Magyar Hírlap, 1969. december (2. évfolyam, 331-359. szám)

1969-12-25 / 355. szám

2 1969. DECEMBER 25. CSÜTÖRTÖK_________ KADAR JAN­OS BESZÉDE Magyar Hírlap f­olytatás az 1. oldalról i sem gyarapszik, s mert a sürgető és jogos igények szintén növekedtek. A párt és az állam vezető szerveinek, s jómagamnak is az a véleményem, a lehetőségek határán belül mindent meg kell tennünk annak ér­dekében, hogy Budapest méltó fővárosa legyen szocialista hazánknak, s Angyal­föld, ez a nagy múltú munkáskerület is méltó legyen hagyományaihoz. Úgy vé­lem, ha figyelembe vesszük az erőfeszí­téseket, és a nyomukban született alkotá­sokat, nem kell visszariadnunk a felada­toktól, amelyekben eddig még nem si­került olyan mértékben, vagy oly módon előbbre jutnunk, ahogy szerettük vagy talán kellett volna. Népünk mindvégig élvezte a Szovjetunió támogatását . Jogos igényekről van szó, olyanok­ról, amelyeket napirenden kell tartanunk, amelyekkel komolyan kell foglalkozni, s amelyek megoldására egyesíteni kell az erőket. Ami a kerületen múlik, a kerület­nek kell megtennie, ami a fővároson, azt a fővárosnak — ugyanakkor segíteniük kell a vezető párt- és állami szerveknek is.­­ Ami a Magyar Népköztársaság ügyeit illeti: a közelmúltban hazánkban két fon­tos esemény zajlott le. Szegeden hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára ké­szülve ünnepi külsőségek között emlékez­tünk meg a Magyar Nemzeti Függetlensé­gi Front megalakításáról. — A másik m­egemlékezés hasonló ke­retek között Debrecenben volt, az ideigle­nes nemzetgyűlés és az ideiglenes nemzeti kormány megalakulása alkalmából — folytatta beszédét Kádár János, majd a következőket mondotta: — Az ünnepi megemlékezések egyben történelmi számvetések is. Joggal el­mondhatjuk — még ha vannak is hiá­nyosságok —, hogy a fő csatát megnyer­tük, óriási lépéseket tettünk előre. A Ma­gyar Népköztársaságot — amely munkás­osztályunk, dolgozó népünk legnagyobb vívmánya — ma már mindenki elismeri. Fejlődésünk elsőrendű tényezője az, hogy a nép saját kezébe vette sorsát; a párt vezetésével, a munkásosztály áldozatkész­ségével, minden becsületes és hazafias erő tömörítésével tovább vitte a demok­ratikus haladásért folytatott harcot, szo­cialista forradalmat hajtott végre. Né­pünk ebben a harcában mindvégig élvezte felszabadítónk, a Szovjetunió sokoldalú, önzetlen támogatását. Így jutottunk el a jelenig: az országban mindenütt szocia­lista építőmunka folyik. Szűk és széles körben egyaránt kifejezésre jut az az el­határozottság, hogy célunkból nem enge­dünk: felépítjük a szocialista társadalmat.­­ A magyar munkásosztály, a paraszt­ság, az értelmiség, az egész nép becsü­lettel munkálkodik a IX. kongresszuson meghatározott feladatok megoldásán, a Hazafias Népfront választási programjá­nak valóra váltásán. Jelentős eredmények születnek ebben a munkában, amelyből a dolgozók kollektíváival együtt kiveszik részüket az ország központi szervei, a párt Központi Bizottsága, a kormány és az or­szággyűlés is. Tovább szilárdult a munkásosztály politika hatalma — A törvények és rendeletek — foly­tatta beszédét Kádár János — évről évre meghatározzák a népgazdasági terveket, a költségvetést, rendszeresen segítik a fejlődésben jelentkező nagy feladatok megoldását. A Központi Bizottság kezde­ményezésére az országgyűlés a mostani ciklusban is számos fontos törvényt foga­dott el, illetőleg a kormány jó néhány fontos rendeletet, határozatot