Magyar Hírlap, 1970. június (3. évfolyam, 151-180. szám)

1970-06-29 / 179. szám

6 1970. JÚNIUS 29. HÉTFŐ KULTÚRA - MŰVESZET Magyar Hírlap Olcsó János, Vitéz László és társaik Piaci játék Szentendrén A komádiázásnak tüstént megadja majd a módját a vásári kikiáltó, minden konferan­sziék és narráto­rok őse: Olcsó Já­nos, „kinek neve általános”. Áll már a Szentend­rei Teátrumnak háttal a rokokó templo­­mocskának tövében a hevenyészve össze­tákolt dobogószínpad, a középkori piaci játékok nélkülözhetetlen alkalmatossága. Kifüggesztve rajt­a borzasztó vígasságot, vaskos komédiázást és igazi középkori hangulatot, piaci csepűrágást ígérő eredeti plakátok. A környező egyemeletes ba­rokk házacskákból az ott lakó polgárok tekingetnek kíváncsian e színházasdis piactérre, öltöznek ponyvafüggöny mö­gött egy tekervényes utcácskában a Szín­ház és Filmművészeti Főiskola hallgatói, hogy hamarost kivonuljanak a térre , ki óriásbábuként, ki pirosítóval kikent komédiás fehérnépként, ki cifra-rikító jelmezt öltő vásári mutatványosként é­s tarka menetben lépdeljenek fel a piaci dobogóra. Gyülekezik a főtéren az „arra járó ér­demes közönség”: a Teátrum esti fizető nézői, a nyaralók, a helyi lakosok, a tu­risták. Ingyenmulatságra jönnek össze, hiszen „belépődíj és kalapozás nincs”, ígéri a plakát. S lám el is foglalta már helyét a színen az ifjú komédiás népség, hogy eljátssza a ma közönségének azt, amit elődei a vá­sározó színészősök, az ekhós szekéren mázó, a nyomorgó-romantikus sorsú, a lenézett és mégis kedvelt, tanulatlan és szent elhivatottságú művészek játszottak. Azok, akik mégiscsak megteremtették azt, amit ma színháznak neveznek. Játszanak tehát a főiskolások, élvezettel és gyönyörködve e pompás szereplési al­kalomban. Játszanak, hogy a közönség derülhessen Gulyás Miska és Káposzta Sári angyali-giccses, eredetileg ríkatásra írt történetén, amelyet egy képmutogató kántál el. Magukat a képeket Balogh Ist­ván múlt század eleji „aggszínész” őriz­te, az ő hagyatékából kerültek elő, s je­lenleg a Színháztörténeti Múzeum kincse. Aztán a közönség egy „néma ábrázo­latot” láthat, tizenkét jelenésben, kíntor­na kíséret mellett — egy őskrimit, egy szuperromantikus rémjátékot, valahogy úgy, amiképpen — Shakespeare-től tudjuk a Szentivánéji álomból — Vackorék, Gyaluék játszották Pryamus és Thisbe tragédiáját. Úgy játszanak e főiskolások, mondom, mint a valódi vásári komédiás nép. Csakhogy (Devecseri Gáborral szól­ván, ki tavaly írt e teátrumról) idézője­lek között játszanak. Úgy ahogyan az ősök, és mégis ironizálva a naiv és ide­jétmúlt bölcsességek, vásári szentenciák világa fölött, fintorogva a tanulságon, amelyet egy mai szonghoz hasonlóan biggyesztettek a játék végére, hogy ugyanis: „Rossz jár a rosszért, jó jár a jóért, mint a Szentírásból vétetett”. Az alkalmi bábszínpadon pedig egy ré­gi ismerős következik: Vitéz László, ez a babahumorú, falánk, nagyszájú, hősködő, de helyén a szíve bábu. Most éppen, je­lenése szerint, egy palacsintasütővel la­posra veri, s petrencevégre tűzi a veres­­pofájú ördögöket. A zsákbábokat („kik­nek” rokonai a szomszédos kultúrházban egy pompás bábtörténeti kiállításon lát­hatók), e vurstlikból eltűnt, kikopott, kedves ismerősöket most ifjú Kemény Henrik mozgatja. Ugyanaz a művész, aki báboscsaládfáját egészen Korngut majsz­­terig vezeti vissza. Addig a vándorbábos­ig, aki az egész bábkultúrát Magyaror­szágra importálta, s maga