Magyar Hírlap, 1970. február (3. évfolyam, 32-59. szám)

1970-02-14 / 45. szám

Szovjet-nyugatnémet diplomáciai találkozók Koszigin fogadta Bahr államtitkárt, Szemjonov Scheel külügyminiszterrel tárgyalt (TASZSZ, MTI) Moszkvai hivatalos be­jelentés szerint Alekszej Koszigin szov­jet miniszterelnök pénteken a Kremlben fogadta Egon Bahrt, a nyugatnémet szö­vetségi kancellári hivatal államtitkárát, és beszélgetést folytatott vele a mindkét felet érdeklő kérdésekről. A megbeszélés­re az államtitkár kérésére került sor. Moszkvai nyugatnémet források szerint a Koszigin—Bahr találkozó másfél óra hosszat tartott Részt vett rajta Falin, a szovjet külügyminisztérium kollégiumá­nak tagja és Allardt moszkvai nyugatné­met nagykövet. Ugyancsak moszkvai nyugatnémet for­rások szerint Egon Bahr államtitkár meg­hosszabbította moszkvai tartózkodási ví­zumát ami arra utal, hogy a szovjet— nyugatnémet tárgyalások az erőszakról való kölcsönös lemondás ügyében tovább folytatódnak. Walter Scheel, az NSZK külügyminisz­tere csütörtök éjjel átutazott a szovjet fővároson. A nyugatnémet külügyminisz­ter ezt az alkalmat felhasználta arra, hogy a seremetyevói repülőtéren talál­kozzék Egon Bahr államtitkárral, aki a nyugatnémet kormány megbízásából tár­gyalásokat folytat Moszkvában. Bahr tá­jékoztatta Scheelt a Gromiko külügymi­niszterrel az erőszakról való kölcsönös lemondás ügyében folytatott megbeszélé­seiről. A repülőtéren az NSZK külügyminisz­terét Vlagyimir Szemjonov, a Szovjet­unió külügyminiszter-helyettese fogadta. Scheel rövid moszkvai tartózkodás után továbbutazott India felé. A külügymi­niszter Új-Delhibe érkezve kijelentette, hogy véleménye szerint javulás mutat­kozik a Szovjetunió és az NSZK kapcso­latában. Brandt: Lehetségesek a tárgyalások (AP, AFPT)Willy Brandt nyugatnémet kancellár pénteken Koppenhágában, a Dán—Német Társaság gyűlésén, megjegy­zéseiket fűzött Willi Stophnak, az NDK Minisztertanácsa elnökének közvetlen tárgyalásokat indítványozó leveléhez. A kancellár kijelentette: „Olyan modus vivendire törekszünk, amely megakadá­lyozza a további elidegenedést Németor­szág két része között és lehetővé teszi a német kapcsolatok igazságos és tartós új rendezését egy általános európai rende­zés keretében”... „Úgy tűnik számomra, hogy a Németország két része közötti tár­gyalások lehetségesek, amennyiben mind­két fél előfeltételek és előítéletek nélkül közelíti meg azokat” Willy Brandt kijelentette még hogy a Német Szövetségi Köztársaság a másik Németországot „nem tekinti külföldnek”, ezzel értésre adva, hogy a bonni kormány továbbra sem kíván egyenjogú diplomá­ciai kapcsolatokat létesíteni a Német De­mokratikus Köztársasággal. A partizánok tüzérségi támadása (Folytatás az 1. oldalról) m­isszum eredménye lenne.) Az AP sze­rint az a bizonyos „hallgatólagos meg­egyezés”, amelyről Laird elutazása előtt szólt, azt jelentené, hogy az Egyesült Államok jogot formál magának a VDK feletti felderítő repülések végrehajtására. A dél-vietnami hazafiak pénteken Go Dau Ha városa közelében, Saigontól 56 kilométerrel északra, felrobbantottak egy hidat. A robbanás Laird amerikai had­ügyminiszter e térségben tervezett láto­gatása előtt néhány órával történt. Hír­ügynökségi jelentések szerint a híd há­rom íve használhatatlanná vált, és a tér­ségben a forgalmat lezárták. Csütörtökön szinte egész nap állt a harc a Que Son folyó völgyében, Da Nangtól 42 kilométerrel délre, ahol a kora délelőtti órákban a partizánok megtámadták az amerikai tengerészgyalogosok egyik öt­­venfőnyi járőrét, az 1. tengerészgyalogos zászlóalj főhadiszállásától három kilomé­ternyire. A partizánok kitűnően álcázott állásokból csaptak le az amerikaiakra, és a meglepetésszerű támadás során az el­lenfél 13 katonáját megölték, tizenkettőt pedig megsebesítettek. A tengerészgyalo­gosok légi- és tüzérségi segítséget kértek és kaptak, valamint helikopteren odaszál­lított erősítést. Az