Magyar Hírlap, 1970. június (3. évfolyam, 151-180. szám)

1970-06-03 / 153. szám

Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA 1970. JÚNIUS 3. SZERDA 3 Magyar—jugoszláv tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) — Úgy gondolom, ma megelégedéssel állapíthatom meg, hogy a közös erőfeszí­tések eredményeként együttműködésünk­ben magas szintet értünk el politikai, gazdasági, kulturális, műszaki-tudomá­nyos és más téren. Ugyancsak hangsú­lyozni szeretném, miniszterelnök elvtárs, hogy Jugoszlávia népei és képviselőik, az országaink közötti szilárd és sokoldalú kapcsolatokban látják hosszú távú és va­lódi közös érdekeinket. Ebben minden­képpen sajátos szerepe van népeink és az országunk területén élő nemzetiségek egyre szélesebb összefonódásának, amely mindinkább a kölcsönös megértés és a jó­szomszédi kapcsolatok megszilárdításának tényezőjévé válik.­­ Országaink egyre jelentősebb part­nereivé válnak egymásnak a gazdasági együttműködésben. Ezzel kapcsolatban különös jelentősége van annak, hogy mindkét oldalról erőfeszítéseket tegyenek a gazdasági együttműködés mind korsze­rűbb formáinak kialakítására, amelyek biztosítják a gazdasági együttműködés hosszú távú jellegét, stabilitását és állan­dó fejlődését. A szakosítás és a kooperá­ció egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. Úgy vélem, miniszterelnök elvtárs, az ön véleményét is kifejezem, amikor azt mon­dom, megvannak a feltételek arra, hogy kölcsönös, hasznos együttműködésünket még tovább fejlesszük. Az ön látogatása során folytatott megbeszéléseink erre irá­nyulnak.­­ Engedje meg, miniszterelnök elvtárs, hogy néhány szót szóljak a nemzetközi viszonyokról alkotott véleményünkről is. Egy sor megoldatlan nemzetközi kérdés növekvő aggodalmat vált ki a világban, annál is inkább, mivel a nemzetközi vi­szonyokban továbbra is az erőpolitikát alkalmazzák, amely a mostani nemzetkö­zi helyzetben és a haditechnika jelenlegi fejlődési fokán, állandó veszélyt jelent a béke számára. A vietnami nép elleni há­ború a békeszerető és el nem kötelezett Kambodzsára és Indokína más területeire is kiszélesedett. Arab területek megszál­lásának meghosszabbítása Izrael részé­ről és az arab népek elleni állandó ag­resszív támadások azzal fenyegetnek, hogy a közel-keleti térséget tartós tűz­fészekké változtatják, ami súlyos követ­kezményekkel jár a világbéke szempont­jából.­­ Mindez azt mutatja, hogy a mai nemzetközi helyzet rendkívül bonyolult és sok veszélytől terhes. Annál inkább szükséges a világ mindazon erőinek erő­feszítése, amelyek a békés egymás mellett élés politikájában és a külpolitikai kér­dések tárgyalások útján történő, békés megoldásában látják az utat a mostani ellentétek feloldására, a béke és az egyen­jogú nemzetiközi együttműködés biztosí­tására, az ENSZ alapokmányának megfe­lelően. Ebben az értelemben az el nem kötelezettségi politika, amelyért országom aktívan síkraszáll, és azok az elvek, ame­lyeken ez alapszik, jelentős alapot nyúj­tanak azon konfliktusok megoldásához, amelyek megrázkódtatják a mai világot. Jelentősnek tartjuk a nagyhatalmak azon törekvéseit is, hogy tárgyalások útján ke­ressék a közöttük fennálló ellentétek meg­szüntetését, de ebben aktívan részt kell vennie valamennyi békeszerető ország­nak. — Jugoszlávia aktívan támogatja mind­azokat az erőfeszítéseket és kezdeménye­zéseket, amelyek a legkedvezőb légkör megteremtésére irányulnak és céljuk az európai biztonság erősítése. Európában nincsenek kevésbé fontos területek és légüres terek. Az ebben a