faragta bábuit elterjesztette széles e hazában. Hallhattuk „a farsangban szerencsét és örömet talált bús és édes leányzó pajzán énekét 1754-ből”. Valljuk meg, a mai paj­­zánságok közepette bizony szendeségnek tetszett. A közönség pedig éktelen csinnadratta és heje-huja közepette még részt vehe­tett egy ingyen jegysorsoláson is, s hi­temre mondom, aki nyert, ugyancsak jól járt. Bejuthatott ugyanis a teli Teátrum­ba, ahol a tavaly oly nagy sikert aratott — Békés András rendezte, Békés István által színpadra igazított — Comico-Tra­­goediát és a Pikko hertzeg és Jutka Per­­zsit játszották. Meg is újult, még ötlete­sebbé vált tavaly óta a darab, a végén néző és színész táncba is fogott egymás­sal — középkori komédiás szokás szerint. Száz szónak is egy a vége, derék mulat­ság volt Szentendrén, bízvást reméljük, ugyanilyen jókedvet, harsány komédiás szenvedélyt és derült időt tapasztalha­tunk a további 13 előadáson. N. Sándor László T MARGITSZIGETI SZABADTÉRI SZÍNPAD 1970 Július 11, 18, augusztus 1 és 8-án este 8 órakor Július 12, 19, augusztus 2, 9, 15 és 16-án este 8 órakor VERDI: LEIJÁR: AIDA A MOSOLY ORSZÁGA Opera a felvonásban Nagyoperett 3 felvonásban Karmester: KOMOR VILMOS Rendező: MIKÓ ANDRÁS Karmester: BRÓDY TAMÁS Rendező: HORVÁTH ZOLTÁN Főszerepekben! Főszerepekben: MARGARET TYNES BRUNO PREVEDI NÉMETH MARIKA SZABÓ RÓZSA LUDOVIC SPIESS KOMLÓSSY ERZSÉBET RADNAY GYÖRGY LŐTE ATTILA MARIA LUISA NAVE RADNAY GYÖRGY BILICSI TIVADAR LAKATOS GABRIELLA RITA ORLANDI MALASPINA BODY JÓZSEF KARIZS BÉLA KISHEGYI ÁRPÁD Folyóiratszemle ... Egy interjú nyitja az TÁRSADALMI új szám anyagát: a SZEMLE lakáskérdésről beszél­getett Nyers Rezső­vel, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával, a KB titkárával a lap munka­társa. Friss István Terv és gazdasági re­form Magyarországon, Kiss Árpád és Tí­már János Szakemberellátás — munka­erő-struktúra, Várnai Ferenc Az egység erősebb, Szabó Bálint A népi demokra­tikus átalakulás néhány magyarországi tapasztalata, Patkó Imre pedig Leniniz­­mus — nemzet — nemzetköziség címmel írt cikket. A Dokumentumok rovat tar­talmazza a PB irányelveit a szövetkezeti mozgalom fejlesztésére és a kommunis­ták tevékenységére a szövetkezetekben. Béke­­­kommunista és és munkáspártok el­____ • .f -n-,-., ítéleti és tájékozta-SZDdaUZmUS tó folyóiratának új száma vezető helyen közli Helene Berg és Pierre Hentges cikkét a moszkvai ju­bileumi Lenin-ünnepségekről. Ugyancsak a jubileum jelentőségéről számol be V. Zaglagyin A lenini eszmék diadalmenete című cikkében, s ehhez kapcsolódnak a P. Fedoszejev által közreadott új Lenin­dokumentumok. Közli a folyóirat Erich Honecker 1945. május 8. — történelmi jelentőségű for­dulat a népek életében, valamint Étienne Fajon A Francia Kommunista Párt XIX. kongresszusának téziseiről című írását. A leninizmus és korunk fejléc alatt A. Mi­­lejkovszkij Az imperializmus lenini el­mélete és a tőkés gazdaságban tapasztal­ható új jelenségek című cikkét találjuk, valamint sokoldalú tudományos eszme­cserét e kérdésben. Az új szám vezető anyagai a Magyar LM­JS*3IMfjWM játékszín rovatban a Bánk bán felújításá­­val kapcsolatos ta­nulmányok, Koltai Tamás, Molnár Gál Péter és D. Fehér Zsuzsa tollából. Gáli István kabaréink helyzetéről írt értéke­lést. Fórum és disputa fejléc alatt Szántó Erika Gondolatok a televízióról című írá­sát olvashatjuk, a Négyszemközt rovat­ban pedig Földes Anna Bábok és embe­rek című