Magyar Hírlap, 1970. augusztus (3. évfolyam, 212-242. szám)

1970-08-02 / 213. szám

X 396 1970. AUGUSZTUS 2. VASAR­NAP HAZAI KÖRKÉP MAAGYAR HÍRLA­P Az egész társadalom érdeke a nők helyzetének javítása Beszélgetés Erdei Lászlónéval, az Országos Nőtanács elnökével Hazánkban az utóbbi két évtizedben rendkívül megnövekedett a nők társadal­mi, politikai és gazdasági szerepe. Ezt bizonyítják azok a statisztikai adatok is, amelyeket Erdei Lászlónéval, az Or­szágos Nőtanács elnökével vizsgálgat­­tunk. A kimutatás szerint a dolgozó nők száma 1949-hez viszonyítva több mint 60 százalékkal növekedett, és 1968-ban már meghaladta az 1,9 milliót.­­ A dolgozó nők tevékenységének tár­sadalmi jelentőségét mi sem jellemzi job­ban — mondta Erdei Lászlóné —, mint­hogy nagyrészt továbbra is ők végzik a gyermeknevelés fáradságos munkáját, rájuk nehezedik a családellátás gondja is. A nők helytállásának, a nőkkel való törődés hatékonyságának — közvetve és közvetlenül is — nagy befolyása van a szocialista fejlődésre, a felnövekvő nem­zedék nevelésére. Sok mindent tett a kormányzat eddig is a nőkért. Voltak ed­dig is törvények, rendeletek, amelyek a dolgozó nőket védték. Ám ezek végrehaj­tását nem ellenőrizték következetesen, nem kérték mindig számon azok ered­ményeit, nem elemezték mindenkor a rendeletek hatását. Először a magyar történelemben — Ezért vált tehát szükségessé a nem­rég megjelent 1013-as kormányrendelet, amely a nők gazdasági és szociális hely­zetének javításáról intézkedik? — Az országgyűlés elmúlt évi utolsó ülésén Fock Jenő miniszterelnök beszá­molójában hangsúlyozottan szólt arról, hogy a kormány egyik soron következő feladata a párt Központi Bizottságának határozata alapján kidolgozni a nők mun­kahelyi, szociális és életkörülményeinek javítását szolgáló intézkedéseket. E fel­szólalás elhangzása után néhány héttel a Minisztertanács meghozta határozatát. Eszerint gondoskodik a kormány arról, hogy a nők helyzetének javításához szük­séges anyagi feltételeket — a lehetőségek figyelembevételével — tartalmazza a negyedik ötéves terv és a költségvetés. Már a következő ötéves tervben csökken­tik a gyermekeket egyedül nevelő, és kis­gyermekes anyák éjszakai foglalkoztatá­sát, csökkennek a nők és a férfiak által végzett azonos munkáért fizetett bérek között meglevő különbségek, előbbre lép­hetnek a vezetői készséggel rendelkező nők. Megvalósulhatnak a nők egészség­­védelmét szolgáló további intézkedések, azoknak a szolgáltatásoknak a fejleszté­se és árucikkek gyártásának a bővítése, amelyek megkönnyítik a nők háztartási munkáját. Mindezeken túl fejlesztik a bölcsődei, óvodai, iskolai napközis háló­zatot. A magyar asszonyok azért üdvözöl­ték különös örömmel az 1013-as rendele­tet, mert történelmünkben először for­dult elő, hogy a kormány ilyen alapos részletességgel foglalkozott volna a nők, az asszonyok, az anyák gondjaival. Ezért tekintjük mérföldkőnek az 1013-as kor­mányhatározatot. Munkafeltételek, bérek — Van az új rendeletnek olyan része, amelynek ön különösebb jelentőséget tu­lajdonít? — Van. Szerintem a sok fontos intézke­dés között a legfigyelemreméltóbb a kor­mányhatározat két pontja. Az egyik arra utasítja a könnyűipari minisztert, az Or­szágos Tervhivatal elnökét, a munkaügyi minisztert, a pénzügyminisztert és az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság el­nökét, hogy vizsgálják meg a három műszakos textilüzemek éjszakai műszak­jai fokozatos megszüntetésének feltéte­leit. Felhívja a textilgyártó vállalatok igazgatóit, a szövetkezetek elnökeit, töre­kedjenek arra, hogy az üzemek gazdasági mutatóinak romlása nélkül, és a terme­lés csökkentése nélkül, szervezési intéz­kedésekkel, kisebb ráfordításokkal javít­sák az éjszakai műszakban dolgozó nők helyzetét. A határozat másik jelentős ré­sze kimondja, hogy az állami vállalatok és szövetkezetek részére a szocialista munkaverseny során adományozható cí­mek, kiváló vállalat, kiváló termelőszö­vetkezeti gazdaság, valamint a vándor­zászló és az ezzel járó jutalmak odaítélé­sénél mérlegelni kell azt is, hogy a válla­latok és a szövetkezetek a dolgozó nők munkafeltételeinek, szociális helyzetének és életkörülményeinek javításában önálló kezdeményezéssel, saját erőforrásaik fel­­használásával, belső szervezési intézke­désekkel milyen eredményeket értek el.