Magyar Hírlap, 1970. szeptember (3. évfolyam, 243-272. szám)

1970-09-18 / 260. szám

2 1970. SZEPTEMBER 18. PÉNTEK HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap Egy tanácsi felmérés tanulsága Nagyobb önállóság , gyorsabb ügyintézés A pártkongresszusi irányelvek az ál­lami élet, a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztésében közvetlenül vagy köz­vetve sok vonatkozásban érintik a taná­csok munkáját. A tanácsok pártszerveze­teiben és a választott testületekben ki­bontakozó igényes és alkotószellemű viták is kifejezik, jelzik már az egységes szán­dékot: az államigazgatási munka során bátorítani és igényelni a társadalmi el­lenőrzést, növelni a munka színvonalát, szakszerűségét, gyorsítani az ügyintézést, fokozni a közhivatali dolgozók személyi felelősségét és csökkenteni a bürokráciát. A kongresszusi irányelvek alapján ki­bontakozó vita nyomán máris indokolt az a remény, hogy a kormányzat sok fi­gyelembe vehető választ kap arra a kér­désre: hogyan lehetne tovább növelni a községek és a városok önállóságát, hatás­körét? E jogos — és a közvélemény érdeklő­désére is valóban számottartó — kérdésre igyekezett nyílt választ adni legutóbb a Pest megyei Tanács Végrehajtó Bizott­sága is. A testület előtt lezajlott vita ugyanis az államigazgatási munka korsze­rűsítését ezúttal komplex módon, a hatás­köri decentralizáció és az új gazdaságirá­nyítási rendszer ösztönző hatásának tük­rében vizsgálta. A téma feldolgozása és a helyes követ­keztetések megfogalmazása során, a vég­rehajtó bizottság megkülönböztetett fi­gyelmet fordított a lakosság különböző ré­tegeivel és a tanácstagokkal folytatott személyes eszmecserékre. Szervezeti té­ren a korszerűsítési folyamat eddigi ered­ményeit összegezve örömmel hallottuk, hogy a megyében eddig 33 község nyerte el a nagyközségi rangot, további 16 köz­ség pedig a közeljövőben lép e magasabb kategóriába. Az elmúlt két esztendőben 43 községből 20 közös tanács alakult, Százhalombatta község pedig városi rang­ra emelkedett. A településhálózat korszerűsítésével egyidőben a megyei tanács­ok valameny­­nyi községének első fokú ipari és kereske­delmi hatáskört biztosított, 75 önálló községi tanács pedig az építési hatósági jogkör birtokába jutott. A hatósági jogkörök decentralizálásá­nak máris tapasztalható örvendetes helyi eredménye az ügyiratforgalom csökkenése. Igazgatási vonalon a megyénél az elmúlt évben 7 százalékos, a járásoknál pedig 16 százalékos a forgalomcsökkenés. A decentralizáció pozitív hatása mellett azonban néhány gátló tényezőre is fel kell figyelni, így még egyes városi taná­csoknál is kevés a jogász, a közgazdász és az építészmérnök. A járási tanácsok apparátusából kevés tanácsi dolgozó áramlik a községekbe. Az új belé­pők pedig még kevés gyakorlattal ren­delkeznek. Az új munkaerők többsége kezdő és a tanácsi, államigazgatási szak­ismeretük is hiányos. A nagyközségi tanácsi apparátus szín­vonala a megyében fejlődik, de itt is na­gyobb figyelmet kell fordítani az appará­tusba került fiatal dolgozók szakképzé­sére. A hatáskörök decentralizálásával az ügyintézés üteme is meggyorsult Pest megyében. Jelentősen csökkent az ügy­iratok és az ügyfelek felesleges küldözge­tése. A lakosok is örülnek annak, hogy az államigazgatás szolgáltatásait a lakóhe­lyükön vehetik igénybe, s hogy a felesle­ges utazgatások megszűnésével sok költ­ségtől és fáradtságtól mentesülnek. A decentralizáció, az