Magyar Hírlap, 1970. június (3. évfolyam, 151-180. szám)
1970-06-03 / 153. szám
Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA 1970. JÚNIUS 3. SZERDA 3 Magyar—jugoszláv tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) — Úgy gondolom, ma megelégedéssel állapíthatom meg, hogy a közös erőfeszítések eredményeként együttműködésünkben magas szintet értünk el politikai, gazdasági, kulturális, műszaki-tudományos és más téren. Ugyancsak hangsúlyozni szeretném, miniszterelnök elvtárs, hogy Jugoszlávia népei és képviselőik, az országaink közötti szilárd és sokoldalú kapcsolatokban látják hosszú távú és valódi közös érdekeinket. Ebben mindenképpen sajátos szerepe van népeink és az országunk területén élő nemzetiségek egyre szélesebb összefonódásának, amely mindinkább a kölcsönös megértés és a jószomszédi kapcsolatok megszilárdításának tényezőjévé válik. Országaink egyre jelentősebb partnereivé válnak egymásnak a gazdasági együttműködésben. Ezzel kapcsolatban különös jelentősége van annak, hogy mindkét oldalról erőfeszítéseket tegyenek a gazdasági együttműködés mind korszerűbb formáinak kialakítására, amelyek biztosítják a gazdasági együttműködés hosszú távú jellegét, stabilitását és állandó fejlődését. A szakosítás és a kooperáció egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. Úgy vélem, miniszterelnök elvtárs, az ön véleményét is kifejezem, amikor azt mondom, megvannak a feltételek arra, hogy kölcsönös, hasznos együttműködésünket még tovább fejlesszük. Az ön látogatása során folytatott megbeszéléseink erre irányulnak. Engedje meg, miniszterelnök elvtárs, hogy néhány szót szóljak a nemzetközi viszonyokról alkotott véleményünkről is. Egy sor megoldatlan nemzetközi kérdés növekvő aggodalmat vált ki a világban, annál is inkább, mivel a nemzetközi viszonyokban továbbra is az erőpolitikát alkalmazzák, amely a mostani nemzetközi helyzetben és a haditechnika jelenlegi fejlődési fokán, állandó veszélyt jelent a béke számára. A vietnami nép elleni háború a békeszerető és el nem kötelezett Kambodzsára és Indokína más területeire is kiszélesedett. Arab területek megszállásának meghosszabbítása Izrael részéről és az arab népek elleni állandó agresszív támadások azzal fenyegetnek, hogy a közel-keleti térséget tartós tűzfészekké változtatják, ami súlyos következményekkel jár a világbéke szempontjából. Mindez azt mutatja, hogy a mai nemzetközi helyzet rendkívül bonyolult és sok veszélytől terhes. Annál inkább szükséges a világ mindazon erőinek erőfeszítése, amelyek a békés egymás mellett élés politikájában és a külpolitikai kérdések tárgyalások útján történő, békés megoldásában látják az utat a mostani ellentétek feloldására, a béke és az egyenjogú nemzetiközi együttműködés biztosítására, az ENSZ alapokmányának megfelelően. Ebben az értelemben az el nem kötelezettségi politika, amelyért országom aktívan síkraszáll, és azok az elvek, amelyeken ez alapszik, jelentős alapot nyújtanak azon konfliktusok megoldásához, amelyek megrázkódtatják a mai világot. Jelentősnek tartjuk a nagyhatalmak azon törekvéseit is, hogy tárgyalások útján keressék a közöttük fennálló ellentétek megszüntetését, de ebben aktívan részt kell vennie valamennyi békeszerető országnak. — Jugoszlávia aktívan támogatja mindazokat az erőfeszítéseket és kezdeményezéseket, amelyek a legkedvezőb légkör megteremtésére irányulnak és céljuk az európai biztonság erősítése. Európában nincsenek kevésbé fontos területek és légüres terek. Az