Magyar Hírlap, 1970. március (3. évfolyam, 60-89. szám)

1970-03-02 / 61. szám

LOGIa­ 4 1970. MÁRCIUS 2. HÉTFŐ HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap Március 1, az új nyugdíjak premierje Mostszázalékos emelés az alsó kategóriákban Sok szó esett az utóbbi időben a nyug­díjasokról. Joggal. Sok a panasz, a gond, sok még e téren a társadalmi tennivaló. Ugyanakkor hozzátesszük és hangsúlyoz­zuk: nem szabad lebecsülnünk eddigi erő­feszítéseinket, eredményeinket sem. Ha van is nyugdíjas-ellátásunkon még mit javítani, azért szégyenkezésre nincs okunk; a múlthoz, akár az 1957 előtti ál­lapotokhoz képest is komoly, értékes a fejlődés. Csak néhány adatot! 1966 óta a társa­dalombiztosítás egészére fordított összeg hazánkban 36 százalékkal emelkedett, ugyanakkor a biztosítottak száma csak két százalékkal. Az állami és társadalmi szervek ennek ellenére tisztán látják, hogy sok nyugdí­jasunk anyagi és életkörülménye még ko­rántsem megnyugtató. Társadalmunk fe­lelősséget érez és felelősséget vállal ezekért a nyugdíjasokért, idős állampol­gáraink százezreiért. Helyzetüket a közel­múltban a SZOT társadalombiztosítási fő­­igazgatósága is vizsgálta, és egyéb vizsgá­latokkal egybehangzóan megállapította, hogy míg az aktív, dolgozó állampolgárok életszínvonala lassú, de állandó emelke­dést mutat, addig a nyugdíjasok nagy ré­szének körülményei legjobb esetben vál­tozatlanok, de számos esetben az elmúlt évek során még romlottak is. A szakszervezetek és az állami szervek megvizsgálták népgazdaságunk lehetősé­geit, és a társadalom anyagi teherbíró­képességével összhangban terveket dol­goztak ki a nyugdíjasok helyzetének gyors javítására. E terveket a SZOT, a Munkaügyi Minisztériummal egyetértés­ben, általános nyugdíjrendezési javasla­tokban foglalta össze. A javaslatokat megvitatta és lényegé­ben magáévá tette az MSZMP Központi Bizottsága, majd az országgyűlés is. Mindennek alapján a kormány — a SZOT és a Munkaügyi Minisztérium együttes előterjesztését figyelembe véve — nyug­díjkiegészítésekről, bizonyos nyugdíjcso­­portok erőteljesebb anyagi támogatásáról határozott. A Minisztertanács csak a közelmúltban, január végén foglalkozott e kérdésekkel, de tekintettel éppen a sürgető, gyors se­gítséget igénylő helyzetre, az új nyugdíj­kiegészítésekre vonatkozó jogszabály március 1-től életbe lépett. A nyugdíjemelés leginkább a viszony­lag alacsony összegű támogatásban része­sülőket és a legidősebbeket érinti. A ren­delkezés értelmében március 1-től fel­emelik az 1600 forintnál alacsonyabb nyugdíjak nagy többségét. A nyugdíjeme­lés ez esetben nem egyetlen általános jogszabály szerint történik, hanem bizo­nyos differenciáltsággal. A cél mindenek­­fölött az, hogy a leginkább rászorultak részesüljenek a leghatékonyabb társadal­mi segítségben. A jogszabályok arra tö­rekszenek, hogy lehetőleg csökkentsék a különbséget a régi — 1954 előtt megálla­pított — és az újabb nyugdíjak között. Ezért elsősorban az 1954 óta, vagy még régebben nyugdíjba vonult dolgozók kap­nak most támogatást, kiegészítést. Az említett — 1600 forintnál alacso­nyabb átlagnyugdíjú és idős, 1954-től, vagy előbbtől — nyugdíjasok járadékát már­cius 1-től az új rendelkezés általában 20 százalékkal növeli. Az 1954—1958 között megállapított nyugdíjakat pedig 10 száza­lékkal emelik. Fontos és célszerű volt az is, hogy a kormány általános rendelkezéssel emelte az öregségi és rokkantsági nyugdíjak „al­só határát”. Márciustól a legalacsonyabb nyugdíj összegét havi 