Magyar Hírlap, 1970. április (3. évfolyam, 90-119. szám)

1970-04-01 / 90. szám

Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKAKÜLFÖLD 1970. ÁPRILISI, SZERDA 3 A laoszi hazafiak sikerei (TASZSZ, Reuter, VPI) A Patet Lao hírügynökségére hivatkozva a VNA, a VDK hírügynöksége jelentette, hogy a laoszi népi felszabadító hadsereg sikeres támadásokat intéz az ellenséges állások ellen. Az utóbbi négy hónap folyamán a laoszi hazafias erők a jobboldali erők körülbelül 8500 tisztjét és katonáját tet­ték harcképtelenné, köztük thaiföldi zsol­dosokat és amerikai zöldsapkásokat. Az új kambodzsai kormány jegyzéke (DPA) A kambodzsai hivatalos hírügy­nökség hétfőn ismertette a Phnom Penh-i kormányzatnak a genfi értekezlet két társelnökéhez, a Szovjetunióhoz és Ang­liához intézett jegyzékét, amely azt állít­ja, hogy a VDK és a DIFK haderői meg­sértik Kambodzsa területét. A jegyzék ugyanakkor nem vesz tudomást azokról a nyugati hírügynökségek által is elismert esetekről, amikor a saigoni kormányzat csapatai és amerikai haderők lépik át a kambodzsai határt. Phnom Penhben kedden bejelentették, hogy a „Szihanuk ellenállási mozgalom” tagjai Prey Veng tartományban folytat­ják előrenyomulásukat és „két vagy há­rom” fontos katonai állást foglaltak el rövid idő alatt a tartomány területén. A DPA nyugatnémet hírügynökség hétfő esti összefoglalója Kambodzsából érkezett utasok elbeszéléseire hivatkoz­va azt állítja, hogy az új rendszer támo­gatói és Szihanuk hívei közötti összecsa­pásokban Kambodzsában eddig több száz ember vesztette életét. Enyhe ítélet egy amerikai gyilkos perében (MTI) Egy dél-vietnami amerikai had­bíróság hosszas fontolgatás után kedden végleges ítéletet hozott James B. Duffy hadnagy ügyében, aki ellen az volt a vád, hogy katonái az ő utasítására megöltek egy dél-vietnami hadifoglyot. Az esküdt­szék először előre megfontolt gyilkosság elkövetésében nyilvánította bűnösnek a hadnagyot, de amikor kiderült, hogy en­nek büntetése kötelezően életfogytiglani börtön lenne, az esküdtszék lehetőséget kért egy újabb tárgyalásra, amikor is már csak gondatlanságból elkövetett em­berölés lett Duffy bűne. Az újabb meg­állapítás alapján hat év börtönnel súj­tották volna a hadnagyot, de az esküd­tek csak hat hónap elzárást és 1500 dol­lár pénzbüntetést róttak ki rá. Ezt a bün­tetést azonban hat hónapon át fizetheti havi 250 dolláros részletekben. ♦ (VPS) Kedden összeült a március 1- én megválasztott új osztrák parlament, és elnökévé a szociáldemokrata Karl Waldbrunnert választotta. ♦ (Tanjug) Venkata Giri indiai köz­­társasági elnök kedden fogadta Mirko Tepavac jugoszláv külügyminisztert és szívélyes beszélgetést folytatott vele. Közel-Kelet Harcok a Nílusnál és a Golán-magaslatokon A haladó arab országok szolidárisak a szudáni kormánnyal (MENA, VPI, Reuter) A kairói katonai szóvivő bejelentése szerint kedd délután izraeli bombázók támadást intéztek a Nílus-delta északi részén egyiptomi kato­nai állások ellen. A gépek mélyrepülésben közelítették meg a célpontokat. Az egyip­tomi légvédelmi tüzérség elűzte a táma­dókat. A szóvivő szerint a katonai léte­sítményekben a támadás nem okozott kárt. A