Magyar Hírlap, 1970. március (3. évfolyam, 60-89. szám)

1970-03-10 / 69. szám

Magyar Hírlap V V-oG KULTÚRA - MŰVESZET 1970. MÁRCIUS 10. KEDD 9 Fiatal művészek között A közönség az előadás után nem megy haza. Együtt marad az est művészeivel, együtt szedik le, együtt rakják össze a díszleteket, majd átmennek a másik he­lyiségbe, körbeülnek és folytatják a mű­sort. Megszólal a hegedű, az ének, meg­perdül a dob, kézről kézre jár a gitár. Az ifjúság sohasem fogy ki a­ játékból, a dal­ból, a muzsikából, a szóból. S olyan esték is vannak, amikor vitatkoznak, ankétot tartanak egy-egy új könyvről, fiatal köl­tők, írók, zeneszerzők, előadóművészek mutatkoznak be, vagy régi és egészen új filmeket vetítenek. A Fiatal Művészek Klubjában vagyunk. A klub az idén tíz esztendős. Április 4-én kapja meg első ízben a klub művészeti plakettjét három-három előadó- és al­kotóművész. Idén jelenik meg először év­könyvük is, amely egy évtized történeté­ről számol be. Tehetségek nyomában A klub titkára O. Kiss Ferenc, elmond­ja, hogy a Fiatal Művészek Klubját a KISZ központi bizottsága 1960-ban a fia­tal alkotó- és előadóművészek vita- és bemutatkozófórumaként hozta létre.­­ A különböző művészetek ifjú kép­viselőinek állandó találkozóhelye és meg­nyilatkozási tere a klub. Mintegy 450 ta­gunk van, 200 főiskolai hallgató, a többi pályakezdő művész, akiket gyakran itt „fedeznek fel”. A pályatársaikból, nemze­déktársakból áll itt össze ugyanis a kö­zönség, és ez a legjobb, legértőbb közeg az induló művész számára: sokat tanul a hozzászólásokból, a vitákból. Az érté­kes alkotások, tehetségek támogatásában, csi­szolásában irodalomtörténészek, kritiku­sok, egy-egy terület szakemberei is segít­séget nyújtanak. — Munkánk légköre és nyelvi formája valóban nem mindennapi. Kölcsönösen megismerkedünk népeink szokásaival, s azok egyik-másik elemét átvesszük — át­adjuk. Az itt tanuló idegen diákok nem­csak a magyar nyelvet sajátítják el, fel­támad bennük az érdeklődés a magyar kultúra értékei iránt is. Furcsán hangzó, de magával ragadó példa az a dal, amely­nek egyik sorpárja magyar, a másik arab nyelven született meg. A nemzetközi együttes híre eljutott or­szágunk határán túl is. A török—arab— perzsa est török anyagát kérik Ankará­ból, Egyiptomból drámát ajánlottak fel részünkre, az 1967-ben rendezett görög estről Theodorakisz is tudomást szerzett, s viszonzásképpen egy dalát juttatta el hozzánk, Budapestre. Nemzetközi művészegyüttes A Fiatal Művészek Klubjában egy sa­játos művészcsoport is született, a Buda­pesten tanuló külföldi diákok és fiatal magyar színészet­ és előadóművészek együttese. Legutóbbi estjükön, amely a Szenve­délyek tengere címet viselte, ,a török, a perzsa, és az arab költészetet mutatták be. E három nép költészetének nálunk még nem volt önálló estje, így az elő­adás úttörő jelentőségű. A különleges iro­dalmi est hangulatát eredeti hangszere­ken megszólaltatott keleti zene fokozta. — Hogyan dolgozik ez a nemzetközi együttes? — kérdeztük az előadás ren­dezőjétől, a műsor szerkesztőjétől, Erdős Ágnestől. GROSS ARNOLD. A Szépség kertjében céllövölde áll, meg bábszínház, s különös napra­forgók nyílnak, leányfejek vi­rítanak. Körülöttük nyüzsög a nép és a tömeg közepette kar­csú