Magyar Hírlap, 1970. augusztus (3. évfolyam, 212-242. szám)
1970-08-02 / 213. szám
X 396 1970. AUGUSZTUS 2. VASARNAP HAZAI KÖRKÉP MAAGYAR HÍRLAP Az egész társadalom érdeke a nők helyzetének javítása Beszélgetés Erdei Lászlónéval, az Országos Nőtanács elnökével Hazánkban az utóbbi két évtizedben rendkívül megnövekedett a nők társadalmi, politikai és gazdasági szerepe. Ezt bizonyítják azok a statisztikai adatok is, amelyeket Erdei Lászlónéval, az Országos Nőtanács elnökével vizsgálgattunk. A kimutatás szerint a dolgozó nők száma 1949-hez viszonyítva több mint 60 százalékkal növekedett, és 1968-ban már meghaladta az 1,9 milliót. A dolgozó nők tevékenységének társadalmi jelentőségét mi sem jellemzi jobban — mondta Erdei Lászlóné —, minthogy nagyrészt továbbra is ők végzik a gyermeknevelés fáradságos munkáját, rájuk nehezedik a családellátás gondja is. A nők helytállásának, a nőkkel való törődés hatékonyságának — közvetve és közvetlenül is — nagy befolyása van a szocialista fejlődésre, a felnövekvő nemzedék nevelésére. Sok mindent tett a kormányzat eddig is a nőkért. Voltak eddig is törvények, rendeletek, amelyek a dolgozó nőket védték. Ám ezek végrehajtását nem ellenőrizték következetesen, nem kérték mindig számon azok eredményeit, nem elemezték mindenkor a rendeletek hatását. Először a magyar történelemben — Ezért vált tehát szükségessé a nemrég megjelent 1013-as kormányrendelet, amely a nők gazdasági és szociális helyzetének javításáról intézkedik? — Az országgyűlés elmúlt évi utolsó ülésén Fock Jenő miniszterelnök beszámolójában hangsúlyozottan szólt arról, hogy a kormány egyik soron következő feladata a párt Központi Bizottságának határozata alapján kidolgozni a nők munkahelyi, szociális és életkörülményeinek javítását szolgáló intézkedéseket. E felszólalás elhangzása után néhány héttel a Minisztertanács meghozta határozatát. Eszerint gondoskodik a kormány arról, hogy a nők helyzetének javításához szükséges anyagi feltételeket — a lehetőségek figyelembevételével — tartalmazza a negyedik ötéves terv és a költségvetés. Már a következő ötéves tervben csökkentik a gyermekeket egyedül nevelő, és kisgyermekes anyák éjszakai foglalkoztatását, csökkennek a nők és a férfiak által végzett azonos munkáért fizetett bérek között meglevő különbségek, előbbre léphetnek a vezetői készséggel rendelkező nők. Megvalósulhatnak a nők egészségvédelmét szolgáló további intézkedések, azoknak a szolgáltatásoknak a fejlesztése és árucikkek gyártásának a bővítése, amelyek megkönnyítik a nők háztartási munkáját. Mindezeken túl fejlesztik a bölcsődei, óvodai, iskolai napközis hálózatot. A magyar asszonyok azért üdvözölték különös örömmel az 1013-as rendeletet, mert történelmünkben először fordult elő, hogy a kormány ilyen alapos részletességgel foglalkozott volna a nők, az asszonyok, az anyák gondjaival. Ezért tekintjük mérföldkőnek az 1013-as kormányhatározatot. Munkafeltételek, bérek — Van az új rendeletnek olyan része, amelynek ön különösebb jelentőséget tulajdonít? — Van. Szerintem a sok fontos intézkedés között a legfigyelemreméltóbb a kormányhatározat két pontja. Az egyik arra utasítja a könnyűipari minisztert, az Országos Tervhivatal elnökét, a munkaügyi minisztert, a pénzügyminisztert és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökét, hogy vizsgálják meg a három műszakos textilüzemek éjszakai műszakjai fokozatos megszüntetésének feltételeit. Felhívja a textilgyártó vállalatok igazgatóit, a szövetkezetek elnökeit, törekedjenek arra, hogy az üzemek gazdasági mutatóinak romlása nélkül, és a termelés csökkentése nélkül, szervezési intézkedésekkel, kisebb ráfordításokkal javítsák az éjszakai műszakban dolgozó nők helyzetét. A határozat másik jelentős része kimondja, hogy az állami vállalatok és szövetkezetek részére a szocialista munkaverseny során adományozható címek, kiváló vállalat, kiváló termelőszövetkezeti gazdaság, valamint a vándorzászló és az ezzel járó