Magyar Hírlap, 1970. augusztus (3. évfolyam, 212-242. szám)

1970-08-02 / 213. szám

1970. AUGUSZTUS 2. VASÁRNAP NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap Szovjet fiatalok a világ ifjúságáért (TASZSZ) A DIVSZ megalakulásának 25. évfordulója alkalmából a szovjet diá­kok építő osztagai szombati keresetüket a nemzetközi ifjúsági szövetség szolidari­­­­tási alapjának adják, az imperializmus el­len küzdő fiatal harcosok megsegítésére. Több mint 300 ezer szovjet főiskolai hall­gató dolgozik a nyári szünetben Szibéria és a Távol-Kelet, Közép-Ázsia és Ka­zahsztán építkezésein, Kirgizia és Dagesz­­tán földrengés sújtotta körzeteiben. Ugyancsak a DIVSZ szolidaritási alapjába fizetik be szombati keresetüket azok a fiatalok, akik 59 országból önként utaztak munkára körzetekbe. Rossz útra tévedt a Midnight Sun... Az USA tiltakozott Szomáliánál a kémhajó elfogása miatt (MTI) Az amerikai külügyminisztérium szóvivője védelmébe vette annak a Mid­night Sun nevű amerikai hajónak kapitá­nyát, amely megsértette Szomália felség­vizeit. A Midnight Sunt, amikor Bahrein­­ből a Mexikói-öböl felé tartott, feltartóz­tatták, mert Szomália felségvizén, zászló nélkül hajózott és megpróbált elmenekül­ni, amikor egy katonai őrnaszád megál­lásra szólította fel. A laptudósítók világosan utaltak arra, hogy a Midnight Sun a CIA megbízásá­ból kémfeladatot hajtott végre. A hajó nem tartozott semmiféle amerikai kor­mányintézményhez. Az Egyesült Államok kormánya tiltakozását fejezte ki Szomá­liánál a Midnight Sun fogva tartása ellen. Újabb emberrablási kísérletek uruguayban A Tupamaros hírlap nyilatkozatban vállalja a felelősséget (Reuter, AFP) Az El Diario című uruguayi lapban tegnap nyilatkozattal jelentkezett a Tupamaros nevű gerilla­szervezet. Ebben közli az elrabolt ameri­kai és brazil diplomata szabadon bocsá­tásának feltételeit. A hatóságok szerint a közlemény hitelesnek tekinthető, így töb­bé nem lehet kétség afelől, k­ik hajtották végre az emberrablást. Feltételeik sze­rint a túszként elrabolt két diplomatát hét politikai fogoly, köztük egy nő szaba­don bocsátása fejében engedik haza. A gerillák azt is közölték, hogy az ame­rikai diplomata, a 49 éves Don Mitrione elrablásakor egyik vállán megsebesült, de állapota kielégítő. A gerillák másik foglya, Dias Gomides brazil konzul. A rendőrség hajtóvadászatot indított az emberrablók után. Tizenkét gépkocsit már megtalált a 16 lopott kocsi­ közül, ame­lyekkel az akciót végrehajtották. Az Egyesült Államok montevideói nagy­­követsége bejelentette, hogy a nap folya­mán két újabb és sikertelen emberrablá­­si kísérletet hajtottak végre a követség két alkalmazottja Gordon Jones másodtit­kár, és Nathan Rosenfeld kulturális atta­sé ellen. Mindkét diplomata megsérült. ♦ (Reuter) Bolíviában kormányegysé­gek harcba keveredtek „baloldali gerillák­kal”: nyolc gerilla, illetve egy katona éle­tét vesztette Teoponte mellett, ahol a kö­zelmúltban a gerillák két nyugatnémet technikust elraboltak, majd tíz politikai fogolyért cser­ében szabadon bocsátották. ♦ (Reuter) Pinilla, volt kolumbiai dik­tátor hívei az országban levő nagykövet­ségekre eljuttatott röplapokban megfenye­gették a külföldi diplomatákat, hogy ter­rorakciókat követnek el