Magyar Hírlap, 1970. június (3. évfolyam, 151-180. szám)

1970-06-03 / 153. szám

X WIi * 2 1970.június 3.szerda ________________________________hazai korkép________________________________________Magyar Birllip Szegednél megkezdődött az apadás Visszatérnek otthonukba a makóiak Az árvízvédelmi kormánybiztosság tá­jékoztatása szerint Szegednél megindult az apadás. A Tisza kedden tetőzött 960 centiméteres vízállással és délután kettő órakor lassú apadási folyamat kezdődött. A kormánybiztosságon felhívták a figyel­met arra, hogy a Tisza alsó szakaszán kü­lönleges helyzet alakult ki. A Tiszán és a Maroson végigvonuló árhullám „teteje” kedden találkozott. E­miatt a várható to­vábbi apadás elhúzódik. Tiszazug és Sze­ged között — csaknem százkilométeres szakaszon — a folyó egyidőben és a maxi­mális értékeket felülmúlva tetőzik. Ezért a Tisza alsó szakaszán — különösen Sze­gednél — a következő néhány napban váltakozó áradás és apadás várható. Az előrejelzések szerint a Tisza vízállása Sze­gednél ezen a héten a korábbi maximu­mok felett alakul. Tehát a gátakat fenye­gető veszedelem még korántsem hárult el, sőt valamelyest még fokozódik is, mert a töltések egyre inkább átáznak és a reá­juk háruló nyomás csak kis mértékben csökken. Előreláthatóan még két hétig is fenn kell tartani a harmadfokú készültsé­get a szegedi gátakon. Néhány helyen, ahol a töltéseket jelen­tős súlyú anyagokkal megtámasztották, most az apadás mértékének megfelelően mentesíteni kell, nehogy az egyoldalúan megterhelt töltéseket elmossa a víz. Ugyanakkor fokozódik a töltések átázása, s gyakoriabbak a felfakadó vizek, hiszen a gátakat a korábbi maximumoknak megfe­lelően méretezték és az idei áradat nem­csak méreteiben haladta meg a korábbi csúcsértékeket, hanem időben is rendkí­vüli módon elhúzódott. Mivel a gyorsan levonuló és a vártnál enyhébb második marosi árhullám nem jelentett újabb veszélyt, a területi bizott­ság kedden úgy határozott, hogy szerda reggeltől megkezdődhet a biztonsági okok­ból a május 21- és 22-én kiürített Makó város és a vele szomszédos Maroslele község lakóinak visszatelepülése. A Tisza Tokaj alatti szakaszán és a kö­zépső, illetve az alsó szakasz mellékfolyói mentén összesen 1500 kilométernyi hosz­szon fenntartják az árvízvédelmi készült­séget. Ebből kereken 1000 kilométeren III. fokú a készültség. A Felső-Tisza vidékére kiáradt 400 millió köbméter vízből 360 milliót már lecsapoltak és így a vízzel elöntött terület 6600 katasztrális holdra csökkent. A fenn­maradt vízmennyiségnek gravitációs úton való levezetése már nem lehetséges tovább. Ezért belvízcsatorna-hálózatot épí­tenek. Addig is szivattyúzzák a vizet. Rendkívüli ülést tartott az Országos Vízgazdálkodási Bizottság. A bizottság megtárgyalta és elfogadta az árvízvédelmi kormánybiztosnak az árvédelem helyzeté­ről és a helyreállítási munkálatokról szó­ló beszámolóját. H. P. c: Nemcsak kenyérrel... Színészek az árvízsújtottaknál Az egész ország megmozdult az árvíz sújtotta területek lakosságáért. Ki-ki azt ad, amit tud­, szakértelmet, munkát, pénzt, élelmet, ruhaneműt. Az elmúlt napokban Gyurkó László kezdeményezésére művé­szek kis csoportja (Major Tamás, Berek Kati, Iglódi István, Jobba Gabi, Verebes István és Szendrő Iván) is elindult, hogy mindnyájunk nevében elvigye az emberi együttérzés