jutalmak odaítélésénél mérlegelni kell azt is, hogy a vállalatok és a szövetkezetek a dolgozó nők munkafeltételeinek, szociális helyzetének és életkörülményeinek javításában önálló kezdeményezéssel, saját erőforrásaik felhasználásával, belső szervezési intézkedésekkel milyen eredményeket értek el. A statisztikai kimutatások szerint jelenleg az összes munkaképes korú nő 60—65 százaléka munkavállaló, Budapesten pedig a munkaképes korú nők 83 százaléka dolgozik. A női munkavállalóknak valamivel több mint fele anya. Vajon mit segíthet a szakszervezet a dolgozó nők helyzetének javításában? — Nagyon fontos a Szakszervezetek Országos Tanácsának ez év júliusában a párthatározat nyomán hozott határozata, amely a szakszervezetek feladatait rögzíti. Ennek során megállapítja, hogy a béregyenlőség elérése céljából helyes, ha a vállalati szakszervezeti szervek időnként ellenőrzik a nők bérének mozgását. A szakszervezeti szerveket felszólítja, hogy éljenek a jövőben törvényes jogaikkal. Vonják felelősségre azokat a gazdasági vezetőket, akik indokolatlanul megkülönböztetik, háttérbe szorítják a nőket a bérezésben. A SZOT-határozat másik része kimondja, hogy a szakszervezetek központi szervei, a megyei bizottságok, a nagyvállalati, tröszti szakszervezeti bizottságok rendszeresen ellenőrizzék és kérjék számon a hivatali és gazdasági vezetéstől a nőkre és anyákra vonatkozó törvények és rendeletek betartását. Különös tekintettel a kollektív szerződésekben foglaltakra, a gyermekgondozási segélyrendeletre és a különféle más, eddig érvényben levő kormányrendeletekre. A SZOT-határozat a továbbiak során részletezi a dolgozó nők munkakörülényeinek, munkabeosztásának javításával, a gyermekintézmények fejlesztésével, az egyedül élő és többgyermekes anyák segítésével kapcsolatos feladatokat is. Az új szervezeti forma — A magyar nőmozgalom a munka olyan szakaszába érkezett, amikor új szervezeti formára van szükség. Ezért olyan határozat született, melynek értelmében megszűnnek a helyi nőtanácsok, helyettük megalakulnak a szakszervezetekben, a Hazafias Népfront szerveiben, a különböző szövetkezetekben, így a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, a kisipari, valamint a fogyasztási szövetkezetek vezető testületei mellett a nőbizottságok. Milyen változást jelent ez a nőmozgalomban? — Mindenekelőtt anélkül,hogy szerénytelennek tűnnék, megemlítem, hogy a Központi Bizottság nagyra értékelte a most megszűnő nőbizottságok munkáját: „a nőmozgalom vezetőinek és aktivistáinak sokezres tábora áldozatkészen és bátran küzdött a visszahúzó erők és nézetek, a múlt maradványai ellen. Munkájukkal maradandóan hozzájárultak az elért eredményekhez, és ezzel egész társadalmunk fejlődéséhez.” Az új szervezeti felépítés jelentősége éppen abban van, hogy szervezetileg is megteremti annak lehetőségét, hogy a nőkérdést kiemeljük egy tömegmozgalom, a nőtanácsok kereteiből és valóban össztársadalmi üggyé tegyük. Hiszen az egész társadalom érdeke a nők helyzetének javítása. Az eddiginél szélesebb alapokon, nagyobb felelősséggel kell segíteni a nők körülményeinek további fejlődését, azt a fejlődést, amely a teljes egyenjogúsághoz vezet. Ezért nemcsak helyes, de a további haladás érdekében időszerű is az, hogy a nőtanácsok eddigi működését az élet kívánta igényekhez igazítsuk. Az élő női lelkiismeret — Ezek szerint megszűnik az Országos Nőtanács? — Nem. Az országos testület így dolgozik tovább. Évente kétszer összeül, hogy megvitassa eredményeinket, közös gondjainkat, bajainkat. Ezenkívül természetesen sok feladat vár még az országos testületre. Figyelemmel kell kísérnie a nők élet- és munkakörülményeinek további alakulását, javaslatokat kell tennie a továbbfejlesztésre, jeleznie kell a problémákat a pártnak, a kormánynak. Az országos testület tartja a nemzetközi kapcsolatokat, továbbadja társszervezeteinknek a nőmozgalommal kapcsolatos tapasztalatokat, és a külföldön beváltakat itthoni megvalósításra