Magyar Hírlap, 1970. augusztus (3. évfolyam, 212-242. szám)

1970-08-07 / 218. szám

Magyar Hírlap HAZAI KÖRKÉP 1970. AUGUSZTUS 7. PÉNTEK Az izraeli Kommunista Párt főtitkára Kádár Jánosnál Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerdán fogadta Meir Wilnert, az Izraeli Kommunista Párt főtitkárát. A ta­lálkozón kölcsönös tájékoztatásra és esz­mecserére került sor az időszerű nemzet­közi kérdésekről, a kommunista és mun­kásmozgalom helyzetéről, valamint az im­perializmus elleni küzdelem előtérben ál­ló problémáiról. A találkozó során meg­vitatott kérdésekben ismételten kifejezés­re jutott a két testvérpártnak a marxiz­mus—leninizmus, a proletár internaciona­lizmus elvein nyugvó nézetazonossága. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszé­lésen részt vett Komócsin Zoltán, a Poli­tikai Bizottság tagja, a Központi Bizott­ság titkára és Garai Róbert, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. Kádár János látogatása a VIII. kerületi pártbizottságon Kádár János, az MSZMP KB első tit­kára csütörtökön látogatást tett az MSZMP VIII. kerületi bizottságán. A lá­togatáson részt vett Németh Károly, az MSZMP PB póttagja, a budapesti pártbi­zottság első titkára. Kádár János a pártbizottság Baross ut­cai új székházában találkozott a végrehaj­tó bizottság tagjaival. Nagy Richárd, a kerületi pártbizottság első titkára, Suhaj­­da Ferenc, a kerületi pártbizottság tagja, a kerületi tanács vb-elnöke tájékoztatást adott a kerület helyzetéről, a gazdaságpo­litikai munkáról, a kerület fejlesztésének terveiről, a párt X. kongresszusára való készülődésről. A tájékoztatót több órás eszmecsere követte, amelyben a végrehaj­tó bizottság tagjain kívül részt vett és fel­szólalt Kádár János is, majd megtekin­tette a kerület ipari üzemeinek, vállala­tainak jellegzetes termékeiből összeállí­tott kiállítást, valamint a kerület fejlesz­tési tervének néhány makettjét. KÖZ ÉL E TI­ D­I­P L O M Á C I A Üdvözlő és köszönő táviratok Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte ■ Félix Houphouet­­boigny köztársasági elnököt Elefántcsont­part nemzeti ünnepe alkalmából. * V. V. Gizi köztársasági elnök távirat­ban mondott köszönetet Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének az Indiát súj­tott árvízkatasztrófa alkalmából kifejezett részvétnyilvánításáért. * Juan Velasco Alvarado hadosztálytá­bornok, a Perui Köztársaság elnöke táv­iratban mondott köszönetet Losonczi Pál­nak, az Elnöki Tanács elnökének Peru nemzeti ünnepe alkalmából küldött jókí­vánságaiért. * J. Cedenbal, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke és B. Zsar­­galszajhan, a külügyminiszter első helyet­tese táviratban mondott köszönetet Fock Jenő miniszterelnöknek és Péter János külügyminiszternek a L. Tojv mongol külügyminiszter elhunyta alkalmából kül­dött részvéttávirataikért. A Szíriai Baath-párt küldöttsége Budapesten A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának meghívására csütör­tökön Budapestre érkezett a szíriai Baath­­párt küldöttsége, amelyet Ali ben Akii, a párt nemzeti vezetőségének tagja vezet. A delegációt érkezéskor a Ferihegyi re­pülőtéren Garai Róbert, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője fogadta. Jelen volt dr. Mohamed Zakaria Ismail, a Szíriai Arab Köztársaság buda­pesti nagykövete és Mányik Pál, hazánk damaszkuszi nagykövete. Tanzánia nagykövete Budapestre érkezett Raphael Lukindo, a Tanzánia Egyesült Köztársaság első magyarországi nagykö­vete csütörtökön Budapestre érkezett. Megérkezése alkalmából a Ferihegyi re­pülőtéren Ferro József, a Külügyminiszté­rium protokollosztályának megbízott ve­zetője üdvözölte. Dr. Gergely István hazaérkezett Romániából Csütörtökön hazaérkezett Romániából a dr. Gergely István mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyettes által veze­tett élelmiszer-gazdasági