári légi forgalom szolgálatában A szovjet polgári légi közlekedési vál­lalat ebben az évben kezdte meg 46. ta­vaszi-nyári repülési időszakát. A kék zászlócska alatt közlekedő gépek útvona­lának hossza 600 ezer kilométer, ebből 100 ezer kilométer jut a nemzetközi vona­lakra. A világ 47 országába jutnak el a kényelmes és gyors szovjet repülőgépek. 1923-ban az utas a következőket olvas­hatta menetjegyén: „A gépek kedvező időjárás esetén 12—16 óra között közle­kednek. Kedvező időjárásnak számít, ha nincs szél, hó, eső és köd...” A mai szov­jet gépek navigációs berendezése lehető­vé teszi, hogy szinte bármilyen időjárási körülmények között is fennmaradjon a menetrendszerű forgalom. A második világháború előtt az utas több mint két napot töltött egy Moszkva —Alma-Ata repülőúttal. Ma egy IL—62 három óra alatt teszi meg ezt az utat, ezért bármelyik külföldi repülőteret igénybe veheti. Az utasok száma 114—186 lehet. A maximális kereskedelmi terhe­lés 23 tonna. Utazóképessége 850—900 km/óra, hatósugara 9200 kilométer. 69 millió utas A Szovjetunióban nagy népszerűségnek örvend a légi közlekedés, egyes járatokon a menetjegy ára a vasúti 11. osztályénak felel meg. Ez fele-harmada a külföldi áraknak, összehasonlító egységben szá­molva. Mintegy 3500 várost és nagyobb hely­séget kötnek össze a menetrendszerű já­ratok. 1968-ban 61 millió utas vette igény­be az Aeroflot szolgálatait és voltak na­pok, amikor egy időben 300 ezer utas tar­tózkodott a levegőben. Ebben az évben 69 millió utasra számítanak, ezeknek 87 szá­zaléka gázturbinás gépeket vesz igénybe. A népgazdaság más ágazataiban is je­lentős tevékenységet folytat a szovjet aviatika. A mentőszolgálat kb. 100 ezer felszállást fog végrehajtani, különböző repülőgépek és helikopterek 82 millió hektár földet látnak el vegyszerekkel és 700 millió hektár erdőgazdaság felett tar­tanak tüzérségi szolgálatot. A hosszabb belföldi és külföldi útvona­lakon, mint pl. Moszkva—Taskent, illetve Moszkva—Havanna, már tíz éve TU—114 típusú — négy turbólégcsavaros — gépek közlekednek. Tízezer kilométert képesek megtenni, óránként 750—800 kilométeres sebességgel, 170 utassal a fedélzetükön. IL—62 Ezeket a gépeket most új interkontinen­tális gép, az IL—62 váltja fel. Ezt a törzs vége táján elhelyezett négy sugárhajtómű emeli fel a levegőbe. A motorok elhelye­zése csökkenti a zajt és a vibrációt az utastérben és megkönnyíti a repülőtéri ellátásukat. A másik előny, hogy az ilyen elrendezésnél a szárnyak vonala törés­mentes, ami javítja a repülési tulajdon­ságokat. A gép három motorral is fel­szállhat, és bármelyik két motorjával el­érheti távollevő úticélját is. A vezetőfülkében hét személy számára van hely. A gép vezetésében robotpilóta is rendelkezésre áll. A gép, minthogy na­vigációs és híradástechnikai berendezései összhangban állnak a nemzetközileg elfo­gadott és használatos berendezésekkel. Új gép a középtávon A TU—104 és az IL—18 típusú gépek már korábban kivívták helyüket a közép­távú útvonalakon. Most a TU—154 készül kiszorítani őket. Ez 900 km/óra utazóse­bességgel, 18 tonna hasznos teherrel le­szállás nélkül 6 ezer kilométert repülhet. Utasainak száma 160—220 lehet, a belső tér kialakításától függően. A TU–134 harmadik éve közlekedik európai, ázsiai és afrikai fővárosok között. Hamarosan rájöttek az utasok, hogy ez a géptípus igen kellemessé teszi az uta­zást, minimális az utastér zajszintje. 