Magyar Hírlap, 1970. május (3. évfolyam, 120-150. szám)

1970-05-26 / 145. szám

2 1970. MÁJUS 26. KEDD Fock Jenő látogatása a KGMTI-ben (Folytatás az 1. oldalról) vódik. Egyebek között segítséget nyújt a korszerűbb raktározáshoz és anyagmoz­gatáshoz, valamint a gyártmánytervezés­hez, sőt egész üzemek beruházását is­ le­bonyolítja. tétlen, baráti beszélgetés kezdődött. Az intézet dolgozói, a különböző szakterüle­tek képviselői szóltak munkájukról, s tet­tek fel kérdéseket a kormány elnökének. Fock Jenő elismerően nyilatkozott a KGMTI múltbeli és jelenlegi tevékenysé­géről. A máról és a látogatás során ta­pasztalt újszerű törekvésekről szólva ki­emelte: az a tény, hogy nemcsak techno­lógiát terveznek, hanem a kivitelezésből is részt vállalnak, ez feltétlenül helyes. Mint ahogy a külföldi kapcsolatok széle­sítésére való törekvés is örvendetes. Igye­kezzék tehát az intézet több ilyen mun­kát vállalni, mégpedig a szellemi export­tal párosuló ipari kooperáció lehetőségei­vel élve. Ez a népgazdaságnak és az inté­zetnek egyaránt érdeke, s még jelentős lehetőségek állnak e tekintetben a KGMTI előtt. K. Gy. 3. Kérdez a komtányelnök A beszélgetés jellege természetesen, megannyi nagy értékű, valóban becsülen­dő eredmény ellenére sem marad meg a kedvező változások puszta regisztrálásá­nál. A vendéglátók maguk is őszintén szóltak gondjaikról, de a kormány elnöke is — mint mondani szokás — „tudott kér­dezni”. E kérdések lényegét talán így le­hetne összefoglalni: mennyi van még a KGMTI-ben? Vagyis, hogyan, milyen módszerekkel lehetne hatásosabbá, gyor­sabbá, gazdaságosabbá tenni a tervező­munkát, különös tekintettel arra a tény­re, amit egyébként az intézet vezetői ma­guk siettek elmondani: gazdaságirányítá­sunk mai rendszerében lényegesen ked­vezőbbek a feltételek, egyre több vonat­kozásban érezhető az önállóság jó hatása. — Úgy véljük, a műszaki fejlesztésben kell elsősorban megújulnunk, határozot­tabban cselekednünk — mondották a há­zigazdák. — Mindez azonban nem csu­pán rajtunk múlik. A jövő szempontjá­ból nagyon jelentős például a korszerű számítástechnikai eszközök alkalmazása, s ezzel párhuzamosan olyan belső szer­vezeti rendszer kialakítása, amelyben a mérnökök valóban alkotó, tervező tevé­kenységet, nem pedig — mint ma még gyakori — alacsonyabb képzettséget kí­vánó kisegítő feladatokat látnak el. A tervezőintézeti érdekeltség . Sok szó esett a tervezőintézeti érdekelt­ségekről is, mégpedig egy ellentmondás tükrében. Ma még él az a költséges gya­korlat, amely szerint a tervezés abban ér­dekelt, hogy minél nagyobb, költségesebb objektumot, gyárat, létesítményt vállal­jon és tervezzen. Ugyanakkor a népgazda­ság érdeke azt diktálná, hogy egy-egy be­ruházást minél olcsóbban, gazdaságosab­ban valósítsunk meg, márpedig nem vitás, hogy ehhez az utóbbihoz kell igazítani a tervezés érdekeltségét is. Az általános gond jogos érzékeltetése mellett a KGMTI vezetői örömmel számoltak be a kormány elnökének arról, hogy a többi között a bel­ső erők szervezettsége, a szakmai képes­ség fejlesztése és az ösztönzőbb bérezés kialakítása révén az utóbbi években az intézet húsz százalékkal csökkentette a tervezési költséget, ami jelentős ered­ménynek számít. S egyben azt is bizo­nyítja, hogy valóban vannak még tarta­lékok, ezeknek kiaknázása változatlanul az intézeti vezetés fontos feladata. Fock Jenő ezután ellátogatott a KGMTI különböző tervezőrészlegeibe, irodáiba. Megtekintette a rajzasztalokon éppen ter­vezés alatt levő munkákat, és figyelem­mel hallgatta a hozzájuk fűzött szakmai kiegészítéseket. E látogatás néhány órája alatt szinte kirajzolódott az ország jelen­legi, még inkább azonban a közeljövő ipari térképe. Egyik percben — illetve egyik irodában — Dunaújváros, Diósgyőr, majd Ózd, a másikban már Csepel, az Ikarus vagy éppen Székesfehérvár ke­rült szóba. Pontosabban: azok az üzemek, gyárak, amelyek egyfelől korszerűbb mó­don és körülmények között kívánják foly­tatni termelőmunkájukat , jelentős re­konstrukciókat valósítanak meg a KGMTI segítségével , másfelől pedig új üzeme­ket, üzemrészeket telepítenek. Szellemi export-kooperáció­ s tervezőasztalokon kihatásában rend­kívül nagy értékű munkák készülnek. A KGMTI egyesztendei tervezőtevékenysége mögött több milliárdos beruházási össze­gek öltenek testet új gyárak, üzemrészek, korszerűbb gépsorok, termékek formájá­ban. Ezt a felelősséget — nyugtázta a kor­mány elnöke — érzi az intézet kollektí­vája, hiszen az eredmények önmagukért szólnak. Abban is a felelősség és a nemes értelemben vett többre vágyódás nyilvá­nult meg, ahogy a tervezés különböző gondjairól szenvedéllyel szóltak. Mint ahogy például ez sugárzott a házigazdák­ból, amikor — szinte a látogatás „fény­pontjaként” — bevezették a miniszterel­nököt a nemrégiben üzembe helyezett számítóközpontba. E géptől a jövőt ille­tően sokat várnak, igyekeznek a tervezés korábbi szemléletét igazítani az újhoz, a korszerűhöz, mert hiszen — mint hangsú­lyozták — mégiscsak a tervezők adják majd fel a „leckét” a gépnek, s nem for­dítva ... A tervezőirodákban tett látogatás után az intézet klubjában bővebb körben kö­ HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap Jelentések az árvízvédelmi munkákról (Folytatás az 1. oldalról) hétfőn elzártak, ezzel is mentesítették a területet az újabb árhullám okozta víz­től. A jobb parti szakadást is nagy erő­vel igyekeznek elzárni. Eddig összesen 207 millió köbméter vizet vezettek le, s így az elöntött területek nagysága 35 ezer holdra csökkent. Az újabb áradás meg­lassította a víz lefolyását, ezért sok újabb szivattyút irányítottak a helyszínre. To­vábbi beavatkozást igényel a mélyebben fekvő részekben meghúzódott, pangó vi­zek eltávolítása. Az elmúlt huszonnégy órában a Maros felső szakaszának vízgyűjtő területén szá­mottevő csapadék hullott. Ez újabb ár­hullámot indíthat el, de legalábbis fékez­heti, esetleg meg is állíthatja az apadást. Jelenleg a Maros vízállása több mint nyolcvan centiméterrel alatta van a te­tőző vízszintnek. A folyó változatlanul veszélyezteti Makót, mert a vízvonal kö­­­rülbelül három méterrel magasabban he­lyezkedik el, mint a város talaja. A töl­téseket újabb és újabb buzgárok ostro­molják. A tudósításokban szereplő nagy buzgárnak hétfőn „testvére” nőtt, amit sikeresen megfogtak. A Maros mentén védekezők száma egyébként megközelíti az ötezret. A múlt héten lezárt 16 olaj­­kútból hétfőn tizennégynek újra megnyi­tották a csapjait és üzembe helyezték a hozzájuk tartozó két tankállomást is. Hétfőre az árvízvédelemben részt ve­vők létszáma már kétezerrel meghaladta az 1965-ös nagy dunai árvíz ellen harco­lók létszámát, a harminchatezret. H. P. Magyar katonai személyiségek csehszlovák kitüntetése Csehszlovákia felszabadulásának 25. év­fordulója alkalmából a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság elnöke A fegyverba­rátság megerősítéséért kitüntetés első fo­kozatát adományozta Czinege Lajos vezér­­ezredesnek, a Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének, Csémi Károly altábornagynak, a honvédelmi miniszter első helyettesének, a magyar néphadsereg vezérkari főnökének, Kálazi József vezér­őrnagynak, Kiss Lajos vezérőrnagynak, Szűcs Ferenc vezérőrnagynak, Lakatos Béla vezérőrnagynak és Török Mihály ez­redesnek. A fegyverbarátság megerősíté­séért kitüntetés második fokozatát tízen kapták meg. A februári győzelem 22. év­fordulója alkalmából a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság munkásőrségének pa­rancsnoksága, a Munkásőrség Becsület­rendje kitüntetést adományozta Papp Ár­pádnak, a magyar munkásőrség országos parancsnokának és Nagy György helyettes parancsnoknak. A kitüntetéseket hétfőn ünnepélyesen nyújtotta át Frantisek Dvorsky, Csehszlo­vákia budapesti nagykövete. A kitüntetettek nevében Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter mon­dott köszönetet. Az ünnepélyes aktusnál jelen volt Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Erdélyi Károly és Borbándi János, az MSZMP KB osztályvezetői, Gyenes And­rás külügyminiszter-helyettes, továbbá a tábornoki kar több tagja, a Külügyminisz­térium és a Honvédelmi Minisztérium több vezető beosztású munkatársa. 