szavát, a művészet vigaszát és felemelő erejét a küzdők és szenvedők közé. — Amikor Mátészalkára érkeztünk — kezdi Major Tamás — s szembe találtuk magunkat a katasztrófával, a fáradhatat­lan és szüntelen munkával, amit a had­sereg, valamint a tömegszálláson a peda­gógusok, orvosok végeztek, s mindenütt csak elkeseredést és bizonytalanságot ta­láltunk, feltettük magunknak a kérdést: miért is jöttünk ide? Egyéni tragédiák szem- és fültanúi voltunk, s hiába mond­tuk, hogy az egész ország összefog most, a mellettünk kuporgó öreg paraszt egyre csak azt hajtogatta: Ez mind szép, de ne­kem már többé nem lesz tehenem. Ebben a teljes emberi reménytelenségben jelen­tettük be, hogy egy kis műsort szeretnénk adni. És megindultan láttuk a szemekben felcsillanó örömet. Mert nemcsak ke­nyérrel él az ember, a bajban jó szó, szép szó is kell, a művészet vigasza is elkél. De milyen műsort lehet itt adni? Hirte­len Petőfi Színészdalának utolsó sorai jutottak eszembe: „De amit színpadon ! A népnek hirdetünk, / Ne hazudtolja meg / A cselekedetünk. / Ha meg nem tesszük azt, / Ami föladatunk: / Akkor gyalázat ránk, / Színészek nem va­gyunk!’’ Elmondtam a verset, amely oly hirtelen aktuálissá vált, s a tornaterem­ben összesereglett közönség megértette. Berek Kati Weöres Sándor­ verseket sza­valt, mert láttuk, hogy igen sok gyerek van jelen, akik szívesen fogadták a költő játékos költeményeit. Jobba Gabi pedig énekelt. — Amikor lementünk, még nem tud­tuk, hogy mit kell tennünk, csak azért mentünk, hogy valamiképpen segítsünk — mondja Berek Kati. — Ott jöttünk rá az árvíz sújtotta területek lakói között, részt véve keserveikben, meghallgatva panaszaikat, vigasztalni próbálva őket, ott jöttünk rá, hogy szükség van arra is, amit mi tudunk nyújtani. Nem volt ez szervezett műsor, az emberi lélek legter­mészetesebb kívánságainak tehetünk ele­get egy-egy rögtönzéssel. Jobba Gabi például egyszer mesével altatta a tömeg­­szállás gyermekeit. Lám, erre is szükség volt. A mátészalkai iskolában tanítónő­­jük vezetésével bábműsort adtak a gye­rekek a kisebbek szórakoztatására. Ilyen segítség is van, s ez is fontos ahhoz, hogy az ember embernek érezze magát. Ha nem láttam volna, nem hinném: a he­lyi fodrászokat is mozgósították, hogy az iskola épületében lakó, sok kitelepített külsejét kissé rendbehozzák. Ki gondol­ná, hogy nekik éppen „új frizurára” volt szükségük. És mégis így volt, örömmel fogadták, mint a törődés és segíteni aka­rás jelét. Most láttam teljes valóságában, mit jelent az a szó, hogy nincstelen. Ezért legszívesebben mindenkit kézen­fogva elvezetnék a Tisza partjára, hogy lásson és segítsen. Szekrényesy Júlia Segít az ország A lakosság gyűjtéséből június 1-ig 33 millió forint gyűlt össze az OTP segély­számlán, ebből azonban egyelőre még nem hívott le egyetlen forintot sem a Magyar Vöröskereszt. A helyi tanácsokat ugyanis felhatalmazták arra, hogy előlegképpen nyújtsanak gyorssegélyt, mint ismeretes, személyenként 500, családonként maximá­lisan 3000 forintot. Ily módon már akkor is segíteni tudták a bajba jutottakat, amikor az OTP-számlára még csak az első befi­zetések futottak be. A gyorssegélyen kívül jelentősebb ösz­­szegű támogatást is kapnak a rászorulók. Az árvíz sújtotta községekben a tanácsok és a társadalmi szervek képviselőiből bi­zottságok alakultak, amelyek