Magyar Hírlap, 1970. június (3. évfolyam, 151-180. szám)
1970-06-03 / 153. szám
V ^ XVI 6 no. június 3. szerda _________________________________KULTÚRA - művészet_________________________________________Magyar Hírlap Zenélő fiatalok Fiatal muzsikusok rendkívül dicséretes kezdeményezéséről számoltunk be a közelmúltban: a Csepeli Munkásotthon keretén belül kezdte meg működését egy kamarazenekar, csupa még növendéksorban levő fiatal zenész társulása, célul tűzve ki régmúlt korszakok, főleg a barokk remekműveinek széles körben való megismertetését. Vajon a véletlenek összejátszása-e, hogy egy héttel később újabb bemutatkozó estén lehettünk jelen, ismét fiatalok, ismét kamarazenekar lépett a porondra, a KISZ Művészegyüttes néhány tagjából alakult. A két társulás szinte kiegészítője egymásnak: míg a csepeli fiatalok a múlt, de a jelenben egyre nagyobb érdeklődést kiváltó és egyre népszerűbbé váló múlt felé fordulnak, a KISZ-együttes fiataljai a másik oldalról közelítik meg a nagy feladatot, a zenei kultúra terjesztését, mert a jelen zenéjéről akarnak elsősorban képet adni. Nem lehet szó véletlen egybeesésről, mihelyst az igény, méghozzá két oldalról is megnyilvánuló igény felől nézzük a jelenséget. Egyrészt a közönség nagy rétegeiben él az érdeklődés azok iránt a művek iránt, amelyek ritkán vagy egyáltalán nem szerepelnek a nagy zenekarok műsorán. Másrészt igénye van a fiataloknak a szereplésre, a közös muzsikálásra is. Ennek a kettős — mondhatjuk így is — követelménynek kielégítése önmagában véve is dicséretes. Ám sokkal fontosabbá válik mindez, ha a harmadik oldalról, a közművelődés felől közelítünk. Az egész problémakör azonnal „közéleti töltést” kap, ha nem elszigetelten vizsgáljuk, nem azt látjuk csak benne, hogy néhány fiatal az együttmuzsikálás örömét közönség elé akarja vinni, aktív zenélésének élményét meg akarja osztani a passzívan figyelő hallgatósággal. A jelenség akkor válik teljesen megfoghatóvá, ha a közművelődés, vagy ahogy az előbb mondtuk, a zenei kultúra terjesztése szempontjából is meghatározzuk. Pár hónappal ezelőtt lapunk hasábjain Maróthy Jánossal, a zenei népművelés, a tömegzenei mozgalmak egyik legjobb ismerőjével folytattunk beszélgetést. Az akkor elhangzottak kaptak most gyakorlati illusztrációt. Maróthy úgy látta — s ez a vélemény nagyon is helytálló —, hogy addig nem beszélhetünk zenei tömegkultúráról, amíg csak a nagy hangversenytermek, az Operaház vagy a szabadtéri előadások látogatottságát vesszük figyelembe. Nagy szükség van az aprómunkára, arra, hogy akár fiatalok, akár befutott művészek a helyszínen, azaz az üzemekben, művelődési otthonokban, a különböző klubokban vagy akár az iskolákban készítsék elő az érdeklődőket a művészet befogadására. Ez az aprómunka lehetne az említett két együttes igazi működési területe. Az az aránylag szűk körű, klubszerű forma, amelynek színhelye az ifjúsági és az értelmiségi klubok, a főiskolai diákkörök és a kerületi vagy üzemi művelődési otthonok világa. Más szempontból világít rá a kérdésre Aczél György egyik nemrég megjelent cikke: „... Minden vezetőnek és általában minden felnőttnek, aki fiatalokkal foglalkozik, arra kell törekednie, hogy szabad teret biztosítson az ifjúságban meglevő tettvágynak, alkotó tehetségnek. A fiatalok jobbat akarása társadalmunk