Magyar Hírlap, 1970. május (3. évfolyam, 120-150. szám)

1970-05-31 / 150. szám

2 1970. MÁJUS 31. VASÁRNAP Süt a nap a Szamoshát fölött Tiszta és fényes az ég a Szamoshát fö­lött. Nem riogatnak felhőkomondorok, nem csapdos az eső. Süt már a nap. De a víz elleni háborúnak még nincs vége, a szörnyű örvtámadás ellencsapása most bontakozik ki a Szamosháton, a Túr mentén, a Felső-Tiszánál. Harci röplapot osztogatnak a katonák: „Mindenkihez! Az élet újból beindul az árvíz sújtotta terü­leteken. A természet erői nem győzhetik le az emberi élni akarást. A csüggedés le­fogja teremtő erődet. Otthonodba való visszatérésed után rajtad is múlik, hogy újra virágzó élet teremtődjék az elpusz­tult helyébe. Dolgozni! A kemény, kitar­tó munka újból meghozza gyümölcsét! Add tovább!" Ökörítófülpösön állomásoznak az ellá­tást, egészségügyi rendszabályokat, a rom­­eltakarítást végrehajtó egységek, civilből bevonult polgári védelmi alakulatok ka­tonái. Dr. Gebri Pál századparancsnok, mezőgazdasági kutatómérnök jelent: — Nagygécen két nap alatt végeztünk a romeltakarítással. Dr. Kósa Barnabás felderítő parancsnok, aki egységével elsőnek nyomul be a köz­ségekbe és végzi a legveszélyesebb, élet­kockáztató munkát, a nyíregyházi tanár­képző intézet adjunktusa: — Jelentem, zavartalanul folyik a tel­jes lakosság visszatéréséhez szükséges előfeltételek megteremtése. Azután tanáros, emberi lesz az arca, a fegyelmezett katona vonásai megtörnek, mintha a lélek belső töprengéseit követ­nék. „Döbbenetesek az első órák, ahogy megérkeznek az emberek és szemben ta­lálják magukat az árvíz hagyatékával. Van, aki jajveszékel, mások fásultan néz­nek és moccanni sincs kedvük. Csak ké­sőbb oldódik a levertség...” Komlódtótfalu. Erre a falura is kegyet­lenül csapott le a víz. Az emberek futni sem tudtak. Egy holdnyi szigeten 1300 ember zsúfolódott össze, halálra készülő, rettenetes riadalommal, tehetetlenül néz­ve a tajtékzó vizet a rémület órájában. Asszonyok, férfiak, gyerekek. Maguk, sem hitték, amikor megérkeztek a mentő­­helikopterek kétéltűek, rohamcsónakok. Most visszatértek. Főleg az iskolában lak­nak. Az megmaradt. A házak az út két­oldalán csak a helyüket mutatják lefo­gyott falaikkal. Majdnem 300 lakóépület lett a víz martaléka. Háborús kép. Éppen csak moccan, még az élet. Eszter néni sze­meire szorított tenyere mögött üí. Vigasz­talanul. Látni nem akarja a háza mara­dékát. Ül az árok szélén és csak sír, jaj­gat. — Egy szál pünkösdi rózsát sem ha­gyott a Szamos. A tanácsháza udvarán sátoros fürdőállo­más. A tanácselnök, aki már régen bo­rotválkozott és aludni is csak fél szem­mel tudott, már az eredményekről be­szél. — Megérkezett nyolc vagon cement, több ezer tégla. Az egyik udvaron tenyérnyi tisztáson — mert körötte széttört ajtók, ablakok, kupacba omlott vályogok — áll a meg­mentett konyhaasztal. Asszony motoz mellette. Az asztalra rakott megmentett holmik között babrál. Szép rendbe rak­ja a sótartót, három poharat, kést, kana­lat, egy orvosságos üveget, egy nyújtófát és egy játszóbabát. Porolja őket. Takarít. A másik romhalmaznál egyetlen konyhaszekrény, ember sehol sem. Haza­tért tyúkok kapirgálnak mellette. A szom­széd portamaradékon macska jár körbe, és nyávogva keres valamit. Nem futna tovább, pedig a mellette levő telek romos udvarán már tűzhelyet raktak, és a hosz­­szú fekete csövön füst száll az ég felé. Főznek. Csengersima. 