adott ki. Jelentős volt például a Munka Törvény­­könyvének korszerűsítése. Igen jelentős volt a pártkongresszuson,született elhatá­rozás nyomán kiadott kormányrendel­kezés, amelynek alapján az iparban, ezen belül az, építőiparban csörtkentettn­yi, a mun­ca'í(től,'mé­ p3^ig:ű^'Jh’ö^y! közben a — A népgazdaság, a társadalom fejlődé­se, társadalmunk szocialista jellegének megerősítése érdekében született az új termelőszövetkezeti törvény, a földtulaj­donról és földhasználatról szóló törvény, s több fontos szociális vonatkozású ren­delkezés. Államunk intézkedett a családi­­pótlék-rendszer fejlesztéséről, bevezettük a gyermekgondozási segélyt.­­ Az intézkedések nyomán az elmúlt két és fél esztendőben népgazdaságunk, az ország termelőerői számottevően fej­lődtek. Mintegy kétmillió ember tért át a rövidített munkaidőre. A termelőszövet­kezetek szocialista földtulajdona immár kétmillió holdra nőtt. Országunk, társa­dalmunk megerősödött, emelkedett az életszínvonal, javult a közegészségügyi el­látás, fejlődött a kultúra, a kedvező ten­dencia mutatkozik a népszaporulatban is. A párt első titkára a továbbiakban ki­fejtette, hogy a mérleg mind Angyalföld, mind a főváros, mind az ország szintjén jó, s akik szocialista ügyünket becsületes törekvéssel és odaadással szolgálták, most tiszta lelkiismerettel állhatnak az embe­rek elé, akiknek nevében cselekszenek.­­ A statisztikai mérlegnél is fontosabb azonban, hogy tovább szilárdult a mun­kásosztály politikai hatalma, erősödött a párt vezető szerepe, s fokozódott a párt politikájának támogatása a tömegek ré­­■ sorai. A népfrontmozgalom keretében és fejlődött a szocialista nem­zeti egység, amit a­ szocializmus teljes fel­építésének programjával hirdetünk és képviselünk. A legnagyobb eredmények közé tartozik — s erről legutóbbi ülésén a Központi Bizottság is tárgyalt, a Bel­ügyminisztérium munkáját értékelve —, hogy a Magyar Népköztársaság alkotmá­nyos rendje szilárd, hazánkban teljes mértékben érvényesül a törvényesség, más szóval: bűntelen embert nem érhet bán­­tódás, a bűnös embert eléri az állam ke­ze, a törvénytisztelő állampolgárt védel­mezi az állam mindennel és mindenkivel szemben. Mindezek az eredményes alko­tómunka feltételei. A szilárd munkásha­talom birtokában mindenféle feladattal meg tudunk birkózni. A nyugodt, egyenletes szocialista fejlődés éveit éljük . Az eredmények a párt helyes politi­káján, a párt és a nép összeforrottságán és egységén alapulnak, a céltudatos szo­cialista bel- és külpolitikának, az értel­mes terveknek és azok becsületes végre­hajtásának tulajdoníthatók. Meggyőződé­sem, sokan gondolnak arra anélkül, hogy gyűléseken gyakran beszélnénk róla: any­­nyi vihar és megrázkódtatás után, egy idő óta végre a nyugodt, egyenletes szocia­lista fejlődés éveit éljük. A nagy társa­dalmi átalakulás közepette, amikor egy új világ születik, amikor egy bonyolult vi­lág bonyolult nemzetközi viszonyai között kell dolgoznunk —s­ a pártnak, a szocializ­mus minden hívének kötelessége, hogy jó céljaink szolgálatába állítsa erejét. Mun­kásosztályunk és népünk sokat szenve­dett — akkor is, amikor ki kellett állnia az igaz és jó ügy mellett, és akkor is, ami­kor az elkerülhető lett volna. A pártnak, a szocializmus minden hívének kötelessé­ge kímélni népünket az elkerülhető szen­vedésektől, hogy fölösleges gondot ne okozzunk az embereknek, hiszen az ilyes­miből untig elég az is, ami