egyedileg mérik fel, hogy kit milyen kár ért, milyen támogatásra van szüksége. A teljes kárt természetesen társadalmi segítséggel sem tudják pótolni, arra azonban mód lesz, hogy adott esetben 10 000—15 000 forintos támogatást kapjanak azok, akiknek el­pusztultak legszükségesebb ingóságaik, bútoraik, tönkrement a lakhelyük stb. Kü­lön vizsgálják az öregek helyzetét, akiket szükség szerint korábban felvett OTP-hi­­teleik visszafizetésének elengedésével is segítenek. Az ég felhős ereszeinél rohanunk órán­ként kétszáz kilométeres sebességgel, de ez a rohanás a helyzetünkhöz mért rela­tivitással annyi, mint lebegés a föld és a víz felett. Tehát mindent, háztetőt, le­gelő tehenet, könnyűbúvárt, homokzsá­kot, pátrialemezt jól láthatunk. Titokza­tosnak tűnő rádióüzenetek vezérlik Új­vári Györgyöt, a vízügyi repülőszolgálat emberét, aki immár a Magyar Hírlap há­zi pilótája (sokadszor repül velünk a szemleútra). Aki térképen vezeti az ujját, az legfel­jebb arányokat tapinthat, aki a földön utazik, azt elbűvölheti a táj szépsége. Ám aki repülőgépre ül, azt egyszerre döb­bentik meg az arányok, bűvölik el a szép­ségek. Mértani észlelés és festői érzéke­lés egyszerre. Innen fentről minden másként tűnik. Alpárnál találkozunk először a terpesz­kedő Tiszával, ahogyan lustán, de erő­szakosan nyújtózkodik a fák között, utak és vetések felett. Bár ide az ember en­gedte be, hogy e természetes védelmi öve­zet öblében megszelídítse hullámait, csil­lapítsa hetvenkedő kedvét, de így is fé­lelmetes. Az élő folyó útját a Velencei-tó nagyságával vetekvő elöntésben csak a kanyargó fasorok jelzik. Körös-torkolat. A Körös vize tisztább és ahol az ártéri tenger két áramlata talál­kozik, a határt a Tisza szennyesebb, isza­posabb fodrozódása mutatja. Ez a határ alig moccan, alig rebben. A Marosnál ugyanígy. Nem segítik tehát egymást a folyók a víz levezetésében, hanem szinte mozdulatlanságra kényszerítik tömegei­ket. Ez a legrosszabb. Nem a magas víz, hanem a tartós ár. Innen fentről szinte hihetetlen a láz- Arányok és emberek vány. Roppant víztömeg hömpölyög. (A Tisza Szegednél jelenleg ötször annyi vi­zet szállít lassú ereszkedéssel, mint amennyit az átlagos értékek mutatnak, másodpercenként több mint négyezer köbmétert.) E hatalmas erőt kanyargó cérnaszegélyek, az ember lakta sáncok tartják féken. A sáncokon a védősereg vitézei. Árvizesek, katonák, polgári védel­­misták tízezrei. Fentről csak hangyák. Ez a hangyasereg Algyőnél szorítógát­rendszert emel, Makót napok alatt körbe­fogta védgyűrűvel, fóliarendszert telepít, hogy védje az olajat. Tápénál magasít. Kikötőbázisokat épít, amelyekben kővel rakott uszályok horgonyoznak riadóban levő készenlétben, ártéri fákat robbant szét, hogy a védelmi flották gyorsan és zavartalanul érjenek el minden gátat, ahol veszély jelentkezik. Homokzsákok garmadájával nyomatja a gátak derekát, hogy azokat meg ne roppantsa a víz. Ezer és ezer tonna kővel, tízezer és millió rő­­zseköteggel veri vissza a hullámokat. Látni, sűrűn állnak és vigyáznak az őrök, hogy baj esetén azonnal riadóztathassa­­nak. Nem lármával, olajos kanóccal, vagy kengyelfutókkal, mint még 1932-ben is, hanem rádióval, telefonnal és azon nyom­ban uszályok, kétéltűek, helikopterek, dübörgő munkagépek hadserege nyomul a veszélyeztetett pontra, hogy álljt