Magyar Hírlap, 1970. március (3. évfolyam, 60-89. szám)

1970-03-13 / 72. szám

4 1970. MÁRCIUS 13. PÉNTEK Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP „Kukoricásban kezdett a munkacsapat..'* Városfüzérünk új láncszeme: Százhalombatta ' i**‘...... Az asztalon vaskos vvjiy/ dosszié. Több mint nyolcvan sűrűn gé- ' p­pelt Oldalt fűztek be­r le — tartalmában ép­ Yra pen 25 évet ölelnek ' e lapok. HeVe­n5» v ] wtj nyes­zve összerakott „ij^U | L iratkötegnek is néz­mst ,'ÍIB hetné az ember, mert akik'a krónika ada­­tait gyűjtötték, mon- ^ -ki­datait fogalmazták és gépbe diktálták, azo­kat a legkevésbé sem a lapok és a sorok esztétikai elrendeződése érdekelte. Erre nem volt idejük. ■ Negyedszázad százhalombattai tükrét kellett néhány hét alatt felmutatniuk, ami elsősorban azért volt nehéz, mert komoly viták támadtak az elhanyagolható fejeze­tek felett... Mi köze van a petróleumlámpának a hőerőműhöz? — kérdezte valaki a vi­tában, s azt hitte, perdöntőt mondott. Amit elhagyott az idő Az ellenérv így hangzott: — Az erőműnek most már talán sem­mi köze sincs hozzá, de itt 25 évről van szó, s mindazt, ami ezalatt nálunk tör­tént, mégiscsak érzékeltetni kell. Leg­alább néhány dologban utaljunk arra, amit elhagyott az idő, ami régen meg­változott, másképpen az olvasó aligha tud viszonyítani... Olvasón elsősorban azokat kell érteni, akik nem százhalombattaiak, akiknek minden új ebben a krónikában, akik ezekről a lapokról tudják meg az egykor oly jelentéktelen Duna menti falucska ipari felnövekedésének szép históriáját. Az idézett aprócska dialógus végül is ilyen kompromisszummal került a meg­felelő fejezetbe: „A vasútállomástól a hőerőműig vezető iparvágány 1961-ben készült el. Ekkor kapott villanyvilágítást az állomás épülete is, ahol addig luk­boid- és petróleumlámpával világítottak...” Mindez, természetesen, csak egyetlen kis bekezdés Százhalombatta történeté­nek friss lapjairól. Annyit azonban talán érzékelteti, a történetet nem volt könnyű megírni —, ám még kevésbé volt köpnyű okot adni arra, hogy­ ezt a krónikát im­már nem lehetett halogatni tovább. A rohanó élet, a roppant változások korsza­ka ugyanis a maga módján napról napra rótta a sorokat: nem papír és toll kellett hozzá, hanem mérhetetlen beton és vas, acél és építőanyag. No meg persze em­berek, dolgos munkáskezek, gépek, s egy tudatos ipartelepítés társadalmi méretű vállalkozó kedve, felkészültségükön múlik — a többi itt van körülöttük, a szüleik teremtették, s te­remtik meg, tőlük kell majd átvenni a stafétabotot. Még akkor is, ha elnéző mo­sollyal mondva, ma ilyet is hallani Száz­halombattán, az új rangra várva: eleinte a nevünk mellé azt is odaírjuk majd a táblára, hogy ez a falu — város... Az ipar markáns vonásai Mi tagadás, ma sem nehéz meglelni a falu jellemző jegyeit — sőt, a sárdagasz­tó, villany nélküli tanyasi életformát sem — ezen a tájon. Járnak még gyerekek a 16 tantermes új általános iskolába a kör­nyező tanyákról — de már új iskolába járnak, magnóról tanulnak nyelveket, né­zik az iskolatelevíziót és tudják azt is, hogy Százhalombatta mit köszönhet a Barátság olajvezetéknek. Mi több, ebbe a ténybe bele­szövögetik a saját jövőjüket is. A statisztika prózai nyelvén — az is­kolaigazgató szavait idézve — ez így hangzik: — Kilencvenhét gyerek végez az idén, s 40 százalékuk szakmát tanul, 48 száza­lékuk pedig középiskolába készül... A közeljövőben újabb 12 tantermes iskolát kapunk, de azt már szeretnénk