Magyar Hírlap, 1970. július (3. évfolyam, 181-211. szám)
1970-07-21 / 201. szám
Magyar Hírlap HAZAI KÖRKÉP 1970. JÚLIUS 21, KEDD3 K ŐZÉ LET — D IP L O M Á C I A Aczél György Prágában Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Garamvölgyi József, a KB osztályvezető helyettese, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására Prágába utazott. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Sándor József, a Központi Bizottság tagja, a KB osztályvezetője búcsúztatta. Jelen volt Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Aczél Györgyöt Prága Ruzynei repülőterén Josef Kempny, a CSKP KB elnökségének tagja, a KB titkára, a Cseh Iroda elnöke, Jan Fojtik, a KB titkára, Leopold Kovalcik, a Cseh Iroda titkára fogadta. Jelen volt Vince József, hazánk prágai nagykövete. Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára fogadta az MSZMP KB Prágában tartózkodó küldöttségét, amelyet Aczél György, a KB titkára vezet. A baráti eszmecserén jelen volt Vince József, Josef Kempny, valamint Jan Fojtik. Külföldi részvéttáviratok Kiss Árpád elhunyta alkalmából Kiss Árpádnak, az MSZMP KB és a forradalmi munkás-paraszt kormány tagjának, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökének tragikus elhunyta alkalmából számos kormány, nemzetközi szervezet és intézmény, valamint több, Budapesten akkreditált külképviselet vezetője fejezte ki részvétét a Minisztertanácshoz, a Külügyminisztériumhoz és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsághoz küldött táviratában. Magyar építésügyi küldöttség Lengyelországban Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter vezetésével magyar építőipari küldöttség érkezett Varsóba, Andrzej Giersz lengyel építés- és építőanyagipari miniszter meghívására. A küldöttség megismerkedik a lengyel lakásépítkezések eredményeivel, tapasztalataival s látogatást tesz építő- és építőanyag-ipari vállalatoknál. Tanácsi küldöttség utazott Romániába A Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa mellett működő Helyi Gazdasági és Igazgatási Állami Bizottság vendégeként dr. Papp Lajosnak, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének vezetésével hétfőn öttagú tanácsi delegáció utazott Romániába. A küldöttség a román tanácsok tevékenységéttanulmányozza. A delegáció búcsúztatásán jelen volt Dumitru Turcus budapesti román nagykövet. A Bolgár KP tanulmányi küldöttsége Magyarországon Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására hétfőn hazánkba érkezett a Bolgár Kommunista Párt tanulmányi küldöttsége Atanasz Dojcsevnek, a KB osztályvezető-helyettesének vezetésével. A küldöttséget Romány Pál, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese fogadta. Német szakszervezeti delegáció Budapesten A Szakszervezetek Budapesti Tanácsának meghívására Herbert Schikere, az FDGB nagy-berlini titkára vezetésével négytagú tanulmányi delegáció érkezett Budapestre. Új kombájnok a földeken Vasárnap és hétfőn sokat javult az időjárás, a mezőgazdasági nagyüzemekben négynapos kényszerpihenő után ismét megkezdhették az aratást. A kombájnok főképpen a homokosabb talajú részekre indultak, itt ugyanis kevésbé süppedős a talaj. A vidéki nagyüzemekből érkező jelentések szerint az elmúlt 10—15 napban sokat javult az arató-cséplőgépek alkatrészellátása. A Mezőgazdasági Gépalkatrész-ellátó Vállalat illetékesei elmondták, hogy a külföldi szállítókkal eredményesen zárult az üzleti tárgyalások egy része. Az idén 1500 új kombájn — 1300 szovjet és 200 NDK-beli — segíti az aratók munkáját. A gépeket az elmúlt hét végéig mindenhol átvették a megrendelők. Nagygyűlés az 1954-es genfi egyezmény évfordulóján (Folytatás az 1. oldalról) megtiltották mindenféle külföldi csapatnak s fegyvernek Vietnamba szállítását. Az amerikai küldöttség ugyan nem írta alá az okmányt, de nyilatkozatban ígérte meg, hogy „nem fogja fenyegetéssel vagy