fejlődésének nélkülözhetetlen lendítő ereje. ... Nekünk, idősebbeknek és magának a KISZ-nek is feladata, hogy célszerű segítséget nyújtsunk a fiataloknak ahhoz, hogy felismerjék az általuk végzett munka értelmes voltát.” S korunkban, amikor a közművelődés társadalmunk problematikájának egyik központi része, találhatunk-e értelmesebb munkát, feladatot, mint a kultúra, a művészet terjesztését? Ma, amikor annyit beszélünk — bizonyítva és cáfolva — a „két kultúrádról, a műszaki-tudományos és a művészeti-humán műveltség kettéválásáról, illetve arról a törekvésről, hogy ez a kétfajta kultúra éppen eggyé fonódjék — nem érdemel-e meg minden támogatást az ilyen kezdeményezés? Molnár János, a népművelési konferencián elhangzott beszédében mondta: „Előfordul, hogy a példakép, akire ma sokan felnéznek, inkább a jól kereső ember, mint a nagy műveltségű, a mások fejlődését is segítő ember. Pedig mindaddig, amíg a műveltség nem számít dicsőség dolgának az egész társadalomban, messze vagyunk a kitűzött céltól.” Az már aztán módszerbeli kérdés, hogy a művészeti kultúra, s ezen belül a zenei műveltség terjesztésének melyik a legjobb útja. Nem vitás, hogy a legfontosabb tömegkommunikációs eszköz, a televízió éppúgy nélkülözhetetlen ebben a harcban, mint a műveltség alapjait adó iskolai oktatás, a sajtó, a rádió vagy a népszerűsítő előadások. De ha új formákra törekszünk, méghozzá olyanokra, amelyek az ifjúság körében számíthatnak népszerűségre, akkor nagyon is előtérbe kerül a klubfoglalkozás. Ilku Pál ugyancsak a népművelési konferencián utalt erre: „... gomba módra szaporodnak a művelődni, szórakozni vágyó kis közösségek, ifjúsági klubok, folyóiratolvasó- és barkácsoló körök és más szakkörök”. Ezt a mozgalmat kell egyesíteni a népművelési aprómunkával, a nagy élmény befogadására való előkészítéssel! A gyakorlati problémák sem kicsik. Az említett két együttes hasonló helyzetben van; mindkettő kap próbahelyiséget és bizonyos dologi kiadásokra anyagi fedezetet, honoráriumot azonban nem. Nem hisszük, hogy az ilyen társulások működésének alapfeltétele, hogy teljesítményüket meg is fizessék; ugyanakkor az is biztos, hogy ha akármilyen kis mértékben is, de honorálják a hangversenyeket , az amúgy is meglevő lelkesedés és ügyszeretet további ösztönzést kap. (A KISZ-kamaregyüttesnek azonban lehet még egy funkciója, s ez is igen fontos: műhelyévé, bemutató fórumává válhat az új magyar zenének. Erre a KISZ Művészegyüttes székházának terme — ahol a bemutató hangversenyt is rendezték — kitűnően alkalmas. E feladatot az együttes magáénak is vallja: már első szereplésekor négy magyar művet szólaltatott meg, köztük két újdonságot.) Hadd térjünk vissza még egyszer a népművelési konferenciára. Orbán László e szavakkal zárta le a megbeszéléseket: „A konferencia értéke végül is annyi lesz, amennyit abból a gyakorlati munkában megvalósítanak majd.” Erre a gyakorlati munkára van most szükség, fokozottabb mértékben, mint valaha, hiszen olyan korban élünk, amikor a közművelődés és a műveltségi szint emelése társadalmi üggyé vált Várnai Péter Ady-emléktáblát avattak a nizzai magyar napokon A nizzai városi tanács, a France- Hongrie Társaság és a Kulturális Kapcsolatok Intézete rendezésében magyar napok kezdődtek hétfőn Nizzában, amely szoros testvérvárosi kapcsolatot tart fenn Szegeddel. Hétfőn Ady-emléktáblát avattak a Hotel St.