szakkö­zépiskolaként nyitni. Van ófalu is Százhalombattán, de a vendég szemét inkább az új lakótelep vonzza, ami újabb ezer lakással nyújtó­zik nagyobbra 1975-ig. Vannak elhanya­golt, már javításra sem érdemes útjai a falunak , de leendő városi rangja elébe olyan betonutakkal sietett, amelyeken a helyi autóbuszjáratok évente egymillió utast hoznak-visznek. Ha akarja az em­ber, ha nagyon akarja, elhozhatja még Százhalombatta falusi portréjának hal­vány vonásait — de igazában és kitöröl­hetetlenül már csak az ipar markáns vo­násai maradnak meg a vendég emlékeze­tében. A helyiek életében pedig csakis ez létezik. Helyiek? Kérdés, hogy mit értünk ezen. Tíz évvel ezelőtt még csak kétezren vallhatták magukat helybelieknek — ma több mint 7600 lakos mondja: százhalom­battai vagyok... Egy évtized munkájának megérdemelt honorálása lesz tehát az új rang. A vá­rosirányítás és szervezés, persze, sokkal nehezebb lesz, mint korábban volt. Most éppen erre készül Százhalombatta. Mint ahogy lényegében az első pillanattól ké­szült rá. Mert a kinevezés ténye tulaj­donképpen előre kiszámítható volt. „Csak” tíz évi munka fedezete kellett hozzá. S most, hogy az megvan — már városi minőségben lehet az eljövendő év­tizedeket előre, s teljes bizonyossággal megálmodni. R. Gy. J. Az alapdátum és az új rang Mit mond a krónika? „A kelták egykori százhalmi temetkezé­si helyén 1960-ban két üzem , az olaj­­finomító és a hőerőmű építői ütöttek ta­nyát. Július első napjaiban vert sátrat a vasútállomással szembeni kukoricásban az első munkacsapat.. Alig van fejezet, amely az 1960-as esz­tendőt valamilyen összefüggésben ne em­lítené. Az 1945-ös történelmi sorsforduló után a falu életében ez az év jelenti a vi­szonyítás, az összevetés alapdátumát, enélkül sem elkezdeni, sem folytatni nem lehet az ipari arculatú Százhalombatta krónikáját. — Valóban, iparunk születésének, il­letve telepítésének dátuma ez az eszten­dő — mondja Ferenczi Illés, a községi ta­nács vb-elnöke. — Ami azóta nálunk tör­tént, azt semmilyen korábbi időszakhoz nem lehet mérni. Az ország az elmúlt évtizedben sokat hallhatott rólunk, s most legutóbb — az Elnöki Tanács hatá­rozata alapján — azt is hírül adták, hogy április elsejétől városi rangra emelke­dünk ... Mennyi régi fogalom tűnt el, s mennyi új fogalom röppent fel ezen a szelíd tá­jon tíz év alatt. Az iskolában a gyerekek nemrégiben hozzáláttak a feledésbe szíly­­lyedő szavak sajátos irattal „értelmező szótárának’’ összeállításához. Ehhez a nagy munkához azonban az idősebbek se­gítsége is szükségeltetik. S miközben sze­degetik, gyűjtögetik a tovatűnt szerszá­mok, használati eszközök, szokások nevét­­értelmét — ők maguk is teljesítenek egy önkéntes küldetést. Bonyolult vegyipari kifejezéseket „fordítanak” az idősebbek­nek, a modern ipar varázsszavait magya­­rázgatják, városuk fejlődésének horizont­ját álmodják előre. S készülnek rá szorgalommal. Mert ha van valóságos álom, az ő jövőjük ilyen: határozottan, szinte tévedhetetlenül meg­rajzolható jövő. Csak az út­akarásukon. A jubileum előtt Oktatói alapítvány Egerben - Kereskedelmi napok Debrecenben • Városnéző séta Budapesten Az egri Ho Si Minh Tanárképző Fő­iskola tanácsa hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére oktatási ala­pítványt létesített. A Pro Akademica Pe­­dagógica Agriense elnevezésű oklevelet minden évben az az oktató kapja, aki leg­alább 15 esztendeje tagja a főiskola okta­tói karának és magas szintű