Magyar Hírlap, 1970. augusztus (3. évfolyam, 212-242. szám)

1970-08-02 / 213. szám

8 mor AUGUSZTUS 2)vASARNAP NÉPGAZDASAG - VILAGGAZDASAG | UGYf­R Hírlap Baranyai barangolás (I.) Találkozás a bedeszkázott faluban — A tetten ért elvándorlás Zselicség, pagonyok árnyában, hűsölő gulyák, a dombokon jó füvű legelők, s a hajlatokban, röpke síkokon is jól ter­mő földek. Két megye találkozik ezen a tájon, Somogy és Baranya, tehát tipiku­san mezőgazdasági vidék. Csakhogy a sok domb és hegy a közismert hátránnyal jár: minél magasabbra kell kaptatni, egyre fárasztóbb a földművelő dolga. „Rossz termőhelyi adottság”, támogatott termelőszövetkezetek, amelyek ki tudja, mikorra lehetnek egyáltalán rentábili­sak. De hát így van ez mindenütt a vi­lágon: a kemény közgazdasági fogalmak­­ érvényesülnek. Elébük állni nem lehet, nem tanácsos, hovatovább nem is érdemes. A jobban gépesíthető alföldek megteremtik e tá­jak élelmét is, egyelőre azonban az ag­rárközgazdászok legfőbb gondja: mi tör­ténjék e tájak népével?! Itt volt a vegyesbolt... S most írjunk le egy patetikus mon­datot! Látott-e már valaki — ugyan mi­lyen jelzőt választhatnék? — szívbe­­markolóbbat egy elhagyott falunál? Amelynek csupa téblaházait alig egy-két évtizede emelték erősre, hogy mára ró­kák, kígyók fészkei legyenek? Mai legfőbb látványosságként sok-sok Baranyába érkező idegent elhozogatnak az efféle, múlttá lett falvakba. Jómaga­mat is elsőként Ibafára, ahol a szívderí­tő fapipamúzeumot néztük meg, hogy az­tán a néhány kilométerre levő Gyűrüfü községbe igyekezzünk. „Község?!” Lebuktató, lélekrázó földúton járunk; jobbra néhány juhhodály, majd egy ki­­szögellés csücskén modern vadászház. S midőn fölkocog terepjárónk egy dombte­tőre, rálátsz a völgynek futó házsorok­ra. Itt a volt vegyesbolt — csak a minap deszkázták be, amott a mindössze 1965- ben (!) épített kultúrház, ugyan ki láto­gatná?! Egyetlen házban találkoztunk élettel: a masszív kőépület homlokzatán az 1948-as szám, s a gazdasági udvar ak­kora, hogy egy kisebb termelőszövetke­zeti majornak megtenné. Öregasszony áll a kútnál, s nézi a jö­vevényeket. Megszokhatta őket, bólint, s elmondja, hogy: — Szabó Józsefivé vagyok, 77 éves ... Mi még maradtunk, de már nincs kitar­tásunk ... A háttérben nagylány unokája, aki­­azonban csupán itt vakációzó pécsi lakos. Az udvaron sokféle baromfi táplálja a romantikus csöndéletet. Sofőrünk odalép a kúthoz, fölhúzza a vedret, s szaksze­rűen leszűri tapasztalatát kortyainak: — Ez a víz már nem olyan hideg, mint volt. Hogy is lenne, alig-alig húzzák meg... Való igaz, így már nem lehet élni. Hiá­ba zárják be egyelőre jó erősen a ba­romfit — az elszaporodott rókák előbb­­utóbb valamennyit elviszik. Szabó néni, s öreg férje pedig még kenyérhez is ne­hezen jut — szívességből hoznak időn­ként Ibafáról. Mit tehetnek? Mennek a gyerekek után­ is, miből mehettek volna valahová? S továbbá: hová, merre? Baranyát ma már itt-ott, főképp ünne­pi beszédekben iparosodott megyének mondják. Ennek ellenére az utóbbi öt évben radikálisabb fejlesztésre kijelölt öt vidéki város közül Pécs maradt el leg­inkább, legalábbis új gyárak dolgában. Szigetvár viszont, különösen mióta vá­rossá nyilvánították, sok mindent pótolni akar, dinamikusan építkezik. Mindent összevetve azonban korántsem hinném, hogy a mezőgazdaság e tájon a múlté. Így aztán Ibafán, érhetően, ez az első kérdésem Varga Jenőhöz, az öt falu 3600 holdas határában gazdálkodó Petőfi Ter­melőszövetkezet főkönyvelőjéhez: — Ki fogja megművelni a földet, az erdőt? — Nekünk is fáj valahogy látni az el­menőket, mégsem vagyunk egyelőre két­ségbeesve. Gondolkozunk azon például, hogy valamiféle idegenforgalmi látvá­nyosság lehetne Gyűrűfűből, az üdülők falujává is válhatna. Másfelől a gépek­kel kevesebben dolgozhatják meg a föl­det, az erdőt. Saját fafeldolgozónk