javasolja. Ezenkívül az Országos Nőtanács fontos kül- és belpolitikai kérdésekben nyilvánítja véleményét, országos jelentőségű problémákban fejezi ki a magyar nők álláspontját. Röviden: az országos testület az élő női lelkiismeret szerepét tölti be továbbra is — fejezte be nyilatkozatát Erdei Lászlóné. I . Koós, Tamás Megszoktuk már, hogy amikor egy-egy üzem munkaversenyéről hallunk-olvasunk, a híradások, tudósítások természetes szerkesztési rendje szerint mindenekelőtt számokat , mázsákat vagy tonnákat, métert vagy négyzetmétert jelentő adathalmazt kell önmagunkban rendszereznünk. Az ilyen hírek ugyanis általában nem mentesek az adatközléstől, sőt sokan vallják, hogy itt lényegében a számokért, a számokkal kell versenyt futni. Másképpen aligha értené meg a kívülálló, hogy mi végre fogott össze egyegy munkahelyi közösség. A belső tájékoztatásra készülő, a versenyt értékelő végső kimutatás is elsősorban számjegyekkel érvel, dokumentál. Ami részben érthető, hiszen az építőipar például mi mással tudná érzékeltetni eredményeit, mint a lakások számával, persze nemcsak azzal; a szerszámgépipar nyilván előállított gépeinek hosszú sorát adja össze; a kohászok vasban, a mezőgazdasági üzemek termésátlagokban számolnak. Kollektív vállalkozás A felajánlott, célul kitűzött mennyiségi és minőségi mutatók azonban soha nem lehetnek annyira fontosak, hogy mindig csak ezekről szóljunk. Bár a különböző feladatok meghatározásának törvényszerűségei vannak, s azokban jelentős helyet kapnak a számjegyek, a verseny mégsem egyszerű matematikai művelet. Ellenőrzése és követése sem tekinthető valamiféle „számháborúnak”. Egy nagyon is élő, az örömöket és gondokat szüntelenül érzékeltető kollektív vállalkozás felemelő folyamatának mondhatóinkább, amelyhez a számok csak fogódzóként szolgálnak. A Híradástechnikai Gépgyár szakszervezeti tanácsának titkári irodájában tűnődöm mindezen, amikor már átfutottuk az asztalra kirakott regiment vállalási összesítést, a témába illő beszámolókat, a munkaverseny gyári szabályzatát, s egyéb dokumentumokat. Mert két adat „megfejtése” között Horváth Sándor titkár hirtelen felütötte a fejét, s azt mondta: — De hagyjuk a számokat!... Vagy csak ennyit emeljünk ki belőlük: négy évvel ezelőtt ebben az üzemben 135 munkás versenyzett, most pedig az egy százalékért, valamint a pártkongresszus tiszteletére a gyár dolgozóinak kilencven százaléka, több mint 1700 ember tett vállalást, s dolgozik szorgalommal. Mi kell ahhoz, hogy sikert arasson ez a verseny? Vagy még előbb: mi kell a szép elhatározáshoz, s főképpen ahhoz, hogy már most biztató jelentést adhasson ez a Duna-parti üzem a vállalás kedvező alakulásáról? Ezt a nagyon rövid, de határozott választ jegyeztem fel: — Eloszlatni a félreértést!.. . Igaz, kellett egyéb is, kellett gondos előkészítés, kellettek a korábbinál jobb feltételek, kellett realitás és még sok más —, de most az említett félreértés mindennél izgalmasabb. És mesélik, mondják szenvedélyei mindazt, aminek a végén én csak anynyit érzékelek, hogy a munkaverseny házi szótárából kiradíroztak egy kötőszót. — A versenyről szólva, korábban kétféle álláspont ütközött nálunk is. A gazdasági vezetők közül többen hajlamosak voltak arra, hogy amikor szorított a cipő, szép szólamokkal a szocialista brigádok öntudatára — csakis erre! — apellálva, végtelen egyszerűséggel és természetességgel mondták s hitték, majd azok megoldják. Az igazsághoz tartozik, hogy a szocialista brigádok erejében, összefogásában évek óta soha nem csalódtunk,s valóban a legbiztosabb bázist jelentik számunkra. Csakhogy feltételek nélkül, egy gyár gazdasági vezetésének, munkaszervezésének fogyatékosságaival szemben nem lehet egészséges versenymozgalom, ilyen körülmények között hiába a hivatkozás öntudatra, lelkesedésre. Ez volt az egyik álláspont. A másikra pedig néhány szocialista brigád helyezkedett: önmaguk képzéséért, mások segítéséért, a „máris lemérhető szocialista