­­ A statisztikai kimutatások szerint jelenleg az összes munkaképes korú nő 60—65 százaléka munkavállaló, Budapes­ten pedig a munkaképes korú nők 83 százaléka dolgozik. A női munkavállalók­nak valamivel több mint fele anya. Va­jon mit segíthet a szakszervezet a dolgo­zó nők helyzetének javításában? — Nagyon fontos a Szakszervezetek Országos Tanácsának ez év júliusában a párthatározat nyomán hozott határozata, amely a szakszervezetek feladatait rög­zíti. Ennek során megállapítja, hogy a béregyenlőség elérése céljából helyes, ha a vállalati szakszervezeti szervek időn­ként ellenőrzik a nők bérének mozgását. A szakszervezeti szerveket felszólítja, hogy éljenek a jövőben törvényes jogaik­kal. Vonják felelősségre azokat a gazda­sági vezetőket, akik indokolatlanul meg­különböztetik, háttérbe szorítják a nőket a bérezésben. A SZOT-határozat másik része kimondja, hogy a szakszervezetek központi szervei, a megyei bizottságok, a nagyvállalati, tröszti szakszervezeti bi­zottságok rendszeresen ellenőrizzék és kérjék számon a hivatali és gazdasági vezetéstől a nőkre és anyákra vonatkozó törvények és rendeletek betartását. Kü­lönös tekintettel a kollektív szerződések­ben foglaltakra, a gyermekgondozási se­gély­rendeletre és a különféle más, eddig érvényben levő kormányrendeletekre. A SZOT-határozat a továbbiak során rész­letezi a dolgozó nők munkakörülényei­­nek, munkabeosztásának javításával, a gyermekintézmények fejlesztésével, az egyedül élő és többgyermekes anyák se­gítésével kapcsolatos feladatokat is. Az új szervezeti forma — A magyar nőmozgalom a munka olyan szakaszába érkezett, amikor új szervezeti formára van szükség. Ezért olyan határozat született, melynek értel­mében megszűnnek a helyi nőtanácsok, helyettük megalakulnak a szakszerveze­tekben, a Hazafias Népfront szerveiben, a különböző szövetkezetekben, így a me­zőgazdasági termelőszövetkezetek, a kis­ipari, valamint a fogyasztási szövetkeze­tek vezető testületei mellett a nőbizottsá­gok. Milyen változást jelent ez a nőmoz­galomban? — Mindenekelőtt anélkül,­­hogy sze­rénytelennek tűnnék, megemlítem, hogy a Központi Bizottság nagyra értékelte a most megszűnő nőbizottságok munkáját: „a nőmozgalom vezetőinek és aktivistái­nak sokezres tábora áldozatkészen és bátran küzdött a visszahúzó erők és néze­tek, a múlt maradványai ellen. Munká­jukkal maradandóan hozzájárultak az elért eredményekhez, és ezzel egész tár­sadalmunk fejlődéséhez.” Az új szerve­zeti felépítés jelentősége éppen abban van, hogy szervezetileg is megteremti an­nak lehetőségét, hogy a nőkérdést ki­emeljük egy tömegmozgalom, a nőtaná­csok kereteiből és valóban össztársadal­mi üggyé tegyük. Hiszen az egész társa­dalom érdeke a nők helyzetének javítá­sa. Az eddiginél szélesebb alapokon, na­gyobb felelősséggel kell segíteni a nők körülményeinek további fejlődését, azt a fejlődést, amely a teljes egyenjogúság­hoz vezet. Ezért nemcsak helyes, de a további haladás érdekében időszerű is az, hogy a nőtanácsok eddigi működését az élet kívánta igényekhez igazítsuk. Az élő női lelkiismeret — Ezek szerint megszűnik az Országos Nőtanács? — Nem. Az országos testület így dol­gozik tovább. Évente kétszer összeül, hogy megvitassa eredményeinket, közös gondjainkat, bajainkat. Ezenkívül termé­szetesen sok feladat vár még az országos testületre. Figyelemmel kell kísérnie a nők élet- és munkakörülményeinek to­vábbi alakulását, javaslatokat kell ten­nie a továbbfejlesztésre, jeleznie kell a problémákat a pártnak, a kormánynak. Az országos testület tartja a nemzetközi kapcsolatokat, továbbadja társszerveze­teinknek a nőmozgalommal kapcsolatos tapasztalatokat, és a külföldön beválta­kat itthoni megvalósításra javasolja. Ezenkívül az Országos Nőtanács fontos kül- és belpolitikai kérdésekben nyilvá­nítja véleményét, országos jelentőségű problémákban fejezi ki a magyar nők álláspontját. Röviden: az országos testü­let az élő női lelkiismeret szerepét tölti be továbbra is — fejezte be nyilatkoza­tát Erdei László­né.