Magyar Hírlap, 1970. augusztus (3. évfolyam, 212-242. szám)

1970-08-02 / 213. szám

en Magyar Hírlap KULTÚRA - MŰVÉSZET 1970. AUGUSZTUS 2. VASÁRNAP 1 Bach és a fiatalok HARMADIK ÉVE rendezi a TIT Nyár­esti orgonamuzsika című előadássoroza­tát, Peskó György orgonajátékával és e sorok írójának bevezető-ismertető előadá­saival. Harmadik éve figyeljük, boldog­elégedetten, hogy a Bécsi kapu téri temp­lomot általában zsúfolásig megtöltő kö­zönség 60—70 százaléka a fiatalok közül kerül ki. Az idei első sorozat utolsó estjén ott tartottam vagy 25—30 huszonévest, s a beszélgetés témájaként egyetlen kérdést javasoltam: mi hozza ide őket, mi az, ami a mai fiatalságot a legsúlyosabb, legbo­nyolultabb zenék egyikéhez, Bach or­gonaműveihez vonzza? (Egyetlen szak­muzsikus, vagy zenét hivatásszerűen ta­nuló fiatal sem volt jelen ...) Elég sokféle indoklás, pontosan körül­határolt vagy bizonytalan megfogalmazás hangzott el. A két szélsőségesen furcsa vallomás egyike a fizikából indult ki: egy 21 éves fényképészfiú azért jár ezek­re az estékre, mert szeretné a teljes hang­tartományt egy hangszeren átélni, 20-tól 20 000 Herz-ig a teljes frekvenciasort él­vezni. A másikat, egy 25 éves és ugyan­csak fényképész foglalkozású látogatót a kíváncsiság hozta ide. Beatrajongó, s annyira szereti a beategyüttesekben az orgonát, hogy kíváncsi volt, milyen az orgona saját, klasszikus irodalma. Szin­te megható volt, ahogy — egyelőre siker­telenül — megpróbálta az élményt sza­vakba foglalni. Új világ tárult fel előtte, a hatás még nem rendeződött benne, csak annyit tud, hogy az élmény feltét­lenül pozitív. (Egyébként mások is fel­vetették a beatkiindulást; volt, aki a beatzenekarok Bach-feldolgozásai nyo­mán kereste az eredetit, Bach muzsiká­ját.) A MENEKÜLÉS VÁGYA jellemzi mégis leginkább a képet. Ezek a 19—28 éves fiúk és lányok Bachban és általában a barokkban a tisztaságot, a világos köny­­nyedséget (?!), a harmóniát találják meg. Azt a harmóniát, amely szerintük a mai világból — és úgy látszik, belőlük — hiányzik. A tiszta formák, a tiszta hang­zás világába menekülnek a modern nagy­város zajártalmából. (Ennek nem mond ellent, hogy maximális hangerővel hall­gatják a beatet. Ez a beburkolódzás-el­­búvás a hangerdőben szintén a mene­külés egy módja.) A barokk muzsikában békét és nyugalmat lelnek a mai világ „kegyetlenségével, zaklatottságával”, há­borúival szemben. „Csak körül kell néz­ni a földön, vagy akárcsak egy üzemben — mondja egy 20 éves elektrotechnikus —, az öreg szakik vagy akár a főmérnö­kök »kiborulásai« milyen szakadékokat tárnak fel a látszólag kiegyensúlyozott felszín mögött! Szavakban aligha lenne elmondható ennek az ellenszere, csak muzsikában.” Gyakran válik persze Bachból is hang­kulissza. Egy 22 éves medika mondja: ha fáradt, ha ideges, barokk zenét tesz fel a magnóra vagy a lemezjátszóra, ezt a zenét hallgatva szedi össze magát, így nyugszik meg. Igen, előfordul, hogy ilyenkor kulissza lesz a zenéből, de jó hatású kulissza. S erre csak Bach, Hän­del vagy Vivaldi alkalmas. Klasszikus vagy romantikus zene — nem beszélve a mairól — sohasem lehet háttér: az a ma­ga érzelem- és eszmevilágára hangolja át az embert, az felizgat. Ennek a lélek­tani hatásnak talán másik oldala világlik ki az előbb említett elektrotechnikus szavaiból: Beethoven egy-egy problémát ragad meg, koncentráltan, töményen, el­lentmondást nem tűrően, a barokk kom­ponisták viszont az átfogó teljességre, az univerzális világábrázolásra törekednek. Egy gimnazista kislány mutat rá: Bach csak viszonylag békés és harmonikus, a modernekhez és a klasszikusokhoz ké­pest. A MODERN MUZSIKA — s ezen nem a mai avantgarde, hanem Bartók, Sztra­vinszkij, Schönberg, tehát a XX. század klasszikusai értendők — alig talál hívek­re az ifjúság körében. Irritálja őket a disszonancia, az éles ritmusok, az újfajta zenei logika, a klasszikus értelemben vett dallamosság hiánya. Nem mindez: az egyik 22 éves főiskolás a „három