Magyar Hírlap, 1969. október (2. évfolyam, 271-301. szám)

1969-10-07 / 277. szám

MA­GYAR Hírlap KULTÚRA - MŰVÉSZET 1969. OKTÓBER 7. KEDD. Ki nyer ma? Cf 1qXC*1 Naponta egymillió nyertes Minden délben — „pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen” — fel­csendül a rádióban a szignál, és elhang­zik a kérdés: „Ki nyer ma?”. Játékot és muzsikát ígér tíz percben ez a műsor, amely az imént lépte túl 150. előadását. Nyolc hónappal ezelőtt, ami­kor először találkozott a közönség ezzel a komoly zenei fejtörővel, még a rádiós berkekben is kevesen bíztak a sikerben. Kétkedésük nem volt alaptalan, hiszen eddig nem akadt példa arra, hogy opera­áriák, művészlemezek felkeltették volna a legszélesebb közönség érdeklődését is. A „Ki nyer ma” műsora azonban megnyerte az embereket. A rádió közvé­lemény-kutató osztálya megállapította, hogy hallgatottsága eléri a tánczenei mű­sorokét, hetenként egymilliónál is töb­ben kapcsolják be készülékeiket. Nemcsak a sznoboknak De vajon miben rejlik a siker titka? Szólni kell erről, hiszen szerényen, szinte a „kertek alatt” szórakoztatja és műveli észrevétlenül az embereket ez a nagy­szerű rádiósorozat. Nézzünk hát az adás kulisszái mögé! A „főhadiszállás”, a Hungária-kávéház hátsó fertálya már kicsinek bizonyul. Alig tudok utat törni az érdeklődők tö­megében. Fiatalok, idősebbek állják kö­rül az asztalt, ahonnan Czigány György teszi fel a kérdéseket. Vidám nevetés, bátorító közbekiáltások kísérik a ver­senyzők válaszait. Mindenkit magával ragad a játék izgalma. Felszabadultan tippelgetnek egymás között a zeneszerzők kilétére, az elhangzó muzsika címére még azok is, akik nem rendelkeznek semmi­lyen zenei képzettséggel, egyszerűen ked­velik a hangszerek nemesmívű játékát. És azt hiszem, éppen ez a nagyszerű eb­ben. Nem az értő kevesek érzik sajátjuk­nak a műsort, hanem mindazok, akik otthon, vagy éppen itt, a Hungáriában várják a zenés-fejtörős tíz percét . A siker ellenére sem törekszünk a műsoridő hosszabbítására, hiszen az egyik vonzerőt éppen a rövid, tömör lebonyolí­tás jelenti. Ellenben időnként „esti mel­lékleteket” adunk vidéki városokból. Az első esti találkozót Győrben, a színház­ban rendezzük meg. A szokott hangle­mezműsor helyett azonban a Győri Fil­harmonikusok szolgáltatják majd a ze­nét, olyan neves muzsikusok részvételé­vel, mint Réti József és Bende Zsolt. So­kat várunk ettől a próbálkozástól, hiszen a zenét „élőben” kapni mindig nagyobb élményt jelent, mint lemezről vagy mag­nóról hallgatni. Ugyanakkor a közönség is, a zenészek is feltehetnek majd egy­másnak kérdéseket. Aztán a népszerű „kérdező” szerényen, de büszkén számol be arról, milyen sok levelet kap, s milyen jóleső érzés látni, hogy a közönség szinte együtt él a mű­sorral. Autóbuszvezető, ipari tanuló, fod­rász és mérnök küldte már el javaslatait a rádióba, mások itt a Hungáriában ál­lítják meg, hogy dicsérjék az adást, és az a munkáját. Hogyan is volt tehát? Indult egy rö­vidke, de mindennapos műsor, amelynek célja volt megmutatni, hogy a komoly zene nemcsak kiválasztott kevesek ma­gánügye, s ezt sikerült bebizonyítani, a „Ki nyer ma” naponta egymillió nyertest üdvözölhet. Esztergomi László Klubteremtő műsor Czigány Györgyöt csak nagy nehezen sikerül „kimentenem!’ a műsoridő után is aktív közönség gyűrűjéből, őbenne fo­­g mat­é kvízműsor ötlete, ő irányítja, szer­keszti két társa, Boros Anikó és Zsoldos Péter segítségével a naponta ismétlődő egyenes adásokat. — Hogyan is kezdődött? — Szerettünk volna egy gyors komoly­zenei „állvafogyasztást” szervezni. Olyat, amely közvetlen kapcsolatot teremt a kö­zönséggel, ugyanakkor a rádióhallgatók tömegeit is szórakoztatja. A rövid, játé­kos forma felelt meg ennek a törekvé­sünknek. Eleinte az vonzotta az embere­ket, hogy megszólalhatnak a rádióban, s ha felkészültségük megfelelő, háromszáz forintot és hanglemezeket nyerhetnek. De most már úgy tűnik, a nyerés lehetősége nem az elsődleges, valóságos klubélet alakult itt ki, amelyben a zenéről, szer­zőkről esik szó, és sokkal inkább érde­kes az, milyen kérdéseket kapnak hol­nap, mint az, hogy ki nyeri a jutalmat. Tanúja lehetek e szavak igazának, amint széttekintek az egyes asztaltársa­ságok között. Zömében nyugdjasokból, de a fiatalabb korosztály képviselőiből is sokan maradnak még egy kicsit beszél­getni, elmélkedni a zenéről. És amíg hallgatom őket, egyszer sem esik szó pénzről, vagy arról, hogy jó lenne a nyertesek közé kerülni. A másnapi mű­sorról tesznek fel kérdéseket Czigány Györgynek. Az adásról, amely bár nagy­jából hasonlóképpen zajlik majd, mint az előző százötven, mégis ad biztosan vala­mi újat, érdekeset. Sláger és komoly muzsika — A rádió három zenetörténésze és egy könyvtárosa gondoskodik arról, hogy az évfordulónak megfelelően mindennap beszélhessünk egy zeneszerzőről — jegy­zem a magyarázatot, miután magunk is helyet foglalunk egy asztalnál. — A ze­nén kívül azonban gyakran más művé­szeti téma is szóba kerül. Ez sem vélet­len. Ezzel frissítjük, tarkítjuk adásain­kat. Egy idő óta minden hétfőn vendéget is kapunk. Neves művészek jönnek el ide a kávéházba, hogy a komoly zenéről beszélgessenek, kérdéseket tegyenek fel a versenyzőknek. Olykor meglepetések­kel is szolgálunk. A közelmúltban pél­dául Koncz Zsuzsa ült itt körünkben, és kiderült, hogy ő, akit a közönség csak a tánczene „papnőjeként” ismer, régi Mo­­zart-rajongó, és értő kérdéseivel bizo­nyította, kitűnően megfér egymás mellett a sláger és a komoly muzsika. — Nem mutatkoznak szűknek az adás eddig megszokott keretei? Petőfi Sándor utcai esték Az elmúlt évek során a főváros belső kerületeinek kedvelt művelődési köz­pontjává vált a Petőfi Sándor utcai Épí­tők Műszaki Klubja. Mit terveznek a most induló évadban? — erről kérdeztük Varró Istvánt, a klub igazgatóját. — Folytatjuk és kiegészítjük a törzs­­közönségünket leginkább érdeklő elő­adássorozatokat — mondotta. — Hétfőn­ként dr. Vámossy Ferenc tudományos kutató, főiskolai adjunktus korunk épí­tészetének problémáiról beszél; minden előadását filmmel szemléltetjük. Közkí­vánatra indítottuk már régebben, s most folytatjuk A beszédkészség fejlesztése című sorozatunkat, melynek előadója Bognár Elek. Abból indultunk ki, hogy a jó beszédkészség minden életpályán nél­külözhetetlen, s azt mindenki