Magyar Hírlap, 1970. június (3. évfolyam, 151-180. szám)

1970-06-03 / 153. szám

Magyar Hírlap____________________népg­azdaság - vil­agg­azdasag_________________1970. június 3. szerda 7 Képzettségi prog­nózisszámítá­sok A szakértelem jövője A tudományos-műszaki forradalom ége­tően fontossá tette a dolgozók képzését, s egyidejűleg magának a szakképzettség­nek a tartalma is dinamikussá vált. Mi­vel a káderképzésre fordított tőkebefek­tetéstől hosszú idő telik el a gazdasági hasznosításig, feltétlenül szükséges és kü­lönösen időszerű hosszú távai prognoszti­zálása és tervezése. A francia változat a prognózisok készítésének módszerbeli nehézségeivel foglalkozott és néhány nyu­gaton felhasznált megoldást ismertetett egyes tőkés publikációk alapján Ivanov szovjet közgazdász a Mirovaja Ekonomi­­ka című folyóirat egyik legutóbbi számá­ban. Ivanov megállapítása szerint egye­lőre még nagy nehézségekbe ütközik a szakképzettség jövendő szerkezeti válto­zásainak meghatározása. A tervezők ál­talában az extrapoláláshoz folyamodnak, vagyis meghatározott szakképzettségi cso­portok számának növekedési ütemét vagy arányváltozásuk irányát figyelik meg a foglalkoztatott munkaerő-állományon be­lül, és ezt extrapolálják, vetítik ki a jö­vőbe. Példaként szolgálhat az az 1975-re ké­szített prognózis, amelyet Franciaország­ban dolgoztak ki. Módszertani alapja: a munkaerő képzettségi szerkezetében 1952 és 1957 között tendenciaként jelentkező változások extrapolálása. A prognózis készítésekor feltárták azo­kat a mennyiségi követelményeket, ame­lyeket a gazdaság fejlesztése támaszt a dolgozók képzési rendszerével szemben. A kapott értékeléseket azután összevetet­ték, egyfelől az országos oktatási rend­szer reális lehetőségeivel, másfelől a meglevő munkaerő-állomány azon részé­nek képzettségi színvonalával, amely ak­tív marad 1975-ben is. Az elemzésekből kiderült, hogy 1975-re a francia gazdasági életben a szükséglet­hez mérten kevés lesz a magas képzettsé­gű dolgozó. Az egyetemet végzett szak­emberek szükségletét csak 61 százalék­ban, az egyéb diplomával rendelkező dol­gozók iránti szükségletet pedig csak 41 százalékban tudják majd kielégíteni. Ezért feltétlenül szükséges — vonták le a prog­nózis szerzői a tanulságot — a francia oktatási rendszer gyökeres átalakítása és a főiskolai hálózat széles kör bővítése. A nagyobb pontosság érdekében az extrapolálás útján kapott eredményeket más módszerek alkalmazásával kell ha­­tározottabbá tenni. Az extrapolálás ré­vén ugyanis nem értékelhetők azok az új tényezők, amelyek módosítják a meglevő tendenciákat. Ugyanakkor az igazgatási technika tö­kéletesedése és a hatékonyabb munka­­szervezési módszerek bevezetése nyomán mérsékeltebben nő az adminisztrációs ap­parátus, mint általában a foglalkoztatott­ság. A fizikai dolgozók szakmáin belül is szaporodik a szakképzettséget igénylő munkák köre, a szakképzetlen munkások foglalkoztatása azonban nem növekszik. A többtényezős elemzés igen eredmé­nyes, de amilyen mértékben nő a prognó­zis időtávja, annyiban veszítik el meg­bízhatóságukat a tényezők hatását érté­kelő szakértői vélemények. Ezért ma már objektívabb kritériumokat keresnek olyan modellek segítségével, amelyek a foglal­koztatottsági struktúrának valamely té­nyezőitől való mennyiségi függését tük­rözik! Többtényezős módszer A prognóziskészítés korszerűbb, úgyne­vezett többtényezős módszerét alkalmaz­ták az Egyesült Államokban az 1966-ban megjelent „Amerika ipari és szakmai munkaerő-szükséglete, 1964—75” című könyv szerzői. A prognózis alapjául szol­gáló tényezők: a műszaki haladás, a de­mográfiai folyamatok, a fogyasztás mére­tének és szerkezetének módosulásai, a gazdaság ágazati szerkezetének változá­sai, a szakszervezetek és a tőkéstársasá­gok közötti viszony. A szerzők felmérése szerint az USA- ban különösen gyorsan nő majd a foglal­koztatottság a műszerészeket és a kar­bantartókat egyesítő szakmákban, tíz év alatt 41 százalékos