178 házból 127 dőlt össze. Kovács Barnával, a termelőszövetkezet KISZ-titkárával akadunk össze az utcán. Most olyan, mint a kialvatlan öregember. Szüleivel menekült az ár elől, és roppant tapasztalat tette idősebbé. Mondja, hogy a gyorssegélyt mindenki megkapta a fa­luban. — Mit csinál most? Nekidől egy állva maradt kerítésnek. — Összehívtam tizenegy fiatalt, a szo­cialista brigádot. Holnap répát megyünk kapálni. — A házuk? — Nincs. A tanácsházánál régi ismerős. Gerő Im­re, a nyírbátori járási tanácstól. Ide vezényelték segíteni, megszervezni az életet. Utoljára 12 évvel ezelőtt láttam, szintén vezénylésben volt, távol az ott­honától, termelőszövetkezetet szervezett. — Mi a helyzet? — Túlestünk a megrázkódtatás legne­hezebb óráin. Most már tesznek-vesznek, rendezkednek az emberek.­­ — Építőanyag? — Még­ nincs, de halljuk, hogy nem­sokára érkezik. Nagyon kellene már. Csakhogy lássuk az új téglákat. Bizony mindenre a leggyorsabban szük­ségük van a visszatérő embereknek, épp annyira, mint a tiszta ivóvízre. Hogy tég­lát markolhassanak, meszet oltsanak, ce­mentet keverjenek és izzadva-fáradva felejtsék a szörnyűségeket. A szállítás ütemét feltétlenül meg kell gyorsítani. És máris, a visszatelepüléssel egyidőben szükség van tanácsadó, felvilágosító mér­nökökre, technikusokra és agitátorokra, akik rögtön az indulásnál megbeszélik a jövőt is: hol és hogyan érdemes újraépí­teni a falut. Mert az sem biztos, hogy a legjobb hely a régi lenne. Csegöld, Jánkmajtis, Fehérgyarmat, Tu­­nyogmatolcs... Majdnem félszáz falu 50 ezer emberrel. Takarodik a víz, hátra­hagyta intő, nagyon is sok módon intő fi­gyelmeztetését, visszatérhetnek az embe­rek. Segít az állam. Segít a társadalom. Segít a szocializmus. De otthont csak ők tudnak maguknak teremteni. A földet új­ra neki se k kell megművelni,­ és a jószág is tőlük fogadja a legszívesebben a takar­mányt ... A napokból órákat, a hetekből napokat és a hónapokból heteket kell csi­nálni, hogy minél rövidebb legyen az új­jászületés ideje. A víz nagyon bemocskolta iszapjával a vetéseket. De már süt a nap. Soltész István A bajban tudod meg ki az igazi bará­tod — mondja a népi bölcsesség, s így igaz. Ezekben a napokban, amikor a természeti csapások talán legnagyobbja sújtja emberek tízezreit, megszámlálha­tatlan a segítő kéz is. S ez így természe­tes. Ebben a természetességben azonban van egy szembetűnően ismétlődő vonás: bizo­nyos emberek mindenütt ott vannak, ahol a legnagyobb a baj. A hótorlaszoknál, az égő erdőnél, a vasúti szerencsétlenségnél i­s mindig a legnehezebbet vállalják. Ta­lán mondani sem kell: a katonákra, a honvédekre gondolunk, akik béke idején is követik s betartják a szép esküt: a dol­gozó népet szolgálom. Az eseménytelen, nyugalmas napokban csak ritkán hallunk hírt felőlük. Ezek leginkább arról szólnak, hogy a katonák keményen megdolgoznak minden apró eredményért. Ezt örömmel nyugtázzuk, érzékelni, lemérni azonban aligha tudjuk. Legfeljebb abban, hogy fiaink felnőtt, komoly emberként térnek vissza a család­ba, s fiatal munkatársaink nagyobb szak­mai