Magyar Hírlap, 1970. május (3. évfolyam, 120-150. szám)
1970-05-31 / 150. szám
2 1970. MÁJUS 31. VASÁRNAP Süt a nap a Szamoshát fölött Tiszta és fényes az ég a Szamoshát fölött. Nem riogatnak felhőkomondorok, nem csapdos az eső. Süt már a nap. De a víz elleni háborúnak még nincs vége, a szörnyű örvtámadás ellencsapása most bontakozik ki a Szamosháton, a Túr mentén, a Felső-Tiszánál. Harci röplapot osztogatnak a katonák: „Mindenkihez! Az élet újból beindul az árvíz sújtotta területeken. A természet erői nem győzhetik le az emberi élni akarást. A csüggedés lefogja teremtő erődet. Otthonodba való visszatérésed után rajtad is múlik, hogy újra virágzó élet teremtődjék az elpusztult helyébe. Dolgozni! A kemény, kitartó munka újból meghozza gyümölcsét! Add tovább!" Ökörítófülpösön állomásoznak az ellátást, egészségügyi rendszabályokat, a romeltakarítást végrehajtó egységek, civilből bevonult polgári védelmi alakulatok katonái. Dr. Gebri Pál századparancsnok, mezőgazdasági kutatómérnök jelent: — Nagygécen két nap alatt végeztünk a romeltakarítással. Dr. Kósa Barnabás felderítő parancsnok, aki egységével elsőnek nyomul be a községekbe és végzi a legveszélyesebb, életkockáztató munkát, a nyíregyházi tanárképző intézet adjunktusa: — Jelentem, zavartalanul folyik a teljes lakosság visszatéréséhez szükséges előfeltételek megteremtése. Azután tanáros, emberi lesz az arca, a fegyelmezett katona vonásai megtörnek, mintha a lélek belső töprengéseit követnék. „Döbbenetesek az első órák, ahogy megérkeznek az emberek és szemben találják magukat az árvíz hagyatékával. Van, aki jajveszékel, mások fásultan néznek és moccanni sincs kedvük. Csak később oldódik a levertség...” Komlódtótfalu. Erre a falura is kegyetlenül csapott le a víz. Az emberek futni sem tudtak. Egy holdnyi szigeten 1300 ember zsúfolódott össze, halálra készülő, rettenetes riadalommal, tehetetlenül nézve a tajtékzó vizet a rémület órájában. Asszonyok, férfiak, gyerekek. Maguk, sem hitték, amikor megérkeztek a mentőhelikopterek kétéltűek, rohamcsónakok. Most visszatértek. Főleg az iskolában laknak. Az megmaradt. A házak az út kétoldalán csak a helyüket mutatják lefogyott falaikkal. Majdnem 300 lakóépület lett a víz martaléka. Háborús kép. Éppen csak moccan, még az élet. Eszter néni szemeire szorított tenyere mögött üí. Vigasztalanul. Látni nem akarja a háza maradékát. Ül az árok szélén és csak sír, jajgat. — Egy szál pünkösdi rózsát sem hagyott a Szamos. A tanácsháza udvarán sátoros fürdőállomás. A tanácselnök, aki már régen borotválkozott és aludni is csak fél szemmel tudott, már az eredményekről beszél. — Megérkezett nyolc vagon cement, több ezer tégla. Az egyik udvaron tenyérnyi tisztáson — mert körötte széttört ajtók, ablakok, kupacba omlott vályogok — áll a megmentett konyhaasztal. Asszony motoz mellette. Az asztalra rakott megmentett holmik között babrál. Szép rendbe rakja a sótartót, három poharat, kést, kanalat, egy orvosságos üveget, egy nyújtófát és egy játszóbabát. Porolja őket. Takarít. A másik romhalmaznál egyetlen konyhaszekrény, ember sehol sem. Hazatért tyúkok kapirgálnak mellette. A szomszéd portamaradékon macska jár körbe, és nyávogva keres valamit. Nem futna tovább, pedig a mellette levő telek romos udvarán már tűzhelyet raktak, és a hoszszú fekete csövön füst száll az ég felé. Főznek. Csengersima. 178 házból 127 dőlt össze. Kovács Barnával, a termelőszövetkezet KISZ-titkárával akadunk össze az utcán. Most olyan, mint a kialvatlan öregember. Szüleivel menekült az ár elől, és roppant tapasztalat tette idősebbé. Mondja, hogy a gyorssegélyt mindenki megkapta a faluban. — Mit csinál most? Nekidől egy állva maradt kerítésnek. — Összehívtam tizenegy fiatalt, a szocialista brigádot. Holnap répát megyünk kapálni. — A házuk? — Nincs. A tanácsházánál régi ismerős. Gerő Imre, a nyírbátori járási tanácstól. Ide vezényelték segíteni, megszervezni az életet. Utoljára 12 évvel ezelőtt láttam, szintén vezénylésben volt, távol az