Magyar Hírlap, 1969. december (2. évfolyam, 331-359. szám)

1969-12-25 / 355. szám

V Megjelenik a hét minden nap- pl w ÁRA: 1,50 FOR­INT és kiadóhivatal: Bpest, VII., JffaB HhePfi fH kV 111 ras mWB H JÉj hivatalban és a posta hírlap-Lenin körút 9-11. A szerkesz- fSRjHfifiRflW MEi KBE M MM H vf Ifi HH H üzleteiben. Külföldön a Kul­tcseg es a kiadóhivatal tele- Wm 1111 'M EM i§ ||®­ ^ « | ilm H 11 ff túra Könyv és Hírlap Külke­tonszamai: 221-285, 221-293. B lllsjjw K0 ff» fii §82 'Él* Mmif jfli| jEE wek |§| BbLJHI KE­reskedelmi Vállalat kirendelt-222-408, 429-350. Terjeszti □ |||j§ *pf fd­flj Ibm SS |§§n|p Ifi K Era lg|| ffij 1E* Ifi­ségei és bizományosai tér-Magyar Posta. mm mm ■■ mm MU ■■ m rak MBI SBi ■■ ■■ V» ■■ ■» M ■» jesztik. & ÉVFOLYAM, 355. SZÁM POLITIKAI NAPILAP 1969. DECEMBER 25. CSÜTÖRTÖK 1 Kellemes ^ karácsonyt­^1­^ December vége felé mindig volt vala­milyen ünnep, amióta az ember egyál­talán megtanult ünnepelni. A vallástör­ténet és az általános kultúrhistória ar­ról tanúskodik, hogy ősidőktől a jelenig, ezt az ünnepet sokféle hagyományból összeötvözött különböző külsőségek kö­zött, változatos módon ülték meg. Bárki és bármi volt is az ünnepelt, az ünneplés gondolati tartalma, az ünnep­lő emberek vágya valamilyen hasonló­ságot mutat. A mi égövünkben ilyentájt a leghosz­­szabb és a legsötétebb az éjszaka. A télforduló nyomasztó homályában még­se a borúlátás és a kétségbeesés, ha­nem a biztos remény töltötte be az em­bereket Korán sötétedik és k­ésőn vir­rad? Sebaj ! A győztes napisten mostan­tól kezdve meghosszabbítja a nappalo­kat a fény hátrálásra kényszeríti a ho­mályt... Kívül-belül ránehezedik az em­berre a sors terhe, a kínzó magány? Nem szabad elcsüggedni, valahol, va­lahonnan földre száll a fényes kárpót­lás ... A „nincs" és a „lesz” kiáltó ellentéte és egysége mitológiává, sokszor költé­szetté oldódott fel. Áthidalva a szaka­dékot a vágyak és a valóság között A reális alapokon reménykedő sóvárgást a legmegkapóbban talán a halhatatlan angol költő, Shelley fogalmazta meg: „Késhet-e a tavasz, ha már itt a tél?!" Örökszép legenda a karácsonyi tör­ténet. Arról szól, hogy a jóság, az igaz­ság, a béke elvont eszméje megszemé­­lyesül, testközelbe jut Előbb űzött buj­dosóként, majd helyet találva és végle­ges lakóiként tanyát verve. Az az emberi vágy ölt színes cselekményt ebben, hogy egyszer majd támogatást, társat, bizton­ságot és közösséget talál magának a szorongató magány. A mi nyelvünkben a karácsony szó a latin carnatióból származik. Annyit je­lent, mint testté válás, megtestesülés. A mai ember meggyőződése a való vi­lág szilárd anyagi valóságán alapul. Tudja, hogy az eszmék és fénylő gon­dolatok eredete is ebben a valóságban van. Ám tudja azt is, hogy az értelem és az érzelem legszebb, legigazabb fel­­lángolásai, a reális látomások és tervek anyagi erővé válhatnak. Persze, kemény munka, következetes küzdelem, önma­gunkat nem kímélő áldozatok árán. A jóakarat és a békesség karácsonyi aján­déka úgy ajándék, hogy nem ingyen hullik az emberek, a családok, a na­gyobb közösségek ölébe. Erőfeszítések gyümölcse ez. A karácsonyi ajándékozásban az őszinte érzés kézzel fogható, örömet és szeretetet sugárzó tetté szilárdul. A tisz­ta, mély és igaz eszmék nem tűrik meg sokáig az elvontság kalodáját. Utat tör­nek maguknak, s társadalmi környezet­ben, a családban, a munkahelyen, majd táguló körökben, nemzeti és nemzetközi méretekben keresik a kibontakozást, a megvalósulást. Ma családok százezreiben meghitteb­bé, kedvesebbé válik a légkör. Fenyő­fák alá rejtett meglepetések bizonyítják az együvétartozást. Azt kívánjuk, hogy ez az ünnepi ma­gatartás hatoljon be még mélyebben a hétköznapok világába is, s ne rekedjen meg a családi közösségek szűkebb ha­tárai között. Megalapozott bizalommal tekintünk a jövőbe Kádár János beszéde a láng­gyári nagygyűlésen Amint már jelentettük, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára kedden a XIII. kerületbe látogatott, s ennek során a Láng Gépgyárban képviselői beszámolót tartott. A gyár dolgozóinak, a környező üzemek, vállalatok képviselőinek, a vá­lasztókerület lakóinak elsőként Kisléghy Imre, a XIII. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke számolt be a kerü­let eredményeiről, gondjairól, terveiről. Áttekintést adott a harmadik ötéves terv eddig eltelt időszakáról, majd egyebek között rámutatott: " Kialakulóban van Angyalföld új ar­culata, eltűntek a Váci utat szegélyező ócskavastelepek, s új, modern lakóházak emelkednek. Megváltoztak a kerület ipari­ üzemei is, javult szociális, kommunális ellátottságuk, műszaki színvonaluk. A harmadik ötéves terv időszakában csak­nem egymilliárd-kétszáztízmillió forint áll a tanács rendelkezésére, 160 millió fo­rinttal több, mint a második ötéves terv idején.­­ Az új gazdaságirányítás rendszeré­nek bevezetése növelte a tanácsi gazdál­kodás önállóságát, hatékonyságát. A re­formból adódó lehetőségek kibontakozta­tására azonban hosszabb időre van szük­ség. Ennek során feltétlenül gyorsítani kell a kerületi lakásépítések ütemét, s a lipótvárosi lakásépítések előkészítése ér­dekében jobban össze kell hangolni a fő­városi tanáccsal az itt levő üzemek kite­lepítését, az épületek szanálását Az épí­tőkapacitás biztosításával segíteni kell a vállalati lakásépítés fejlesztését, s foko­zottabb gondot kell fordítani a lakótele­pek járulékos beruházásainak megvaló­sítására. Az egészségügyi ellátás terüle­tén emelni kell a kórházak, rendelőinté­zetek technikai és műszerellátási szintjét, tovább kell fejleszteni az üzemegészség­ügyi ellátást s fel kell építeni a Szegedi úti III. szakrendelőt. Fontos tennivaló az iskolahálózat bővítése, az oktatási intéz­mények fölszereltségének javítása. Nö­velni kell az óvodai helyek számát, s bő­víteni kell a kerület északi részének üz­let- és szolgáltató hálózatát. Kisléghy Imre szavai után Kádár Já­nos mondott beszédet. Kötelezettségünknek megfelelően dolgozunk Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársnőik, elvtársak! — Szeretnék köszönetet mondani an­gyalföldi házigazdáinknak, a kerület ve­zetőinek, a Kender-Juta Gyár és a Láng­gyár dolgozóinak a mai programért. Szív­ből üdvözlöm a nagygyűlés minden rész­vevőjét s személyükben a XIII. kerület, Angyalföld dolgozó embereit — kezdte beszédét az MSZMP első titkára.­­ Ilyenkor, az év végén az embereik általában áttekintik a mögöttük levő esz­tendőt, felmérik a helyzetet és pillantást vetnek a jövőbe. Ez hasznos és jó dolog A most záruló esztendő áttekintésén túl­menően nekem másfajta kötelezettségem is van Angyalföld dolgozóival szemben. Körülbelül két és fél esztendővel ezelőtt itt fogadták el országgyűlési jelölésemet. E gyűlésen jómagam — csakúgy, mint az ország többi választókerületének képvi­selőjelöltje — azt a kötelezettséget vál­laltam, hogy a választók, a kerület, vá­rosunk és az ország ügyeiben becsülete­sen, híven fogom szolgálni a dolgozó nép érdekeit.