felkészültséggel a munkahelyre. Most az árvízzel küszködők első sorai­ban a nap minden órájában találkozunk velük. Igaz, figyelmünket a természeti csa­pás nagysága, az otthonaikat elvesztett emberek féltése és se® ' ’**♦' le első sorban, s nem az, h­­­legeljük. Ez természetes De mi­den helyszíni beszámolókat olvassuk, a vízzel harcoló erőket is számba vesszük. Ezek Személytelen hősiesség az erők ma már nem azonosak a néhány esztendő előttiekkel. Sem emberileg, sem műszakilag. Idézetek néhány napja megjelent ripor­tokból: „...a néphadsereg harcosainak, tisztjeinek helytállásáról már-már csak a legenda hangján beszélnek mindenütt.” — ......ez a törvény: a veszélyből a katonák jönnek el utoljára.” — „... a szokásos kép fogad: hatalmas, hernyótalpas, kétéltű járművek, teherautók, felhalmozott ho­mokzsákhegyek, vörös szemű, kialvatlan katonák...” — „Az erős sodrás és a ma­gas vízállás miatt folyóról nem lehetett felrobbantani, ezért — először hazánkban — helikopterrel végezték el ezt a műve­letet. Kosárban lógatták a gát fölé Urbán Sándor alhadnagyot.” A­lig néhány hete csupán, hogy páholyból vagy a televízió előtt kényelmesen üldögélve néztük a fegyveres alakulatok díszszemléjét, s akkor ilyeneket mond­tunk: hát igen, korszerűsödik a hadsereg is, mások ma már a fegyverek, a jármű­vek. De ezek műszaki értékét aligha fog­­n­itk fel. Mist a '■'■tér csodákra képes, megközelíthetetlen helyekről emberéletet, értéket ment. A kétéltű járművek eddig inkább csak a fantáziát gyújtották fe. Most a legfontosabb mentési eszközök egyike. A korszerű, mindent behálózó rá­dióösszeköttetést, a láthatatlan idegrend­szert eddig jobbára a szakemberek érté­kelhették csak. Most a házában rekedt pa­rasztcsalád segélykérését továbbítja má­sodpercek alatt. De folytathatnánk a sort buzgárokat kutató búvárkatonákkal, korszerű honvéd­ségi víztisztító berendezésekkel (helyben, szakemberek irányításával működnek és vetnek gátat a fertőzéseknek), a markoló és szádfalverő gépek rendkívüli teljesít­ményével — tulajdonképpen az univerzá­lis katonai technika számbavételével. Bizonyára gyakran elhangzik ezekben a napokban a bajba jutott és a mentésben részt vevő tízezrek szájából, hogy a meg­mentett hatalmas érték is bizonyítja, ér­demes áldozni a technikai felkészültség­re. A gondolat kézenfekvő, de csak a pil­lanatnyi helyzet szemszögéből nézni — féligazság. A helyesebb sorrend inkább az lehet, hogy a jól felkészült hadsereg minden rendkívüli helyzetben képes az ország segítségére lenni. A katonák meg is teszik a tőlük telhetőt most is, s nem elsősorban azért, mert ehhez megfelelő eszközeik vannak, hanem mert ez köte­lességtudatukból fakad. Ez a kötelességtudat az évek során sok fáradság, áldozatvállalás, személyte­len hősiesség nyomán fejlődött ki bennük, s ez sugárzik meleg szívükből, erős karjuk­ból a mostani nehéz napokban is. A. Kovács György ÁRVÍZ Csehszlovák vezetők szolidaritási távirata G. Hasák, a CSKP KB első titkára, L. Svoboda, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnöke és L. Strougal, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság Minisz­tertanácsának elnöke a hazánkat sújtott árvízkatasztrófa miatt táviratban fejezte ki