pa­rancsoljon a víznek. Mégsem hangyák dolgoznak itt, hanem emberek, gondolkodó és cselekvő, bátor emberek, így az arányok, amelyek fent­ről látszanak, nem egészen hitelesek és a küzdelem sem hiábavaló. Feltűnik Szeged. A Bertalan-emlékmű­­nél nyüzsgő, védekező had. A mellvéd­fal mögött, a sétánynál, a múzeumnál, közgazdasági technikumnál, gyermekkli­nikánál többszörös védőfal, gyorsan lera­kott homokzsákokból. Ostromállapot. Az üzemek dolgozói váltott műszakban hol a gépek, hol a gátak mellett. Mindenki a várost védi. Szeged most nem gondol semmi másra. Izgalmas órák peregnek, nehezen tel­nek a napok. A veszély a közvetlen kö­zelben ólálkodik. Fordul a gép, de a gondolat a földön idő­zik és szüntelenül azt ismételgeti: az em­bernek le kell gyűrnie a folyót. Rádiójelzése­k vibrálnak a felhők kö­zött. A pilóta mozdulatlanra dermed, az arcán keményre feszülnek a vonások. Valami baj van valahol? Távoli veszély üzenete érkezett? A pilóta nem válaszol a néma kérdésekre, de furcsa vibrálást érezni a pilótafülkében, a percek csak vánszorognak. A kormányt markoló kéz mozdulata is csendre int. A pilóta azután leveszi fejéről a rá­dióskagylót és megkönnyebbülten sóhajt. Kecskemét térségében az egyik leszálló gép futóműve nem ugrott ki és a küz­delem az ember, a gép megmentéséért folyt. E drámai percek izgalmát közve­títették az étert recsegve áttörő rádió­hullámok ... Az ember ismét győzött. Jó ómennek, kedvező jelnek érezzük. Alattunk az ostoba, roppant Víztömeg, de partjainál a felhőkig magasodó embe­ri hősiesség, értelem. Innen fentről is nagynak látszik az ember. Soltész István M­EGY­EI LAPSZEMLE Mit ér a pénz ? — Kevés a postás — Miért szűnik meg egy járás ? BÉKÉS MEGYE! - ^ mindeneimmel ’numi, glosszát közöl a békéscsabai lap. Sok példát lehetne fel­sorolni, ami azt bizonyítja, hogy a becsü­letes emberekben meg van a törekvés ar­ra, hogy többet tegyenek, mint ami a szűk­re szabott kötelességük és kivívják a tár­sadalom elismerését. Ám ennek feltételeit a vezetőknek kell megteremteniük. Amit úgy nevezünk, hogy a törődés a dolgozók­kal, abba az emberek egyéni sorsával, gondjaival való törődés mellett beletarto­zik a megismerésük, a bennük rejlő ké­pességek gyümölcsöztetése is. Egyes helyeken úgy gondolják, hogy a pénz minden. Amikor valaki, akire szük­ség van, ott akarja hagyni a munkahe­lyét, annak legtöbbször béremelést kínál­nak. A pénz azonban nem mindig segít. Az emberek tisztességes bánásmódot akar­nak és nehezen viselik el, ha csak vala­miféle számoknak tekintik őket. Az egyéni képességek gyümölcsözteté­­sének persze az az alapja, hogy vegyék észre és ismerjék is el a becsületes, a köz számára hasznot hajtó törekvéseket. He­gyeket lehet megmozgatni azokkal, akik tudják, hogy szükség van rájuk, ám két szalmaszálat is nehezen raknak keresztbe azok, akik nem érzik, hogy a munkájuk, tevékenységük nélkülpzh^etkjául fontos. D­unank­^k­^mvA, postások gondjaival fog­lalkozik a pécsi lapban D. Kónya Jó­zsef. Kevés a postás. A pécsi egyes posta­­hivatal — hasonlóan az ország minden postájához — állandó munkaerőgondokkal küzd. A jelentkezésnél már szelektálód­nak az emberek: nem mindenki alkalmas erre a pályára. A postásnak erkölcsileg megbízhatónak, jó fizikumúnak kell len­nie — különben egy hétig sem boldogul ezen a pályán. A jelentkezőket általában