Magyar Hírlap, 1970. március (3. évfolyam, 60-89. szám)
1970-03-02 / 61. szám
LOGIa 4 1970. MÁRCIUS 2. HÉTFŐ HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap Március 1, az új nyugdíjak premierje Mostszázalékos emelés az alsó kategóriákban Sok szó esett az utóbbi időben a nyugdíjasokról. Joggal. Sok a panasz, a gond, sok még e téren a társadalmi tennivaló. Ugyanakkor hozzátesszük és hangsúlyozzuk: nem szabad lebecsülnünk eddigi erőfeszítéseinket, eredményeinket sem. Ha van is nyugdíjas-ellátásunkon még mit javítani, azért szégyenkezésre nincs okunk; a múlthoz, akár az 1957 előtti állapotokhoz képest is komoly, értékes a fejlődés. Csak néhány adatot! 1966 óta a társadalombiztosítás egészére fordított összeg hazánkban 36 százalékkal emelkedett, ugyanakkor a biztosítottak száma csak két százalékkal. Az állami és társadalmi szervek ennek ellenére tisztán látják, hogy sok nyugdíjasunk anyagi és életkörülménye még korántsem megnyugtató. Társadalmunk felelősséget érez és felelősséget vállal ezekért a nyugdíjasokért, idős állampolgáraink százezreiért. Helyzetüket a közelmúltban a SZOT társadalombiztosítási főigazgatósága is vizsgálta, és egyéb vizsgálatokkal egybehangzóan megállapította, hogy míg az aktív, dolgozó állampolgárok életszínvonala lassú, de állandó emelkedést mutat, addig a nyugdíjasok nagy részének körülményei legjobb esetben változatlanok, de számos esetben az elmúlt évek során még romlottak is. A szakszervezetek és az állami szervek megvizsgálták népgazdaságunk lehetőségeit, és a társadalom anyagi teherbíróképességével összhangban terveket dolgoztak ki a nyugdíjasok helyzetének gyors javítására. E terveket a SZOT, a Munkaügyi Minisztériummal egyetértésben, általános nyugdíjrendezési javaslatokban foglalta össze. A javaslatokat megvitatta és lényegében magáévá tette az MSZMP Központi Bizottsága, majd az országgyűlés is. Mindennek alapján a kormány — a SZOT és a Munkaügyi Minisztérium együttes előterjesztését figyelembe véve — nyugdíjkiegészítésekről, bizonyos nyugdíjcsoportok erőteljesebb anyagi támogatásáról határozott. A Minisztertanács csak a közelmúltban, január végén foglalkozott e kérdésekkel, de tekintettel éppen a sürgető, gyors segítséget igénylő helyzetre, az új nyugdíjkiegészítésekre vonatkozó jogszabály március 1-től életbe lépett. A nyugdíjemelés leginkább a viszonylag alacsony összegű támogatásban részesülőket és a legidősebbeket érinti. A rendelkezés értelmében március 1-től felemelik az 1600 forintnál alacsonyabb nyugdíjak nagy többségét. A nyugdíjemelés ez esetben nem egyetlen általános jogszabály szerint történik, hanem bizonyos differenciáltsággal. A cél mindenekfölött az, hogy a leginkább rászorultak részesüljenek a leghatékonyabb társadalmi segítségben. A jogszabályok arra törekszenek, hogy lehetőleg csökkentsék a különbséget a régi — 1954 előtt megállapított — és az újabb nyugdíjak között. Ezért elsősorban az 1954 óta, vagy még régebben nyugdíjba vonult dolgozók kapnak most támogatást, kiegészítést. Az említett — 1600 forintnál alacsonyabb átlagnyugdíjú és idős, 1954-től, vagy előbbtől — nyugdíjasok járadékát március 1-től az új rendelkezés általában 20 százalékkal növeli. Az 1954—1958 között megállapított nyugdíjakat pedig 10 százalékkal emelik. Fontos és célszerű volt az is, hogy a kormány általános rendelkezéssel emelte az öregségi és rokkantsági nyugdíjak „alsó határát”. Márciustól a legalacsonyabb nyugdíj