küldöttség. A delegáció a Magyar—Román Élelmiszer­­ipari Együttműködési Munkacsoport Bu­karestben megtartott negyedik ülésén vett részt, ahol többek között megtárgyalták az együttműködés kiszélesítésének lehető­ségeit és az 1971—75. évi együttműködés kialakítását. Nottingham polgármesterének látogatása a Minisztertanács Tanácsi Hivatalában Oscar Watkinson, az angol Nottingham város hazánkban tartózkodó polgármes­tere felkereste a Minisztertanács Tanácsi Hivatalát, ahol közigazgatási kérdésekről eszmecserét folytatott dr. Varga József el­nökhelyettessel. A Béketanács emlékezése a hirosimai katasztrófára A világtörténelem legkegyetlenebb ka­tasztrófájára, a hirosimai atomtámadásra emlékeztek a 25. évfordulón, csütörtökön azon az ünnepségen, amelyet az Országos Béketanács és tudományos bizottsága ren­dezett a Hazafias Népfront székházában. Dr. Zsebők Zoltán professzor, a Radio­lógiai Intézet igazgatója, a Béketanács tudományos bizottságának titkára mondott beszédet az emlékünnepségen, amelyen dr. Szádeczky Kardos Elemér, a tudomá­nyos bizottság vezetője elnökölt. Ott volt az eseményen dr. Réczei László, az Or­szágos Béketanács elnökhelyettese, dr. Or­tutay Gyula akadémikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, a Béketanács katolikus bizottsá­gának főtitkára, Trautmann Rezső, a bu­dapesti népfrontbizottság elnöke. Az évforduló alkalmából a Magyar Or­szágos Béketanács a japán béketanácsnak táviratot küldött, hangsúlyozva: „A világ­béke megteremtésének és biztosításának fontos alkotóeleme, hogy a japán béke­mozgalom erői megakadályozzák a már rakétafegyverekkel is ellátott japán had­sereg bevonását az amerikaiak indokínai agressziójába”. Diplomakiosztó ünnepség a Nemzetközi Újságíró Szervezet Oktatási Központjában Hét ország — Egyiptom, Irak, India, Burma, Tanzánia, Etiópia és Ghána — 17 végzős hallgatója vette át csütörtökön a Nemzetközi Újságíró Szervezet Oktatási Központjában a diplomát. A diplomakiosztó ünnepséget Gábor Pál, az oktatási központ igazgatója, a MUOSZ főtitkárhelyettese nyitotta meg, s egyebek között arról szólt, hogy az ázsiai és afrikai hallgatók sikerrel álltak helyt a tanulásban. Bizonyos, hogy új ismere­teiket a haladás, a népek közötti megér­tés ügyének érdekében használják majd fel. Dr. Matolcsi Károly, a MUOSZ nem­zetközi kapcsolatok ügyeinek társadalmi titkára szólott ezután a tanfolyam végzős hallgatóihoz. A Nemzetközi Újságíró Szervezet kép­viseletében Pavel Jerofejev meleg szavak kíséretében nyújtotta át a diplomákat. A hallgatók képviseletében M. S. Raveen­dranathan Pillai indiai újságíró köszönte meg az oktatási központ­­tanárainak, az újságíró kollégáknak fáradozását. TÖBBSÉG H­uligánbanda bűnügyét tárgyalja a bí­róság. Súlyos a vád ellenük. Egyebek között — amint azt a különböző tudósítá­sokban olvashatjuk — megerőszakoltak egy gyengeelméjű lányt. A per nemrég kezdődött. Kimenetelét nem jósolhatjuk meg előre, a prejudikálás nem kenyerünk. Ennek ellenére­ semmi kétséget nem támaszthatunk arra vonat­kozóan, hogy ha a vádak igazolást nyer­nek, alighanem komoly büntetést kapnak az elkövetők. Van azonban egy sokkal régebben hú­zódó, társadalmi per is, amelyet a tisz­tességesen élő, törvényeinket betartó ál­lampolgárok vívnak a huliganizmus ellen. S úgy tűnik, ebben a másik, ebben az át­vitt értelmű perben olyan védőbeszédek is elhangzanak, amelyeket ideje lenne félbeszakítani. Mire alapozzuk ezt a feltevésünket? Legjobb tudomásunk szerint egyetlen vé­dőügyvédnek sincsen ahhoz joga a tár­gyalóteremben, hogy félrevezető kitéte­lekkel zavarja a bizonyítást, hogy hamis értékítéletekre késztessen olyan — egyéb­ként valós — tények felsorakoztatásával, amelyek nem tartoznak az eljáráshoz. Márpedig ebben a nagyobb, átfogóbb, nem egyetlen tárgyalóterembe szorított perben valami ilyesminek lehetünk a tanúi. N­em