új gazdaságirányí­tási rendszer ösztönző hatását a megyén belül a költségvetési gazdálkodás és a fej­lesztés eredményei is igazolják. A folya­mat természetesen itt sem zárult még le, de az új konstrukció által biztosított le­hetőségek kiaknázása jelzi, hogy míg 1968-ban megyei szinten a tanácsi költség­­vetés 30 százalékát az állami dotáció és 70 százalékát a helyi bevételi források ké­pezték, ez az arány az elmúlt év során, 19,81 százalékosra módosult. A több mint százmillió forint többletbevételből mintegy 30 millió forint az alsóbb szintű tanácsok gazdálkodásának az eredménye. A decentralizáció pozitív lehetőségeit azonban még közel sem aknázták ki min­denütt. A megyén belül — bár igaz, hogy eddig 24 községi tanács nyerte el az ön­álló bérgazdálkodási jogkört — gyorsabb is lehetne az önállósulás üteme. Indokolt tehát a vb állásfoglalása, hogy 1971-től valamennyi nagyközség elnyerje ezt a jogkört. _ „ , , A fejlesztésben is szembetűnő eredmé­nyeket hozott a tanácsi szervek önállósá­gának fejlődése. A beruházási hatáskö­rök átvételével számottevően növekedett a községi és városi tanácsok felelőssége például a területfejlesztésben. Az új gaz­daságirányítási rendszer jogszabályi elő­írásai a tanácsok számára széles körű üzemi kooperációs lehetőségeket kínálnak. A fejlesztés volumene — viszonyítva az 1968-as évhez — 166,8 százalékos növe­kedést jelez. Ez az üzem — főleg a kom­munális ellátásban — a városokban és a nagyközségekben örvendetes. De növek­szik a közös beruházások volumene is, mivel 1968-ban 41 millió, 1969-ben pedig már 73 millió forintot tett ki a beruházá­sokra átadott pénzeszköz. A Pest megyei vb méltán látta a politi­kai légkör és a közéleti alkotókedv töret­len fejlődését abban is, hogy az 1966-os 30 millióval szemben 1969-ben 55 millió forint értékű társadalmi munkát produ­kált Pest megye lakossága. A tanácsi munka fejlesztését célzó al­kotó viták eredménye az is, hogy a leg­utóbbi tanácsválasztások óta a jelölő gyűléseken elhangzott közérdekű javasla­tok 85 százalékát sikerült valóra váltani. És most a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsági ülésén lezajlott vita jó alap és biztató kezdet a decentralizáció tovább­folytatásához, hiszen tartalmilag kifejezi a párt kongresszusi irányelveiben megfo­galmazott egységes törekvést és felisme­rést: a jelen időszakban az állami élet, a szocialista demokrácia továbbfejlesztése nemcsak a tanácsok, hanem a lakosság szívügye is. Perlai Rezső ­ A találmányok hasznosítását, a kutatások eredményének bevezetését vizsgálja a KNEB Országos vizsgálatot indít a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, hogy megál­lapítsa: miképpen hasznosítják a talál­mányokat, milyen hatékonyságúak a vál­lalatok saját kutatásával elért tudomá­nyos eredmények, illetőleg az ipari, ku­tató intézetekkel elvégeztetett kutatások, s mit eredményezett azoknak gyakorlati bevezetése. A vizsgálat az 1967—1969-es tapasztalatokat tárja fel, kilenc megyé­ben és a főváros számos vállalatánál. Tasnádi Emil, az Országos Találmányi Hivatal elnöke, aki a vizsgálat társadal­mi munkabizottságát vezeti, csütörtökön a KNEB-nél tájékoztatót tartott az in­duló programról. Feltárják a többi között, hogy a jelenlegi gazdasági szabályozók, az érdekeltségi rendszer mennyiben ösztön­zi a vállalatokat saját kutatói tevékeny­ségre, s mikor érdemes megbízásokat ad­niuk kutató intézeteknek. Nem egy