oszlop tetején áll a mű­vész mellszobra, amint elnézi a játékos forgatagot. Álmok­ból és valóságból összeszőtt világ ez, és ha csaknem kizá­rólagosan városi grafikákra, urbánus nyüzsgést bemutató lapokra egyáltalán azt lehet mondani, hogy bukolikusak, akkor Gross Arnold feltétlenül a halk szavú furulyás szerepét tölti be, ezen a tárgyakból, épületekből és emberekből komponált pásztori koncerten. Nem indokolatlan-e vajon, hogy mai életünket így, ilyen lírai, rokokó hangulatú pász­toréletnek lássa valaki? Bizo­nyára az lenne, ha Gross Ar­nold a saját álmait és a maga gyermekdedségét százszázalé­kosan komolyan venné, és ezt az egész pásztoridillt nem ten­né egyúttal mintegy zárójelbe, s nem oldaná fel a humor fa­nyar fintoraival. A Dürer-teremben rendezett kiállítás egyik sarkában óriási építőkockákból emelt álomto­rony áll, a novellák minden egyes lapján különbözően szí­nezve ugyanaz a karcsú, alig sarjadt fákat ábrázoló rézkarc. És a torony körül lassan-las­­san egy gyerekvasút köröz. Egy másik sarokban kis dobozokra ragasztva múlt századi képes­levelezőlapok kivágott részle­tei láthatók. Gross Arnoldot elsüllyedt korokba, felnőttes­­gyermeki ábrándjai világába röpíti kisvonatján a nosztalgia. Azoknak, akik veszik ma­guknak a fáradságot, hogy részi­etről-részletre végigköves­sék kis méretű rézkarcainak minden szépségét, teljes mély­ségében tárul fel ennek a mű­vésznek egyszerűségében is komplikált, egyszersmind na­gyon humánus, nagyon rokon­szenves világa. KONDOR BÉLA: Ezen a Mű­csarnokban rendezett kiállítá­son is bonyolult, de intellek­tuálisan feszültebb, groteszksé­­gében keményebb szemlélet­móddal ismerkedhetünk. Kon­dor vívódóbb, elégedetlenebb és egyúttal harcosabb lélek ment Gross Arnold. De talán éppen ezért egyenetlenebb is. Míg Gross pontosan ismeri azt a képméretet, amely alkalmas arra, hogy gondolati és érzel­mi tartalmait hordozza, s mesterségbeli képességeit maximálisan szolgálja , Kon­dor Béla sokszor nem érzi meg azt, hogy milyen képméret fe­lel meg legjobban neki. Bi­zony nemegyszer indokolatla­nul üresen hagyja, vagy még indokolatlanabbul kényszer­­megoldásokkal tölti meg kép­felületeit. Eredendően grafi­kus alkat, és legerőteljesebb fegyvere a legegyszerűbb (leg­alábbis annak látszó) megol­dás, a fekete-fehér. Míg ilyen lapjain az üresen hagyott fe­lületek is súlyt és értelmet kapnak — színes kompozíciói­nak nagy színes foltjai olykor feleslegesek és értelmetlenek. Ha mostani kiállításával kap­csolatban talán több fenntar­tással élünk, mint máskor, an­nak az oka éppen az, hogy Kondor Béla tehetsége, s a ha­zai képzőművészeten belüli ha­tása és szerepe sokkal nagyobb annál, semhogy hibái mellett szótlanul haladjunk el ÉSZAK-DUNÁNTÚLI KÉPZŐ­MŰVÉSZEK. Ezen az ugyancsak a Műcsarnokban rendezett tár­laton, nem egy esetben mutat­kozik meg Kondor Béla mű­vészetének hatása. Tegyük hoz­zá: meg nem emésztett, félre­értett és epigonizmust ered­ményező hatása. Az ő követői azonban kisebbségben vannak e tárlaton. Legtöbben a hazai posztimpresszionizmus külön­böző válfajait űzik, többé-ke­­vésbé megfelelő szakmai fo­kon, így az összkép megfelel az országos átlagnak. A tarkán­ unalmas mezőny­ből Végvári I. Jánosnak a népi kerámia forma- és színvilágán