van már, új gépet vásároltunk hozzá, amely remélhetően meghozza a magáét. Mindez bizonyság arra, hogy nem ér­demes holmi szívfájdító, nemzetféltő be­számolókat írni az elhagyott falvakról,­­összesen ugyanis vagy másfél százat ta­láltak életképtelennek a megye vezetői, azokat, amelyeknek ötszáznál alacso­nyabb a lélekszáma). Azért azt sem ten­ném, amit egyik kollégám, midőn így summáza véleményét: „Szóljon csak a harang, hiszen temetésre szólít. El kell temetni az ezeréves feudalizmus hagyaté­kát.” Átcsoportosulás Falusi átrétegeződés, nemzedékváltás, a települések változásai, úgy hiszem, mind­eme fogalmak benne találhatók e téma­körben. Hajdan a szintén baranyai Or­mánság egykekérdéséről írtak — joggal! — elkeserítő riportokat. Most azonban nem ez ismétlődik, mivel népességpusz­tulás helyett lényegében csupán elköltö­zésről, ha úgy tetszik, átcsoportosulásról van szó. A lakó megmarad, de másutt akar élni, s ebbéli jogát elvitatni nem szabad. A Baranya köztudottan arra is szolgáltat példákat, hogy itt találhatók — néhány kivételtől eltekintve — a legötletdúsabb, s ezért nem ritkán legjobb termelőszö­vetkezetek. Olvashatunk különféle kezde­ményezésekről, vállalkozásokról, amelyek­ innen indultak országos útra is. Ezen a nyomon haladva jutottam el logikusan Pécsre, e déli országrész mezőgazdasá­gát összefogó területi tsz-szövetséghez. Keresztényi Nándor A bekötő út és a jómód Út­kalauzunk Bakonyi László, az ibafai tanácselnök. — Mi történt itt? — Megindult a nép, úgyszólván egy­szerre — mondja a tanácselnök. — Úgy tudom, legfőbb, de legalábbis „legkonk­rétabb” panaszuk ez volt: nem kapnak bekötőutat. De hát régebben, amikor még elég szívesen nősültek ide a legények, s messzi hírű búcsúkat tartottak —, akkor milyen volt az út? Mert jómód kellett voltaképpen az elköltözéshez is: ki tud úgy házat venni Pécsen, Szigetváron, hogy üresen idehagyja a régit?! Valóban, e sanyarú építőanyag-világ­ban mennyit kérhetnének el a volt tu­lajdonosok csupán a tömérdek tégláért, deszkáért? S nem viszik, nem kell — legalábbis egyelőre — senkinek. — De végül is: jó dolog ez a nagy me­nekülés? A hosszan bennem motoszkáló kérdés­re világos feleletet egész baranyai uta­mon nem kaptam. Persze, van érv Ba­konyi László válaszában, amelyet ott helyben rögtönzött: — Ha meggondoljuk, hogy városon mégiscsak több mindent megkaphat az ember, nem mondhatok mást: az eltávo­zók igenis jól járnak! Mégis fejlődik a mezőgazdaság Gyűrűfűnek néhány esztendeje még hozzávetőleg háromszáz lakója volt, ma mindössze vagy három család leveleit dozza el a postás. Nagyon bizonyos, hogy korábban alacsonyabb volt az életnívó itt Tordai Jenő miniszterhelyettes nyilat^zdft ^ ^ Kölcsönös törekvések a magyar—kínai külkereskedelem bővítésére Hazaérkezett a Kínai Népköztársaság­ból Tordai Jenő külkereskedelmi minisz­terhelyettes, aki magyar kereskedelmi kormánydelegáció élén Pekingben tárgya­lásokat folytatott és aláírta az 1970-re szóló magyar—kínai árucsere-forgalmi és fizetési megállapodást. A tárgyalásokat értékelve Tordai Jenő hangsúlyozta: a múlt évi megállapodás­ban előirányzott kontingenseket mind az exportban, mind az importban teljes egé­szében kihasználták. A tavalyihoz mér­ten további 27 százalékos forgalomnöve­kedést tesz lehetővé az 1970-re vonatkozó megállapodás. A magyar külkereskede­lem a Kínai Népköztársaságból többek között színesfémeket, ónt, wolframot, to­vábbá rizst, húsféléket, állati eredetű ter­mékeket — mint például sörtét és liba­­tollat —, valamint vegyipari anyagokat, gyantát, vasoxidot, litorolt, furfurolt vá­sárol. A magyar vállalatok többféle fo­gyasztási cikket is beszereznek a Kínai Népköztársaságból, ezek között megtalál­ható a hazai vásárlók körében kedvelt gyapjú-, selyem- és pamutszövet, gyap­júszőnyeg, zsebkendő, gumi strandszan­­dal és tea. A Kínai Népköztársaságba irányuló magyar exportban szerszámgé­pek, közúti járművek és alkatrészek, kü­lönféle műszerek, acél-alumínium kábe­lek, acéllemezek, acéláruk szerepelnek.