politikai ok­tató és nevelő tevékenységet fejt fel. A díszoklevelet, s a velejáró ötezer forint alapítványi díjat először az idén április 4-én adományozzák. Debrecenben kereskedelmi napok kez­dődtek. Az Aranybika Bartók-termében megnyílt a"­ Hajdú-Bihar megyei Élelmi­szer-, Ruházati- és Vegyesiparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat árubemutatója. A jubileumi napok alkalmából aranygyűrű­vel ajándékozzák meg azokat a kereske­delmi alkalmazottakat, akik 20 éve meg­szakítás nélkül dolgoznak a vállalatnál. A negyedszázados jubileum alkalmából messze földről érkezett távirat Heves me­gyébe, mert az idén tovább fejlődött a Csuvas Autonóm Szocialista Szovjet Köz­társaság és Heves megye testvéri kapcso­lata. Csebokszáriban megalakult a Szov­jet—Magyar Baráti Társaság csuvas ta­gozata. Az alakuló ülésről táviratot küld­tek Egerbe, amelyben hangoztatják: az SZMBT csuvas tagozatát az a törekvés hozta létre, hogy tovább fejlesszék a csu­vas és a magyar nép barátságát. A Budapesti Idegenforgalmi Igazgató­ság, vagy új nevén a Budapest­ Turist­a hagyományos városnéző körséták és or­szágjárások mellett az idén új programo­kat is kínál vendégeinek. Ezek közt is legrangosabbak a jubileumi városnéző utak, melynek során fővárosunk 25 éves fejlődését, főként Budapest új létesítmé­nyeit, új lakótelepeit mutatják be. Bővül a Beremendi Cementmű Csütörtökön új szakaszába lépett az egymillió tonna kapacitású Beremendi Cementmű építése. A párosával sorakozó cementsilók alsó szintjén munkába áll­tak a szerelők. A silókban ötvenezer köb­méter cementet tudnak majd tárolni. A postásszakszervezet a részesedési alapról Jubileumi ünnepség Csütörtökön a Benczúr utcai Postás Művelődési Központban ülést tartott a Postások Szakszervezetének központi ve­zetősége. A tanácskozáson részt vett Horn Dezső, a közlekedés- és postaügyi mi­niszter első helyettese, a posta vezérigaz­gatója és Somoskői Gábor SZOT-titkár. A központi vezetőség az elnökség beszá­molója alapján értékelte a megnövekedett szakszervezeti jog- és hatáskörök gyakor­lásának tapasztalatait Eredményesnek minősítette a szakszervezeteknek a postai feladatok végrehajtását segítő érdekvé­delmi tevékenységét. Megállapította, hogy a posta szakmai és szakszervezeti vezető testületeinek együttműködése tovább ja­vult, de szóba kerültek az ezzel kapcso­latos problémák is. A gazdasági vezetők megítélésénél például a véleményezési jog gyakorlásában sok szakszervezeti szerv eltér az irányelvektől, nem a testület, ha­nem a titkár véleményez, s erről legfel­jebb később tájékoztatja a szakszervezeti vezetőket. Foglalkozott a központi vezetőség a kol­lektív szerződés módosításával is. Megál­lapította, hogy a posta 1969—1970. évi kol­lektív szerződésének rendelkezései a gya­korlatban jól beváltak, változtatására ki­zárólag a részesedési alap felosztására vo­natkozó résznél van szükség. A központi vezetőség úgy döntött, hogy az év végi részesedés 65 százalékát bérarányosan, 20 százalékát időarányosan, tehát a dolgo­zók munkában töltött idejét figyelembe véve, 15 százalékát pedig a kiemelkedő munka, a példamutató magatartás alap­ján kell szétosztani. A szakszervezet központi vezetősége hazánk felszabadulásának és a szakszer­vezet fennállásának negyedszázados jubi­leuma alkalmából csütörtökön délután ünnepséget rendezett a szakszervezet Benczúr utcai művelődési központjában. A kettős jubileumot a központi vezető­séggel, a szakszervezet alapító