Magyar Hírlap, 1970. augusztus (3. évfolyam, 212-242. szám)

1970-08-02 / 213. szám

x ■mií a­ Magyar Hírlap vilaggazdaság tudósítások ma, augusztus 2, vasarnap 9 „Kemény külkereskedők" Japánban Menedzserek a frontvonalban Jóformán egyidőben a japán—ameri­kai biztonsági szerződés megerősítésével — megegyezés nélkül ért véget az Egye­sült Államok és Japán közötti kereske­delmi háború egyik szakasza. A tét­ a japán textilexport volt. Az amerikaiak azt követelték, hogy Japán öt esztendőn keresztül „önkéntesen” csökkentse Ame­rikába irányuló textil- és műszálkivite­lét. A japánok hajlandóknak mutatkoz­tak egyéves „önmegtartóztatásra”, az amerikaiak azonban ezt nem tartották kielégítőnek. Miazava japán kereskedel­mi miniszter és amerikai kollégája tehát közös közleményben jelentette be a meg­beszélések kudarcát, s a japán küldött­ség visszatért Tokióba Gondos munkamegosztás Ezzel természetesen csak egyetlen epi­zód — afféle előőrs-csatározás — zajlott le. Az amerikai külkereskedelmi politi­kának a jövőben még több nagy csatát kell vívnia Japánnal. A távol-keleti szi­getország politikai és gazdasági vezetői között szembeszökő a magatartásbeli kü­lönbség: a politikai-stratégiai vonal kép-,­viselői meghajolnak az amerikai érdekek előtt, miközben a külkereskedelem és az ipar menedzserei éles és kemény harco­kat folytatnak. Miután a japán állam­vezetési struktúra és a nagyipar szoros kapcsolatban áll egymással, nyilvánvaló, hogy itt sajátos „munkamegosztásról” van szó. Az Egyesült Államok és Japán közötti pozícióharc élvonalába ezúttal a külkereskedelem és az ipar vezető me­nedzserei léptek. Mindez ismételten a japán külkereske­delem szerkezetére és az általános japán külkereskedelmi stratégiát meghatározó szervezetekre irányítja a figyelmet. Nem véletlen, hogy mind Japánban, mind az Egyesült Államokban, de Nyugat-Euró­­pában is egyre több komoly forrásmun­ka jelenik meg erről. A közelmúltban Adams amerikai közgazdász A japán üz­leti világ című könyve, majd egy Josino nevű közgazdász Management Japánban című munkája foglalkozott ezzel a kér­déssel. E könyvek alapján az eddigi ké­pet új vonásokkal lehet kiegészíteni. MITI és JETRO A japán külpolitikai stratégia megha­tározásában és kivitelezésében hivatalo­san fontos szerepe van az ipari és külke­reskedelmi minisztériumnak (rövidítése: MITI). Ez a minisztérium egyezteti ösz­­sze a külpolitikai stratégiát a pénzügy­minisztériummal és Japán központi bankjával. Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy ezt a stratégiát kizárólag fent, állami szinten alakítják ki. Tulajdonképpen azokból az információkból, javaslatokból állítják össze, amelyek a külkereskedel­mi tevékenységet lebonyolító szervektől érkeznek. Két ilyen nagy forrás van. Az egyik — a kevésbé fontos — állami jellegű. Ez a Japán Külkereskedelmi Szervezet (Japan External Trade Organisation — JETRO), amelyet a kormány 1958-ban hozott lét­re. A JETRO lényegében a japán külke­reskedelem állami rohamcsapata. Ma már a világkereskedelem valamennyi fontos központjában vannak JETRO-irodák. Bármilyen fontos is azonban a JETRO, a MITI stratégiáját elsősorban a nagy magánkereskedelmi házak érdekei szab­ják meg, hiszen ezek a nagy japán mono­póliumok közvetlen képviselői. A három M A három legnagyobb kereskedelmi ház, az úgynevezett „három M”. Neveit: Mit­subishi