550 forintról 610-re emelték; az özvegyi nyugdíj legkisebb összege havi 385 forint helyett 425 forint, az árvaellátás minimuma pedig 193 fo­rint helyett 233-ra emelkedett. Fokozottabb támogatást kapnak a me­zőgazdasági termelőszövetkezetek nyugdí­jasai is. A szövetkezetek öregségi, rok­kantsági és özvegyi járadékait általában havi 60—40 forinttal emelték fel. Igen fontosnak kell tekintenünk azt a célszerű intézkedést is, hogy a kormány, a SZOT és a Munkaügyi Minisztérium együttes javaslata alapján, az úgyneve­zett kivételes nyugellátásban részesülőkre is kiterjesztette intézkedéseit. A törvény­­szerű nyugdíjat nem élvezők — mondja ki a járadékok kiegészítésére vonatkozó új jogszabály —, akik 1969. január 1. előtt csak kivételes ellátást kaptak, jára­dékkiegészítések szempontjából a tör­vényszerű ellátással egyenértékűnek te­kintendők, s az ő anyagi támogatásukra ugyanúgy érvényes az átlag 10—20 száza­lékos összegkiegészítés. A jogszabályt előkészítő Munkaügyi Minisztérium és a SZOT igen alapos és mélyreható elemző munkát végzett. Fi­gyelembe vették vizsgálódásaink során a jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzetet, és számoltak hazai viszonyainknak a kö­vetkező évek során várható alakulásával is. Tekintettel voltak az új gazdaságirá­nyítási rendszerben mutatkozó bizonyos áringadozásokra, áremelkedésekre, hiszen mindez közvetlenül érinti a nyugdíjasok tömegét is. Az ilyen jellegű felmérések alapján a kormány, a már említett ren­delkezések mellett, határozatot hozott arról is, hogy a nyugdíjakat — éppen azok reális vásárlóértékének megóvása érdekében — a továbbiakban 1971-től évenként rendszeresen 2,2 százalékkal növelik. Ez az intézkedés biztosítja azt, hogy a nyugdíjasok életszínvonala a jö­vőben lépést tart majd a dolgozó állam­polgárok életszínvonalának emelkedésé­vel. Befejezésül: a nyugdíj- és járadék­kiegészítésekről szóló és a közeli napok­ban már érvénybe lépő rendelkezések 1 millió 250 ezer személyt érintenek, s a társadalombiztosítás nyugdíjakra fordí­tott hányadát évi 900 millió forinttal nö­velik. Szász István Szeptembertől áprilisig (24.) A „hatszázas" születése FÖLDMUNKÁSOK SZENTESEN. Március 11-e vasárnap volt 1945- ben; ezen a napon kora délelőtt földmunkásokkal telt meg a szen­tesi színházterem. A környék föld­munkás-szakszervezeteinek kül­döttei vezetőségválasztásra gyűl­tek össze, Kiskunfélegyháza, Csongrád, Mindszent, Szegvár, Derekegyház, Nagymágocs, Fá­­biánsebestyén, Kiskirályság, Eper­­jesszél, Kunszentmárton, Hódme­zővásárhely, Árpádhalom és Oros­háza képviseltette magát. A föld­munkások elhatározták: megala­kítják minden helységben a föld­igénylők bizottságát. A Délma­­gyarország a gyűlésről: „Elvben magukévá tették a földmunkások a Nemzeti Parasztpárt és a Ma­gyar Kommunista Párt javasla­tát, és kérik az ideiglenes nem­zeti kormányt, hogy e javaslatok­nak megfelelően már április 1-én fogjon is hozzá a földek kiosztá­sához. Csak így látják a földmun­kások biztosítottnak, hogy októ­ber 1-ig a földreform végrehajtá­sa be is fejeződik.” DÁTUMOK. A szentesiek — akárcsak a már felszabadult ezer meg ezer falu és tanya paraszt­­emberei — sürgettek, s joggal. Még január derekán jelent meg a Nemzeti Parasztpárt földre­formtervezete (a 100 holdon fe­lüli úribirtok, a 200 holdon felüli parasztbirtok kisajátítását, a há­borús és népellenes bűnösök, a Volksbund-tagok birtokának el­kobzását kívánták, és október 1-ig a végrehajtást), egy héttel később a kommunisták minden lényeges