az életnek szükségszerű velejárója. — 1956 után népünk mélyen meggyő­ződött arról, hogy a párt helyes irányban vezet, terveink megfontoltak és megvaló­síthatók. Mindezt a dolgozók szavakban és tettekben egyaránt készséggel támogat­ják. Az emberek­­— nyugodt, megfontolt gondolkodásmóddal — azon az álláspon­ton vannak: ne változzék a párt eddigi politikája, azt úgy folytassuk és gyakorol­juk, ahogyan egész népünk megismerte, elfogadta, támogatja. — Általánossá lett az a felismerés — folytatta beszédét Kádár János —, hogy a szocializmus építésének kidolgozott és ki­próbált útja megfelel a marxista-leninis­ta tudomány tanításainak, a szocializmus és kommunizmus elveinek. Megfelel tör­ténelmi hagyományainknak, nemzeti sa­játosságainknak és országunk adottságai­nak. Ezért beszélhetünk arról, hogy szo­cialista nemzeti egységet kovácsolunk ki, és az országban fellelhető minden alkotó­erőt bevonunk a szocializmus építésébe. A kommunistáknak fontos és meghatáro­zott szerepük van a szocializmus építésé­ben, a társadalom fejlesztésében. Együtt kell építenünk, kommunistáknak és pár­­tonkívülieknek, hívőknek és nem hívők­nek a mindnyájunknak megfelelő, közös hazát, amelyben — s ezt mi, kommunis­ták valljuk — egyformán biztosítva van a helye mindenkinek, aki két keze mun­kájával, alkotó elméjével , hozzájárul a szocialista haza felépítéséhez. Alkotómunkánk eredményei megerősítették a párt tekintélyét . Ez a politika megnyerte a dolgozó tömegeket. Amíg tehát marxista módon dolgozunk, kommunista politikát folyta­tunk, a munkás-paraszt szövetséget erő­sítjük, a párttagok és pártonkívüliek po­­litikai szövetségére támaszkodunk, és minden tisztességes embert bevonunk a szocializmus építésébe, addig rendelke­zünk azzal az erővel, amellyel minden akadályt le tudunk küzdeni, minden fel­ adatot meg tudunk oldani — folytatta be­szédét az MSZMP első titkára, majd meg­állapította: — A párt, a kormány, a Hazafias Nép­front tevékenysége, következetes bel- és­ külpolitikánk, a párt egységei a párt és a nép összeforrottsága, alkotómunkánk eredményei megalapozták és megerősí­tették a Magyar Szocialista Munkáspárt tekintélyét és megbecsülését a nemzetkö­zi kommunista mozgalomban, a Magyar Népköztársaság tekintélyét a nemzetközi életben. Helyünket, elismerésünket a vi­lágban a magyar nép szívós, céltudatos munkájával értük el. — A magyar népnek becsülete és tisz­tessége van a külföld előtti azt akarjuk, hogy ez így is legyen. Van, akinek tet­szik, amit csinálunk, másnak közömbös, vagy nem tetszik. Legyen csak olyan hí­rünk, hogy „a magyarok tudják, mit akar­nak, és amit akarnak, azt meg is tudják csinálni”. Azt, hogy mit akarunk, meg­mondtuk és mindig is megmondjuk nyíl­tan: szocializmust, kommunizmust, a vi­lágban haladást és békét akarunk. Ezért harcolunk és erőnktől telhetően ehhez hozzá is járulunk.­­ A Központi Bizottság, a kormány, az országgyűlés közelmúltban elvégzett számvetései reálisak. Az eredmények mellett őszintén rámutatnak a hibákra is. Egyetlen területen sem idealizáljuk az el­ért színvonalat, hanem nyíltan hirdetjük, hogy még magasabbra törekszünk — mondotta Kádár János, majd így folytat­ta beszédét: — Terveink mind a gazdasági, mind a kulturális építés területén biztatóak. Ki­jelenthetjük, hogy eddigi politikai irány­vonalunkat követjük, s még következete­sebben alkalmazzuk. A szocializmus épí­tésének útján járunk, célunktól nem tá­gítunk.