Magyar Hírlap, 1970. augusztus (3. évfolyam, 212-242. szám)
1970-08-02 / 213. szám
8 mor AUGUSZTUS 2)vASARNAP NÉPGAZDASAG - VILAGGAZDASAG | UGYfR Hírlap Baranyai barangolás (I.) Találkozás a bedeszkázott faluban — A tetten ért elvándorlás Zselicség, pagonyok árnyában, hűsölő gulyák, a dombokon jó füvű legelők, s a hajlatokban, röpke síkokon is jól termő földek. Két megye találkozik ezen a tájon, Somogy és Baranya, tehát tipikusan mezőgazdasági vidék. Csakhogy a sok domb és hegy a közismert hátránnyal jár: minél magasabbra kell kaptatni, egyre fárasztóbb a földművelő dolga. „Rossz termőhelyi adottság”, támogatott termelőszövetkezetek, amelyek ki tudja, mikorra lehetnek egyáltalán rentábilisak. De hát így van ez mindenütt a világon: a kemény közgazdasági fogalmak érvényesülnek. Elébük állni nem lehet, nem tanácsos, hovatovább nem is érdemes. A jobban gépesíthető alföldek megteremtik e tájak élelmét is, egyelőre azonban az agrárközgazdászok legfőbb gondja: mi történjék e tájak népével?! Itt volt a vegyesbolt... S most írjunk le egy patetikus mondatot! Látott-e már valaki — ugyan milyen jelzőt választhatnék? — szívbemarkolóbbat egy elhagyott falunál? Amelynek csupa téblaházait alig egy-két évtizede emelték erősre, hogy mára rókák, kígyók fészkei legyenek? Mai legfőbb látványosságként sok-sok Baranyába érkező idegent elhozogatnak az efféle, múlttá lett falvakba. Jómagamat is elsőként Ibafára, ahol a szívderítő fapipamúzeumot néztük meg, hogy aztán a néhány kilométerre levő Gyűrüfü községbe igyekezzünk. „Község?!” Lebuktató, lélekrázó földúton járunk; jobbra néhány juhhodály, majd egy kiszögellés csücskén modern vadászház. S midőn fölkocog terepjárónk egy dombtetőre, rálátsz a völgynek futó házsorokra. Itt a volt vegyesbolt — csak a minap deszkázták be, amott a mindössze 1965- ben (!) épített kultúrház, ugyan ki látogatná?! Egyetlen házban találkoztunk élettel: a masszív kőépület homlokzatán az 1948-as szám, s a gazdasági udvar akkora, hogy egy kisebb termelőszövetkezeti majornak megtenné. Öregasszony áll a kútnál, s nézi a jövevényeket. Megszokhatta őket, bólint, s elmondja, hogy: — Szabó Józsefivé vagyok, 77 éves ... Mi még maradtunk, de már nincs kitartásunk ... A háttérben nagylány unokája, akiazonban csupán itt vakációzó pécsi lakos. Az udvaron sokféle baromfi táplálja a romantikus csöndéletet. Sofőrünk odalép a kúthoz, fölhúzza a vedret, s szakszerűen leszűri tapasztalatát kortyainak: — Ez a víz már nem olyan hideg, mint volt. Hogy is lenne, alig-alig húzzák meg... Való igaz, így már nem lehet élni. Hiába zárják be egyelőre jó erősen a baromfit — az elszaporodott rókák előbbutóbb valamennyit elviszik. Szabó néni, s öreg férje pedig még kenyérhez is nehezen jut — szívességből hoznak időnként Ibafáról. Mit tehetnek? Mennek a gyerekek után is, miből mehettek volna valahová? S továbbá: hová, merre? Baranyát ma már itt-ott, főképp ünnepi beszédekben iparosodott megyének mondják. Ennek ellenére az utóbbi öt évben radikálisabb fejlesztésre kijelölt öt vidéki város közül Pécs maradt el leginkább, legalábbis új gyárak dolgában. Szigetvár viszont, különösen mióta várossá nyilvánították, sok mindent pótolni akar, dinamikusan építkezik. Mindent összevetve azonban korántsem hinném, hogy a mezőgazdaság e tájon a múlté. Így aztán Ibafán, érhetően, ez az első kérdésem Varga Jenőhöz, az öt falu 3600 holdas határában gazdálkodó Petőfi Termelőszövetkezet főkönyvelőjéhez: — Ki fogja megművelni a földet, az erdőt? — Nekünk is fáj valahogy látni az elmenőket, mégsem vagyunk egyelőre kétségbeesve. Gondolkozunk azon például, hogy valamiféle idegenforgalmi látványosság lehetne Gyűrűfűből, az üdülők falujává is válhatna. Másfelől a gépekkel kevesebben dolgozhatják meg a földet, az erdőt. Saját fafeldolgozónk