Magyar Hírlap, 1969. december (2. évfolyam, 331-359. szám)
1969-12-25 / 355. szám
2 1969. DECEMBER 25. CSÜTÖRTÖK_________ KADAR JANOS BESZÉDE Magyar Hírlap folytatás az 1. oldalról i sem gyarapszik, s mert a sürgető és jogos igények szintén növekedtek. A párt és az állam vezető szerveinek, s jómagamnak is az a véleményem, a lehetőségek határán belül mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy Budapest méltó fővárosa legyen szocialista hazánknak, s Angyalföld, ez a nagy múltú munkáskerület is méltó legyen hagyományaihoz. Úgy vélem, ha figyelembe vesszük az erőfeszítéseket, és a nyomukban született alkotásokat, nem kell visszariadnunk a feladatoktól, amelyekben eddig még nem sikerült olyan mértékben, vagy oly módon előbbre jutnunk, ahogy szerettük vagy talán kellett volna. Népünk mindvégig élvezte a Szovjetunió támogatását . Jogos igényekről van szó, olyanokról, amelyeket napirenden kell tartanunk, amelyekkel komolyan kell foglalkozni, s amelyek megoldására egyesíteni kell az erőket. Ami a kerületen múlik, a kerületnek kell megtennie, ami a fővároson, azt a fővárosnak — ugyanakkor segíteniük kell a vezető párt- és állami szerveknek is. Ami a Magyar Népköztársaság ügyeit illeti: a közelmúltban hazánkban két fontos esemény zajlott le. Szegeden hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára készülve ünnepi külsőségek között emlékeztünk meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakításáról. — A másik megemlékezés hasonló keretek között Debrecenben volt, az ideiglenes nemzetgyűlés és az ideiglenes nemzeti kormány megalakulása alkalmából — folytatta beszédét Kádár János, majd a következőket mondotta: — Az ünnepi megemlékezések egyben történelmi számvetések is. Joggal elmondhatjuk — még ha vannak is hiányosságok —, hogy a fő csatát megnyertük, óriási lépéseket tettünk előre. A Magyar Népköztársaságot — amely munkásosztályunk, dolgozó népünk legnagyobb vívmánya — ma már mindenki elismeri. Fejlődésünk elsőrendű tényezője az, hogy a nép saját kezébe vette sorsát; a párt vezetésével, a munkásosztály áldozatkészségével, minden becsületes és hazafias erő tömörítésével tovább vitte a demokratikus haladásért folytatott harcot, szocialista forradalmat hajtott végre. Népünk ebben a harcában mindvégig élvezte felszabadítónk, a Szovjetunió sokoldalú, önzetlen támogatását. Így jutottunk el a jelenig: az országban mindenütt szocialista építőmunka folyik. Szűk és széles körben egyaránt kifejezésre jut az az elhatározottság, hogy célunkból nem engedünk: felépítjük a szocialista társadalmat. A magyar munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, az egész nép becsülettel munkálkodik a IX. kongresszuson meghatározott feladatok megoldásán, a Hazafias Népfront választási programjának valóra váltásán. Jelentős eredmények születnek ebben a munkában, amelyből a dolgozók kollektíváival együtt kiveszik részüket az ország központi szervei, a párt Központi Bizottsága, a kormány és az országgyűlés is. Tovább szilárdult a munkásosztály politika hatalma — A törvények és rendeletek — folytatta beszédét Kádár János — évről évre meghatározzák a népgazdasági terveket, a költségvetést, rendszeresen segítik a fejlődésben jelentkező nagy feladatok megoldását. A Központi Bizottság kezdeményezésére az országgyűlés a mostani ciklusban is számos fontos törvényt fogadott el, illetőleg a kormány jó