­­ Céljaink eléréséhez, terveink meg­valósításához mindenekelőtt az országban jók a feltételek. Terveink megvalósításá­hoz megvannak a nemzetközi feltételek is. Amivel kezdtem ezt a gondolatsort, az­zal zárom is: tovább kell dolgozni! Dol­gozni és harcolni, mert enélkül nem tu­dunk előrejutni. — A IX. pártkongresszus a gazdasági munka vonatkozásában két alapvető dön­tést hozott. Jóváhagyta, hogy megváltoz­tassuk a gazdaságirányítás módját, beve­zessük a gazdaságirányítás új rendszerét. A másik alapvető döntés az volt, hogy a reform bevezetésével egyidejűleg az öt­éves tervet teljesítsük, sőt jó értelemben teljesítsük túl. Az új gazdaságirányítás jobb, mint a régi volt . A Központi Bizottság, a kormány és a parlament a közelmúltban vizsgálta meg a gazdasági mechanizmus reformja bevezetésének összes, lényeges vonását. Megállapította, hogy a reformot zökkenő nélkül bevezettük, megfelel a várakozá­soknak, jól szolgálja alapvető célunkat, a szocializmus építését. Most az a felada­tunk, hogy tanuljuk meg a reform inten­cióit és elveit még hatékonyabban alkal­mazni, érvényesíteni. Az MSZMP első titkára ezután a követ­kezőket mondotta: — Aláhúzom, hogy a gazdaságirányítá­si rendszer eszköz. Éppen az a fő elbírá­lási szempont, hogy mint eszköz, jól szol­gálja-e céljainkat Mert a cél nem vál­tozik! Fejlődnünk kell gazdaságilag, kul­turális területen, folytatnunk kell a szo­cialista társadalom építését. Ehhez esz­köz a gazdasági vezetés reformja. Ami­kor a régi irányítási metódust újjal cse­réltük fel, arra törekedtünk, hogy egy bizonyos eszköz helyett jobbat kapjunk. Az eredmények igazolják, hogy a gazda­ságirányítás új módja jobb, mint a régi irányítási redszer volt. — A termelés tervszerűbb lett, mint korábban volt — és ez a reform eredmé­nye —, jóllehet most a népgazdasági ter­vet nem bontják le a központban és nem adják le tételesen az üzemeknek. A ter­melt javakon belül növekedett az értéke­sítési részarány. Korábban a termelés bi­zonyos hányada majdhogy­nem kárba ve­­szett, mert olyan cikkeket is előállítot­tunk, amelyek sem a hazai fogyasztóknak nem kellettek, sem a nemzetközi piacon nem lehetett értékesíteni. A mezőgazdaság fejlődése számottevő, de nem egyenletes — A reform elmúlt két évében jelen­­■ tékenyen " növekesdett a fogyasztás, és 19­69-beli m­ozga ,fefergéfto­­galma minden relációban aktív volt — mondotta Kádár János, majd áttért a me­zőgazdaság helyzetének elemzésére: — Ami a mezőgazdaság fejlődését il­leti: a változás számottevő, de nem egyen­letes. A növénytermesztésben nagymér­tékű az előrehaladás, ebben az évben is­mét rekordtermést takarítottunk be, a me­zőgazdasági termelés értéke egyik évről a másikra 5 százalékkal növekedett. Ugyan­akkor az állattenyésztési ágazatban nem megfelelő a fejlődés. Részletesen szólt a termelőszövetkeze­tek megszilárdulásáról. Ez több szem­pontból rendkívül fontos kérdés számunk­ra. Fontos azért, hogy a szövetséges osz­tály, a parasztság megtalálja számítását, életszínvonala növekedjék. Nagyon fon­tos társadalmilag, mert a szocialista me­zőgazdaság — amelynek létrehozása nagy és nehéz feladat — a szocialista rendszer lényeges alkotóeleme. — A termelőszövetkezeti eszme végér­vényesen győzött mondotta Kádár Já­nos. — A termelőszövetkezetek tagjainak száma az elmúlt esztendőben százezer új belépővel gyarapodott. Ez a növekedés az idén is folytatódott. Az új tsz-tagok 40 százaléka a fiatalabb