Shogi, Mitsui, Marubeni. Mind­három egy-egy ipari monopolcsoport tag­jai is egyúttal. A „három M” kereskedel­mi forgalmát jelenleg évi 25—30 milliárd dollárra becsülik. Adams könyve e keres­kedelmi házak korábbi szerepét a hírhedt Brit Kelet-Indiai Társaságéval hasonlítja össze. Az óriási különbség az, hogy a Brit Kelet-Indiai Társaság, amely a klasszikus angol gyarmatosítás faltörő­kosa volt, nem tudott alkalmazkodni a modern kereskedelem feltételeihez, és eltűnt a színről. Ezzel szemben Japán sajátos társadal­mi és gazdasági viszonyai lehetővé tették a kereskedelmi házak fennmaradását, s ezek viszonylag védett helyzetükben al­kalmazkodni tudtak a legmodernebb ke­reskedelempolitikai követelményekhez is. Alkalmazkodásuk legfontosabb jellem­vonása, hogy a kereskedelmi házak, mint pénzintézetek a külkereskedelem finan­szírozásából is kiveszik részüket. A leg­utóbbi évben az általuk biztosított hitel összege 12 milliárd dollár volt, az összes japán kereskedelmi hitel 50 százaléka. Alkalmazkodásuk második elemeként, a finanszírozási tevékenység közben nagy­szabású együttműködést építettek ki a bankrendszerrel, s átvették tőle a hitel­­képesség elbírálásának feladatát. Végül, a modern külkereskedelmi of­­fenzívához való alkalmazkodás harmadik jele: a kereskedelmi házak és az azonos érdekeltséghez tartozó termelő apparátus összefonódása. Mindez együtt rendkívüli szilárdságot, dinamizmust és átütő erőt biztosít a ja­pán külkereskedelmi szervezetnek. Egy­részt a JETRO, másrészt a három M és társai a tényleges külkereskedelmi tevé­­kenség frontjain szerzett tapasztalataikat közvetítik a minisztériumok, mindenek­előtt a MITI számára. Magában a MITI- ben — és általában a japán államgépe­zetben —, olyan szoros a monopolista ér­dekek és az állam személyi összefonódá­sa, mint talán egyetlen más vezető tőkés­országban sem. Valószínű, hogy a japán politika a jö­vőben is meghúzódik majd az amerikai „atomernyő” árnyékában. A világgazda­sági pozícióért azonban a MITI, a JETRO és a három , az amerikai gazdasági ér­dekekkel szemben is teljes nyíltsággal folytatja majd a küzdelmet. G. E. A CENTRUM ÁRUHÁZAKBAN AUGUSZTUS 3-TÓL 17-IG 20—40% ENGEDMÉNY Az Elnö­ki Tanács határozata nyomán Új egyetem született a Dunántúlon A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pén­teki ülésén törvényerejű rendeletet ho­zott a keszthelyi és a mosonmagyaróvári agrártudományi főiskolák összekapcsolá­sáról, illetve az új keszthelyi központú agrártudományi egyetem létrehozásáról. Az MTI munkatársa megkérdezte Dr. Bélák Sándor rektort, a Magyar Tudo­mányos Akadémia levelező tagját, hogy a két neves dunántúli intézmény egyesí­tése milyen változásokat hoz a mezőgaz­dasági felsőoktatásban? A mezőgazdasági nagyüzemek sza­kosított egységei az általános mérnökök mellett egyre több jól képzett specialis­tát várnak tőlünk — mondotta többek között a rektor. — A két főiskola egyesí­tésével lehetőség nyílik a kutató- és az oktatómunka koncentrálására, s ennek eredményeként növénytermesztő, állat­tenyésztő és agrárkémikus specialisták képzésére is. A két, patinás hírű dunántúli főiskola megtartja eddigi profilját, évtizedek, sőt, évszázad alatt kialakult hagyományait. Ennek megfelelően Keszthely a növény­­termesztés oktatási és kutatási központja lesz. A mosonmagyaróvári oktatók és kuta­tók már eddig is jelentős