növekedésre számíta­nak. Az autószerelők száma csak 14­ szá­zalékkal, az elektronikai és a repülőgép­­iparban dolgozó szerelők és karbantartók száma azonban 1975-ig 70 százalékkal emelkedik. Egy másik nagy szakmai csoport, a gépmunkások száma is csak 14 százalék­kal növekszik. A prognózis szerzői ezt az­zal magyarázzák, hogy széles körben el­terjed az automatizálás és a programve­zérlésű szerszámgépek csökkentik a szük­ségletet a szakképzett gépmunkások iránt. A termelési folyamatok bonyolultabbá válása folytán 29 százalékkal növekszik a művezetők és ellenőrök száma. A vá­rakozások szerint a „fehérgallérosok”, azaz a szellemi dolgozók száma 1975-re 38 százalékkal lesz nagyobb, tehát jelen­tősen túlszárnyalja a fizikai munkások számának növekedését (17 százalék). Kü­lönösen gyors, 54 százalékos emelkedésre számítanak a specialisták kategóriájában. Ide tartoznak a tudományos-műszaki ká­derek, professzorok és előadók, orvosok és szabad foglalkozásúak. A mérnökök száma például 975 ezerről másfél millióra, az iparban és a tudományos kutatásban foglalkoztatott technikusoké 620 ezerről egymillióra nő. Ez a gyors növekedés közvetlenül összefügg a tudományos-mű­szaki forradalom követelményeivel. A Tinbergen-modell Érdekes modellkísérletet végzett a Hol­land Közgazdasági Intézet tudós kollek­tívája is a Nobel-díjas Tinbergen irányí­tásával. Olyan modellt dolgoztak ki, amellyel megvizsgálható a kapcsolat a gazdasági növekedés üteme és a munka­erő képzettségi színvonala iránt támasz­tott követelmények között! E szerint az iparban foglalkoztatottak hosszú távú szerkezeti prognózisának elkészítéséhez jól használhatók a műszaki fejlődés meg­határozott szakaszához tartozó termelő­berendezések, illetve szerszámgéptípusok jellegét tükröző mutatók! Az utóbbi év­tizedek gépi termelésének fejlődésében ugyanis az uralkodó berendezéstípustól függően több szakaszt lehet megkülön­böztetni: az univerzális szerszámgépek, a speciális, futószalaggal kombinált szer­számgépek, a félautomata szerszámgépek szakaszát, az automatizált gépsorokét, vé­gül az elektronikus készülékekkel felsze­relt, automatizált berendezések fejlett szakaszát. Minden szakasz meghatározott színvo­nalat követel a szakkáderektől, és meg­határozott mennyiségi arányokat az egyes szakmai csoportok között. A Tinbergen­­kollektíva szerint tehát a berendezés jel­lege és típusa egyike azoknak a fő ténye­zőknek, amelyek meghatározzák a munka­erő szakmai és képzettségi színvonalát az iparban. Kolos Miklós Kiegészítő tevékenység a mezőgazdaságban Országos tanácskozás kezdődött kedden a Pest megyei Tanács székházában a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevé­kenységéről. A megbeszélést a Magyar Agrártudományi Egyesület agrárgazdasági társasága és Pest megyei szervezete ren­dezte. A vitaindító előadásban dr. Pénzes Já­nos, a Pest megyei Tanács vb-elnökhelyet­­tese rámutatott, hogy a tanácskozással a mezőgazdasági nagyüzemek tevékenységi körének további ésszerű bővítését kíván­ják elősegíteni. Szólt azokról a feladatok­ról, amelyek egyrészt a legjobban illenek a mezőgazdasági nagyüzemek alapvető termelőmunkájának természetéhez, más­részt a leginkább szolgálják a népgazdaság és ezen belül a lakosság érdekeit. Ide tar­tozik az élelmiszeripari feldolgozás, a me­zőgazdasági termékek közvetlen értékesí­tése és a­­ mezőgazdasági munka idősza­kos jellegéhez igazodó ütemezésben — a lakosság számára különböző szolgáltatá­sok elvégzése, így például gépjavítás, szállítás, építkezés stb. Magyar-norvég kapcsolatok Ipari kooperációk, közös vállalkozások Magyarország Norvégiával a második világháborút követően először 1946-ban kötött árucsere-forgalmi és fizetési meg­állapodást, amely továbbra is tartalmaz­ta az 1924-ben aláírt legnagyobb kedvez­mény elvét. 