légitámadás következtében 12 polgári személy életét vesztette, 35-en pe­dig megsebesültek. Nasszer egyiptomi elnök hétfőn rende­letet írt alá „polgári védelmi bizottságok” felállításáról. A bizottságok felső szerve egy 70 főből álló testület lesz, amelynek élére az el­nök Hafez Badavit, a szociális ügyek mi­niszterét nevezte ki. Egy damaszkuszi katonai szóvivő köz­lése szerint szíriai egységek a megszállt Golan-magaslatokon hétfőn este meg­semmisítettek két izraeli erődítményt. Kedden reggel az izraeli erők géppus­­katüzet nyitottak az Al-Maghtasz térsé­gében állomásozó jordániai alakulatokra, közölte egy ammani szóvivő. Jordániai részről a tüzet viszonozták.­tak arra, hogy a kurd kérdés rendezése módot ad az országnak az arab országok harci erőfeszítéseiben való fokozottabb részvételre. Khartúmban helyreállt a rend (MENA, AP, AFP) Kedden újabb rész­letek kerültek nyilvánosságra a szudáni ellenforradalmi kísérletről. A lázadást a forradalmi rendszer által betiltott, egy­kori kormányzó Umma párt és a párt „tömegbázisát” képező Anszar vallási szekta tagjai és hívei kezdeményezték. Keddre a szudáni kormány felszámolta a fővárosban tevékenykedő lázadókat, és megszilárdította ellenőrzését Khartúm fölött. 30 ezer lázadó azonban továbbra is megszállva tartja a Nílus Aba nevű szigetét, ahová titokban korszerű fegyve­rek egész arzenálját csempészték. Hírügynökségek a szudáni forradalmi rendszer iránt megnyilvánuló szolidari­tás jelét látják abban a tényben, hogy hétfőn Khartúmba érkezett a Szudánnal szoros szövetségi kapcsolatokat ápoló Egyiptom és Líbia két magas rangú ve­zetője. Nasszer elnök­helyettesét, Anvar Szadatot; Kadhafi ezredes, a Líbiai For­radalmi Tanács elnöke pedig a tanács egyik tagját, Dzsallud miniszterelnök­helyettest küldte a szudáni fővárosba. Japán diákok elraboltak egy Boeinget Phenjan helyett Szöulban szállt le a gép A dél-koreaiak „átfestették" Kimpo repülőterét (Reuter, AFP, VPI, AP, DPA) Tizenöt japán diák elrabolta a japán légiforgalmi társaság Boeing—727. típusú utasszállító gépét 131 utasával és hétfőnyi legénysé­gével. A diákok akkor léptek akcióba, amikor a gép 13 perccel indulása után a Fuzsijama felett repült. Berohantak a pilótafülkébe, s felszólították a pilótát, továbbá a személyzet többi tagját, hogy vezessék a gépet a Koreai NDK-ba. A pilóta azonban Szöul felé vette útját és a városhoz közel eső Kimpo repülőterén szállt le. Példa nélkül álló megtévesztés eredményeként a gép elrablói azt hitték, hogy Phenjanba érkeztek. A dél-koreai hatóságok az említett repülőteret észak­koreai repülőtérré „festették át” észak­koreai lobogókat és jelszavakat tűztek ki. Kimpo repülőterén közölték, hogy a dél-koreai hatóságok eltökélt szándéka, megakadályozzák a gép esetleges felszál­lását. Értesülések szerint dél-koreai részről figyelmeztették a gépet birtokukban tartó fiatalokat, ne tegyenek kísérletet a gép újbóli útnak indítására, már csak azért sem, mert a repülőgép leszálláskor kisebb károkat szenvedett. Az AFP arról ad hírt, hogy egy harci repülőgépet vontattak a Boeing–727-es elé, hogy ily módon akadályozzák meg felszállását. Jung Neh Jok, a dél-koreai rezsim