van már, új gépet vásároltunk hozzá, amely remélhetően meghozza a magáét. Mindez bizonyság arra, hogy nem érdemes holmi szívfájdító, nemzetféltő beszámolókat írni az elhagyott falvakról,összesen ugyanis vagy másfél százat találtak életképtelennek a megye vezetői, azokat, amelyeknek ötszáznál alacsonyabb a lélekszáma). Azért azt sem tenném, amit egyik kollégám, midőn így summáza véleményét: „Szóljon csak a harang, hiszen temetésre szólít. El kell temetni az ezeréves feudalizmus hagyatékát.” Átcsoportosulás Falusi átrétegeződés, nemzedékváltás, a települések változásai, úgy hiszem, mindeme fogalmak benne találhatók e témakörben. Hajdan a szintén baranyai Ormánság egykekérdéséről írtak — joggal! — elkeserítő riportokat. Most azonban nem ez ismétlődik, mivel népességpusztulás helyett lényegében csupán elköltözésről, ha úgy tetszik, átcsoportosulásról van szó. A lakó megmarad, de másutt akar élni, s ebbéli jogát elvitatni nem szabad. A Baranya köztudottan arra is szolgáltat példákat, hogy itt találhatók — néhány kivételtől eltekintve — a legötletdúsabb, s ezért nem ritkán legjobb termelőszövetkezetek. Olvashatunk különféle kezdeményezésekről, vállalkozásokról, amelyek innen indultak országos útra is. Ezen a nyomon haladva jutottam el logikusan Pécsre, e déli országrész mezőgazdaságát összefogó területi tsz-szövetséghez. Keresztényi Nándor A bekötő út és a jómód Útkalauzunk Bakonyi László, az ibafai tanácselnök. — Mi történt itt? — Megindult a nép, úgyszólván egyszerre — mondja a tanácselnök. — Úgy tudom, legfőbb, de legalábbis „legkonkrétabb” panaszuk ez volt: nem kapnak bekötőutat. De hát régebben, amikor még elég szívesen nősültek ide a legények, s messzi hírű búcsúkat tartottak —, akkor milyen volt az út? Mert jómód kellett voltaképpen az elköltözéshez is: ki tud úgy házat venni Pécsen, Szigetváron, hogy üresen idehagyja a régit?! Valóban, e sanyarú építőanyag-világban mennyit kérhetnének el a volt tulajdonosok csupán a tömérdek tégláért, deszkáért? S nem viszik, nem kell — legalábbis egyelőre — senkinek. — De végül is: jó dolog ez a nagy menekülés? A hosszan bennem motoszkáló kérdésre világos feleletet egész baranyai utamon nem kaptam. Persze, van érv Bakonyi László válaszában, amelyet ott helyben rögtönzött: — Ha meggondoljuk, hogy városon mégiscsak több mindent megkaphat az ember, nem mondhatok mást: az eltávozók igenis jól járnak! Mégis fejlődik a mezőgazdaság Gyűrűfűnek néhány esztendeje még hozzávetőleg háromszáz lakója volt, ma mindössze vagy három család leveleit dozza el a postás. Nagyon bizonyos, hogy korábban alacsonyabb volt az életnívó itt Tordai Jenő miniszterhelyettes nyilat^zdft ^ ^ Kölcsönös törekvések a magyar—kínai külkereskedelem bővítésére Hazaérkezett a Kínai Népköztársaságból Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes, aki magyar kereskedelmi kormánydelegáció élén Pekingben tárgyalásokat folytatott és aláírta az 1970-re szóló magyar—kínai árucsere-forgalmi és fizetési megállapodást. A tárgyalásokat értékelve Tordai Jenő hangsúlyozta: a múlt évi megállapodásban előirányzott kontingenseket mind az exportban, mind az importban teljes egészében kihasználták. A tavalyihoz mérten további 27 százalékos forgalomnövekedést tesz lehetővé az 1970-re vonatkozó megállapodás. A magyar külkereskedelem a Kínai Népköztársaságból többek között színesfémeket, ónt, wolframot, továbbá rizst, húsféléket, állati eredetű termékeket — mint például sörtét és libatollat —, valamint vegyipari anyagokat, gyantát, vasoxidot, litorolt, furfurolt vásárol. A magyar vállalatok többféle fogyasztási cikket is beszereznek a Kínai Népköztársaságból, ezek között megtalálható a hazai vásárlók körében kedvelt gyapjú-, selyem- és pamutszövet, gyapjúszőnyeg, zsebkendő, gumi strandszandal