korosztályokhoz tartozik. A termelőszövetkezetek mind­inkább szocialista nagyüzemekké válnak, ahová bevonul a technika, a kémia, ahol a fiatalok is megtalálják a nekik való munkát és életfeltételeket . Említettem az állattenyésztés vi­szonylagos elmaradottságát. Az állatállo­mány tekintélyes része — a szarvasmar­ha-állománynak mintegy 40 százaléka — a háztáji gazdaságokban van. Ugyanakkor éppen a háztáji állatállomány esett visz­­sza nagy mértékben. Ez magyarázható takarmányellátási nehézségekkel is, de még inkább azzal, hogy a fiatalok otthon nem szívesen vesződnek már az állatok­kal. Inkább elmennek gyárba dolgozni, hiszen az kulturáltabb életmódot biztosít számukra. Ezért nem is róhatjuk meg a fiatalokat. Inkább annak útját-módját kell megtalálnunk, hogy az emberek a háztáji gazdaságokban is korszerűbb vi­szonyok között dolgozhassanak. Sok min­den függ ettől, például a jobb ellátás is. Legyen minden szocialista üzem nyereséges ? Jövőre lesz a harmadik ötéves terv utolsó éve, s az eddigi számítások szerint az ötéves népgazdasági tervet népünk tel­jesíteni fogja, sőt sok vonatkozásban túl­teljesíti. Végrehajtjuk tehát a kongresz­­szus ide vonatkozó határozatát. A tervbe vett 300 ezer lakás helyett 320 ezer épül fel. A lakásprobléma szociális és társa­dalmi kérdés. Mind a XIII. kerületben, mind Budapesten több lakást kell építe­ni, mint az elmúlt két-három évben — habár ez is majdnem kétszerese az 1956 előtti években építetteknek. A 15 éves la­kásépítési terv kidolgozásakor úgy véltük : az egymillió lakás építését előirányzó program végrehajtása nyomán jelentősen csökken a lakásigénylők száma. Nos, eb­ben tévedtünk. A tervet ugyan végrehajt­juk, de nem kevesebb, hanem több lesz a lakásigénylő. Az életkörülményekben bekövetkezett változás, az igények növe­kedése okozza ezt — állapította meg Ká­dár János, majd így folytatta beszédét: — A Központi Bizottság, a kormány és az országgyűlés a gazdasági munkával kapcsolatban felhívta a figyelmet olyan kérdésekre, amelyek közül nincs minden rendben. Egybehangzó a megállapítás, hogy sikeres volt a reform bevezetése, de az azóta eltelt rövid idő alatt a termelés műszaki színvonalát és szervezettségének fokát jelentősebb mértékben nem tudtuk emelni. Igaz, ehhez kicsivel több idő szükséges. Rendkívül csekély mértékben növekedett a term­elékenység, szinte stag­nált. A munkaerőgazdálkodás nem meg­felelő, sőt rossz. A gazdálkodás hatékony­sága egyenetlen. Az üzemek egymástól meglehetősen eltérő hatásfokkal dolgoz­nak. Egyikben­ talpraesetten, helyesen, jól é­s ennek nyomán komoly fejlődést ér­nek el —, a másikban viszont várnak, késedelmeskednek, termelésükhöz állami dotációt kapnak, s nemigen fejlődnek. — Fontos követelmény, hogy az üze­meknek nyereségre kell törekedniük. Per­sze szó sincs arról, hogy — mint a nyu­gati sajtó írja — visszatérnénk a kapita­lizmushoz. Csupán azt szeretnénk, hogy mindegyik szocialista üzem nyereséges le­gyen. Ezt azonban nem mindenütt sike­rült elérni, és ahol elérték, nem minde­nütt a helyes úton érték el. Árkalkulációs trükkök is vannak a világon. Néhol anél­kül növekedett a nyereség, hogy csökken­tették volna az önköltséget, megjavították volna a termelést — tehát nem egyenes úton. A nyereségrészesedés reményében esetenként a dolgozók is támogatják az ilyen gyár irányítóit. Nekünk azonban elvi alapon állva ügyelnünk kell arra, nehogy a helyi érdekösszefonódás görbe

Next