nevelkedett, de a festészet anyanyelvébe átfordított alko­tásai emelkednek ki, csakúgy mint Bognár Zoltán két erőtel­jes lapja, Kerti Károly az utóbbi időben már többször méltatott erőteljes nagyvonalú grafikája, Révész Napsugár Kondoron iskolázott, de önálló hangvételű rézkarcai. Ifjabb Koffán Károly határozott és jellegzetes tűzzománc kompo­zícióit szeretném kiemelni még, valamint Dohnár Tibor barbár hangvételű, tehetségé­vel sokat ígérő siratóját (Kain és Ábel), továbbá Kóthay Er­nő egyre izmosabb, a rossz el­helyezés ellenére is hangsúlyo­san kiütköző képeit. Az egyé­ni, korszerűbb hangvételt Bartha László francia igazodá­­sú és Áron Nagy Lajos inkább a hazai hagyományokban gyö­kerező, sajátosabb magyar íze­ket rejtő nonfiguratív és fél­figura­tív festészete képviseli. Egy másik hazai mester, Barcsay Jenő művészete is számos követőre talál. S job­bára olyan követőikre, akik szintén félreértik példaképük művészetét Elég, ha Iresik Já­nos kezdetben ígéretes, de megrekedt festészetére utalok. Barcsay a valóság térelemeit felhasználva jutott el egy sajá­tos formarendszerhez, egy le­tisztult geometrikus világhoz. Ircsik ennek a festészetnek a végeredményét kívánja fel­használni, de úgy, hogy ezt az elvont rendszert most vissza­fordítja egy realisztikusabb, a valóságos teret ábrázoló festé­szet érdekében. Sikertelenül. YW­OG) Bo­rtvá( PAPP OSZKÁR. A művész fémlemez munkái a Kereske­delmi Tervező Intézetben ke­rültek kiállításra. A tárlat cél­ja az, hogy bemutassa a tűz­­zománcozott fémlemezek lehe­tőségeit, elsősorban a belsőépí­tészet számára. E gyakorlati cél azonban szinte másodla­gossá válik, hiszen egyáltalán nem „alkalmazott művészet”­­tel találkoztunk itt, hanem ön­álló, önmagában is helytálló műalkotásokkal. A mintegy húsz fémlemezen Papp ismert témáit láthatjuk: fejeket, nö­vényi, kristályi eredetű abszt­rakciókat Itt is, mint a mű­vész más alkotásain, éppen az absztrakció folyamata ragad meg: hogyan lesz az élővilág szemléletéből származó ele­mekből eredeti és önálló mű­alkotás, a naturából kristály­­tisztán megfogalmazott művé­szi meglátás. A technikák sok­félesége — sgrafitto, pisztol­lyal fújt, felkent vagy felfes­tett színek, kiégetve — épp­úgy a sokoldalúságról, a mű­vész látásmódjának ezer szí­néről tanúskodik, mint a té­mák, motívumok gazdagsága. V. P. Kiállításról — kiállításra Fiatalok a fiataloknak Önkéntelenül merül fel a kérdés: va­jon ez a sok nemes törekvés, ezek az ér­tékes eredmények a klub zárt keretein belül maradnak-e vagy kijutnak a nyil­vánosság elé is? O. Kiss Ferenc megnyugtat: a klub nem szoros értelemben „zártkörű”, sőt tevékenységét mind szélesebb körre kí­vánja kiterjeszteni. Az üzemi fiatalok és az egyetemi hallgatók csoportjait is meg­hívják estjeikre. A hatósugár növelésé­nek fontos eszköze a klubon kívüli sze­replés, s ezért időről időre 60—70 buda­pesti és vidéki ifjúsági klubot kívánnak meglátogatni. Hiszen a Fiatal Művészek Klubjának természetesen adódó hármas feladata, hogy a modern művészetek al­kotásait tagságával megismertesse, a töb­bi ifjúsági klubot színvonalas műsorral lássa el, s mindenüvé elküld­je fiatal kö­veteit, ahol fiatalok tanulnak és dolgoz­nak. Szekrényesy Júlia A BORSODI NYÁRI EGYETEMET az idén hatodszor