néhány fontos rendeletet, határozatot adott ki. Jelentős volt például a Munka Törvénykönyvének korszerűsítése. Igen jelentős volt a pártkongresszuson,született elhatározás nyomán kiadott kormányrendelkezés, amelynek alapján az iparban, ezen belül az, építőiparban csörtkentettnyi, a munca'í(től,'mé p3^ig:ű^'Jh’ö^y! közben a — A népgazdaság, a társadalom fejlődése, társadalmunk szocialista jellegének megerősítése érdekében született az új termelőszövetkezeti törvény, a földtulajdonról és földhasználatról szóló törvény, s több fontos szociális vonatkozású rendelkezés. Államunk intézkedett a családipótlék-rendszer fejlesztéséről, bevezettük a gyermekgondozási segélyt. Az intézkedések nyomán az elmúlt két és fél esztendőben népgazdaságunk, az ország termelőerői számottevően fejlődtek. Mintegy kétmillió ember tért át a rövidített munkaidőre. A termelőszövetkezetek szocialista földtulajdona immár kétmillió holdra nőtt. Országunk, társadalmunk megerősödött, emelkedett az életszínvonal, javult a közegészségügyi ellátás, fejlődött a kultúra, a kedvező tendencia mutatkozik a népszaporulatban is. A párt első titkára a továbbiakban kifejtette, hogy a mérleg mind Angyalföld, mind a főváros, mind az ország szintjén jó, s akik szocialista ügyünket becsületes törekvéssel és odaadással szolgálták, most tiszta lelkiismerettel állhatnak az emberek elé, akiknek nevében cselekszenek. A statisztikai mérlegnél is fontosabb azonban, hogy tovább szilárdult a munkásosztály politikai hatalma, erősödött a párt vezető szerepe, s fokozódott a párt politikájának támogatása a tömegek ré■ sorai. A népfrontmozgalom keretében és fejlődött a szocialista nemzeti egység, amit a szocializmus teljes felépítésének programjával hirdetünk és képviselünk. A legnagyobb eredmények közé tartozik — s erről legutóbbi ülésén a Központi Bizottság is tárgyalt, a Belügyminisztérium munkáját értékelve —, hogy a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendje szilárd, hazánkban teljes mértékben érvényesül a törvényesség, más szóval: bűntelen embert nem érhet bántódás, a bűnös embert eléri az állam keze, a törvénytisztelő állampolgárt védelmezi az állam mindennel és mindenkivel szemben. Mindezek az eredményes alkotómunka feltételei. A szilárd munkáshatalom birtokában mindenféle feladattal meg tudunk birkózni. A nyugodt, egyenletes szocialista fejlődés éveit éljük . Az eredmények a párt helyes politikáján, a párt és a nép összeforrottságán és egységén alapulnak, a céltudatos szocialista bel- és külpolitikának, az értelmes terveknek és azok becsületes végrehajtásának tulajdoníthatók. Meggyőződésem, sokan gondolnak arra anélkül, hogy gyűléseken gyakran beszélnénk róla: anynyi vihar és megrázkódtatás után, egy idő óta végre a nyugodt, egyenletes szocialista fejlődés éveit éljük. A nagy társadalmi átalakulás közepette, amikor egy új világ születik, amikor egy bonyolult világ bonyolult nemzetközi viszonyai között kell dolgoznunk —s a pártnak, a szocializmus minden hívének kötelessége, hogy jó céljaink szolgálatába állítsa erejét. Munkásosztályunk és népünk sokat szenvedett — akkor is, amikor ki kellett állnia az igaz és jó ügy mellett, és akkor is, amikor az elkerülhető lett volna. A pártnak, a szocializmus minden hívének kötelessége kímélni népünket az elkerülhető szenvedésektől, hogy fölösleges gondot ne okozzunk az embereknek, hiszen az