összegét havi 550 forintról 610-re emelték; az özvegyi nyugdíj legkisebb összege havi 385 forint helyett 425 forint, az árvaellátás minimuma pedig 193 forint helyett 233-ra emelkedett. Fokozottabb támogatást kapnak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek nyugdíjasai is. A szövetkezetek öregségi, rokkantsági és özvegyi járadékait általában havi 60—40 forinttal emelték fel. Igen fontosnak kell tekintenünk azt a célszerű intézkedést is, hogy a kormány, a SZOT és a Munkaügyi Minisztérium együttes javaslata alapján, az úgynevezett kivételes nyugellátásban részesülőkre is kiterjesztette intézkedéseit. A törvényszerű nyugdíjat nem élvezők — mondja ki a járadékok kiegészítésére vonatkozó új jogszabály —, akik 1969. január 1. előtt csak kivételes ellátást kaptak, járadékkiegészítések szempontjából a törvényszerű ellátással egyenértékűnek tekintendők, s az ő anyagi támogatásukra ugyanúgy érvényes az átlag 10—20 százalékos összegkiegészítés. A jogszabályt előkészítő Munkaügyi Minisztérium és a SZOT igen alapos és mélyreható elemző munkát végzett. Figyelembe vették vizsgálódásaink során a jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzetet, és számoltak hazai viszonyainknak a következő évek során várható alakulásával is. Tekintettel voltak az új gazdaságirányítási rendszerben mutatkozó bizonyos áringadozásokra, áremelkedésekre, hiszen mindez közvetlenül érinti a nyugdíjasok tömegét is. Az ilyen jellegű felmérések alapján a kormány, a már említett rendelkezések mellett, határozatot hozott arról is, hogy a nyugdíjakat — éppen azok reális vásárlóértékének megóvása érdekében — a továbbiakban 1971-től évenként rendszeresen 2,2 százalékkal növelik. Ez az intézkedés biztosítja azt, hogy a nyugdíjasok életszínvonala a jövőben lépést tart majd a dolgozó állampolgárok életszínvonalának emelkedésével. Befejezésül: a nyugdíj- és járadékkiegészítésekről szóló és a közeli napokban már érvénybe lépő rendelkezések 1 millió 250 ezer személyt érintenek, s a társadalombiztosítás nyugdíjakra fordított hányadát évi 900 millió forinttal növelik. Szász István Szeptembertől áprilisig (24.) A „hatszázas" születése FÖLDMUNKÁSOK SZENTESEN. Március 11-e vasárnap volt 1945- ben; ezen a napon kora délelőtt földmunkásokkal telt meg a szentesi színházterem. A környék földmunkás-szakszervezeteinek küldöttei vezetőségválasztásra gyűltek össze, Kiskunfélegyháza, Csongrád, Mindszent, Szegvár, Derekegyház, Nagymágocs, Fábiánsebestyén, Kiskirályság, Eperjesszél, Kunszentmárton, Hódmezővásárhely, Árpádhalom és Orosháza képviseltette magát. A földmunkások elhatározták: megalakítják minden helységben a földigénylők bizottságát. A Délmagyarország a gyűlésről: „Elvben magukévá tették a földmunkások a Nemzeti Parasztpárt és a Magyar Kommunista Párt javaslatát, és kérik az ideiglenes nemzeti kormányt, hogy e javaslatoknak megfelelően már április 1-én fogjon is hozzá a földek kiosztásához. Csak így látják a földmunkások biztosítottnak, hogy október 1-ig a földreform végrehajtása be is fejeződik.” DÁTUMOK. A szentesiek — akárcsak a már felszabadult ezer meg ezer falu és tanya parasztemberei — sürgettek, s joggal. Még január derekán jelent meg a Nemzeti Parasztpárt földreformtervezete (a 100 holdon felüli úribirtok, a 200 holdon felüli parasztbirtok kisajátítását, a háborús és népellenes bűnösök, a Volksbund-tagok birtokának elkobzását kívánták, és október 1-ig a végrehajtást), egy héttel