B”, Bach, Beethoven, Bartók mellett tör lándzsát. Vajon mennyire a sajátja ez a gondolat és mennyire „örökség” — kér­dezném magamban, de a fiú olyan pon­tosan fogalmazza meg zenehallgatási kré­dóját, hogy hinnem kell. Ezek azok a mesterek — mondja —, akiknek a zené­je módot ad arra, hogy a hallgató „rá­kapcsolódjék” a zene kifejezési világára, hogy gondolkodjék, s pedig nemcsak a hallott zenéről, hanem saját problémáiról is. A zene hatására elrendeződnek a gon­dolatok. Többségük mindenesetre a modern ze­nét nem nagyon igényli. Pedig ez korunk kérdéseiről beszél,­­s ők elfogadják, sze­retik a mai életet, nem vágynak vissza a barokk zene korszakába, a XVIII. szá­zadba. De a mai zenéről kevés az infor­mációjuk. „Nem ismerjük az erede­tét” ... „ha odafigyelünk rá” ... „ha fel­növünk hozzá” ... Egy húszéves műegye­temi hallgató: „Korunkat csak felülről, kívülről lehet átélni, s ezt adja a barokk muzsika...” Nem kevés mindebben a póz, a kül­­földről-belföldről jött irodalmi-filozófiai hatás. Tegyük hozzá: mindig jellemző volt a fiatalságra, hogy nem találta a he­lyét az éppen adott kor légkörében, hogy menekülést keresett, hogy „felülről-kívül­­ről” akarta átélni a dolgokat. Az azonban biztos, hogy Bach zenéje nemes, emelkedett menekülés. S ha a fia­talok majd felfedezik, hogy ebben a mu­zsikában éppúgy benne van a harc, a problémák megoldásáért vívott küzde­lem, a „szakadékok” és azok „áthidalá­sa”, csakúgy, mint Beethovenben vagy Bartókban , akkor nemcsak békét és nyugalmat találnak majd benne, hanem erőt és ösztönzést is mindahhoz, ami majd az ő feladatuk lesz. Várnai Péter Négy és fél millió főiskolás a Szovjetunióban A szovjet főiskolákon és egyetemeken szombaton megkezdődtek a felvételi vizs­gák. A mintegy 800 felsőfokú tanintézet­ben jelenleg 4,5 millió diák tanul, s az első évfolyamokra 900 ezer hallgatót vesznek fel. A TASZSZ jelentése szerint a főiskolá­kon nem kevesebb, mint 400 féle szakmát lehet elsajátítani. A legnagyobb versengés az elektronikai, számítástechnikai, a gép­gyártási és a kibernetikai karokon várha­tó. Előreláthatólag az idén is sokan akarnak majd orvosi, illetve pedagógusi pályára lépni. A szocialista, valamint a fejlődő orszá­gok nyolcezer fiatalja tanul majd ősztől kezdve a szovjet egyetemeken és főisko­lákon. Hajsza az eltűnt gyémánt után a dzsungelen át Verne regénye színes, szélesvásznú angol—francia filmen BEMUTATÓ: AUGUSZTUS 6. Szegedi Szabadtéri Játékok Csiz­mar­eaktor a várudvaron Megnyílt a várpalotai Magyar Vegyészeti Múzeum Gyertyaöntő edények, szappanfőző, az első gyufásdobozok, Lysoform-reklám, penicillinkiszerelő berendezés, a kapro­­laktám oxidációs üzem modellje, Pitralon, rovarirtó, uborkakrém és autófényező paszta, néhány a vegyészet történetének muzeális értékű tárgyai közül, amelyek Thury György várának vaskos falai kö­zött várják a látogatót. Technikatörténet és modern vegyészet a várpalotai középkori várban — ez az első látásra furcsának tűnő társítás jel­lemzi a Magyar Vegyészeti Múzeumot, amely július 27-én nyitotta meg kapuit Várpalotán A magyar vegyipar 25 éve című kiállítással. A hamuzsírtól a Trioxazinig Miért éppen itt alapították meg a ve­gyészeti múzeumot? Erre a kérdésre ma­ga a környezet adja meg a választ. A ma­gyar vegyipar bölcsője­i így szokták ne­vezni Várpalotát és környékét. Pirosat és sárgát füstölgő kémények fogadják az er­re utazót; az ország egyik legnagyobb és talán legrégibb vegyipari területe ez a vi­dék. A középkortól kezdve számottevő itt az üveg- és festékkészítés, a falepárlás, a hamuzsír főzése, a huszadik században pedig az ipari robbanóanyag, a műtrágya­ipar és a magyar ezüst, az alumínium is jelentkezik. Ebbe a különös — szagos és színes — tájba illeszkedik a várpalotai vár, amelyet a XIV. században építettek, s amely egyike legépebben megmaradt középkori várainknak. A ma is élő szájhagyomány mesékkel fonta át a régi falakat. Mátyás király ked­velt helyének tartják, állítólag