61 vagy 72 utassal leszállás nélkül 3250 ki­lométert tehet meg. Erdőtüzeket olt Az AN—2 típusú duplaszárnyú repülő­gép már 20 éve van forgalomban. Ez a gép 12 utast, vagy 1,5 tonna terhet szál­líthat és könnyen átalakítható mezőgazda­­sági célokra. Ha megfelelő tartályokkal szerelik fel 1200 liter oltóanyagot szórhat le az erdőtűz helyén. Egy óra alatt 60 hektár területet műtrágyázhat.­­ Az AN—14 típusú gép hatótávolsága 650 kilométer, és 7 utast szállíthat, cso­magjaival. Érdekessége, hogy ugyanolyan kényelmet biztosít, mint a nagy gépek. Akkor is képes felszállni, és folytathatja az utat, ha két motorja közül csak az egyik működik. Ennek a gépnek­ is meg­jelent a versenytársa, a BET 30, amely 480 km/óra sebességgel repül, 15 utast szállíthat bármilyen időjárási körülmé­nyek között. A mezőt is használhatja re­pülőtérnek és mindössze 600 méter neki­futásra van szüksége, hogy a levegőbe emelkedjék. A helyi közlekedés céljait szolgálja a JAK—40. Ez a gép a világ első olyan su­gárhajtású repülőgépe, amely 750 méter nekifutást igényel — betonpálya nélkül le- és felszállhat. A vezetőfülke és az utastér hermetikusan zárt, az utasok és a pilóta kényelmét többek között a lég­kondicionálás is szolgálja, 30 utassal, 600—700 km/óra sebességgel 1600 kilomé­ter távolságra repülhet. A TU—144 típusú gép hamarosan ve­zető helyre kerül a szovjet polgári légi forgalomban. Ez lesz az első szuperszo­nikus utasszállító gép. 6500 kilométer tá­volságra repülve sebessége eléri a 2500 km/órát, 120 utast vehet a fedélzetére, és 20 kilométeres magasságban közlekedik majd. Automata navigációs berendezése számítógéppel kombinált. Kiemelkedő sikere a szovjet repülőgépgyártásnak. A szovjet gépeket több mint 30 európai, ázsiai, afrikai és latin-amerikai ország­ban használják a külföldi légitársaságok. V. Ljusztiberg, az APN tudományos kommentátora Tudományos mozaik A cement megkötését a benne levő víz elpárolgása teszi lehetővé. De ebben az egy naptól akár egy évig is elhúzódható folyamatban a nyomelemeknek is szere­pük van. Kimutatták, hogy a leggyorsab­ban a magnézium-, nátrium- és kálium­­oxidot tartalmazó cementek kötnek meg. A kálciumalumíniumferrit jelenléte vi­szont lassítja a cement kötését. (Science News) * A tallinni 1. számú autóüzemben, ahol több mint tíz éve készülnek sorozatban a népszerű Esztonia versenyautók, új mo­dell gyártását kezdték el. Az idén meg­jelenő Esztonia—16 kocsikba Moszkvics— 412 motorokat építettek be. (Tyehnyika Mologyozsi) * 1812. szeptember 5-én éjjel 1 órakor, röviddel Napóleon és Kutuzov emlékeze­tes borogyinói csatája előtt, meteorit esett le a csatamezőre. Korabeli doku­mentumok alapján most megállapították, hogy a meteorit Gorki község közelé­ben, a Sztonyec-patak bal partján, a 6. orosz hadtest ágyúállásai közelében esett le. (Priroda) * A katéteres és festéses módszerek he­lyett új módszert vezettek be a véráram­lás mérésére a minnesotai egyetemen. A páciens testébe nagy (100 kiloherz) frek­venciájú, de kis (10 milliamperes) áram­erősségű váltóáramot vezetnek be, és a szív összehúzódásakor fellépő elektromos ellenállásváltozásokból állapítják meg a keringő vér mennyiségét. (Priroda) Kandidátusi értekezés A jövő héten az alábbi kandidátusi ér­tekezés vitájára kerül sor: Dr. Ribári Ottó: ..Hangingerek, zajok és hal­lásjavító műtétek hatása a hallószerv alkal­mazódó képességére” (pénteken), 17-én. (d. u. 3 órakor a BOTE Gégeklinika tantermében., Bp.,­m, Szigony u. 36.)

Next