1963 márciusában írták alá először a hároméves hosszú lejáratú áru­csere-forgalmi megállapodást és a meg­határozatlan időre szóló konvertibilis fize­tési egyezményt. Az első ötéves periódus­ra szóló hosszú lejáratú megállapodást 1970. január 1-én írták alá, amely 1974. december 31-ig érvényes. A felek ezzel egy időben parafálták a gazdasági-ipari és műszaki együttműködésre vonatkozó megállapodást, amelynek aláírására Péter János külügyminiszter mostani norvégiai útja során kerül sor. Az idén megkötött ötéves egyezmény biztosítja a két ország zavartalan árucse­re-forgalmát, s módot ad a kapcsolatok elmélyítésére is. Nem tartalmaz úgyneve­zett felmondási klauzulát, amely akár a Nordek, akár pedig Norvégiának a Közös Piachoz történő csatlakozása esetén lehe­tőséget adna érvényességének megszünte­tésére. A Külkereskedelmi Minisztérium az új magyar—norvég együttműködési megálla­podástól azt várja, hogy ösztönözni fogja a két ország vállalatait újabb kooperációk megteremtésére, s ily módon mindkét ol­dalon növelhetik a gépek és berendezések forgalmát. A 60-as években meglehetősen dinami­kusan fejlődött a két ország közötti áru­csere-forgalom . A magyar kivitel struktúrája tavaly a következőképpen alakult: a forgalom 46,5 százalékát továbbfelhasználásra és feldolgozásra kerülő anyagok, félkész termékek és alkatrészek tették ki, 48,2 szá­zalékát fogyasztási iparcikkek, egy száza­lékát gépek, szállítóeszközök és egyéb be­ruházási javak. Az élelmiszerek, élő álla­tok élelmiszeripari félkész és készter­mékek részaránya 4,3 százalék. Az im­port szerkezete tavaly arányaiban eltért a kivitelétől. A lista élén, 58 százalékkal, élelmiszerek, élelmiszeripari félkész és késztermékek, 39,4 százalékkal anyagok, félkész termékek és alkatrészek szerepel­nek, míg a gépek aránya 1,2, a fogyasztási cikkeké pedig 1,4 százalék. A fejlett tőkésországok közül Norvégiá­ban a legszélesebb körű a liberalizáció; a magyar export mintegy 93 százaléka mennyiségi korlátozás nélkül, szabadon vihető az országba. Nem hallgathatjuk el viszont, hogy a Norvégia nyújtotta libera­lizációt a magyar vállalatok nem tudják olyan mértékben kihasználni, ahogyan azt szeretnék, elsősorban azért, mert a kivi­telre kerülő áruk és termékek választéka meglehetősen szűk, s az ország — a lakos­ság számát figyelembe véve — meglehe­tősen kis piac, ahol a magyar vállalatok­nak szembe kell nézniük az erős tőkés­­k­onkurrenciával is. Eddig egyetlen — ám eredményeiben rendkívül biztató — magyar—norvég kooperációs megállapodás született: a Vö­rös Csillag Traktorgyár és a Műnek rész­vénytársaság szerződése, melynek kereté­ben a D4—KB traktorra norvég gyártmá­nyú árokásókat szerelnek, s a traktorokat közösen értékesítik harmadik piacon. Az elmúlt hónapokban Norvégiában is több­ször hangoztatták, hogy felismerték az ipari-kereskedelmi kooperációban rejlő lehetőségeket, s az új államközi együtt­működési megállapodás keretében meg­találják a módját a közös vállalkozások szélesítésének. B. L G. Millió dollárban 1960 1965 1969 Export 2,0 2,9 , 5,1 Import 1,7 5,9 5,1 Piaccal együtt Nagyszabású licencüzletet kötött a Transelektro Kedden délelőtt a Transelektro külke­reskedelmi vállalat a Jászberényi Hűtő­gépgyár számára az amerikai Clark kon­szern európai és dél-amerikai leányvál­lalataitól megvette a konszern bármely termékének gyártási jogát. A tíz évre szóló szerződés értelmében a Tyler rend­szerű önkiszolgálópult-berendezések 250 féle változatából bármelyiket gyárthatja a Hűtőgépgyár. A vállalat Jássárokszálláson épülő új üzemében készül fel évi 70—80 ABC-áru­­házi berendezés előállítására, amelynek nagy részét exportálja majd. A licencvá­­sárlási szerződés értelmében a Transelekt­ro jogosult a Tyler rendszerű normál és mélyhűtő pultok egyedárusítására a szo­cialista országokban, a Clark konszern piaci szervezetén keresztül pedig a világ többi országában értékesítheti a Hűtőgép­gyár készítményeit. Lehetőség van arra is, hogy a gyár a konszern néhány üzeme részére különféle alkatrészeket is készít. horizont •HORIZONT- horizont Gyapottanácskozás Osakában 21 ország 120 képviselőjé­nek jelenlétében megkezdődött a gyapot­feldolgozó és a kapcsolódó iparágak nem­zetközi szövetségének hatnapos közgyű­lése. A közgyűlés a textilipar 1970-es években várható fejlődéséről tanácskozik.