ebben a térségben élő népek tekintet nélkül a rendszerben meglevő különbségekre, szuverén nemzeti, politikai, gazdasági és kulturális fejlődésre törekednek. Európa és Európa békéje, oszthatatlan. Ezért üdvözöljük mindazokat a kezdeményezéseket és tárgyalásokat, amelyek a második világháború örökségeként ránk maradt problémák leküzdésére irányulnak, erősítik a békét, az együttműködést és biztonságot Európában, és amelyek a szuverenitás, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás elvén alapulnak. E cél eléréséhez mindenképpen hozzájárulna az európai biztonsági konferencia megtartása, valamennyi európai ország egyenjogú részvételével. Szeretném aláhúzni, hogy az országaink közötti baráti kapcsolatok fejlődése hozzájárulást jelent az európai légkör javulásához, és a világ e részén a biztonság erősítéséhez — mondotta végül, majd a baráti Magyarország sokoldalú fejlődésére, Kádár János, Losonczi Pál, Fock Jenő és felesége egészségére, s a két ország és a két nép közötti baráti és további sokoldalú együttműködés fejlődésére emelte poharát. Fock Jenő miniszterelnök válasza Fock Jenő, válaszolva a pohárköszöntőre, köszönetet mondott a meghívásért, valamint a szívélyes fogadtatásért, majd így folytatta: " Mi általában igen fontosnak ítéljük meg az államférfiak személyes találkozóit, megbeszéléseit, mert ezek alkalmat adnak arra, hogy közelebbről megismerjék egymás álláspontját, közösen munkálkodhassanak a kapcsolatok fogyatékosságainak csökkentésén, az összekötő szálak erősítésén. Még inkább így van ez, ha a szocialista és szomszédos baráti országokról van szó, mint Jugoszlávia és Magyarország esetében is. Annál is inkább, mert együttműködésünk nemcsak népeink és országaink javát szolgálja, hanem egyidejűleg hasznos hozzájárulást jelent a népeknek a békéért és a nemzetközi biztonságért folytatott világméretű harcához. Országaink között már hosszú évek óta kialakult és napról- napra tartalmasabbá válik a baráti viszony. Meggyőződésünk, hogy a szocialista társadalmi rendszer mindkét országban az együttműködés sok új lehetőségét tárja fel. Az a törekvésünk, hogy a közöttünk meglevő bizonyos mértékű különbségek ne akadályozzák együttműködésünk további pozitív irányú fejlődését, a baráti szálak erősítését. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a szocialista országaink közötti kapcsolatok az elmúlt években a jószomszédság szellemében, a szuverenitás, az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatkozás elveinek tiszteletben tartása alapján eredményesen fejlődnek. Igen jelentős dolognak tartjuk, hogy magas rangú állami funkcionáriusok hasznos kölcsönös látogatásain túlmenően az együttműködés a két ország népeinek mind szélesebb körű, közvetlen érintkezését is magával hozta: bővül a kishatárforgalom, a határmenti területek együttműködése, a turista- és rokonlátogatások száma örvendetesen magas szintet ért el. Kulturális együttműködésünk is egyre gazdagabbá válik. Sokoldalú kapcsolataink hasznossága és a kölcsönös baráti segítség példamutatóan nyilvánul meg abban az együttműködésben is, amely az országainkat sújtó elemi csapás, az árvíz elleni közös védekezésben bontakozott ki. — Gazdasági kapcsolatainkban — nagy megelégedésünkre — figyelemre méltó eredményeket értünk el. Az a tény, hogy az árucsere-forgalmunk a múlt évben megközelítette s ez évben túlhaladja a 100 millió dollárt, azt mutatja, hogy gazdasági szerveink kezdik egyre fokozottabb mértékben hasznosítani a földrajzi