válla­lat monopolhelyzete révén vonakodik at­tól, hogy licenc vásárlásával oldjon meg bizonyos műszaki-fejlesztési problémákat. Tasnádi Emil felhívta a figyelmet a műszaki fejlesztési feladatok megoldásá­ban az időtényező fontosságára. Példaként említette, hogy 12 évig tartott és körül­belül 120 millió forintba került az úgy­nevezett kettős műtrágya — szuperfosz­fát és nitrogén műtrágya együttes érté­keivel bíró hatóanyag — hazai kikísérle­tezése, holott ugyanezért az összegért már rég meg lehetett volna vásárolni a licen­­cét. A vizsgálat során arra is választ ke­resnek, hogy milyen szempontok szerint döntenek a sikeresen befejezett kutatási témák eredményeinek gyakorlati kama­toztatásáról, azok rangsorolásáról, vagy esetenként miért mondanak le a gyakor­lati hasznosításáról. Megnézik: biztosí­totta-e kellő időben a vállalat az új ku­tatási eredmények felhasználásának elő­feltételeit, s ha vannak gátló tényezők, mit tesznek ezek megszüntetésére? Az országos vizsgálatot októberben és novemberben végzik el a népi ellenőrök. Országos értekezlet a kereskedelemről Nem tűnhetnek el az üzletekből az olcsóbb cikkek A Belkereskedelmi Minisztérium csü­törtökön országos értekezletet tartott a Gellért-szállóban, amelyen az élelmiszer-, vegyi és háztartási cikkek forgalmáról, valamint a kereskedelem legidőszerűbb kérdéseiről tanácskoztak. A dr. Sághy Vilmosnak, a belkereskedelmi miniszter első helyettesének elnökletével megtartott tanácskozáson részt vettek a megyei ta­nácsok kereskedelmi osztályainak veze­tői, a MESZÖV-ök, és ÁFÉSZ-ek titkárai, a fontosabb kis- és nagykereskedelmi vállalatok igazgatói, valamint több mi­nisztérium képviselője. Molnár Károly főosztályvezető elmon­dotta, hogy az elkövetkező hónapokra a jó ellátás biztosított. Az év hátralevő részében is változatlanul problémát je­lent azonban a tőkehús, elsősorban a ser­téshúshiány, jóllehet a negyedik negyed­évben a hús és húskészítmények mennyi­sége öt százalékkal meghaladja az előző évit. Csökkenni fog a fagyasztott hús ará­nya. Gondot jelent a kenyér minősége, a rendszertelen szállítás. A sütőipar önké­nyesen előnyben részesíti saját szakbolt­jait más élelmiszerboltok hátrányára. A Belkereskedelmi Minisztérium megálla­podott a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal, szállítási szerződést kötnek a sütőipari termékekre. A taná­csoknak sokkal nagyobb hatáskörük lesz a sütőipar befolyásolására. Kívánatos, hogy a jövőben a kiskeres­kedelem, mint a fogyasztók szószólója, a kereslet legfőbb ismerője, hatékonyan képviselje a fogyasztók igényeit a terme­lőknél. Jó, hogy több kiskereskedelmi vállalat egyes konzervgyáraktól közvetle­nül rendeli meg az árut. Üdvözölni lehet kereskedelmi vállalatoknak és szövetke­zeteknek a kishatármenti áruforgalomba való bekapcsolódását. Az árpolitikával kapcsolatban hangsú­lyozta Molnár Károly: nem szabad meg­engedni, hogy a kisebb árrések miatt el­tűnjenek az üzletekből a keresett cik­kek, mint például az üveges hypo, az olcsó szalmiákszesz. Nem értünk egyet az­zal sem, hogy az elmúlt hónapokban egyes szövetkezetek a gyümölcsíz árát az irányhaszonkulcs kétszeresének alkal­mazásával alakították ki. Egyes kereske­delmi vállalatok az átmeneti hiány miatt felemelték a parkettlakk árát, ugyanezt tették több háztartási, vegyicikknél is. A több mint kétórás vitaindító beszá­molóhoz többen hozzászóltak. Dr. Sághy Vilmos, a miniszter első