újonnan érkezettek kö­zött voltak a My Lai-i tömegmészárlásról hírhedtté vált American Division katonái is. A túlerőben levő amerikaiaknak há­rom és fél órás csata során sem sikerült a beásott partizánokat kimozdítani a tá­maszpont közeléből, s ekkor már vadász­bombázókat is segítségül hívtak. A parti­zánok végül az alkony beálltával húzód­tak vissza. Másfél órás csata zajlott le Saigontól 66 kilométerrel északkeletre csütörtökön egy másik partizánosztag és egy amerikai gyalogosalakulat között. A szabadsághar­cosok tüzérsége csütörtök folyamán és péntekre virradóan összesen hét táma­dást intézett az amerikaiak és a kor­mánycsapatok állásai ellen. Az amerikai katonai szóvivők a legjelentősebbnek azt a tüzérségi támadást nevezték, amelyet a partizánok a hiei fellegvár ellen indítot­tak. Az egykori császári fővárosban levő amerikai katonai létesítményeket öt hó­nap óta most támadták első ízben a par­tizánok. Lemond a török kormány (AP) Demirel török miniszterelnök kormánya szombaton benyújtja lemon­dását — jelentette be péntek este az uralmon levő Igazságpárt szóvivője. A szóvivő szerint a döntés az Igazságpárt vezető testületének pénteki tanácskozá­sán született. Mint ismeretes, Demirel kabinetjének helyzete szerdán ingott meg, amikor az ellenzék a kormánypárt 41 „fellázadt” képviselőjével együtt leszavazta a kor­mány költségvetési tervezetét. ♦ (Reuter) Francia kormánykörökből származó hír szerint Ceausescu román ál­lamfő június 15-től ötnapos hivatalos lá­togatást tesz Franciaországban. Puhatolózó tárgyalásokat kezdett Rumor (MTI, TASZSZ, Reuter) Mariano Ru­mor, akit Saragat köztársasági elnök csü­törtökön bízott meg azzal, hogy megala­kítsa Olaszország háború utáni harminc­­egyedik kormányát, pénteken az Olasz Szocialista Párt és a Szocialista Egység­párt vezetőivel folytatott puhatolózó meg­beszéléseket. Ezt megelőzően, ugyancsak a pénteki nap folyamán, Rumor a köz­­társasági párt vezetőit kereste fel, hogy tisztázza velük az új koalíciós kormány­ban való részvételükkel kapcsolatos fel­tételeket. A találkozó után a köztársasági párt vezetője, Ugo La Maifa újságíróknak ki­jelentette, hogy véleménye szerint adva van az összes feltétel az olaszországi po­litikai válság gyors megoldására. La Mai­fa derűlátó nyilatkozatával ellentétben, az Olasz Szocialista Párt titkára, De Mar­tino sokkal borúlátóbbnak bizonyult, amikor kijelentette, hogy a négy párt koalíciójából összetevődő kormány meg­alakítása, amelyre Rumor törekszik, „nem nagyon valószínű”. Rumor egyébként a jövő héten kezdi meg hivatalos kormányalakítási tárgya­lásait Olaszországban egyébként pénteken va­lóságos közlekedési káosz volt, mivel a közlekedési dolgozók az egész országra kiterjedő 24 órás általános sztrájkot tar­tottak. A legsúlyosabb helyzet természe­tesen a nagyvárosokban alakult ki. Egyesült Államok Egymillió aláírás a vietnami háború ellen (MTI) Csaknem egymillió aláírást gyűj­töttek a vietnami moratórium-bizottság és más békemozgalmi szervezetek tagjai az Egyesült Államokban, a vietnami há­ború azonnali befejezését követelve. Az aláírásgyűjtő kampány során az amerikai békeharcosok szinte minden városban és kisebb településen jártak, és gyűléseken, családlátogatásokon hívtak fel a háború­ellenes akció támogatására. Az aláíráso­kat — a moratórium februári eseményei során — vasárnap megkísérlik eljuttatni a Fehér Házba, Nixon elnökhöz. Wa­shingtonban a moratórium-bizottság nagygyűlést rendez, amelyen Ernest Grue­­ning volt szenátor, James Scheuer kép­viselő, és David Hawk, a bizottság egyik vezetője mond beszédet. Az ország béke­harcosainak képviseletében delegáció vi­szi az aláírásokat az elnök hivatalához. Washingtonon kívül a februári mora­tórium-napokon mintegy 100 más ameri­kai városban kerül sor háborúellenes tün­tetésekre, gyűlésekre, összejövetelekre. Moszkvai vélemény: Egyre veszélyesebbek az izraeli akciók Az USA és Anglia formálisan elítélte