Magyar Hírlap, 1969. október (2. évfolyam, 271-301. szám)
1969-10-10 / 280. szám
HílGYnR Hírlap __________tudomány_____________________________1909.októberr6,péntek a Tudományos forradalom — tudománypolitikai irányelvek Technikai fejlődés — tudományos előrelátás 100. Az utóbbi időben nagyon sokszor van szó a tudományos-technikai forradalomról. Bizonyos mértékig jellemezhető a tudományos-technikai forradalom azokkal az eredményekkel, amelyeket a technika elért. Közismert példa erre, hogy az utasszállító repülőgépek sebessége az 1930-as évek végén 250—300 km/óra volt, az 1950-es években 500 km/óra, az 1960-as években a lökhajtásos gépek alkalmazásával a 900—1000 km/órára emelkedett, míg ma már folynak az első próbarepülések több mint 2000 km/óra sebességű gépekkel. A képhez még hozzátartozik az a közismert tény is, hogy az űrrepülések több mint 20 000 km/óra sebességgel folynak, és nem látszik túl messzinek az az idő, amikor ez, vagy ehhez közel eső sebesség utasszállításra is szóba jöhet. A fizika az élen A technikai élet bármely területét vizsgálva, ugyanarra az eredményre lehet jutni, ti. hogy a technikai alkotások valamely jellemző mérőszáma évtizedekig tartó egyenletes, lassú fejlődése után az utolsó 10—20 évben rohamos fejlődést mutat. Tulajdonképpen ez a tény, amelyet technikai forradalomnak szokás nevezni, de ennek alapjait feltétlenül a tudomány forradalmában kell keresni, ami azonban nem választható el a technikai fejlődéstől. A korábbi időszakban a technikai fejlődés nagyon sokszor előzte meg és ösztönözte a tudomány fejlődését. Így közismert, hogy a gőzgép feltalálása és elterjedése ösztönözte a tudományos kutatókat arra, hogy a termodinamikát kifejlesszék. A termodinamika tudományos fejlődése viszont új, biztosabb alapokat adott a gépszerkesztők kezébe egyre nagyobb és újabb technikai alkotások létrehozására. Korunkban az alapvető természettudományoknak, elsősorban a fizikának a fejlődése határozza meg a technikai fejlődés legfontosabb irányait. A mérnök egyre kevésbé alapozza munkáját a múltban összegyűjtött tapasztalatokra, egyre inkább támaszkodhat a természettudományok egzakt törvényeire, és ezekre alapozva munkáját, merészebb és biztosabb konstrukciókat hozhat létre. Ma már egész komoly irodalma van a tudományos prognózisok készítésének, mert a már ismert természettudományi összefüggések segítségével aránylag nagy biztonsággal lehet következtetéseket levonni a jövőben várható technikai stb. fejlődésre is. A tudományos munkát szervezni kell Általános szabály az, hogy minél nagyobb egy ország egy főre eső nemzeti jövedelme, annál nagyobb összeget képes ebből tudományos kutatásra fordítani — ez gyorsítja a termelést, és ezzel a nemzeti jövedelem emelkedését —, ez ismét csak lehetővé teszi a kutatásra fordítható összeg növelését. Itt tehát rendkívül szoros kölcsönhatás áll fenn. Nő a kutatók száma és nő a kutatómunka során keletkezett újabb ismeretek, információk mennyisége is. Ezzel együtt növekszik a tudományos közlemények száma is. Egy nemrég közölt statisztika szerint egyetlen szűk tudományos kérdéssel, a fémek kifáradásának témájával napjainkban évente közel 6000 dolgozat foglalkozik, míg 20—30 évvel ezelőtt ugyanerről a témáról évente csak néhány száz közlemény jelent meg. A tudomány rohamos fejlődésének további következménye az, hogy a kutatók kénytelenek szűkebb tudományterületeken specializálódni. Ma már majdnem lehetetlen egy ember számára egy tudományterületnek, pl. a fizikának teljes egészében való művelése. A szaktudósok specializálódásának egyik következménye és a tudományos-technikai forradalomnak egyik jellegzetessége a csoportos kutatómunka (team research) kifejlődése. A tudomány és technika előtt álló feladatok rendszerint komplex jellegűek, és más-más képzettségű szakemberek együttműködését igénylik. Ez