együttérzését Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának, Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének és Fock Jenőnek, a forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnökének. Újabb erőket vontak össze Szeged védelmére Tizenkétezer holdra csökkent a felső-tiszai elöntött terület Az árvízvédelmi kormánybiztosság tá­jékoztatása szerint újabb jelentős erőket vontak össze Szeged védelmére. A Tisza vízszintje Szegednél túlhaladta az előze­tes számítások alapján várt 940 centimé­tert, és a folyó változatlanul árad. A vá­rosi gátakon a legfontosabb feladatot a figyelőszolgálat jelenti. Vasárnap újabb kétszáz embert vezényelnek a szegedi gá­takra, hogy szinte minden egyes méternyi gátszakasz megfigyelés alatt álljon. Ak­kora víznyomás nehezedik ugyanis a gá­takra, hogy a legkisebb gátrongálódás is nehéz helyzetet teremthet. Szükségessé vált az árvédelmi beren­dezések fokozott védelme is. Ezért újabb és újabb tartalékerők, anyagok és beren­dezések érkeznek a városba. Négy köz­pontba vonták össze a szállító járműve­ket, hogy a városba érkező uszályokból egyenesen a gátakra induló járművekre rakodhassák az elengedhetetlenül szük­séges követ, homokot. Ahogy a Tisza fel­ső szakaszán javuló helyzet megengedi, úgy csoportosítják át a katonai és polgá­ri védekező erőket Szeged körzetébe. Jellemző a védekezés méreteire, hogy Szeged egymaga több védelmi anyagot használt fel eddig, mint a másik négy ár­­vízvédelmi központ együttesen. Ugyan­csak jellemző, hogy kimerülőfélben van­nak a hazai homokzsákkészletek. Pedig Szeged védelme újabb nagy mennyiségek odaszállítását igényli. Csehszlovákiából már megérkeztek az első homokzsák­szállítmányok és a mindössze három nap­ja bejelentett igény alapján ma reggel Lengyelországban három kamion zsák indult útnak, nyúlgátak lábát. A térségben feltámadt szél — a hullámverés révén — veszé­lyezteti a viszonylag keskeny, homokzsá­kokból épített gátakat. Ezért rőzsesorral erősítették meg a homokzsákokat és 3000 embert vontak össze, hogy fokozott figye­lőszolgálatot teljesítsenek. A meteorológiai előrejelzések szerint a Tisza vízgyűjtő területén a védekezésnek kedvező időjárás várható. Mivel a koráb­bi napokban is kedvező volt az időjá­rás, ennek hatására a Bodrogon is lénye­gesen javult a helyzet. Felsőberecki és Viss között másodfokúra mérsékelhették a készültséget. A bodrogközi gátakon megkezdték a védelmi anyagok össze­gyűjtését, hogy haladéktalanul Szegedre továbbíthassák őket. A Felső-Tisza vidékén 12 ezer holdra csökkent az elöntött terület. Tehát az el­múlt huszonnégy óra során újabb négy­ezer holdnyi területet hódítottak vissza a víztől. A terület vízmentesítésének üte­mére jellemző, hogy a kiáradt 400 millió köbméter vízből már 330 milliót lecsa­poltak. A Szamos mindkét oldalán be­következett töltésszakadásokat elzárták, jelenleg a töltéseket állítják helyre. Ez­zel elhárult annak a veszélye, hogy esetleges újabb árhullám esetén a víz szabad utat leljen. Az árvíz sújtotta vidéken péntek estig 21 ezer rászorulóból 15 ezer kapta meg a gyorssegélyt, összesen hét és fél millió forintot. Tegnap részlegesen megindult az autóbuszközlekedés is. H. P. Gyorssegélymérleg Ugyancsak megfeszített ütemben folyik a szegedi kőolajmező kútjainak, nagy