és tea. A Kínai Népköztársaságba irányuló magyar exportban szerszámgépek, közúti járművek és alkatrészek, különféle műszerek, acél-alumínium kábelek, acéllemezek, acéláruk szerepelnek. Az 1970. évi kereskedelmi megállapodás előkészítésén túlmenően eszmecserét folytatunk a jövő évi, sőt a hoszszú lejáratú árucsere-forgalom lehetőségeiről is — mondta a miniszterhelyettes. — Mindkét fél részéről megnyilvánult az a törekvés, hogy a gazdasági kapcsolatokat fejlesszük és tovább növeljük a külkereskedelmi forgalmat. Ennek elősegítése érdekében megállapodtunk, hogy az 1971. évi szállításokra már ez évben is létrehozhatók vállalatok közötti magánjogi szerződések. A tárgyalások befejezése után kormányküldöttségünket fogadta Li Hszien- Nien, az államtanács alelnöke, akivel alkalmunk volt megbeszéléseket folytatni a két ország gazdasági kapcsolatainak alakulásáról és e kapcsolatok fejlesztésének elősegítéséről. A tárgyalások őszinte, szívélyes légkörben folytak. — Kínai tartózkodásunk során delegációnk több üzemet is fölkeresett, megtekintettük többek között az egyik pekingi vegyigyárat, Tiencsinben a hajó- és óragyárat, s a Tiencsin mellett levő Csinpong tengeri kikötővárost — mondotta befejezésül Tordai Jenő miniszterhelyettes. Húsz harminc-negyven százalékos árengedmény Hétfőtől szezon végi kiárusítás Augusztus 3-tól 17-ig nyári szezon végi vásárt rendez a kereskedelem — közölték szombaton a Belkereskedelmi Minisztérium ruházati főosztályán. A vásár idején 140—170 millió forinttal olcsóbban juthat divatos, keresett árukhoz a lakosság. Mintegy 420—450 millió forint értékű ruházati cikket hoznak forgalomba 20—30 —40 százalékos árengedménnyel. Az árengedmény mértékéről, a kedvezményes áruk fajtájáról önállóan döntenek a vállalatok. Ezért országosan sem az ár, sem a választék nem lesz egységes. Az viszont minden vállalatra jellemző, hogy az engedmény mértékét a kiárusítás közben nem változtatják és nem hosszabbítják meg a vásár időtartamát. A korábbi nyári vásárokkal ellentétben, most szinte kizárólag olyan cikkeket árusítanak ki, amelyeket erre a szezonra szereztek be az ipartól, s csak a nyár késői beköszöntése miatt maradtak raktáron. Bő választék lesz női pamut- és selyemruhákból, olcsóbban árulják a méteráruk egy részét, bőségesnek ígérkezik a kínálat női és férfi fürdőruhából. A konfekció kereskedelem férfi öltönyöket, blúzokat, szoknyákat, pantallókat hoz forgalomba engedménnyel, nagy mennyiségű nyári férfiinget is bevontak a kedvezményes vásárba. Felnőtt és gyerekszandálok, víkendcipők, színes papucsok, pantonettek kaphatók olcsóbban hétfőtől a kijelölt üzletekben. Budapesten 289 boltot, illetve áruházat kereshetnek fel a vásárlók. Ha annyival tovább tart a nyár, mint amennyit késett, még két hónapig járhatunk azokban a ruhákban, cipőkben, amelyekhez lényegesen olcsóbban juthatunk a nyári vásár két hetében. Ugyanakkor a szezoneltolódás miatti készletlerakódástól is megszabadul a kereskedelem, így jobban felkészülhet az őszi idényre, gazdagabb lehet az ősz ruházati árukínálata. Dr. Bárány Emil osztályvezető tájékoztatót adott a ruházati kereskedelem első féléves forgalmáról is. Ezeknek a cikkeknek kereslete jóval nagyobb volt a tervezettnél: 7,8 százalék helyett 10 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolítottak le, mint a múlt év azonos időszakában. Bár a kereskedelem felkészülése alaposabb volt, így sem tudtak minden igényt maradéktalanul kielégíteni. Az első félévben sikerült megszüntetni az alacsony készletszintből származó választékhiány nagy részét, s az ipar és a kereskedelem összehangoltabb munkája nyomán időben beszerezték a nyári idénycikkeket. A. A. Alumíniumkooperáció Az almásfüzitői timföldgyárra fontos feladat hárul a magyar—szovjet timföld- és alumíniumipari