minden önkritika nélkül kell meg­állapítanunk, hogy ha valamilyen for­mában szóba kerül nálunk a huliganizmus, még véletlenül sem mulasztanék el az al­kalmat, hogy elmondjuk: elenyésző ki­sebbségről van szó, hiszen a mi ifjúsá­gunk túlnyomó többsége derék, tisztessé­ges, törvényeket és emberi humánumot tisztelő ifjúság. Ehhez még azt is hozzá­tehetjük, hogy mi még a huliganizmus ürügyén is több elismerő szót szentelünk a megérdemelt tisztességnek, mint a ká­ros elvetemültségnek, így azután az az összbenyomás alakulhat ki e társadalmi per során, hogy a veszély talán nem is valódi, mintha kevesebb lenne a tenni­valónk a valóságosnál. Magától értetődik, hogy egyes tőkés­országokkal — különösképpen az Ameri­kai Egyesült Államokkal — való össze­hasonlításban igazán nincs mit szégyen­keznünk, hogy a statisztikák nem kelt­hetnek nyugtalanságot, mert társadal­munkat nem veszélyezteti a huliganiz­mus. Csakhogy ebből sokan arra a téves következtetésre jutnak, hogy akkor a tár­sadalom egyes tagjait sem veszélyezteti. Pedig veszélyezteti. Két vonatkozásban is. Egyrészről a huliganizmus közvetlen áldozatait, a megvert, megsértett, megerő­szakolt embereket, másrészről a közvetett áldozatokat, magukat a huligánokat, aki­ket kénytelenek vagyunk a törvény ke­zére juttatni és súlyosan megbüntetni. N­em tudom, hogy a bevezetőben idézett gyengeelméjű lánynak milyen remé­nye lehetett a gyógyulásra. Nem tudom, hogy milyen pokoli kínokat szenvedhe­tett el eddig is az az édesanya, aki az éle­tet adta ennek a gyereknek. A történtekig sem tudtam volna elképzelni sorsukat, családi atmoszférájukat, vasárnap dél­­előttjeiket, lefekvés előtti, esti hangula­tukat. Ezután meg sem próbálkozom vele. A lány és az édesanyja talán beletö­rődnek a szörnyűségbe, talán lesznek még olyan pillanataik, amikor másról is tudnak beszélni, amikor más is érdekli majd őket. Egyben azonban majdnem bi­zonyos vagyok: a huliganizmusra vonat­kozó — egyébként kedvező — statisztikák valószínűleg teljesen hidegen hagyják mindkettőjüket most is, meg ezután is. Az igazságnak tartozunk azzal, hogy a bűn okán is állandóan a tisztességes több­ségről beszélünk? De miféle igazságnak? Egy oda tartozó, vagy oda nem tartozó igazságnak? Miféle érv lehet az, hogy a többség becsületes? A többséget kell vé­delmezni? A többséget akarják talán bí­róság elé állítani, jogtalanul meghurcol­ni? Nem erről van szó. Egészen másról! A többség becsülete nem érv egy olyan tár­sadalmi pereskedésben, amelyben éppen ez a többség vádol egy elenyésző kisebb­séget. A többség állandó­ hangoztatása ilyen összefüggésben semmi másra nem alkalmas, mint arra, hogy elaltassa az éberséget, hogy statisztikai megnyugvást keltsen, amikor az atrocitások egyáltalán nem csak a statisztikákban szerepelnek. M­inden valamirevaló bűnüldözés a leg­különbözőbb jogállamokban a tisz­tességből indult ki, de tárgyául nem azt, hanem az ellenkezőjét választotta. A hi­vatalos bűnüldözés nálunk is így jár el. Annak a lánynak a perében valószínűleg eszébe sem jut majd a védelemnek, hogy beszédének nagyobbik felét azoknak szen­telje, akiknek eszük ágában sem lett vol­na elkövetni azt, amit a vádlottak felte­hetően elkövettek. Az ügyésztől pedig még kevésbé várható ilyesmi. A bírák a tényekre és a motivációkra összpontosít­ják majd figyelmüket. Mit teszünk azon­ban mi, akik tárgyalóterem nélkül tár­gyalunk a huliganizmusról? A becsületes többségről szólunk. Védő­beszéd gyanánt. Kérdés, kiket védünk ezzel? FODOR GÁBOR A városi kertszövetkezetek nyomán Új társulási forma: az üdülőszövetkezet Az elmúlt hetekben megkezdődött a Velencei-tónál, a Balatonnál, Szolnokon a Tisza partján, valamint a Mátra és a Bükk hegységben az első üdülőszövetke­zetek szervezése. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják — mint a SZÖVOSZ-ban is megállapították —, hogy érdemes és szük­séges az üdülőszövetkezetek létrehozását napirendre tűzni hazánk valamennyi üdülő- és nyaralóhelyén, a városokban és az ipari településeken egyaránt. A telekvásárlás és az építkezés nagy anyagi befektetést igényel, s ha minderre a pénz már megvan, a telekhiány miatt még mindig adódhatnak nehézségek. Ám a szövetkezeti forma keretében olcsóbb, több, kényelmesebb üdülőt lehet építeni. A szövetkezéssel mind a telekszerzés, mind az építkezés egyszerűbbé válik. A közös telken egy-egy kis víkendházat 20 —30 négyszögölön el lehet helyezni, kö­rülbelül 10 négyszögöl szükséges egyénen­ként a személyi tulajdont képező házacs­kákhoz, 10—20 négyszögöl pedig külön­­külön mindenkinek rendelkezésére állhat a napozás, gyermekjátszóhely stb. céljá­ra. Egy-egy víkendházra eső telek ára így csak körülbelül egyharmadát teszi ki az egyénileg vásárolt telek árának, 30—40 ezer forint helyett mindössze 8—10 ezer forint. Az építkezést — ha nem előre gyártott házat vesznek — a helyszínen közösen, a szövetkezeti előnyök felhasz­nálásával lehet megoldani. Nem kisebbek az előnyök a hétvégi pi­henést szolgáló telkek esetében sem. Mi­vel a kereslet családonként 200—300 négy­szögöles telkekre irányul, az igényeket a helyenkénti parcellázással sem lehet ki­elégíteni. Országosan azonban még sok nagyüzemileg nem hasznosítható, több­nyire parlag területek találhatók erre a célra. A már működő városi kertszövet­kezetek tapasztalatai azt mutatják, hogy a kisebb keresetűek a szövetkezeti for­mában nemcsak olcsó telekhez tudnak jutni közös bérlet vagy vásárlás útján, hanem közösen hozhatják rendbe a terü­letet, hasznosíthatják azt , amellett, hogy együtt építik a kerítést, a hétvégi háza­kat, a szerszámkamrákat is. A vásárolt, bérelt területek legtöbbször egyenlőtlen felületűek, vízmosásosak, kövesek, gyom­növényekkel fertőzöttek, s a művelést esetenként a korábbi szőlő- és gyümölcs­­kultúra maradványai is nehezítik. Az erő­sen lejtős területek hasznosítása is csak megfelelő tereprendezéssel, teraszok ki­alakításával, vízelvezetéssel lehetséges. E feladatokkal az egyéni tulajdonosok kü­­lön-külön nemigen, de a szövetkezeti ta­gok közösen jól meg tudnak birkózni. A gyümölcs- és szőlőtelepítéshez, zöld­ségtermesztéshez is sok segítséget tud nyújtani a tagoknak a szövetkezés. A szaktanácsadás, szakmai előadások, gya­korlati bemutatók mellett lehetőség nyílik teljes vagy részbeni foglalkoztatással ag­­ronómus alkalmazására is. A telkek meg­műveléséhez, a szállítási feladatokhoz a tagok közösen speciális kisgépeket vásá­rolhatnak, ugyancsak közösen szerezhetik be a termeléshez szükséges anyagokat, eszközöket, időszakos mezőgazdasági bol­tot vagy boltszerű lerakatot létesíthet­nek. Végül: a szövetkezetben gondoskod­hatnak a család szükségleteit meghaladó termékek értékesítéséről is. Helyi záporok, zivatarok akadályozzák az aratást A hét közepéig a 3,1 millió holdas ga­bonatermő területnek csaknem kéthar­madán betakarították a termést. Az el­múlt két-három napban némileg vissza­vetette a munkát, hogy a Dunántúlon és az alföldi megyék nagy kiterjedésű terü­letein helyi záporok és zivatarok alakul­tak ki. A felhőszakadások után sokfelé 20—24 órán át nem tudtak a gépekkel rá­menni a talajra és ezért az idén amúgy is túlságosan elhúzódó aratás újabb kése­delmet szenvedett. A gabona levágása az idén korántsem jelenti azt, hogy a termést rövidesen át­veszik a raktárak. A búza ugyanis túlsá­gosan gyomos ahhoz, hogy tisztítás nél­kül át lehessen venni, ezért az aratás és az átvétel között az átlagosnál jóval több idő telik el. A Gabona Tröszt és a mező­­gazdasági nagyüzemek valamennyi tisz­tító berendezésüket munkába állították. Az alkatrészellátó vállalatok nagy erő­feszítéseket tesznek, hogy a gyomos gabo­nában járó gépek idő előtt „elfáradt” al­katrészeit újakkal cseréljék fel

Next