később a kommunisták minden lényeges kérdésben elfogadták a javaslatot. A kisgazdapárt —lapjaiban — mást mond: az akkor még időszerűtlen kollektív gazdálkodást ajánlja, nyilvánvalóan provokatív célzattal. Valamivel később, a paraszti tömegek hangulatának hatására Tildy Zoltán pártja nevében közli: „a kérdés nemzetgyűlési tárgyalása során részletekig kidolgozott szakszerű tervet” fog előterjeszteni. Más szóval: arra gondoltak, hogy az ország teljes felszabadulása után, majd a dunántúli (és jórészt a katolikus egyház befolyása alatt álló területekről érkező maradibb képviselőkkel kiegészített nemzetgyűlés döntsön. Március 10-én még a kommunisták is a nemzetgyűlésről beszélnek (Nagy Imre földművelésügyi miniszter egyik beszédében szól erről), két nappal később meg, egy nappal a szentesi gyűlés után, a nemzetgyűlés politikai bizottsága egyenesen dátummal, április 1-re tervezi „a földkérdés törvényhozási szabályozására” összehívni a képviselőket. A debreceni pénzügyigazgatósági palotában az ideiglenes kormány aktái közé bekerül ezekben a napokban egy feljegyzés is, egy, a Vorosilov marsallal folytatott beszélgetésről. Íme egy részlete „A marsall szerint a kérdésnek — a földreformnak — katonai és politikai célja, hogy meggyorsítsa a harcot. Magyarország két részre van szakadva. Az egyik Miklós alatt, a másik Szálasa alatt, ahol tíz hadosztály harcol. Az egyesítés a cél, amit meggyorsít a földreform, mert látnák, hogy ahol demokrácia van, ott a föld a népé lesz. Ezt látnák, szemben Szálasiék állításával, hogy itt Miklós, Faraghó, Vásáry nem akarnak földreformot. A kormány meg is ígérte. Ha a nép látja, hogy hamar keresztülviszik, a nép Szálasiékat hamarabb hagyja el.. A „HATSZÁZAS". A rendeletet (600/1945. M. E. szám alatt) közölte a Magyar Közlöny; a címe ez volt: „Az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz juttatásáról.” A rendelet születéséről dr. Donáth Ferenc, akinek az elmúlt hetekben jelent meg a földreformról szóló nagy tanulmánya, még 1945-ben így nyilatkozott, emlékeztetve, hogy február 10-én érkezett meg Debrecenbe: „Amikor megérkeztem, csak az alapelvek voltak meg. Én magammal hoztam a magyar birtokviszonyokra vonatkozó statisztikai adatokat s a Statisztikai Hivatal kiadványait. A munka nyomban megindult. Nagy Imre létrehívott egy bizottságot, amelynek az volt a feladata, hogy záros határidőn belül készítse el a földbirtokreformra vonatkozó jogszabályokat. A bizottságnak maga a miniszter volt az elnöke, és abban Kovács Kálmán igazságügyi államtitkár, Réczey László és én foglaltunk helyet.. A pénzügyigazgatósági épületben, a Földművelésügyi Minisztérium egyik államtitkári szobájábankét államtitkárra jutott egy szoba) volt egy nagy, kerek asztal, ott folyt a bizottsági munka. Február utolsó napjaiban, már egy másik szobában, három éjszaka készült el „a hatszázas rendelet” szövege. Hárman voltak a szobában, a miniszter, dr. Donáth, a kommunista párt agrárszakértője és Réczey László, aki viszszaemlékezésében úgy említi magát, mint „törvényelőkészítő és gépíró egy személyben”. Réczey László: „Előttünk feküdt a rendelkezésre álló kevés anyag, közöttük a Szociáldemokrata Pártnak még a harmincas években kiadott tervezete, és az a négyoldalas nyomtatott kis röplap, amelyet,emlékezetem szerint, a Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt közösen adtak ki, és amely a földbirtokreform kérdésében e két párt követeléseit