kérdésben elfogadták a javaslatot. A kisgazdapárt —lap­jaiban — mást mond: az akkor még időszerűtlen kollektív gaz­dálkodást ajánlja, nyilvánvalóan provokatív célzattal. Valamivel később, a paraszti tömegek han­gulatának hatására Tildy Zoltán pártja nevében közli: „a kérdés nemzetgyűlési tárgyalása során részletekig kidolgozott szakszerű tervet” fog előterjeszteni. Más szóval: arra gondoltak, hogy az ország teljes felszabadulása után, majd a dunántúli (és jórészt a katolikus egyház befolyása alatt álló területekről érkező mara­dibb­ képviselőkkel kiegészített nemzetgyűlés döntsön. Március 10-én még a kommunisták is a nemzetgyűlésről beszélnek (Nagy Imre földművelésügyi miniszter egyik beszédében szól erről), két nappal később meg, egy nappal a szentesi gyűlés után, a nemzet­­gyűlés politikai bizottsága egye­nesen dátummal, április 1-re ter­vezi „a földkérdés törvényhozási szabályozására” összehívni a kép­viselőket. A debreceni pénzügyigazgatósá­gi palotában az ideiglenes kor­mány aktái közé bekerül ezek­ben a napokban egy feljegyzés is, egy, a Vorosilov marsallal foly­tatott beszélgetésről. Íme egy részlete­­ „A marsall szerint a kérdésnek — a földreformnak — katonai és politikai célja, hogy meggyorsítsa a harcot. Magyaror­szág két részre van szakadva. Az egyik Miklós alatt, a másik Szá­lasa alatt, ahol tíz hadosztály har­col. Az egyesítés a cél, amit meg­gyorsít a földreform, mert látnák, hogy ahol demokrácia van, ott a föld a népé lesz. Ezt látnák, szem­ben Szálasiék állításával, hogy itt Miklós, Faraghó, Vásáry nem akarnak földreformot. A kor­mány meg is ígérte. Ha a nép lát­ja, hogy hamar keresztülviszik, a nép Szálasiékat hamarabb hagyja el.. A „HATSZÁZAS". A rendeletet (600/1945. M. E. szám alatt) kö­zölte a Magyar Közlöny; a címe ez volt: „Az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete a nagybirtok­­rendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz juttatásá­ról.” A rendelet születéséről dr. Donáth Ferenc, akinek az elmúlt hetekben jelent meg a földre­formról szóló nagy tanulmánya, még 1945-ben így nyilatkozott, emlékeztetve, hogy február 10-én érkezett meg Debrecenbe: „Ami­kor megérkeztem, csak az alap­elvek voltak meg. Én magammal hoztam a magyar birtokviszo­nyokra vonatkozó statisztikai ada­tokat s a Statisztikai Hivatal ki­adványait. A munka nyomban megindult. Nagy Imre létrehí­vott egy bizottságot, amelynek az volt a feladata, hogy záros határ­időn belül készítse el a földbir­tokreformra vonatkozó jogszabá­lyokat. A bizottságnak maga a miniszter volt az elnöke, és ab­ban Kovács Kálmán igazságügyi államtitkár, Réczey László és én foglaltunk helyet.. A pénzügyigazgatósági épület­ben, a Földművelésügyi Miniszté­rium egyik államtitkári szobájá­ban­­két államtitkárra jutott egy szoba) volt egy nagy, kerek asz­tal, ott folyt a bizottsági munka. Február utolsó napjaiban, már egy másik szobában, három éj­szaka készült el „a hatszázas ren­delet” szövege. Hárman voltak a szobában, a miniszter, dr. Donáth, a kommunista párt agrárszakér­tője és Réczey László, aki visz­­szaemlékezésében úgy említi ma­gát, mint „törvényelőkészítő és gépíró egy személyben”. Réczey László: „Előttünk feküdt a ren­delkezésre álló kevés anyag, kö­zöttük a Szociáldemokrata Párt­nak még a harmincas években kiadott tervezete, és az a négyol­dalas nyomtatott kis röplap, ame­lyet,­­emlékezetem szerint, a Kom­munista Párt és a Nemzeti Pa­rasztpárt közösen adtak ki, és amely a földbirtokreform kérdé­sében e