eredményeket értek el az állattenyésztéshez kapcsolódó kutatásokban. Az új törvényerejű rende­let most lehetőséget ad ennek továbbfej­lesztésére is, a jól felkészült oktatók pe­dig — külön karon — állattenyésztő szakmérnököket képeznek majd. Háborús bűnösöket leplezik le Huszonhat év után kerültek kézre a gyilkosok A nyíregyházi 78/3-as tüzérüteg 1944. március 28-án Munkácson bevagonírozott és elindult a keleti frontra. Az üteg pa­rancsnoka: Kovács Sándor főhadnagy. A fogatostiszt: Újfaludi Gyula zászlós, egy­ben az alakulat úgynevezett „K” (kémel­hárító) tisztje. A szerelvény másnap délben érkezett a rahói állomásra, ahol a vonat több órán át vesztegelt. A katonák engedélyt kap­tak, hogy vásárolhassanak a restiben. Új­­faludi Gyula maga is benyitott ide és italt rendelt. A zászlós azonban úgy ta­lálta, hogy drágán mérik a szeszt, és ezért felelősségre vonta a csapost. A 26 éves Nyikoljuk Vaszil Jurijevicset. Az viszont a zászlós úrnak nem tetsző módon vála­szolt és tovább mérte volna az italt. Új­­faludi hirtelen előrántotta revolverét, a csaposra szegezte és a halálra rémült fia­talembert katonái segítségével letartóz­tatta, majd a szerelvény egyik vagonjába záratta. A kémelhárítás is bekapcsolódik Ezután intézkedni kezdett. Jelentette a „szemtelen csapás” esetét Kovács főhad­nagynak, aztán gyorsan kapcsolatot kere­sett a vezérkari főnökség kémelhárításá­nak rahói megbízottjával, Ózdi Gyula századossal, aki a „zendülés” hírére azon­nal megjelent a vasútállomáson és Ko­vács főhadnagy, valamint Újfaludi zászlós jelenlétében megkezdte a csapás kihall­gatását. A szerencsétlen fiatalembert olyan brutálisan ütötték — Újfaludi a lovagló­ostorával —, hogy kétségbeesett kiabálá­sára az állomáson már mindenki fölfi­gyelt. Ezért az összekötözött kezű foglyot előretuszkolták a tiszti kocsiba, és ott folytatták ütlegelését, kihallgatását. De itt már egy szó sem esett italárról. Annál több arról, hogy a csapos kém, több tár­sával együtt kémkedik és fel akarták robbantani a katonákat szállító szerel­vényt . .. A kihallgatás azonban — hiszen a fia­talembernek nem volt mit mondania — semmiféle eredményre nem vezetett, de Újfaludiék abba is belekapaszkodtak, hogy a csapos megnevezte a restiben iszogatott négy ismerősét. Újfaludi azonnal letartóztatta a megnevezetteket: egy ra­hói fűszerest, egy nyugdíjas adóhivatali altisztet, egy erdészt és egy földművest, valamint „kiemelt” az állomáson időköz­ben összeverődött tömegből egy idősebb férfit. És megkezdődött a kihallgatásuk ... Akasztás fényjelzésre A 78/3-as üteget szállító szerelvény a késő délutáni órákban Rahóról tovább in­dult Körösmező felé. A vagonokban ösz­­szekötözött kezekkel, lábakkal ott feküd­tek a véresre vert ártatlan foglyok. Vadon Ferenc törzsőrmester, az üteg szolgálatvezetője, néhány napos szabad­ságáról visszatérve Körösmezőn csatla­kozott az alakulathoz. Kovács főhadnagy Vadont már így fogadta: Rahón partizá­nokat fogtunk, fel akarták robbantani a vonatot, kivégezzük őket... Újfaludi zászlós megadta a részletes parancsot. A nyugdíjas adóhivatali altiszt halt meg elsőnek. Kihallgatás közben. A tiszti vagonban. Kidobott holtteste fennakadt a tiszti kupé mögötti nyitott tehervagon platóján. A körösmezői részletesebb eligazításon Kovács főhadnagy már a kocsiparancs­nok tisztesekkel is közölte: Ezek partizá­nok ... fel