interjúját Szőnyi Katóval A Világszínház Székely György Távol New Yorktól, Wegenast Róbert Svoboda szín­pada és Dobák Lajos Élmény és tanulság című cikkeit adja közre. H 1 Szobrot kap a léghajó magyar feltalálója A Magyar Közlekedési Múzeum mun­katársai hosszú idei kutatás után kiderí­tették, hogy az első, alumíniumból ké­szült merev vázas, kormányozható légha­jót a magyar Schwarz Dávid találta fel, és nem Zeppelin gróf. Az oroszországi kísérletek után Schwarz léghajóját Berlinben, a mai tempelhofi repülőtéren próbálták ki 1897-ben. Ezen Schwarz már nem lehetett jelen, mert Bécsben elhunyt. A sikeres kísérlet után, a léghajó felszállási próbájánál jelen volt Zeppelin gróf megszerezte a léghajóra vonatkozó adatokat, rajzokat Schwarz Dávid özvegyétől, és céltudatos német propagandával saját nevét is azonosította Schwarz Dávid találmányával. Schwarz Dávidnak két évvel ezelőtt szobrot állítottak Budapesten, a Városli­getben. Most a Közlekedési Múzeum kez­deményezésére, a feltaláló születésének 120. évfordulójára — 1850. december 7-én született — a szülőváros, Keszthely is szobrot állít világhírű fiának. Márvány­táblával jelölik meg a Fejér György ut­ca 8. számú házat, amelyben Schwarz Dávid született, és az egyik utcát is róla nevezik el­­. liniTllf I A júniusi szám anya-M Ul I 11/1 Sötét István A sti­ll 111­8 I H S lus mint tükörkép és Ilii! I lllfl eszm®ny című tanul­m­áz­­­mánya nyitja, majd KRITIKA Hermann István Az elsüllyesztett ember című tanulmányá­nak II. részét és Miklós Pál Ikonográfia című, Kondor Béla kiállításáról szóló írását olvashatjuk. Az Állásfoglalás ro­vat Somlai Péter Lenin és a magatartás forradalma, a Műhely Pernye András A zenés népszínházról című írását közli. Mérleg fejléc alatt Kőszeg Ferenc írt Sándor Györgyről, Zsámboki Mária pe­dig Értékvesztés az oktatásban címmel. NAGYVILÁG • NAGYVILÁG • NAGYVILÁG • NAGYVILÁG JOSEPH L. MARX amerikai újságíró A hiroshimai repülőgép címmel megírta a negyedszázaddal ezelőtt ledobott atombomba hiteles történetét. L. Marx hét éven át kutatott, minden okmányt és adatot feldolgozott Einsteinnek Roosevelthez írt híres 1939-es levelétől kezdve egészen az Enola Gay nevű repülő 1954. augusz­tus 6-i bevetéséig. Az újságíró kikérdezte a személyzet 12 tagját, akik a B 29-es repülő erődön Hiroshima felé indultak. AZ OLASZ, ILLETVE A SPANYOL FILMGYÁRTÁS elmúlt esztendejéről szóló ka­talógusokat most kaptuk meg. Az Unitalia nem kevesebb, mint 158 olasz, illetve kopro­­dukciós alkotást ajánl, az Uni­­espana 123-at. Ennek egy része spanyol, a többi közös produk­ció. A címekből s a tartalmi leírásokból ítélve még mindig tart a western népszerűsége. A NOVA MYSL, a CSKP KB elméleti és politikai folyó­irata júniusi számában Miros­lav Teschman méltatja Gyur­­kó László Lenin, október cí­mű könyvét. A könyv a Svo­boda kiadó gondozásában, Re­­tusálás nélküli fénykép cím­mel, a Lenin-centenárium al­kalmából jelent meg. GRETA GARBÓNAK a na­pokban egy hollywoodi film­­producer hétmillió dollár ho­noráriumot ajánlott fel, hogy visszatérjen a filmhez. Az 1941-ben, harminchat éves ko­rában visszavonult filmcsillag visszautasította az ajánlatot. A PÁRIZSI MUSÉE NA­TIONAL D’ART MODERNE termeiben megnyílt az európai expresszionizmus kiállítása, Van Gogh, Soutine, Nolde, Grosz Permeke, Klee, Matisse, Modigliani, Mondrian és más festők műveiből. A FRANCIA KÖLTŐK EGYESÜ­LETE odaítélte idei díjait. A Grand Prix-t