­­ Az 1970. évi kereskedelmi megál­lapodás előkészítésén túlmenően eszme­cserét folytatunk a jövő évi, sőt a hosz­­szú lejáratú árucsere-forgalom lehetősé­geiről is — mondta a miniszterhelyettes. — Mindkét fél részéről megnyilvánult az a törekvés, hogy a gazdasági kapcsolato­kat fejlesszük és tovább növeljük a kül­kereskedelmi forgalmat. Ennek elősegíté­se érdekében megállapodtunk, hogy az 1971. évi­ szállításokra már ez évben is létrehozhatók vállalatok közötti magán­jogi szerződések.­­ A tárgyalások befejezése után kor­mányküldöttségünket fogadta Li Hszien- Nien, az államtanács alelnöke, akivel al­kalmunk volt megbeszéléseket folytatni a két ország gazdasági kapcsolatainak ala­kulásáról és e kapcsolatok fejlesztésének elősegítéséről. A tárgyalások őszinte, szí­vélyes légkörben folytak. — Kínai tartózkodásunk során delegá­ciónk több üzemet is fölkeresett, megte­kintettük többek között az egyik pekingi vegyigyárat, Tiencsinben a hajó- és óra­gyárat, s a Tiencsin mellett levő Csin­­pong tengeri kikötővárost — mondotta befejezésül Tordai Jenő miniszterhelyet­tes. Húsz harminc-negyven százalékos árengedmény Hétfőtől szezon végi kiárusítás Augusztus 3-tól 17-ig nyári szezon végi vásárt rendez a kereskedelem — közöl­ték szombaton a Belkereskedelmi Minisz­térium ruházati főosztályán. A vásár ide­jén 140—170 millió forinttal olcsóbban juthat divatos, keresett árukhoz a lakos­ság. Mintegy 420—450 millió forint értékű ruházati cikket hoznak forgalomba 20—30 —40 százalékos árengedménnyel. Az árengedmény mértékéről, a kedvez­ményes áruk fajtájáról önállóan döntenek a vállalatok. Ezért országosan sem az ár, sem a választék nem lesz egységes. Az vi­szont minden vállalatra jellemző, hogy az engedmény mértékét a kiárusítás közben nem változtatják és nem hosszabbítják meg a vásár időtartamát. A korábbi nyári vásárokkal ellentét­ben, most szinte kizárólag olyan cikke­ket árusítanak ki, amelyeket erre a sze­zonra szereztek be az ipartól, s csak a nyár késői beköszöntése miatt maradtak raktáron. Bő választék lesz női pamut- és selyemruhákból, olcsóbban árulják a méteráruk egy részét, bőségesnek ígérke­zik a kínálat női és férfi fürdőruhából. A konfekció kereskedelem férfi öltönyö­ket, blúzokat, szoknyákat, pantallókat hoz forgalomba engedménnyel, nagy mennyi­ségű nyári férfiinget is bevontak a ked­vezményes vásárba. Felnőtt és gyerek­szandálok, víkendcipők, színes papucsok, pantonettek kaphatók olcsóbban hétfőtől a kijelölt üzletekben. Budapesten 289 bol­tot, illetve áruházat kereshetnek fel a vá­sárlók. Ha annyival tovább tart a nyár, mint amennyit késett, még két hónapig járha­tunk azokban a ruhákban, cipőkben, ame­lyekhez lényegesen olcsóbban juthatunk a nyári vásár két hetében. Ugyanakkor a szezoneltolódás miatti készletlerakódástól is megszabadul a kereskedelem, így job­ban felkészülhet az őszi idényre, gazda­gabb lehet az ősz ruházati árukínálata. Dr. Bárány Emil osztályvezető tájékoz­tatót adott a ruházati kereskedelem első féléves forgalmáról is. Ezeknek a cikkek­nek kereslete jóval nagyobb volt a terve­zettnél: 7,8 százalék helyett 10 százalék­kal nagyobb forgalmat bonyolítottak le, mint a múlt év azonos időszakában. Bár a kereskedelem felkészülése alaposabb volt, így sem tudtak minden igényt ma­radéktalanul kielégíteni. Az első félév­ben sikerült megszüntetni az alacsony készletszintből származó választékhiány nagy részét, s az ipar és a kereskedelem összehangoltabb munkája nyomán idő­ben beszerezték a nyári idénycikkeket. A. A. Alumíniumkooperáció Az almásfüzitői timföldgyárra fontos feladat hárul a magyar—szovjet timföld- és alumíniumipari egyezmény