­ A Renault művek Romániában A Bukaresttől 110 kilométernyire levő Pitestiben a Renault művek által két év­vel ezelőtt berendezett autógyárat (Uzina de Autoturisme Pitesti) bemutatták a francia szaksajtónak. A Romániában gyártott Renault típusú gépkocsi, a „Da­cia 1100” 1968 augusztusában hagyta el az üzemet. Az üzem jelenleg naponta 50 gépkocsit állít elő és a tervek szerint 1971-ben 50 ezer járművet gyárt. A Re­nault művek azonkívül, hogy Pitestiben üzemet rendezett be, átengedte az „R 8” típusú gépkocsi alkatrészei összeszerelé­sének és az „R 12” típusú gépkocsik gyár­tásának jogát is. Kamatlábcsökkentés A kanadai központi bank 7,5 százalék­ról 7 százalékra csökkentette a leszámí­tolási kamatlábat. Louis Rasminsky, a bank kormányzója bejelentette, hogy az intézkedés kapcsolatban áll a kanadai kormánynak azzal a döntésével, amely szabaddá tette a kanadai dollár eddig rögzített átváltási árfolyamát (92,5 ame­rikai cent). Rasminsky a kamatlábcsök­kentést bejelentve megemlítette, hogy ar­ra az ország gazdasági helyzete miatt volt szükség, amely további erőfeszíté­seket követel az inflációs irányzat meg­nézésére. Egy mondatban A KGST-országok tudományos-műsza­ki együttműködési munkacsoportja Moszkvában hétfőn megkezdte negyedik ülését. Május 31-én az Expo ’70 osakai világ­­kiállítást 528 294 látogató tekintette meg, ami rekordnak számít. Címszavak Norvégia A csaknem négymillió lakosú és a 324 ezer négyzetkilométer területű or­szág 23 százaléka erdő, 70 százaléka hegy­ség és mindössze 2,2 százaléka művelhető. A gazdasági élet alapvető tényezője az olcsó energia, amely módot ad a gazdag nyersanyag-lelőhelyek hatékony kihasz­nálására. Különösen jelentős az elektro­kémiai ipar, a színesfémkohászat, ötéves átlagban Norvégia bruttó nem­zeti jövedelmének 40,4 százalékát az ipar, 19,7 százalékát a kereskedelem, 12 száza­lékát a hajózás, 4,5 százalékát a mezőgaz­daság, 3,7 százalékát a halászat és az er­dőgazdaság adja. Az ipari termelés fejlő­désének üteme a vegyiparban a leggyor­sabb, de meglehetősen dinamikus a vas- és fémkohászat, valamint az elektrotech­nika fejlődése is. Az 1969. év a norvég gazdaság számára kedvezően alakult. A bruttó nemzeti jö­vedelemben az ipar részesedése tovább nőtt, s ezzel lépést tartott az export is. A kereskedelmi mérleg mégis az import 25 százalékát kitevő passzívummal zárult, amit azonban a hajózás bevételei pótol­tak. Legnagyobb partnerei Svédország, az NSZK és Anglia. Norvégia a szocialista államokkal évek óta lényegében azonos szintű gazdasági kapcsolatokat tart fenn. Faipari beruházás Szombathelyen Szombathelyen megkezdődött az ország egyik legnagyobb faipari beruházásának kivitelezése. Elsődleges cél a hazai for­gácslapgyártás növelése. Az együttesen 300 millió forintos beruházás révén a szombathelyi üzem évi forgácslapterme­lése megháromszorozódik: a jelenlegi 37 ezer köbméterről 111 ezer köbméterre emelkedik. A gyártás technológiája az ez idő szerint ismert legkorszerűbb gyártási eljárás lesz. A legfontosabb gépeket az NSZK- beli Beahre cégtől vásárolják. Modern ku­tatólaboratóriumot is felszerelnek. A nagyszabású rekonstrukció a tervek sze­rint 1973. november 1-re fejeződik be. Hortobágyi gazdaság Évről évre több árut termel a Hortobá­gyi Állami Gazdaság; az idén 223 millió forint értékű árut ad a népgazdaságnak, s ebből 177 millió forint az állat és állati termék. A Hortobágyon 65 ezer birkát tar­tanak. A 100 vagon vágójuh mellett a ju­hászat mintegy 2500 mázsa gyapjút és fél­millió liter tejet szállít. A pusztai halastavakat fokozottan be­kapcsolják a víziszárnyasok nevelésébe. 1965-ben mindössze 1850 mázsa vágóba­romfit adtak el, az idén 33 ezer mázsa ér­tékesítése szerepel a tervükben.

Next