az együttműködés természetesen azt jelenti, hogy a tudományos munkát szervezni kell. Ez a szervezés sok vonásában hasonló a termelőmunka szervezéséhez, azonban annál jóval bonyolultabb, a dolog természeténél fogva. Ezért éppen a tudományostechnikai forradalom egyik következményeként szinte új tudományágnak tekinthető magának a tudománynak a szervezése. Ennek a problémának az utóbbi években könyvtárakra menő irodalma keletkezett. A tudományos munka, szervezettsége és a termelőmunka magasfokú szervezettsége következtében hihetetlen mértékben gyorsult meg a tudomány eredményeinek gyakorlatba vétele. Míg a második világháborút megelőző időben, egy akkor közölt statisztika szerint, valamely új természettudományi felfedezés és annak gyakorlati használatba vétele közötti idő átlagosan 20—22 év volt, addig napjainkban ugyanezt az időt mindössze 2—3 évre becsülik. Ebből következik, hogy egyes problémákat megoldani csak nagy szellemi és anyagi ráfordításokkal érdemes, a lehető legrövidebb idő alatt, egyben gondoskodva arról is, hogy az új eredmények gyakorlatba vétele minél előbb megtörténjék. Az ilyen típusú kutatómunkáknak egyik legközismertebb példája az űrkutatás, ahol mérnököknek, fizikusoknak, csillagászoknak, biológusoknak, és számos más tudományág képviselőinek magas fokon szervezett és hosszú távra megtervezett munkája következtében lehetett a nagy eredményeket elérni. Korántsem lehet azonban azt állítani hogy az egyéni kutatómunkák ideje lejárt volna, és azoknak bizonyos területeken nincsen meg a jogosultsága. Előtérben a hazai problémák Hazánk helyzetét ebből a szempontból vizsgálva, a magyar tudományos élet szép eredményei mellett is figyelembe kell vennünk azt a kölcsönhatást, amely a népgazdaság fejlettsége és a tudomány között fennáll. A nemzetközi tudományos élet adatait elemezve megállapítható, hogy Magyarországon a kormányzat kb. olyan összegeket fordít a tudományos kutatásra, amely hazánk jelenlegi gazdasági viszonyai között megfelelőnek mondható, és arányban áll a hasonló népességű és gazdasági fejlettségű országok által ilyen célra felhasznált összegekkel. Ahhoz, hogy a tudományos-technikai forradalom hatását Magyarországon is az eddigieknél jobban éreztesse, az anyagi feltételek nagyjában és egészében rendelkezésre állanak. Nem ilyen kedvező a kép azonban, ha a tudomány szervezettségét és a tudományoseredményekgyakorlatba való , átültetésének kérdését vizsgáljuk. A tudomány és a termelés kölcsönhatásából következik, hogy csak az a tudományos eredmény ültethető át közvetlenül a gyakorlatba, amelynek bevezetésére a termelés fel van készülve. Azok a tudományos eredmények, amelyek meszsze a jövőre előre mutatnak, rendkívül nagy tudományos értékűek lehetnek az emberiség egésze számára, de nem szükségképpen hasznosíthatók minden esetben a magyar népgazdaságban. Becslések szerint a világon ma megjelenő tudományos közlemények 77 százaléka orosz, illetve angol nyelven jelenik meg, ami egyben azt is jelenti, hogy a tudományos információk legnagyobb része e két gazdasági nagyhatalom kutatómunkáiból származik. Hazánk méreteit és lehetőségeit a világ ilyen irányú lehetőségeivel egybevetve egészen világos, hogy a hazai kutatómunkának elsősorban a különleges hazai problémák megoldására kell törekednie, azzal a célkitűzéssel, hogy a tudományos munka eredményei, minél előbb a gyakorlatban is értékesíthetők legyenek, az összes többi információt pedig a nemzetközi tudomány eredményeiből kell átvennünk, és minél előbb hasznosítanunk. Természetesen ez nem kívánja azt jelenteni, mintha nem kellene részt vennünk abban a nagy munkában, amelyet az egész emberiség a természet jobb megismerése érdekében kifejt. Elvek és intézkedések Bár az utolsó 20—25 évben a magyar tudományos élet szervezettsége is jelentős lépésekkel haladt előre, mégsem