közelségből, a szomszédságból adódó természetes előnyöket. — Mostani megbeszéléseink arra is lehetőséget nyújtanak, hogy eszmecserét folytassunk az időszerű nemzetközi kérdésekről. Jóleső érzéssel tapasztaljuk, hogy a jugoszláv kormány szintén nagy figyelmet szentel az európai biztonság kérdéseinek. A Varsói Szerződés tagállamai mintegy egy évvel ezelőtt tették közzé indítványukat, az európai biztonsági konferencia összehívására, amely „Budapesti felhívás” néven vált ismeretessé. E felhívás széles körű visszhangja, egy sor európai kormány erőfeszítése nyomán, megállapíthatjuk, hogy indítványunk időszerű volt, lehetőség van az európai együttműködés és biztonság érdekében végzett tevékenységre. Álláspontunk, hogy a minden európai állam egyenjogú részvételével megvalósított tanácskozás jelentős hozzájárulás volna a feszültség enyhítéséhez, a kontinens biztonságának megerősítéséhez, az európai országok együttműködésének szélesítéséhez. — Országunk népe, pártunk és kormányunk nagy aggodalommal tapasztalja, hogy az imperialisták tevékenysége nyomán növekszik a feszültség mind a Távol-, mind a Közel-Keleten. Mélységesen elítéljük az amerikai imperialisták kambodzsai beavatkozását. A hős vietnami nép harca megmutatta, hogy ezek az imperialista beavatkozások nem járhatnak sikerrel, mindenütt a nép növekvő ellenállását váltják ki. Meggyőződésünk, hogy Indokína népeinek szabadságát és békéjét csakis az imperialista intervenció haladéktalan beszüntetése biztosíthatja. Aggasztja kormányunkat és népünket a közel-keleti feszültség fokozódása is. A legutóbbi időszakban végrehajtott agresszív izraeli cselekmények arra mutatnak, hogy bizonyos imperialista köröknek érdekükben áll a feszültség állandó fenntartása, sőt élezése e térségben. E körök támogatásával kísérli meg Izrael az arab államok ideológiai haladásának meggátlását, és szabotálja az agresszióval ideiglenesen megszállt területek visszaadását. Megragadom az alkalmat, hogy ismét kifejezzem kormányom meggyőződését, hogy a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának végrehajtása jelentős hozzájárulás volna a közel-keleti béke helyreállításához. — Kormányom figyelemmel kíséri Jugoszlávia vezetőinek tevékenységét az el nem kötelezett országok állam- és kormányfői tanácskozásának összehívása érdekében. Engedjék meg, hogy kifejezésre juttassam: a Magyar Népköztársaság szimpátiával kísér minden összefogást, amely az imperializmus támadó politikája ellen lép fel. Szeretném azt is elmondani, hogy mi magyarok, Jugoszlávia népeit nagyra becsüljük és tiszteljük. Nagyra becsüljük az önök vezetőit is, akiknek vezetésével hősiesen küzdöttek a fasizmus ellen, országuk függetlenségéért, majd pedig újjáépítéséért. Nincs egy hónapja, hogy az egész világon megünnepelték a békés, haladó gondolkodású emberek a fasizmus felett aratott győzelem 25. évfordulóját. Mi magyarok — felszabadulásunkra gondolva — soha nem feledkezünk meg arról, hogy a háború fő terheit viselő Szovjetunió hősei mellett a jugoszláv nép fiai is életüket áldozták nemcsak saját országuk, hanem a mi országunk felszabadításáért is. Fock Jenő végül a két nép barátságára, az együttműködés további erősítésére, a jugoszláv népek további sikereire a szocialista Jugoszlávia építésében, a vendéglátók, Joszip Broz Tito elnök, Ribicsics kormányfő és felesége, valamennyi jugoszláv barátunk egészségére ürítette poharát. Ma Belgrádban Tito elnök fogadja Fock Jenőt. LEHETŐSÉG supán véres folyóid futnak...? — Harminc