a csütörtöki légitámadást Hável József, az MTI moszkvai tudó­sítója jelenti. A Moszkvában nyilvánosságra hozott Koszigin-üzenet, amelyben a szovjet kor­mányfő a közel-keleti helyzet békés ren­dezését kezdeményezi, élénken foglalkoz­tatja a szovjet főváros politikai köreit. Ezekben a körökben hangsúlyozzák: a Szovjetunió a közel-keleti helyzettel kap­csolatban abból a felismerésből indul ki, hogy az izraeli agresszív akciók mind ve­szélyesebb jelleget öltenek. Nem valami­féle helyi konfliktusról, hanem széles kö­rű imperialista támadásról van szó, amely a népek békés jövőjét fenyegeti. Moszkvában az arab országok elleni iz­raeli támadó hadműveletekkel kapcsolat­ban különösen két szempontra hívják fel a figyelmet: 1. Izrael arab szomszédai viszonylatá­ban lemásolja az amerikai imperialisták vietnami eszkalációjának taktikáját; 2. csakúgy, mint 1967 júniusában, az imperialista hatalmak, különösen az Egyesült Államok, ezúttal is „zöld jel­zést” biztosítanak a Tel Aviv-i kalando­roknak. Elismeréssel fogadva az arab országok­nak az izraeli agresszív akciókkal szem­ben tanúsított növekvő ellenállását, szov­jet részről rámutatnak: a történelmi ta­pasztalat az agresszorral való szembesze­gülés helyességét igazolja. Az agresszor követeléseinek kielégítése sohasem csilla­pította a háborús veszélyt. Ellenkezőleg, az engedékenység politikája mindig az ellenkező eredményhez vezetett: az ag­resszor étvágya evés közben jött meg. Éppen ezt bizonyítja az is, hogy ma már Izraelben nem csupán Jeruzsálem és a Golan-magaslat megszállásának törvé­­nyesítéséről álmodoznak, hanem valami­féle közel-keleti neokolonialista biroda­lom uraivá szeretnének válni. Azokkal a hangokkal polemizálva, ame­lyek kétségbe vonják az arab országok­nak nyújtott szovjet támogatás létjogo­sultságát, a moszkvai kommentátorok aláhúzzák: ha az arabok nem részesül­nének a Szovjetunió és a szocialista or­szágok segítségében, akkor az amerikai fegyverekkel ellátott izraeli szélsőségesek az eddiginél is veszélyesebb és kockáza­tosabb kalandokba bocsátkoznának. A Szovjetunió, a szocialista közösség — húzza alá a Novoje Vremja vezércikke — internacionalista kötelességének tekin­ti az izraeli agresszióval harcoló arab né­pek támogatását. neki, más szóval, az izraeli légitámadá­sok lényegében Kairó állásfoglalásának következményei. Washingtonban az elmúlt napokban érezhetően idegessé vált a hangulat a kö­zel-keleti fejlemények miatt. Jellemző hogy Nixon elnök nyilvánosságra nert hozott beszédében, amelyet amerikai üz­letemberek egy csoportja előtt mondott el, kijelentette: az Egyesült Államoknak nem szabad elhanyagolnia és figyelmen kívül hagynia a közel-keleti helyzetet még akkor sem, ha figyelmének nagy ré­szét a vietnami háború köti le. Richardson amerikai ügyvivő külügymi­niszter pénteken hivatalába kérette Jichyl Rabint, Izrael washingtoni nagykövetét. Tájékozott források szerint Richardson figyelmeztette a nagykövetet arra, hogy Izraelnek nem tesz jó szolgálatot, ha az érzelmeket olyan időpontban szítja fel amikor Nixon elnök Tel Avivnak az ame­rikai fegyverszállításokra vonatkozó ké­rését tanulmányozza. Richardson és Rabin találkozója mint­egy két óra hosszat tartott. (MENA, AFP, AP) Az Egyesült Álla­mok külügyminisztériuma után a brit diplomácia is „aggodalmának” adott han­got az Abu Zabal-i fémmű ellen elköve­tett izraeli terrortámadás miatt. A Ste­wart külügyminiszter által aláírt doku­mentum megragadta az alkalmat arra is, hogy a tűzszünet tiszteletben tartására hívja fel a háborúskodó feleket. Nagy- Britannia kormánya korábban értésre adta: azt kívánja, hogy a négy nagyha­talom közös nyilatkozatban sürgesse a tűzszüneti vonalak helyreállítását. ( S-IT) Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA - KÜLFÖLD 1970. FEBRUÁR 14. SZOMBAT 3 Idegesség Washingtonban Kis Csaba, az MTI washingtoni tudó­sítója jelenti: Bár Washington hivatalosan elítélte az