tagjaival, aktivistáival együtt ünnepelte Horn De­zső, a közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese, a posta vezérigazgatója és Somoskői Gábor SZOT-titkár. Besenyei Miklós, a Postások Szakszer­vezetének főtitkára ünnepi beszédében megemlékezett a szakszervezet 25 eszten­dős fejlődéséről, eredményeiről, feladatai­ról, majd szakszervezeti kitüntetést adott át a szakszervezetben 20—25 . éve aktívan tevékenykedő postásoknak. Több mint félezer gázkitörés a mecseki szénbányákban 1894-ben történt az első gázkitörés a mecseki szénbányákban, és azóta 521 al­kalommal ismétlődött meg e természeti jelenség. A gázkitörések elleni küzdelem módszereinek fejlesztéséről tanácskoztak csütörtökön a szénmedence szakemberei. Az eseményen Havrán István, az Orszá­gos Bányaműszaki Felügyelőség elnöke is részt vett. Fontos változást jelentett a védekezés­ben — hangoztatta az arakéton — a me­cseki szénbányákban kidolgozott és al­kalmazott módszer. Korábban az úgyne­vezett provokációs robbantásokkal a gáz­kitörések kiváltására törekedtek. Ma már ellenkezőleg, a gázkitörések elkerülését tekintik a legfőbb feladatnak: a kitörést lassú, veszélytelen folyamattá alakítják át Ezt szolgálja például a kimosás, mely­nek alkalmazása óta jelentősen csökkent a gázkitörések száma. A mecseki szénbányák szakemberei a következő években­­ továbbfejlesztik e módszereket. A védekezésre költött sú­lyos milliók azonban csak akkor hoz­zák meg a kívánt eredményt, ha képes­ségeihez mérten minden bányász elsa­játítja a gázki­törésveszély csökkentésére vonatkozó alapismereteket. Az 1957. évi István-aknai nagy erejű kitörés például azért nem okozott különösebb bajt, mert a hozzáértő dolgozók időben felfigyeltek az előjelekre. # MÉGIS TAVAS Z! Import összekötő és ebédlőszőnyegek nagy választékban kaphatók a CENTRUM ÁRUHÁZAKBAN! 60 X HO centiméter------------------------------ 363,— forint 80 X 140 centiméter — — — — 616,— forint 145 X 230 centiméter —- — — — —---------- 1830,— forint 175 X 250 centiméter------------------------------2410,— forint 190 X 290 centiméter------—------------------- 3030,— forint Bolgár vendégek Nógrádban Nino Nikolov, a budapesti Bolgár Kul­turális Központ igazgatója, Petőfi Sándor és Arany János ismert műfordítója, vala­mint Marin Sztaev, a budapesti bolgár nagykövetség másodtitkára csütörtökön Nógrád megyébe látogatott. A vendégeket Pásztón Szalay Antal, a Hazafias Nép­front pásztói járási bizottságának titkára fogadta. Nino Nikolov ezután Balassa­gyarmatra látogatott, ahol a Horváth Endre Galériában megnyitotta Evgeni Bugaev bolgár festőművész tárlatát. Ma­rin Sztaev Palotáson, a helybeli Béke Termelőszövetkezet szakembereivel talál­kozott,­ s előadást tartott A Bolgár Nép­­köztársaság termelőszövetkezeteinek gé­pesítése és a bolgár gépgyártás címmel. Több szén külföldről Hazaérkezett Lengyelországból Szenes Endre, a Lignimpex vezérigazgatója, aki az 1970. évi tüzelőimportról írt alá meg­állapodást. A külkereskedelmi vállalat az elmúlt hetekben egyébként szerződést kötött szovjet, csehszlovák és NDK-beli partnereivel is, s így biztosították az idei évre tervezett import tüzelőanyag túlnyo­mó részét. Ez a mennyiség megközelíti a kétmillió tonnát. Az 1970-re lekötött tüzelő több mint 300 ezer tonnával haladja meg az 1969. évi behozatalt. A Lignimpex a Szovjet­unióból a tavalyinál 150 ezer tonnával több szenet vásárolt, összesen 460 ezer tonna NDK-brikett is forgalomba kerül

Next