évvel ezelőtt idéztem először Radnóti Hispánia versét. Párizsban írta három évvel korábban, de az érettségizőket az életbe kibocsátó 1940-es ünnepség idején már Lengyelországból jött a „szomszédból szálló rémület”, s a kontinens nyugati és északi országaiban is véresen futottak a folyók. Ma a véres Mekongtól és a Jordán partjáról érkeznek a „suhogó, feketeszárnyú háború” hírei, a költő tágabb hazája. Európa, negyed évszázad óta összességében történetének eddigi leghosszabb békéjét élvezi. Nem lehet azonban elégszer ismételni: bárhol dörögjenek a fegyverek, Európa nyugalmát is feldúlhatják, s mivel földrészünkön robbant ki mindkét világháború, súlyos a felelősségünk az egész világ békéjéért. Korunkban Európa közepén húzódik a két társadalmi rendszer és a két legnagyobb katonai tömb közötti határ is, ami tovább fokozza felelősségünket. Igaz, a Világ nem olyan már, mint harminc vagy huszonöt év előtt volt. A Szovjetunió ereje, a szocialista országok egész sorának létrejötte, a munkásmozgalom a tőkésvilágban, a gyarmatbirodalmak széthullását követően önálló útra lépő harmadik világ kialakulása, az újgyarmatosítás elleni front, a termonukleáris egyensúly, és maga a korábban nem ismert tömegpusztítás, amellyel az új fegyverrendszerek alkalmazása fenyegetne — mindez az emberiség békeakaratával együtt olyan tényező, amely elkerülhetővé teszi a harmadik világháborút. Elkerülhetővé: ez a nagy lehetőség, amit meg kell ragadni. De kinek? Elsősorban a világ sorsáért a fő felelősséget viselő két termonukleáris nagyhatalomnak, hiszen olyan erőt képviselnek, amilyenre még nem volt példa a történelemben. Bármily nagy azonban a két szuperhatalom szerepe, ereje és felelőssége, nem korlátozható csak az ő feladatukká az egész emberiség fő problémájának megoldása. Ebből a Szovjetunió, illetve az Egyesült Államok szövetségeseire, s a semleges és el nem kötelezett országokra egyaránt közös kötelesség hárul. Azzal szolgálják legjobban a nemzetközi enyhülés ügyét, ha két- és többoldalú kapcsolataik fejlesztésével előmozdítják a Szovjetunió és az Egyesült Államok közvetlen tárgyalásainak eredményességéhez szükséges légkör kialakítását. Nyilvánvaló, hogy amíg nincs haladás a közel-keleti konfliktus feloldásában és folytatódik az Egyesült Államok délkeletázsiai agressziója, addig sehol sem javulhat igazán a nemzetközi légkör. De az is bizonyos, hogy ha sikerül előrelépést elérni Európában, ez kedvezően hat a világ más tájain is. Ez vezeti a szocialista országok nagyszabású diplomáciai akciósorozatát az európai kérdések rendezése érdekében. Az előrelépés az európai biztonsági konferencia, illetve az európai biztonsági rendszer megteremtése ügyében — például olyan megkötésre érett megállapodásokkal, mint az erőszakról való kölcsönös lemondás, és a kereskedelmi, gazdasági, műszaki-tudományos együttműködés — jó légkört kialakítva előrelendítheti a többi, már folyamatban levő megbeszélést is. Ebből indul ki a magyar külpolitika, amikor kétoldalú tárgyalásokon igyekszik előmozdítani az európai megértés ügyét, mint ahogy ezt szolgálják más szocialista külügyminiszterek különböző országokban tett látogatásai is. A konzultálás a szocialista országokkal, az eszmecsere semleges és NATO-országok államférfiaival közelebb visz a közös nyelv elemeinek kialakításához. Moszkva, Szófia, Brüsszel, Varsó, Berlin, Stockholm, Hága szerepelt az utolsó fél esztendőben a magyar külügyminiszter útiprogramjában, Budapesten fogadta legutóbb