ellenük Borrero új elnök beiktatási ünnepsége idején. A felkelés halottéira emlékezik Varsó (MTI) Huszonhat évvel ezelőtt, 1944 augusztus elsején kezdődött meg a varsói felkelés. Hatvanhárom napon át küzdöttek a felkelők a német tankok, és repülőgépek ellen, de Varsót nem tudták felszabadíta­ni. A hatvanharmadik napon a felkelés elbukott: 18 ezer felkelő meghalt, a se­besültek száma hat és fél ezer volt. A polgári lakosság körében mérhetet­len volt a pusztulás: a lengyel főváros lakói közül 150 ezren vesztették életüket, Varsó épületeinek 70 százaléka a föld szí­nével vált egyenlővé. Varsó tegnap kegyelettel emlékezett a felkelés halottaira. Az Egyesült Államok kambodzsai invá­ziójának szenátusi vitájában Mi­ke Mansfield, a szenátusi demokrata többség vezetője így foglalt állást: „Azt hiszem, ideje lenne véget vetni annak, hogy zsoldosokat csinálunk szövetsége­seinkből és szövetségeseket zsoldosaink­ból.” A­­keserű hangú megjegyzésre az alkal­mat az a Fehér Ház által is támogatott javaslat szolgáltatta, amely arra adna jo­got a kormányzatnak, hogy amerikai pén­zen külföldi csapatokat vagy „tanácsadó­kat” fogadjon fel a Phnom Penh-i Lan Nol-rezsim megsegítésére. Fulbright szenátor nyomban konkrét példával is alátámasztotta, milyen bőke­zű az Egyesült Államok a maga zsoldo­saival: egy kétcsillagos thaiföldi tábor­nok 5400 dollár „fizetéskiegészítést” kap az amerikaiaktól a kambodzsai harcok­ban való részvételért, míg egy hasonló rangú amerikai tábornokot csak 780 dol­láros „tengerentúli szolgálati pótlék” illet meg. Nem véletlen, hogy a zsoldostéma azon­nal Thaiföldet juttatta az amerikai hon­atyák eszébe. Egy júniusban közzétett szenátusi jelentés hivatalosan elismerte: az amerikai kormány négy év alatt 200 millió dollárral honorálta Thaiföldnek azt, hogy Dél-Vietnamban állomásoztat­­ja egyik hadosztályát, az úgynevezett Fe­kete Párducokat. Bangkok azonban mind­eddig cáfol minden olyan hírt, amely szerint katonái máris Kambodzsában harcolnának. Az Egyesült Államok kambodzsai of­­fenzívája nyomán, és elsősorban azzal kapcsolatban, hogy Nixon elnök két hó­napra korlátozta az amerikai fegyveres jelenlétet, kézenfekvő lett és konkrét formában fel is vetődött, hogy Thaiföld Dél-Vietnamhoz hasonlóan Kambodzsá­ban is­ állomásoztasson csapatokat, és le­gyen a Lon Nol-rezsim „aládúcolásának” ugyanolyan társvállalkozója, mint a sai­­goni kormányzat. Az amerikai szárazföldi csapatok Kam­bodzsából való távozásával egyidejűleg a nemzetközi sajtóban egyre-másra jelen­tek meg a hírek egy kialakulóban levő indokínai tengelyről, amely Saigontól Bangkokig húzódna, és amelynek Lón Nol tábornok Kambodzsája lenne a központ­ja. Ez a körvonalazódó szövetség termé­szetesen jóval stabilabb Kambodzsát té­telez fel annál az egyre keskenyebbé váló övezetnél, amely még a Lón Nol­­féle kormány ellenőrzése alatt áll, és amely gyakorlatilag a fővárosból és on­nan a tengerparti Kompong Somhoz (a volt Siljanoukville-hez) vezető folyosóból áll. I­lyenformán a tengely sorsa azon áll vagy bukik, sikerül-e valamelyest megszilárdítani a március közepe óta Kambodzsában hatalmon levő rendszert. A körvonalazódó politikai szövetség alap­ja az a Nixon-doktrína néven ismert elv, hogy az Egyesült