­­ Az igényeket megalapozottaknak, jo­gosaknak tartom. Az a véleményem, hogy általánosságban elfogadhatónak tarthat­juk a kerület fejlődését. Engedjék meg, hogy személyes emlékként felidézzem: itt az Árpád-híd környékén, a nem rossz be­nyomást keltő lakóházak helyén puszta föld és gödrök voltak, amikor 1954-ben egynéhányban a kerületi pártbizottságon összeültünk. Azt tervezgettük, mit kelle­ne itt építeni. Nagy emberi elégtétel, hogy most mindaz áll, amit akkor megálmod­tunk. — De nem szabad szemet hunynunk afölött — mondotta Kádár János —, hogy a közegészségügy, az oktatás területén az ellátottságot és a fejlesztést illetően is­— Nagy felelősséget vállaltunk ma­gunkra, s nem könnyű a kötelezettségnek eleget tenni. Valójában nem is sikerül so­ha olyan mértékben, ahogy az ember sze­retné. Remélem azonban, hogy a dolgozó emberek, akik kifejezték bizalmukat irántunk, az államunk nevében fellépő és eljáró ügyintézők szolgálatát és munká­ját szándékainkkal együtt mérlegelik. A magam és angyalföldi képviselőtársaim, az országgyűlés többi tagjai nevében állíthatom: arra törekedtünk, hogy foga­dalmunknak és kötelezettségünknek meg­felelően dolgozzunk — folytatta beszédét Kádár János. — Kisléghy elvtárs, a kerületi tanács vb-elnöke beszámolójában képet adott­ a XIII. kerület helyzetéről és a tennivalók­ról. Ennek az áttekintésnek a sommázata az lehet, hogy a XIII. kerületben az utób­bi esztendőkben az élet különböző terü­letein jelentős fejlődés ment végbe — bizonyos területeken még az elért ered­mények sem tudják kielégíteni a sürgető és növekvő igényeket szánylagosan is elmaradt a kerület. Ha nem is heteken vagy hónapokon, de be­látható időn belül e téren is előre kell lépni, hogy ha a mostanihoz hasonló szám­adásra kerül sor, elmondhassuk: e terü­leteken is behoztunk valamit.­­ Annak idején a képviselőjelöltek kö­telezettséget vállaltak a főváros fejleszté­sének előmozdítására és számos buda­pesti jellegű probléma megoldásának elő­segítésére is. Érdemes ezt felidézni, hi­szen Angyalföld problémáinak jó része sem oldható meg pusztán kerületi mére­tekben. Angyalföld jobb közlekedése, az üzlethálózat fejlesztése és sok egyéb kér­dés olyan téma, amely Budapest egészére is vonatkozik.­­ Ami Budapestet illeti, a közelmúlt­ban a Politikai Bizottság napirendre tűz­te a főváros fejlődésének legfőbb kér­déseit. Természetesen ezeket állandóan napirenden tartja a budapesti pártbizott­ság és a fővárosi tanács is. Az áttekintés körülbelül hasonló eredménnyel zárult, mint a most hallott XIII. kerületi mérleg: nagyon sok területen igen jelentős a fej­lődés a főváros életében, a lakosság mun­kakörülményeiben, az ellátottságban. Ugyanakkor meg kellett állapítani, hogy vannak területek, ahol további intézkedé­seket kell tenni — olyan értelemben is, hogy a fővárosnak mozgósítania kell sa­ját erőit, ki kell használnia lehetőségeit, de ezen túlmenően­ a központi szervek­nek, a kormánynak és más főhatóságok­nak is segíteniük kell. — Budapest kerületeiben nagy a fej­lődés — állapította meg az MSZMP első titkára. — Lakótelep épült Kelenföldön, most már hozzákezdtek az óbudai negyed építéséhez, de a város más részein is je­lentős az előrehaladás. Előreléptünk a közműellátás terén is, jelentősen bővült a vízhálózat, nagyarányú felújítások voltak a csatornahálózatban, fejlődött a távfű­tés, új házgyárak épültek. Azt a kijelen­tést is meg merem kockáztatni, hogy vé­leményünk szerint még a közlekedés te­rületén is számottevő fejlődést értünk el az utóbbi esztendőkben. Épül a földalatti, amelynek első fő vonalát a terv szerint a jövő évben üzembe helyezik. Elővették az illetékesek a közlekedés egyéb nagy problémáit is, köztük a Baross tér rende­zésének és a Hungária körúti felüljáró építésének ügyét. S hogy nemcsak elővet­ték, bizonyítja, hogy a felüljárót már át is adták a forgalomnak. Ha tehát körül­tekint az ember a fővárosban, megálla­píthatja, hogy óriási a fejlődés. A helyzet mégsem kielégítő. Miért? Azért, mert a főváros lakossága számszerűleg teteme­(Folytatása a 2. oldalon) A főváros fejlődése óriási - mégsem kielégítő Csohány Kálmán rajza

Next