ilyesmiből untig elég az is, ami az életnek szükségszerű velejárója. — 1956 után népünk mélyen meggyőződött arról, hogy a párt helyes irányban vezet, terveink megfontoltak és megvalósíthatók. Mindezt a dolgozók szavakban és tettekben egyaránt készséggel támogatják. Az emberek— nyugodt, megfontolt gondolkodásmóddal — azon az állásponton vannak: ne változzék a párt eddigi politikája, azt úgy folytassuk és gyakoroljuk, ahogyan egész népünk megismerte, elfogadta, támogatja. — Általánossá lett az a felismerés — folytatta beszédét Kádár János —, hogy a szocializmus építésének kidolgozott és kipróbált útja megfelel a marxista-leninista tudomány tanításainak, a szocializmus és kommunizmus elveinek. Megfelel történelmi hagyományainknak, nemzeti sajátosságainknak és országunk adottságainak. Ezért beszélhetünk arról, hogy szocialista nemzeti egységet kovácsolunk ki, és az országban fellelhető minden alkotóerőt bevonunk a szocializmus építésébe. A kommunistáknak fontos és meghatározott szerepük van a szocializmus építésében, a társadalom fejlesztésében. Együtt kell építenünk, kommunistáknak és pártonkívülieknek, hívőknek és nem hívőknek a mindnyájunknak megfelelő, közös hazát, amelyben — s ezt mi, kommunisták valljuk — egyformán biztosítva van a helye mindenkinek, aki két keze munkájával, alkotó elméjével , hozzájárul a szocialista haza felépítéséhez. Alkotómunkánk eredményei megerősítették a párt tekintélyét . Ez a politika megnyerte a dolgozó tömegeket. Amíg tehát marxista módon dolgozunk, kommunista politikát folytatunk, a munkás-paraszt szövetséget erősítjük, a párttagok és pártonkívüliek politikai szövetségére támaszkodunk, és minden tisztességes embert bevonunk a szocializmus építésébe, addig rendelkezünk azzal az erővel, amellyel minden akadályt le tudunk küzdeni, minden fel adatot meg tudunk oldani — folytatta beszédét az MSZMP első titkára, majd megállapította: — A párt, a kormány, a Hazafias Népfront tevékenysége, következetes bel- és külpolitikánk, a párt egységei a párt és a nép összeforrottsága, alkotómunkánk eredményei megalapozták és megerősítették a Magyar Szocialista Munkáspárt tekintélyét és megbecsülését a nemzetközi kommunista mozgalomban, a Magyar Népköztársaság tekintélyét a nemzetközi életben. Helyünket, elismerésünket a világban a magyar nép szívós, céltudatos munkájával értük el. — A magyar népnek becsülete és tisztessége van a külföld előtti azt akarjuk, hogy ez így is legyen. Van, akinek tetszik, amit csinálunk, másnak közömbös, vagy nem tetszik. Legyen csak olyan hírünk, hogy „a magyarok tudják, mit akarnak, és amit akarnak, azt meg is tudják csinálni”. Azt, hogy mit akarunk, megmondtuk és mindig is megmondjuk nyíltan: szocializmust, kommunizmust, a világban haladást és békét akarunk. Ezért harcolunk és erőnktől telhetően ehhez hozzá is járulunk. A Központi Bizottság, a kormány, az országgyűlés közelmúltban elvégzett számvetései reálisak. Az eredmények mellett őszintén rámutatnak a hibákra is. Egyetlen területen sem idealizáljuk az elért színvonalat, hanem nyíltan hirdetjük, hogy még magasabbra törekszünk — mondotta Kádár János, majd így folytatta beszédét: — Terveink mind a gazdasági, mind a kulturális építés területén biztatóak. Kijelenthetjük, hogy eddigi politikai irányvonalunkat követjük, s még következetesebben alkalmazzuk. A szocializmus építésének útján járunk, célunktól