térségben élő népek tekintet nélkül a rendszerben meg­levő külön­b­ségekre, szuverén nemzeti, politikai, gazdasági és kulturális fejlő­désre törekednek. Európa és Európa bé­kéje, oszthatatlan. Ezért üdvözöljük mind­azokat a kezdeményezéseket és tárgyalá­sokat, amelyek a második világháború örökségeként ránk maradt problémák le­küzdésére irányulnak, erősítik a békét, az együttműködést és biztonságot Euró­pában, és amelyek a szuverenitás, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás elvén alapulnak. E cél elérésé­hez mindenképpen hozzájárulna az euró­pai biztonsági konferencia megtartása, valamennyi európai ország egyenjogú részvételével.­­ Szeretném aláhúzni, hogy az orszá­gaink közötti baráti kapcsolatok fejlődé­se hozzájárulást jelent az európai légkör javulásához, és a világ e részén a biz­tonság erősítéséhez — mondotta végül, majd a baráti Magyarország sokoldalú fejlődésére, Kádár János, Losonczi Pál, Fock Jenő és felesége egészségére, s a két ország és a két nép közötti baráti és to­vábbi sokoldalú együttműködés fejlődé­sére emelte poharát. Fock Jenő miniszterelnök válasza Fock Jenő, válaszolva a pohárköszöntő­re, köszönetet mondott a meghívásért, va­lamint a szívélyes fogadtatásért, majd így folyta­tta: " Mi általában igen fontosnak ítéljük meg az államférfiak személyes találko­zóit, megbeszéléseit, mert ezek alkalmat adnak arra, hogy közelebbről megismerjék egymás álláspontját, közösen munkálkod­hassanak a kapcsolatok fogyatékosságai­nak csökkentésén, az összekötő szálak erő­sítésén. Még inkább így van ez, ha a szo­cialista és szomszédos baráti országok­ról van szó, mint Jugoszlávia és Magyar­­ország esetében is. Annál is inkább, mert együttműködésünk nemcsak népeink és országaink javát szolgálja, hanem egy­idejűleg hasznos hozzájárulást jelent a népeknek a békéért és a nemzetközi biz­tonságért folytatott világméretű harcához.­­ Országaink között már hosszú évek óta kialakult és napról- napra tartalmasab­bá válik a baráti viszony. Meggyőződé­sünk, hogy a szocialista társadalmi rend­szer mindkét országban az együttműködés sok új lehetőségét tárja fel.­­ Az a törekvésünk, hogy a közöttünk meglevő bizonyos mértékű különbségek ne akadályozzák együttműködésünk to­vábbi pozitív irányú fejlődését, a baráti szálak erősítését.­­ Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a szocialista országaink közötti kapcsolatok az elmúlt években a jószomszédság szel­lemében, a szuverenitás, az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatkozás elveinek tiszteletben tartása alapján ered­ményesen fejlődnek.­­ Igen jelentős dolognak tartjuk, hogy magas rangú állami funkcionáriusok hasznos kölcsönös látogatásain túlmenően az együttműködés a két ország népeinek mind szélesebb körű, közvetlen érintkezé­sét is magával hozta: bővül a kishatár­­forgalom, a határmenti területek együtt­működése, a turista- és rokonlátogatások száma örvendetesen magas szintet ért el. Kulturális együttműködésünk is egyre gazdagabbá válik. Sokoldalú kapcsola­taink hasznossága és a kölcsönös baráti segítség példamutatóan nyilvánul meg ab­ban az együttműködésben is, amely az országainkat sújtó elemi csapás, az árvíz elleni közös védekezésben bontakozott ki. — Gazdasági kapcsolatainkban — nagy megelégedésünkre — figyelemre méltó eredményeket értünk el. Az a tény, hogy az árucsere-forgalmunk a múlt évben megközelítette s ez évben túlhaladja a 100 millió dollárt, azt mutatja, hogy gaz­dasági szerveink kezdik egyre fokozot­tabb mértékben hasznosítani a földrajzi