otthonától, termelőszövetkezetet szervezett. — Mi a helyzet? — Túlestünk a megrázkódtatás legnehezebb óráin. Most már tesznek-vesznek, rendezkednek az emberek. — Építőanyag? — Még nincs, de halljuk, hogy nemsokára érkezik. Nagyon kellene már. Csakhogy lássuk az új téglákat. Bizony mindenre a leggyorsabban szükségük van a visszatérő embereknek, épp annyira, mint a tiszta ivóvízre. Hogy téglát markolhassanak, meszet oltsanak, cementet keverjenek és izzadva-fáradva felejtsék a szörnyűségeket. A szállítás ütemét feltétlenül meg kell gyorsítani. És máris, a visszatelepüléssel egyidőben szükség van tanácsadó, felvilágosító mérnökökre, technikusokra és agitátorokra, akik rögtön az indulásnál megbeszélik a jövőt is: hol és hogyan érdemes újraépíteni a falut. Mert az sem biztos, hogy a legjobb hely a régi lenne. Csegöld, Jánkmajtis, Fehérgyarmat, Tunyogmatolcs... Majdnem félszáz falu 50 ezer emberrel. Takarodik a víz, hátrahagyta intő, nagyon is sok módon intő figyelmeztetését, visszatérhetnek az emberek. Segít az állam. Segít a társadalom. Segít a szocializmus. De otthont csak ők tudnak maguknak teremteni. A földet újra neki se k kell megművelni, és a jószág is tőlük fogadja a legszívesebben a takarmányt ... A napokból órákat, a hetekből napokat és a hónapokból heteket kell csinálni, hogy minél rövidebb legyen az újjászületés ideje. A víz nagyon bemocskolta iszapjával a vetéseket. De már süt a nap. Soltész István A bajban tudod meg ki az igazi barátod — mondja a népi bölcsesség, s így igaz. Ezekben a napokban, amikor a természeti csapások talán legnagyobbja sújtja emberek tízezreit, megszámlálhatatlan a segítő kéz is. S ez így természetes. Ebben a természetességben azonban van egy szembetűnően ismétlődő vonás: bizonyos emberek mindenütt ott vannak, ahol a legnagyobb a baj. A hótorlaszoknál, az égő erdőnél, a vasúti szerencsétlenségnél is mindig a legnehezebbet vállalják. Talán mondani sem kell: a katonákra, a honvédekre gondolunk, akik béke idején is követik s betartják a szép esküt: a dolgozó népet szolgálom. Az eseménytelen, nyugalmas napokban csak ritkán hallunk hírt felőlük. Ezek leginkább arról szólnak, hogy a katonák keményen megdolgoznak minden apró eredményért. Ezt örömmel nyugtázzuk, érzékelni, lemérni azonban aligha tudjuk. Legfeljebb abban, hogy fiaink felnőtt, komoly emberként térnek vissza a családba, s fiatal munkatársaink nagyobb szakmai felkészültséggel a munkahelyre. Most az árvízzel küszködők első soraiban a nap minden órájában találkozunk velük. Igaz, figyelmünket a természeti csapás nagysága, az otthonaikat elvesztett emberek féltése és se® ' ’**♦' le első sorban, s nem az, hlegeljük. Ez természetes De miden helyszíni beszámolókat olvassuk, a vízzel harcoló erőket is számba vesszük. Ezek Személytelen hősiesség az erők ma már nem azonosak a néhány esztendő előttiekkel. Sem emberileg, sem műszakilag. Idézetek néhány napja megjelent riportokból: „...a néphadsereg harcosainak, tisztjeinek helytállásáról már-már csak a legenda hangján beszélnek mindenütt.” — ......ez a törvény: a veszélyből a katonák jönnek el utoljára.” — „... a szokásos kép fogad: hatalmas, hernyótalpas, kétéltű járművek, teherautók, felhalmozott homokzsákhegyek, vörös szemű, kialvatlan katonák...” — „Az erős sodrás és a magas vízállás miatt folyóról nem lehetett felrobbantani, ezért — először hazánkban — helikopterrel végezték el ezt a műveletet. Kosárban lógatták a gát fölé Urbán Sándor alhadnagyot.” Alig néhány hete csupán, hogy páholyból vagy a televízió előtt kényelmesen üldögélve néztük a fegyveres alakulatok díszszemléjét, s akkor ilyeneket mondtunk: hát igen, korszerűsödik a hadsereg is, mások ma már a fegyverek, a járművek. De ezek műszaki értékét aligha fognitk fel. Mist a '■'■tér csodákra képes, megközelíthetetlen helyekről emberéletet, értéket ment. A kétéltű járművek eddig inkább csak a fantáziát gyújtották fe. Most a legfontosabb mentési eszközök egyike. A korszerű, mindent behálózó rádióösszeköttetést, a