a szelis­­tyei asszonyok története is itt esett. A hí­res végvári harcosoknak, Thury György­nek hosszú időn át Palota várában volt az állomáshelye. Később Zichy-birtok volt a vár, egészen 1926-ig, majd pedig 1950-ig laktanyának használták. Az értékes műemlék megmentésének vágya és a vegyészeti múzeum alapításá­nak gondolata szerencsésen találkozott, s így indulhatott meg itt. Várpalotán a munka több mint egy évvel ezelőtt. A múzeum világviszonylatban is egyedül­álló: a kémiai tudományok és a vegyipar fejlődését így külön és ilyen átfogóan se­hol másutt nem mutatja be múzeumi gyűjtemény. A múzeum és a mostani kiállítás meg­nyitását a Nehézvegyipari Kutató Intézet kihelyezett részlegének, a magyar vegyé­szeti múzeum szervező csoportjának több éven át tartó, országos gyűjtőmunkája előzte meg. 1968-ban A vegyipar kialaku­lása hazánkban címmel vándorkiállítást állítottak össze, amely bejárta az ország legfontosabb városait és ipari gócait. A most megnyílt negyedszázados áttekintő kiállítás egy kisebb változatát pedig már tavaly bemutatták itt, Várpalotán. Ennek a kiállításnak 18 ezer látogatója volt. Most a vár első emeleti három nagy termében mutatkozik be a 25 év alatt óriássá növekedett magyar vegyipar. Kü­­­­lönleges helyet foglal el a gyógyszeripar, amelynek termékei — köztük a világhírű Trioxazin — messze földön ismertek. De megtaláljuk itt a műtrágyagyártástól a műszáliparig, az olaj- és gáztermeléstől a kozmetikai és festékiparig, a fotoké­miától az alumínium- és gumiipar stb. cikkeiig a felsorolhatatlanul bonyolult kémiai birodalomnak számos termékét, emlékét. A kiállítás legfontosabb célja éppen az, hogy a látogatóban tudatosítsa: mit is jelent a vegyipar a mai ember éle­tében. Középkori alkimista műhely A toronyszobában középkori alkimista műhelyt rendeznek be nemsokára, s kö­rülbelül egy év múlva nyílik meg a ve­gyészetet a középkori alkímiától a XVIII. századig bemutató kiállítás. 1972—73-ra pedig a XX. századig terjedő történet be­mutatását tervezik. A vár második eme­letén a városi könyvtár, valamint a mú­zeum könyvtára kap majd helyet. A vegyipart bemutató múzeum nem egy „műtárgya” rendkívül helyigényes. A nagyméretű berendezéseket és gépeket szabadtéren, a vár körül állítják fel. Már itt van a helyszínen a többi között a Péti Nitrogénművek kiöregedett nyolc és fél tonnás „csizmareaktora’’, és az 1880-ban készített Oszterloch-féle keverőkészülék. Ezek a gépek a legfiatalabb múzeumi tár­gyak közé tartoznak, különösen, ha mos­tani otthonukhoz, a palotai középkori vár­hoz hasonlítjuk őket. A gyorsan fejlődő vegyiparban azonban más az időszámí­tás: a nyolcvan-száz éves készülékek, módszerek itt már régiségnek számítanak. Szekrényesy Júlia VASÁRNAP A TV-BEN Elég változatos, színes a műsor, csak éppen nem­igen akad írnivaló róla, mert a nap programja jórészt ismét­lésekből, illetve sorozatokból áll. Délelőtt a Tenkes kapitányának ötödik folytatása, délután az Orion űrhajó fantasztikus ka­landjainak harmadik része. A VOS-tit­­kosszolgálat a mai, ötödik folytatással be­fejeződik. Az atlétikai Európa-bajnokság és a hír­adó után egy magyarul beszélő francia krimit vetítenek Egy tanú a városban címmel. Ha a krimik izgalmas voltát a gyilkosságok számával mérnénk, azt ír­hatnánk róla: ez igen! Két gyilkosság rögtön az elején, s még továbbiak a vé­gén. Taxisofőrök küzdelme az elvetemült és acélöklű gyilkossal, autós üldözéssel. Csakhogy az abszurd menekülési helyze­teket, a mesterséges izgalomkeltést any­­nyira fokozza Edouard Molinaro rendező, hogy végül is minden teljesen érthetet­lenné, képtelenné válik. N. S. L. GERA GYULA festőművész képeiből szombaton emlékkiállítás nyílt a Nemzeti Galériában. A tárlatot dr. Aradi Nóra, a Magyar Tudományos Akadémia művé­szettörténeti kutatócsoportjának igazgató­ja nyitotta meg. A NÉPEK BARÁTSÁGA nevet viselő pécsi TIT nyári egyetem szombaton be­zárta kapuit. A kéthetes programban mintegy 200 vendég vett részt.

Next