tartalmazta. Technikailag úgy végeztük el a munkát, hogy minden paragrafust, a rendeletnek mind az ötvenhat szakaszát egyenként letárgyaltuk a már előzően készített tervezet alapján, és amikor hárman megállapodtunk a szövegben, én azt legépeltem.” A Magyar Közlönyből — nagy nyomdai és papírnehézségek közepette — 20 000 példány készült Debrecenben. (A lapszámot Budapesten utánanyomták, mégpedig sajtóhibával: az első oldalon március 18 helyett május 18 állt.. . A hónap utolsó hetében elkészült a végrehajtási utasítás is — öt-hat jogász, szakember egy éjszaka alatt az ollóval szétvágott rendelet paragrafusszeleteihez részleteiben állította össze: „HALADÉKTALANUL." A rendeletet teljhatalmú megyei és járási megbízottak viszik magukkal — ők a helyi, népi szervek, a földigénylő bizottságok életre hívói vagy munkára serkentői. (Donáth Ferenc küldte ki őket a minisztérium nevében. Néhányan a megyei megbízottak közül: Bihar megye — Molnár Zoltán, Hajdú megye — ifj. Veres Péter, Borsod megye — Fekete Gyula, Heves megye — Kerek Gábor, Szatmármegye — Gyenes Antal, Zemplén és Sopron megye — Hegedűs András, Zala megye — Tóth Benedek. Kommunista munkások és diákok, Győrffy-kollégista egyetemi hallgatók kapták az addig páratlanul széles felhatalmazással rendelkező megbízotti címet — megbízólevelük első mondatában ott volt ez a két kifejezés: „haladéktalanul” és „a legrövidebb időn belül”. A falvakban legtöbb helyen dobszó hívta össze a lakosságot, megválasztották a földigénylő bizottságot, annak a tagjai együtt áttanulmányozták a rendeletet. Munkások, diákok vitték a Közlönyt, segítettek a tanulmányozásban is. Aztán számba vették a felosztható földet. Sietni kellett: tavasz volt, március vége. Az influenzajárvány még nem szűnt meg, további megbetegedésekre lehet számítani Dr. Tóth Béla egészségügyi miniszterhelyettes tájékoztatója Az influenza elleni „hadjárat” irányítója, dr. Tóth Béla egészségügyi miniszterhelyettes, a Magyar Hírlap munkatársát részletesen tájékoztatta a járvány alakulásáról. Mint elmondotta, az influenza A—2. vírusának „Hongkong 68” elnevezésű variánsa 1968 júliusában jelent meg először Hongkongban és hamarosan átterjedt egész Délkelet-Ázsiára. 1968 decemberében észlelték Európában az első megbetegedéseket. A vírus múlt év májusáig csaknem minden európai államban járványt okozott. A lezajlott tavalyi járvány aránylag enyhe lefolyású volt. — Milyen óvintézkedéseket tettek hazánkban az egészségügyi szervek? — A múlt év végén közel 300 ezer ember részére biztosítottunk védőoltáshoz szérumot. December 12-én elrendeltük a járvány idején szokásos intézkedések előkészítését, sor került a figyelőszolgálat megszervezésére is. December közepén az influenza már csaknem minden európai országban járványosan jelentkezett. Hazánkban a kialakult gócok azonban január közepéig elszigeteltek maradtak. A járvány január második felében lépett fel. Egy hét alatt 70 ezer új beteget jelentettek, 74 százalékkal többet, mint az előző héten. Budapesten január közepe óta folyamatosan nőtt a betegek száma. Az iskolai hiányzás január végére elérte a 20 százalékot. Az influenzadiagnózissal kórházba szállított betegek száma meghaladta a napi kétszázat. — Az ország lakosságát elsősorban a jelenlegi helyzet érdekli. Erről szeretnén részletesebb tájékoztatást kapni. — A jelenlegi helyzet a következőkben foglalható össze: az új betegek száma változatlanul magas, országosan meghaladja a heti 