Louis Pize, a Des­­bordes Valmore-díjat Andre So­denkamp, a nemzetközi nagydíjat pedig Gilbert Troillet kapta. Az egyesület tizenhét évvel ezelőtt alapított Les France­s Comtois Pa­ris nevű irodalmi díját az idén Louis Reymondnak ítélte a zsűri, a L’Age malhabile című regényé­ért, a Le Bee et la plume irodal­mi díjat pedig Jean Garmiers-nek L’Enregistement című regényéért. AZ ARANY ORFEUSZ elnevezé­sű nemzetközi táncdalfesztivál befejeződött Burgaszban. A leg­jobb előadásért járó első díjat B. Kirov bolgár énekesnek ítélte a zsűri, a másodikat E. Dalmer ame­rikai, a harmadikat E. Afsar török énekesnő kapta. CHRISTIAN BARNARD szerepet vállalt egy svéd film­ben. A világhírű orvos a film­ben is szívsebészt alakít. Part­nernője Bibi Anderson. A kül­ső felvételeket Dubrovnikban forgatják. A PÁRIZSI SEGHERS-KI­­ADÓNÁL megjelenő rangos Mai költők sorozatban kiadták Claude Couffon monográfiá­ját Miguel-Angel Asturias Nobel-díjas guatemalai haladó költőről. Ugyanennél a kiadó­nál, a Minden Idők Színháza című sorozatban monográfiák jelentek meg Pirandellóról és Arrabalról. A GLOUCESTER KATEDRÁLIS árnyékában frakkos ember hegedül mostanában. A járókelők meg-megállnak, s odavetnek neki néhány pennyt. Stanley Brown zenekarának egyhetes kon­certezése ugyanis nyolcszáz font veszteséggel zárult, és a kar­mester most így akarja összeszedni a pénzt, hogy zenészeit kifi­zethesse. HERBERT VON KARA­­JANT, a világhírű osztrák kar­mestert a bécsi polgármester hála-aranyéremmel tüntette ki a város érdekében tett ki­magasló szolgálatainak elis­meréséül. Néhány nappal elő­zőleg egy másik nagy művész, az amerikai Leonard Bern­stein kapta meg a legmaga­sabb osztrák kitüntetést. VILÁGHÍRŰ HAZÁNKFIA! Vá­­sárhelyi Győző (Vasarely), a dél­francia Gordes helység kastélyá­ban magánmúzeumot rendezett be. A polgármester évi egyfrank­­nyi jelképes bérért átengedte neki a völgy felett emelkedő szép kas­tély két felső emeletét. Vásárhe­lyi a kastély mellett alapítványt kíván létesíteni a fiatal kutatók­nak. Barátainak vendégszobákat rendezett be a kastély mellett emelkedő, kőkorszaki száraz kő­lapokból összerakott kunyhókban. AZ NEVET, AKI UTOLJÁRA HAL MEG címmel írt sajátságos regényt Henri Viard francia író, aki korábban Bonape bandája cí­men megírta Napóleon „gengszte­­resített” történetét. Új könyvében a második világháborút „gengsz­­teresítette”: a cselekmény New Yorkban játszódik, ahol rivális gengek vetélkednek egymással. Az egyiknek főnökét Lino­ Lininek (Mussolini) hívják és a gyümölcs- és primőrtröszt vezetője, s a vé­gén egy gázlámpára akasztják. Churchill Johnny Bull néven sze­repel, De Gaulle Gáncsvető Charly néven. Hitler — Sas Adolf, a tör­ténelem legnagyobb gengsztere. Viardnak akkor született ez az eredeti ötlete, amikor Dewey szö­vetségi ügyész jelentését olvasta a Gyilkos rt.-ről, az USÁ-ban mű­ködő hírhedt bérgyilkos bandáról. KÉT JELENTŐS ZSEBANTOLÓ­­GIA jelent meg Spanyolországban: mind a kettőt Kubának szentel­ték; az elsőt José Augustin Goy­­tisolo válogatta Az új kubai köl­tészet címmel, s a barcelonai Pe­ninsula kiadónál jelent meg; a másik a kubai forradalommal fog­lalkozó elbeszéléseket tartalmazza, és a madridi Alianza kiadónál je­lent meg, José Manuel Caballero regényíró válogatásában. JEAN FOLLAIN, a hazánk­ban is járt kiváló francia köl­tő, akinek Az élet képei című kötete magyarul is megjelent, elnyerte a Francia Akadémia lírai nagydíját.

Next