rendezik meg, július 20—31 között. Részt vesznek rajta — többek kö­zött — a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemmel kapcsolatokat tartó szovjet, NDK-beli és lengyel felsőoktatási intéz­mények képviselői, valamint finn, ju­goszláv és svéd vendégek is. ORLAI PETRICH SOMA festőművész­nek — Petőfi barátjának és rokonának — emléket állít szülőfaluja, a Békés megyei Mezőberény. Még az idén — halálának 90. évfordulója alkalmából — Orlai-emlék­­szobát nyitnak a községben. Zenei „Olcsó Könyvtár" indul Teljes Bartók-kiadás — A Hanglemezgyártó idei tervei­­ · A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat terveiben néhány érdekes és nagyszabású vállalkozás szerepel — mint Erdős Péter­től, a vállalat sajtóosztályának vezetőjé­től értesülünk. A Bartók-év tiszteletére májusban a Bartók-összkiadás öt új le­meze jelenik meg; augusztusban, közvet­lenül a szeptemberi ünnepségek előkészü­leteként újabb csokorral gazdagodik a so­rozat A teljes kiadás felvételeit még eb­ben az évben befejezik, a 37 lemezből ál­ló sorozat pedig teljes egészében 1972 vé­géig kerül piacra. Idén júliusban e soro­zat darabjaként kerül a nyilvánosság elé Életút címmel a Bartók-emléklemez is, a zeneköltő portréja dokumentumok, napló­jegyzetek s a róla írott költemények tük­rében. A lemez Bartók hangját is meg­szólaltatja. Három lemez kiadását tervezik októ­berben, a Beethoven-ünnepségekkel kap­csolatban. Ebben a sorozatban megjele­nik Beethoven és Magyarország címmel egy lemez, amely szintén dokumentum­­jellegű kiadvány. A művészlemezek iránti érdeklődés itt­hon és külföldön egyaránt fokozódik. A hazai forgalom tavaly 27 százalékkal nőtt, a magyar hanglemezek exportja tíz év alatt ötszörösére emelkedett. 1969-ben 600 000 magyar lemez került külföldre, s négy nemzetközi nagydíjat adtak magyar lemeznek. A sort az idén a Vérnász c. opera teljes felvétele folytatta. Bors Jenő, a hanglemezgyártó vállalat igazgatója ép­pen most érkezett haza Párizsból, ahol átvette a Charles Cros Akadémia nagy­díját, amellyel a Vémász-tervezt jutal­mazták. A művészi lemezek további népszerűsí­tését szolgálja a Zenét mindenkinek cím­mel ez évből kezdődő új sorozat. A fel­szabadulás 25. évfordulójára induló ak­ció, hasonlóan az Olcsó Könyvtárhoz, a zenekultúra klasszikus értékeit kívánja eljuttatni nagy tömegekhez. Már az idén tíz lemez jelenik meg, a szokásos 60 fo­rintos ár helyett darabonként 30 forin­tért. Áprilisban kerül forgalomba az első két „olcsó” lemez: Bartók Fából faragott királyfija és Haydn két szimfóniája. Eze­ket követik majd Beethoven, Mozart, Bach és Liszt művei. A lemezgyűjtők táborának további gya­rapítása érdekében átszervezték a jelen­leg 1700 tagot számláló hanglemezklubot is. Az évi tagdíj 100 forint lesz. A klub tagjai 12 csekket kapnak, ezek felhasz­nálásával 12 hanglemezt vásárolhatnak, 60 forint helyett darabját 29 forintért. Érté­kes import hanglemezekhez is hozzájut­hatnak a klubtagok, rendszeres tájékoz­tató szolgálatban részesülhetnek, és in­gyenes folyóiratot is adnak ki részükre. Az idei lemeztervek között az eddigie­ken kívül fontos helyet foglal el még a Musica Rinata VI., amely Has Desforges és Muntz Berger gordonkára és nagybő­gőre írt szonátáit tartalmazza. A