értékű berendezéseinek a biztonságba he­lyezése. A különösen veszélyeztetett he­lyeken felszerelt berendezéseket áttele­pítik biztonságosabb részekre. A Tisza Tiszapüspöki és Szolnok között tetőzik, Szolnoktól délre lassan árad. Szolnok térségében a víz elérte a tölté­seken ideiglenes jelleggel elhelyezett Szaktanácsadó mezőgazdászok Szabolcsban Szombaton a Szabolcs-Szatmár megyei mezőgazdasági mérnökök, technikusok megalakították az árvízkárosult termelő­­szövetkezeteket segítő agronómiai cso­portot. Már az első napon több száz nyír­ségi szakember csatlakozott. Nyomban intézkedtek a legszükségesebb gépek, fel­szerelések, vetőmagvak szállításáról. A Vetőmagellátó és a Terményforgalmi Vállalat máris útnak indította a rövid te­nyészidejű kukoricát, napraforgót, a siló- és takarmánynövény-magot. Az Agroker Vállalat szintén elindította az első nitro­génműtrágya-szállítmányokkal a szatmári vidékre. A csoport szakemberei a megváltozott talajművelési körülményeknek megfele­lően szaktanácsokkal szolgálnak az egész év folyamán. Magyar Hírlap Seg­ít az ország népe A Vöröskereszt szervezésében gyűjtő­­párok ezrei keresték fel a segítségüket felajánlókat. Az OTP tájékoztatása sze­rint az első héten összesen csaknem 26 millió forintot gyűjtöttek össze. Tegnap a székesfehérvári Videotonban nem tartották meg az esedékes szabad szombatot, ehelyett két műszakban dol­goztak. A többletmunkáért kapott bérrel, körülbelül egymillió forinttal segítik az árvízkárosultakat. A Herbária Vállalat 100 ezer forinttal segít egy termelőszövetkezetet. A MA­VAD 180 ezer forinttal támogat egy kárt szenvedett vadásztársaságot. A ZÖLDÉRT 300 ezer forint értékű árut juttat Sza­bolcs-Szatmár megyébe, a Hungarofruct 140 ezer forintot fizet be a központi csekkszámlára. Az országos méreteket öltött segíteni­­akarás számos szép példáját találhatjuk a segítségnyújtók listáján. Egyre többen ajánlanak fel készpénzt, természetbeni juttatást, munkaerőt, munkagépeket, hogy a károsultakkal mielőbb feledtessék szenvedéseiket. Újabban a magánkisipa­rosok is felajánlották segítségüket. Egy­re több kőművesmester vállalja, hogy részt vesz ingyenesen a helyreállítási munkálatokban. Románia: Emelkedik a Duna szintje A Duna szintje az egész romániai sza­kaszon emelkedik. A vaskapui erőmű­­rendszer építőtelepénél az 54 méter ma­gas védőgát ellenáll a Duna ostromának, és — a szakemberek véleménye szerint — megbirkózik a június 1-re várható te­tőzéssel is. Turnu Severinnél azonban az árhullám elérte a folyami kikötő épületét. A kikö­tői városrész lakosait kiköltöztették, és anyagi javaikat is biztonságba helyezték. Délj megyében a Duna mentén 10 ezer ember dolgozik szakadatlanul a gátrend­szer építésén. Giurgiu és Oltenita körze­tében is magasítják a gátakat. Boreán és a brailai nagyszigeten több mint 20 ezer ember dolgozik a gátakon, hogy a mint­egy 170 ezer hektárnyi mezőgazdasági területet megóvja a víztől. Brailánál is növekszik a folyam. Az el­öntött Vadeniben 600 ház omlott össze. Gáláénál viszont csökken a vízállás, s apad a Szeret is. A Duna -deltában to­vábbra is magas a vízállás. Sulina öt ut­cájából négy víz alatt áll. A házak mel­lett mindenhol csónak van kikötve, min­den eshetőségre készen.

Next