he­lyettese nagy érdeklődéssel kísért felszó­lalásában először a közgazdasági szabá­lyozók alkalmazásáról beszélt, majd rész­letesen foglalkozott a vásárlók érdekvé­delmével. Hangsúlyozta, hogy a kereske­delemnek az a feladata, hogy az ipartól elsősorban olyan termékeket követeljen meg, amelyekre a fogyasztóknak szüksé­gük és igényük van. Nem szabad elfe­lejteni — mondotta —, hogy a termelés a fogyasztók érdekében történik, s a ke­reskedelemnek is a vásárlókat kell szol­gálnia. Jelenleg az élelmiszer ellátásban minőségi változásnak vagyunk tanúi. Az áruellátás gondjai egyre inkább csökken­nek, ám a vásárlási körülmények tech­nikai feltételeiben, emberi vonatkozásai­ban fokozódnak a problémák, a megol­dásra váró feladatok — hangsúlyozta Sághy Vilmos. F. J. A...,­­ K­bU. A kórház és mecénásai «JÁSZBERÉNYBEN _A KÓRHÁZ a pórteleki út mellett van,­­ahol a jászok fővárosa már a paraszti arculatát mutatja. A ka­puban fehér kabátos, szalmakalapos fagy­laltárus, benn a kertben dús lombú, tö­mör alföldi akácfák, s a törzsükhöz köt­ve négy birka legelést. Jól tartják eze­ket a juhokat, mert vért termelnek a kórház számára. Rozzant barakkok és modern pavilonok váltogatják egymást Kétszáztizenhat éve gyógyítanak itt, s közben állandóan változik a kórház ar­culata. Most meggyorsult a tempó, lé­pést akar tartani a várossal, amelyet az új nagyipari üzemek alakulása, léte sar­kall e tájon szokatlan fejlődésre. A száz­ezer lakosú Jászság egészségügyi centru­ma alakult itt ki. Életünk minden területének megvan­nak a nehéz emberei, akik tevékenysé­gükkel nyugtalanságot, vitákat keltettek, állásfoglalásra késztetnek bennünket. Dr. Figus Albert kórházigazgató, dr. Simon László adjunktus, és a hozzájuk csatla­kozott dr. Bajtai Attila, az orvostovább­képző adjunktusa, közös munkájának hí­re hozott ide Jászberénybe és egy gaszt­­roenterológia elnevezésű 25 ágyas osztály, amely szeptemberig feltételesen műkö­dik ebben a formában, s vagy átalakul, vagy fejlődni fog. Dr. Figus Albert mint fiatal röntgen­szakorvos került Jászberénybe és mun­kája közben felfigyelt arra, hogy a szak­­irodalomban jelzettnél jóval több ezen a vidéken a gyomormegbetegedések és ezen belül a gyomorrák aránya. Foglalkozni kezdett a leletanyaggal, s az első publi­kációi jó visszhangot keltettek. A tudo­mányág hazai művelőinek, s mindenek­előtt a nemrég közlekedési baleset áldo­zatává lett dr. Szabolcs Zoltán egyete­mi tanár szombathelyi főorvosnak biz­tatására segítőtársakat keresett, s egyre nagyobb intenzitással­­tanulmányozta a megelőzés, a szűrővizsgálatok, az ered­ményes gyógyítás lehetőségeit. Ez a téma az orvostudományban az egész világon a fejlődés stádiumában van, mivel az idejében felismert rák gyó­gyítható, illetve a biztonságos, eredmé­nyes gyógykezelés a kezdeti stádiumban lehetséges. Ma semmi esetre sem a cso­dadoktorok, hanem a kitartó vizsgálódást vállaló orvosok érhetnek el eredménye­ket. így van ez a gyomorrákkal is, a­mely korai stádiumban több mint 95 százalék­ban gyógyítható, viszont felismerése nem egyszerű. A SZŰRÉS MEGSZERVEZÉSÉNEK és a hatásos gyógykezelésnek azonban nélkü­lözhetetlen anyagi és műszaki feltételei vannak. Itt léptek előtérbe nagyvonalú mecénásként a város üzemei. Az egyre pontosabban kibontakozó felmérések azt mutatják, hogy a gyomorrák és általá­ban az emésztőszervek megbetegedése nem egyforma gyakorisággal fordul elő a világon. Az eddigi