erőszakkal megzavarni az egyezmény előírásait”. Ekkor azonban már hat-hétszáz amerikai tanácsadó működött Vietnamban, s nyomban elkezdték a genfi egyezmény szabotálását. A továbbiakban rámutatott, hogy az amerikai imperialista körök a szocialista országok elleni katonai támaszpontot láttak Dél-Vietnamban, s felvázolta a háború eszkalációjának washingtoni politikáját. — Az agresszió elől azonban nem hátrált meg a vietnami nép — hangsúlyozta. — Felszabadította és ellenőrzése alatt tartja Dél-Vietnam területének túlnyomó részét. Ma már ország-világ előtt világos. Hogy a sikeres vietnami harci akciók szétfoszlatták az amerikai hadvezetés győzelmi reményét. — A világ közvéleménye felháborodással figyeli a vietnami agressziót. Tudósok, művészek követelik az emberiesség nevében a kormánytól: hagyjon fel az esztelen emberirtással. Ezen a gyűlésen is követeljük, hogy az USA kormánya haladéktalanul szüntesse be katonai beavatkozását Vietnamban, Kambodzsában és Loszban, feltétel nélkül és teljes egészében vonja ki csapatait és csatlósait Dél- Vietnamból, illetve Kambodzsából. Követeljük a genfi egyezmények tiszteletben tartását. Szolidárisak vagyunk az indokínai népek igazságos harcával, s internacionalista kötelességünknek tartjuk az agresszió elleni küzdelem támogatását. Biztosak vagyunk benne, hogy az idokínai népek küzdelme, a világ haladó erőinek támogatásával, csakis győzelemmel fejeződhet be. E helyről is üzenjük, hogy szabadságharcukat a világ jobbik felének tettrekész segítsége és együttérzése kíséri — mondotta befejezésül a fővárosi tanács elnökhelyettese. Utána Chau Tho Thong ideiglenes ügyvivő emelkedett szólásra. Beszédében hangsúlyozta: az amerikai kormány nem mondott le tervéről, hogy kizsákmányolja Indokína népeit. — A Nixon-kormányzat — mondotta — megtévesztésül hangoztatja „békeóhaját”. Az Egyesült Államok elnöke azzal a céllal, hogy lecsendesítse ellenzékét s a világközvéleményt, bejelentette a csapatkivonást Kambodzsából. De a tények azt bizonyítják, hogy az USA kormánya folytatja az agressziót Kambodzsa ellen. Bombáztatja az egész országot, fenntartja a saigoni rezsim csapatait és thaiföldi katonákat küld a csatatérre, hogy az amerikaiak helyett azok pusztuljanak. Nixon továbbra is semmibe veszi a genfi egyezményt, s ezzel veszélyezteti Délkelet-Ázsia és a világ békéjét — hangsúlyozta a szónok. A nagygyűlés részvevői határozatot szavaztak meg, amelyben kimondták: a világbéke megteremtésének első számú feltétele az indokínai háború haladéktalan beszüntetése. F. A. Szolidaritási táviratok a genfi egyezmény évfordulóján Az Indokínával kapcsolatos genfi egyezmény megkötésének 16. évfordulója alkalmából táviratban üdvözölte a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság a vietnami testvérszervezeteket, a VDK Nemzeti Frontját, béketanácsát, szolidaritási bizottságát, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontot, a Vietnami Nemzeti Demokratikus és Békeerők Szövetségét. A táviratok többek között hangsúlyozzák: „Mélységesen elítéljük az Egyesült Államok kormányának a nemzetközi jog egyértelmű előírásait lábbal tipró beavatkozását, amely ma már azzal fenyeget, hogy lángba borítja egész Délkelet-Ázsiát. A magyar nép, a magyar békemozgalom őszinte szolidaritást vállal Vietnam, Kambodzsa és Laosz népeivel. Követeljük, hogy az Egyesült Államok fogadja el a genfi egyezmény előírásait! Haladéktalanul és feltétel nélkül vonják ki az amerikai és csatlós csapatokat, és ezzel tegyék lehetővé, hogy Vietnam és az indokínai térség többi népe szabadon dönthessen jövőjéről.” ÁRNYÉK Vannak órák, amikor már nem is a holnapban, hanem a holnaputánban járunk. És még csak nem is a futurológia kalauzol bennünket a képzelet e kalandos útjaira, hanem némelyik műszaki híradó. Olvasom: kidolgozták a vadászatnak azt a módját, amelyben infradetektorral lehet bemérni a