közelségből, a szomszédságból adódó ter­mészetes előnyöket. — Mostani megbeszéléseink arra is lehetőséget nyújtanak, hogy eszmecserét folytassunk az időszerű nemzetközi kérdé­sekről. Jóleső érzéssel tapasztaljuk, hogy a jugoszláv kormány szintén nagy figyelmet szentel az európai biztonság kérdéseinek. A Varsói Szerződés tagállamai mintegy egy évvel ezelőtt tették közzé indítvá­nyukat, az európai biztonsági konferencia összehívására, amely „Budapesti felhívás” néven vált ismeretessé. E felhívás széles körű visszhangja, egy sor európai kor­mány erőfeszítése nyomán, megállapíthat­juk, hogy indítványunk időszerű volt, le­hetőség van az európai együttműködés és biztonság érdekében végzett tevékenység­re. Álláspontunk, hogy a minden európai állam egyenjogú részvételével megvalósí­tott tanácskozás jelentős hozzájárulás vol­na a feszültség enyhítéséhez, a kontinens biztonságának megerősítéséhez, az európai országok együttműködésének szélesítésé­hez. — Országunk népe, pártunk és kormá­nyunk nagy aggodalommal tapasztalja, hogy az imperialisták tevékenysége nyo­mán növekszik a feszültség mind a Tá­vol-, mind a Közel-Keleten. Mélységesen elítéljük az amerikai imperialisták kam­bodzsai beavatkozását. A hős vietnami nép harca megmutatta, hogy ezek az im­perialista beavatkozások nem járhatnak sikerrel, mindenütt a nép növekvő ellen­állását váltják ki. Meggyőződésünk, hogy Indokína népeinek szabadságát és béké­jét csakis az imperialista intervenció ha­ladéktalan beszüntetése biztosíthatja.­­ Aggasztja kormányunkat és népün­ket a közel-keleti feszültség fokozódása is. A legutóbbi időszakban végrehajtott ag­resszív izraeli cselekmények arra mutat­nak, hogy bizonyos imperialista köröknek érdekükben áll a feszültség állandó fenn­tartása, sőt élezése e térségben. E körök támogatásával kísérli meg Izrael az arab államok ideológiai haladásának meggát­­lását, és szabotálja az agresszióval ideig­lenesen megszállt területek visszaadását. Megragadom az alkalmat, hogy ismét ki­fejezzem kormányom meggyőződését, hogy a Biztonsági Tanács 1967. novem­ber 22-i határozatának végrehajtása je­lentős hozzájárulás volna a közel-keleti béke helyreállításához. — Kormányom figyelemmel kíséri Ju­goszlávia vezetőinek tevékenységét az el nem kötelezett országok állam- és kor­mányfői tanácskozásának összehívása ér­dekében. Engedjék meg, hogy kifejezésre juttassam: a Magyar Népköztársaság szimpátiával kísér minden összefogást, amely az imperializmus támadó politiká­ja ellen lép fel.­­ Szeretném azt is elmondani, hogy mi magyarok, Jugoszlávia népeit nagyra becsüljük és tiszteljük. Nagyra becsüljük az önök vezetőit is, akiknek vezetésével hősiesen küzdöttek a fasizmus ellen, or­száguk függetlenségéért, majd pedig újjá­építéséért. Nincs egy hónapja, hogy az egész világon megünnepelték a békés, ha­ladó gondolkodású emberek a fasizmus felett aratott győzelem 25. évfordulóját. Mi magyarok — felszabadulásunkra gon­dolva — soha nem feledkezünk­­ meg ar­ról, hogy a háború fő terheit viselő Szov­jetunió hősei mellett a jugoszláv nép fiai is életüket áldozták nemcsak saját orszá­guk, hanem a mi országunk felszabadítá­sáért is. Fock Jenő végül a két nép barátságára, az együttműködés további erősítésére, a jugoszláv népek további sikereire a szo­cialista Jugoszlávia építésében, a vendég­látók, Joszip Broz Tito elnök, Ribicsics kormányfő és felesége, valamennyi jugo­szláv barátunk egészségére ürítette poha­rát. Ma Belgrádban Tito elnök fogadja Fock Jenőt. LEHETŐSÉG supán véres folyóid futnak...? — Harminc