had­ügyminisztere, Pak Kjong Von belügy­miniszter és Kim Szung Jong, a légierő vezérkari főnöke is a repülőtéren tartóz­kodik. Szöuli idő szerint szerdán reggel ulti­mátumot adtak a diákoknak, azzal fenye­getőzve, hogy nem indulhatnak tovább az elrabolt géppel a KNDK felé, ha előbb nem engedik útjukra a repülőgép utasait. Az irányítótorony rádióján át azonban a diákok azt üzenték, hogy nem bíznak a dél-koreai hatóságok ígéreteiben, ugyanis egyszer már megtévesztették őket. A repülőtéren elmondották, foglalkoz­nak azzal a gondolattal is, hogy az oxigén felfrissítése ürügyén megpróbálnak alta­tógázt juttatni a gép belsejébe. Lapzártáig a géprablás újabb fejlemé­nyeiről nem érkezett jelentés. Iraki támogatás (VPI) Irak kedden csatlakozott a for­radalmi arab rendszerekhez, és támoga­tásáról biztosította Numeiri vezérőrna­gyot. A legutóbbi szudáni eseményeket kommentálva az iraki forradalmi tanács egyik tagja kijelentette: „Irak nem fogja ölhetett kézzel nézni a Szudán ellen irá­nyuló imperialista­ reakciós összeeskü­vést.” A Bejrútban megjelenő An-Nahar Am­­manból keltezett tudósításában arról vél tudni, hogy Irak egy további hadosztályt küld a jordániai front megerősítésére. Az iraki fővárosban már korábban utal- + (TASZSZ) A Kazahsztáni Legfelső Tanács Elnöksége Bajken Asimovot ne­vezte ki a kazahsztáni minisztertanács elnökévé. Elődjét, Maszimhan Bejszeba­­jevet felmentették tisztségéből, miután nyugdíjba ment. ♦ (TASZSZ) A Szovjetunió haditenge­részeti flottájának főparancsnokát, Szer­­gej Morskov flottaadmirálist, aki hivata­los látogatáson tartózkodik Algériában, kedden fogadta Huari Bumedien, a For­radalmi Tanács elnöke. Megegyezés Libanonban (UPI) Kedden este Bejrútban közle­ményt adtak ki arról a megbeszélésről, amelyen a libanoni kormány és a Liba­non területén tevékenykedő Palesztinai gerillaszervezetek képviselői Busairi lí­biai külügyminiszter jelenlétében vettek részt. A közös közlemény kiadását meg­előzően a tárgyaló felek Rasid Katami miniszterelnök rezidenciáján három és fél óra hosszat tanácskoztak az újabb fe­szültség elsimításának lehetőségeiről. A közlemény bejelenti, hogy mind a liba­noni hatóságok, mind pedig a Palesztinai szervezetek megerősítik a Kairóban no­vember 3-án aláírt megegyezést. Felháborodás Franciaországban a fasiszta provokáció miatt (MTI) A francia demokratikus szerve­zetek egymás után juttatják kifejezésre felháborodásukat a párizsi Lenin-múzeum ellen vasárnap hajnalban elkövetett me­rénylet miatt. A többi között tiltakozást jelentett be a Francia Szocialista Párt pá­rizsi szervezete: a szocialisták nyilatko­zatukban a „legteljesebb szolidaritásuk­ról biztosították kommunista elvtársai­kat”. A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának felhívására a francia fő­város antifasisztái kedd este nagyszabású tiltakozó tüntetésre gyűltek egybe Párizs 14. kerületében, a Marie-Rose utca 4. számú ház előtt, ahol a fasiszták által feldúlt Lenin-múzeum van. A gyűlés szó­noka Georges Marchais, az FKP főtitkár­­helyettese volt. ♦ (AFP) Egy fegyveres csoport kedden este elrabolta az NSZK guatemalai nagy­követét. __ N­I­X­O­N Í Wl?! ! ÉPPEN