elsajátít­hatja, bármennyi gátlással is küzd. A szép magyar beszédre a sorozat hallga­tóit —s a többi között — Pethes Imre, Bajor Gizi, és más, immár klasszikus művészeink hangfelvételei is tanítják majd. A tanfolyam elvégzői külön szemi­náriumon tanulhatnak előadás-módszer­tant. — Minden kedden Király József pszi­chológus tartja meg a pszichológiai film­klub előadásait. Néhány cím: Az alkohol lélektani drámái, A tudatalatti felszaba­dítása stb. Az előadásokhoz — mint a sorozat címéből talán nyilvánvaló — a világ filmművészetének legkiemelkedőbb alkotásai közül választottunk szemléltető anyagot, például:­Négyszáz csapás, Mater Johanna, Állat az emberben, Ilyen hosz­­szú távollét.­­ — Szerdánként — folytatja az igazgató — a modern művészet problematikája lesz napirenden. Jeles művészeink és esztétáink olyan kérdésekről szólnak majd, mint a szecesszió újbóli jelentkezé­se, napjaink szobrászata, a tárgyi világ vagy a szín szerepe a modern művészet­ben. — Milyen lesz zenei programjuk? — A tavalyi sikeren felbuzdulva klu­bunk ismét megrendezi a dzsesszhang­versenyek sorozatát. Fellépnek a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz-tanszékének zenekarai, s első íz­ben lesznek vendégeink e műfaj olyan neves hazai művészei, mint Pege Aladár, Gonda János, Tomsits Rudolf stb. — Egyéb tárgyú estjeik? — Helyet kap klubunk műsorában az IBUSZ—TIT ország-világjárók baráti körének Szomszédaink — barátaink cí­mű sorozata, amely a Szovjetunió, Auszt­ria, az NDK, Finnország és más szom­széd, illetve baráti országok életének megismerését segíti, s nyilván kedvet kelt a turisztikára is. Ezekre az előadásokra a belépés díjtalan.­­ Az utóbbi években közkedveltté vál­tak a Petőfi Sándor utcában az úgyneve­zett irodalmi presszó műsorok. Lesz-e ezeknek folytatása? .— Feltétlenül. Már megrendeztük Halda Aliz önálló előadóestjét, Rados Ferenc zongoraművész közreműködésével; e hó 12-re Patai István sanzonestjét, 27-re Ba­lassi István pantomimestjét tűztük mű­sorra. Általában a fiatal, tehetséges, de kevéssé ismert művészeknek szeretnénk állandó fórumot biztosítani. G. Sz. L. Picasso-kiállítás Vásár­­elyért Vásárhely az őszi múzeumi napokat nemcsak saját tárlatával, hanem Picasso­­kiállítással is ünnepli. Rossz íze van ná­lunk a népünnepély szónak. Pedig el­mondhatjuk, hogy Vásárhely ért ehhez, ennek a sajátos légkörű alföldi városnak az életében a nép és az ünnep fogalma valóban összekapcsolódik. Hódmezővásárhely testvérvárosa a dél­franciaországi Vallauris. Ennek a kerá­miaművészetéről nevezetes helységnek a díszpolgára Pablo Picasso. A testvérvá­ros most kiállítást küldött Vásárhelynek, ennek a kiállításnak fő helyét Picasso nagyméretű fényképe foglalja el. A fa­lakon és vendégfalakon linóleumba és fába metszett. Picassot plakátok sorjázz­­ak, mellettük vegyes korszakokból szár­mazó grafikák, így az 1909-ből való Bo­lond, az 1950-es évekre jelzett bacchaná­liasorozat, meg egy másik karneválsoro­zat is. A karneválsorozatban bohócok, tragikusak és vidámak, táncosok és zsonglőrök, akik megpróbálják a lehetet­lent, legyőzni a nehézkedési erőt. Picasso maga ugyanezt próbálja. Kerámiái hasz­nálati