elriasztja az, hogy nincs szabad szombat, esetleg vasár­nap is dolgozni kell , ráadásul fizikailag is alaposan igénybe veszi őket ez a mun­ka. A perspektíva sem túlzottan biztató: a kézbesítés mechanizmusát érintetlenül hagyta a technika, a postás pontosan ugyanúgy végzi a munkáját, mint évtize­dekkel ezelőtt Nem jönnek a fiatalok. Először is, ez nem szakma, „csak” foglalkozás , és annyi jobban fizető munkalehetőséget kí­nál az ipar, szinte számításba sem jöhet a posta. Gondolkoztak már az illetékesek azon is, hogy megadva a foglalkozás rang­ját a szakmunkástanulókéhoz hasonló módon oldanák meg a képzést, s a nyol­cadik osztályos diákok jelentkezhetnének postás tanulónak. Ez lenne a járható út? Erre még a postás szakemberek sem tud­nak teljes biztonsággal válaszolni, pedig a kérdés egyre sürgetőbben vetődik fel. NAPLÓ m ■ ■■ jSfc. „Az olcsóbb al­ly m Mli @m lamigazolás je­­■ tii.S"1L/^EJF gyeben cim­* ** 4 ** mel arról ír Eötvös Pál a veszprémi lapban, hogy miért kell megszüntetni a zirci járást? Ha egy mondattal akarnánk válaszolni, azt mondhatnánk, azért, mert a járás túl­ságosan drága volt. A jelenlegi zirci já­rás lakosságának létszáma alig haladja meg a 30 ezret, s ebből is mintegy 6 ezer ember él Zircen. A területen 26 község van, de mindössze 16 tanács irányítása tartozott a járási apparátus hatáskörébe. Ahhoz, hogy a közigazgatás költségeit és meglehetősen rossz hatásfokát érzé­kelni tudjuk, elég összehasonlítanunk a zircit a veszprémi járással. Zircen az alig több mint 30 ezer ember ügyeit 55—60 ta­nácsi dolgozó intézte, s egy tanácsi dolgo­zó évente 550 ember ügyét intézte el A Veszprémi járási Tanácsnál 80 ezer em­ber ügyeit intézi 90 tanácsi dolgozó, s kö­zülük mindenki 880 ügy intézését tudja el­látni évente. A közelmúltban a járásoktól számos ha­táskört adtak át a községeknek, s egyre in­kább érvényesülő törekvés, hogy az ügye­ket lehetőleg helyben intézzék el A köz­ségek rohamosan fejlődő, koncentrálódó igazgatását mutatja az a fent említett adat is, hogy a járás 26 községét 16 tanács fog­ja össze. Ennyi tanács számára pedig já­rási apparátust fenntartani nagy luxus. És mi lesz Zirccel? A nagyközség válto­zatlanul vonzásközpontja, centruma lesz a környéknek, így várhatóan nem lesz kü­lönösebb hatása az átszervezésnek. Az át­szervezéssel természetesen megszűnnek az egyéb járási intézmények is, a járási pártbizottság, a népfrontbizottság, a bí­róság, ügyészség, a Magyar Nemzeti Bank fiókja stb. Változatlanul megmarad vi­szont az Országos Takarékpénztár zirci fiókja. Bár a különböző szervek megszűnésé­vel felszabaduló épületekről még nem döntöttek, már most biztos, hogy a nagy­községben több lakássá átalakítható helyi-­­ség is megüresedik. Június 8. az utolsó tanítási nap, 15—16-án az elsősök beíratása Kedden a Művelődésügyi Minisztérium­ban megkezdődött a most záruló tanévet értékelő és a következő oktatási év elő­készítésére hivatott tanácskozássorozat. Első napján az óvodai felügyelők, vala-­­mint a dolgozók általános iskoláinak szak­előadói tanácskoztak. Az általános és középiskolákban egyéb­ként június 8-án van az utolsó tanítási nap. Azt követően döntenek az osztályza­tokról, majd a hét végén tartják a tanév­záró ünnepségeket, bizonyítványosztással egybekötve. Az új elsősöket június 15-én és 16-án írják be.

Next