Magyar Hírlap, 1970. április (3. évfolyam, 90-119. szám)
1970-04-01 / 90. szám
Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKAKÜLFÖLD 1970. ÁPRILISI, SZERDA 3 A laoszi hazafiak sikerei (TASZSZ, Reuter, VPI) A Patet Lao hírügynökségére hivatkozva a VNA, a VDK hírügynöksége jelentette, hogy a laoszi népi felszabadító hadsereg sikeres támadásokat intéz az ellenséges állások ellen. Az utóbbi négy hónap folyamán a laoszi hazafias erők a jobboldali erők körülbelül 8500 tisztjét és katonáját tették harcképtelenné, köztük thaiföldi zsoldosokat és amerikai zöldsapkásokat. Az új kambodzsai kormány jegyzéke (DPA) A kambodzsai hivatalos hírügynökség hétfőn ismertette a Phnom Penh-i kormányzatnak a genfi értekezlet két társelnökéhez, a Szovjetunióhoz és Angliához intézett jegyzékét, amely azt állítja, hogy a VDK és a DIFK haderői megsértik Kambodzsa területét. A jegyzék ugyanakkor nem vesz tudomást azokról a nyugati hírügynökségek által is elismert esetekről, amikor a saigoni kormányzat csapatai és amerikai haderők lépik át a kambodzsai határt. Phnom Penhben kedden bejelentették, hogy a „Szihanuk ellenállási mozgalom” tagjai Prey Veng tartományban folytatják előrenyomulásukat és „két vagy három” fontos katonai állást foglaltak el rövid idő alatt a tartomány területén. A DPA nyugatnémet hírügynökség hétfő esti összefoglalója Kambodzsából érkezett utasok elbeszéléseire hivatkozva azt állítja, hogy az új rendszer támogatói és Szihanuk hívei közötti összecsapásokban Kambodzsában eddig több száz ember vesztette életét. Enyhe ítélet egy amerikai gyilkos perében (MTI) Egy dél-vietnami amerikai hadbíróság hosszas fontolgatás után kedden végleges ítéletet hozott James B. Duffy hadnagy ügyében, aki ellen az volt a vád, hogy katonái az ő utasítására megöltek egy dél-vietnami hadifoglyot. Az esküdtszék először előre megfontolt gyilkosság elkövetésében nyilvánította bűnösnek a hadnagyot, de amikor kiderült, hogy ennek büntetése kötelezően életfogytiglani börtön lenne, az esküdtszék lehetőséget kért egy újabb tárgyalásra, amikor is már csak gondatlanságból elkövetett emberölés lett Duffy bűne. Az újabb megállapítás alapján hat év börtönnel sújtották volna a hadnagyot, de az esküdtek csak hat hónap elzárást és 1500 dollár pénzbüntetést róttak ki rá. Ezt a büntetést azonban hat hónapon át fizetheti havi 250 dolláros részletekben. ♦ (VPS) Kedden összeült a március 1- én megválasztott új osztrák parlament, és elnökévé a szociáldemokrata Karl Waldbrunnert választotta. ♦ (Tanjug) Venkata Giri indiai köztársasági elnök kedden fogadta Mirko Tepavac jugoszláv külügyminisztert és szívélyes beszélgetést folytatott vele. Közel-Kelet Harcok a Nílusnál és a Golán-magaslatokon A haladó arab országok szolidárisak a szudáni kormánnyal (MENA, VPI, Reuter) A kairói katonai szóvivő bejelentése szerint kedd délután izraeli bombázók támadást intéztek a Nílus-delta északi részén egyiptomi katonai állások ellen. A gépek mélyrepülésben közelítették meg a célpontokat. Az egyiptomi légvédelmi tüzérség elűzte a támadókat. A szóvivő szerint a katonai létesítményekben a támadás nem okozott kárt. A légitámadás következtében 12 polgári személy életét vesztette, 35-en pedig megsebesültek. Nasszer egyiptomi elnök hétfőn rendeletet írt alá „polgári védelmi bizottságok” felállításáról. A bizottságok felső szerve egy 70 főből álló testület lesz, amelynek élére az elnök Hafez Badavit, a szociális ügyek miniszterét nevezte ki. Egy damaszkuszi katonai szóvivő közlése szerint szíriai egységek a megszállt Golan-magaslatokon hétfőn este megsemmisítettek két izraeli erődítményt. Kedden reggel az izraeli erők géppuskatüzet nyitottak az Al-Maghtasz térségében állomásozó jordániai alakulatokra, közölte egy ammani szóvivő. Jordániai részről a tüzet viszonozták.tak arra, hogy a kurd kérdés rendezése módot ad az országnak az arab országok harci erőfeszítéseiben való fokozottabb részvételre. Khartúmban helyreállt a rend (MENA, AP, AFP) Kedden újabb részletek kerültek nyilvánosságra a szudáni ellenforradalmi kísérletről. A lázadást a forradalmi rendszer által betiltott, egykori kormányzó Umma párt és a párt „tömegbázisát” képező Anszar vallási szekta tagjai és hívei kezdeményezték. Keddre a szudáni kormány felszámolta a fővárosban tevékenykedő lázadókat, és megszilárdította ellenőrzését Khartúm fölött. 