olasz kollégáját, parlamenti delegációnk Törökországban járt, és ezekben a napokban is folytatódnak a magas szintű magyar európai utazások. Itthon olykor fölvetik a kérdést, milyen érdekei fűződnek a kis Magyarországnak ekkora diplomáciai forgalom lebonyolításához, milyen súlyunk lehet a nemzetközi politikában, milyen erőforrások segítségével fejlesztjük nemzetközi kapcsolatainkat? Nos, érdekünk az, hogy szilárd, tartós béke legyen, ne vérrel fussanak a folyók, hanem utasokat és árut szállítsanak. Súlyunkat az adja, hogy e szándékunkban egyek vagyunk a világ népeivel és egyetértésben szövetségeseinkkel. Erőforrásunk népünk alkotó munkája és erőnk egyesítése a többi szocialista ország erejével. S mindez megmutatkozik az eredményekben, a tárgyalófeleknél elért hatásban. Azok a külügyminiszterek például, akik az utóbbi időben tárgyaltak a magyar diplomácia vezetőjével, a NATO legutóbbi tanácsülésén több-kevesebb határozottsággal kiálltak a konferencia hatékony előkészítése mellett. Az olasz és a holland külügyminiszter pártolva a nagy tanácskozás mielőbbi megtartását, az előmunkálatokra, a közeledésre javaslatokat téve magyar partnerével folytatott tárgyalásaira is hivatkozott. Az az álláspont ugyan — főleg amerikai nyomásra — nem érvényesült a NATO- ülésen, hogy kezdetben a már megegyezésre érett kérdésekről kellene tárgyalni, pedig ez esetben a konferencia halasztás nélkül összeülhetne, de ez korántsem jelenti azt, hogy abba kellene, vagy lehetne hagyni az európai biztonsági rendszer létrehozását célzó fáradozást. Az európai biztonság és az összeurópai konferencia ugyanis két fogalom, s az utóbbi csak egyik eszköz ahhoz, hogy az előbbit megközelítsük. A célhoz vezető eszközök között mint eddig, ezután is a leghatékonyabbak közé tartozik a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése, a nemcsak a semleges, vagy el nem kötelezett, hanem több NATO- országgal is sikerrel megkezdett párbeszéd folytatása. Nem véletlenül kerül egyre inkább előtérbe a kétoldalú kapcsolatokban a gazdasági együttműködés, ezen belül az ipari kooperáció. Ez ugyanis olyan tartós összeköttetéseket, anyagi érdekeket érint, amelyek kevésbé vannak kitéve a nemzetközi enyhülés-feszültség hullámzásának, mint például az egyszerű kereskedelmi kapcsolatok. S a hagyományos és új kulturális szálak, a népek közös történelmi emlékei fölmelegítik a rideg, szakszerű gazdasági kapcsolatokat is. Amikor Brüsszelben jártunk, nemcsak vegyipari együttműködésről volt szó, hanem arról is, hogy Ajtósi-Dürer Erasmusportréja látható a nagy gondolkodó anderlechti házában. Stockholmban, a telefongyári kooperáció mellett Krisztina királynő és I. Rákóczi György hajdani szövetségéről is beszéltek. Az olaszok szabadsághősükként tisztelik a magyar népdalban Garibaldival együtt szereplő Türr Istvánt. Tekirdagban (Rodostó) egymás mellett látható II. Rákóczi Ferenc és Kemat Atatürk arcképe. Némileg erőltetett a csoportosítás, hiszen Erasmus minden háborút ellenzett, Krisztina és Rákóczi György pedig hadviselésre szövetkezett. Türr népi-nemzeti szabadságharcot vívott Garibaldi oldalán, míg a török—magyar viszonyban hosszú időszakon át ki sem aludt a háború lángja. De ma nem futnak véres folyók Európa országaiban, s együtt sokat tehetünk azért, hogy ne folyjék vér másutt se — sehol se. Ha hagyott ránk kötelességet a hispániai véres folyókról író költő, akkor azt mindenesetre, hogy küzdjünk, ne ismétlődjék meg az ő sorsa rajtunk és utódainkon. VAJDA GÁBOR