­­ I . Koós, Ta­más Megszoktuk már, hogy amikor egy-egy üzem munkaversenyéről hallunk-olva­­sunk, a híradások, tudósítások természe­tes szerkesztési rendje szerint mindenek­előtt számokat , mázsákat vagy tonná­kat, métert vagy négyzetmétert jelentő adathalmazt kell önmagunkban rend­szereznünk. Az ilyen hírek ugyanis ál­talában nem mentesek az adatközléstől, sőt sokan vallják, hogy itt lényegében a számokért, a számokkal kell versenyt futni. Másképpen aligha értené meg a kívülálló, hogy mi végre fogott össze egy­­egy munkahelyi közösség. A belső tájé­koztatásra készülő, a versenyt értékelő végső kimutatás is elsősorban számje­gyekkel érvel, dokumentál. Ami részben érthető, hiszen az építőipar például mi mással tudná érzékeltetni eredményeit, mint a lakások számával, persze nemcsak azzal; a szerszámgépipar nyilván előállí­tott gépeinek hosszú sorát adja össze; a kohászok vasban, a mezőgazdasági üze­mek termésátlagokban számolnak. Kollektív vállalkozás A felajánlott, célul kitűzött mennyisé­gi és minőségi mutatók azonban soha nem lehetnek annyira fontosak, hogy mindig csak ezekről szóljunk. Bár a kü­lönböző feladatok meghatározásának tör­vényszerűségei vannak, s azokban jelen­tős helyet kapnak a számjegyek, a ver­seny mégsem egyszerű matematikai mű­velet. Ellenőrzése és követése sem tekint­hető valamiféle „számháborúnak”. Egy nagyon is élő, az örömöket és gondokat szüntelenül érzékeltető kollektív vállal­kozás felemelő folyamatának mondható­­inkább, amelyhez a számok csak fogód­zóként szolgálnak. A Híradástechnikai Gépgyár szakszer­vezeti tanácsának titkári irodájában tű­nődöm mindezen, amikor már átfutottuk az asztalra kirakott regiment vállalási összesítést, a témába illő beszámolókat, a munkaverseny gyári szabályzatát, s egyéb dokumentumokat. Mert két adat „megfejtése” között Horváth Sándor tit­kár hirtelen felütötte a fejét, s azt mond­ta: — De hagyjuk a számokat!... Vagy csak ennyit emeljünk ki belőlük: négy évvel ezelőtt ebben az üzemben 135 mun­kás versenyzett, most pedig az egy szá­zalékért, valamint a pártkongresszus tiszteletére a gyár dolgozóinak kilencven százaléka, több mint 1700 ember tett vál­lalást, s dolgozik szorgalommal. Mi kell ahhoz, hogy sikert arasson ez a verseny? Vagy még előbb: mi kell a szép elhatározáshoz, s főképpen ahhoz, hogy már most biztató jelentést adhas­son ez a Duna-parti üzem a vállalás ked­vező alakulásáról? Ezt a nagyon rövid, de határozott vá­laszt jegyeztem fel: — Eloszlatni a félreértést!.. . Igaz, kellett egyéb is, kellett gondos előkészítés, kellettek a korábbinál jobb feltételek, kellett realitás és még sok más —, de most az említett félreértés min­dennél izgalmasabb. És mesélik, mondják szenvedélyei mindazt, aminek a végén én csak any­­nyit érzékelek, hogy a munkaverseny há­zi szótárából kiradíroztak egy kötőszót. — A versenyről szólva, korábban két­féle álláspont ütközött nálunk is. A gaz­dasági vezetők közül többen hajlamosak voltak arra, hogy amikor szorított a ci­pő, szép szólamokkal a szocialista brigá­dok öntudatára — csakis erre! — apellál­va, végtelen egyszerűséggel és természe­tességgel mondták s hitték, majd azok megoldják. Az igazsághoz tartozik, hogy a szocialista brigádok erejében, összefo­gásában évek óta soha nem csalódtunk,s valóban a legbiztosabb bázist jelentik számunkra. Csakhogy feltételek nélkül, egy gyár gazdasági vezetésének, munka­­szervezésének fogyatékosságaival szem­ben nem lehet egészséges versenymozga­lom, ilyen körülmények között hiába a hivatkozás öntudatra, lelkesedésre. Ez volt az egyik álláspont. A másikra pedig néhány szocialista brigád helyezkedett: önmaguk képzéséért, mások segítéséért, a „máris lemérhető szocialista