30 ezer lázadó azonban továbbra is megszállva tartja a Nílus Aba nevű szigetét, ahová titokban korszerű fegyverek egész arzenálját csempészték. Hírügynökségek a szudáni forradalmi rendszer iránt megnyilvánuló szolidaritás jelét látják abban a tényben, hogy hétfőn Khartúmba érkezett a Szudánnal szoros szövetségi kapcsolatokat ápoló Egyiptom és Líbia két magas rangú vezetője. Nasszer elnökhelyettesét, Anvar Szadatot; Kadhafi ezredes, a Líbiai Forradalmi Tanács elnöke pedig a tanács egyik tagját, Dzsallud miniszterelnökhelyettest küldte a szudáni fővárosba. Japán diákok elraboltak egy Boeinget Phenjan helyett Szöulban szállt le a gép A dél-koreaiak „átfestették" Kimpo repülőterét (Reuter, AFP, VPI, AP, DPA) Tizenöt japán diák elrabolta a japán légiforgalmi társaság Boeing—727. típusú utasszállító gépét 131 utasával és hétfőnyi legénységével. A diákok akkor léptek akcióba, amikor a gép 13 perccel indulása után a Fuzsijama felett repült. Berohantak a pilótafülkébe, s felszólították a pilótát, továbbá a személyzet többi tagját, hogy vezessék a gépet a Koreai NDK-ba. A pilóta azonban Szöul felé vette útját és a városhoz közel eső Kimpo repülőterén szállt le. Példa nélkül álló megtévesztés eredményeként a gép elrablói azt hitték, hogy Phenjanba érkeztek. A dél-koreai hatóságok az említett repülőteret északkoreai repülőtérré „festették át” északkoreai lobogókat és jelszavakat tűztek ki. Kimpo repülőterén közölték, hogy a dél-koreai hatóságok eltökélt szándéka, megakadályozzák a gép esetleges felszállását. Értesülések szerint dél-koreai részről figyelmeztették a gépet birtokukban tartó fiatalokat, ne tegyenek kísérletet a gép újbóli útnak indítására, már csak azért sem, mert a repülőgép leszálláskor kisebb károkat szenvedett. Az AFP arról ad hírt, hogy egy harci repülőgépet vontattak a Boeing–727-es elé, hogy ily módon akadályozzák meg felszállását. Jung Neh Jok, a dél-koreai rezsim hadügyminisztere, Pak Kjong Von belügyminiszter és Kim Szung Jong, a légierő vezérkari főnöke is a repülőtéren tartózkodik. Szöuli idő szerint szerdán reggel ultimátumot adtak a diákoknak, azzal fenyegetőzve, hogy nem indulhatnak tovább az elrabolt géppel a KNDK felé, ha előbb nem engedik útjukra a repülőgép utasait. Az irányítótorony rádióján át azonban a diákok azt üzenték, hogy nem bíznak a dél-koreai hatóságok ígéreteiben, ugyanis egyszer már megtévesztették őket. A repülőtéren elmondották, foglalkoznak azzal a gondolattal is, hogy az oxigén felfrissítése ürügyén megpróbálnak altatógázt juttatni a gép belsejébe. Lapzártáig a géprablás újabb fejleményeiről nem érkezett jelentés. Iraki támogatás (VPI) Irak kedden csatlakozott a forradalmi arab rendszerekhez, és támogatásáról biztosította Numeiri vezérőrnagyot. A legutóbbi szudáni eseményeket kommentálva az iraki forradalmi tanács egyik tagja kijelentette: „Irak nem fogja ölhetett kézzel nézni a Szudán ellen irányuló imperialista reakciós összeesküvést.” A Bejrútban megjelenő An-Nahar Ammanból keltezett tudósításában arról vél tudni, hogy Irak egy további hadosztályt küld a jordániai front megerősítésére. Az iraki fővárosban már korábban utal- + (TASZSZ) A Kazahsztáni Legfelső Tanács Elnöksége Bajken Asimovot nevezte ki a kazahsztáni minisztertanács elnökévé. Elődjét, Maszimhan Bejszebajevet felmentették tisztségéből, miután nyugdíjba ment. ♦ (TASZSZ) A Szovjetunió haditengerészeti flottájának főparancsnokát, Szergej Morskov