EGY ÉVVEL EZELŐTT járt Laird amerikai hadügyminiszter Dél-Viet­­namban, hogy felkutassa az ameri­kaiak megbékítésének lehetőségeit. Ál­lítólag ezen az úton született az ötlet, a „vietnamizálás”, amelyre azóta buzgón hivatkozik a republikánus kormány a washingtoni politika értelmetlen elköte­lezettségeit támadókkal szemben. Nixon, akit nyugati ismerői jó taktikusnak, de rossz politikusnak mondanak, e téren igazán hűnek bizonyult e jellemzéshez. Azt ugyanis ma már mindenki tudja, hogy a „vietnamizálás” nem valami nagy horderejű politikai elhatározás a háború megszüntetésére — csupán olyan fogás, amivel esetleg meg lehet nyugtatni a há­borúba belecsömörlött amerikai átlag­polgárt, akit nem is annyira az izgat, hogy hány milliárdot emészt fel az ag­resszió, hanem sokkal inkább az, hogy a következő nap nem kerül-e fel közeli hozzátartozója az immár 40 ezer névvel telerótt halállistára. A nixoni döntés mindössze ígéretet je­lentett: ezentúl ázsiaiak ölik amerikai fegyverrel az ázsiaiakat. Vagy ahogy a saigoni amerikai nagykövet, Bunker mondotta: „A halottak bőrének színe változik”. AZ UTÓBBI IDŐSZAKBAN azonban egy­re szaporodnak az olyan események, amelyek azt sejtetik, hogy e cinikus jós­lat egyhamar nem válik be. A legopti­mistább becslés Goodell szenátoré: a re­publikánus politikus azt állítja, hogy 1971-ben háromszázezer amerikai kato­na lesz még Vietnamban. A végleges ki­vonulás időpontját viszont ő sem tudja. A „vietnamizálás” zátonyra futásának, sikertelenségének egyszerű az oka: nem tudják megvalósítani. Ez különben nem az első ilyen ku­darc. A „vietnamizálás” egyszer már cső­döt mondott a háború 1965-ös „ameri­kanizálása” előtt, amikor a saigoni re­zsim amerikai „katonai tanácsadók” pa­rancsnoksága alatt harcoló csapatai kis híján összeroppantak a hazafiak táma­dásai alatt. Jogos tehát George Ball volt amerikai külügyminiszter-helyettes szkepticizmusa, amikor a londoni Times hasábjain így vélekedik: „Hogy a dél­vietnami hadsereg egyedül meg tudja csinálni, amit félmillió amerikai katona segítségével képtelen volt megtenni — ez a feltevés inkább hitre, mint történel­mi tapasztalatra épül.” Ráadásul az 1965 óta eltelt időszakban a felszabadí­tó mozgalom csak erősebb lett, kiépí­tette állami szerveit, míg a saigoni Thieu-klikk bázisa tovább szűkült. AZ AMERIKAI CSAPATKIVONÁSRA eleve nem állítottak fel menetrendet, Nixon február 18-i külpolitikai üzenetében a „vietnamizálás” gyorsabb ütemének há­rom kritériumát jelölte meg: 1. haladás a tárgyalásokon; 2. a Thieu-féle hadsereg harci készségé­nek növekedése; 3. Az ellenség aktivitásának csökke­nése.­­ Ha áttekintjük az elmúlt hetek kró­nikáját, azt vesszük észre, hogy a washingtoni politika az önmaga által hi­vatalosan deklarált célkitűzés ellen dol­gozott. Az Egyesült Államok a párizsi tárgyaló küldöttség vezetője kinevezésé­nek elhúzásával, a fontos problémák vi­tájának megkerülésével, a VDK és a DIFK által napirendre tűzött kérdések bagatellizálásával, merev magatartásával maga degradálta a négyoldalú tanács­kozást.