-Georges épületének, a költő egykori nizzai lakóhelyének falán. Az avatáson ott volt Bouvier ezredes, Nizza polgármesterének első helyettese, Mód Péter, a Magyar Népköztársaság párizsi nagykövete, valamint Schaár Erzsébet szobrászművésznő, az emlékmű alkotója. Este Jacques Médecin, Nizza polgármestere adott fogadást a magyar napok alkalmából, és mondott — Mód Péter nagykövet mellett — pohárköszöntőt. Kedden a nizzai egyetemen két magyar előadás hangzott el: Nagy Péter egyetemi tanár a századforduló magyar irodalmáról, Kun Miklós sebészprofesszor pedig a sebészet időszerű problémáiról beszélt. Este a város színházában a Rajkó-zenekar adott hangversenyt. Ma, szerdán hangverseny lesz a nizzai operában Kiss Gyula zongoraművész, Sándor János karmester és a városi filharmonikus zenekar közreműködésével; pénteken az egyetemen Ágothai János orvosprofesszor tart előadást. ANTONIO GADES TÁNCEGYÜTTESE. Felemelt helyárak mellett táblás ház, ritkán tapasztalt dübörgő ünneplés, lelkes „bravó” kiáltások — jó mérleggel zárult a kis spanyol együttes két vendégfellépése. Az alig 15 tagú társulat tökéletesen rászolgált a kirobbanó elismerésre: a kis koncertszámok és szólók egyaránt betöltötték az Opera hatalmas színpadát, s mágnesként vonták magukra a néző figyelmét. Táncpótló bájmosolyok helyett a táncosok a tiszta tánc rendkívüli intenzitásával hódítottak; az arcokon elszántság, olykor majdnem fájdalom tükröződött, miközben a lábak ördöngös ritmusban dolgoztak, s a magas cipősarkak kopogása versenyre kelt a csattogó kasztanyettákkal. Úgy tűnik, Antonio Gades a spanyol táncban adódó lehetőségeket a végletekig feszítette: halálos csendben, alig hallható tapsokkal kezdte legtöbb táncát, hogy később a paroxizmusig fokozza, majd ismét elhalóan zárja le, s eközben végigvezesse a nézőt a táncos kifejezési lehetőségek teljes skáláján, a mozdulatlanságtól a harminckettedek vibrálásáig. Különösen a Flamenco szvit egyes tételeiben érezhettük a visszafojtottság és a tobzódás különös, feszültséget teremtő játékát; a szóló-improvizációkban gazdag Bulerias és Rumba részleteiben, és abban a nagyszerű Tangóban. Láttuk — hallottuk amelyet Cristina Hoyos és Antonio Gades adott elő. De nagyszerű volt ugyanebben a sziitben a Taranto és a Solea is J. A. Jimenez és F. Ordonez előadásában. Technikai felkészültség, tiszta stílus, átütő előadókészség — minden egybejátszott, hogy táncaival az együttes, s benne a briliáns előadó Antonio Gades maradandó élményt keltsen. A művészi hatáson túl a vendégjáték arra is kiváló alkalmat teremtett, hogy a hazai előadóművészet képviselői iégre revideálhassák a spanyol táncokhoz fűződő és felfrissítésre váró elképzeléseiket. Gadesék hatása így még pedagógiailag is jelentős. A legfontosabb persze mégis, hogy a legtisztább táncművészeti élményt nyújtották. ( 1 ^ 10 ^ HARMÓNIA: Molnár Ferenc közel négyévtizedes vígjátékának bohózattá hangszerelése a József Attila Színházban nem rendezői önkény, színészi önszórakoztatósdi vagy ideológiai bizonyítványmagyarázat eredménye , hanem történelmi kényszer. Ezért nem érdemes sopánkodnunk hajdani szereposztásokon, rágódnunk egykori alakítások emlékén, hiszen merőben más immár a látószögünk, azt a stílust ma túlhaladottnak éreznénk. Szirtes