flottaadmirálist, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Algériában, kedden fogadta Huari Bumedien, a Forradalmi Tanács elnöke. Megegyezés Libanonban (UPI) Kedden este Bejrútban közleményt adtak ki arról a megbeszélésről, amelyen a libanoni kormány és a Libanon területén tevékenykedő Palesztinai gerillaszervezetek képviselői Busairi líbiai külügyminiszter jelenlétében vettek részt. A közös közlemény kiadását megelőzően a tárgyaló felek Rasid Katami miniszterelnök rezidenciáján három és fél óra hosszat tanácskoztak az újabb feszültség elsimításának lehetőségeiről. A közlemény bejelenti, hogy mind a libanoni hatóságok, mind pedig a Palesztinai szervezetek megerősítik a Kairóban november 3-án aláírt megegyezést. Felháborodás Franciaországban a fasiszta provokáció miatt (MTI) A francia demokratikus szervezetek egymás után juttatják kifejezésre felháborodásukat a párizsi Lenin-múzeum ellen vasárnap hajnalban elkövetett merénylet miatt. A többi között tiltakozást jelentett be a Francia Szocialista Párt párizsi szervezete: a szocialisták nyilatkozatukban a „legteljesebb szolidaritásukról biztosították kommunista elvtársaikat”. A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának felhívására a francia főváros antifasisztái kedd este nagyszabású tiltakozó tüntetésre gyűltek egybe Párizs 14. kerületében, a Marie-Rose utca 4. számú ház előtt, ahol a fasiszták által feldúlt Lenin-múzeum van. A gyűlés szónoka Georges Marchais, az FKP főtitkárhelyettese volt. ♦ (AFP) Egy fegyveres csoport kedden este elrabolta az NSZK guatemalai nagykövetét. __ NIXON Í Wl?! ! ÉPPEN EGY ÉVVEL EZELŐTT járt Laird amerikai hadügyminiszter Dél-Vietnamban, hogy felkutassa az amerikaiak megbékítésének lehetőségeit. Állítólag ezen az úton született az ötlet, a „vietnamizálás”, amelyre azóta buzgón hivatkozik a republikánus kormány a washingtoni politika értelmetlen elkötelezettségeit támadókkal szemben. Nixon, akit nyugati ismerői jó taktikusnak, de rossz politikusnak mondanak, e téren igazán hűnek bizonyult e jellemzéshez. Azt ugyanis ma már mindenki tudja, hogy a „vietnamizálás” nem valami nagy horderejű politikai elhatározás a háború megszüntetésére — csupán olyan fogás, amivel esetleg meg lehet nyugtatni a háborúba belecsömörlött amerikai átlagpolgárt, akit nem is annyira az izgat, hogy hány milliárdot emészt fel az agresszió, hanem sokkal inkább az, hogy a következő nap nem kerül-e fel közeli hozzátartozója az immár 40 ezer névvel telerótt halállistára. A nixoni döntés mindössze ígéretet jelentett: ezentúl ázsiaiak ölik amerikai fegyverrel az ázsiaiakat. Vagy ahogy a saigoni amerikai nagykövet, Bunker mondotta: „A halottak bőrének színe változik”. AZ UTÓBBI IDŐSZAKBAN azonban egyre szaporodnak az olyan események, amelyek azt sejtetik, hogy e cinikus jóslat egyhamar nem válik be. A legoptimistább becslés Goodell szenátoré: a republikánus politikus azt állítja, hogy 1971-ben háromszázezer amerikai katona lesz még Vietnamban. A végleges kivonulás időpontját viszont ő sem tudja. A „vietnamizálás” zátonyra futásának, sikertelenségének egyszerű az oka: nem tudják megvalósítani. Ez különben nem az első ilyen kudarc. A „vietnamizálás” egyszer már csődöt mondott a háború 1965-ös „amerikanizálása” előtt, amikor a saigoni rezsim amerikai „katonai tanácsadók” parancsnoksága alatt harcoló csapatai kis híján összeroppantak a hazafiak támadásai alatt. Jogos tehát George Ball volt amerikai külügyminiszter-helyettes szkepticizmusa, amikor a londoni Times hasábjain így vélekedik: „Hogy a délvietnami hadsereg egyedül meg tudja csinálni, amit félmillió amerikai katona segítségével képtelen volt megtenni — ez a feltevés inkább hitre, mint történelmi tapasztalatra épül.” Ráadásul az 1965 óta eltelt időszakban a felszabadító mozgalom csak erősebb lett, kiépítette állami szerveit, míg a saigoni Thieu-klikk bázisa tovább szűkült. AZ AMERIKAI CSAPATKIVONÁSRA eleve nem