Államok lehetőleg ne fegyveresekkel, hanem fegyverszállítások útján érje el katonapolitikai céljait. Kambodzsából kivonva csapatait, az Egyesült Államok 8 millió dolláros fegy­verszállítást ígért Phnom Penhnek. A Son Nol-rezsim ütőképes hadseregének kialakításában és a minden oldalról szo­rongató népi erők visszaverésében azon­ban a két másik „tengelyhatalomra”, a saigoni és bangkoki rezsimre hárul a fő feladat a helyszínen — a washingtoni el­képzelések értelmében. Thaiföld ily módon kulcsszerephez ju­tott. Kittikacsor­ kormánya „megértést" tanúsított az amerikai elképzelések iránt. Az ország ugyanis szinte a vietnami há­ború kezdete óta afféle hátországul szol­gál az amerikai csapatok hadviseléséhez. Ezen kívül az a körülmény, hogy Thai­föld területén is működik felkelő moz­galom (nemcsak a Malaysiával szomszé­dos félszigeti területen, hanem az ország­nak Laosszal és Kambodzsával határos északi és északkeleti csücskében is), évek óta arra készteteti a bangkoki vezetőket, hogy együttműködjenek amerikai égisz alatt „a kommunistákkal szembeszálló erőkkel”, mindenekelőtt Dél-Vietnamban és Laoszban. Kambodzsa politikai összeomlása nem kis csábítást jelent Thaiföldnek. Dél- Vietnamhoz hasonlóan Thaiföldnek is vannak területi igényei Kambodzsával szemben és az angkori romok — egy haj­dani nagy indokínai civilizáció marad­ványai — máig is őrzik annak az 1431. évi inváziónak a nyomait, amikor a mai thaiföldiek elődei lerohanták és kifosz­tották a Kambodzsát benépesítő khmer nép kulturális központját. Nem minden hátsó gondolat nélkül vál­lalkozott tehát Thaiföld a fokozot­tabb együttműködésre Indokína két má­sik reakciós rendszerével. Azt követően,, hogy Thieu tábornok július 17-én a kam­bodzsai Neak Leungban tartott „csúcsta­lálkozón” támogatásáról biztosította Len Nőit, Kittikacsom­ miniszterelnök is két­napos látogatásra hívta meg Bangkokba a Phnom Penh-i kormányzat fejét. A július 22—23-án megtartott tanácskozás után olyan értesülések láttak napvilágot, hogy Thaiföld tízezer khmer nemzetiségű thai­földi „önkéntest” vezényel Kambodzsába frontszolgálatra és vállalja a Lan Nol­­rezsim kétezer katonájának kiképzését. A döntéshez fűzött indokolás szerint a kam­bodzsai népi erők Siem Reap és Angkor térségében kibontakozó sikeres offenzívá­jával Thaiföl „biztonságát” látja veszé­lyeztetve. Mindez azt a következtetést sugallhat­ja, hogy Thaiföld elkötelezte magát az új tengely mellett. Az utóbbi napok esemé­nyei azonban azt mutatják, hogy Thaiföld állásfoglalása korántsem ilyen egyértel­mű. A hét közepén Kittikacsori cáfolta azokat az értesüléseket, amelyek szerint thaiföldi katonák máris részt vennének a kambodzsai hadműveletekben, és vizsgá­­­­latot követelt saigoni partnerétől azzal­­ kapcsolatban, hogy egy dél-vietnami tá­­­­bornok kijelentette: „Bangkok csak az­­ amerikaiak dollárjaira vár, és csak ha megkapja azokat, akkor dönt csapatainak Kambodzsába küldéséről.” Bármekkora legyen is a thaiföldi felhá­borodás e „gyanúsítgatások” hallatán, a Thaiföldnek éveken át folyósított ös­-­­­szegek miatt az amerikai törvényhozók körében támadt megosztottság most vi­tathatatlanul óvatosságra készteti Bang-­­ kokot. A Bangkok Post például világosan­­ leszögezte: „Thaiföld nem engedheti meg, hogy csak egy vasat tartson a tűzben.” . Nem kisebb személyiség, mint Prapasz tábornok, a bangkoki kormányzat máso­dik embere a közelmúltban úgy nyilat­kozott, hogy Thaiföld „mint buddhista ország kész párbeszédet kezdeni a kínai kommunistákkal, sőt a békés egymás mellett élést sem utasítja el velük”. A­­■ SEATO manilai konferenciáján pedig­­ Thanat Khoman thaiföldi külügyminisz-­­ ter értésére adta amerikai kollégájának, I. Rogersnak, hogy Thaiföld csak akkor vo­­­­nul be komoly erőkkel Kambodzsába, ha „közvetlenül fenyegetik” biztonságát. Nem látszik még világosan, mennyi­­ ezekben a kijelentésekben a taktikázás. Aligha vitatható azonban, hogy Thaiföld , e pillanatban nem számíthat minden tek­­­kintetben készséges zsoldosnak Washing­tonban. Szászi József : Thaiföld is az­ indiokínai „tengely" Nyugdíjat kap a volt náci miniszter (DPA) Furcsa feledékenységről tett tanú­­bizonyságot a minap a nyugatnémet igaz­ságszolgáltatás. Teljesen megfeledkezett az alkotmány 131. cikkelyéről, amelynek értelmében a háborús bűnösök nem kap­hatnak nyugdíjat. Dietrich Klagges, a braunschweigi tartomány egykori náci miniszterelnöke, Hitler hatalomra jutásá­nak egyik támogatója ugyanis panasszal fordult a bírósághoz amiatt, hogy mosta­náig nem részesítették nyugdíjban. És a rendkívül feledékeny, de „jószívű” nyu­gatnémet közigazgatási bíróság helyt adott panaszának, teljesen figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy 1945 után mint háborús bűnöst börtönbüntetésre ítélték. KÜLFÖLDI LAPOK­B­Ó­L ScmnpflBAfl „Érthetetlen állás­pont” címmel kö­­zöl jelentést a moszkvai Pravda szombati száma arról a negatív álláspontról, amelyet az Iraki Baath-párt vezetősége foglalt el Nasszer elnök békekezdeményezésével kap­csolatban, amely a közel-keleti válság politikai eszközökkel való rendezését célozza. A Pravda emlékeztet: Kairó azzal a céllal egyezett bele a háromhónapos ideig­lenes tűzszünet elfogadásába, a megfele­lő jogkörrel felruházott Jarring ENSZ- nagykövet küldetésének felújításába, hogy hozzájáruljon a Biztonsági Tanács 1967. november 22-én elfogadott ismert határo­zatának végrehajtásához. Az EAK válto­zatlanul síkraszáll amellett, hogy fel kell szabadítani kivétel nélkül mindazokat a megszállt arab területeket, amelyeket Iz­rael 1967 júniusában foglalt el, s Palesz­tina arab népét vissza kell helyezni tör­vényes jogaiba. „Az EAK népe — állapítja meg a Prav­­da-jelentés — támogatólag fogadta Nasz­­szer elnök békekezdeményezését. Jóvá­hagyták ezt a lépést az Arab Szocialista Unió országos kongresszusának a közel­múltban lezajlott IV. ülésszakán is. A kezdeményezés pozitív fogadtatásra ta­lált Jordániában, Libanonban és Szudán­ban. Miután az említett arab országok ilyen fogadtatásban részesítették a közel-keleti válság politikai rendezését célzó EAK- kezdeményezést — hangoztatja a Pravda —, meglepetést kelt az az álláspont, amelyre az iraki Baath-párt vezetősége helyezkedett. „Jelenleg, midőn a világ sok országa pozitívan válaszol az EAK kezdeménye­zésére, amelynek az a célja, hogy felku­tassák a Biztonsági Tanács 1967 novem­beri határozatára épülő politikai rende­zés megfelelő módozatát, az iraki Baath­­párt vezetőségének elutasító