láthatatlan idegrendszert eddig jobbára a szakemberek értékelhették csak. Most a házában rekedt parasztcsalád segélykérését továbbítja másodpercek alatt. De folytathatnánk a sort buzgárokat kutató búvárkatonákkal, korszerű honvédségi víztisztító berendezésekkel (helyben, szakemberek irányításával működnek és vetnek gátat a fertőzéseknek), a markoló és szádfalverő gépek rendkívüli teljesítményével — tulajdonképpen az univerzális katonai technika számbavételével. Bizonyára gyakran elhangzik ezekben a napokban a bajba jutott és a mentésben részt vevő tízezrek szájából, hogy a megmentett hatalmas érték is bizonyítja, érdemes áldozni a technikai felkészültségre. A gondolat kézenfekvő, de csak a pillanatnyi helyzet szemszögéből nézni — féligazság. A helyesebb sorrend inkább az lehet, hogy a jól felkészült hadsereg minden rendkívüli helyzetben képes az ország segítségére lenni. A katonák meg is teszik a tőlük telhetőt most is, s nem elsősorban azért, mert ehhez megfelelő eszközeik vannak, hanem mert ez kötelességtudatukból fakad. Ez a kötelességtudat az évek során sok fáradság, áldozatvállalás, személytelen hősiesség nyomán fejlődött ki bennük, s ez sugárzik meleg szívükből, erős karjukból a mostani nehéz napokban is. A. Kovács György ÁRVÍZ Csehszlovák vezetők szolidaritási távirata G. Hasák, a CSKP KB első titkára, L. Svoboda, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke és L. Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke a hazánkat sújtott árvízkatasztrófa miatt táviratban fejezte ki együttérzését Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának, Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének és Fock Jenőnek, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének. Újabb erőket vontak össze Szeged védelmére Tizenkétezer holdra csökkent a felső-tiszai elöntött terület Az árvízvédelmi kormánybiztosság tájékoztatása szerint újabb jelentős erőket vontak össze Szeged védelmére. A Tisza vízszintje Szegednél túlhaladta az előzetes számítások alapján várt 940 centimétert, és a folyó változatlanul árad. A városi gátakon a legfontosabb feladatot a figyelőszolgálat jelenti. Vasárnap újabb kétszáz embert vezényelnek a szegedi gátakra, hogy szinte minden egyes méternyi gátszakasz megfigyelés alatt álljon. Akkora víznyomás nehezedik ugyanis a gátakra, hogy a legkisebb gátrongálódás is nehéz helyzetet teremthet. Szükségessé vált az árvédelmi berendezések fokozott védelme is. Ezért újabb és újabb tartalékerők, anyagok és berendezések érkeznek a városba. Négy központba vonták össze a szállító járműveket, hogy a városba érkező uszályokból egyenesen a gátakra induló járművekre rakodhassák az elengedhetetlenül szükséges követ, homokot. Ahogy a Tisza felső szakaszán javuló helyzet megengedi, úgy csoportosítják át a katonai és polgári védekező erőket Szeged körzetébe. Jellemző a védekezés méreteire, hogy Szeged egymaga több védelmi anyagot használt fel eddig, mint a másik négy árvízvédelmi központ együttesen. Ugyancsak jellemző, hogy kimerülőfélben vannak a hazai homokzsákkészletek. Pedig Szeged védelme újabb nagy mennyiségek odaszállítását igényli. Csehszlovákiából már megérkeztek az első homokzsákszállítmányok és a mindössze három napja bejelentett igény alapján ma reggel Lengyelországban három kamion zsák indult útnak, nyúlgátak lábát. A térségben feltámadt szél — a hullámverés révén — veszélyezteti a viszonylag keskeny, homokzsákokból épített gátakat. Ezért rőzsesorral erősítették meg a homokzsákokat és 3000 embert vontak össze, hogy fokozott figyelőszolgálatot teljesítsenek. A meteorológiai előrejelzések szerint a Tisza vízgyűjtő területén a védekezésnek kedvező időjárás várható. Mivel a korábbi napokban is kedvező volt az időjárás, ennek hatására a Bodrogon is lényegesen javult a helyzet. Felsőberecki és Viss között másodfokúra mérsékelhették a készültséget. A bodrogközi gátakon megkezdték a védelmi anyagok összegyűjtését, hogy haladéktalanul Szegedre