lehet azt állítani, hogy akár a tudomány szervezésében, akár a tudomány és a gyakorlati élet közvetlen kapcsolatának a megteremtésében már minden feladat meg volna oldva. Az MSZMP Központi Bizottsága — úgy gondolom — a többi között ezért indította meg az elmúlt évben a magyar tudományos élet egészének felülvizsgálatát, aminek eredményeit a nemrég közzétett irányelvekben foglalta össze. Az irányelvek nyomán a közeljövőben az olyan intézkedések egész sora következik, melyeknek alapvető célja az, hogy a tudományos-technikai forradalom hazánkban is minél jobban érvényesüljön, részben a tudományos élet jobb megszervezése, részben pedig a tudomány és gyakorlat döntően fontos kölcsönhatásának minél jobb biztosítása révén. Dr. Gillemot László, akadémikus, egyetemi tanár Mj ^9 ■ . 2500 kilométeres sebességgel A TU–144 és társai a szovjet polgári légi forgalom szolgálatában A szovjet polgári légi közlekedési vállalat ebben az évben kezdte meg 46. tavaszi-nyári repülési időszakát. A kék zászlócska alatt közlekedő gépek útvonalának hossza 600 ezer kilométer, ebből 100 ezer kilométer jut a nemzetközi vonalakra. A világ 47 országába jutnak el a kényelmes és gyors szovjet repülőgépek. 1923-ban az utas a következőket olvashatta menetjegyén: „A gépek kedvező időjárás esetén 12—16 óra között közlekednek. Kedvező időjárásnak számít, ha nincs szél, hó, eső és köd...” A mai szovjet gépek navigációs berendezése lehetővé teszi, hogy szinte bármilyen időjárási körülmények között is fennmaradjon a menetrendszerű forgalom. A második világháború előtt az utas több mint két napot töltött egy Moszkva —Alma-Ata repülőúttal. Ma egy IL—62 három óra alatt teszi meg ezt az utat, ezért bármelyik külföldi repülőteret igénybe veheti. Az utasok száma 114—186 lehet. A maximális kereskedelmi terhelés 23 tonna. Utazóképessége 850—900 km/óra, hatósugara 9200 kilométer. 69 millió utas A Szovjetunióban nagy népszerűségnek örvend a légi közlekedés, egyes járatokon a menetjegy ára a vasúti 11. osztályénak felel meg. Ez fele-harmada a külföldi áraknak, összehasonlító egységben számolva. Mintegy 3500 várost és nagyobb helységet kötnek össze a menetrendszerű járatok. 1968-ban 61 millió utas vette igénybe az Aeroflot szolgálatait és voltak napok, amikor egy időben 300 ezer utas tartózkodott a levegőben. Ebben az évben 69 millió utasra számítanak, ezeknek 87 százaléka gázturbinás gépeket vesz igénybe. A népgazdaság más ágazataiban is jelentős tevékenységet folytat a szovjet aviatika. A mentőszolgálat kb. 100 ezer felszállást fog végrehajtani, különböző repülőgépek és helikopterek 82 millió hektár földet látnak el vegyszerekkel és 700 millió hektár erdőgazdaság felett tartanak tüzérségi szolgálatot. A hosszabb belföldi és külföldi útvonalakon, mint pl. Moszkva—Taskent, illetve Moszkva—Havanna, már tíz éve TU—114 típusú — négy turbólégcsavaros — gépek közlekednek. Tízezer kilométert képesek megtenni, óránként 750—800 kilométeres sebességgel, 170 utassal a fedélzetükön. IL—62 Ezeket a gépeket most új interkontinentális gép, az IL—62 váltja fel. Ezt a törzs vége táján elhelyezett négy sugárhajtómű emeli fel a levegőbe. A motorok elhelyezése csökkenti a zajt és a vibrációt az utastérben és megkönnyíti a repülőtéri ellátásukat. A másik előny, hogy az ilyen elrendezésnél a szárnyak vonala törésmentes, ami javítja a repülési tulajdonságokat. A gép három motorral is felszállhat, és bármelyik két motorjával elérheti távollevő úticélját is. A vezetőfülkében hét személy számára van hely. A gép vezetésében robotpilóta is rendelkezésre áll. A gép, minthogy navigációs és híradástechnikai berendezései összhangban állnak a nemzetközileg elfogadott és használatos berendezésekkel. Új gép a középtávon A TU—104 és az IL—18 típusú gépek már korábban kivívták helyüket a középtávú útvonalakon. Most a TU—154 készül kiszorítani őket. Ez 900 km/óra utazósebességgel, 18 tonna hasznos teherrel leszállás nélkül 6 ezer kilométert repülhet. Utasainak száma 160—220 lehet, a belső tér kialakításától függően. A TU–134 harmadik éve közlekedik európai, ázsiai és afrikai fővárosok között. Hamarosan rájöttek az utasok, hogy ez a géptípus igen kellemessé teszi az utazást, minimális az utastér zajszintje. 