akarták robbantani... ki kell végezni őket... Az eligazítást Újfaludi zászlós „pontosítva” így folytatta: Havas­alja elhagyása után fényjelzésre a vago­nokban fel kell akasztani őket. A Tatár­hágó alagútján áthaladva a parancsnoki kocsiból adott második fényjelzésre pedig a holttesteket a vagonokból ki kell dob­ni. Mert a lövések nagy zajjal járnának és a vérnyomok sem jók... Értettem?... Vadon törzsőrmester szolgálatvezető ér­tette a legjobban. Kőrösmezőn a vonat indulása előtt még egyszer végigment a vagonsoron és ismételten elmondta, mi a parancs. Havasaljáról a szerelvény március 28- án éjjel kettőkor gördült ki. Újfaludi zászlós az első vagonban volt. Ott, ahol arccal a padlón, veréstől véresen, a rahói fűszeres feküdt. Alighogy elindultak, Új­faludi felszólította a kocsiparancsnokot, Rácz szakaszvezetőt: kezdjék el az akasz­tást. Újfaludi is segített: szadista bruta­litással ráült a szíjjal a nyakán a vago­non végigfektetett és a támvasra kötözött szerencsétlen áldozat nyakára, és súlyá­val lefelé nyomta ... És dühödt kéjjel, leírhatatlanul dús fantáziával akasztottak meg négy vagon­ban. A parancsnoki fényjelzésre öt ártat­lan ember holttestét a Tatár-hágó alagút­­jából kijövet kihajították a vagonokból... A holttesteket egy vasutas találta meg és eltemette a töltés oldalában ásott közös sírba. A szörnyűséges éjszaka után március 28-án reggel Jablonica helységben állt meg a vonat. A vagonparancsnokok a pa­rancs végrehajtásáról itt jelentést tettek Kovács főhadnagynak, aki ekkor kiosz­totta közöttük a kivégzettektől korábban elvett használati tárgyakat. Vadon törzs­­őrmester, aki a harmadik vagonban a csapos fiút „segített” felakasztani — egy­­karórát kapott. Tizenöten letartóztatásban Ezután, szinte napra egyezően, ponto­san 26 évvel, 1970. március 26-án a Bel­ügyminisztérium szervei letartóztatták dr. Újfaludi Gyulát. Jogi diplomát 1960-ban szerzett. Hosszú ideig nevelőotthon-igazgató volt Buda­pesten. Miután e beosztásából fegyelmileg leváltották, három évvel ezelőtt áthelyez­ték a XII. Diana úti általános iskolába napközis tanárnak. Az igazságszolgáltatás kezére került Kovács Sándor is. Belőle mérnök lett. Az Építőipari Kivitelező Vállalat volt a munkahelye. De mivel ez év tavaszán va­lamiért fegyelmi büntetésben részesült, kilépett. Vadont, a törzsőrmestert is letartóztat­ták és megtalálták a többieket is. Tizen­öten vannak letartóztatásban. Ózdi kém­elhárító századosról nem tudni, él-e, és hol. Tettük háborús bűntett, amely nem évül el. A Magyar Népköztársaság, az ENSZ határozataiban foglalt elvekkel összhang­ban kötelességének tartja, hogy ezekkel a bűnözőkkel szemben minden eszközzel fellépjen. A Fővárosi Bíróság a közeljövőben kez­di el tárgyalni dr. Újfaludi Gyulának és 14 társának bűnügyét. Várkonyi András Új lakónegyed Kőszegen Huszonnégy ifjú házas költözött be szombaton Kőszeg első szövetkezeti lakó­épületébe. A városnak ezen a részén a közeljövőben újabb szövetkezeti lakó­tömböket emelnek. A városi tanács jó út- és vízvezeték hálózatot építtet ki ebben a városrészben, s megfelelő kereskedelmi és szolgáltató egységeket alakítanak ki. Az új lakónegyed építésével egy időben folytatják a történelmi város régi lakó­épületeinek felújítását is. A középkori Jurisics téren levő barokk lábasházba, átalakítása után beköltözik a városi le­véltár.

Next