szellem” kialakításáért anyagi ellenszolgáltatást követeltek, mondván — valamit, vala­miért ... Néhány évvel ezelőtt tehát úgy álltunk a versennyel, hogy öntudat, vagy anyagi megbecsülés. Szótárigazgitás után A kiradírozott kötőszó, a „vagy” helyé­be az öntudat és anyagi megbecsülés szintézisét írták, ami természetesen nem egyszerű szótári kiigazítás könnyed mű­velete volt, hanem jóval több annál Megannyi belső szervezeti intézkedés kö­vette a felismerést, a verseny céljának és módjának újraértékelése, feltételeinek megteremtése, az érdekeltség kidolgozá­sa, a sajátos gyári helyzet érzékelése és érzékeltetése, nem utolsó sorban a bri­gádmorál fokozatos megváltoztatása. Hogy mennyire élő, s a fentiek jegyé­ben ma is állandóan tökéletesedő folya­matról van szó, azt az idei verseny is hűségesen tükrözi az egész gyárban. Nemcsak a ritmusa, hanem az izgalmas belső részletei miatt is. A nemes feladat­ra vállalkozó szűkebb munkahelyi közös­ségek ugyanis a gazdasági és mozgalmi vezetés sokoldalú támogatása mellett egyre biztatóbb tempóban teljesítik vál­lalásaikat. A korábban elfogadott aján­lást nemrégiben kiegészítették, mert itt is, mint szerte az országban az üzemek százaiban, sok szó esett az országot ért árvízi csapásról, a nemzeti jövedelem egyszázalékos emeléséről, valamint a pártkongresszus méltó köszöntéséről. S mindezek mellett arról is, hogy a jobb és eredményesebb munka mit jelent a gyárnak és munkásainak, mennyiben ér­dekeltek a dolgozók abban a többletben, amelyet a verseny erkölcsi és anyagi ér­tékeinek kamatai ígérnek. Egy kötésze és az egy százalék Ezer „nyugdíjas" lakás épül a fővárosban A főváros a negyedik ötéves terv idő­szakában az új lakótelepeken a nyugdí­jasok részére összesen 1000 lakást épít­tet. Nagy számban vannak ugyanis idős emberek, akik nagy lakásban élnek, jó­val nagyobban, mint amit ki tudnak hasz­nálni. Sokuknak naponkénti gondot je­lent­ a segítség hiánya is. A nyugdíjas otthonok lakóinak körül­belül havi 400—500 forint térítést kell majd fizetniük. Ebben azonban nemcsak a távfűtés, hideg-meleg vizes fürdőszo­bás, beépített bútorral ellátott lakás bé­re van benne, hanem az is, hogy heten­te egy alkalommal nagytakarítást végez­nek lakásukban. Ezenkívül naponta­­ minimális összegért ebédet is főznek ré­szükre. További szolgáltatás, hogy a nyugdíjas házak lakóit hetenként hívás nélkül is felkeresi majd otthonukban a körzeti orvos. Magyar veterán NDK-kitüntetése Balogh István kaposvári veterán, egy­kori spanyol szabadságharcost, a maut­­hauseni haláltábor volt foglyát, a fasiz­mus elleni harc hősét, szombaton az NDK kormányának legmagasabb elismerésével a Fasizmus elleni harc jelvénnyel tün­tették ki. A kitüntetést szombaton a ve­terán lakásán Heinz Dupnik, az NDK magyarországi nagykövetségének titká­ra nyújtotta át. Balogh István meg­hatott szavakkal mondott köszönetet az elismerésért. • A kötőanyagon sem múlik . A legbecsülendőbb részeredményt a kedv, a verseny hangulata, a brigádkö­zösségek akarása és formálódása jelenti a számunkra. E tekintetben máris siker­ről beszélhetünk. Ami pedig a számszerűséget illeti: ez a jó hangulat az alapja annak, hogy a Híradástechnikai Gépgyár — ígéretéhez híven — 2,5 millió forint értékben túl­teljesítse idei tervét. A kötőszón most már nem múlik. S mint mondják, a verseny kötőanyagán sem. K. Gy. J. Ktsz-ek a mezőgazdasági vásáron A szövetkezeti ipar nagyszabású ter­mékbemutatóval vesz részt a 67. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiál­lításon és Vásáron. Az OKISZ két pa­vilonjában 1000 négyzetméteres fedett te­rületen és 3500 négyzetméternyi nyitott részen mintegy 90 szövetkezet több mint 600 féle cikket állít ki. A berendezések legnagyobb részét a termelőszövetkeze­teknek és az állami gazdaságoknak szán­ják, de a háztájinak is kínálnak kisgé­peket, önitató berendezéseket, különle­­­­ges terményadagolót, speciális hűtőtor­nyot, kisüzemi permetezőgépet és háztáji robotgépet mutatnak be a többi között a vásáron.

Next