továbbíthassák őket. A Felső-Tisza vidékén 12 ezer holdra csökkent az elöntött terület. Tehát az elmúlt huszonnégy óra során újabb négyezer holdnyi területet hódítottak vissza a víztől. A terület vízmentesítésének ütemére jellemző, hogy a kiáradt 400 millió köbméter vízből már 330 milliót lecsapoltak. A Szamos mindkét oldalán bekövetkezett töltésszakadásokat elzárták, jelenleg a töltéseket állítják helyre. Ezzel elhárult annak a veszélye, hogy esetleges újabb árhullám esetén a víz szabad utat leljen. Az árvíz sújtotta vidéken péntek estig 21 ezer rászorulóból 15 ezer kapta meg a gyorssegélyt, összesen hét és fél millió forintot. Tegnap részlegesen megindult az autóbuszközlekedés is. H. P. Gyorssegélymérleg Ugyancsak megfeszített ütemben folyik a szegedi kőolajmező kútjainak, nagy értékű berendezéseinek a biztonságba helyezése. A különösen veszélyeztetett helyeken felszerelt berendezéseket áttelepítik biztonságosabb részekre. A Tisza Tiszapüspöki és Szolnok között tetőzik, Szolnoktól délre lassan árad. Szolnok térségében a víz elérte a töltéseken ideiglenes jelleggel elhelyezett Szaktanácsadó mezőgazdászok Szabolcsban Szombaton a Szabolcs-Szatmár megyei mezőgazdasági mérnökök, technikusok megalakították az árvízkárosult termelőszövetkezeteket segítő agronómiai csoportot. Már az első napon több száz nyírségi szakember csatlakozott. Nyomban intézkedtek a legszükségesebb gépek, felszerelések, vetőmagvak szállításáról. A Vetőmagellátó és a Terményforgalmi Vállalat máris útnak indította a rövid tenyészidejű kukoricát, napraforgót, a siló- és takarmánynövény-magot. Az Agroker Vállalat szintén elindította az első nitrogénműtrágya-szállítmányokkal a szatmári vidékre. A csoport szakemberei a megváltozott talajművelési körülményeknek megfelelően szaktanácsokkal szolgálnak az egész év folyamán. Magyar Hírlap Segít az ország népe A Vöröskereszt szervezésében gyűjtőpárok ezrei keresték fel a segítségüket felajánlókat. Az OTP tájékoztatása szerint az első héten összesen csaknem 26 millió forintot gyűjtöttek össze. Tegnap a székesfehérvári Videotonban nem tartották meg az esedékes szabad szombatot, ehelyett két műszakban dolgoztak. A többletmunkáért kapott bérrel, körülbelül egymillió forinttal segítik az árvízkárosultakat. A Herbária Vállalat 100 ezer forinttal segít egy termelőszövetkezetet. A MAVAD 180 ezer forinttal támogat egy kárt szenvedett vadásztársaságot. A ZÖLDÉRT 300 ezer forint értékű árut juttat Szabolcs-Szatmár megyébe, a Hungarofruct 140 ezer forintot fizet be a központi csekkszámlára. Az országos méreteket öltött segíteniakarás számos szép példáját találhatjuk a segítségnyújtók listáján. Egyre többen ajánlanak fel készpénzt, természetbeni juttatást, munkaerőt, munkagépeket, hogy a károsultakkal mielőbb feledtessék szenvedéseiket. Újabban a magánkisiparosok is felajánlották segítségüket. Egyre több kőművesmester vállalja, hogy részt vesz ingyenesen a helyreállítási munkálatokban. Románia: Emelkedik a Duna szintje A Duna szintje az egész romániai szakaszon emelkedik. A vaskapui erőműrendszer építőtelepénél az 54 méter magas védőgát ellenáll a Duna ostromának, és — a szakemberek véleménye szerint — megbirkózik a június 1-re várható tetőzéssel is. Turnu Severinnél azonban az árhullám elérte a folyami kikötő épületét. A kikötői városrész lakosait kiköltöztették, és anyagi javaikat is biztonságba helyezték. Délj megyében a Duna mentén 10 ezer ember dolgozik szakadatlanul a gátrendszer építésén. Giurgiu és Oltenita körzetében is magasítják a gátakat. Boreán és a brailai nagyszigeten több mint 20 ezer ember dolgozik a gátakon, hogy a mintegy 170 ezer hektárnyi mezőgazdasági területet megóvja a víztől. Brailánál is növekszik a folyam. Az elöntött Vadeniben 600 ház omlott össze. Gáláénál viszont csökken a vízállás, s apad a Szeret is. A Duna -deltában továbbra is magas a vízállás. Sulina öt utcájából négy víz alatt áll. A házak mellett mindenhol csónak van kikötve, minden eshetőségre készen.