tapasztalatok szerint Japán és Chile vezet, s Magyarország is a veszélyeztetettebb területek­­közé tarto­zik. További megoszlás szerint a mező­­gazdaságban dolgozóknál nagyobb a meg­betegedések aránya, mint az iparban dol­gozóknál, vagy az értelmiségiek körében. Találgatni, következtem lehet, hogy ta­lán a túlzott fűszerfogyasztás, a rend­­szertelen táplálkozás, Japánban például a sós hal fogyasztása lehet az oka, de vég­leges tudományos megállapítások még nincsenek. Mindenesetre a fejlett japán műszeripar létrehozta a jelenleg elkép­zelhető legkorszerűbb vizsgáló berende­zést, a gasztrokamerát. Ez egy olyan na­gyítóval felszerelt szonda, amellyel nem­csak látni lehet, hanem öt milliméteres átmérőjű fényképezőgépe és egy hasonló méretű vaku felvételeket is készít a gyo­mor belsejében, ha ezt az indokoltnak látja. Ezt a műszert, amely tökéletessé teszi a gyomortükrözést, és a Medicor legkorszerűbb röntgenberendezését, amely televíziós kamerákra vetíti ki a felvé­telt, a Lehel Hűtőgépgyár és az Aprító­­gépgyár vásárolta meg a kórház számára. A vizsgálatok egyre szélesebb körre terjedtek ki és az idén egy lakóterületi szűrést hajtottak végre egy, az a célra a világon, elsőként alkalmazott egyszerű, gyors, olcsó és megbízható, úgynevezett tejsav dehidrogenáz módszerrel. JÁSZFÉNYSZARU NAGYKÖZSÉGRE esett a választás, ahol a körzeti orvos és a falu vöröskeresztes aktívái segítségével hóna­pokon át magyarázták a vizsgálat jelen­tőségét, s a járási és helyi párt-, tanácsi vezetők teljes támogatásával készítették elő a szűrést. Így a falu 30 évesnél idő­sebb lakói közül 1700-an jelentkeztek az adatfelvételen, s vetették alá magukat a négy-öt percig tartó szondázásnak. Az eredmény: sok más emésztőszervi meg­betegedés feltárása mellett hét súlyosabb eset, akik közül az időben történt beavat­kozással hármat sikerült meggyógyítani. A tapasztalatokat felhasználva most ha­sonló alapossággal készítik elő a szűrést Jászberény két, a vizsgálatokat segítő nagyüzemében. A kórházi osztály egyik szekrényében már négyezer megfigyelt személy karton­ja sorakozik. A tudományos értékű fel­mérést nagyrészt szabad idejükben vé­gezték az orvosok és asszisztensek. A VÁROSI ÉS JÁRÁSI KÓRHÁZAKAT természetesen még nem lehet valameny­­nyit felszerelni a Jászberényben látott műszerekkel. Nehezen elképzelhető az is, hogy minden kis vidéki kórházban gaszt­­roenterológiai osztály működjék. Más he­lyen, más orvosok, más témák iránt ér­deklődnek. A gyomorrákszűrés kiterjesz­tése, a legmegfelelőbb szervezési és vizs­gálati módszerek meghatározása nem mai és talán még nem is holnapi feladat. Ám Jászberényben már ma vannak olyan orvosok, akik vállalták az áttörést kísérletezők nehéz feladatát, s akik fel­készült, tapasztalt szakértői lettek ennek a munkának. Megkeresték és megtalál­ták segítőtársaikat, támogatóikat és mun­kájuk egyre nagyobb nemzetközi vissz­hangot kap. A nehéz emberek szokásos elszántsága a jászberényi orvosokra is jellemző. Ők mindenképp tovább fogják csinálni, amit elkezdtek. Érdemes segí­teni őket.­­ S. J. Magyar—szovjet vízügyi tanácskozás Magyar és szovjet vízügyi szakemberek tanácskoztak szerdán és csütörtökön Nyíregyházán. Megállapodtak abban, hogy a jövőben több közös intézkedést tesznek az árvizek megelőzésére. Elhatározták, hogy az együttműködés tökéletesítése és a tapasztalatok kicserélése céljából a kö­zeljövőben újabb tanácskozást rendeznek.

Next