egyezmény megvalósításában. Ebből a gyárból szállítják a legtöbb timföldet a Szovjetunióba. Az idén több mint 190 ezer tonnát küldenek Volgográdba, ahol a nyersanyagot kohósítják, s innen szállítják az alumínium tömböket hazánkba. Az almásfüzitői gyár kapacitásának bővítésére eddig több mint egymilliárd forintot költöttek, a beruházás 1970-ben fejeződik be. Eredményeként a termelés megkétszereződik, évi 280 ezer tonna timföldet készít majd ez a nagyüzem. A gyár kollektívája közvetlen, gyümölcsöző kapcsolatokat alakított ki a volgográdi kohászokkal, több problémát közös munkával oldottak meg, s messzemenően figyelembe veszik egymás kívánságait. Nyereségnövelés — pályázattal A Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói a harmadik ötéves tervben évenként 14,2 százalékkal növelték termelésüket. Az eredmény 70 százalékát a termelékenység növekedésével érték el. Öt év alatt — az idei tervszámokat figyelembe véve — csaknem hatezer lakást építettek, illetve építenek fel. A vállalatnál eddig is sok ötlet, javaslat bevezetésével növelték a termelést — most pályázatot hirdettek a nyereség fokozására. A vállalat vezetői olyan új eljárások, technológiák megoldására várnak javaslatokat, amelyek megvalósításával már az idén is gyarapíthatják bevételüket. A titkos, jeligés pályázaton részt vehet a vállalat minden dolgozója. A legjobb megoldást 7500, 5000, 3500 és 2000 forinttal jutalmazzák. A pályaműveket megvásárolják, vagy újítási javaslatként fogadják el. HORIZONT Szovjet—iráni kereskedelmi együttműködés Befejeződtek az 1971-től 1975-ig terjedő időre szóló szovjet—iráni kereskedelmi tárgyalások. A két ország képviselői aláírták az új árucsere-forgalmi és fizetési megállapodást. E szerint a következő öt esztendőben az 1966-tól 1970-ig terjedő időszakhoz képest megkétszereződik a kereskedelmi forgalom. A Szovjetunió ipari berendezéseket, fémeket, faanyagot, cementet és más árukat szállít Iránnak, cserébe egyebek között alumíniumot importál. Áremelkedések Franciaországban A most nyilvánosságra hozott adatok szerint Franciaországban júniusban májushoz képest 0,5 százalékkal emelkedtek a kiskereskedelmi árak. Ezzel az év első hat hónapjában bekövetkezett áremelkedések aránya elérte a 3,2 százalékot. Legjobban a főzelék, a gyümölcs, a hús és a kávé drágult. OECD idegenforgalmi mérleg A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatai szerint Görögország és Portugália idegenforgalma fejlődött a leggyorsabban: 1970 első öt hónapjában 402 ezer turista látogatott Görögországba, 24 százalékkal több, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Portugáliában 967 ezer turista járt, 22 százalékkal több, mint tavaly. A Skandináviába utazó turisták száma az áremelkedések miatt 1969 első négy hónapjához képest 7,7 százalékkal csökkent. Az Egyesült Államok idegenforgalma 17 százalékkal növekedett, Ausztria és Nagy-Britannia után sorrendben az ötödik helyen áll. A századik Atlantik Az NDK rostocki kerületében levő Stralsund hajógyárban vízre bocsátották a 100. Atlantik típusú húzóhálós halász- és hűtőhajót. Amíg a sorozat első példányának megépítéséhez 70 napra volt szükség, a századik hajó már 38 nap alatt elkészült. Az idén a 13. Atlantikot szállítják a Szovjetunióba. Új polietiléngyár Elkészült a Tiszai Vegyi Kombinátban a szovjet és angol berendezésekkel felszerelt polietiléngyár. Az új üzemben más célokra alkalmatlan benzin feldolgozásával évente huszonnégyezer tonna polietiléndarut készítenek. Ebből sokféle terméket — így a mezőgazdaság és a csomagolóipar részére fóliákat, továbbá vízvezetékcsöveket, háztartási edényeket és kábeleket állíthatnak elő. Az új gyárnak nemcsak a bel-, hanem külkereskedelmünk is hasznát látja, mert a jövőben nem lesz szükségünk ilyen importanyagokra.