állítottak fel menetrendet, Nixon február 18-i külpolitikai üzenetében a „vietnamizálás” gyorsabb ütemének három kritériumát jelölte meg: 1. haladás a tárgyalásokon; 2. a Thieu-féle hadsereg harci készségének növekedése; 3. Az ellenség aktivitásának csökkenése. Ha áttekintjük az elmúlt hetek krónikáját, azt vesszük észre, hogy a washingtoni politika az önmaga által hivatalosan deklarált célkitűzés ellen dolgozott. Az Egyesült Államok a párizsi tárgyaló küldöttség vezetője kinevezésének elhúzásával, a fontos problémák vitájának megkerülésével, a VDK és a DIFK által napirendre tűzött kérdések bagatellizálásával, merev magatartásával maga degradálta a négyoldalú tanácskozást. A saigoni rezsim hadseregének harci készségéről szólva, úgy tűnik, az Egyesült Államok hiába fecsérli milliárdjait: tavaly egy év alatt 900 ezer katona közül csaknem 150 ezer dezertált. Thieu tudja, hogy az amerikai kivonulás után esetleg meg se kellene várnia a DNFF erőit, saját ellenzéke megelőzné őket. Nyilván ez lehetett az oka annak, hogy a Pentagonhoz közelálló amerikai hetilapnak, a U. S. News and World Reportnak adott interjújában hosszasan bizonygatta, mily fontos az USA délkelet-ázsiai közvetlen katonai jelenlétének fenntartása. Thieu egyébként Dél- Vietnamban tiltja a „vietnamizálás” szó használatát, mondván, hogy ha a háborút „vietnamizálni” kellene, akkor az eddig következésképpen amerikai volt. Ami az „ellenség aktivitását” illeti: a nagy hangú washingtoni héjákkal szemben sok megfigyelő a dél-vietnami hazafiak év eleji általános offenzívájának elmaradását korántsem a DNFF gyengeségében látja, hanem azzal magyarázza, hogy a hazafiak „szaván akarják fogni” Nixont. A DNFF JÓAKARATA azonban — mint ez Párizsban és a vietnami dzsungelekben egyaránt bebizonyosodott — kevés a békéhez. 1968 végén 543 ezer amerikai katona volt Vietnamban, ez év március 20-án 456 ezer — ám azután, hogy Washington Vietnam szomszédságában új tűzfészkeket hozott létre, a „vietnamizálás” már nem pusztán számok kérdése. A Pentagon gondoskodott a katonai pozíciók fenntartásának új ürügyéről. A Pater Lao izmosodó mozgalmának megfojtására hatalmas méretekben kiterjesztette hat éve tartó légi háborúját a Vietnammal határos, rendkívül fontos stratégiai helyzetű Laoszban. Ezzel egy időben biztosította e intervenció hátországát, Kambodzsát, megdöntvén az amerikai csapatok határsértései miatt minduntalan tiltakozó, semleges politikát folytató Norodom Szihanukot. Laoszban már napi ötszáz bevetésben szállnak fel a B—52-esek — mindennap háromezer tonna bombaterhet és mérgező anyagokat zúdítanak az országra. NEMCSAK A KÉT ORSZÁG közelsége sugallja az összevetést — valóban kísérteties a hasonlóság a vietnami háború eszkalációjának megindulásával. Ott is a dollársegéllyel kezdődött, aztán jött a hadtáptámogatás, majd a légierő s végül a gyalogság. A vietnami receptből Laoszban csak az utolsó alkotórész hiányzik, bár ez sem biztos: a Los Angeles Times nemrég közölte Joseph Bush kapitány fényképét, aki Laoszban már tavaly „ellenséges akció áldozata” lett. A laoszi hazafias erők több ezerre teszik a polgári ruhába bújtatott amerikai zöldsapkások és CIA-emberek számát. A „VIETNAMIZÁLÁS” ily módon elveszíti eredeti hivatását: még sokáig nem jelentheti az amerikai csapatok teljes hazavitelét Délkelet-Ázsiából, hiszen az Egyesült Államok újabb háborúba keveredett, mielőtt véget vetett volna az előzőnek. A U. S. News and World Report március 23-i száma nyíltan fogalmazott: „A nagyobb háború lehetősége veszélyezteti a vietnamizálási programot és arra kényszerítheti Washingtont, hogy lassítsa vagy meghatározatlan időre elhalássza az amerikai csapatok kivonását.” Nem véletlen, hogy ezek után az amerikai politikai szótárban a nixoni délkelet-ázsiai politika jellemzésére felbukkant a „nixonizálás” szó, amelynek lényege: a vietnami háború kiterjesztése más országokra. Halász György