XVIII. században élt szerzők kéziratos kotta­anyagát a felvétel egyik előadóművésze, Döme Jenő találta meg a Budapesti Szé­chényi Könyvtár Zeneműtárában. A le­mez a közeli napokban kapható lesz, csak­úgy, mint Mozart Klarinét-triója, Oboa­négyese és Fuvola-négyese. Áprilisban Durkó Zsolt műveinek lemezfelvétele várható. Kiemelkedően fontos még a no­vember—decemberi karácsonyi vásár al­kalmából megjelenő Kunst der Fuge cí­mű Bach-mű teljes felvétele, valamint a magyar barokk idejéből való kantáta­gyűjtemény. Esterházy Pál Harmonia Caelestis-e. , Sz. J. KRÓNIKA • KRÓNIKA • K­RÓ­NI­KA MOHOLY-NAGY LÁSZLÓNAK, a vi­lághírű magyar művésznek alkotásaiból nyílt kiállítás a New York-i Guggenheim­­múzeumban. Ebből az alkalomból a New York Times vasárnapi számában terjedel­mes ismertetést közölt a kiállításról és Moholy-Nagy életművéről. NÍVÓDÍJJAL TÜNTETTE KI a Műve­lődésügyi Minisztérium a Szegedi Nemzeti Színházat Miller Alku című drámájának és Verdi Álarcosbál című operájának be­mutatásáért. A dráma négy szereplője és rendezője, Vass Károly, valamint az ope­ra karmestere, Vaszy Viktor és rendezője, Versényi Ida részesült jutalomban. A BRASSÓI Aranyszarvas nemzetközi táncdalfesztivál és hangverseny nagydíját a zsűri a holland Therese Steinmetznek ítélte; a második díjat, az Ezüstszarvast a román Angela Similea és a belga Lize Marke, a Bronzszarvast a bolgár Pasa Hrisztova kapta. NEMZETKÖZI SZOCIOLÓGUS SZIM­­POZION kezdődött Tokióban, az UNESCO társadalomtudományi tanácsának rende­zésében. A MODERN FILMMŰVÉSZET ELŐZ­MÉNYEI címmel filmesztétikai előadás­­sorozat indul az Építők Műszaki Klubjá­ban (V., Petőfi Sándor u. 5.). A sorozat előadója, Nemeskürty István, első ízben ma, kedden este 6 órai kezdettel az Ariane című német filmet ismerteti. II KEDD A TV-BEN | ''' K Prosper M crimee fc|||11H|||^ francia restaurá­ció korának ele­gáns világfija, Eugénia császárné titkos kegyeltje kissé restellte, hogy melléke­sen olyan „alantas” szenvedélyeknek hó­dol, mint az irodalom és a színpad, és ezért korai színi munkáit álnéven, egy képzeletbeli spanyol színésznő, Clara Ga­zul neve alatt hozta nyilvánosságra. Így került színpadra először az a három egy­­felvonásos dráma is, amelyet egy csokor­ba kötve vagy hét esztendővel ezelőtt a Madách Kamaraszínház is játszott: a Menny és pokol, Az asszony , ördög, és A művésznő hintája. Az akkori kritikák egyhangúlag leszögezték, hogy a három darab közül mai ízlésünknek a legutolsó darab felel meg leginkább. Televíziónk is ezt vette elő most. A vígjáték a XVI. században játszó­dik; a perui spanyol alkirályt egy szép és szellemes színésznő az orránál fogva vezeti. Maga a történet mellékes is. Ádám Ottó rendezése is azt emeli ki, ami az íróban mindmáig élő: szarkazmu­sát, nyíltságát, jellemformáló készségét. Márkus László az alkirály szerepében ki­tűnő, egyszerre képes ábrázolni a figura feneketlen dölyfösségét és feneketlen bu­taságát; igen jó Psota Irén is a színésznő szerepében. A nap egyébként is a könnyű szórako­zás jegyében telik el; délután egy foly­tatást látunk a spanyol televízió könnyű­zenei műsorsorozatából, Madridi fesztivál címmel, késő este pedig egy intervíziós szórakoztató műsort Budapestről, a Csil­lagszórót. L A. Istial

Next