puskavégrevalót. Vagyis, ha ez elterjed, a vadász nem ül többé hosszú méla lesben... Hallom, megkonstruálták már a drótnélküli telefont, s egyesek már azon törik a fejüket, hogyan lehetne minden lakásba bevezetni ... Látom már egyes pestikirakatokban azt az újfajta lámpát, melynek égője több fokozatú fényerősséggel izzik, attól függően, milyen világítást akarunk. Aztán fölbontom egyik olvasóm levelét, s kibetűzöm belőle a következőket: „Nagy kéréssel fordulok Önhöz. Legyen szíves megtudni, hogy hol kapható Budapesten tizennégyes petróleumlámpa. Nálunk itt a tanyavilágban még nincs villany, de petróleumlámpát már nem árulnak. A hónap második felében lámpavásárlás végett Pestre megyek, de nem szeretnék lámpát keresve összevissza járkálni. Így van ez, annyi nálunk a fölmérés, a tervezés, a statisztika meg mit tudom én micsoda, hogy beleszédül az ember. De hogy mi mivel világítsunk a tanyán, annak se végiggondolója, se felelőse ...” Eltöltöttünk egy kis időt a petróleumlámpa-kereséssel. A legnagyobb magyar áruházban, a Corvinban — nem kapható. Az Aladdin lámpaszaküzlet — ó, kérem, ott már lámpacsodákat árusítanak. Egy vas- és edényboltban is kísérleteztünk — hasztalan. Aki részt vett már katonai menetgyakorlaton, az tapasztalta, hogy a menet legelején tartók már le is mosták magukról az út porát, amikor az utóvéd emberei még porban, sárban róják a kilométereket. Én már a több fokozatú égő vásárlásán meditálok, milliónyi honfitársam pedig azt sem tudja, mivel világítson, ha eltörik az apjáról rámaradt petróleumlámpa. Elmeséltem az esetet egy barátomnak, aki mindig mámoros saját gondolatairól. „Potomság! — legyintett. — Van karbidlámpa is, van olajégő is, van áramfejlesztő is .. . De, ha nincs, ez is egy okkal több arra, hogy a tanyákról a falvakba húzódjon a lakosság." Azt hiszem, a tanyasiak az anyanyelv kevéssé finom szavaival köszönnék meg a falvakba településre való ösztönzés ilyesfajta módjait. Ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy még a kétezredik év is talál tanyákat az Alföldön. És az sem kétséges, a tanyák emberei joggal igénylik, hogy az ország adja meg nekik mindazt kultúrában, egészségügyi ellátottságban és iparcikkekben is , ami a korántsem könnyű tanyai élethez szükséges. Az, hogy levélírónk lakóhelyén nem kapható petróleumlámpa, alighanem egykét ipari és kereskedelmi szakember közös baklövése. De nehéz eljutni addig az íróasztalig, ahol megszületett a boszszantó döntés, amelynek következtében a mi tanyai olvasónk csak ilyen körülményesen juthat világító alkalmatossághoz. A petróleumlámpa-üggyel azonos mértékben ingerelt barátom szava, amely szerint potomság az ügy. A társadalom közérzetét — bármily különösen hangzik is ez! — a potomságok olykor jobban átszínezik, mint a nagy problémák. Még sohasem hallottam embert azért panaszkodni, hogy itt vagy ott nem épült meg egy hatalmas vízi erőmű. A legnagyobb létesítmények jobbára áttételeik révén alakítanak az egyén sorsán. De hallottam már tajtékzó embert, aki nem csillapuló ingerültséggel magyarázta: három hete vett egy zsebrádiót és nem kap hozzá ceruzaelemet. És hány ilyen „potomság”, fölösleges körülményeskedés, oktalan döntés — vagy a döntés hiánya — okoz naponta bosszúságot tíz- és tízezreknek. Hajdani iskolatársam mesélte, hogy vállalatuknál botrány lóg a levegőben, mert egyik főosztályvezető a hivatalos kocsin szállíttatja fodrászhoz, strandra, sőt vidéki pátriájába is a fél rokonságát. „Potomság — igyekeztem bagatellizálni a dolgot. — Tudom róla, hogy az ország egyik legjobb mérnöke. Nem megy tönkre a vállalat attól a kis csínytevéstől."’ De az én diákbarátom élesen kioktatott: „Szóval a jó szakember kapcarongynak használhatja az előírásokat, de mástól megkövetelheti azok maradéktalan betartását? Mert az ellenőrzi, hogy más nem vesz-e igénybe magáncélokra vállalati gépkocsit. És a mások csínytevéseinek megítélésében bizony kemény a védenced! ...” Ha erre gondolok, már nem is olyan potomság az az ügy sem! Már számlálni sem győzöm, hányadszor romlott el ebben az évben a lakástelefonom. Most, hogy ezeket a sorokat írom, éppen tizenegyedik napja süket. Hogy erre a tizenegy napra is fizetem az előfizetési díjat? Potomság. De az, hogy hiába érdeklődöm, mikorra javítják meg, az már bosszant. Ha telefonszámlám esedékessé válik, nem válaszolhatom: türelmüket kérem, pillanatnyilag nincs pénzem, de alkalomadtán kifizetem majd. Pedig én olyan kerületben élek, ahol a távbeszélő-állomások fölszerelése után meleg hangú levélben kívánta a központ, hogy legyen örömöm a telefonban. És most azt sem írja: „Sajnos, beázott a kábel, két hét türelmet kérünk...” Igaz, e levéltől még nem lenne telefonom. De érezném, hogy a posta ügyel a telefonelőfizetőkkel kialakított kapcsolatára. Valószínűleg arra gondol valamelyik illetékes, hogy senki sem szerelteti le a telefonját, mert az süket egy-két hétig. Inkább örül a végén, hogy megjavították ... Igen, a végén majd én is örülök. De egyelőre egyáltalán nem tekintem potomságnak telefonomnak ezt a tizenegy napos némaságot. És lehet, hogy a végén már a megjavított telefonomnak sem örülök. Persze az olvasó most rajtacsípett, hogy a tanyai asszony petróleumlámpájától némi kacskaringóval a saját teleforomhoz jutottam el. Annak bizonyságául, hogy a saját ügyem elintézéséhez nem veszem igénybe a sajtó és ezen belül önmagam közbenjárását , elhallgatom a telefonszámomat. Viszont, hogy az elmondottak ne enyésszenek el mint a bibliabéli pusztába kiáltó szava, közlöm a petróleumlámpát kereső parasztasszony nevét és címét. Tehát Kata Gyuláné, Fülöpszállás, Telek 43. szám alatti lakos szeretne tizennégyes lámpát vásárolni. Aki tud ebben segíteni, az írja meg neki. Mert ez a lámpaügy csak akkor válik potomsággá, ha a Kata család hozzájutott már az annyira nélkülözött portékához. Addig azonban a szó betű szerinti értelmében árnyékot vet egy — vagy rajtuk kívül még ki tudja hány ezer — tanyai parasztcsalád minden estéjére. BAJOR NAGY ERNŐ Megemlékezés Szolnokon az Észt SZSZK nemzeti ünnepéről Az Észt SZSZK nemzeti ünnepe alkalmából hétfőn emlékünnepséget rendezett Szolnokon az MSZMP városi bizottsága, a városi tanács, a Hazafias Népfront és az MSZBT megyei elnöksége. A városi tanács dísztermében rendezett nagygyűlésen részt vett H. Toming, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének első titkára, Csáki István, a megyei pártbizottság első titkára, Sipos Károly, a városi pártbizottság első titkára, valamint az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet katonai alakulatok képviselői. A két nemzet himnuszának elhangzása után Győri Tibor, az MSZBT megyei alelnöke nyitotta meg az ünnepséget, majd Bárdi Imre, a megyei tanács vb-elnökhelyettese méltatta a testvéri észt nép szocialista építőmunkáját, a magyar és az észt nép, valamint Szolnok megye és Tallinn testvéri barátságát. Az ünnepség után a Damjanich János Múzeumban Hack Márton, az MSZBT megyei elnöke megnyitotta az Észt SZSZK életét ismertető kiállítást. Kongresszusi felajánlás a Salgótarjáni Öblösüveggyárban A Salgótarjáni Öblösüveggyár dolgozói a X. pártkongresszus tiszteletére versenyt indítottak A szocialista munka gyára címért, összesített vállalásaik szerint az eredetileg tervezett 207 millió forint helyett év végéig 235 millió forint értékű árut adnak piacra. A vállalás teljesítése szempontjából nagyon előnyös, hogy már az első félévben 134,4 millió forint értékű árut termeltek, s így az egész évre tervezett 20 millió 869 ezer forint nyereséggel szemben, hat hónap alatt csaknem 30 millió forint nyereséget produkáltak. Az örvendetes esemény és a nagyszerű célkitűzés jelentős részben annak köszönhető, hogy a gyár egy évvel ezelőtt megkezdett automatizálása a vártnál nagyobb sikereket hozott.