29 721 mázsa volt a zsákmány X' ^ cX - 2 j• Huszonöt évesek a halászati tsz-ek A víz volt elsőrendű témája annak a tanácskozásnak, amelyet az ország halá­szati termelőszövetkezeteinek küldöttei tartottak tegnap a TOT székházában. A halászok kétszeresen is panaszkodhatnak mostanában a vízre: az elmúlt évi, gaz­dálkodási elemzésekor, kiderült,, hogy az alacsony vízállás közrejátszott a zsák­mány csökkenésében. Az árvíz pedig az idei terveket nyirbálja meg, hiszen máris négy hisz területén okozott káro­kat, sőt a fehérgyarmatiaknak még az iro­daházát is elvitte. Dr. Nádasdy György, a Halászati Ter­melőszövetkezetek Szövetségének titkára abból az alkalomból tarthatta meg beszá­molóját, hogy az első szövetkezések ne­gyedszázadosak az idén. A bajai Új Élet Hisz tagjai például már 1944 decemberé­ben elhatározták az együttműködést, s 1945-ben alakult meg a hódmezővásár­helyi, a győri, a mohácsi, a szolnoki, a csongrádi htsz, illetve jogelődjük, a ha­lászati bérszövetkezet. Később is volt példa az út követésére: csak 1956-ban jött létre az óbudai Kék Duna, majd 1961- ben a barcsi Drávai Határőr Htsz. Ami az érdekképviseletet illeti, pontosan tíz év­vel megelőzték az új termelőszövetkezeti törvényt — még 1957-ben életre hívták a Halászati Termelőszövekezetek Központi Intéző Bizottságát, a mai szövetség jog­elődjét, egyszersmind az ország első tsz­­szövetségét. Ma 22 htsz, valamint egy — a tömörké­nyi Alkotmány —, jelentős halászatot folytató mezőgazdasági termelőszövetke­zet tömörül ebben a szövetségben. Ter­mészetes vizeik területe 87 623 hold; a Duna, a Tisza, a Körösök, a Dráva és a Mura, a hajdúszoboszlói csatornarendszer, valamint a Velencei-tó, s a Fertő magyar­országi szakasza tartozik ide. A mestersé­ges tógazdaságok területe 1972 holdat tesz ki, a legtöbb — szám szerint tíz — hisz a Tiszába merítgeti hálóját, összesen 2385 embernek ad ily módon kenyeret a hal, amelyet részben önmaguk értékesítenek, juttatnák el a fogyasztóhoz, hiszen 47 úgynevezett vendéglátó egységük — fő­ként csárdájuk — van. A tegnapi értekezleten megvitatták az 1969-es gazdálkodást, a szövetségi titkár rámutatott a zsákmány csökkenésének okaira. A 29 721 mázsányi zsákmány ugyanis kevesebb volt, miként az előző három esztendőben; a rekordot az 1967-es év produkálta, 33 817 mázsa halat. A 25 év történetében tavaly volt a legalacso­nyabb a Duna átlagszintje, s ez gátolta a halak szaporodását, nem merültek meg a holtágak. Közrejátszik a visszaesésben a vizek szennyeződése, s a fokozódó hor­gászat is. Mit fognak leginkább? A sor­rendben első a ponty, ezt a csuka, majd a harcsa, a süllő, a balin, s a növényevő halak követik. A legtöbb halat tavaly a Duna adta, emelkedés — szerény, mind­össze 56 mázsányi — csupán a Velencei­­tavon volt. A teljes zsákmányhoz tarto­zik: 33 447 kiló békát, 8725 kiló kagylót és 1 761 kiló rákot is kifogtak 31069-ben a szövetkezeti halászok, akik közül többen Munka Érdemrendet és TOT díszoklevelet vettek át a tanácskozás végeztével. K. N. Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Vár­nai Zseni költőnek, a munkásmozgalom­ban kifejtett több évtizedes tevékenysége, valamint költői munkássága elismeréséül, 80. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. Je­len volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára. Az Elnöki Tanács dr. Milasovszky Bé­lának, a műszaki tudományok doktorá­nak, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egye­tem tanszékvezető egyetemi tanárának, Schay Géza kétszeres Kossuth-díjas aka­démikusnak, a Központi Kémiai Kutató Intézet tudományos tanácsadójának ered­ményes munkásságuk elismeréséül, 70. születésnapjuk alkalmából; Blascsuk Gyu­lának,­ a Budapesti Vetőmagtermeltető és Értékesítő Országos Vállalat vezérigazga­tójának, Bognár Kálmánnak, a Nagy­­szentjánosi Állami Gazdaság nyugalma­zott igazgatójának, dr. Maár Ferencnek, a Győri Megyei Bíróság tanácsvezető bí­rójának, Paulinyi Oszkárnak, a történe­lemtudományok kandidátusának, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Történettu­dományi Intézete tudományos főmunka­társának és dr. Prochnow Ferencnek, az orvostudományok kandidátusának, az Or­szágos Onkológiai Intézet osztályvezető főorvosának eredményes munkásságuk elismeréséül, nyugállományba vonulásuk alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A ki­tüntetéseket Losonczi Pál nyújtotta át. Jelen volt Cseterki Lajos. Seg­ít az ország Egyre nagyobb méreteket ölt az ország népének segítőkészsége, újabb és újabb vállalatok, intézmények ajánlják fel se­gítségüket az árvízkárosultak javára. Er­ről tanácskoztak hétfőn a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsának székházában az ország 49 területi tsz-szövetségének képviselői is. Elhatározták, hogy a terü­leti szövetségek mindegyike egy-egy ká­rosult szabolcs-szatmári gazdaságot se­gít meg. Ki-ki saját lehetőségei szerint igyek­szik hozzájárulni a bajba jutottak gond­jainak enyhítéséhez. Lehetetlen lenne va­­lamennyiüket felsorolni, ez is példázza mennyire széles körű ez a segítség. Szere­pel a hírek között, hogy sok üzem az ár­víz sújtotta gyerekek üdülését biztosítja, sok termelőszövetkezet jelentős természet­beni segítséggel járul hozzá a helyreállí­­táshoz. Például a Duna és Karasica menti tsz-ek területi szövetsége 20 lovat és 40 szarvasmarhát, továbbá húsz vagon abra­kot ajánlott fel. A Baranya megyei gazda­ságok többsége vemhes üszőket küld. A nyergesújfalui Eternitgyár munkásai úgy határoztak, hogy május 30-iki szabad szombatjukon dolgoznak. Száz családi ház építéséhez elegendő tetőfedő etemű­lapot és idomcsövet termelnek ezen a napon, amit az árvíz sújtotta területre küldenek. A Fővárosi Ruházati Bolt dolgozói 300 ezer forint értékű ruhaneművel és 50 ezer forint készpénzzel segítenek. Árad a segítség az ország minden részé­ből, s bár a károkat egyelőre még nem lehetett felmérni, valószínű, hogy tovább­ra is elkél a segítség. A Csongrád megyei Tanács közli, hogy az érettségi vizsgákat minden makói kö­zépiskola az eredeti időpontban tartja meg. Egyébként a helyi újságok hasáb­jain részletesen tájékoztatják az érdekel­teket. Hatékonyan fejlődik a magyar—jugoszláv szakszervezeti együttműködés A Jugoszláv Szakszervezetek Szövetsé­gének meghívására Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT főtitkárának vezetésével május 20—24 között magyar szakszervezeti kül­döttség tett látogatást Jugoszláviában. A Jugoszláv Szakszervezetek Szövetsé­ge küldöttségét Dusan Petrovics­ Sane, a Jugoszláv Szakszervezetek Szövetségének elnöke vezette. A küldöttségek kölcsönösen informál­ták egymást a szakszervezetek eddigi te­vékenységéről, tapasztalatairól és legfon­tosabb feladatairól. A két küldöttség részletes vélemény­­cserét folytatott a nemzetközi szakszer­vezeti együttműködés aktuális kérdéseiről és számos nemzetközi kérdésben megálla­pította a nézetek hasonlóságát. A küldöttségek megelégedéssel állapí­tották meg, hogy igen hatékonyan fejlő­dik a konkrét és mindkét fél számát a hasznos együttműködés a két szomszédos szocialista ország szakszervezeti szervei között és megállapodtak abban, hogy a jövőben is tevékenykednek az együttmű­ködés állandó szélesítése érdekében. Kovács Pál vezérőrnagy előadása A Hazafias Népfront XVI. kerületi bi­zottságának és az MHSZ kerületi vezető­ségének rendezésében Kovács Pál vezér­őrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, országgyűlési képviselő, hétfőn délután találkozott a kerület tartalékos tisztjei­vel, és katonapolitikai tájékoztatót tar­tott részükre. Ezt követően a képvisel® munkával kapcsolatos kérdésekre vála­szolt, s elbeszélgetett a tartalékos tisztek­kel időszerű honvédelmi és egyéb témák­ról.

Next