nem tágítunk. Céljaink eléréséhez, terveink megvalósításához mindenekelőtt az országban jók a feltételek. Terveink megvalósításához megvannak a nemzetközi feltételek is. Amivel kezdtem ezt a gondolatsort, azzal zárom is: tovább kell dolgozni! Dolgozni és harcolni, mert enélkül nem tudunk előrejutni. — A IX. pártkongresszus a gazdasági munka vonatkozásában két alapvető döntést hozott. Jóváhagyta, hogy megváltoztassuk a gazdaságirányítás módját, bevezessük a gazdaságirányítás új rendszerét. A másik alapvető döntés az volt, hogy a reform bevezetésével egyidejűleg az ötéves tervet teljesítsük, sőt jó értelemben teljesítsük túl. Az új gazdaságirányítás jobb, mint a régi volt . A Központi Bizottság, a kormány és a parlament a közelmúltban vizsgálta meg a gazdasági mechanizmus reformja bevezetésének összes, lényeges vonását. Megállapította, hogy a reformot zökkenő nélkül bevezettük, megfelel a várakozásoknak, jól szolgálja alapvető célunkat, a szocializmus építését. Most az a feladatunk, hogy tanuljuk meg a reform intencióit és elveit még hatékonyabban alkalmazni, érvényesíteni. Az MSZMP első titkára ezután a következőket mondotta: — Aláhúzom, hogy a gazdaságirányítási rendszer eszköz. Éppen az a fő elbírálási szempont, hogy mint eszköz, jól szolgálja-e céljainkat Mert a cél nem változik! Fejlődnünk kell gazdaságilag, kulturális területen, folytatnunk kell a szocialista társadalom építését. Ehhez eszköz a gazdasági vezetés reformja. Amikor a régi irányítási metódust újjal cseréltük fel, arra törekedtünk, hogy egy bizonyos eszköz helyett jobbat kapjunk. Az eredmények igazolják, hogy a gazdaságirányítás új módja jobb, mint a régi irányítási redszer volt. — A termelés tervszerűbb lett, mint korábban volt — és ez a reform eredménye —, jóllehet most a népgazdasági tervet nem bontják le a központban és nem adják le tételesen az üzemeknek. A termelt javakon belül növekedett az értékesítési részarány. Korábban a termelés bizonyos hányada majdhogynem kárba veszett, mert olyan cikkeket is előállítottunk, amelyek sem a hazai fogyasztóknak nem kellettek, sem a nemzetközi piacon nem lehetett értékesíteni. A mezőgazdaság fejlődése számottevő, de nem egyenletes — A reform elmúlt két évében jelen■ tékenyen " növekesdett a fogyasztás, és 1969-beli mozga ,fefergéftogalma minden relációban aktív volt — mondotta Kádár János, majd áttért a mezőgazdaság helyzetének elemzésére: — Ami a mezőgazdaság fejlődését illeti: a változás számottevő, de nem egyenletes. A növénytermesztésben nagymértékű az előrehaladás, ebben az évben ismét rekordtermést takarítottunk be, a mezőgazdasági termelés értéke egyik évről a másikra 5 százalékkal növekedett. Ugyanakkor az állattenyésztési ágazatban nem megfelelő a fejlődés. Részletesen szólt a termelőszövetkezetek megszilárdulásáról. Ez több szempontból rendkívül fontos kérdés számunkra. Fontos azért, hogy a szövetséges osztály, a parasztság megtalálja számítását, életszínvonala növekedjék. Nagyon fontos társadalmilag, mert a szocialista mezőgazdaság — amelynek létrehozása nagy és nehéz feladat — a szocialista rendszer lényeges alkotóeleme. — A termelőszövetkezeti eszme végérvényesen győzött mondotta Kádár János. — A termelőszövetkezetek tagjainak száma az elmúlt esztendőben százezer új belépővel gyarapodott. Ez a növekedés az idén is folytatódott. Az új tsz-tagok 40 százaléka a fiatalabb