álláspontja Nasszer elnök kezdeményezésével, az EAK kormányának állásfoglalásával szemben, nem segíti elő az agresszor el­len és az agresszort támogató imperialis­ta és cionista erők ellen vívott tényleges küzdelmet” — állapítja meg végezetül a szombati Pravda. A kairói Al Ahram szombati száma azokat az arab po­litikusokat bírálja, akik szembehe­lyezkednek Nasszer elnöknek , az ameri­kai indítványokat támogató kezdeménye­zésével. A lap „frázispufogtatóknak és politikai szatócsoknak” minősíti azokat, akik kétségbe vonják az EAK döntésének átgondoltságát, valamint azt, hogy ez a lépés a legcsekélyebb mértékben sem je­lent eltérést a Biztonsági Tanács határo­zatának végrehajtásával és a palesztinai nép jogainak érvényesítésével kapcsolatos korábbi egyiptomi állásponttól. Ám Azok a fenntartások, amelyekkel az izraeli kormány az amerikai tervre adott igenlő válaszát kísérte, nem sok jót ígérnek a tárgyalások esélyei szempontjából — írja a párizsi lap szom­bat reggeli vezércikkében. — Izrael igen­je csak foghegyről hangzott el. Voltakép­pen csak szkeptikus és kikényszerített vá­lasz volt. Ennek ellenére — a lap szerint — Izrael válasza is a pozitív elemek kö­zé tartozik, amely a korábbi pozitív ele­meket, Moszkva és Washington erőfeszí­téseit, Egyiptom, Jordánia, Líbia és Szu­dán állásfoglalásait követi. A tűzszünet lehetősége most már valószínűnek látszik, hogy mi lesz azután, arra vonatkozóan csak találgatni lehetne, helyesebb tehát a tényeket elemezni. A pozitív tények — a lap szerint — a következők: a Rogers-terv bizonyos ke­ret, amely bezárja a háborús feleket egy viszonylagos békedinamizmusba. Elfoga­dása önmagában is egy lépés ezen az úton. Izrael maga is beszorult egy köte­lezettségvállalásba. Mindenekelőtt a nem­zetközi közvéleménnyel szemben, amely nem értette volna meg, ha nem teszi meg ezt a tőle elvárt lépést. Optimizmusra késztetnek a Szovjetunió és az Egyesült Államok látható erőfeszítései, hogy ki­mozdítsák a konfliktust a megszokott ke­rékvágásból. Pozitív elemnek tekinti a lap továbbá Izrael pszichológiai és kato­nai kifáradását és a palesztinai mozgal­mak elszigetelődését Nasszer és Husszein állásfoglalása után. BOPBA A belgrádi lap első oldalán kö­zölt terjedelmes moszkvai tudósításának már a címében kiemeli a tárgyalásokon állítólag elért bi­zonyos haladást. A lap moszkvai forrás­ból úgy értesült, hogy a pénteki újabb Gromiko-Scheel találkozó „óvatos derű­látással” töltötte el mindkét küldöttséget. A lap értesülése szerint a nyugatnémet külügyminiszter a jövő hét végéig marad Moszkvában. Magyar Sió A jugoszláviai magyar nyel­vű napilap be­számolót kö­zöl a szocia­lista szövetség szövetségi választmánya végre­hajtó bizottságának üléséről. A cikk hírül adja, hogy a testület mi­lyen határozatot hozott a nemzetiségek egyenjogú zászlóhasználatáról. „A hatá­rozat, amelyet az ülésen elfogadtak — ír­ja a lap —, kimondja, hogy a vegyes la­kosságú területeken a nemzetiségek vörös csillaggal díszített zászlaja teljesen egyen­rangú a népek zászlajával, s nemcsak ki­tűzhető, de ajánlatos a kitűzése a közin­tézményeken, a társadalmi szervezetek székházán, a magánházakon és mindenütt, ahol és amikor a lobogózás azon a vidé­ken szokásos.”

Next