két párt követeléseit tar­talmazta. Technikailag úgy vé­geztük el a munkát, hogy min­den paragrafust, a rendeletnek mind az ötvenhat szakaszát egyen­ként letárgyaltuk a már előzően készített tervezet alapján, és ami­kor hárman megállapodtunk a szövegben, én azt legépeltem.” A Magyar Közlönyből — nagy nyomdai és papírnehézségek kö­zepette — 20 000 példány készült Debrecenben. (A lapszámot Bu­dapesten utánanyomták, mégpe­dig sajtóhibával: az első oldalon március 18 helyett május 18 állt.. . A hónap utolsó hetében elké­szült a végrehajtási utasítás is — öt-hat jogász, szakember egy éj­szaka alatt az ollóval szétvágott rendelet paragrafusszeleteihez részleteiben állította össze: „HALADÉKTALANUL." A rendele­tet teljhatalmú megyei és járási megbízottak viszik magukkal — ők a helyi, népi szervek, a föld­igénylő bizottságok életre hívói vagy munkára serkentői. (Donáth Ferenc küldte ki őket a minisz­térium nevében. Néhányan a me­gyei megbízottak közül: Bihar megye — Molnár Zoltán, Hajdú megye — ifj. Veres Péter, Borsod megye — Fekete Gyula, Heves megye — Kerek Gábor, Szatmár­­megye — Gyenes Antal, Zemplén és Sopron megye — Hegedűs András, Zala megye — Tóth Be­nedek.­ Kommunista munkások és diákok, Győrffy-kollégista egyetemi hallgatók kapták az ad­dig páratlanul széles felhatalma­zással rendelkező megbízotti cí­met — megbízólevelük első mon­datában ott volt ez a két kifeje­zés: „haladéktalanul” és „a leg­rövidebb időn belül”. A falvakban legtöbb helyen dobszó hívta össze a lakosságot, megválasztották a földigénylő bi­zottságot, annak a tagjai együtt áttanulmányozták a rendeletet. Munkások, diákok vitték a Köz­lönyt, segítettek a tanulmányozás­ban is. Aztán számba vették a felosztható földet. Sietni kellett: tavasz volt, március vége. Az influenzajárvány még nem szűnt meg, további megbetegedésekre lehet számítani Dr. Tóth Béla egészségügyi miniszterhelyettes tájékoztatója Az influenza elleni „hadjárat” irányí­tója, dr. Tóth Béla egészségügyi minisz­terhelyettes, a Magyar Hírlap munkatár­sát részletesen tájékoztatta a járvány ala­kulásáról. Mint elmondotta, az influenza A—2. vírusának „Hongkong 68” elneve­zésű variánsa 1968 júliusában jelent meg először Hongkongban és hamarosan át­terjedt egész Délkelet-Ázsiára. 1968 de­cemberében észlelték Európában az első megbetegedéseket. A vírus múlt év má­jusáig csaknem minden európai államban járványt okozott. A lezajlott tavalyi jár­vány aránylag enyhe lefolyású volt. — Milyen óvintézkedéseket tettek ha­zánkban az egészségügyi szervek? — A múlt év végén közel 300 ezer em­ber részére biztosítottunk védőoltáshoz szérumot. December 12-én elrendeltük a járvány idején szokásos intézkedések elő­készítését, sor került a figyelőszolgálat megszervezésére is. December közepén az influenza már csaknem minden európai országban járványosan jelentkezett. Ha­zánkban a kialakult gócok azonban ja­nuár közepéig elszigeteltek maradtak. A járvány január második felében lépett fel. Egy hét alatt 70 ezer új beteget jelen­tettek, 74 százalékkal többet, mint az elő­ző héten. Budapesten január közepe óta folyamatosan nőtt a betegek száma. Az iskolai hiányzás január végére elérte a 20 százalékot. Az influenzadiagnózissal kór­házba szállított betegek száma meghalad­ta a napi kétszázat. — Az ország lakosságát elsősorban a jelenlegi helyzet érdekli. Erről szeretné­n­ részletesebb tájékoztatást kapni. — A jelenlegi helyzet a következőkben foglalható össze: az új betegek száma vál­tozatlanul magas, országosan