400 ezret. Az emelkedés üteme azonban lassult. Az ország lakosságának több mint 14 százaléka esett át az influenzán. Többen betegedtek meg Komárom, Pest, Somogy megyében és Miskolcon, kevesebben Baranya, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Nógrád, Szabolcs- Szatmár megyékben, Pécsen és Szegeden. Budapesten a megbetegedések és szövődményes esetek száma fokozatosan csökken, az iskolai hiányzások aránya jelenleg 10 százalékos. A január végéig bejelentett 300 ezer budapesti beteg közül azok 33,8 százaléka került táppénzes állományba és 0,4 százaléka kórházba. Szövődmény lépett fel 3,4 százaléknál. Ezek fele enyhe (mandulalb, bélhurut, hörghurut), a második fele súlyosabb (tüdőgyulladás, középfülgyulladás, orrmelléküreg-gyulladások). — Mely korosztályokat sújtotta leginkább az influenza? — A betegek 30 százaléka volt gyermek, csaknem egyharmaddal több, mint a gyermekek összlakossághoz viszonyított arányszáma. A 60 éven felüli betegek aránya viszont nem érte el a lakosságban képviselt részarányt, mindössze 7 és fél százalékos volt. — Hogyan lehet az idei járvány adatait az elmúlt évekhez arányítani? — Az előző járványos évek számaival ma még nem hasonlíthatók össze a mostani járvány adatai, hiszen még tart a járvány. Jellemzésül álljon itt a Központi Statisztikai Hivatal néhány adata: 1962-ben 2 millió 340 ezer 724 beteget jelentettek be, közülük 1705 halt meg, és a 100 lakosra jutó megbetegedés 23,3 volt. 1965-ben 1 millió 374 ezer 675 személy, a lakosság 13,6 százaléka betegedett meg. Meghaltak 826-an. Az 1968. évi járványnál 1 millió 484 ezer 823 beteg volt, ez a lakosság 14,8 százaléka. 626 ember halt meg. A bejelentett megbetegedéseknek mintegy másfél százaléka volt szövődményes eset. — Milyen adatok jellemzik az egészségügyi dolgozók áldozatos munkáját? — Budapesten február 26-ig a felnőtt betegek részére 12 kórházban 1839 ágyat kellett igénybe venni, a gyermekbetegek elhelyezésére 5 kórházban 784 ágyra volt szükség. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a járvány az egészségügy dolgozóit sem kímélte. A hiányzó vagy megbetegedett ápolónők pótlására 80 növendéket áhítottak be az egészségügyi szakiskolákból ápolási feladatokra. A járóbeteg-ellátás biztosítására a megbetegedett körzeti orvosok helyettesítésére, illetve a túlterhelt orvosok megsegítésére nyugdíjas orvosokat is igénybe kellett venni. A tbc-gondozó intézetek, valamint az üzemorvosok egy része is körzeti orvosi feladatot lát le. A gyógyszertári alkalmazottakra háruló nagy megterhelés miatt üzletben dolgoznak az ellenőrzéssel, leltározással foglalkozó gyógyszerészek is. A megbetegedett asszisztensek pótlását gyógyszerész hallgatók ideiglenes munkába állításával biztosítottuk. A gyógyszerfogyasztás — lázcsillapítók, vérkeringést javító szerek, antibiotikumok és egyes vitaminok — országosan az átlagos fogyasztás 4—5-szörösére emelkedett. A gyógyszerellátás zavartalan. — Végül, mi várható a közeljövőben? — A járvány még nem szűnt meg, további megbetegedésekkel kell számolnunk. Megértő türelmet kérünk azoktól, akik kórházban ápolt hozzátartozóikat nem kereshetik fel. Ez az intézkedés a betegek érdekeit szolgálja. Amint a járványhelyzet alakulása lehetővé teszi, az illetékes területi szervek megszüntetik a látogatási tilalmat — mondotta a miniszterhelyettes, de még hozzátette: a járvány befejeztével már végleges adatokkal tájékoztathatja a lakosságot. Fahidy József