szellem” kialakításáért anyagi ellenszolgáltatást követeltek, mondván — valamit, valamiért ... Néhány évvel ezelőtt tehát úgy álltunk a versennyel, hogy öntudat, vagy anyagi megbecsülés. Szótárigazgitás után A kiradírozott kötőszó, a „vagy” helyébe az öntudat és anyagi megbecsülés szintézisét írták, ami természetesen nem egyszerű szótári kiigazítás könnyed művelete volt, hanem jóval több annál Megannyi belső szervezeti intézkedés követte a felismerést, a verseny céljának és módjának újraértékelése, feltételeinek megteremtése, az érdekeltség kidolgozása, a sajátos gyári helyzet érzékelése és érzékeltetése, nem utolsó sorban a brigádmorál fokozatos megváltoztatása. Hogy mennyire élő, s a fentiek jegyében ma is állandóan tökéletesedő folyamatról van szó, azt az idei verseny is hűségesen tükrözi az egész gyárban. Nemcsak a ritmusa, hanem az izgalmas belső részletei miatt is. A nemes feladatra vállalkozó szűkebb munkahelyi közösségek ugyanis a gazdasági és mozgalmi vezetés sokoldalú támogatása mellett egyre biztatóbb tempóban teljesítik vállalásaikat. A korábban elfogadott ajánlást nemrégiben kiegészítették, mert itt is, mint szerte az országban az üzemek százaiban, sok szó esett az országot ért árvízi csapásról, a nemzeti jövedelem egyszázalékos emeléséről, valamint a pártkongresszus méltó köszöntéséről. S mindezek mellett arról is, hogy a jobb és eredményesebb munka mit jelent a gyárnak és munkásainak, mennyiben érdekeltek a dolgozók abban a többletben, amelyet a verseny erkölcsi és anyagi értékeinek kamatai ígérnek. Egy kötésze és az egy százalék Ezer „nyugdíjas" lakás épül a fővárosban A főváros a negyedik ötéves terv időszakában az új lakótelepeken a nyugdíjasok részére összesen 1000 lakást építtet. Nagy számban vannak ugyanis idős emberek, akik nagy lakásban élnek, jóval nagyobban, mint amit ki tudnak használni. Sokuknak naponkénti gondot jelent a segítség hiánya is. A nyugdíjas otthonok lakóinak körülbelül havi 400—500 forint térítést kell majd fizetniük. Ebben azonban nemcsak a távfűtés, hideg-meleg vizes fürdőszobás, beépített bútorral ellátott lakás bére van benne, hanem az is, hogy hetente egy alkalommal nagytakarítást végeznek lakásukban. Ezenkívül naponta minimális összegért ebédet is főznek részükre. További szolgáltatás, hogy a nyugdíjas házak lakóit hetenként hívás nélkül is felkeresi majd otthonukban a körzeti orvos. Magyar veterán NDK-kitüntetése Balogh István kaposvári veterán, egykori spanyol szabadságharcost, a mauthauseni haláltábor volt foglyát, a fasizmus elleni harc hősét, szombaton az NDK kormányának legmagasabb elismerésével a Fasizmus elleni harc jelvénnyel tüntették ki. A kitüntetést szombaton a veterán lakásán Heinz Dupnik, az NDK magyarországi nagykövetségének titkára nyújtotta át. Balogh István meghatott szavakkal mondott köszönetet az elismerésért. • A kötőanyagon sem múlik . A legbecsülendőbb részeredményt a kedv, a verseny hangulata, a brigádközösségek akarása és formálódása jelenti a számunkra. E tekintetben máris sikerről beszélhetünk. Ami pedig a számszerűséget illeti: ez a jó hangulat az alapja annak, hogy a Híradástechnikai Gépgyár — ígéretéhez híven — 2,5 millió forint értékben túlteljesítse idei tervét. A kötőszón most már nem múlik. S mint mondják, a verseny kötőanyagán sem. K. Gy. J. Ktsz-ek a mezőgazdasági vásáron A szövetkezeti ipar nagyszabású termékbemutatóval vesz részt a 67. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon és Vásáron. Az OKISZ két pavilonjában 1000 négyzetméteres fedett területen és 3500 négyzetméternyi nyitott részen mintegy 90 szövetkezet több mint 600 féle cikket állít ki. A berendezések legnagyobb részét a termelőszövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak szánják, de a háztájinak is kínálnak kisgépeket, önitató berendezéseket, különleges terményadagolót, speciális hűtőtornyot, kisüzemi permetezőgépet és háztáji robotgépet mutatnak be a többi között a vásáron.