meghaladja a heti 400 ezret. Az emelkedés üteme azonban lassult. Az ország lakosságának több mint 14 százaléka esett át az influenzán. Többen betegedtek meg Ko­márom, Pest, Somogy megyében és Mis­kolcon, kevesebben Baranya, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Nógrád, Szabolcs- Szatmár megyékben, Pécsen és Szegeden. Budapesten a megbetegedések és szövőd­ményes esetek száma fokozatosan csök­ken, az iskolai hiányzások aránya jelen­leg 10 százalékos. A január végéig beje­lentett 300 ezer budapesti beteg közül azok 33,8 százaléka került táppénzes állo­mányba és 0,4 százaléka kórházba. Szö­vődmény lépett fel 3,4 százaléknál. Ezek fele enyhe (mandulal­b, bélhurut, hörg­hurut), a második fele súlyosabb (tüdő­gyulladás, középfülgyulladás, orrmellék­­üreg-gyulladások). — Mely korosztályokat sújtotta legin­kább az influenza? — A betegek 30 százaléka volt gyer­mek, csak­nem egyharmaddal több, mint a gyermekek összlakossághoz viszonyított arányszáma. A 60 éven felüli betegek aránya viszont nem érte el a lakosságban képviselt részarányt, mindössze 7 és fél százalékos volt. — Hogyan lehet az idei járvány adatait az elmúlt évekhez arányítani? — Az előző járványos évek számaival ma még nem hasonlíthatók össze a mos­tani járvány adatai, hiszen még tart a járvány. Jellemzésül álljon itt a Köz­ponti Statisztikai Hivatal néhány adata: 1962-ben 2 millió 340 ezer 724 beteget jelentettek be, közülük 1705 halt meg, és a 100 lakosra jutó megbetegedés 23,3 volt. 1965-ben 1 millió 374 ezer 675 személy, a lakosság 13,6 százaléka betegedett meg. Meghaltak 826-an. Az­ 1968. évi járvány­nál 1 millió 484 ezer 823 beteg volt, ez a lakosság 14,8 százaléka. 626 ember halt meg. A bejelentett megbetegedéseknek mintegy másfél százaléka volt szövődmé­nyes eset. — Milyen adatok jellemzik az egész­ségügyi dolgozók áldozatos munkáját? — Budapesten február 26-ig a felnőtt betegek részére 12 kórházban 1839 ágyat kellett igénybe venni, a gyermekbetegek elhelyezésére 5 kórházban 784 ágyra volt szükség. Az sem hagyható figyelmen kí­vül, hogy a járvány az egészségügy dol­gozóit sem kímélte. A hiányzó vagy meg­betegedett ápolónők pótlására 80 növen­déket áhítottak be az egészségügyi szak­iskolákból ápolási feladatokra. A járóbe­teg-ellátás biztosítására a megbetegedett körzeti orvosok helyettesítésére, illetve a túlterhelt orvosok megsegítésére nyugdí­jas orvosokat is igénybe kellett venni. A tbc-gondozó intézetek, valamint az üzem­orvosok egy része is körzeti orvosi fel­adatot lát le. A gyógyszertári alkalma­zottakra háruló nagy megterhelés miatt üzletben dolgoznak az ellenőrzéssel, lel­tározással foglalkozó gyógyszerészek is. A megbetegedett asszisztensek pótlását gyógyszerész hallgatók ideiglenes mun­kába állításával biztosítottuk. A gyógy­szerfogyasztás — lázcsillapítók, vérkerin­gést javító szerek, antibiotikumok és­ egyes vitaminok — országosan az átlagos fogyasztás 4—5-szörösére emelkedett. A gyógyszerellátás zavartalan. — Végül, mi várható a közeljövőben? — A járvány még nem szűnt meg, to­vábbi megbetegedésekkel kell számol­nunk. Megértő türelmet kérünk azoktól, akik kórházban ápolt hozzátartozóikat nem kereshetik fel. Ez az intézkedés a betegek érdekeit szolgálja. Amint a jár­ványhelyzet alakulása lehetővé teszi, az illetékes területi szervek megszüntetik a látogatási tilalmat — mondotta a minisz­terhelyettes, de még hozzátette: a jár­vány befejeztével már végleges adatokkal tájékoztathatja a lakosságot. Fahidy József

Next