­­ A saigoni rezsim hadseregének harci készségéről szólva, úgy tűnik, az Egyesült Államok hiába fecsérli milliárd­jait: tavaly egy év alatt 900 ezer katona közül csaknem 150 ezer dezertált. Thieu tudja, hogy az amerikai kivonulás után esetleg meg se kellene várnia a DNFF erőit, saját ellenzéke megelőzné őket. Nyilván ez lehetett az oka annak, hogy a Pentagonhoz közelálló amerikai heti­lapnak, a U. S. News and World Re­­portnak adott interjújában hosszasan bizonygatta, mily fontos az USA dél­kelet-ázsiai közvetlen katonai jelenlété­nek fenntartása. Thieu egyébként Dél- Vietnamban tiltja a „vietnamizálás” szó használatát, mondván, hogy ha a há­borút „vietnamizálni” kellene, akkor az eddig következésképpen amerikai volt.­­ Ami az „ellenség aktivitását” illeti: a nagy hangú washingtoni héjákkal szemben sok megfigyelő a dél-vietnami hazafiak év eleji általános offenzívájá­­nak elmaradását korántsem a DNFF gyengeségében látja, hanem azzal ma­gyarázza, hogy a hazafiak „szaván akar­ják fogni” Nixont. A DNFF JÓAKARATA azonban — mint ez Párizsban és a vietnami dzsungelek­­ben egyaránt bebizonyosodott — kevés a békéhez. 1968 végén 543 ezer ameri­kai katona volt Vietnamban, ez év már­cius 20-án 456 ezer — ám azután, hogy Washington Vietnam szomszédságában új tűzfészkeket hozott létre, a „vietna­mizálás” már nem pusztán számok kér­dése. A Pentagon gondoskodott a kato­nai pozíciók fenntartásának új ürügyé­ről. A Pater Lao izmosodó mozgalmának megfojtására hatalmas méretekben ki­terjesztette hat éve tartó légi háborúját a Vietnammal határos, rendkívül fontos stratégiai helyzetű Laoszban. Ezzel egy időben biztosította e intervenció hátor­szágát, Kambodzsát, megdöntvén az ame­rikai csapatok határsértései miatt mind­untalan tiltakozó, semleges politikát folytató Norodom Szihanukot. Laoszban már napi ötszáz bevetésben szállnak fel a B—52-esek — mindennap háromezer tonna bombaterhet és mérgező anyago­kat zúdítanak az országra. NEMCSAK A KÉT ORSZÁG közelsége su­gallja az összevetést — valóban kísér­teties a hasonlóság a vietnami há­ború eszkalációjának megindulásával. Ott is a dollársegéllyel kezdődött, aztán jött a hadtáptámogatás, majd a légierő s végül a gyalogság. A vietnami recept­ből Laoszban csak az utolsó alkotórész hiányzik, bár ez sem biztos: a Los An­geles Times nemrég közölte Joseph Bush kapitány fényképét, aki Laoszban már tavaly „ellenséges akció áldozata” lett. A laoszi hazafias erők több ezerre teszik a polgári ruhába bújtatott amerikai zöldsapkások és CIA-emberek számát. A „VIETNAMIZÁLÁS” ily módon elve­szíti eredeti hivatását: még­ sokáig nem jelentheti az amerikai csapatok teljes hazavitelét Délkelet-Ázsiából, hiszen az Egyesült Államok újabb háborúba keve­redett, mielőtt véget vetett volna az elő­zőnek. A U. S. News and World Report március 23-i száma nyíltan fogalmazott: „A nagyobb háború lehetősége veszé­lyezteti a vietnamizálási programot és arra kényszerítheti Washingtont, hogy lassítsa vagy meghatározatlan időre el­halássza az amerikai csapatok kivoná­sát.” Nem véletlen, hogy ezek után az ame­rikai politikai szótárban a nixoni dél­kelet-ázsiai politika jellemzésére felbuk­kant a „nixonizálás” szó, amelynek lé­nyege: a vietnami háború kiterjesztése más országokra. Halász György

Next