Abu Zabal-i vasmű ellen intézett pusz­tító izraeli légitámadást, politikai megfi­gyelők szerint ez nem változtat lényege­sen az Egyesült Államok és Izrael viszo­nyán. Az amerikai állásfoglalás az izraeli akcióval együtt említette a müncheni re­pülőtéri incidenst azzal a megjegyzéssel, hogy az Egyesült Államok „mindenfajta erőszakos cselekményt elítél”. Politikai megfigyelők azt sem tartják valószínű­nek, hogy a bombázás negatívan befolyá­solná Washington döntését az izraeli fegyverszállítási kérelmek elbírálása so­rán. Az amerikai állásfoglalás pillanat­nyilag az, hogy az „érdekelt felekre” kell befolyást gyakorolni a tűzszünet helyre­­állítása érdekében, de több hivatalos sze­mélyiség utalt arra, hogy a tűzszünetet „az EAK nyilvánította elsőként semmis- Rogers Nairobiba érkezett (UPI, AFP) Rogers amerikai külügy­miniszter, aki három napot töltött Etió­piában, pénteken megérkezett afrikai körútjának negyedik állomására, Nairo­biba. Elutazása előtt Addisz Abebában a re­pülőtéren adott rövid nyilatkozatában ki­jelentette: „A Hailé Szelasszié császár­ral és az etiópiai kormány más vezetői­vel folytatott tárgyalások igen sikeresek voltak. A megbeszélések jó alapot szol­gáltatnak a jövőbeni együttműködéshez.” Tito elnök távirata Tito jugoszláv elnök, aki jelenleg Nai­robiban tartózkodik, részvéttáviratot kül­dött Nasszernek, s ebben felháborodását fejezte ki az Abu Zabal-i fémmű ellen intézett izraeli légitámadás miatt. Tito hangoztatta, hogy a barbár akció „min­den tekintetben felidézi a II. világhábo­rús náci magatartást. „Nehéz megfelelő szavakat találni a békés egyiptomi la­kosság ellen elkövetett bűnös cselekmény elítélésére” — hangzik Tito elnök üze­nete. Az egyiptomi külügyminisztérium pén­teken utasította az EAK állandó ENSZ- képviselőjét, hogy tájékoztassa V­aham főtitkárt az egyiptomi ipari létesítmény ellen csütörtökön végrehajtott izraeli tá­madás részleteiről. A kairói külügymi­nisztérium felszólította ENSZ-képviselő­­jét, hogy a támadásról készített jegyzé­ket juttassa el a Biztonsági Tanács elnö­kének és tagállamainak is. U Thant pénteken sürgős tanácskozás­ra New Yorkba hívta Odd Bull táborno­kot, a közel-keleti ENSZ-megfigyelők ve­zetőjét. A küszöbönálló U Thant—Odd Bull ta­lálkozóval kapcsolatban az ENSZ-főtit­­kár szóvivője az alábbi nyilatkozatot tet­te: „Mivel a Közel-Keleten, különöskép­pen pedig a Szuezi-csatorna övezetében a harci tevékenység erősödik, és a térség­ben gyakorlatilag semmibe veszik a Biz­tonsági Tanács tűzszüneti határozatát, az Egyesült Nemzetek főtitkára sürgősen magához kérette Odd Bull tábornokot, a közel-keleti ENSZ-megfigyelők vezetőjét, hogy tanácskozzék vele a helyzetről.” Odd Bull valószínűleg ma utazik jeru­­zsálemi főhadiszállásáról New Yorkba. Tüntetés Kairóban Ünneplő tízezrek, konfetti- és virág­­eső fogadta pénteken Nasszer egyiptomi, Kadhafi líbiai és Numeiri szudáni elnök gépkocsiját, amely a kairói Kubbeh-pa­­lota és az Al Azhar-mecset közötti útsza­kaszon hajtott végig. „Harcolni akarunk, harcolni akarunk!” — hallatszott az egy­beverődött szavalókórusok jelszava. 1967. június 10-e óta nem látott Kairó a péntekihez hasonló tömegmegmozdu­lást. Akkor Nasszer elnök lemondása el­leni tiltakozásuk kifejezéseként, most pedig a csütörtöki barbár izraeli légitá­madást elítélve és harci eltökéltségük­et demonstrálva vonultak az egyiptomi fő­város tömegei az utcára. Egyiptomi harci repülőgépek pénteken délután két hullámban támadták a Szue­zi-csatorna keleti partvidékét. Az első bombázókötelék az Iszmaíliá­­val szemben fekvő kulcsfontosságú út­vonalat, valamint a térségben,levő izrae­li állásokat támadta. A második támadó­hullám a Szuezi-csatorna északi szekto­rát vette célba. Az ellenséges célpontokat ért bombatámadás nyomán robbanások hallatszottak és tüzek lángoltak fel. Az egyiptomi repülőgépek küldetésük befejeztével sértetlenül tértek vissza tá­maszpontjaikra.

Next