Tamás rendezése nem is habozott a neobarokk Horthy-társadalom figuráit erre a csapásra terelni. Különösen az első szünettől kezdve forog a gépezet hibátlanul. A koncepció egyetlen félrefogása Újréti László Arisztiddé maszkírozott építész veje volt, társadalmi helyzetével (és a darab szövegével) gyökeres ellentétben. Feleki Kamill pompás alakítását látva, ismét ráébredhettünk: milyen kevéssé használjuk ki gazdag mesterségbeli tudását. Gobbi Hilda végre kibújhatott a fullasztó levegőjű „skatulyából”. Örkény Éva tiszteletre méltó önfegyelemmel vállalta a gazdájáért rajongó mindenes csoroszlya figuráját — a siker őt igazolta. Az ifjú Márton András hisztériája meggyőző volt, a csend pillanatait azonban kevésbé tudta kitölteni. Üresjáratai ellenére változatlanul bízunk tehetségében. Gyöngyössy Katalin érezhetően küzdött nem vígjátéki alkatával. Remekül sikerült korabeli melodrámák szenvelgését idéző-parodizáló szerelmi kettős, a befejezés hősi póza azonban nem ebbe a darabba való. Tóth Judit a kelleténél nyersebb-hangosabb szövegmondással igyekezett szerepének árfolyamát emelni. Lehotay-Horváth György Maori együttes — Charley nénje — Az elveszett paradicsom A nyár szabadtéri menetrendje A Margitszigeti Szabadtéri Színpad az Állami Népi Együttes Feltámadott a tenger című táncdrámájával kezdi évadját, július 4-én. Verdi Aidájának felújításában neves vendégművészekkel találkozhatunk: Margaret Tynes, Marina Luisa Nave, Bruno Prevedi és Ludovic Spiess lép színre július 11-én és 18-án, augusztus 1-én és 8-án. További műsorok: A mosoly országa, a Novoszibirszki Operaház balettegyüttesének fellépése, a Röpülj, páva győzteseinek gálaestje és egy egzotikum: augusztus 23-án és 25—26-án az újzélandi Maori-együttes különleges ének- és táncszámokkal áll a budapesti közönség elé. A Városmajori Szabadtéri Színpadon bemutatásra kerülő Charley nénje című zenés bohózat, Thomas Brandon műve, hosszú nemzetközi sikersorozat után érkezik hozzánk (volt úgy, hogy egyszerre 48 színházban játszották). Illetve érkezik vissza hozzánk, az idősebbek talán emlékeznek is rá, hiszen 1926-ban Csortos Gyula főszereplésével újították fel. Július 3-tól augusztus 2-ig huszonhárom előadásban játsszák. A Budai Parkszínpad az Express-zenekar műsorával nyit június 30-án. A program a továbbiakban is „könnyű” marad, ami nem volna baj, ha hasonló színvonalú előadást is láthatnánk, mint az elmúlt esztendő West Side Storyja volt. De ennek híján be kell érnünk, a Víg özvegygyel, a Győri Kisfaludy Színház vendégjátékában a Mayával és a Szibériai rapszódiával, valamint egy bukaresti showegyüttes fellépésével. Rajkó rapszódia címmel legnagyobb sikerű ének- és táncszámaiból ad önálló estet a KISZ Központi Művészegyüttese, augusztus 19— 20-án. A Körszínházban ismét meglepetéssel szolgál Kazimir Károly: színpadra alkalmazta Az elveszett paradicsomot, Jánosi István fordításában. Milton alkotása sok képében szinte megegyezik Az ember tragédiájával, ezért a szereposztásnál arra törekedtek, hogy ne olyan művészek játsszák, akik Madách drámájában már sikert arattak. Így Esztergályos Cecíliát, Venczel Verát, Bitskey Tibort, Kozák Andrást és Szénási Ernőt láthatjuk majd a főbb szerepekben. A szegedi szabadtéri játékok előkészítése az árvíz miatt késedelmet szenved ugyan, de minden remény