évvel ezelőtt idéztem elő­ször Radnóti Hispánia versét. Párizsban írta három évvel korábban, de az érettsé­gizőket az életbe kibocsátó 1940-es ün­nepség idején már Lengyelországból jött a „szomszédból szálló rémület”, s a konti­nens nyugati és északi országaiban is vé­resen futottak a folyók. Ma a véres Me­­kongtól és a Jordán partjáról érkeznek a „suhogó, feketeszárnyú háború” hírei, a költő tágabb hazája. Európa, negyed év­század óta összességében történetének ed­digi leghosszabb békéjét élvezi. Nem lehet azonban elégszer ismételni: bárhol dörögjenek a fegyverek, Európa nyugalmát is feldúlhatják, s mivel föld­részünkön robbant ki mindkét világhábo­rú, súlyos a felelősségünk az egész világ békéjéért. Korunkban Európa közepén húzódik a két társadalmi rendszer és a két legnagyobb katonai tömb közötti ha­tár is, ami tovább fokozza felelősségün­ket. Igaz, a Világ nem olyan már, mint harminc vagy huszonöt év előtt volt. A Szovjetunió ereje, a szocialista országok egész sorának létrejötte, a munkásmozga­lom a tőkésvilágban, a gyarmatbirodal­mak széthullását követően önálló útra lé­pő harmadik világ kialakulása, az újgyar­matosítás elleni front, a termonukleáris egyensúly, és maga a korábban nem is­mert tömegpusztítás, amellyel az új fegy­verrendszerek alkalmazása fenyegetne — mindez az emberiség békeakaratával együtt olyan tényező, amely elkerülhető­vé teszi a harmadik világháborút. E­lkerülhetővé: ez a nagy lehetőség, amit meg kell ragadni. De kinek? El­sősorban a világ sorsáért a fő felelősséget viselő két termonukleáris nagyhatalom­nak, hiszen olyan erőt képviselnek, ami­lyenre még nem volt példa a történelem­ben. Bármily nagy azonban a két szuper­­hatalom szerepe, ereje és felelőssége, nem korlátozható csak az ő feladatukká az egész emberiség fő problémájának megoldása. Ebből a Szovjetunió, illetve az Egyesült Államok szövetségeseire, s a semleges és el nem kötelezett országok­ra egyaránt közös kötelesség hárul. Az­zal szolgálják legjobban a nemzetközi enyhülés ügyét, ha két- és többoldalú kapcsolataik fejlesztésével előmozdítják a Szovjetunió és az Egyesült Államok közvetlen tárgyalásainak eredményessé­géhez szükséges légkör kialakítását. Nyil­vánvaló, hogy amíg nincs haladás a kö­zel-keleti konfliktus feloldásában és foly­tatódik az Egyesült Államok délkelet­ázsiai agressziója, addig sehol sem ja­vulhat igazán a nemzetközi légkör. De az is bizonyos, hogy ha sikerül előrelépést elérni Európában, ez kedvezően hat a vi­lág más tájain is. Ez vezeti a szocialista országok nagy­szabású diplomáciai akciósorozatát az európai kérdések rendezése érdekében. Az előrelépés az európai biztonsági kon­ferencia, illetve az európai biztonsági rendszer megteremtése ügyében — pél­dául olyan megkötésre érett megállapo­dásokkal, mint az erőszakról való köl­csönös lemondás, és a kereskedelmi, gaz­dasági, műszaki-tudományos együttmű­ködés — jó légkört kialakítva előrelen­­dítheti a többi, már folyamatban levő megbeszélést is. Ebből indul ki a magyar külpolitika, amikor kétoldalú tárgyaláso­kon igyekszik előmozdítani az európai megértés ügyét, mint ahogy ezt szolgál­ják más szocialista külügyminiszterek különböző országokban tett látogatásai is. A konzultálás a szocialista országokkal, az eszmecsere semleges és NATO-orszá­­gok államférfiaival közelebb visz a közös nyelv elemeinek kialakításához. Moszkva, Szófia, Brüsszel, Varsó, Berlin, Stock­holm, Hága szerepelt az utolsó fél esz­tendőben a magyar külügyminiszter úti­programjában, Budapesten fogadta leg­utóbb olasz