korosztályokhoz tartozik. A termelőszövetkezetek mindinkább szocialista nagyüzemekké válnak, ahová bevonul a technika, a kémia, ahol a fiatalok is megtalálják a nekik való munkát és életfeltételeket . Említettem az állattenyésztés viszonylagos elmaradottságát. Az állatállomány tekintélyes része — a szarvasmarha-állománynak mintegy 40 százaléka — a háztáji gazdaságokban van. Ugyanakkor éppen a háztáji állatállomány esett viszsza nagy mértékben. Ez magyarázható takarmányellátási nehézségekkel is, de még inkább azzal, hogy a fiatalok otthon nem szívesen vesződnek már az állatokkal. Inkább elmennek gyárba dolgozni, hiszen az kulturáltabb életmódot biztosít számukra. Ezért nem is róhatjuk meg a fiatalokat. Inkább annak útját-módját kell megtalálnunk, hogy az emberek a háztáji gazdaságokban is korszerűbb viszonyok között dolgozhassanak. Sok minden függ ettől, például a jobb ellátás is. Legyen minden szocialista üzem nyereséges ? Jövőre lesz a harmadik ötéves terv utolsó éve, s az eddigi számítások szerint az ötéves népgazdasági tervet népünk teljesíteni fogja, sőt sok vonatkozásban túlteljesíti. Végrehajtjuk tehát a kongreszszus ide vonatkozó határozatát. A tervbe vett 300 ezer lakás helyett 320 ezer épül fel. A lakásprobléma szociális és társadalmi kérdés. Mind a XIII. kerületben, mind Budapesten több lakást kell építeni, mint az elmúlt két-három évben — habár ez is majdnem kétszerese az 1956 előtti években építetteknek. A 15 éves lakásépítési terv kidolgozásakor úgy véltük : az egymillió lakás építését előirányzó program végrehajtása nyomán jelentősen csökken a lakásigénylők száma. Nos, ebben tévedtünk. A tervet ugyan végrehajtjuk, de nem kevesebb, hanem több lesz a lakásigénylő. Az életkörülményekben bekövetkezett változás, az igények növekedése okozza ezt — állapította meg Kádár János, majd így folytatta beszédét: — A Központi Bizottság, a kormány és az országgyűlés a gazdasági munkával kapcsolatban felhívta a figyelmet olyan kérdésekre, amelyek közül nincs minden rendben. Egybehangzó a megállapítás, hogy sikeres volt a reform bevezetése, de az azóta eltelt rövid idő alatt a termelés műszaki színvonalát és szervezettségének fokát jelentősebb mértékben nem tudtuk emelni. Igaz, ehhez kicsivel több idő szükséges. Rendkívül csekély mértékben növekedett a termelékenység, szinte stagnált. A munkaerőgazdálkodás nem megfelelő, sőt rossz. A gazdálkodás hatékonysága egyenetlen. Az üzemek egymástól meglehetősen eltérő hatásfokkal dolgoznak. Egyikben talpraesetten, helyesen, jól és ennek nyomán komoly fejlődést érnek el —, a másikban viszont várnak, késedelmeskednek, termelésükhöz állami dotációt kapnak, s nemigen fejlődnek. — Fontos követelmény, hogy az üzemeknek nyereségre kell törekedniük. Persze szó sincs arról, hogy — mint a nyugati sajtó írja — visszatérnénk a kapitalizmushoz. Csupán azt szeretnénk, hogy mindegyik szocialista üzem nyereséges legyen. Ezt azonban nem mindenütt sikerült elérni, és ahol elérték, nem mindenütt a helyes úton érték el. Árkalkulációs trükkök is vannak a világon. Néhol anélkül növekedett a nyereség, hogy csökkentették volna az önköltséget, megjavították volna a termelést — tehát nem egyenes úton. A nyereségrészesedés reményében esetenként a dolgozók is támogatják az ilyen gyár irányítóit. Nekünk azonban elvi alapon állva ügyelnünk kell arra, nehogy a helyi érdekösszefonódás görbe