megvaló­sításában. Ebből a gyárból szállítják a legtöbb timföldet a Szovjetunióba. Az idén több mint 190 ezer tonnát küldenek Volgográdba, ahol a nyersanyagot kohó­sít­ják, s innen szállítják az alumínium tömböket hazánkba. Az almásfüzitői gyár kapacitásának bő­vítésére eddig több mint egymilliárd fo­rintot költöttek, a beruházás 1970-ben fe­jeződik be. Eredményeként a termelés megkétszereződik, évi 280 ezer tonna tim­földet készít majd ez a nagyüzem. A gyár kollektívája közvetlen, gyümöl­csöző kapcsolatokat alakított ki a vol­­gográdi kohászokkal, több problémát kö­zös munkával oldottak meg, s messzeme­nően figyelembe veszik egymás kívánsá­gait. Nyereségnövelés — pályázattal A Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói a harmadik ötéves tervben évenként 14,2 százalékkal növel­ték termelésüket. Az eredmény 70 szá­zalékát a termelékenység növekedésével érték el. Öt év alatt — az idei tervszá­mokat figyelembe véve — csaknem hat­ezer lakást építettek, illetve építenek fel. A vállalatnál eddig is sok ötlet, javas­lat bevezetésével növelték a termelést — most pályázatot hirdettek a nyereség fo­kozására. A vállalat vezetői olyan új el­járások, technológiák megoldására vár­nak javaslatokat, amelyek megvalósítá­sával már az idén is gyarapíthatják be­vételüket. A titkos, jeligés pályázaton részt vehet a vállalat minden dolgozója. A legjobb megoldást 7500, 5000, 3500 és 2000 forinttal jutalmazzák. A pályamű­­veket megvásárolják, vagy újítási javas­latként fogadják el. H­ORIZ­O­N­T Szovjet—iráni kereskedelmi együttműködés Befejeződtek az 1971-től 1975-ig terje­dő időre szóló szovjet—iráni kereskedel­mi tárgyalások. A két ország képviselői aláírták az új árucsere-forgalmi és fize­tési megállapodást. E szerint a következő öt esztendőben az 1966-tól 1970-ig terje­dő időszakhoz képest megkétszereződik a kereskedelmi forgalom. A Szovjetunió ipari berendezéseket, fémeket, faanyagot, cementet és más árukat szállít Iránnak, cserébe egyebek között alumíniumot im­portál. Áremelkedések Franciaországban A most nyilvánosságra hozott adatok szerint Franciaországban júniusban má­jushoz képest 0,5 százalékkal emelkedtek a kiskereskedelmi árak. Ezzel az év első hat hónapjában bekövetkezett áremelke­dések aránya elérte a 3,2 százalékot. Leg­jobban a főzelék, a gyümölcs, a hús és a kávé drágult. OECD idegenforgalmi mérleg A Gazdasági Együttműködési és Fej­lesztési Szervezet (OECD) adatai szerint Görögország és Portugália idegenforgal­ma fejlődött a leggyorsabban: 1970 első öt hónapjában 402 ezer turista látogatott Görögországba, 24 százalékkal több, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Por­tugáliában 967 ezer turista járt, 22 száza­lékkal több, mint tavaly. A Skandináviá­ba utazó turisták száma az áremelkedé­sek miatt 1969 első négy hónapjához ké­pest 7,7 százalékkal csökkent. Az Egyesült Államok idegenforgalma 17 százalékkal növekedett, Ausztria és Nagy-Britannia után sorrendben az ötödik helyen áll. A századik Atlantik Az NDK rostocki kerületében levő Stralsund hajógyárban vízre bocsátották a 100. Atlantik típusú húzóhálós halász- és hűtőhajót. Amíg a sorozat első példá­nyának megépítéséhez 70 napra volt szükség, a századik hajó már 38 nap alatt elkészült. Az idén a 13. Atlantikot szállít­ják a Szovjetunióba. Új polietiléngyár Elkészült a Tiszai Vegyi K­ombinátban a szovjet és angol berendezésekkel felsze­relt polietiléngyár. Az új üzemben más célokra alkalmatlan benzin feldolgozásá­val évente huszonnégyezer tonna polieti­léndarut készítenek. Ebből sokféle termé­ket — így a mezőgazdaság és a csoma­golóipar részére fóliákat, továbbá vízve­zetékcsöveket, háztartási edényeket és kábeleket­­ állíthatnak elő. Az új gyárnak nemcsak a bel-, hanem külkereskedelmünk is hasznát látja, mert a jövőben nem lesz szükségünk ilyen im­portanyagokra.

Next