tárgyakból, edényformákból átala­kulnak egy egyszeri, senkihez sem ha­sonlítható művészi személyiség produk­tumaivá. Bent harsány vásári színek. Odakint szól a katonazene, s a cirkusz­nyitányra emlékeztető dallamok vála­szolnak a grafikák bolondos, harsány szí­neire. Vallauris nem véletlenül testvér­­városa Hódmezővásárhelynek. A két vá­ros művészete ugyanúgy felelget egymás­nak, ahogy a grafikák válaszolnak a ka­tonazenére. Csakhogy ezek a francia mű­vek gondtalanabbak, vidámabbak, magá­tól értetődőbbek, meg nem kísérlik, hogy valamiképpen rejtegessék eredendő ele­ganciájukat, vagy ellenkezően, vásárinak tűnő sallangjaikat. A dekorativitás de­mokratikus derűje árad minden lapról, minden kerámiáról. Vásárhely filozófiá­val terheltebb. Vásárhelyen azonban kü­lönös és elgondolkoztató, hogy filozofikus hajlama a tegnap idézésen alapul. Ambrus Tibor a katalógus előszavában Thomas Mannt idézi: „Nem művész az, aki nem ismeri a vágyakozást, az ártat­lant, egyszerű és élő dolgok után, a ba­rátság, a bizalom, az emberi boldogság után — a rejtett és emésztő vágyat a hét­köznapok gyönyörűségei után ...” Úgy tűnik, hogy a hétköznapok gyönyörűségé­nek latin ünnepe Vallaurisé, Vásárhelyé pedig a meditatív líra és a súlyos múlton alapuló töprengés pátosza. Bojár Iván : A BELGRÁDI NEMZETKÖZI KÖNYV­­KIÁLLÍTÁSON a Kultúra Külkereske­delmi Vállalat mintegy 700 magyar és idegen nyelvű könyvvel reprezentálta legújabb könyvkiadásunkat. A kötetek szép kivitelükkel és magas tartalmi szín­vonalukkal nagy sikert arattak. A Kul­túra Külkereskedelmi Vállalat és a Cor­vina Könyvkiadó képviselői sikeres tár­gyalásokat folytattak több jugoszláv és más külföldi kiadókkal. A DEBRECENI HAJDÚ EGYÜTTES nagy sikerrel mutatkozott be Belgrádban, a város felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi folklór­fesztiválon, amelyen Irán, Jugoszlávia, Olaszország, Románia és Magyarország 23 népitánc-együttese vett részt. DÍSZDOKTORÁVÁ AVATTA hétfőn dr. Bélák Sándort, a mezőgazdasági tudo­mányok doktorát, a Keszthelyi Agrár­­tudományi Főiskola rektorát a hallei Luther Márton Egyetem. A megtisztelő címet dokumentáló diplomát az NDK fennállásának 20. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken adta át F. Wolf, a hallei egyetem rektora. HUSZONÖT PERCES KISFILMET ké­szít Pécsről — a városi tanács megbízá­sából — Knoll István. A film bemutatja a negyedszázada felszabadult mecsekal­­jai város fejlődését, felvillantja életének legjelentősebb eseményeit, jellegzetessé­geit. A többi között az új emeletes autó­buszt, a Misinatetőn épült tv-tornyot s az egyetemi városnegyedet. A filmet el­ső ízben november 29-én, Pécs felszaba­dulásának 25. évfordulóján, a jubileumi ünnepségen vetítik le. A BUDAPESTI MADRIGÁLKÓRUS Szekeres Ferenc karnagy vezetésével teg­nap külföldi turnéra utazott. Első állo­másuk a svájci Montreaux. Svájcban és Franciaországban 12 hangversenyt adnak. AZ I MUSICI DI ROMA világhírű együttese két koncerttel szerepel a buda­pesti zenei hetek műsorában. Első hang­versenyüket hétfőn este tartották az Er­kel Színházban, ma este pedig a Zene­­akadémián lépnek a budapesti közönség elé. Műsorukat a hagyományos reper­toárból válogatták, s ezúttal első ízben játsszák Budapesten Rolla mélyhegedű­re szerzett Esz-dúr koncertinóját és Vi­valdi két gordonkára komponált g-moll versenyművét, valamint a két hegedűre írt a-moll koncertjét. | KEDD A TV-BEN ijj|!