61 vagy 72 utassal leszállás nélkül 3250 kilométert tehet meg. Erdőtüzeket olt Az AN—2 típusú duplaszárnyú repülőgép már 20 éve van forgalomban. Ez a gép 12 utast, vagy 1,5 tonna terhet szállíthat és könnyen átalakítható mezőgazdasági célokra. Ha megfelelő tartályokkal szerelik fel 1200 liter oltóanyagot szórhat le az erdőtűz helyén. Egy óra alatt 60 hektár területet műtrágyázhat. Az AN—14 típusú gép hatótávolsága 650 kilométer, és 7 utast szállíthat, csomagjaival. Érdekessége, hogy ugyanolyan kényelmet biztosít, mint a nagy gépek. Akkor is képes felszállni, és folytathatja az utat, ha két motorja közül csak az egyik működik. Ennek a gépnek is megjelent a versenytársa, a BET 30, amely 480 km/óra sebességgel repül, 15 utast szállíthat bármilyen időjárási körülmények között. A mezőt is használhatja repülőtérnek és mindössze 600 méter nekifutásra van szüksége, hogy a levegőbe emelkedjék. A helyi közlekedés céljait szolgálja a JAK—40. Ez a gép a világ első olyan sugárhajtású repülőgépe, amely 750 méter nekifutást igényel — betonpálya nélkül le- és felszállhat. A vezetőfülke és az utastér hermetikusan zárt, az utasok és a pilóta kényelmét többek között a légkondicionálás is szolgálja, 30 utassal, 600—700 km/óra sebességgel 1600 kilométer távolságra repülhet. A TU—144 típusú gép hamarosan vezető helyre kerül a szovjet polgári légi forgalomban. Ez lesz az első szuperszonikus utasszállító gép. 6500 kilométer távolságra repülve sebessége eléri a 2500 km/órát, 120 utast vehet a fedélzetére, és 20 kilométeres magasságban közlekedik majd. Automata navigációs berendezése számítógéppel kombinált. Kiemelkedő sikere a szovjet repülőgépgyártásnak. A szovjet gépeket több mint 30 európai, ázsiai, afrikai és latin-amerikai országban használják a külföldi légitársaságok. V. Ljusztiberg, az APN tudományos kommentátora Tudományos mozaik A cement megkötését a benne levő víz elpárolgása teszi lehetővé. De ebben az egy naptól akár egy évig is elhúzódható folyamatban a nyomelemeknek is szerepük van. Kimutatták, hogy a leggyorsabban a magnézium-, nátrium- és káliumoxidot tartalmazó cementek kötnek meg. A kálciumalumíniumferrit jelenléte viszont lassítja a cement kötését. (Science News) * A tallinni 1. számú autóüzemben, ahol több mint tíz éve készülnek sorozatban a népszerű Esztonia versenyautók, új modell gyártását kezdték el. Az idén megjelenő Esztonia—16 kocsikba Moszkvics— 412 motorokat építettek be. (Tyehnyika Mologyozsi) * 1812. szeptember 5-én éjjel 1 órakor, röviddel Napóleon és Kutuzov emlékezetes borogyinói csatája előtt, meteorit esett le a csatamezőre. Korabeli dokumentumok alapján most megállapították, hogy a meteorit Gorki község közelében, a Sztonyec-patak bal partján, a 6. orosz hadtest ágyúállásai közelében esett le. (Priroda) * A katéteres és festéses módszerek helyett új módszert vezettek be a véráramlás mérésére a minnesotai egyetemen. A páciens testébe nagy (100 kiloherz) frekvenciájú, de kis (10 milliamperes) áramerősségű váltóáramot vezetnek be, és a szív összehúzódásakor fellépő elektromos ellenállásváltozásokból állapítják meg a keringő vér mennyiségét. (Priroda) Kandidátusi értekezés A jövő héten az alábbi kandidátusi értekezés vitájára kerül sor: Dr. Ribári Ottó: ..Hangingerek, zajok és hallásjavító műtétek hatása a hallószerv alkalmazódó képességére” (pénteken), 17-én. (d. u. 3 órakor a BOTE Gégeklinika tantermében., Bp.,m, Szigony u. 36.)