megvan arra, hogy kezdésig behozzák a lemaradást. Színre kerül a Háry János, Euripidész Trójai nők című drámája, amelyet Sartre átdolgozásából Illyés Gyula vitt színpadra, valamint a Parasztbecsület és a Bajazzók (egy műsorban). Gyulán is július 5-én kezdődnek a történelmi játékok bemutatói. Itt Calderon: Két szék között, a pad alatt és Szigligethy: A trónkereső szerepel a műsoron. A várjátékok mellett külön „kőszínházi” előadásokra is sor kerül: a művelődési házban a Szegedi Nemzeti Színház és a békéscsabai Jókai Színház vendégszerepel. Orgonahangversenyeket is élvezhetnek a komolyzene kedvelői, a belvárosi templomban. Debrecenben június 28-tól július 3-ig rendezik a TV. nemzetközi kórusversenyt. Kedves „éneklőestre” is sor kerül, amelyen a részvevő együttesek dalokra tanítják a közönséget. Hosszúra nyúlna, ha minden nyári kulturális eseményt felsorolnánk. Inkább csak címszószerűen említjük, hogy a jól ismert martonvásári, fertődi, fertőrákosi, baradla-barlangi hangversenyek, a lapunkban már részletesen ismertetett Szentendrei Teátrum előadásai stb. mellett néhány kevésbé számon tartott programra és érdekességekre kerül sor. Június 6-án a vácrátóti botanikus kertben Csajkovszkij—Mendelssohn—Liszt hangversenyt rendeznek. Június 20—21-én Pilisszántón nemzetiségi együttesek művészeti fesztiváljára várják a közönséget. Érdeklődésre tarthat számot a Dömsöd- Apajpusztán sorra kerülő kiskunsági pásztor- és lovasnapok bemutatósorozata, valamint augusztus 20-án a Duna-műhely képzőművészeti kiállítása Vácott. Augusztus 22—23. között érdemes kirándulást tenni Visegrádra, itt lesz az irodalmi színpadok II. országos találkozója. E. L. p[ SZERDA A TV-BEN |:Í!IÍ!::::!ÍÍÍ:!!:!Ü:::!:!iÍÍÍÍÍÍj!! Ma este Marcel Bluwalnak a mozikban korábban már nagy sikerrel vetített filmszatíráját sugározzák, a címe: Hogyan lettem vezérigazgató? A film egy karriertörténet karikatúrája: a főhős, egy nagy cég kis alkalmazottja igen gyorsan szeretne előrekerülni a ranglétrán. Ezt azonban véleménye szerint csak egyféleképpen valósíthatja meg, ha elteszi láb alól a létra legfelső fokán álló vezetőt. S ha ez nem is sikerül neki végül, mesterkedései mégis célhoz vezetik. A magyarra szinkronizált francia filmben olyan kiváló humoristákkal találkozhatunk, mint Louis de Funes és Jean-Claude Brialy. Az Arcképek, találkozások sorozatban ezúttal Barcsay Jenő festőművész portréját kapjuk, vagyis pontosabban egy régebbi, 1964-ben készített kisfilm ismétlését, amelyet a kiváló mester nemrégiben kiállított mozaikkompozíciójának nagy sikere tett aktuálissá. A délelőtti ismétléssorozatban felhívjuk a figyelmet egy kevésbé ismert Brady-egyfelvonásosra, A fejedelemre, amelyet néhány évvel ezelőtti irodalmi színpadi felújítása alapján sugároznak. Két sporttal kapcsolatos műsor is kínálja magát a mai programban. Délután levetítik a Mesterfokon című kisfilmet (rendező Mahrer Emil), amely a világhírű szovjet tornásznők budapesti versenyét örökíti meg, és amely a nemrégiben befejeződött I. budapesti nemzetközi sportfilmfesztiválon a legjobb televíziós alkotás díját kapta. Késő este, csaknem 11 órakor kezdődik meg a Csehszlovákia— Brazília mérkőzés közvetítése Mexikóból. Az adást — a labdarúgó-világbajnokság összes többi adásához hasonlóan — a színes kísérleti műsor is sugározza. L. A.