kollégáját, parlamenti dele­gációnk Törökországban járt, és ezekben a napokban is folytatódnak a magas szin­tű magyar európai utazások. I­tthon olykor fölvetik a kérdést, milyen­­ érdekei fűződnek a kis Magyarország­nak ekkora diplomáciai forgalom lebo­nyolításához, milyen súlyunk lehet a nemzetközi politikában, milyen erőforrá­sok segítségével fejlesztjük nemzetközi kapcsolatainkat? Nos, érdekünk az, hogy szilárd, tartós béke legyen, ne vérrel fus­sanak a folyók, hanem utasokat és árut szállítsanak. Súlyunkat az adja, hogy e szándékunkban egyek vagyunk a világ népeivel és egyetértésben szövetségeseink­kel. Erőforrásunk népünk alkotó munká­ja és erőnk egyesítése a többi szocialista ország erejével. S mindez megmutatkozik az eredményekben, a tárgyalófeleknél el­ért hatásban. Azok a külügyminiszterek például, akik az utóbbi időben tárgyal­tak a magyar diplomácia vezetőjével, a NATO legutóbbi tanácsülésén több-keve­sebb határozottsággal kiálltak a konfe­rencia hatékony előkészítése mellett. Az olasz és a holland külügyminiszter pár­tolva a nagy tanácskozás mielőbbi meg­tartását, az előmunkálatokra, a közele­désre javaslatokat téve magyar partneré­vel folytatott tárgyalásaira is hivatkozott. Az az álláspont ugyan — főleg amerikai nyomásra — nem érvényesült a NATO- ülésen, hogy kezdetben a már megegye­zésre érett kérdésekről kellene tárgyalni, pedig ez esetben a konferencia halasztás nélkül összeülhetne, de ez korántsem je­lenti azt, hogy abba kellene, vagy lehet­ne hagyni az európai biztonsági rendszer létrehozását célzó fáradozást. Az európai biztonság és az összeurópai konferencia ugyanis két fogalom, s az utóbbi csak egyik eszköz ahhoz, hogy az előbbit meg­közelítsük. A célhoz vezető eszközök között mint eddig, ezután is a leghatékonyabbak közé tartozik a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése, a nemcsak a semleges, vagy el nem kötelezett, hanem több NATO- országgal is sikerrel megkezdett párbe­széd folytatása. Nem véletlenül kerül egy­re inkább előtérbe a kétoldalú kapcsola­tokban a gazdasági együttműködés, ezen belül az ipari kooperáció. Ez ugyanis olyan tartós összeköttetéseket, anyagi ér­dekeket érint, amelyek kevésbé vannak kitéve a nemzetközi enyhülés-feszültség hullámzásának, mint például az egyszerű kereskedelmi kapcsolatok. S a hagyomá­nyos és új kulturális szálak, a népek kö­zös történelmi emlékei fölmelegítik a ri­deg, szakszerű gazdasági kapcsolatokat is. Amikor Brüsszelben jártunk, nemcsak vegyipari együttműködésről volt szó, ha­nem arról is, hogy Ajtósi-Dürer Erasmus­­portréja látható a nagy gondolkodó an­­derlechti házában. Stockholmban, a te­lefongyári kooperáció mellett Krisztina királynő és I. Rákóczi György hajdani szövetségéről is beszéltek. Az olaszok sza­badsághősükként tisztelik a magyar nép­dalban Garibaldival együtt szereplő Türr Istvánt. Tekirdagban (Rodostó) egymás mellett látható II. Rákóczi Ferenc és Ke­m­at Atatürk arcképe. Némileg erőltetett a csoportosítás, hiszen Erasmus minden háborút ellenzett, Krisztina és Rákóczi György pedig hadviselésre szövetkezett. Türr népi-nemzeti szabadságharcot vívott Garibaldi oldalán, míg a török—magyar viszonyban hosszú időszakon át ki sem aludt a háború lángja. De ma nem fut­nak véres folyók Európa országaiban, s együtt sokat tehetünk azért, hogy ne foly­jék vér másutt se — sehol se. Ha ha­gyott ránk kötelességet a hispániai véres folyókról író költő, akkor azt mindeneset­re, hogy küzdjünk, ne ismétlődjék meg az ő sorsa rajtunk és utódainkon. VAJDA GÁBOR

Next