||||jii|||ijipp|;||||jijj;|| A döntetlenül vég­­z°dött cseh—ma­­gyar és a közeljö­­vőben sorra kerülő ír—magyar futballösszecsapás váratla­nul rendkívül érdekessé tette a világbaj­noki selejtező többi csoportmérkőzését. Ez a körülmény nyilván sokakat a kép­ernyő elé ültet ma hat órakor, amikor is Szőnyi János Prágából közvetítést ad a Csehszlovákia—Írország VB selejtező mérkőzésről. Eredményén sok múlik mind Csehszlovákia, mind Magyarország szem­pontjából. Sajátságos koprodukciót, szovjet—nor­vég közös filmet láthatunk este, Így élt Nansen címmel. Szereplői többnyire nor­végok, a rendező és az operatőr szovjet. A dokumentumalkotás Fridtjof Nansen­­nek, a híres norvég sarkkutatónak, zoo­lógusnak és politikusnak állít emléket. Nevét a nagyközönség elsősorban mint sarkkutatóét ismeri (ő állapította meg legelőször, hogy az Északi-sark nem kon­tinens). Munkásságának nem kevésbé fontos része azonban az, amit mint ál­lamférfi végzett, ő szervezte meg az első világháborúban az Oroszországban rekedt hadifoglyok hazatelepítését; a róla elne­vezett útlevél számtalan hontalanná lett embernek könnyítette meg a letelepedést és a munkavállalást az egyes országok­ban. E tevékenységével áll kapcsolatban, hogy 1922-ben Nobel-békedíjat is kapott. Érdemes megemlíteni, hogy nem ez az egyetlen sarkkutatóról készült film, ame­lyet a Szovjetunióban gyártanak, más nemzettel közösen. Nobiléról, az expedí­ciójával a húszas években szerencsétle­nül járt olasz sarkkutatóról — akit végül egy úszó jégtábláról szovjet hajó mentett meg — ugyancsak készülőben van egy film: szovjet és ol­asz közös produkció. Azok számára, akik netán még nem látták volna, vagy szívesen megnéznék újra, ezúton is közöljük, hogy — az Iskolatelevízió műsorában — ma kora délután levetítik a Körhinta című filmet, Fábri Zoltán e klasszikus értékű alko­tását. L. A. Nemzetközi történelemtanítási szimpozion A Magyar Tudományos Akadémia épü­letében hétfőn délelőtt megkezdődött a III. nemzetközi történelemtanítási szim­pozion. Az október 10-ig tartó tanácsko­záson a történelemoktatás, a történelem­­­tudomány neves hazai és külföldi képvi­selői vesznek részt. Eddig hat baráti ál­lamból — Bulgáriából, Csehszlovákiából, Lengyelországból, Jugoszláviából, az NDK-ból és a Szovjetunióból — érkeztek vendégel, s várják a román delegációt is. A hétfői megnyitón Molnár János mű­velődésügyi miniszterhelyettes tartott megnyitó beszédet. A szimpozion napirendjén két fő téma szerepel. Az első: a hazafiságra és az internacionalizmusra nevelés módszerei a történelemtanításban. Ehhez kapcsoló­dóan tartott bevezetőt dr. Bodó László, az Országos Pedagógiai Intézet főigaz­gató-helyettese. Csütörtökön kerül sor a debreceni Déri Múzeumban a tanácsko­zás második fő témájának, a szemléletes­ség elvének megvalósulása és a szemlél­tetés módszerei a történelemtanításban, megvitatására.

Next